A Gorillák Étrendje: Növényevő Óriások a Vadonban
A gorillák, ezek a hatalmas, mégis békés emlősök, sokakban félelmet keltenek, de táplálkozási szokásaik messze nem olyan "vadak", mint azt elsőre gondolnánk. Érdemes közelebbről is megnézni, miből áll egy gorilla napi menüje, és hogyan segíti ez a kiegyensúlyozott étrend egészségük megőrzését. Bár az állatkertekben élő gorillákról ismeretes, hogy fogyasztanak húst, a vadon élő társak csak növényekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak, valamint némi rovarral - legalábbis amennyire a kutatók ismerik szokásaikat. Azonban a gaboni Loango Nemzeti parkban élő hegyi gorillák ürülékében kutatók majmoktól és apró erdei antilopoktól - duikerek - származó DNS-t találtak. Ez a felfedezés felveti annak lehetőségét, hogy a gorillák titokban húst is fogyasztanak, vagy dögevéssel vagy diszkrét vadászással jutnak hozzá.
A Gorillák Étrendjének Alapjai
A gorillák táplálkozása jelentősen eltér más nagytestű emlősökétől, hiszen a legtöbb kalóriájukat növényi forrásból nyerik. Az étrend összetétele függ attól is, hogy pontosan melyik fajtájáról beszélünk a gorilláknak - például az alföldi és hegyi gorillák étkezési szokásai között is van némi eltérés. Akár a sűrű erdőkben, akár magasabban fekvő, sziklás területeken élnek, mindig épp azt fogyasztják, ami az adott éghajlaton és környezetben elérhető.
Bár a gorillák testes, izmos állatok, étrendjük nagy része levelekből, szárakból, gyümölcsökből és más növényekből áll. Azonban nem csak növényeket, hanem időnként rovarokat, sőt, még apróbb gerincteleneket is elfogyasztanak. Ez a változatos, rostban gazdag étrend biztosítja számukra azokat a tápanyagokat, amelyek elengedhetetlenek az egészséges élethez.
A Gorilla Étrendjének Fő Összetevői
A gorillák napi táplálékának nagy részét zöld növények teszik ki. Ezek közül a levelek, hajtások, szárak és gyökerek a legfontosabbak. Az, hogy pontosan miből áll a napi menüjük, az élőhelyük adottságaitól és az évszaktól is nagyban függ.
A következő főbb ételeket fogyasztják a gorillák:
- Friss levelek, ágak és fiatal hajtások: Ezek alkotják étrendjük gerincét.
- Vadon termett gyümölcsök és bogyók: Különösen gyümölcsszezonban válnak fontos táplálékforrássá.
- Gyökerek, kéreg, és szárak: Ezek a kevésbé elérhető, de tápanyagokban gazdag részek is szerepelnek az étlapjukon.
- Hangyák, termeszek, más rovarok (kis mennyiségben): Bár elsősorban növényevők, alkalmanként fehérjepótlást jelentenek.
- Fűfélék, gyógynövények: Ezek is hozzájárulnak a változatos és kiegyensúlyozott étrendhez.
A különböző gorillafajok étkezési szokásai nem teljesen egyformák. Például a hegyi gorilla inkább lágyszárú növényeket eszik, míg az alföldi gorilla aránylag több gyümölcsöt. Az alábbi táblázat példákat mutat be egy tipikus napi étrendre:
| Gorillafaj | Napi étrend fő elemei |
|---|---|
| Hegyi gorilla | Levelek, hajtások, szárak |
| Alföldi gorilla | Gyümölcsök, levelek, magok |
| Cross River gorilla | Kéreg, füvek, gyökerek |
Ez a nagy arányú növényi fogyasztás az oka annak, hogy a gorillákat „növényevő óriásoknak” is nevezik.
Hogyan Gyűjtik és Fogyasztják Táplálékukat?
A gorillák általában reggelente és késő délután indulnak „ételtúránkra”. Nagy családokban, vagy kisebb csoportokban mozognak, mindig együtt keresik a legjobb falatokat. A csoport vezetője, általában a hím ezüsthátú, dönti el, merre menjenek aznap.
Az étkezési szokásaikhoz hozzátartozik, hogy a gorillák gondosan kiválogatják a fogyasztani kívánt növényeket. A leveleket és hajtásokat ügyesen tépik le, húzzák szét, majd alaposan megrágják, hogy lebonthassák a vastag rostokat. Ez a technika segít abban, hogy a lehető legtöbb tápanyagot kinyerjék a szervezetük számára.
Néha a gorillák rovarokat, leggyakrabban hangyákat vagy termeszeket is fogyasztanak, különösen akkor, ha ezek bőségesen előfordulnak az élőhelyükön. Természetes „szerszámokat” - például leveleket vagy botokat - is használnak a rovarok összegyűjtésére, ami lenyűgöző intelligenciájuk bizonyítéka.
Tápanyagok, Amelyek Elengedhetetlenek a Gorillának
A gorillák növényi alapú étrendje tele van rosttal, ami támogatja az emésztést és hosszú, egészséges bélflórát biztosít. Emellett az elfogyasztott gyümölcsök, magok és levélfélék jelentős ásványi anyag- és vitaminforrást is képviselnek.
Az alábbi táblázat bemutatja, milyen fontos tápanyagokat vesznek magukhoz fejlődésük és mindennapi tevékenységeik során:
| Tápanyag | Forrás | Szerepe a gorilla szervezetében |
|---|---|---|
| Rost | Levelek, hajtások | Emésztés, bélflóra |
| C-vitamin | Gyümölcsök, levelek | Immunrendszer, sejtregeneráció |
| Kálium | Gyümölcsök, fűfélék | Izomműködés, idegrendszer támogatása |
| Kalcium | Zöld növényi részek | Csontok, fogazat |
| Fehérje | Zöld részek, rovarok | Izomzat, növekedés |
Az optimális gorilla étrend biztosítja, hogy ezek az állatok hosszú távon egészségesek és aktívak maradjanak. A megfelelő mennyiségű víz, amit főként a táplálékból szívnak fel, szintén elengedhetetlen számukra. Természetes táplálkozási stratégiájuk miatt rendkívül ritkán szenvednek elhízási problémáktól vagy anyagcsere-betegségektől.
Érdekességek a Gorilla Étkezéséről
A gorillák napjuk nagy részét étkezéssel töltik, hiszen hatalmas testüknek rengeteg energiára van szüksége. Akár naponta több órát is eltöltenek a legjobb falatok keresésével és elfogyasztásával, miközben a csoport szorosan összetart.
A következő érdekességek is tanulságosak lehetnek mindannyiunk számára:
- Egy gorilla naponta akár 20-30 kilogramm növényt is elfogyaszthat!
- A táplálék nagyrészét ők maguk gyűjtik frissen - a lehető legtermészetesebb „bio” diétát követik.
- Amikor gyümölcsszezon van, rögtön váltanak: ilyenkor a táplálékuk nagy részét lédús gyümölcsök teszik ki.
- Az aszályos időszakban a vastagabb kérget vagy föld alatti részeket is elfogyasztják.
- A fiatal gorillák követik a felnőttek példáját, és közösen fedezik fel az ehető növényeket.
A Húsevés Lehetősége: Az Ürülék-DNS Rejtélye
A hegyi gorillák ürülékében talált majom- és duiker-DNS felveti a kérdést, hogy vajon a gorillák titokban húshoz jutnak-e. Grit Schubert főemlőskutató azonban óvatosságra int. Lehetnek ennél sokkal földhözragadtabb magyarázatok is. Például a gorillák hangyákat is esznek, melyek más emlősök tetemeivel táplálkoznak. Így elképzelhető, hogy a hangyák elfogyasztásával együtt az emlős DNS is a gorillák emésztőrendszerébe kerülhet.
Másik lehetőség, hogy az emlős DNS élő majmoktól és antilopoktól származik, melyek a gorillák ürülékét ehető magokért vagy növényi részekért turkálva szennyezték be. Vagy pedig az emlősök „csak megnyalták, megszagolták, vagy rávizeltek az ürülékre” - mondja Schubert, kiemelve, hogy „számtalan lehetőség van arra”, hogy emlős DNS kerüljön a gorilla ürülékre. Schubert úgy hiszi, a gorillák nem fogyasztanak húst.
A Gorillák Helye az Emberszabásúak Között
Amennyiben a gorillák mégis fogyasztanának húst, nem lennének egyedül az emberszabásúak között. A csimpánzokról és bonobó rokonaikról ismeretes, hogy vadásznak és megesznek más emlősöket, többek között majmokat. Emellett „a legtöbb növényevő egészen jól meg tudja emészteni a húst” - mondja Michael Hofrieter genetikus, a vizsgálat másik társszerzője.
Nyugati Gorilla (Gorilla gorilla): Rövid Összefoglaló
A Nyugati Gorilla (Gorilla gorilla) az egyik legnagyobb majomfajta, amelynek megjelenése igen impozáns. A hím egyedek akár 200 kilogramm súlyt is elérhetnek, míg a nőstények általában feleannyiak. Az állatok szőrzete feketésbarna, és az arcukon jellegzetes szőrborítás található. A Nyugati Gorillák Afrika nyugati részén élnek, elsősorban Kamerunban, Gabonban és Kongóban. Jelenleg a faj állománya sajnos erősen veszélyeztetett, az évtizedekig tartó vadászat és élőhelyük pusztulása miatt.
A gorillák növényevők, főként leveleket, gyümölcsöket és rügyeket fogyasztanak. A fajra jellemző a poligámia, azaz a hím egyedek több nősténnyel is párosodnak. Az ökoszisztémára gyakorolt hatásuk rendkívül fontos, hiszen szerepük van a növényzet terjeszkedésében és fenntartásában is.
Külső Megjelenése
A Nyugati Gorilla (Gorilla gorilla) a legnagyobb főemlősök közé tartozik, testtömege akár 200 kg is lehet. Testfelépítése masszív, izmos végtagokkal és rövid nyakkal rendelkezik. A hímek a nőstényeknél nagyobbak és erősebbek, testük vastagabb szőrzettel borított. A fejük hatalmas, jellegzetes homloktámasszal rendelkezik, mely az évek során egyre nagyobbá válik. Az arcukat két oldalról szőrszálak által körülvett szürkés-piros foltok díszítik. A fiatal állatok különleges külső jegyei közé tartoznak az aranyos arcuk és a rövidebb szőrzetük. Összességében a Nyugati Gorillák jellemzően nagytestű, masszív állatok, melyeknek testfelépítése a túlélésükhöz alkalmazkodott.
Földrajzi Elterjedése
A Nyugati Gorilla (Gorilla gorilla) földrajzi elterjedésének legfontosabb jellemzője az, hogy az Afrikai esőerdőkben élnek. Az ilyen típusú biomekben található sűrű növényzet és a magas nedvességi szint ideális élőhelyet biztosít számukra. A Nyugati Gorillák főként Egyenlítői-Guineában, Kongóban és Kamerunban élnek, és főleg a folyóvölgyek mentén találhatóak meg. Az élőhelyük egyre inkább csökken, ezért fontos, hogy megfelelő védelmet kapjanak és fenntartható módon kezeljék az erdőket.
Élőhelye és Életmódja
A Nyugati Gorilla Afrika nyugati részén, a Kongói-medencében él. Ők az erdők nagytestű lakói, és általában a trópusi esőerdő területein találhatóak meg. Az állatok növényevők és főleg leveleket, hajtásokat és gyümölcsöket fogyasztanak. A Nyugati Gorillák társas lények, akik csoportban élnek. A csoportok általában 5-10 egyedből állnak, de vannak olyan nagyobb csoportok is, amelyek akár 50 tagot is számlálhatnak. A csoportokat egy vezér gorilla irányítja, aki általában a legnagyobb és legidősebb hím. Az állatok kommunikációja igen fejlett. Egymás között gesztusokkal, hangokkal és testbeszéddel kommunikálnak. Például érzelmeiket fejezik ki gesztusokkal vagy hangos üvöltésekkel jelzik egymásnak a veszélyt.
A hímek általában nagyobb testűek és agresszívebbek, mint a nőstények. A hímek testmérete akár 1,5 méter magasra és 200 kg-ra is megnőhet. A nőstények kisebbek, általában 1-1,5 méter magasak és 90-100 kg súlyúak. A Nyugati Gorillák életciklusa évente változik. Szaporodni egész évben lehetnek, azonban az utódok leggyakrabban február-március környékén születnek. Az anya gorillák körülbelül 8 hónapos vemhesség után szülnek egy utódot. Az anya gorilla gondoskodik az utódról és együtt él vele legalább 3 évig.
Nyugati Gorillák (Gorilla gorilla) Táplálkozása
A Nyugati gorillák táplálkozása többnyire növényi alapú. Főként leveleket, hajtásokat, gyümölcsöket és virágokat fogyasztanak. Az étrendjükben szerepelnek még magvak, gomba és rovarok is. Azonban a növények jelentik az alapvető táplálékforrást számukra. A diétájuk változó lehet az évszaktól függően, hiszen bizonyos időszakokban egyes növények nem elérhetők számukra. Általánosságban elmondható, hogy a Nyugati gorillák igyekeznek a lehető legtöbb tápanyagot kinyerni az elfogyasztott ételekből, így biztosítva egészségüket és túlélésüket a vadonban.
Szaporodás és Utódok
A Nyugati Gorillák párzási szokásai: A Nyugati Gorillák párosodási szezonja általában januártól márciusig tart. A hímek ebben az időszakban nagyon aktívak és agresszívak lehetnek, hogy megszerezzenek egy nőstényt. A párzási szokásuk általában a következőképpen zajlik: a hím gorilla megközelíti a nőstényt és mutatja, hogy szeretné párosodni vele. Ha a nőstény is kedvet érez hozzá, akkor elfogadja a hím udvarlását. A terhesség ideje kb. 8,5 hónap. A kicsiket általában éjszaka szülik meg az anyák, és az első néhány hétben folyamatosan testi kapcsolatban vannak velük. A csecsemő gorillák nagyon függő helyzetben vannak az első időszakban, és az anyjuk gondoskodik róluk. Az anya gorilla nagyon óvatosan bánik a kicsivel, folyamatosan öleli és szoptatja őket. Az önálló életkor általában 3-4 év körül kezdődik, amikor a fiatal gorillák már elkezdenek önállóan mozogni és enni. Az anyjuk továbbra is felügyeli őket azonban még jó ideig.
Populáció és Veszélyeztetettség
A Nyugati Gorilla (Gorilla gorilla) népességszáma az IUCN Vörös Listáján található, és jelenleg kritikusan veszélyeztetett. A becslések szerint a populáció száma 100 000 egyed alatt van, és folyamatosan csökken a vadászat, az élőhely elvesztése és a betegségek miatt. Ezek a nagy testű állatok fontos szerepet játszanak az ökoszisztémákban, például a magas területeken, ahol segítenek elterjedni a növényeknek, amelyek más állatok számára is élelmet biztosítanak. Azonban ha elpusztulnak, akkor ezeknek a növényeknek is nehézségeik adódnának a további terjeszkedésben. Ezért fontos védeni ezeket az állatokat és megőrizni az élőhelyeiket.
Érdekességek Gyerekeknek
A Nyugati Gorilla a legnagyobb élő majomfajta, akik között a hímek akár 200 kilogramm súlyt is elérhetnek. Ezek az állatok nagyon okosak és halványkék szemük van, amelyek segítenek nekik éjszaka látni. A Nyugati Gorillák társas lények és szeretnek kommunikálni egymással, többféle hangot és gesztusokat használva. Élőhelyük Közép- és Nyugat-Afrika, és főleg az erdős területeken találhatóak meg. Sajnos a Nyugati Gorilla populációja veszélyeztetett, főleg az illegális vadászat és az élőhelyük elvesztése miatt.
A Gorillák Fejlődési Vonalának Eredete és Fajai
A gorilla nem fejlődési vonala mintegy 7 millió éve vált külön az emberekétől (és a csimpánzokétól). Két fő faja van: a nyugati gorilla (Gorilla gorilla) és a keleti gorilla (Gorilla beringei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kongóig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területein (Kelet-Kongó, Ruanda, Uganda) esőerdeiben. A hegyi gorillák, amelyeket Dian Fossey és a róla készült "Gorillák a ködben" című életrajzi film tett híressé, a keleti gorillák egyik alfaja (Gorilla beringei beringei). A keleti gorillák általában testesebbek a nyugatiaknál.
A gorillák az esőerdőkben, hegyi köderdőkben élnek; akár 4000 méter magasságig is felhúzódnak. A talajszinten mozognak, csak a kisebb nőstények és a fiatalok másznak fára. Előszeretettel tartózkodnak az emberi települések és megművelt területek közelében, az ember által kiirtott esőerdők helyén növő bozótosokban, mivel ott a sűrűbb aljnövényzetben több a táplálék.
Táplálkozási Szokások és Napi Ritmus
A nyugati gorillák táplálékában sok a gyümölcs, míg a keletiek inkább leveleket, rügyeket esznek. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik. Hajnaltól délig esznek, ekkor a felnőttek egy kicsit pihennek, a kölykök pedig játszanak. Az evést délután folytatják, majd alkonyatkor a földön fészket építenek gallyakból és levelekből, és abban töltik az éjszakát. Naponta egy-két kilométert vándorolnak táplálék után kutatva.
Szaporodás és Társadalmi Szerkezet
A nőstények 6-9 évesen válnak ivaréretté, és egy-két év múlva (az új csoportba állás után) szülik meg első utódjukat. A csimpánzoktól eltérően a gorillák nem vadásznak; elsősorban faleveleket, fakérget, rügyeket és gyökereket esznek. Állati eredetű táplálékként csak időnként (ritkán) egy-egy rovart esznek meg. Mivel nincs vadászterületük, területfoglaló ösztönük sokkal gyengébb, mint a csimpánzoké.
A gorillák nagyobb, 30 fős csoportokban élnek, amelyeket egy idősebb, domináns hím vezet és védelmez. A gorillák jóval kevesebbet kurkásszák egymást, mint más majmok. A hím és a nőstények kapcsolata szoros, a nőstények viszonya lazább, mivel nem rokonok: ivaréretten elhagyják csapatukat, és másokat keresnek maguknak.
Csakúgy, mint a többi főemlősnél, ahol a hímek dominálnak, náluk is megfigyelték a kölyökgyilkosságot. Ennek szerepe ugyanaz, mint más állatoknál: a nőstényt megszerző új hím azért öli meg elődje kölykét, hogy a nőstény mielőbb újra fogamzóképes állapotba jusson, és elfogyasztja annak tetemét (kannibalizmus).
251-289 napos vemhesség után 1, ritkán 2 kölyöknek adnak életet. Az újszülött gorilla 1,5-2 kilós és teljesen magatehetetlen, az anyja a karjában hordozza. Néhány hónaposan már anyjuk hátán lovagolnak, és itt is maradnak 3-4 éves korukig. 2-4 éves korukig szopnak, ivaréretté 7 évesen válnak.
Kommunikáció és Védelmi Viselkedés
Kommunikációs képességük fejlett. A Koko nevű nősténynek egy kaliforniai állatkertben 600 ASL (siketnéma jelbeszéd) jelet tanítottak meg, és ezeket Kokó valódi nyelvként használta. Nemcsak érzelmeit tudta kifejezni, de maga is alkotott új jeleket.
A szürke hátú vezérhím feladata az utódnemzés és a csoport védelme. Veszély esetén két lábra állva, mellét döngetve próbálja elijeszteni a betolakodót. Ha ez sikertelen, egyenesen felé rohan, de meg nem üti. Egy kétszáz kilós gorillahím támadása az emberen kívül minden betolakodót elijeszt.
Veszélyeztetettség és Természeti Kihívások
A gorillákra leselkedő legnagyobb veszély élőhelyük pusztulása (pl. erdőirtás). A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 620 élt az 1980-as évek végén; azóta számuk mintegy 1965-re emelkedett.
Történelmi Megfigyelések és Kutatások
A gorillákról a múltban gyűjtött információk nagy része vadásztörténetekből származott. Du Chaillu híres volt ezekről, de Reade W. kutatásai szerint Du Chaillu valójában soha nem lőtt le gorillát. Reade közleményei kevésbé festik le vadnak az állatokat, mint Savage és Ford elbeszélései. Tagadják, hogy a gorilla, ha nem ingerlik, az embert megtámadná. Hagyjátok őket békén - mondják ők - és ők is békén hagy titeket.
Ha azonban evés vagy alvás közben hirtelen meglepik, akkor félkörben megfordul, szemeit az emberre irányítja s kellemetlen, panaszkodó kiáltásban tör ki. Ha a vadász fegyvere csütörtököt mond, vagy csak megsebzi a majmot, akkor az néha elmenekül. Néha azonban dühös tekintettel lelógó ajkkal s előreeső üstökkel ellenfelére rohan. Úgy látszik, nem valami gyors, mert a vadászok gyakran el tudnak előle menekülni. Rendesen négy lábon támad, megragadja az illető tárgyat, szájába kapja és beleharap. Általában azt beszélik, hogy a fegyver csövét összeharapja. Ezen azonban nincsen semmi csodálni való, mert a bennszülöttek olcsó fegyvereit minden erősebb állkapcsú állat össze tudja roppantani.
A leopárdot általában vadabb és veszedelmesebb állatnak tartják, mint a gorillát. Ha a csimpánzot megtámadják, az is rátámad az emberre. Ugyanezt teszi az orangután és ugyanezt teszik az összes állatok az elefánttól kezdve egészen a rovarokig.
Személyes tapasztalatok alapján láttak gorilla fészket, és megfigyelték, hogy a majom rendesen mind a négy lábán fut. Fogságban lévő fiatal gorillát és fiatal csimpánzt is megfigyeltek, és megfigyelők szerint mind a kettő egyformán tanulékony volt. Amíg a csimpánz a kisebb puszták szomszédságát kedveli, addig a gorilla úgy látszik az őserdők homályos szürkületében érzi jól magát. A fákról ágakat és leveleket tép le, ha azok számára a földről elérhető magasságban vannak. Néha a fákra is felmászik, hogy gyümölcsüket élvezze.
Később, a mult század hetvenes éveiben, von Koppenfels Hugó, a szenvedélyes vadász tett többször utazást Gabunban és az Ogowe földön, hogy a gorillát otthonában felkeresse. Koppenfels az első európai, aki a gorillát a vadonban tényleg megfigyelte és maga ejtette el. Ő nagyrészt megerősíti Reade és másoknak hallomáson alapuló adatait és saját tapasztalataival egészíti ki azokat.
„A gorilla öreg hypochondrikus emberek módjára él szűk családi körben és mert nagymennyiségű táplálékra van szüksége, nomád életet élve bolyong. Ott üti fel éjjeli sátorát, ahol az alkonyat éri. A gorilla tehát minden este új fészket épít és ezt egészséges, karcsúnövésű, körülbelül 30 cm átmérőjű fákra rakja 5-6 méter magasságban. Fészke gólyafészekszerű és az erősebb ágak első elágazódásánál zöld gallyakból van rakva. A fiatalok és ha még melegre szorulnak, az anyák is, ott alusznak, míg a hím a földön összekuporodva s hátával a fa törzsének támaszkodva tölti az éjszakát. Így védi övéit a leopárd támadásai ellen.
A száraz időszakban, amikor az erdők belsejében a víz és táplálék fogytán van, a gorilla felkeresi a bennszülöttek ültetvényeit is és ott majommódra nagy pusztításokat visz végbe. A bennszülöttek ilyenkor őröket állítanak és a legtöbb esetben sikerül is nekik, hogy ismételt tüzelés által elrémítsék. Néha azonban előfordul, hogy az éhség által űzött öreg hím gorillák ez által nem hagyják magukat zavartatni, hanem éjjel folytatják a pusztítást. Ilyenkor azután a károsultak kényszerülve vannak, hogy a telhetetlent kilessék, vagy utána menjenek, hogy ártalmatlanná tegyék.
„A gorilla, ha nem háborítják, nem támadja meg az embert, sőt elkerüli a vele való találkozást is. Ha azonban meglepik, akkor két lábra áll, melléből utánozhatatlan, rövid, szakadozott, majd röfögő, majd rikácsoló ordítás tör elő, óriási ökleivel veri hatalmas mellét, miközben fogcsikorgatás és végtelenül gonosz arckifejezés kíséretében fej- és tarkőszőrét remegve felborzolja. A dühöngő öreg gorilla valóban félelmetes látványt nyújt. Ha az ember nem izgatja őt és idjében lassan visszavonul, mielőtt dühe tetőpontra hágna, akkor alig hiszem, hogy támadásba menjen át. Ha azonban az embert az a szerencsétlenség éri, hogy csak gyengén sebezi meg, akkor meg vagyok győződve, bár magam sohasem éltem át, hogy a vadászra támad.
Amennyire megfigyelni alkalmam volt, a gorilla növényi anyagokkal táplálkozik. A fiatalok azonban a fogságban nagyon kedvelik az állathúst is. Ebből arra következtethetünk, hogy a vadonban sem vetik meg a húst és a tojást. A bennszülöttek a gorillát különbözőképpen nevezik.
Koppenfels 1874 karácsony ünnepén ejtette el első gorilláját. Egy ibafa közelében állt lesbe. Azért választotta ezt a fát, mert a gorilla nagyon szereti ennek a gyümölcsét s a fa alatt még frissen harapott gyümölcsdarabok hevertek. „A fa törzse mellől előre nézve gorilla-családot pillantottam meg, amint gondtalanul majszolta a gyümölcsöt. A család a két szülőből és két különböző korú fiatalból állott. Az emberi kor mértékével mérve, lehetett az öregebbik vagy hatéves, a fiatalabb pedig körülbelül egyéves. Megható volt nézni, mily szeretettel gondozta a nőstény a kicsiket. Az apa ellenben mással nem törődött, mint éhsége csillapításával. Az idézett helyen még részletesebben is leírja von Koppenfels, hogy a nehézkes, kényelmes öreg állat hogyan szedeti a nősténnyel és a fiatalokkal a gyümölcsöt. Odaviteti magának, szidásszerű röfögéssel pofonokat osztogat, ha nem hordják neki elég gyorsan és kiadósan, vagy pedig ha a családtagok - véleménye szerint - túlsokat esznek. Tehát A gorillánál is azt a basatermészetet tapasztaljuk, mint a többi majomnál.
„Az öreg gorilla most majszolva a közeli víz felé igyekezett, hogy szomját csillapítsa. Egy pillanatra sem tévesztettem őt szem elől. Már majdnem a víz partjához ért, amikor egyszerre nyugtalan lett és guggoló helyzetben mereven a felé a fa felé nézett, amely engem eltakart. Egy pillanat elég volt arra, hogy a mozdulatlanul szembenéző vadat célbavegyem. A lövés eldördült. A hím gorilla halálosan találva arcrabukott. A fiatalok egyszer röviden felsikítva a sűrűségbe menekültek. Nem sokkal azután véletlen találkozás alkalmával lőtte le von Koppenfels a legerősebb gorillát, amelyet valaha elejtett. Poggyászhordói kíséretében keskeny vadcsapás mentén haladt az erdőben. „Egyszerre hátam mögött a hozzám legközelebb álló galla kiáltását és figyelmeztető felszólítását hallom: Vigyázz uram, egy nagy gorilla! S a gyáva fickók máris ledobták terhüket és elfutottak. A kiáltás megdöbbentett, s csak amikor oldalról tompa dörmögés hallatszott, vettem észre, hogy alig tizenöt lépésre valami hatalmas tömeg ágaskodott fel előttem. Ez volt a legnagyobb gorilla, amit valaha láttam, és az első, amely szembeszállt. Ha kihasználta volna meglepetésemet, elveszett ember lettem volna. A próbára, hogy vajjon ez a kölcsönös szembenézés mennyi ideig tartana, persze nem voltam kíváncsi. Amikor a kétcsövű puskát felemeltem, az ordítás ugatásszerűbb lett, az állat mind hevesebben dobolt mellén, bozontos üstöke fölborzolódva remegett s láttam, hogy rettenetes ellenfelem támadásba megy át. Meg vagyok győződve, hogy ha idejében óvatosan visszavonultam volna, a gorilla nem támadott volna meg. Ez azonban nem volt szándékomban. Felindulásomat leküzdve nyugodtan és biztosan céloztam az állat szívére. A lövés eldördülése után az állat a levegőbe emelkedett, majd karjait kiterjesztve, és körülfordulva, arcra esett. Közben egy öt centiméter vastag liánt ragadott meg és ereje oly hatalmas volt, hogy azzal együtt száraz és zöld ágakat rántott le a földre.
A gorillára vonatkozó ismereteink nagyot fejlődtek és gyarapodtak Kamerun nyugatafrikai német gyarmat átkutatása által. Azok között a vadászok, gyüjtők és megfigyelők között, akik e tekintetben érdemeket szereztek, mindenekelőtt Zenkert kell említenünk. Szerinte nagyon sok emberi vonás van ebben az erdei óriásban. A nőstények a fatörzsön ülő öreg hímnek gyümölcsöt visznek s lábai elé rakják, ő pedig hosszú karját a nőstény vállaira teszi, s morgó, krákogó, nyivákoló, szinte nevetésnek tetsző hangon tréfálkozik velük. Ha legyek nagyon bántják, letör egy ágcsomót, amelyet azután továbbhaladás közben is kezében tart és azzal legyezi magát. Ez kétségkívül azt bizonyítja, hogy az állat eszközt használ már a vadonban is, - ahol pedig sem az ember utánzásáról, sem pedig az általa való biztatásról nem lehet szó. Zenker megfigyelte, hogy az öreg gorilla nagyobb számú nőstény és fiatalabb hímek kíséretében, tehát nagyobb társaságban él. Lakóhelye az emberi telepektől távol eső őserdő, ahol táplálékkeresés céljából egyik helyről a másikra kóborol, a nélkül, hogy valahol állandó tanyát ütne. A fiatalabb hímek mennek elől, azokat követik a nőstények és hátul cammog az öreg hím lassan, mindent figyelve. Időről-időre ugyanis fölemelkedik s minden irányban körülnéz. Íme, a nagy óvatosságnak és aggódásnak egyik nehezen megmagyarázható esete a védekezésre a természet által eléggé felszerelt állatnál. Sőt még ennél is több, mert olyan állatról van szó, melynek a fehér emberen kívül alig van más, életét veszélyeztető ellensége. A bennszülöttekről ugyanis azt állítja Zenker, hogy a gorillától nagyon félnek és rögtön elmenekülnek, mihelyt valahol neszét veszik. Félelmük valóban érthető is; Zenker ugyanis azt írja, hogy a gorilla lesből támad és megöli a gyanútlanul környezetébe jutott négert. Valószínűen adott esetek alapján győződött meg erről. Ha az öreg gorilla veszélyt sejt, akkor, mint Zenker mondja, halk figyelmeztető trombitálást hallat, oly módon, hogy száját kitátja és a kezével veri. Mihelyt azonban nagyobb állatot, vagy embert pillant meg, gyors ütemben öklével veri a mellét, - ez az a közismert melldobás, amiről az összes gorillavadászok és megfigyelők írnak - és szökdelve ront ellenségére. Azokat a régebbi elbeszéléseket, hogy a megsebesült gorilla félelmetes ordítással a szerencsétlen vadászra veti magát, hogy átkarolja, agyonnyomja és agyonharapja, Zenker is megerősíti. De megszorítóan hozzáteszi, hogy csak akkor, ha az illető nem tudott valamilyen búvóhelyet találni. Lehet, hogy szavahihető tudósítónkkal történtek olyan esetek, vagy talán hitelt érdemlő egyénektől hallotta, hogy a sebesült gorilla a vadászt nem támadta meg. Úgy látszik tehát, ami különben természetes is, hogy az emberrel szemben a gorilla éppen úgy viselkedik, mint más veszedelmesnek ismert állatok, t. i. az embert nem minden esetben és nem minden körülmények között támadják meg. A gorilla éjjeli alvására vonatkozólag Zenker megismétli a korábbi leírásokat, hogy csak a nőstények és a fiatalok számára készítenek a fákon fészkeket, az öreg hímek pedig a földön a fához támaszkodva alusznak. Bizonyos, hogy a hatalmas testű gorilla a magasban elhelyezett ilyen szellős ágy számára kissé túlnagy teher is lenne. Zenker beszél déli pihenőről is, miközben az öreg hím ugyancsak az említett helyzetet foglalja el, a többi pedig körülötte leül, vagy a földön kinyujtózva hever. A gorilla futásáról azt mondja Zenker, hogy az meglehetősen gyors.
Von Oertzen leírja a gorilla sötét, barátságtalan őserdei otthonát. A levegőt párás, tikkasztó meleg tölti meg. A hatalmas fák sűrű lombkoronáján keresztül csak ritkán tud utat törni magának egy-egy napsugár, miért is az alsó fákra örök alkonyat borul, mit még jobban fokoz a kúszó növények áthatolhatatlan sűrűsége, s a fákon élő ezerféle élősdi növény, minden virág vagy barátságosabb szín nélkül. A földön leomlott, óriás fatörzsek korhadnak. Évenként nyolc hónapig tart az esős időszak, miközben hol a szakadatlanul és egyenletesen ömlő eső, hol meg a sűrű felhők takarják el hetekre is a napot, a megdagadt folyók és patakok pedig árvízzel borítják el az egész környező területet. Moszkitókon és fáradhatatlanul cirpelő cikádákon kívül alig vesz észre más állati életet az ember. Dél-Kamerunban, Akoazim mellett az Ayno mocsarakban egy elhagyott ültetvényen von Oertzen nem kevesebb, mint 16 gorillafészket talált. Ezek közül 9 a földön volt, 7 pedig csak három-öt méter magasságban az ernyős ágak között. Ebből nagy valószínűséggel arra következtet, hogy legfeljebb tíztagú csorda pihent itt, bár megengedi, hogy legtöbbjük talán már nem az első fészek, amelyet itt maguknak készítettek. A gorillacsordák sohasem szoktak oly nagyok lenni, mint a csimpánzé, mivelhogy a gorilla általában jóval ritkább is. Az összes élő példányok száma a különböző állatfajoknál bizonyára igen különböző. És von Oertzen azt írja, hogy a gorilla minden ereje és nagysága ellenére is pusztító lény, megközelítően sem bír el olyan lövési sérüléseket, mint a csimpánz, s azonkívül bizonyos betegségek is pusztítják. A gorilla, mint tudósítónk szellemesen mondja, fejlődésében zsákutcába jutott. Semmiféle természeti képességből nem hozott annyit a világra, hogy a létért való küzdelem nehéz problémáiban jól megállhassa a helyét. Ő a természet háztartásában nincsen bizonyos helyre úgy odaállítva, hogy fajának fennmaradása minden lehető módon biztosítva volna. Sem nem ügyes kúszó, sem nem kitartó futó. Hatalmas foga van, mint a ragadozóknak, de növényi koszton él. Atléta-ereje van s a támadás elől szívesebben futásban keres menedéket. Tudósítónk szerint a gorilla nincs elterjedve nagy összefüggő területeken, hanem csak szigetszerűen, csak bizonyos helyeken tartózkodik, bár ennek külső okait nem ismerjük. Déli Ebolowa-bozótban például von Oertzen, tíznapos erdei út közben csak három kisebb gorillaterületet talált. Közülök kettő a lakatlan őserdőben volt, egy pedig helységek közelében Sang Melima állomás mellett. Ez a csorda sokkal elővigyázatosabb, de viszont támadásra is sokkal hajlamosabb volt, mint a másik kettő, amelyik csak ritkán jött az emberrel érintkezésbe. Amazok közül négy vagy öt darabot lőttek le s mégsem hagyták el a helyet. Észak-Kamerun Bascho nevű kerületében von Oertzen egy házban nem kevesebb, mint kilenc gorillakoponyát talált. Ezek fetis gyanánt voltak ott felakasztva; az utolsó két év alatt a közelben ejtették el őket.