A görögkatolikus egyház, mint az Anyaszentegyház terebélyes fája, kicsiny mustármagból nőtt, melyet maga Jézus Krisztus ültetett. Ez a fa a századok folyamán növekedett, ágakat hajtott, terebélyesedett. Valamennyi ágban, szertartásban közös az éltető hit, egyezők a parancsok és ugyanazok a kegyelmi eszközök, hiszen az ágak a közös gyökérből táplálkoznak. A különféle szertartású katolikusok Krisztus egyetlen nyájához tartoznak, melynek közös főpásztora Krisztus földi helytartója, a római pápa. Minden katolikus, tekintet nélkül szertartására, az Anyaszentegyház gyermeke. Mindegyik édes gyermek, egyik sem mostoha. A szertartások nem bontják meg az Egyház isteni egységét, hanem annak belső gazdagságát és szépségét tükrözik.
A görög szertartás nagy értéke magasztos ősisége, mely az egész Egyháznak kiváló ékessége, és megerősíti a katolikus hit isteni egységét. Ez a mélyen gyökerező hagyomány és a közösségi élet tisztelete áthatja a görögkatolikus hívők mindennapjait, beleértve az étkezéseket és a társas érintkezéseket is. Az etikett, mint a kulturált viselkedés íratlan szabályrendszere, alapvető fontosságú ezen közösségekben is, hiszen a tisztelet, az alázat és a közösség építése minden tevékenység alappillére.
A Görögkatolikus Hagyományok Ereje és az Étkezés Szentsége
Az első században mindenütt a görög nyelvet beszélték, ezen a nyelven írták az újszövetségi szentírás könyveit, ezt használta először istentiszteletein az Anyaszentegyház még Rómában is. Kelet megőrizte a görög nyelvet akkor is, mikor a kereszténység Nyugaton is tért hódított, és ott istentiszteletein a latin nyelvet kezdte használni. Megtartotta az ősidőkben kialakult gyönyörű szertartásokat és az ősi fegyelmet. A dicső múltra visszatekintő görög szertartás sok lelki kinccsel gazdagította az Egyházat. A görög egyházatyák, mint például Szent Atanáz, Nagy Szent Bazil, Nazianzi és Nisszai Szent Gergely, Alexandriai Szent Cirill, Damaszkuszi Szent János fejtették ki a Krisztus istenségéről, Szűz Mária istenanyaságáról, a Szentlélek istenségéről szóló tanítást. Ők védelmezték a szentképek tiszteletét. Mieink voltak az első hét egyetemes zsinat atyái, akik megvédték és rögzítették a katolikus tanítást, az általuk összeállított hitvallást imádkozza ma is az egész Egyház.
Szertartásunk ajándékozta az Anyaszentegyháznak a Mária-ünnepeket, melyek annyi melegséget hoztak az egyházi évbe. Imáinkat, énekeinket a legnagyobb szentek írták, akikben a kiváló tudomány és páratlan költői tehetség a Szentlélek ihletével párosult.
A magyar görögkatolikusok is részesei ennek a dicső múltnak. Már a honfoglalás előtt működtek őseink között görög szertartású hithirdetők. Szertartásunk szerint keresztelkedett meg Gyula, Bulcsú, Ajtony, sőt Szent István anyja, Sarolta is. Nemzeti létünk első századaiban számos férfi és női kolostorunk virágzott szerte az országban, Szávaszentdemeteren, Oroszlámoson, Veszprémvölgyben, Dunapentelén, Visegrádon. Sok község őrzi nevében a náluk ünnepelt szentek nevét. Anyaszentegyházunk nemcsak megbecsüli a különböző szertartásokat, hanem mindenkire kötelező egyetemes törvényeivel védi is azokat, és fennmaradásukról gondoskodik. A legfőbb szándéka, hogy mindenki maradjon meg saját szertartásában, és hűségesen éljen abban. Csak az él valóban a görög szertartásban, aki azt gyakorolja is. Ezért ismerd meg és szeresd szép szertartásainkat, mert ezek őrizték meg az őseinktől ránkhagyott drága kincseket. Áhítatos lélekkel végy részt azokon őseid példáját követve még áldozatok árán is. Szertartásunk megkívánja, hogy tevékenyen bekapcsolódjunk a szent cselekményekbe, ezért végzik azokat nálunk ősi szokás alapján a nép nyelvén. Anyaszentegyházunk törvényei előírják, hogy legfontosabb keresztény kötelességeinket saját szertartásunk szerint tegyünk eleget, például a böjtök megtartását. Támogasd szívvel-lélekkel Egyházunk görög szertartását, öntudatosan ragaszkodj hozzá, gyermekeidet is neveld abban.
Az Úr Napja, a Liturgia és az Étkezés Spirituális Alapjai
Az Úr napja a vasárnap. Ezen a napon támadt fel Jézus Krisztus a sírból. A vasárnapot elsősorban lélekben és igazságban kell megszentelni. Erről beszélt Jézus Krisztus a szamariai asszony történetében. Istenszeretetünket azonban valamiképpen külső tettekkel is meg kell mutatni. Ez a külső kifejezés kétféle lehet: elmegyünk a görögkatolikus templomba, ott részt veszünk egy közösségi istentiszteleten. A munkaszünetet nemcsak a vallásos gondolkozás határozza meg, hanem a természet rendje is. Az Isten olyanra teremtette az embert, hogy egészsége érdekében mindenkinek hatnapi munka után szüksége van egy nap kikapcsolódásra. Ilyen az ember természete. A hetedik napon dolgozó ember ezért nemcsak az Isten harmadik parancsa ellen vétkezik, hanem saját egészsége és családja ellen is.
A közösségi istentiszteletet liturgiának nevezzük. Ezen egyszerre fejezzük ki Isten iránti szeretetünket, és kapjuk az Isten segítségét életünkhöz, munkánkhoz és főleg jó cselekedeteinkhez. A zsidók is hozzánk hasonló módon szentelték meg az Úr napját. De ők a szombatot tartották annak. Jézust azért is üldözték, mert véleményük szerint nem tartotta meg a szombati munkaszünetet. Vannak olyanok, akik kénytelenek vasárnap dolgozni, például: betegápolók, vasutasok, állatgondozók stb.
A görögkatolikus templomokat rendszerint úgy építették, hogy a keleti végén van a szentély. Keleten élt ugyanis Jézus Krisztus. A templom nyugati végén van a bejárat. Az előcsarnokba lépünk be. Ezt sok felé cinteremnek nevezik. Az előcsarnokból a hajóba jutunk. Ez a templom legtágasabb része. Az istentiszteletek alatt itt foglalnak helyet a hívek. A hajóból egy lépcsőfokkal lépünk a külső szentélybe. Ennek a középső része az ambon. Innen olvassa fel a pap az evangéliumot. Innen magyarázza azt meg a szentbeszédben. Itt mondja el a Liturgia végén az amboni imát. Néhány istentiszteletet itt állva vezet. Az ambon két oldalán van a szólea. A külső szentélyt a belsőtől az ikonosztázion választja el. Ikonosztázion görög szó, magyar jelentése képállvány. A belső szentélybe az ikonosztázion három ajtaján lehet bemenni. A középsőt királyi ajtónak nevezzük. Ezen csak a pap mehet keresztül, ő is csak istentisztelet alatt.
A hajóban van a tetrapod. Ez egy asztal, rajta kereszt, vagy kép. A templomba lépéskor, mielőtt a helyünkre megyünk, ezt megcsókoljuk. A tetrapod előtt végezzük nagy ünnepek előtt a litiás áldást. Itt áldja meg a pap a házasokat. A hajóban volt régen a kántor széke, a klérosz. Ma már legtöbb templomban a hajó fölé nyúló kórust építenek. A hajóban van az olvasó állvány az analógion. Amikor a pap az evangéliumból olvas, akkor az ambon elé teszik és ő ráteszi a könyvet. A szentélyben van az oltár, a magas trón, az előkészületi asztal és az öltöző asztal, amire a liturgikus ruhákat készítik ki. Az oltáron van az evangélium, a kereszt, az ereklyekendő (görögül antimenzion) és a gyertyák. Legtöbbször rajta van a liturgikon is, amiből a pap az istentiszteleteket végzi. A templom berendezéséhez tartozik még az ikonosztázion. Ez rendszerint 48 képből áll. Az ajtókat a négy alapkép veszi körül. A képek balról kezdve: szent Miklóst, az Istenszülőt, az ítélő Krisztust és a templom védőszentjét ábrázolják. A királyi ajtó fölött három kép van: a Titkos Vacsora képe, a főpap Krisztus és a Golgota. Az alapképek fölött három sor kép. Az első sorban az ünnepek, a másodikban az apostolok, a harmadikba a próféták képei vannak.
A liturgia az embereket megszenteli, s nekik kegyelmet közvetít. A liturgia a vallásos élet legfőbb forrása. A kinyilatkoztatott igazságokat úgy tárja elénk, hogy azokat a résztvevő akarati és érzelmi világával is magáévá teszi. Ugyanakkor a liturgia mint szent cselekmény: párbeszéd és életcsere Isten és ember között.
Káin és Ábel történetében hallottunk először az áldozatról. Később a pátriárkák, vándorlásaik során, alkalmas helyen oltárt építettek, és azon áldozatot mutattak be az Istennek. Az Ószövetség istentisztelete akkor kezdett kialakulni, amikor a választott nép kiszabadult az egyiptomi fogságból. A szabadulás napja lett az első ünnep. Ezt nevezték Pászkának. Mózes könyveiből tudjuk, hogyan készült a szent sátor, az első állandó istentiszteleti hely. Milyen volt a szövetség ládája, a frigyláda, amelyben őrizték a mannát, a két törvénytáblát és Áron kivirágzott vesszejét. Az ígéret földjének elfoglalása után Salamon építette az első templomot. A babiloni fogság után alakult ki az istentiszteleteknek az a rendje, ami Jézus Krisztus korában is szokás volt. Az egyetlen templom Jeruzsálemben volt. Ott mutatták be az előképi áldozatokat. Ebben állatokat áldoztak fel Isten tiszteletére, olykor egészen elégő áldozatul. Máskor az áldozati állatok egy részét áldozati lakomán fogyasztották el. A Zsoltárok könyvéből énekeltek. A Tórából - Mózes könyveit tartalmazó tekercsekből vagy a próféták jövendöléseiből olvastak fel. A Talmudból, neves írástudók írásmagyarázatából, magyarázták meg a felolvasott írás értelmét. Jeruzsálemen kívül zsinagógái voltak a zsidóknak. A család papja a családfő volt. Ünnepi étkezéseken rituális előírás szerint tanított, törte meg a kenyeret, és áldotta meg az ünnepi kelyhet.
Jézus Krisztus az utolsó vacsorán egy ilyen családi istentisztelet, egy pászka vacsora keretében alapította meg az Eukarisztiát. Ezt a vacsorát töltötte meg új tartalommal. Az Újszövetség Liturgiáját Jézus Krisztus alapította az utolsó vacsorán. Ezen megtartotta a zsidó pászkavacsora szokásait. Megvolt ebben a zsoltáréneklés (Mt. 26,30), a tanítás (lásd: János), az imádság, a tanítás magyarázata. Jézus magyarázatából azonban új és örök szövetség fakadt. A kenyértörés és vacsora kelyhe új jelentést kapott. A kenyértörésben Jézus a kenyeret saját testévé, a kehelyben pedig a bort saját vérévé változtatta át. Az első keresztények liturgikus életét az Apostolok Cselekedeteiből és az apostolok leveleiből ismerjük meg. A liturgikus élet, az Isten szolgálat alapja tehát a keresztség. Akik nem voltak megkeresztelve, nem mertek közéjük vegyülni. Az Eukarisztiát kenyértörésnek nevezték. Kenyértörésre házanként jöttek össze. Itt tulajdonképpen ugyanazt csinálták, mint Jézus nagycsütörtökön az utolsó vacsorán.
A Kolliba: Egy Különleges Görögkatolikus Étel és Története
A kolliba eredete a 4. századra nyúlik vissza, Szent Tivadar nagyvértanú tiszteletéhez kapcsolódik. Nagyböjt első szombatján Tiró Szent Tivadar nagyvértanú kollibával kapcsolatos csodájára emlékezik a görögkatolikus egyház. Hitehagyó Julianosz császár Nagy Konstantin fiától, Konstanstól átvette a birodalom irányítását, és Krisztustól elpártolva bálványimádásra adta a fejét. Ezután jelentős keresztényüldözés kezdődött. A császár nemcsak nyíltan, hanem alattomosan is igyekezett megakadályozni a keresztények számának gyarapodását azzal, hogy titokban szennyezte be őket. Ekkor Tiró Szent Tivadarnak látomása volt, elment a város főpüspökéhez, Eudoxioszhoz, és ezeket mondta: „Kelj föl minél gyorsabban, s gyűjtsd össze Krisztus nyáját, és határozottan rendeld el, hogy senki semmit se vegyen a piacról, mert az istentelen császár ott mindent tisztátalanná tett az áldozati állatok vérével!” Zavarba jött, és megkérdezte: „De hogyan tehetnék meg azok, akiknek otthon semmijük nincsen, hogy nem vásárolnak a piacon kirakott áruból?” A szent erre azt mondta: „Kollibával csillapítsák éhségüket!” Azt viszont továbbra is kétségek gyötörték, mert nem tudta, hogy mi az.
A kolliba elkészítése a következőképpen történik: a búzát alaposan megmossuk, majd vízben megfőzzük. Ha megfőtt, botmixerrel eldolgozzuk, de nem teljesen simára. Hozzáadjuk a cukrot, a diót, a mazsolát, a datolyát, a fügét, a diót, a kesudiót, az amerikai mogyorót és az egyéb aszalt gyümölcsöket. Egy edénybe tesszük, amiben a tetejét lesimítjuk, majd kekszmorzsával meghintjük, erre jön a kakaóréteg. Ez az édes étel nem csupán egy finomság, hanem egy mélyen szimbolikus fogás, amely a szentekre való emlékezés és az áldozatvállalás görögkatolikus hagyományát tükrözi.
Az Étkezés Előtti és Utáni Imádságok Görögkatolikus Szokás Szerint
A görögkatolikus hagyományban az étkezés nem csupán testi szükséglet kielégítése, hanem alkalmat ad az Isten dicsőítésére és a hálaadásra. Az étkezések előtt és után elmondott imádságok e tisztelet kifejezései.
Étkezés előtt:Minden szem tebenned bízik, és te megadod étküket alkalmas időben.Magasztallak téged, Istenem, Királyom, és áldom nevedet örökké és mindörökkön örökké.Mindennap áldalak téged, és dicsérem nevedet örökké és mindörökkön örökké. (144. Zsoltár)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved!Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!(Pap - más nem mondhatja!)Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Étkezés után:Hálát adunk neked, Urunk Istenünk, mert megelégítettél minket földi javaidból.Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor s örökön örökké!Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!(Pap vagy ha nincs jelen, a családfő mondja:)Áldott az Isten, ki megvilágosított és táplált minket dús ajándékaival, malasztja és emberszeretete által, öröktől fogva, most és mindenkor s mindörökkön örökké. Ámen!
Enni fognak a szegények, és betelnek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik, szívük élni fog örökkön örökké. (21. Zsoltár)Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor s örökön örökké!Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!Örömre derítettél engem, Uram, cselekedeteiddel, és kezed művei láttán ujjongok. (91. Zsoltár)Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága. Örömöt adtál szívembe.Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsében bővelkedtek amazok, én pedig békességben fogok lefeküdni és álmodni, mert egyedül te, Uram, te juttattál engem hajlékhoz reménységben. (4. Zsoltár)Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor s örökön örökké!Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Az Udvarias Viselkedés Alapelvei a Görögkatolikus Közösségekben
Isten szeretetre teremtett minket - igazán boldogok csak szeretetben lehetünk. Krisztus a szeretet 3 irányú főparancsát tanította és élte: „Szeresd Uradat, Istenedet - és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” A bűn lényege a szeretetlenség: nem jót vagy nem jól szeretünk. Ez az alapelv áthatja a görögkatolikus hívők mindennapjait, és természetesen az étkezések alatti viselkedésre is vonatkozik. Az asztalnál tanúsított tisztelet, figyelmesség és közösségépítés a hitből fakadó értékek megnyilvánulása.
Fontos, hogy mindenki érezze az istenképiséget, és hogy a közösséget építse, ne rombolja szóval, tettel vagy mulasztással. Az asztalnál való viselkedésünkkel is tanúságot tehetünk hitünkről, hiszen a kulturált, udvarias magatartás a keresztény szeretet és tisztelet egyik formája. A nagyméretű társas eseményektől, mint egy görögkatolikus esküvő vagy ünnepi agapé, egészen egy egyszerű családi ebédig, az udvariasság és a gondosság ugyanúgy elengedhetetlen.
Az Általános Étkezési Etikett Szabályai: A Kulturált Étkezés Pillérei
A görögkatolikus közösségekben, mint minden kulturált társadalmi közegben, alapvető fontosságú az általános étkezési etikett ismerete és betartása. Rengeteg olyan hétköznapi helyzettel szembesül az ember nap mint nap, melyek az alapvető szabályok ismerete nélkül problémát és kínos szituációkat okozhatnak. Egy romantikus vacsora vagy akár egy üzleti ebéd esetén is rengeteg kérdés merülhet fel annak kapcsán, mit hogyan és mikor illik tenni. Az étkezés életszükséglet, törvényszerű, hogy a történelem előtti időktől fogva szertartások kapcsolódtak hozzá, s az étkezés is a ceremóniák eszközévé vált. Az ízlés és az étkezési formák a kulturális és a technikai fejlődés folyamán lényegesen átalakultak, és ma is változnak. Bár az ételek és italok összeállításában is kialakult egy nemzetközileg elfogadott rend, mindenhol megmaradtak bizonyos - esetenként óriási különbséget jelentő - helyi, nemzeti sajátosságok.
Megjelenés az Étteremben és az Ülésrend
Arra a kérdésre, hogy kit kell előreengedni, szinte mindenki azt válaszolja, hogy természetesen a nőt, a vendéget, az idősebbet - a fölérendeltet. Ez elvben igaz, de egy étterembe, egy presszóba vagy egy kocsmába mindig a férfi lép be elsőnek. Az étterembe tehát mindig a férfi megy be először, társaság esetén pedig egy férfi elöl, utána a nők, aztán pedig ismét egy férfi zárja a sort. Ha mindenki beért, akkor az étteremfőnök, a főpincér vagy a hosztesz a vendégek elé megy. Ő vezeti a sort az asztalig, a társaság nőtagjai követik, végül pedig a férfiak. Ha több párról van szó, a fiatalabb vagy a meghívó úriember ül, úgymond, a legrosszabb helyre, az ajtónak háttal. Tőle jobbra ül a másik feleség, aztán a másik férj, és végül neki a jobbján az első férfi felesége.
Rendelés, Italválasztás és Borkóstolás
A helyek elfoglalása után a felszolgáló étlapot hoz, megkérdezi, ki mit kér inni. Ez alapvetően az aperitif helye, de természetesen lehet rendelni ásványvizet, üdítőt vagy rostos gyümölcslevet is. Az étel kiválasztásánál nyugodtan kérheted a felszolgáló segítségét a fogásokkal kapcsolatban. Bármit is kérsz, az ételsort tartani kell, tehát: előétel, leves, meleg előétel, nehéz főétel, könnyű főétel, desszert, kávé, gyümölcs, sajt. A hagyományos etikett szerint a nő a férfinak mondja el, hogy mit szeretne, ezután ő rendel, majd a hölgy hozzátesz egy-két kiegészítést azzal kapcsolatban, hogyan is kéri az ételt. Természetesen ennek nem kell mindig így lennie, a nő is nyugodtan megrendelheti a menüt. A palackozott bort az asztalnál bontják ki, és annak illik megkóstolnia, aki megrendelte. A kóstolás menete a következő: a poharat a száránál megfogva nézd meg először oldalról az ital színét, lötyögtesd meg, szagolj bele, aztán egy kis kortynyit ízlelj meg.
A Szalvéta Használatának Művészete
A papírszalvétát a tányér bal oldalára kell fektetni, a damasztszalvétát pedig ölbe tenni. Utóbbit nyugodtan összepecsételheted: étel- és rúzsfolt is kerülhet rá. Az étkezés végén a damasztot összegyűrve a tányér bal oldalára kell tenni ugyanúgy, ahogy a papírszalvétát is. A szalvétát az ölünkbe kell teríteni, amely védi a ruhát az esetleg lecsöpögő levestől, mártástól, zsírtól, egyéb ételmorzsától, másrészt a kéz, illetve az ivás és beszéd előtt a száj megtörlésére szolgál.
Az Evőeszközök Helyes Alkalmazása
Az evőeszközöket kintről befelé kell elvenni a tányér mellől - a felszolgáló dolga, hogy olyan sorrendben tegye őket le, ahogyan az ételek következnek. A csontról késsel-villával kell leszedni a húst. Bár sokan hiszik, de még a csirkét sem ajánlott kézzel megfogni. A kést mindig csak egy falatot vágjunk le, nem helyes az étel apró darabokra való felvágása. Könnyítésképpen; általános szabály, hogy az evőeszközök a fogások sorrendjében helyezkednek el a tányér mellett; mindig a szélsővel (két szélsővel) kell kezdenünk. A bal szélen található kicsi kés egy kis tányérban, az a zsemletányér vajkéssel és a kenyér vajazásához való. A vajtartóból az erre a célra odakészített késsel vegyük ki a vajat, ne a sajátunkkal.
Tiszta és Csendes Étkezés az Asztalnál
A fogpiszkálás magánügy, és csakis kizárólag egyedül, például mosdóban, folyosón elfordulva szabad elintézni. Az evőeszközöket nem szabad megnyalni, lenyalni, és a kávéskanalat sem javasolt a szájban tartani, hiszen ennek tárolására való a kistányér. Ha anélkül kapod a frissítőt, tedd a kanalat egy papírszalvétára, vagy tartsd a kezedben, amíg megiszod az italt, aztán pedig rakd vissza a pohárba. Tilos a kés szájbavétele, és lenyalása. Nem illik az étel válogatása, piszkálása. Amit megfogtunk, vegyük is ki. Csak annyit szedjünk, amennyit biztosan megeszünk. Különösen legyünk kényesek a kenyérre, együk meg, amit kivettünk a kosárból. A kenyeret törjük, csak a megkent szendvicskenyeret harapjuk. Ha valami mag, csont, vagy valami egyéb szánkba nem illő dolgot észlelünk, kanállal, villával a tányér szélére helyezzük, minél kisebb feltűnéssel. Csukott szájjal együnk, így nem csámcsogunk. Ne beszéljünk teli szájjal. Illetlen a szürcsölés. Az ujjak leszopogatása tilos! Mindenkivel előfordul, hogy böffent egyet, ne csináljunk drámát belőle, egyszerűen kérjünk bocsánatot!
Kommunikáció a Felszolgálóval és a Borravaló
A pincérnek nem illik hangosan szólni, kiáltani, inkább csak a szemeddel keresd a tekintetét, majd ha megvan a szemkontaktus, egy bólintással jelezd, hogy menjen oda. 10% borravalót illik adni, de ha különösen elégedett vagy, nyugodtan lehet többet. A folyamat egyébként ma már nagyrészt úgy történik, hogy a fizetőpincér a számlát egy tokban teszi az elé, aki kérte, ebbe kell beletenni a pénzt. Kártyás fizetés esetén mondd meg előre, mennyi lesz a borravaló, de ha elfelejtenéd, add oda készpénzben.
Az Asztal Terítése és a Tálalás Rendje
Egy egyszerű vasárnapi ebédhez terítsünk lapos és mélytányérral, és adjunk külön kistányért a salátának, desszertnek. A tányértól balra van a szalvétának és a villának a helye. Jobbra a késé és a nagykanálé. A kiskanalat, vagy a desszerthez szükséges villát-kést a tányér fölé helyezzük az abroszra. Jobbra tesszük a poharakat (boros-vizes), balra a salátástányért, két-két teríték közé egy csonttányért. Ne feledkezzünk meg a díszítésről sem. Virággal, gyertyával, és manapság nagyon sokféle díszítővel dekorálhatjuk asztalunkat. Ki szedjen elsőnek? A legidősebb hölgy (nagymama vagy vendég), középkorú hölgy (mama), a középkorú úr (papa vagy vendég férfi), a család lány tagjai és aztán a fiúk következnek az étel kiszedésében. Nagyon sok helyen vétenek az egymás megvárásának íratlan szabálya ellen. Ne tegyük!
Az asztali étkezések közben időnként várakozni kell. Ez alatt az idő alatt nem illik könyökölni, tartsuk kezeinket lazán az ölünkben, vagy az asztalon csuklóig. Meg kell várnunk, hogy a vendéglátó, (vagy háziasszony) „engedélyt" adjon az étkezés elkezdéséhez. Más esetekben a kiszolgálás után kezdhetünk enni, de illik megvárni, másokat is, hogy megkapják az ételt; velük együtt lássunk hozzá. Ha kicsit bizonytalanok vagyunk abban, milyen evőeszközt használjunk, és hogyan fogyasszunk egy adott ételt, megkérdezhetjük, illetve figyeljük meg a tapasztaltabbak hogyan teszik. Balról kínáljuk az ételt, jobbról szedjük le a piszkos edényt. Egyenként felemelve, nem a vendég orra előtt egymásba rakva.
Specifikus Ételekhez Tartozó Evőeszközök és Fogyasztási Módok
Az előételhez használt evőeszközök kisebbek, mint a főételhez használtak, bár formájuk azonos lehet. A halhoz halvilla és halkés jár: a halvilla fogai viszonylag rövidek, a halkés széles, a hegye felé a felső peremén tört ívű. A rákhoz rákvillát és rákkést adnak: a villa rövid, a kés pengéje középen bemélyített (hogy ezzel a rák ollója letörhető legyen). A vajat kanálszerű, de széles és kevés foggal rendelkező villával veszik ki a tálból, a kenésére a vége felé szélesedő kés szolgál (de néha csak kést adnak melléje, ezzel kell szedni). Az édességhez az előételhez használthoz hasonló, esetleg kisebb evőeszközöket terítenek (a tányér fölé). A gyümölcsvilla kevés fogú, a gyümölcskés pengéje vékony, méretük kb. azonos az édességhez használtakéval, vagy annál kisebb. A kávéhoz mokkáskanalat adnak. A fedővel felszolgált ételeknél mindig a pincér feladata a fedő elvétele. Technikai okok miatt mi ne is próbálkozzunk vele: forró és nem tudjuk hová tenni.
Kézzel kell enni: a száraz teasüteményt, pogácsát, virslit, lángost, vajas, sonkás zsemlét, esetleg szendvicset, sokféle gyümölcsöt.Kiskanállal kell enni: a lágy tojást, rákkoktélt, egyes előételeket, pudingot, kompótot, felfújtakat, apró szemű gyümölcsöket (eper, málna, ribizli), a grape-fruitot, ananászt, fagylaltot, gyümölcssalátát.Csak villával kell enni: az egyes előételeket, főtt tésztákat, sűrű főzelékeket, karfiolt és gombát (ha ezeket önállóan és nem körítésként tálalják fel), a pépes ételeket, apró betétes tojásételeket, a tortaféleségeket.Késsel és villával kell enni: a húsos előételeket (pl. sonkatekercs, hortobágyi palacsinta), a hidegtálon felszolgálta felvágottakat, húst, nagyobb szendvicseket, sülteket, gyakorlatilag minden főfogást.Villával és evőkanállal kell enni: az olaszosan készült spagettit és makarónit, néhány előételt.
Evőeszközök Jelzései Étkezés Közben és Végén
Az étkezést akkor illik megkezdeni, ha a pincérek mindenkinek tálaltak.
- Szünet - ha csak pihennénk egy keveset evés közben, majd egy rövid idő elteltével folytatnánk, akkor a kést a jobb oldalra, a villát pedig a baloldalra kell helyeznünk a tányéron úgy, hogy közben az eszközök fejei összeérjenek.
- Jöhet a következő fogás - ha szeretnénk, hogy megkapjuk a második fogást, akkor pedig tegyük a tányér közepére a villánkat, a kést pedig fektessük rá úgy, hogy egy pluszjelet kapjunk.
- Remek volt - Ha felhívnánk a pincérek vagy a házigazdák figyelmét arra, hogy az étel kiváló volt, akkor fektessük evőeszközeinket párhuzamosan a tányérunkra úgy, hogy a kés illetve a villa szárai balra mutassanak.
- Befejezett fogás - ha befejeztük az étkezést, a tányérunkon szépen párhuzamosan egymás mellé helyezzük az eszközöket.
- Elégedetlenség - ha nem ízlett az étel, azt is bárki tudtára adhatjuk: a kést és a villát hasonló módon helyezzük el a tányéron, ahogyan a pihenéshez tennénk le, itt azonban fontos, hogy a késnek bele kell kapaszkodnia a villa ágaiba.Az asztalt csak a háziasszony (anya), illetve vendégségben a vendéglátó engedélyével hagyhatjuk el. Miután befejeztük az étkezést, a damasztszalvétát összegyűrve hagyjuk az asztalon. Az étkezés után gondosan összehajtogatott szalvéta általánosan elterjedt nemzetközi szokás szerint azt jelenti, hogy a vendég a kiszolgálással vagy az étel minőségével nem volt megelégedve. A levest a tányér széle felé kifelé kanalazzuk. Soha ne szürcsöljük ki az utolsó pár kanál levest a tányérból. Emeljük meg a tányérunk szélét, úgy merjük kifelé billentve a tányért, ne magunk felé.
Italfogyasztás és Koccintás Szabályai
Az italfogyasztásban való mérsékletesség a viselkedés alapszabályai közé tartozik. Vannak azonban egyéb szabályok is. Koccintani általában az első poháremeléskor szokásos, és csak azokkal, akik kartávolságon belül érhetőek el. A többi résztvevő felé elég a pohár jelképes felemelése. Ilyen esetekben a poharat a résztvevők felé ivás után is fel kell emelni. Minden itallal lehet koccintani, de egy ideig történelmi-érzelmi okok miatt a segesvári csata után nálunk nem illett sörrel koccintani; mivel az osztrák tisztek ezzel koccintottak az aradi vértanúk kivégzésére. A poharat sose ürítsük fenékig. Mindig lehet egy váratlan pohárköszöntő. Az esetleg „fenékig!" felszólítással elhangzott pohárköszöntőt a pohár teljes kiürítésével követni illik (mivel ennek jelképes jelentősége van). Minden fogáshoz az ahhoz felszolgált italból kell inni, a korábbi fogásokhoz felszolgáltakból már nem illik inni. Egészségügyi okokra való hivatkozással bármikor kimenthetjük magunkat az alkoholfogyasztás kényszere alól, s az ilyen mentegetőzést mindenkinek illik elfogadnia. Ugyanígy kell elfogadni az alkoholfogyasztás elhárítását a gépkocsivezetésre való hivatkozással.
Köszöntési Formák és a Hierarchia Tisztelete
A két nem közötti etikettet kevesen ismerik igazán jól. A keresztények egymás között a vallásos köszöntéssel nem csak egymást üdvözlik, hanem hitvallást is tesznek. A görögkatolikusok ezt a formát használják: Dicsőség Jézus Krisztusnak; a válasz ugyanaz. Szintén náluk: Húsvéti időben: Feltámadt Krisztus! Kívülállóktól nem várják el, hogy a belső köszönésformát alkalmazzák, a visszaköszönés és köszönés napszaknak megfelelően történhet. Udvariasságból, előzékenységből, helye lehet olyan ember részéről is (pl. vendégségben egy hívő családnál), aki egyébként nem hívő, hogy ezekkel a köszöntésekkel él.
Az etikett kézfogással kapcsolatos szokásai az egyháziakkal szemben azzal a lényeges különbséggel alakul, hogy míg a világi életben a hölgyek nyújtanak először kezet, addig a felszentelt személyeknek soha, (hölgyeknek sem) nem nyújtanak előre kezet. Ez alól kivétel a Köztársasági Elnök! A pápa, bíborosok (kardinálisok), érsekek (metropoliták), az apostoli nunciusok - nálunk és máshol is doyenként a nuncius áll a Diplomáciai testület élén - (címzetes) érsekek, püspökök (megyés és segédpüspök), pap, kispap vagy diakonus. A Nuncius megelőzi az ország minden főpapját, kivéve a bíborosokat. A rangsoroláson belül ismertek még: a Székesegyházi Káptalan tagjai akiket kanonoknak hívnak, ez magasabb pápai kitüntetést jelent, azonban a kanonok nem jár mindig pápai kitűntetéssel! Akárcsak a protonotárius vagy monsignore. A monsignore megszólítás! Érsekek, püspökök, pápai kitüntetéssel rendelkezők pl. Protonotáriusok, prelátusok megszólítása lehet Monsignore. Írásban rövídítése név előtt: pl. Mons. Dr. Szabó Tamás püspök, vagy Mons. Dr. Erdős Tamás apostoli protonotárius. Magyarországon használatban vannak még az alábbi címzetes rangok: c.apát, c.prépost. A káptalanokban a valóságos kanonok mellett egyes egyházmegyékben tiszteletbeli kanonokot is kineveznek. Használatos még püspöki ill. érseki tanácsosi cím. Szerzetesek között: novicius (újonc), fogadalmas (valóságos szerzetes). Egyes szerzetespapokat (külföldi mintára) Páternek is neveznek vezetéknév elé: R. P.-t írnak.
A Templom Díszítése és a Szimbolika az Életben
A templom bejárata, ahol a hívő belép, eszmeileg nagyon fontos, ezért díszítették, és feliratokkal látták el. Az ajtók és a kapuk jelentősége minden korban hangsúlyt kapott a palotaépítkezésnél is. A kapun Isten neve, vagy valamilyen szimbólum arra utalt, hogy a hely kinek a tulajdona. A kapukat díszítő domborművek is jellegzetesek (oroszlán, Krisztus, arkangyal, baziliszkusz). A színes márványok, a mozaik, az aranyozás alkalmazása különös összhatást eredményezett a keresztény épületekben. A templomdíszítésnél fontos a háttér, a környezet, a színek harmóniája és azok az előírások és hagyományok, amiket ilyenkor alkalmazni szoktak. A díszítésnél figyelembe veszik az ünnepeket. Évközi vasárnapokon és hétköznapokon a zöld színű virágdíszítést alkalmazzák, pünkösdkor, és a Vértanúk napján a piros színűt. Húsvétkor és első áldozáskor a fehér színű virágokkal díszítenek (hortenzia, primula, kála, szegfű, liliom, orgona, labdarózsa, tulipán, gyöngyvirág, írisz). Kifejezett egyházi ünnepeken, ha a Bíboros vagy nuncius celebrál, szokás a sárga-fehér díszítés. Ha egyházi ünnep nemzeti ünneppel esik egybe, úgy szokás a piros, fehér, zöld díszítés is.
A rózsa az ókorban a szerelem szimbóluma volt. Csupán a középkorban fogadták el a rózsát, kinyilatkoztatva, hogy a fehér rózsa Szűz Mária szimbóluma. Gyakran ábrázolták a kis Jézussal, fején rózsakoszorúval, avagy rózsalugasban ülve. A keleti eredetű Rózsafüzér szemei eredetileg összepréselt rózsasziromból készültek. A liliom Mária tisztaságát és ártatlanságát jelképezi. Az erkölcsösség és a szemérmesség szimbólumaihoz a XV. században csatlakozott az írisz és a harangvirág is. Abban az időben sok fiatal lány ibolyát tett a hajába szerénysége jeléül. A virágok sokáig nagyon drágák voltak, így csak a nemesek körében jutottak szerephez. A vágott virágok egészen a XIX. század végéig luxusnak számítottak, így szalmavirággal helyettesítették őket.
Esküvőre általában a pasztellszínű (barack, rózsaszín, halványsárga, fehér és a krémszínű) virágok kedveltek. A menyasszonyi csokrok két kedvelt virága, a rózsa és a liliom télen-nyáron kapható. Viszont a tavaszi a hajtott hagymás virágokkal (a tulipán, a frézia, jácint, a boglárka és orgona) vigyázni kell, mert nem bírják a nyári hőséget. Korábban menyasszonyi csokrok is készültek művirágból, és természetesen a templomdíszítésnél is alkalmaztak művirágot. Kisebb templomok bejáratát és a padsorokat is fel szokták díszíteni pl: esküvő alkalmával, sőt az ifjú párt a templomból kivonuláskor rózsaszirmokkal (máshol rizzsel) szórják meg. A templom díszítésénél figyelembe kell venni a templom méreteit. A kis virágok nem érvényesülnek, messziről alig láthatók. Szép díszítés lehet a kardvirág, a liliom, és a hasonlóan magas, illetve nagy virágú vagy nagy térfogatú növények, mint pl. az orgona. Virágdíszítésnél nagy zöldeket is alkalmazhatunk, mint a pálmalevél. Általában az oltárt, az oda vezető utat, és a padsorokat szokták díszíteni. Karácsonykor karácsonyfát is állítanak, szintén díszítés céljából ezen kívül a szépen feldíszített fa családias hangulatot nyújt. Temetési alkalmakkor a virágdíszítésnél és a koszorú készítésénél a virágkultusz általános szabályait alkalmazzák. A temetés, a gyász nálunk általában összefügg a fekete színnel, de fiatalabb személy temetésénél a pasztellszínű virágokat is alkalmazzák mind a díszítésnél, mind a koszorú készítésénél. Az idősebbeknél többféle variáció létezik, lehet színes, lehet egyszínű is, attól függően, hogy milyen évszakban van e szomorú esemény. Díszítés nem csak virágokkal történhet, hanem a templomokban elhelyeznek zászlókat is.