Az étkezés több mint puszta szükséglet; egyfajta szociális rituálé, amelyben a Dallas, a Columbo vagy a Mad Men (Reklámőrültek) című sorozatok világa is megelevenedhet. Képzeljük el a trapéznadrágokat, a medencés kertipartikat, a kristálypoharakból kortyolt whiskyt és a jégkockákkal teli, elegáns martini Y-poharakat. Ebben a környezetben a hidegtálak, a rózsaszín ráksaláta, a konzerves ételek, a majonéz és az aszpik nem csupán étkek, hanem a korszak szimbólumai, mindez a szünet nélkül cigiző amerikaiak gyűrűjében. Ameddig nem bontottad ki, nem tudhatod, mi rejtőzik a kajásdobozban. Néha meglepő élmények érnek. Az elrontott főzések, ételek, sütik örök röhögésforrásnak minősülnek, na de mikor a pincér érti félre a rendelésed, akkor mi van? Biztos rólad is készült már picit illuminált állapotodban fotó - nem örültél neki, mi?
Az egyszerűség diadala: A lekváros kenyér és a tudomány
A lekváros kenyér finom kiegészítője mindennapjaink étkezéseinek. Azt azonban kevesen tudják, hogy a lekvár vajas kenyérrel egészséges. Sokan kedvelik a gyümölcsízekkel, illetve dzsemekkel megkent kenyeret, de a hagyományos módon fogyasztott gyümölcsök vitamintartalmának jelentős része önmagában nem tud felszívódni. A lekváros kenyér friss tejjel is igen finom, arra azonban ügyeljünk, hogy csak a hőkezelt gyümölcs tálalható ily módon. Mellesleg a fenti módon igen finom mézes szendvicset is készíthetünk magunknak.
Amikor a biztonság illúziója szertefoszlik
Sokadik alkalommal leplezett le horrorfilmbe illő magyar vágóhidat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A most lebuktatott Békés megyei vágóhíd - melyet a Soni Hús Kft. üzemeltetett - komoly aggodalomra ad okot. A Soni Hús Kft. jóideje nem rendelkezett engedéllyel az állati eredetű termékek előállításakor végzett darabolására, az állati melléktermékek égetését pedig lejárt engedéllyel végezték. Ilyen körülményekkel is több milliárd forintos bevételre tehettek szert, ami aggodalomra adhat okot mindenkinek. Képzeljük el, mekkora felháborodást okozna, ha kutyákkal bánnának ugyanígy? Pedig mindkettő élni szeretne. A kutatások szerint a malac a világ ötödik legintelligensebb állata, még a kutyánál is okosabb. Ők tényleg igazán érzelmes lények. Az örömet, magányt, frusztrációt, félelmet és fájdalmat is nagyon erősen megélik. Ragaszkodnak hozzánk, ha szeretjük őket, és rettegnek tőlünk, ha bántalmazzunk és kihasználjuk őket. Ezzel az étellel meg kell küzdeni. Szó szerint.
Extrém gasztronómia: Amikor az étel visszavág
Abban nincs semmi különös, hogy egy tengeri herkentyűt nyersen eszünk meg - gondoljunk csak a szusira -, ám, hogy étkünk még a torkunkban is az életéért küzdjön, na az azért egy kicsit erős. Márpedig a Sannakji, ez a dél-koreai ínyencség pont erről híres. A polipdarabkák izegnek-mozognak a tányéron, sőt a tapadókorongjaik is működnek. Számos halálos balesetet okozott már az, hogy a polip szeletek megtapadtak a vacsorázó torkán, és a fulladását okozták. Dél-Koreában férfias erőpróbának számít az étel fogyasztása. Aki érezte már ennek az izlandi ételnek a szagát, azt mondja, soha nem felejti el. A Hakarl gyakorlatilag cápahús, amit két-három hónapra felakasztanak a padláson, hogy "érjen" egy kicsit. A rohadó cápahús szaga állítólag az ammóniáéra emlékeztet. Kis fogpiszkálóra szúrt "katonákat" adnak belőle, amit bőven leöblítenek erős, 50%-os helyi pálinkával. Talán azért, hogy semlegesítsék az ízét. Berúgni mindenesetre rohadó cápa nélkül is lehet.
A denevérleves Dél-Kelet Ázsiában honos finomság. Mivel a húsevő bőregerek számos fertőző betegséget hordozhatnak, ezért általában gyümölcsevő állatokból készítik. Általában szőröstül-bőröstül, pontosabban fejestől és szárnyastól főzik meg a denevéreket. A hús meglehetősen porcogós és csontos, de hívei szerint ez a legjobb benne: sokáig lehet szopogatni a cubákot. Talán ez listánk legundorítóbb versenyzője, pedig igen széles körben elterjedt. Kambodzsában, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken fogyasztják erőszeretettel az előrehaladott fejlettségi szinten lévő tojásokat. Akkor főzik meg a madár kezdeményezést, amikor már kinőttek a tollai is. A csontok teszik ropogóssá a tojást. Az említett országokban általában melegített homokon árulják a horror tojást. Szándékosan lárvákkal "fűszerezték" meg ezt a szardíniai sajtfajtát, hogy az apró kis élőlények segítsék a fermentációt, és ezáltal puhábbá, krémesebbé tegyék a tejterméket. Sokakat azonban zavar, hogy a megijesztett lárvák nagyokat ugranak, ezért evés előtt megtisztítják a sajtot a lakóitól. Maradjunk a lárváknál. Kína egyes részein előre csomagolva kínálják ezeket az állatkákat.
A LEGFURCSÁBB UTCAI ÉTELEK A FÖLDÖN, AMIKET NEM BIZTOS, HOGY MEG AKARSZ KÓSTOLNI... | *UNDORÍTÓ!*
Az iskolai menzák világa: A ragacsos tökfőzeléktől a reformfasírtig
Lisztes rántással súlyosbított vállalkozásba fogott a Telex: hetekre elmerülünk az általános iskolai menzák izgalmas világába, hogy a ragacsos tökfőzeléktől a reformfasírtig kalauzoljuk az olvasókat. Megosztjuk tapasztalatainkat a menzás kajakóstolásról, megmutatjuk, hogy a legkülönfélébb országokban milyen az iskolai étkeztetés gyakorlata, és megszólaltatjuk a téma releváns szakértőit. De előtte - bevezetésként - megmutatjuk a kiindulópontot: azokból az olvasói levelekből válogatunk, amelyek a szülők menzás tapasztalataival elárasztották a Telexet. A múlt heti felhívásunkra beérkező levelek jelentős többsége rémes állapotokról árulkodott. A szülők szerint a gyerekek az esetek nagy többségében silány minőségű ételekről számolnak be; a szülők komoly rendszerhibát látnak okként a háttérben; pazarlónak tartják a jelenlegi rendszert, mert a silány minőség miatt rengeteg étel megy pocsékba; szerintük valódi és gyors reformra van szükség.
Szülők és diákok a menzán: Tíz történet a valóságból
Mariann szerint: „Összetrancsírozott, sonkakrémnek nevezett förmedvény. Nálunk Miskolcon a heti öt tízórai és öt uzsonna esetében hétszer van kenyér vastagon megkenve margarinnal vagy maradék felvágottakból szintén margarinnal összetrancsírozott, „sonkakrémnek” keresztelt förmedvénnyel. A répás vajkrémet akár a répára allergiások is fogyaszthatnák, hiszen nyomokban sem tartalmaz répát. Tonhalkrém receptje: 1% tonhal, 99% margarin. Péntekenként minden héten, kivétel nélkül kőkemény kifli, amit ha betennének egy zacskóba, esetleg puha maradna… Tény, hogy nem lehet mindennap a gyerekek kedvence, de a jelenlegi menüsor fényévekre van az egészséges táplálkozástól!”
Nóra tapasztalata: „Lányom barátnője egy feketére lakkozott műkörömre harapott rá. Megszólítva érzem magam a truttyfőzelék témában, háromból két gyerekem jár általános iskolába. A mi időnkben is volt szaros kenyér (a férjem a mai napig emlegeti) és társai, de az étkeztetés minősége azóta sem változott. Sőt! A lányom nemrég boldogan ment iskolába, hogy mákos guba lesz, végre valami jó kaja. Hazahozta. Nekem egy többnapos, ÁNTSZ által bezárt pékség félresikerült termékének tűnt az a keserű valami, ami a tízórais dobozából nézett rám. De ő még jól is járt. Egy héttel később lekváros nudlinak nevezett valami volt ebédre, a barátnője egy feketére lakkozott műkörömre harapott rá. Egy felsőbb éves fogat is talált a tányérjában. Az, hogy a hús nyers (véres), és a pörköltben szivacs állagú, teljesen egyforma gömbökből álló, húsnak hívott, valójában szója úszkál, már meg sem lep. És ez nem egy világvégi iskola. Ez egy fővárosi általános iskola, művészeti képzéssel.”
András viszont úgy látja: „Korántsem olyan rossz a helyzet. A tág családban négy gyerek beszámolója alapján a helyzet korántsem lehet olyan rossz, mint ahogyan azt a leghangosabb panaszosok leírják. Két iskoláról beszélünk Budapest egyik külső kerületében, iskolánként két-két gyerek (alsós és felsős egyaránt), és én még soha nem hallottam őket panaszkodni az iskolai kosztról. Nyilván előfordul, hogy nem esznek meg ezt vagy azt (pl. a halfasírt senkinek nem a kedvence), de az esetek nagyobb részében inkább úgy számolnak be, hogy jó volt az ebéd (de minimum ehető), mint hogy nem. Hozzátenném, hogy a négy gyerekből ketten külföldről (Nyugat-Európából) érkeztek haza pár éve, és az egyik legnagyobb meglepetés számukra pont az volt, hogy milyen jó az itteni iskolai koszt, szemben azzal, amit a fejlett nyugaton kaptak. Az biztos, hogy mindenen lehet javítani, de a mi kis szűk körünkben úgy látjuk, hogy azért a mosléktól szerencsére messze van az, amit gyerekeink az iskolában esznek.”
A pedagógus nézőpontja: Tapasztalatok az iskolai katedráról
Egy budapesti tanárnő, aki tollas csirkét, lejárt párizsit, kutyának se való krumplis tésztát is látott már, elmondta: „Egy budapesti iskolában tanítok. Több évtizede napi szinten látom, tapasztalom az iskolai menzás ételek minőségét. Korábban valóban igaz volt, hogy sajnos komoly minőségi kifogások merültek fel. Nem csupán a szalmonellás eperlevesre gondolok. Volt bizony tollas sült csirke, lejárt szavatosságú párizsi és olyan krumplis tészta, amit kutyáknak sem tálalhattak volna fel. Dolgoztam alapítványi iskolában, ott érdekes módon ilyen soha nem fordult elő. Igaz, hogy nem is annyit fizettek a szülők az ebédért, mint az önkormányzati iskolákban. Hála a menzareformnak, jelentős változás történt az ételek minőségében és összetételében. Többször kapnak a gyerekek zöldséget, gyümölcsöt, liszt helyett saját anyagával sűrítik az ételeket. Több mint harminc éve munkám miatt én is az iskolai menzán étkezem, érezhető a változás. Mindig vannak gyerekek, akik válogatnak. Sajnos e néhány évtized alatt teljesen megváltoztak a táplálkozási szokások. A gyerekek többsége otthon nem eszik tápláló, az anyukák által friss alapanyagokból főzött ételeket. Egyszerűbb megvenni a gyorséttermi egészségtelen műkajákat. Sok gyerek nem ismeri a főzeléket. Tésztát és rizst bármennyit megennének. A szülők sem étkeznek egészségesen. Sok család már nem ül le közösen étkezni. Mindenki a saját szobájában fogyasztja el a megrendelt ételt. Ennek pedig nemcsak egészségügyi, hanem emocionális, pszichés következményei is vannak.”
Balázs, a tanár szerint: „Pont olyan a menza, mint 1989-ben a Munkás úti általánosban. Három iskoláskorú gyerekem van, és én magam is a közoktatásban dolgozom. Tizenegy és fél év külföldi élet után tért vissza a család tavaly júliusban Magyarországra. Szeptembertől iskolakezdés együtt, egy helyen mind a négyen. A menza - nekem - valóságos időutazás, vissza kb. 1989-be a Munkás úti általános iskola menzájára, a gyerekeimnek kultúrsokk. Nagylányom és én sikítva távoztunk egy hónap után, a két kisebbnek praktikus okokból nincs más megoldás, illetve az elsősnek explicit kötelező. Ők maradtak. A család mindenesetre jót szórakozott a 7 éves lányom használati utasításán, amikor elmondta, hogyan kell enni a menzán. „A levest először megszimatolom, ha nem olyan büdi, akkor eszek egy kis galuskát belőle, de soha nem eszem meg az egészet. A második, na, az néha jó.”
Az étkezés mint közösségi és egyéni élmény
Csaba szerint a fia imádja a menzát: „Egy 12 éves „kiskamasz” apukája vagyok. A fiam nyolcosztályos gimnáziumba jár, ahol már csak ebédet kapnak a gyerekek. Nálunk a fiamnak annyira bejött a menza, hogy ő kérte, hadd lehessen menzás, pedig a párom otthon mindennap meleg ebéddel tudja várni. (És jól főz! :-) ) Jó étvágyú gyerek, de csak a jól elkészített, finom ételt hajlandó megenni. Nálunk a kenyérrel jól lakás sem jön szóba, mert a kenyeret még otthon sem hajlandó nagyon enni.”
Alex szerint a szagok árulkodók: „Szegény gyerek ruhájának állott zsírban párolt hagymás, lisztes rántás szaga is arról árulkodik, hogy az elmúlt 30-35 évben semmit nem fejlődött a kerületi közétkeztetés. Az első pénteken felszolgált hal után azt hittük, hogy ez már az évekkel ezelőtti közétkeztetés reformjának és az ezeréves keresztény hagyományok ötvözetének gyümölcse. Aztán hamar rá kellett jönnünk, hogy azon a héten valószínűleg éppen hozzájutottak valami akciós halszállítmányhoz, hiszen ezt követően hónapokon át hiányzott az étlapokról a hal. Általában főzeléket kapnak, néha híg tejbegrízt (tejben dara néven) vagy csokiszószos piskótát. A legmerészebb fogás a bulgur, valamint legalább csirkét kapnak leggyakrabban, friss salátát egyszerűen nem adnak.”
Mónika szerint a börtön kosztja is jobb: „Három fiam jár általános iskolába Veszprémbe (3., 6. és 7. osztályba). A középső fiam úgy fogalmazott, hogy „Anya, szerintem még a börtönben is jobb kaja van”. A krumplipüré olyan híg, hogy átfolyik a villán, sótlan ízetlen minden. Volt, hogy köröm- vagy zacskódarabok voltak a paradicsomlevesben. Szerencsémre nem válogatósak a fiaim, mindent szívesen megesznek zöldséget, gyümölcsöt és a húst is. Én értem azt, hogy kevés pénzből kell finomat produkálni, de így, hogy nem eszik meg a gyerekek, így ez sokkal drágább. Év elején volt egy felmérés, a gyerekeket kérdezték a suliban a menzai menüről. Negatív véleményt írtak, mindenki várta, hogy talán ezután lesz változás, de hiába.”
A jövő lehetőségei a közétkeztetésben
Perbáli anyuka szerint igenis lehet jól csinálni: „Igenis lehet ma Magyarországon jól csinálni a gyermekétkeztetést. Gyermekeim a Pest megyei Perbálra jártak óvodába és iskolába, és ők nagyon szerették/tik az ennivalót, amit ott kaptak. Mi a férjemmel mindig csak irigykedve csodáltuk a beszámolójukat, hogy mi volt a menü aznap. Rántotta, kakaós csiga, gabonapehely, hamburger reggelire, az ebéd is mindig valami finom leves, és a második is remek. Hát, mi még a mócsingos húson nevelkedtünk annak idején… Néha hazahozták a megmaradt uzsonnát, ha nem volt idő megenni, és mi mindig örültünk, mert tényleg nagyon finom volt. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy honnan szállítják, pedig onnan vásárolnánk mi is a pékárut. Persze a gyümölcslevest egyik kölyköm se szerette, de attól tartok, hogy meg se kóstolták, és ez az ellenszenv inkább a koruknak tudható be. Összegezve: igenis lehet ma Magyarországon jól csinálni a gyermekétkeztetést, nem horroráron.”
Judit szerint a higiénia a legfőbb gond: „Csótányt is láttak már. Elhízott, a gyerekek szerint gusztustalan konyhás nénik, akik puszta kezükkel teszik a tányérba az ehetetlen tésztát. Ételmaradékos evőeszközök, nincs mosogatógép, kézzel mosogatnak. A lányomnak főleg emiatt ment el a kedve az evéstől, de csótányt is láttak már. Egy idő után egymást is behergelték. Lányom két hete már egyáltalán nem eszik ott, de valószínűleg már egy ideje ez van, csak nem mondta el.”
tags: #gusztustalan #lekvaros #kenyer