A múltunk nem egy statikus, objektív archívum, hanem egy folyamatosan újraértelmezett, szubjektív konstrukció. A tudományos kutatás alapvető célja, hogy a valóságot érvényes módon írja le, ám a megismerés folyamata során számos pszichológiai és technológiai tényező befolyásolja, hogyan látjuk az eseményeket. A múlt interpretációja elválaszthatatlan az emlékezet működésétől, a társadalmi elvárásoktól és attól a kognitív keretrendszertől, amelyen keresztül a világot szemléljük.
Az érvényes tudás keresése: a szerkezeti és belső validitás
A tudományos kutatás nem más, mint egy tudós által felvázolt elmélet tesztelése, azaz annak kipróbálása. Ahhoz, hogy a kutatás ezt a szerepet megfelelően ellássa, validnak, érvényesnek, hitelesnek kell lennie. Érvényes egy kutatás, ha a megfigyelések tényleg a vizsgálandó tárgyra irányulnak, minden változás okát ismeri a kutató és a konkrét vizsgálat körülményein túlmenően is érvényes, azaz szerkezeti és külső validitása is van.
A szerkezeti validitás akkor érvényesül, ha a független és függő változók összhangban vannak. Ezeknek a változóknak a jelenlétére más események manipulálása vagy mérése révén következtethetünk. A szerkezeti validitást fenyegetheti egyrészt, hogy a manipuláció másan is változást idézhet elő, nemcsak a vizsgált jelenségben. Másrészt a mérések nem mindig azt mérik, amit célul kitűztünk. Egy versenyen nemcsak az első díj lehet motiváció, hanem a téma szeretete vagy a kudarckerülés is. Így ha a díj értékét megnöveljük, és ezután erősebb lesz a versengés a felek között, nem lehetünk biztosak benne, hogy a díj és a versengés közvetlen kapcsolatban állnak egymással.
Meg kell még említenünk a követelményjellemző veszélyét, ami a vizsgált egyének reakciója a kutatók magatartásának változására, tehát sokszor az alanyok szeretnének megfelelni a kutatás céljainak. A társadalmi elvárások is gyakran megváltoztatják viselkedésünket, így egy kísérlet alanyai is úgy viselkednek, ahogy azt tőlük a társadalom valószínűleg elvárná.
A belső érvényesség attól függ, hogy az adott (függő) változókban valóban a független változók okoznak-e változást. Magas a kutatás belső érvényessége, ha biztosan következtethetünk, hogy a független változó módosítása okozta a függő változó módosulását. Ezért fontos a vizsgálatok előtt egy vizsgálati terv készítése, így a változókat számon tarthatjuk. Veszélyeztetheti a belső érvényességet, ha nem beavatkozó vizsgálatot végzünk, azaz csak megfigyelünk egy jelenséget. Sokszor kárhoztatják az agresszív mintákat felvonultató televízióműsorokat a fiatalokban tapasztalható agresszió növekedéséért, de pusztán méréssel nem igazolható hitelesen, hogy az agresszív fiatalok a műsorok következtében váltak agresszívvá. Ilyen esetekben beavatkozó vizsgálati eljárás alkalmazása javasolt.
Az emlékezet mint a múlt „kódolója”
Az elmélet tesztjének érvényességéhez elengedhetetlen, hogy a vizsgálat bírjon külső érvényességgel is, azaz a vizsgálat időpontján és körülményein kívül is lehessen általánosítani. Az emberi emlékezet azonban nem egy megbízható videókamera, hanem egy aktív, gyakran torzító folyamat. A rövid távú memória (RTM) nagy mértékben megfelel a William James által leírt elsődleges memóriának, amely arra az információra vonatkozik, ami az észlelés után a tudatban megmarad, és annak részét képezi.
Az RTM működését feltételezi például, egy telefonszám megjegyzése, amíg beütöm azt a telefonkészülék billentyűzetén. Az RTM-ban az információk kódolása akusztikusan és vizuálisan történik. Az emléknyomokat az RTM, amint azt a tár neve is mutatja rövid ideig őrzi meg, maximum 30 másodpercig. Egyik fontos jellemzője, hogy kapacitása korlátozott. Miller igazolta, hogy az RTM terjedelme „7 plusz/mínusz 2 egység”, s ez a világon minden egyes emberre jellemző.
A hosszú távú memória (HTM) amíg James szerint az elsődleges memória a pszichológiai jelennek, addig a HTM-val analóg másodlagos memória a pszichológiai múltnak felel meg, mert olyan információkat tartalmaz, ami már elhagyta a tudatot. A HTM kapacitását tekintve korlátlan mennyiségű információ tárolására és azok korlátlan ideig történő megőrzésére képes. A HTM-ben az információk legnagyobb mértékben szemantikusan, azaz jelentés alapján, értelem szerint kódolódnak.
A felejtés és az emlékek szubjektivitása
A felejtésben jelentős szerepet játszik az interferencia. Az interferencia az ingerek közötti kölcsönhatás. Megkülönböztetünk proaktív (előreható) és retroaktív (visszaható) interferenciát. Proaktív interferencia lép fel, ha a már megtanult információ gátolja az új információ elsajátítását, megőrzését. Retroaktív interferencia esete akkor áll fenn, ha az új információ megtanulása gátolja a régi megtartását.
A felejtésben nagyon fontos szerep jut az érzelmeknek is. Általában elmondhatjuk, hogy azokra az élményekre, eseményekre vagy tárgyakra jobban emlékszünk, amelyhez pozitív érzések kapcsolódnak, mint azokra, amelyekhez valamilyen kellemetlen érzés köthető. Ezt magyarázza Freud elfojtási hipotézise, amely szerint azokat a tartalmakat, emlékeket, amelyek olyan mértékű feszültséget, traumát jelent a tudat számára, amit az nem tud elviselni, elfojtódnak és a tudattalan részévé válnak. Freud elképzelése szerint tehát a felejtés nem előhívási hiba, hanem az emlékekhez való aktív hozzáférés gátlása.
Prediktív analitika: a múlt felhasználása a jövő megjóslására
A prediktív analitika hozzájárul ahhoz, hogy a múltban keletkezett adatok segítségével tegyünk előrejelzéseket a jövőre vonatkozóan. A cél tehát nem az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi történt, hanem az, hogy meg tudjuk jósolni mi fog történni. A prediktív analitika során a gépi tanulás segítségével hozunk létre prediktív modelleket, jellemzően valamilyen üzleti cél által vezérelve.
A prediktív analitika bizonyos értelemben kilóg a többi üzleti intelligencia (BI) technológia közül, mivel bár a múltban létrejövő adatokra támaszkodik, mégis előre tekint. Olyan eszköztárra támaszkodik, mint az adatmodellezés, a gépi tanulás, a mélytanulási algoritmusok, a mesterséges intelligencia és az adatbányászat. Az elemzés során a magyarázó változók és az előrejelzett változók közötti kapcsolatokat tárják fel.
Big Data 5 percben | Mi a Big Data?| Big Data analitika | Big Data oktatóanyag | Simplilearn
Problémamegoldás és a múltbeli tapasztalatok csapdája
A problémamegoldás több, mint a tanult válaszok reprodukálása, és szerepet játszik benne a belátás és újrarendezés. A múltbeli tapasztalatok közvetlen alkalmazása siker helyett gyakran kudarchoz vezet a problémamegoldásban. Ezt ismételten igazolták a funkcionális rögzítettséggel és a beállítódással kapcsolatos kutatások.
Az emberi kognitív teljesítmény egyik standard jellemzője, hogy az emberek a tapasztalat alapján egyre jobban tudnak dolgokat megcsinálni. Szakértők lesznek, viselkedésük szakértelmet mutat. A nagymesterek és a kezdők közötti különbség nem a memóriakapacitásban, hanem az információk tömbösítésében rejlik. A szakértők a múltbeli minták felismerésével olyan komplex reprezentációkat hoznak létre, amelyekkel hatékonyabban navigálnak a problématerükben.
A múlt értelmezése tehát egy dinamikus folyamat, ahol a szubjektív emlékezeti torzítások és a tudományos objektivitásra törekvő modellek folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással. A megértés kulcsa nem a múlt puszta reprodukálása, hanem a mintázatok felismerése és a kognitív keretek folyamatos felülvizsgálata.