A vízfelszín alatti világ felfedezése mindig is izgalmas kaland volt az ember számára, legyen szó hűsítő édesvízi tavakról vagy a tenger sós mélységeiről. Bár mindkét közeg lenyűgöző élményt kínál, az édesvízben és sós vízben való merülés, illetve hajózás számos alapvető különbséggel jár, amelyek befolyásolják a felkészülést, a felszerelést és a tapasztalatokat egyaránt.
Az édesvíz és a sós víz alapvető jellemzői
Az édesvíz oldott sókoncentrációja kevesebb, mint 1%. Két fő típusa létezik: álló édesvízi testek, mint például tavak, tavacskák és belföldi vizes élőhelyek, valamint úszó édesvízi testek, például patakok és folyók. Ezek a víztestek a Föld felszínének csak kis részét fedik le, és elhelyezkedésük nem függ össze az éghajlattal. A szárazföld felszínének csupán mintegy 1%-át borítja édesvíz, miközben az összes ismert halfaj 41%-a él benne. Az édesvízi övezetek általában szorosan kapcsolódnak a szárazföldhöz, ezért gyakran fenyegeti őket a folyamatos szerves anyag és szervetlen tápanyagok bevitele.
Ezzel szemben a sós víz bizonyos mennyiségű sót tartalmaz, ami nagyobb vezetőképességet és sokkal sósabb ízt kölcsönöz neki. Nem alkalmas ivóvízként való használatra, mivel a só kiszívja a vizet az emberi testből, ami kiszáradás kockázatát rejti magában. Fogyasztás előtt sótalanítani kell. A sós víz mindenhol megtalálható a Föld felszínén, az óceánokban, tengerekben és sósvízi tavakban. A Föld mintegy 71%-át sós víz borítja.
A hajózás kihívásai édesvízben és sós vízben
A hajózás, legyen szó édes- vagy sós vízről, számos váratlan helyzetet tartogat, amelyeket tapasztalt hajósok is csak nehezen tudnak kezelni. A különböző vízviszonyok eltérő kihívásokat jelentenek, és rávilágítanak a felkészültség, a megfelelő felszerelés és a gyors reagálás fontosságára.
Motorproblémák édesvízi környezetben
Az édesvízi folyókon, mint például a horvátországi Krka-folyó, ahol a vízi út meredek sziklafalak között kanyarog, motorral kell felmenni Skradinig. Ez a szakasz átlagosan 3-6 méter mély és 15-30 méter széles, és motor használata szükséges a biztonságos navigációhoz. Azonban még a legmegbízhatóbb motor is meghibásodhat, ahogy az a 2005-ös eset is bizonyítja egy csoport Krka-vízeséshez való vezetésekor. A hajómotor olajnyomást jelző piros lámpája kigyulladt és sípoló hangot adott, éppen kikötés közben. Bár olajfolyás nem volt észlelhető, és az olajszintet is ellenőrizték az út előtt, másnap reggelre kiderült, hogy kevés az olaj a motorban. Egy ilyen helyzetben, ahol hajósbolt és benzinkút sincs a közelben, a legközelebbi város pedig 10 km-re van, komoly logisztikai kihívást jelenthet a probléma megoldása. A vitorlával való továbbhaladás lehetőség, de rávilágít, hogy a motorproblémák súlyos következményekkel járhatnak a folyami hajózás során.
Hajóbalesetek és a túlélés záloga
MAGYARORSZÁG LEGSÚLYOSABB HAJÓZÁSI BALESETEI- PZ MŰVEK
A hajósok rémálma a hajó elsüllyedése, ami mind édes-, mind sós vízben bekövetkezhet. A 2011-es Kék Szalag versenyen a Balatonon, ahol mintegy 300 hajó legénységét állította megoldhatatlan feladat elé egy sötétedéskor lecsapó vihar, számos hajó süllyedt el. A vihar, amely igazából csak nagyon erős szél volt (70-80 km/h körüli, eső nélkül), olyan körülményeket teremtett, ahol a tapasztalatlan csapatok nem tudták végrehajtani az alapvető manővereket. Sok hajó ütközés miatt süllyedt el, mások nyitott nyílásokkal borultak fel. Egy emlékezetes eset D. Jenő bácsié, aki tapasztalt vitorlázóként úgy süllyedt el, hogy a kabinajtót vízbe ejtették, és a hajón átcsapó hullámok utat találtak a hajó belsejébe. A probléma tovább súlyosbodott, mivel nem volt megfelelő méretű vödör a vízkimeréshez, és a fenékszivattyú is hiányzott. A kapitány csak akkor észlelte a bajt, amikor a hajó stabilitása csökkenni kezdett a hatalmas vízmennyiség miatt, és a hajó elsüllyedt, mielőtt elérhette volna a sekély vizet. Ez az eset rávilágít a megfelelő felszerelés és a gyors reagálás elengedhetetlen fontosságára.
A dőlés kezelése vitorlázáskor
A természet erői, különösen a szél, hatalmasak, és ezt igazán vitorlázás közben tapasztalhatjuk meg. Kezdő hajósok számára ijesztő érzés, amikor a több tonnás hajótest a szél hatására negyedszeles vitorlázáskor dőlni kezd. Egytestű, tőkesúlyos hajók attól stabilak, hogy a kiel (tőkesúly) a megdőlt hajót eredeti úszáshelyzetébe igyekszik visszabillenteni, akár extrém (90 fok körüli, vagy annál nagyobb) dőlésből is. A dőlés fő problémája, hogy a kormánylapát kiemelkedik a vízből, és a hajó elveszíti manőverező képességét. A dőlés tehát nem azért rossz, mert ijesztő, hanem azért, mert kormányozhatatlanná teszi a hajót. Ellene védekezni a gross-schot kiengedésével (ráengedni a vitorlára, elengedve a felesleges szelet) és a vitorlafelület csökkentésével (reffelés) lehet.
Nem tőkesúlyos hajók, azaz jollék esetében 35 fok körüli szögnél érkezik el az a helyzet, amikor a hajó átbillen, azaz felborul. A vitorlázó elsősorban a jolle oldalára való kiüléssel védekezhet a dőlés ellen, illetve a nagyvitorlára való ráengedéssel. Jolléval borulni nem is számít haváriának, mivel megvan a lehetőség a hajó visszaállítására és a víz kimerésére.
Katamaránokon más a helyzet. Sportos, kabin nélküli katamaránoknál normális jelenség, hogy az egyik úszótörzs kiemelkedik a vízből. Kabinos katamaránoknál ez az állapot nem természetes, inkább billegnek a hullámos vízen. Biztonsági okokból ezeken a hajókon a vitorlázatot úgy alakították ki, hogy ha kezelhetetlenül erős szélroham érkezne, inkább a nagyvitorla műanyag csúszkái törjenek le, minthogy a hajó felboruljon. Ha mégis felborulna egy kabinos katamarán, akkor az fejjel lefelé stabil helyzetben marad.
Személyes élmény a dőléssel kapcsolatban egy tengeri spinakker-tréningen történt, ahol egy Bavaria 38 Match versenyhajót használtak. A tréning során a szél hirtelen erősödött 4-5 Beaufortról 7-8 Beaufort erejűre, és a hatalmas genakkerrel robogó hajó kezelhetetlenül megdőlt. A vitorla fele a vízben volt, a legénység kapaszkodott a 60-70 fokban megdőlt fedélzeten, és a nagy erők hatására az orrsudár letört. A vitorla elszabadult, a hajó pedig lassan felegyenesedett. Ez az eset is aláhúzza, hogy a természet erői ellen még a tapasztalt hajósok is tehetetlenek lehetnek.
Viharos időjárás és a hajózás veszélyei
A vitorlásoktatók számára a tél végétől a következő tél elejéig tartó vízen töltött idő garantálja, hogy időnként igazán rossz időjárásba is belefut az ember. Az elmúlt 20 év számos történetet tartogat a viharos körülményekről. Például egy hatnapos tanfolyam, amelyen öt napig egyfolytában esett az eső és borzasztó hideg volt, vagy egy másik, amikor négy napon keresztül kánikulai szélcsend volt, majd éjjel 25 fokot esett a hőmérséklet, és két napig viharos szélben küzdöttek. Egy kezdő csapattal Aligáról Tihanyba tartó túrán egy kicsi, 22 lábas hajóval olyan vihar tört rájuk, hogy a hajó néha vízszintesen dőlt, miközben jégeső kopogott a fejükön. Egy zadari bórával való találkozáskor a 100 km/h feletti szél és szakadó eső majdnem kiverte a szemüket, és órákig motorral küzdöttek, nehogy partra tolja őket a szél. Éjszakai viharok során villámok csapódnak a vízbe a hajó közelében, ami pokoli zajjal és rettenetes élménnyel jár. Egy koratavaszi tengerátkelő túrán éjjel a viharos sirokkó keltett hatalmas hullámokat, a csapat nagyobbik része tengeribetegként mozdulni sem bírt. A 2006. június 29-i Fekete Csütörtök, amikor több zivatarcella ütközött a Balaton felett 116 km/h erejű széllel és felhőszakadással (és persze vitorlaszakadással), azóta is esettanulmány a met.hu oldalon. A Karib-tengeren, a Grenadin-szigetek zátonyos vizein egy szűk átjáróban viharos szembeszél és áramlás tolta a hajót a sziklák felé, és a motor padlógázon való járatása ellenére is hátrafelé mentek. A 2001-es Kékszalagon a szél teljes hiánya miatt 45 óra alatt teljesítették a távot (120 hajó adta fel a 290 indulóból). Egy adriai túrán egy komoly bórával találkoztak, ami 6 fok hideget hozott, a hegyekben havazott, a tengeren napokon keresztül esett az eső, 70-80 km/h alapszél fújt, és minden holmijuk vizes volt.
Ezek a történetek mind azt mutatják, hogy a cudar időjárás a hajózás elkerülhetetlen része. Azonban a nehéz körülmények mellett sokkal több csodás időben volt részük a vitorlázók, mint például vitorladagasztó langyos szellőben, ami valósággal símogatja az ember bőrét, a hajót pedig sirályként repíti a vízen; hőség utáni nyári záporban, amikor a hűsítő vízcseppek csillogó gyémántokként porzottak a tó felszínén; naplementékről, amelyek színeit szavak nem tudnak leírni. A lényeg, hogy ha mégis cudarul alakul az idő, legyen ereje végigküzdeni és nem feladni.
A borulás kockázata és megelőzése
A jollé elnevezése állítólag onnan ered, hogy jól fel tud borulni. Jolléval (=vitorlás csónakkal, mint például az Optimist, Laser, Kalóz) nem számít különleges eseménynek a borulás, megvan a lehetőség a hajó visszaállítására, a víz kimerésére, aztán hajrá tovább. Jolléval borulni nem is számít haváriának. De mi a helyzet egy két tonnás tőkesúlyos hajóval?
Egy haladó tanfolyam első napján, 2015 júliusában, egy érkező hidegfront okozott egy ilyen borulást a Balatonon. Bár az előrejelzések szerint csak az esti órákban érkezett volna a vihar, a baljós csend, a borsózöld színű víz, az ólmos, kékesszürke ég és az alig fújó szél nem sok jót ígért. Bereffelt vitorlákkal, mentőmellényben gyakoroltak a kikötő közelében, amikor egy pillanat alatt minden megváltozott. A levegő érezhetően lehűlt, a nádas zúgni kezdett, és a szél nyakukon volt. Pár percig normál erővel fújt, de aztán 100 km/h feletti erővel érkezett meg a vihar, esélyt sem hagyva a kikötő elérésére.
A mellettük vitorlázó két másik oktatóhajó csapata később azt mesélte, hogy a hajó a rátörő orkán erejű széllökésben egyik pillanatról a másikra felborult, látták a teljes tőkesúly felületét és a kormánylapátot, az árboc csúcsa eltűnt a vízben. Nem 180 fokkal borult fel, csak 90-100 fok körüli értékben és oldalirányban, de azért borulás volt ez, a javából. A hajón annyit éreztek, hogy egy ágyúlövés erejű valami oldalba találta őket, amitől a hajó teljesen oldalra dőlt, az alsó oldalon ülők mellkasig vízbe merültek, a felső oldalon ülők pedig a korlátba kapaszkodva lógtak. Az egész körülbelül egy percig tarthatott, a tőkesúly szép lassan visszabillentette a hajót. A szél erőssége nem csökkent, de már nem volt vitorlafelületük, ami feldönthette volna a hajót, mivel a szélroham letépte a teljes nagyvitorlát. A vitorlát nagy nehezen beszedték, majd motorral küzdöttek előre a kikötő felé. A tanulság az esetből, hogy ha jóelőre nem csukták volna be az összes fedélzeti nyílást, beleértve a kajütajtót, nagy eséllyel elsüllyedtek volna, hiszen amíg a tőkesúly visszaállítja a hajót, rengeteg víz befolyhat egy „nyitott” hajóba. Szerencsére minden nyílás zárva volt, bereffelve, mentőmellényben várták a vihart. Ez az eset is rávilágít, hogy a haváriák, gondok, problémák hatalmas sztorikat adnak, túlozni sem kell, a hajózás maga adja a legmegdöbbentőbb eseményeket.
Árboc és vitorla - a hajózás szíve
A vitorláshajó üzemanyaga a szél, motorja pedig a vitorla. Kevés dolog van, amiből egy hajón nincsen tartalék: az árboc éppen ilyen. Ha tengeren törik el, messze a partoktól, akkor az bizony sakk-matt helyzetet eredményezhet, aminek vége mentés kérése, hacsak nem tud a hajós szükségárbocot készíteni. Ez a helyzet rávilágít az árboc és a vitorla kritikus szerepére, és arra, hogy ezek meghibásodása milyen súlyos következményekkel járhat, különösen nyílt vízen.
Tengerparti élmények Alanyában: A sósvízi rekreáció
Alanya, Törökország délnyugati partján fekvő város, rengeteg kikapcsolódási lehetőséget kínál, nem csupán strandolásra és étkezésre korlátozódva. A modern turizmus az 1960-as években indult be, az 1998-as repülőtér megnyitása pedig óriási növekedést eredményezett az infrastruktúrában.
Alanya éghajlata és strandjai
Alanyában a mediterrán éghajlatnak köszönhetően szinte egész évben kellemes az időjárás. A téli időszak december és március közé esik, amikor a nappali hőmérséklet általában 10-15 fok körül alakul. Márciustól novemberig viszont jóval melegebb van: a hőmérséklet többnyire 20 és 30 fok között mozog, és júliusban éri el a csúcspontját. Éppen ezért az elő- és utószezon ideális választás lehet azoknak, akik szeretnék elkerülni a legnagyobb forróságot és a tömeget.
Alanyának körülbelül 35 kilométer hosszú strand szakasza van. Partközelben a tenger kék színe sok helyen türkiz színűvé változik, és nyugodt időjárásban szabad szemmel lehet látni halakat a tengerfenékhez közel. A legkellemesebb strand, a Kleopátra-part, jórészt finomhomokos, csak néhol, picit kavicsos. Fontos az óvatosság a vízben a sziklák miatt, amiért a Kleopátra-strand nem kék zászlós.
A Kleopátra-strand a város nyugati részén terül el, és legendák szerint Marcus Antonius ajándékozta Kleopátrának. Gyönyörűen tiszta és rendezett, a víz itt általában kristálytiszta. Hátránya, hogy a nyári szezonban rendkívül zsúfolt lehet, és a part mentén található bárok és éttermek miatt néha túl zajos. A strand kavicsos részei miatt ajánlott vízicipőt viselni, mivel a kavicsok felmelegszenek, és néha kényelmetlen lehet mezítláb járni rajtuk. A napernyők és nyugágyak bérlése viszonylag olcsó, és a parton található bárokból könnyen lehet frissítőket rendelni. A tenger mély és hullámos, ezért azoknak, akik nem tudnak jól úszni, nem ajánlott a vízbe menni. Azok számára, akik jól úsznak, ajánlott vízi cipőt viselni, mert a tenger kavicsos, és helyenként sziklás területek is előfordulnak. A strand fövenye nem a legjobb, a kövek csúszósak, és a napernyők tartóállvány nélkül vannak. A zuhanyzók állapota elég rossz, nincs meleg víz, a csapok többsége el van törve. Fontos figyelmeztetés, hogy a strand tele van szeméttel: cigarettacsikkek, ételmaradékok, papír, törött üveg. Azok a férfiak, akik a napozóágyakért pénzt szednek, egyáltalán nem takarítanak, az éjszaka után összegyűjtött szemetet a homokba temetik.
Alanya másik népszerű strandja a Keykubat-strand, amely keleti irányban fekszik, és kevésbé zsúfolt, mint a Kleopátra-part, ami nyugodtabb pihenést tesz lehetővé. A víz itt is tiszta, de a part kavicsosabb, és a tenger fokozatosabban mélyül, ami sok család számára vonzó lehet. A víz hőmérséklete itt egy kicsit hűvösebb lehet, mint a Kleopátra-parton.
Szállás és közlekedés Alanyában
A repülőtéri transzfer Alanyába nagyon hosszú lehet, a hotel elhelyezkedésétől függően 2-2,5 óra, az alanyai városi hotelek esetén akár 3 is. Ezt a hátrányt különösen a kisgyermekekkel utazó családoknak kell számításba venni. Jellemzően kisbuszban történik a szállítás, ami nem túl kényelmes. A busz 45 perc után megáll egy étteremnél, majd jön még egy 45 perc az első szállodáig. A transzfer tehát erősen függ attól, hogy az adott vendég szállodája hányadik a sorban.
A szállodáknak nincs teljesen privát strandja. Ahol van kulturált gyalogos aluljáró, ott kellemesebb a strandra jutás, mint ott, ahol a közúton kell megküzdeni átkeléskor a forgalommal és a zebra hiányával. Alanyában problémás, hogy nagyon sok jobb hotelnek egy alagúton érhető el a strandja. Így a tengerre néző szobák lakóinak számolni kell azzal, hogy a szoba egyben a 4 sávos főútra néz, ami hangos is. Az alanyai belvárosi szállodákhoz a Kleopátra-strand lenne közel, ami ténylegesen homokos aprószemes szép partszakasz. Ezek a szállások általában gyengébbek, régebbi építésűek, így családosoknak inkább nem ajánlhatók.
Alanya kimondottan városias jellegű hely, ahol nem engedik, hogy a szállodák elfoglalják a partszakaszokat, ezért a tengerparton hosszan lehet sétálni, szép, összefüggő a part. Itt a hotelek kisebb méretűek, mint Side-ben vagy Belekben. A hotelek városiasabb jellegűek, ahonnan alagúton vagy felüljárón keresztül lehet a tengerpartra lejutni. Alanya 100 ezer lakosú város, vannak szabadtéri játszóterek, fitness gépek, a zöld színű, Alanya feliratú dolmusszal olcsón lehet beutazni a városközpontba. Kijjebb Alanya és Side között már olyan szállodát érdemes választani, ami az egész hetes tartózkodás alatt kellőképpen kiszolgálja az embert.
Látnivalók és programlehetőségek
Alanyában számos látnivaló és program várja a turistákat. Az Alanya várhoz vezető libegő továbbra is kedvelt turistaprogram, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra és a Földközi-tengerre. A Vörös Torony (Kızıl Kule), a kikötő, valamint a környező barlangok és a Dim folyó is kihagyhatatlan látnivalók. Érdemes megnézni az Alanyai várat, a Kizilkule-t, a régészeti múzeumot és a Damlataş barlangot. Kifejezetten szép és rendkívül olcsó látványosságok azoknak, akiket érdekel a kultúra.
Az út menti bazársoron rengeteg utazási iroda kínál szórakozási lehetőségeket: rafting, hajókirándulás, búvárkodás stb. Érdemes kipróbálni egy párat, mert ezek a programok jóval olcsóbbak, mint amit a saját utazási irodák kínálnak. Aki homokos partra vágyik, Incekumban vagy a környékén keressen szállást (kum=homok). Gyerekekkel a Kumköy Beach, az Evren Beach, a Nashira, Royal Alhambra, Waterplanet, Ela Quality, Calista és a hatalmas aquaparkkal rendelkező, gyönyörű kemeri Güral Tekirova a leginkább ajánlható. Idősebbeknek, kifinomult ízlésűeknek, kevesebb nyüzsgést igénylő gyerekeseknek: a Crystal Palace, a Gloria Golf és Serenity, a Q Premium, Asteria Elita, Nashira, Calista, Güral Tekirova, Vogue Avantgarde, Güral Belek.
A Taurus-ról gyönyörű panoráma tárul a tengerre, ahol szinte az összes ház tetején napkollektorokat és vízmelegítőket látni. Egy félnapos túrán részt vettek egy karaván szerájnál, ahol viszonylag autentikus környezetet alakítottak ki, frissen sütött gözlemével. Ezt követően még feljebb kapaszkodtak a hegyen, ahol mindenfelé leanderek és sok-sok zöld fa és bokor volt. A szervezett ebéd egy kis patak mentén épült sátras pihenőben volt, ahol a patak vize nagyon szép és tiszta.
Vásárlás és egyéb tudnivalók
A bazár nem igazán jött be, sokak számára olyan, mint az itthoni kínai piac. Kisebb boltokban érdemes vásárolni. Érdemes autót bérelni és azzal bejárni a környéket. A közlekedés csak látszólag kaotikus és hangos. Nagyon szép volt Manavgat és a Sapadare szurdok. A közbiztonsággal semmi gond nem volt, még éjszaka sem, a fizetésnél is jól adtak vissza. Az autóbérlésnél is nagyon lazán vették a dolgokat. A repülőtéren ne váltsunk pénzt, mert nagyon vacak az árfolyam. Még a szállodában is jobb volt a kurzus, de a legkedvezőbb persze az utcai pénzváltó üzletben. Frissen facsart narancsot árusító kocsik, díszes, élénk színű, sokszor szekér formájú mobil standok a város sétányain és parkjaiban nagyon jellemzőek.
Alanyában a török kereskedők kicsit rámenősek, mindent megtesznek egy-egy sikeres üzletért. Fontos azonban megjegyezni, hogy sok orosz nyaraló van, akik dominálnak, és stílusuk, sznobizmusuk, iszákosságuk és a gyermeknevelés hiánya sokak számára idegesítő lehet.