A „Hamburger Lady” egy olyan dal, amely az interneten az egyik legijesztőbb alkotásként kering. A dalt a Throbbing Gristle nevű zenekar adta ki albumuk komoly részeként, és a szövegét egy bizonyos Al Ackerman nevű orvos leveléből kölcsönözték. Ebben a levélben az orvos egy páciensét, egy egykori ápolónőt ír le, aki kórházi tűz áldozatává vált, és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Annyira súlyosan megsérült, hogy a bőre úgy nézett ki, mint egy megégett hamburgerhús. Ez a dal nemcsak a zenekar, hanem az egész ipari zene műfajának egyik legmeghatározóbb darabja lett, amely a provokatív és kísérletező hangzást a társadalmi normák megkérdőjelezésével ötvözte.
Az inspiráció: Al Ackerman levele és a valós tragédia
Al Ackerman orvos levelében részletesen leírja a „Hamburger Lady” esetét, amely mély nyomot hagyott benne. „…A legrosszabb a „Hamburger Lady”, és mivel jelenleg hiány van „képzett technikusokból”, például olyan technikusokból, akik képesek vele dolgozni, akik inkább otthon falatoznak, Screwloose Lauritzen és én felváltva éjszakázunk vele. Rosszabb, mint amit a napalm bombázások áldozatain láttam. Ha valaki azt mondja, hogy létezik olyan fájdalomszint, amely után az emberi elme már nem tudja fenntartani az eszméletét, kérem, írja meg nekem. Ez a hölgy lényegében mióta hozzánk került, két hét alatt nem aludt többet 3-5 percnél - és az orvosi fejlődésnek köszönhetően nincs kilátás a végére; deréktól felfelé minden elégett, fül, orr és hasonlók. Bevittem egy fiút, hogy segítsen kicserélni a táplálócsöveket, és jól teljesített, vagyis jól, amíg ki nem jött, majd meglátott az asztalnál egy égési osztályos nővért (kellemesen mosolygó zombikat), aki egy konzerv chilis-macit evett, és ez megtette a hatását: összeesett a szőnyegen.” Ez a leírás nemcsak a beteg fizikai szenvedését, hanem az egészségügyi személyzet pszichológiai terhelését is érzékelteti, és rávilágít az emberi elme törékenységére a szélsőséges traumával szemben.
A Throbbing Gristle és az ipari zene úttörő szerepe
A Throbbing Gristle, amelyet 1975-ben alapítottak, az ipari zene úttörőjének számít, avantgárd, elektronikus és kísérleti elemeket vegyítve. A csoport eredeti tagjai Genesis P-Orridge, Cosey Fanni Tutti, Peter 'Sleazy' Christopherson és Chris Carter voltak. Provokatív munkájuk a zenében és a vizuális művészetekben egyaránt kihívást jelentett a társadalmi normák számára, és befolyásolta az underground műfajokat. A Throbbing Gristle nem csupán innovált és összefűzött létező műfajokat; ők találtak fel egyet: az ipari zenét. „Ez egy életmód volt, ahogy dolgoztunk,” magyarázta Carter. „Minden, amit tettünk, ipari volt számunkra. Inkább egy koncepció volt, mint egy hangzás. Úgy értem, ma már nagyon szó szerint értik ipari hangzásként. Az általunk képviselt ipari hangzás csak egy része volt az egész ipari mozgalomnak, amit akkoriban elindítottunk. Nem feltétlenül kellett ipari hangzásúnak lennie.” Az ipari zene műfaját elektronikus hangzások és gyakran torzított ének jellemzi. A műfajon belüli előadók általában kísérletezőbbek és avantgárdabbak. „Nagyon szó szerint kísérlet volt,” emlékezett vissza P-Orridge. „Alapítsunk egy zenekart.” A Throbbing Gristle négy tagból állt, és nevük Genesis P-Orridge, Chris Carter, Cosey Fanni Tutti és Peter „Sleazy” Christopherson volt. Számukra az „ipari zene” kifejezés többet jelentett puszta műfajnál. „Azt akartuk, hogy az emberek aktívabbak legyenek az élethez való hozzáállásukban… valójában te magad is létrehozhatsz valamit, vagy más irányba indulhatsz el. Ezt értettük ipari alatt” - mondta Cosey Fanni Tutti. Zenéjüket stúdiójukban alkották, amely gyárak, egy vasúti ív és egy dubstep/reggae klub közelében helyezkedett el.
A „Hamburger Lady” felvétele és hangzása
A „Hamburger Lady” egyike a Throbbing Gristle legemlékezetesebb és legijesztőbb dalainak. A dal szövege egy égési sérült nő történetét meséli el, akit a kórházban kezelnek. A dal nyomasztó, atmoszférikus hangokat ötvöz P-Orridge kísérteties szóbeli előadásával. Ackerman kezelte a „Hamburger Ladyt”, aki sérülései miatt kapta a fekete becenevet. „Ezt a levelet azért küldte, mert óriási hatással volt rá,” magyarázta Tutti. „Ez a hosszú leírás erről a nőről, aki olyan szörnyű állapotban volt az égési sérülései miatt. Elég nagy hatással volt ránk, és ekkor írta Genesis a levelét a számhoz. A hangok pedig azt az érzést keltették, mintha félig tudatos állapotban lennénk, mint ő, a fájdalomcsillapító hatásának megszűnésének határán, amit ő mondott nekünk erről.”
A „Hamburger Lady” zavaró hatásának eléréséhez Cosey Fanni Tutti gitárja kulcsfontosságú volt. A gitárt 15 fontért vette a Woolworths-ban, de túl nehéznek találta, ezért Carter módosította, és fűrészelte egy botra. Egy slide és a Gristleizer segítségével ipari drónt hoztak létre, amely hozzájárult a dal nyugtalanító hangulatához. „Zúztam és ütögettem, és mindenféle dolgokat csináltam vele,” emlékezett vissza Tutti. Közben a kísérteties, magas hang, amely a „Hamburger Lady” során ismétlődik, P-Orridge hozta létre egy kacsa-hívó síp segítségével, amelyet egy Gristleizerrel és egy Roland Space Echóval kombinált. „Van egy drón, a kacsaszarv, az ének és egy szívverés is, ami a moduláris volt,” emlékezett vissza Carter. „Elég alapvető. De szerintem elég nyugtalanító. Van benne egyfajta fenyegető érzés.”
Az „Hamburger Lady” utóélete és hatása
A „Hamburger Lady” általános hatása a kényelmetlenség és a feszültség érzése, ami a Throbbing Gristle úttörő és konfrontatív „anti-rock” megközelítésének jellemzője volt a zenében. Ez a szám vitathatatlanul jelentős szerepet játszott a Throbbing Gristle következő albumának, a 1979-ben megjelent 20 Jazz Funk Greats irányának alakításában is. Ez az album folytatta a csoport sötét és szokatlan témáinak feltárását, miközben inspirációt merített az amerikai lounge exotica zeneszerzőtől, Martin Denny-től is. Az album olyan számokat tartalmazott, mint a „Hot On The Heels Of Love”, amelyet Giorgio Moroder elektrozenei hangzása is befolyásolt.
A Throbbing Gristle debütáló fellépése a COUM Transmissions „Prostitution” című művészeti kiállításán történt 1976. október 18-án. Ez Tutti pornografikus képeit és a zenekar kaotikus előadását mutatta be. Hivatalosan elítélte őket a tory képviselő, Nicholas Fairbairn, aki „civilizáció rombolóinak” nevezte őket. Ami azt illeti, a zenekar csak az ortodox esztétikájának élt. 1978-ban a Throbbing Gristle kiadta a „Hamburger Lady” című számot a második albumukról, a DOA: The Third & Final Report-ról. Mind hangzásában, mind szövegében a „Hamburger Lady” hátborzongató és mélyen nyugtalanító. Az orvos kezelt egy női beteget a kórházban, aki halálos égési sérüléseket szenvedett, és az állapot, amelyben volt, nagy hatással volt rá. „Ez a hosszú leírás erről a nőről, aki olyan szörnyű állapotban volt az égési sérülésekkel.” A dal állítólag a Hamburger Lady nézőpontját ábrázolja. A sziréna és a járműhangok azok, amelyeket a kórházi ágyon fekve hall, és a „hamburger lady” ismétlődő beszélt szövege más betegek mormogása lehet ugyanabban a szobában, vagy látogatók, akik eljöttek megnézni őt. Ez a megközelítés még mélyebbé és személyesebbé teszi a dal hatását, bepillantást engedve egy elképzelhetetlen szenvedésbe.
