„A világ lesz csak öregebb, nem mi.” - ez a gondolat Jerome K. Jerome életfilozófiájának esszenciája is lehetett, aki 160 évvel ezelőtt született. Jerome, teljes nevén Jerome Klapka Jerome, 1859. május 2-án látta meg a napvilágot Staffordshire-ben, Angliában. Bár testvérei hangzatos neveket viseltek, az övé kivételesen furcsa volt. Életútja, mely a mélyszegénységből a világhírnév felé ívelt, önmagában is regénybe illő történet.
A nehéz gyermekkor és a színpad vonzása
Jerome születésének időpontjában a család már gyakorlatilag a teljes anyagi csőd szélén állt, nem kis részben az idősebb Jerome - olykor talán kétes - bányaüzleteinek sikertelensége okán. A szegénység elől gyakori költözésekkel menekültek, gyermekéveit London East End negyedében töltötte. A nélkülözés rányomta bélyegét a családra, ám Jerome mégis lehetőséget kapott az iskoláztatásra. 14 éves koráig járt iskolába, ekkor azonban apja elhunyt. A fiatal Jerome számára ez fordulópontot jelentett: vasúti alkalmazott lett, hogy segítse a család megélhetését. Egy évre rá azonban anyja is meghalt, nővérei férjhez mentek, s az alig 15 éves kamasz végképp magára maradt.
A vasúti munka monotóniája nem elégítette ki a színház iránt szenvedélyesen rajongó fiút. Hátat fordított a vasútnak, s Harold Crichton néven felcsapott egy utazó társulathoz. Bár a színpad varázsa eleinte rabul ejtette, a szenvedély idővel csillapult. Jerome egyre jobban kiábrándult a színészetből, és a szegénységből sem tudott kilábalni. Éjjeli menedékhelyeken húzta meg magát, és egyetlen reménye az írás lett, de rövid történetei, esszéi, szatírái kiadására akkor még nem is gondolhatott. Keresetként egy darabig tanítóskodott, majd egy analfabéta építési vállalkozó mindenese lett, ahol különféle feladatokat látott el.
Az írói pálya kezdete és az áttörés
Változást az hozott életében, amikor váratlan ötletnek engedve papírra vetette színházi élményeit. Az 1885-ben megjelent On the Stage - and Off (A színpadon - és mögötte) című alkotásban Jerome a rá később is jellemző meleg humorral, szolid iróniával ábrázolta színészi életének eseményeit, kudarcait és röpke sikereit. Ez a könyv volt az első lépés a hírnév felé vezető úton.
Az igazi áttörésben 1888-as házasságkötése játszott szerepet. Anyagiak híján az ifjú pár komolyabb nászútra nem gondolhatott, így a mézesheteket a Temzén hajókázva töltötték. Ez a különleges nászút ihlette meg Jerome-ot, aki hazatérve rögtön nekilátott egy szórakoztató, mulatságos kalandokkal teli regény megírásához.
A "Három ember egy csónakban" születése és sikere
A Három ember egy csónakban (eredeti címén Three Men in a Boat (To Say Nothing of the Dog)) 1889-ben jelent meg, s szerzőjét egy csapásra ismertté és gazdaggá tette. Feledhetetlenül humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó, és bár nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni, és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, - így aztán egyikük sem a dunai hajós -, noha az események hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat.
A regényt sokan a humoros írodalom klasszikusai között tartják számon, és népszerűsége azóta is töretlen. Az első megjelenés óta számos kiadást élt meg, és több nyelvre is lefordították. A könyv a Vidám Könyvek, Lektúra Könyvek, Vidám Könyvek Magvető, Tolnai Világkönyvtár, A világirodalom dekameronja, Sikeres írók - Sikeres regények, A Színházi Élet könyvei, Külföldi regényírók, Legjobb könyvek, Oxford Bookworms Library, Az Attraktor Kiadó bűnügyi-gótikus sorozata, Collins Classics, Vintage Classics, Kétnyelvű kis könyvtár, Kétnyelvű klasszikus könyvtár, Penguin Essentials kiadói sorozatokban is megjelent.
A történet magja: A Temze-i kaland
A történet röviden a következő: három barát, Jerome, Harris és George, valamint a kutyájuk, Montmorency, elhatározzák, hogy pihenés céljából két hetet töltenek felfelé evezve a Temzén. Mivel a könyv még valamikor az 1880-as években játszódik, ezért könnyen belátható, hogy a búvárkodás, sziklamászás vagy esetleg motorozás még nem igazán voltak opciók a számukra. A folyón felfelé csónakázás egyébként nem egy kéjutazás. A csapatépítő evezés tanulságait felhasználva azt is ki mernék jelenteni, hogy nehéz. Ők azonban úgy döntenek, hogy egészen Cambridge-ig felhajóznak a Temzén. Ez a "pihenés" szerintem korántsem könnyű. Sőt, kifejezetten nehéz munka lehet.
Szerencsére a csónakázás ebben a korban egy igen népszerű tevékenység volt, a folyóparton vontatóösvények is vannak, szóval ha elfáradnak egyikük kiszáll és öszvérként vontatja a csónakot. Aztán cserélnek. Maga a kirándulás még nem lenne elegendő a könyvhöz, azonban a különböző helyszínekhez vagy tevékenységekhez kapcsolódó humoros anekdoták és visszaemlékezések alaposan megfűszerezik az egészet. Minden zsilipről vagy kisvárosról van valami jó emlék, ami valószínűleg a történet minden egyes elmesélésekor egyre cifrább lesz. De hát ki ne tenne így…
A szereplők és a humor forrása
A regényben nincs feszes cselekmény, sem jellemfejlődés, sem veszélyes titkok, amikre fény derül. Viszont hihetetlen a stílusa: csapongó, sztorizgató - és ez többet ér, mint az üres dialógusok vagy erőltetett, megrendelt történetek. A főszereplők is különleges egyéniségek:
- Harris: Azt megtudjuk róla, hogy minden kocsmát ismer - és ha egyszer híres ember lesz, akkor azokra a kocsmákra tesznek majd emléktáblát, ahol nem járt… Harris téveszméinek egyike, hogy tud vidám dalokat énekelni, ezzel szemben Harris barátai, akik már hallották őt, azt állítják, hogy nem tud, nem is fog tudni soha, és nem is volna szabad engedni, hogy megpróbálja.
- George: Aki aludni jár be a bankba, a munkahelyére, és rossz néven veszi, ha felébresztik.
- Jerome (a narrátor): Aki istenien ömleng a folyó romantikus csodáiról, az alkonyi fényekről… aztán ugyanilyen hosszan bizonygatja, hogy milyen borzasztó is a víz mellett, ha egész nap esik. Időnként visszaemlékszik korábbi evezésekre, történetekre, de bemutatja azokat a tájakat, településeket is, amelyek mellett elhaladnak, némi történelmi kitekintéssel. Kedvencem az első fejezet, minden hipochonderek kötelező olvasmánya.
- Montmorency: A harapós foxi is ezen a véleményen van, és egyértelműen a szállodákra szavaz a csónak helyett, hiszen ott jobb a koszt, ráadásul verekedni is lehet. :)
Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek óvatosak - kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket -, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.
KIDERÜL AZ IGAZSÁG? Első kormányülés Ópusztaszeren – dönt a TISZA-kormány
Idézetek, melyek magukért beszélnek
A könyv tele van felejthetetlen idézetekkel, melyek Jerome egyedi humorát és éles megfigyeléseit tükrözik.
- „S az a legszomorúbb a dologban, hogy neki, akinek nem volt a faragott faburkolat iránt érzéke, a szobája azzal volt borítva, azoknak meg, akik szeretnék, óriási árat kell érte fizetniök, hogy megszerezzék. Úgylátszik, ez általános szabály ezen a világon. Mindenki azzal rendelkezik, amire nincsen szüksége, amit meg ő kívánna, az a másoké.” - 77. oldal, VI. fejezet. Ez az idézet az emberi vágyak és a valóság közötti ellentmondást, a hiány és a felesleg paradoxonát világítja meg rendkívül találóan.
- „Ne hordozd, csak amire szükséged van: lakályos otthonodat, egyszerű örömöket, egy vagy két olyan barátot, aki ezt a nevet meg is érdemli, valakit, akit szeretsz, és aki téged is szeret, egy macskát, egy hű ebet, egy-két pipát, elegendő ételt és ruhaneműt, s az italból egy kicsit többet a szükségesnél, mert a szomjúság veszedelmes dolog.” Ez az élet egyszerűsítésének, a felesleges terhektől való megszabadulásnak a filozófiáját fogalmazza meg, amely örök érvényű tanácsokat tartalmaz a boldog és elégedett élethez.
Az angol nyelv terjesztésének különös módja
Jerome K. Jerome egy másik, frappáns megfigyelést is papírra vetett az angol nyelv terjesztésével kapcsolatban: „Shakespeare és Milton a maguk szerény módján igyekeztek az angol nyelvet Európa kevésbé szerencsés lakosaival is megkívántatni. Newton és Darwin a művelt külföldiek szükségletévé emelték. Dickens és Ouida tovább népszerűsítették. De ki az, aki az angol nyelvtudását St. Vincent-től az Urálig folytonosan és módszeresen terjeszti? Az angol turista, aki erszényével a zsebében bejárja a kontinens minden zugát, de nem tud és nem akar egyetlen más nyelven, egyetlen szót sem megtanulni. Van, aki megütközik a tudatlanságán, bosszankodik a korlátoltságán, és haragszik rá a felfuvalkodottsága miatt. De a tény mégiscsak tény marad. Ő az, aki Európát anglicizálja.” Ez a humoros, mégis találó megállapítás az angol nyelv globális terjedésének egy sajátos aspektusára világít rá, egy olyan jelenségre, amely a mai napig megfigyelhető.
A "Három ember kerékpáron" és a háború árnyéka
Pályája ettől kezdve töretlenül ívelt felfelé. A regényhez folytatás is készült, Három ember kerékpáron címmel, ami azonban nem lett akkora siker, mint az első rész. Több színdarabját játszották a színházak, ezek közül a Miss Hobbs talán a legismertebb. 1892-ben részt vett a The Idler című havonta megjelenő magazin megalapításában, később To-Day címmel hetilapot alapított, ez 1905-ig maradt fenn.
Az I. világháború kitörésekor őt is besorozták, és a fronton mentőautó-sofőrként teljesített szolgálatot. A háború eseményei, az átélt borzalmak mélyen felzaklatták. Titkára visszaemlékezései szerint a régi Jerome elveszett a háborúban, s helyette egy megtört, keserű ember tért vissza Angliába. Komorságát fokozta, hogy 1921-ben imádott mostohalánya, Elsie is meghalt.
Az élet alkonyán: A németekről és a halálról
Jerome írásaiban gyakran megjelent a németekről alkotott kép is, melyet humorosan és kritikusan mutatott be. Például a Három ember kerékpáron című művében a német emberről úgy ír, mint egy civilben járó katonáról, akinek a rendőr az elöljárója. „A rendőr dirigálja, hol sétáljon, és hol siessen. Minden hídfőnél rendőr áll, aki megmondja, hogyan kell átmenni. Ha nem lenne ott a rendőr, a német polgár leülne, és megvárná, amíg a folyó elfolyik. Az állomáson a rendőr bezárja a váróterembe, nehogy kárt tegyen magában. Ha eljön az ideje, a rendőr kiviszi, és átadja a kalauznak, aki ugyancsak rendőr, de más egyenruhát hord. A kalauzrendőr megszabja, hova üljön, mikor szálljon le, és ellenőrzi, hogy valóban leszállt-e. Németországban semmi felelősséged nincs. Mindent megcsinálnak helyetted, és jól csinálják. Nem tételezik fel rólad, hogy vigyázol magadra. Ha elvesztél, megtalál. Ha elvesztesz valamit, visszahozza. Ha nem tudod, mit akarsz, megmondja. Németországban ügyvéd sem kell. Ha házat, földet akarsz venni, vagy eladni, az állam elintézi. Ha becsaptak, az állam intézkedik. - Megszülettél - mondja a német állam a polgárnak. - A többi a mi dolgunk. Megmondunk mindent, mit kell tenned, és gondoskodunk róla, hogy meg is tedd. Nem is fáj. A német polgár, ha nincs kéznél rendőr, addig vándorol, amíg egy tilalomfát nem talál. Elolvassa és végrehajtja.”
Ez a karikaturisztikus ábrázolás a német bürokrácia és rendmánia humoros kritikája, de egyúttal az egyén szabadságának hiányára is rávilágít. Egy másik idézet még ennél is merészebb: „A német jellemet figyelve, nem csodálkoznék, ha azt hallanám, hogy itt a halálraítéltnek a kezébe adják a kötelet, és felszólítják, menjen haza, és kösse fel magát. Az állam így sok munkát és költséget takaríthatna meg. Látom magam előtt a német bűnözőt, amint a kötéllel hazafelé ballag, otthon figyelmesen elolvassa a rendőri útmutatót, majd a mosókonyhában precízen végrehajtja az ítéletet.” Ezek a gondolatok, bár túlzóak, a korszakban elterjedt sztereotípiákat és a nemzeti karakterekről szóló vitákat is tükrözik.
Jerome K. Jerome 1927. június 14-én hunyt el Northamptonban, Angliában. Nem sokkal az egyik kötetének megjelenése után nejével autós túrára indult, s a visszaúton Northamptonnál rosszul lett, agyvérzést szenvedett. Kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni. Művei azonban máig élnek, és a Három ember egy csónakban továbbra is generációk kedvenc olvasmánya, amely garantáltan mosolyt csal az arcokra.
KIDERÜL AZ IGAZSÁG? Első kormányülés Ópusztaszeren – dönt a TISZA-kormány
A kritikusok és olvasók szemével
A Három ember egy csónakban című regény, melyet Kass János rajzai díszítenek, továbbra is rendkívül népszerű. Az olvasók visszajelzései alapján a könyv humoros és fordulatos az első oldaltól kezdve. „Lehet, hogy csak jókor talált meg ez a regény, de rettentő jól szórakoztam rajta! A cím alapján azt gondoltam először, hogy csak vergődni fogok a csónakban három fiatalemberrel, de szerencsére másról is szó volt, nemcsak az ügyetlenkedéseken. Bár nehezen indult a kaland, végül mégis a folyón találtuk magunkat. A Temzén való utazás során az író bemutatta a főbb városokat a nevezetességeikkel együtt, ami nemcsak a fogadók és a sírkertek voltak. Közben persze jó kis angol humorral fűszerezett sztorikat olvashattam - egész jó nyári vízitúra hangulata volt…” - írja Jagika P.
Basa_Katalin egyetért azzal, hogy „Jó kis könyv, ami nem szól semmiről, de azt nagyon szórakoztatóan teszi.” Kiemeli a hihetetlen stílust, a csapongó, sztorizgató elbeszélésmódot, ami szerinte „többet ér, mint az üres dialógusok vagy erőltetett, megrendelt történetek.” langimari szerint is „öt csillag, élvezetes olvasmány, finom angol humorral fűszerezett útleírás a Temzén a tizenkilencedik század végéről.” A kritikusok és olvasók egyaránt kiemelik a könyv szórakoztató jellegét és az angol humor időtállóságát.
mohapapa vegyes érzésekkel olvasta a könyvet: „Há' szóval: egyfelől szétröhögtem a fejemet, mert volt rá indok. Mer' humoros. Nagyon. De tényleg. Másfelől a tájleírásaiba belealudtam, s annyira nem volt koherensek a könyv tartalmával, hogy csak na! Valahogy mégis nehezen haladtam vele. Meghúzva, szerkesztve ötös lenne. De tényleg. A kedvemet viszont nem vette el önmagától, kíváncsi lettem a párjára is. Tényleg.” Ez a vélemény rávilágít arra, hogy a könyv struktúrája és a tájleírások hossza egyes olvasók számára kihívást jelenthetnek, de a humor ereje mégis megragadó.
hkrisztina978 is elismeri, hogy néhol „egy kicsit nehézkesnek éreztem, de alapjában véve egy nagyon szórakoztató történet három barátról és a kutyájukról, Montmorencyről, akik a Temzén indulnak egy kirándulásra egy csónakkal.” Hozzáteszi, hogy „A kirándulás történetét olvasva, kicsit már az is meglepő volt, hogy egyáltalán túlélték a kalandot (és itt nem arra gondolok, hogy olyan veszélyes lett volna), de olvasni nagyon szórakoztató volt.” Ez a megállapítás is megerősíti a könyv szórakoztató értékét, még ha a kalandok időnként a valóság határát súrolják is.
Az antikvárium.hu oldalán található fülszöveg is kiemeli a könyv humorát és különleges hangulatát: „Ezt a könyvet nem kötelező elolvasni, nem is szeretnék senkit sem befolyásolni, de ha egy humoros könnyedebb olvasmányt szeretnél, mindenképpen ezt válaszd! A történet Európa egyik jelentős folyóján játszódik, hősei angolok.” A szöveg megjegyzi, hogy a két hetes felfelé evezés a Temzén „szerintem korántsem könnyű. Sőt, kifejezetten nehéz munka lehet. Ők azonban feleveznek egészen Cambridge-ig.” Emellett hangsúlyozza, hogy „A könyv nem csak a kirándulásról szól. A különböző helyszínekhez, legyen az egy zsilip, vagy egy város, mind kapcsolódik egy-egy történet.” Ezek a megállapítások jól összefoglalják a mű lényegét és vonzerejét.
A Három ember egy csónakban örökzöld klasszikus, amely a humor, a természet szeretetének és az emberi természet finom megfigyeléseinek egyedülálló keverékét kínálja.
