A Háry János című daljáték, Kodály Zoltán egyik legismertebb műve, nem csupán a magyar népzene és a színházművészet találkozását jelenti, hanem mélyebb emberi kapcsolatok és művészi utak feltárását is lehetővé teszi. Az 1926-ban bemutatott darab, melynek alapja Garay János Az obsitos című költeménye, a Kolozsvári Magyar Opera új, modern felfogásában a 21. század emberének is szól. Az előadás, amely a népzenei elemeket klasszikus zenével ötvözi, a "mesékre, álmokra minden embernek szüksége van" gondolatot hivatott átadni, miközben a szereplőkön keresztül a mindennapi élet bonyolult kapcsolódási pontjait is megvilágítja.
Családi Drámák és Elvárások: A Tetőtéri Lakásban
A történet egyik szálán egy tetőtéri lakásban élő fiatal pár életébe nyerünk bepillantást, ahol a hétköznapi élet apró konfliktusai és nagy dilemmái elevenednek meg. A lány és a férje közötti beszélgetésekből kiderül, hogy a jövőjüket illetően eltérő elképzeléseik vannak. A férj túlórázik, hogy "több legyen", míg a lány már nem látja értelmét a jelenlegi helyzetnek, és aggódik, hogy "húsz év múlva is ebben a tetőtérben" élnek majd. A bővítési lehetőségeket felvető férjnek a lány a szüleihez való viszonyukat hozza fel példaként, akik "mindig alattuk maradnak".
A lány szüleihez fűződő viszonya rendkívül feszült. Két "tolakodó embernek" tartja őket, akiknek "mindig van valami jótanácsa", és papírra vetve adják a tudomására, "mit kell másképp csinálni". Ez a fajta irányítás elidegeníti őt tőlük, és azt az érzést kelti benne, hogy soha nem akart olyan lenni, "amilyennek ők akartak". Az anyja hangján beszélő, az apját a legjobb férfinak tartó lányfigurát unalmasnak találja. A férj próbálja védeni a saját alkalmazkodását, mondván, hogy "mindenben alkalmazkodott", és nem volt könnyű neki sem a lány szüleivel. A lány azonban úgy érzi, hogy a férje sem érti meg őt igazán, és pont olyan lett, "mint a szülei", nem tudja, "mit akarok". Az anyja hatását nem tudja kitörölni, még akkor sem, ha pénzt ajánlanak fel neki, mert "itt vagyunk, meg akarnak venni".
A beszélgetés során felmerül a házasság és a gyermekvállalás kérdése is. A lány kijelenti, hogy "nem kell", hogy a szülei akarata szerint éljen, és hogy nem a szüleinek akar megfelelni. A férj próbálja megnyugtatni, hogy "a gyereket mindig" szeretik, de a lány ezt elutasítja, mondván, hogy "nekem nem a szüleim". A pénz kérdése is előkerül, amelyért "fizetnek, mert itt vagyunk, meg akarnak venni". A lány nem akar "itt maradni", mert úgy érzi, "mennyire nem értesz semmit". A férj felvetésére, hogy "nem ittam", a lány cinikusan válaszol, hogy "ha nem te lennél, akkor ihatnál is", ami arra utal, hogy a férj viselkedése sem mindig elfogadható.
A Szülők Érkezése és a Családi Feszültség: Az Előszoba
A második jelenetben a szülők érkeznek a lakásba, ami újabb feszültséget szül. Az apa bejelenti az érkezésüket, mire a lány megkérdezi: "Te ezt csak így bejelented?". Az apa a "tehát akkor is?" kérdésre válaszolva magyarázza el a válás és az elvált státusz bonyolult dinamikáját, ami arra utal, hogy a szülők házassága is problémás lehet. Az apa kijelenti, hogy "én is, mert én sem váltam el", és hogy az anyja "nem egy elvált asszony".
Az anya bekapcsolódik a beszélgetésbe, és a férfiak ivási szokásait kritizálja, mondván, hogy "minden férfi iszik, az hogy iszik az nem válóok". Az apa elismeri, hogy "mindig elfelejtek mindent, ha iszok", és hogy az alkohol hatására "sok volt". Az anya agresszivitással vádolja a lányt, amit a lány visszautasít, mondván, hogy a férje "másnak mutatja magát". Az anya ezt nem hiszi el, és a férfit, Tamást, egy "üzemmérnöknek" írja le, aki nem színész.
A beszélgetés során kiderül, hogy az apa és Tamás jól kijöttek egymással, és "nagyon is megértették egymást", főként "általában a nőkről". A lány apjához fordulva megállapítja: "Apu, én vagyok a gyereked", és hogy "nem tudok vele tovább". Az anya aggódik a lakhatás miatt, és azt kérdezi: "Hová mehet egy elvált nő egy hatéves gyerekkel?". A lány válasza, hogy "nem", arra utal, hogy nem akar a szüleihez költözni. Az anya megemlíti, hogy az apa "magas a vérnyomása", és "nekem is vannak problémáim, a szívemmel", ami arra utal, hogy a szülők egészségi állapota is aggodalomra ad okot.
Művészet, Trauma és Önmagunk Megértése: Írói Utak
A Háry János daljáték bemutatásával párhuzamosan, a szöveges anyagban található interjúk és leírások rávilágítanak a művészet és az emberi lélek mélyebb összefüggéseire. A Tóthibi interjúban a szerző a "Mélygarázs" című könyvével kapcsolatban elmondja, hogy a művészet azért van, mert "a létben eredendően benne van a tragikum", és az emberi sors leginkább "omlásában ragadható meg". Az író célja, hogy a trauma feloldódjon, de soha nem oldódik fel teljesen, mert ez adja a mű alapvető energiáját.
Demény Péter a színházról vallja, hogy túlságosan "időigényes és extrovertált", ellentétben az írói működéssel, ami "alapvetően befelé való mozgás". Ugyanakkor elismeri, hogy a színházban a "testi jelenlét… olyan közvetlenül tud katartikus lenni, amire egy olvasmány soha nem képes". A színpadi szöveg érdekli, hogyan lehet "párbeszédekkel jellemet építeni, cselekményt görgetni".
A szerzők életművében gyakran jelen van a "sebfelszakítás, sebmélyítés", ami egyszerre okoz "kínzó dolgot" és "gyönyört", a "teremtés örömét". A "Mélygarázs" könyv trailere jó lett, de a könyv megfilmesítéséről nincs információ. A kritikai fogadtatás ambivalens, de sokan olvasták és szeretik a könyvet. A család-szemlélete a könyvnek "olyan, amilyen a család a valóságban, sőt, lehet, hogy egy kicsit annál még jobb is".
Háry János Daljáték: Modern Felfogás és Szereplők
A Kolozsvári Magyar Opera új előadása a modern, 21. századi közönség igényeit tartja szem előtt. Szabó Emese rendező elképzelése szerint az előadás "az életigenlésről szól". A jelmezek és a díszletek, amelyek Ralph Zeger és Szabó Emese munkái, "inkább meseszerűek", hol a jelent, hol pedig a korabeli viseletet idézik. A magyar népi motívumok csak a huszárok ruházatán fedezhetők fel.
Az előjátékban a nagyabonyi kocsmában gyülekező törzsvendégek és Háry János történetei elevenednek meg. Az első kalandban Háry és Örzse énekelnek, majd a történet a galíciai határra vezet, ahol Háry áttolja a határőr-bódét, hogy Mária Lujza átjuthasson. Jutalomként a császárlány felajánlja, hogy Háry menjen vele Bécsbe.
A második kaland Bécsben játszódik, ahol Mária Lujza violát tűz Háry kalapjába, ami miatt francia udvarlója megorrol. Háryt előléptetik őrmesterré, míg Ebelasztin irigységében átadja Napóleon hadüzenetét a császárnak. A harmadik kalandban a "majlandi csatajelenet" következik, amely a legviccesebb, "már-már burleszkbe illő" jelenet. Háry egyetlen kard suhintással legyőzi a franciákat. Mária Lujza nem lesz Napóleon felesége, hanem inkább Háryhoz menne feleségül.
Az utójátékban a szerelmesek visszatérnek falujukba, de a boldog befejezés elmarad, mert Örzse meghal. Háryt ismét a kocsmában találjuk, története végéhez érve. A rendezői szándék a keretes szerkezettel arra kívánja rávezetni a nézőt, hogy mesékre, álmokra minden embernek szüksége van.
Az előadást megelőző sajtótájékoztatón Szabó Emese elmondta, hogy a darab az életigenlésről szól. Az Örzsét alakító Egyed Apollónia új arcát mutatta meg ebben az alakításban, hitelesen, rendkívüli empátiával alakítva az egyszerű és őszinte parasztlányt. Sándor Árpád is magas művészi teljesítményt nyújt. A császárlányt alakító Molnár Mária is jól sikerült karakter, de Szilágyi János, Ádám János, Pataki Enikő, Madarász Lóránt, Szilágyi János, Gergely Elek, Rétyi Zsombor, Ádám Éva, Fülöp Tímea színpadi munkája is dicséretre méltó.
A daljáték zeneszerzője, Kodály Zoltán, 1882. december 16-án született Kecskeméten. Zeneszerző, népzenekutató volt, aki számos népdalt gyűjtött. Egész életén át küzdött az ifjúság zenei neveléséért, kiemelve az iskolai énekoktatást, a szolfézst és a kórusok fontosságát. A Háry János daljáték, mely 1926-ban világsikert aratott, ehhez a munkássághoz kapcsolódik.