A kertekben nem csupán a csupasz meztelencsigák elszaporodása okozhat bosszúságot, sok kárt okozhatnak a házas társaik is. Bár a meztelen csigák általában sokkal falánkabbak, a házzal rendelkező társaik is komoly bosszúságot okozhatnak, sőt, a házzal rendelkező éticsiga is okozhat komoly bosszúságot. Nem csak a friss portékát fogyasztják előszeretettel, hanem minden csigafaj előszeretettel fogyaszt sérült növényi hajtásokat, lankadó leveleket, rothadó gyümölcsöt is. Egy{gy enyhébb tél után, amikor a fagy kevés petét scmmisít meg, sok házas csiga megjelenésére számíthatunk. Amellett, hogy felismerjük a kártételüket, fontos tisztában lenni életmódjukkal, a különböző fajokkal és a hatékony, lehetőleg természetes védekezési módszerekkel. E kártevők elleni harcban, és a kert esztétikai élményének fokozásában is fontos szerepet játszik a bársonyvirág, közismert nevén a büdöske.
A házas csigák anatómiája, életmódja és szaporodása
A házas csigák, ahogy nevük is mutatja, jellegzetes házzal rendelkeznek, ami védelmet nyújt számukra a szárazság és a ragadozók ellen. A meztelen és a házas csigák egyaránt kerülik a tűző napot, mivel kiszáradhatnak. Ezért a kert nyirkos, sötét sarkaiban, különösen a sűrű lomb vagy a talajtakarók alatti árnyékos helyeken élnek, ahol sokáig megmarad a nedvesség. A száraz időben viszont inkább a házában marad a csiga, mert túl nagy lenne a folyadékvesztesége. Kedvelik a meszesebb, köves életteret. Növényi táplálékuk nem tartalmaz elég meszet, ezért a házuk fölépítéséhez külön kell beszerezni az anyagot. Párás időben nappal is kijönnek a csigák meszet legelni a járdalapokra, betonozott felületekre. Mészmentes talajon is képesek tehát megtelepedni és szaporodni, ha a közelben találnak téglaépítményt, betonozott felületet, vagy egyszerűen csak mészkőmurvával borított utat.
A csiga fején a két pár tapogató közül a nagyobbak a látást, a kisebbek a szaglást szolgálják. Hosszúra kinyújtható haslábával csúszik előre a saját nyálában, így lágy teste durva felületen haladva sem sérül. A tápnövényt reszelős felületű nyelvével őrli fel, melynek eredményeként gyakran csak a levélnyelek maradnak vissza. Sötétben elkövetett tettükről a rágásnyomon túl (amit más rágó kártevő is elkövethetett) csak megszáradó nyáluk és fekete zsinórként hátrahagyott ürülékük árulkodik.
A csigák mind hímnősek, ami azt jelenti, hogy mindkét nemi szervvel rendelkeznek. Ennek ellenére a szaporodásukhoz elengedhetetlen párt találni, hogy kölcsönösen megtermékenyíthessék egymást. Ehhez körülményes udvarlás után a talpukkal szorosan összetapadnak, és hímivarsejteket cserélnek kis csomagban. Csigatempóban ez akár órák hosszat is tarthat. A párzási időszak meleg, párás nyári éjjeleken van. A párzás közben mindkét állat „teherbe” esik. A nász után két héttel mindkét fél külön lerakja 30-50 darab, 5-6 milliméteres gömb alakú tojását laza, talajba ásott üregbe. Ez is órákig tarthat. A házas csigák ősszel rakják le a petéiket, és három-négy hét múlva kelnek ki az apróságok. Az újonnan kikelt csigák háza, puha és átlátszó. Kikelésük után külön útjukra indulnak, és ha nem elég gyorsak, akkor a testvéreik áldozatául esnek. A tojásrakás egyszer vagy többször ismétlődhet évenként, ha kedvező a környezet és elegendő a táplálék. Az éticsigák 2-5 éves korukban válnak szaporodóképessé, 10-20 évig is élhetnek, sőt 35 éves matuzsálem is lehetséges.
CSIGÁK PÁRZÁSA /KÖZÉP SZAKASZ/18 ÉVEN FELÜLIEKNEK
A házas csigák károkozása és a kedvező körülmények
A házas csigák tevékenysége jelentős károkat okozhat a kertekben. Vizsgáljuk meg a veszélyeztetett növények leveleit, virágait és szárait, mert a megrágott levélszélek és az éjszaka keletkező nagyméretű, szabálytalan lyukak csigák jelenlétére utalnak. A kártevők váladéknyomokat hagynak maguk után a köveken. Nappal a nedves, árnyékos helyeken húzódnak meg, és csak kora reggel vagy éjszaka bújnak elő táplálkozni. Aki kora hajnalban kel, tetten érheti őket, semmilyen zöldség, dísznövény nincs tőlük biztonságban, még a lombos fák sem több méter magasságig, ha ízletesek a számukra. A mozgása nyomán fényes nyálkacsík marad vissza, amely elcsúfítja a kerti tárgyakat, és a növényeket is megrágja.
A csigák elsősorban a vizes élőhelyeket kedvelik, ezért száraz forró nyarakon a nyomukat sem látjuk. Olyankor csak a rendszeresen öntözött kertben tevékenyek, ott is csak esős időben és főként éjszaka. Az idei tavasz hűvös, bőségesen csapadékos időjárásával kedvezett a házas csigáknak, éjjel-nappal rágtak minden zsenge levelet. Többek között az őszi kikerics (Colchicum-fajok és -fajták) tavasszal előtörő leveleit egészen a talajszintig felélik. A magnóliák minden faját és fajtáját annyira kedvelik, hogy akár két-három méter magasra is fölmennek zsenge leveleikért.
Invazív és őshonos házas csigafajok Magyarországon
Magyarországon számos házas csigafajjal találkozhatunk, amelyek eltérő mértékben okoznak károkat. Fontos megkülönböztetni az őshonos, védett fajokat az invazív, agresszíven terjedő társaiktól.
Az éticsiga (Helix pomatia)
Ez a legismertebb csigafajunk, barnás-krémszínű, hatalmas, akár 5 cm-t is meghaladó házáról ismerjük meg, amit szürkés-fehér testén cipel. A kifejlett csiga házának öt-hat csavarulata van. Bár az éticsigák alkalmanként felfalják a zöld növényi részeket, alaptáplálékuk a korhadó növényi maradványokat, ami egyfajta hasznos tulajdonságnak is tekinthető a kert ökológiai egyensúlyának szempontjából. Sőt, hasznos tulajdonságuk, hogy előszeretettel fogyasztják más csigák tojásait is, ezzel segítve a kártevő fajok populációjának csökkentését. Az éticsiga védett faj Magyarországon, ezért ellenük a védekezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a kíméletes módszerekre.
Az éticsigákat, ahogy a nevéből is kihallhatjuk, nem egy nációban kiemelkedő csemegeként fogyasztják, nálunk is gyűjtik, főként exportálják. Gyűjtés után kosárban éheztetik őket néhány napig, hogy a mérgező anyagoktól megtisztuljanak. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt - ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.
Invazív éticsigafajok
Kétféle kártékony invazív étcsigafaj is terjed Magyarországon. Egyrészt főként a a nemzetközi kereskedelem révén a növények földlabdáiban terjedtek el. Illetve hazánkban a rendszerváltás éveiben sokan próbálkoztak különböző éticsiga fajok tenyésztésével, nagy üzletnek tűnt őket étkezési célból exportálni. Az üzlet befuccsolt, a vállalkozók pedig a lehető legegyszerűbben szabadultak meg a sok tízezres állománytól: kidobták az élő csigákat a természetbe.
A pettyes vagy cirádás éticsiga
Közülük az első a pettyes vagy cirádás éticsiga a Földközi-tenger környékén és Nyugat-Európán kívül Közép-Európa melegebb tájain terjedt el. Törökországban és Afrika északnyugati részén is vannak állományai. A pettyes éticsiga kisebb az őshonos magyar étinél, csak 8-9 centiméter hosszú, a ház legfeljebb 40 milliméter széles és 35 milliméter magas. Háza barna, fekete foltokkal tarkított. A nagy házú példányok gyakran csak 2 éves kortól érik el az ivarérettséget.
A fehérsávos éticsiga
A fehérsávos éticsiga szinten roppantul hasonlít az éticsigára, de valamivel nagyobb, a háza szélessége 45-55 mm, magassága 30-60 mm. A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulatok gyorsan tágulnak. Köldöke szűk, az ajakperem részben elfedi. Az éti csigától leginkább a ház színe különbözteti meg, a fehéres alapszínen a kanyarulatok hosszában széles sötét vörösesbarna vagy világosbarna csíkok húzódnak. A ház felszíne a növekedési vonalakkal szabálytalanul rovátkolt. A fehérsávos éticsiga eredetileg a Fekete-tenger környékén, a Balkánon és Törökország nyugati és középső részén volt honos. Angol és francia neve is "török csiga". Ma már Olaszországban, Dél-Franciaországban és Közép-Európában egészen Bécsig elterjedt. Magyarországon 1995 óta ismert, amikor Kaposvárra telepítettek be néhány példányt Bulgáriából. Egy másik stabil populáció a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága budapesti székházának kertjében él. Innen már több helyre - Kecskemétre, Fótra, Gyöngyöshalászra - behurcolták, de ezek hosszú távú sorsa bizonytalan, a fehérsávos éticsiga nehezen viseli el a magyarországi téli időjárást.
A kerti csiga (Cepaea hortensis)
A kerti csiga háza 15 milliméter magas, 15-20 milliméter széles. Felülete fényes, sima, színe változó: borostyánsárga, vöröses vagy barna, egyszínű vagy hosszanti öt sötét csíkkal tarkított. Elsősorban dunántúli faj, keletebbre általában csak nagyobb parkokban, városokban telepszik meg. Szapora, így rövid idő alatt jelentős népessége alakulhat ki. Rendkívül változatos megjelenésű, nagyon hasonlít a ligeti csigához (Cepea nemoralis), de annak a szájadéka feketés-barna, a kerti csigáé pedig világos. Elsősorban lágyszárú növényeken károsít, de a magnóliát is nagyon kedveli. Nedves időben nappal is tevékeny, szárazság idején fás részekre ragasztja a házát, és nyugalomban marad. Három évig él, és noha hímnős, önmegtermékenyítésre is képes. Gömb alakú, két milliméteres tojásaiból negyven-nyolcvanat rak le májustól októberig.
A tejfehér csiga (Monacha cartusiana)
A tejfehér csiga 16-22 milliméteres háza fehér, hosszanti világosabb sávval, az oldalán sötét foltokkal. Nedves környezetben mindenütt gyakori, növényekben nem válogatós, elsősorban a közepes termetű évelőkön, például íriszeken látható jellegzetes hámozgató kártétele. Szeptember-októberben rakja le 1,2-1,3 milliméteres tojásait 15-20-as csomókba, összesen 50-150-et.
Természetes védekezési módszerek a házas csigák ellen
A csigák elleni védekezésben az első és legfontosabb szabály, hogy válasszunk természetes módszert. Vegyszert csak végső esetben alkalmazzunk. Két-három fajta is van forgalomban, de ezek egyrészt drágák, másrészt pont azokhoz a növényekhez kellene kijuttatnunk, amiket mi is meg szeretnénk enni. Harmadrészt a sima őshonos éticsiga védett faj, az legyen a legutolsó, hogy megmérgezzük őket! Erősen mérgező csigaölő granulátumot csak akkor használjunk, ha a természetes módszerek nem segítenek. A csigaölő granulátum súlyos mérgezést okozhat, ezért gyerekektől és háziállatoktól gondosan elzárva tartsuk.
Íme néhány hatékony, természetes megoldás:
- Tisztítsuk meg a talajt: Gereblyézzük össze a leveleket és minden olyan szerves anyagot, ami nedves búvóhelyet biztosíthat a csigáknak. A kert rendben tartása már önmagában is csökkenti a számukat.
- Kézi összeszedés: Ha van gusztusod hozzá, este, sötétedés után egy zseblámpával rengeteg kövér példányt összeszedhetsz, elsősorban a kerted nyirkosabb, északi részén, vagy a veteményesedben a kedvenc növényeiknél. Aztán jöhet a konyhasózás, vagy a jóval humánusabb elköltöztetés.
- Csalétkek elhelyezése: Tegyél le pár deszkadarabot éjszakára, ezek alá utalj ki nekik pár karika nyers krumplit, mint ínyencfalatot, reggel tele lesz a deszkák alja csigával. Ahogy a meztelen csigáknál, a házas társaiknál is működik a sörcsapda. Üres konzervdobozt, kidobandó lábost félig megtöltünk sörös vízzel és leássuk a veteményes ágyásba vagy a fóliasátorba. Reggelre teli lesz az edény a sörbe fulladt állatkákkal. Hatékony, de ez sem valami szép látvány, ráadásul olyan edénybe öntsünk sört, amiből nem tudnak könnyen kimászni.
- Akadályok építése: Építsünk akadályokat! Szórjunk a növények köré fűrészport vagy homokot. A veteményt vagy a virágosládákat védhetjük fizikai akadályokkal is, ilyen az apróra zúzott tojáshéj, kőpor (apró kőzúzalék), fahamu, műtrágya vagy a kávézacc, amik a csiga közlekedését nehezítik. Szórjuk a kert szélét körbe valamelyik - előbb említett - természetes anyaggal. Ha oltott, szárított mészporral felszórod azt a környéket, amiben nem szeretnéd, hogy ne tegyenek kárt. Ha belemásznak, sajnos végük, kiszáradnak és elpusztulnak. Tudom, nem csigánus módszer, de hatékony.
A bársonyvirág (büdöske) - egy sokoldalú kerti dísz és segítő
A bársonyvirág, vagy ahogy szinte mindenki ismeri a büdöske, az ágyások, virágládák közkedvelt, (általában) narancsos-sárgás színfoltját jelenti. Bársonyvirágnak vagy büdöskének is nevezik. Az amerikai kontinens melegebb vidékeiről származó lágy szárú, ugyanakkor bokros növekedésű egynyári virág, mely már több mint 200 éve kedvelt szereplője a hazai falusi kerteknek. Elterjedését valószínűleg hosszan tartó virágzásának, szárazságtűrésének és a betegségekkel szembeni ellenálló képességének köszönheti. Míg eredeti élőhelyén, Közép-Amerikában sokszor gyomként virít, ma már a közparkok nyári ágyásait is évről évre díszítik különféle nemesített hibrid változatai.
Hazánkban a büdöske három faja a legjellemzőbb: a kisvirágú bársonyvirág (Tagetes patula), a nagyvirágú bársonyvirág (Tagetes erecta), valamint ezen két faj triploid hibridjei, melyek ötvözik a kompaktabb termetet a nagyobb virágokkal. Jóllehet számos botanikus egyetlen fajként írja le ezeket, megszüntetve a kisvirágú bársonyvirágot, mint önálló fajt. A bársonyvirág levelei finoman szeldeltek, fogazottak, aromás illatúak, fészkes virágaik pedig igen változatos formájúak és nagyságúak, s a sárga szín valamennyi árnyalatában virágoznak egészen a fagyokig. Bár az előkelő körök sokáig közönségesnek és az illata miatt mérgezőnek bélyegezték, az igazság az, hogy a virágaiból kivont anyagot az EU-ban használt és elfogadott ételfestékekhez használják, melyekkel például majonézeket, mustárokat, vagy éppen margarinokat színeznek.
A büdöske gondozása és szaporítása
A büdöske rendkívül igénytelen növény, amely kedvezőtlen időjárási viszonyok között is ellenálló. Jól tűri a tűző napot, és a szárazságot, valamint a különféle betegségekkel szemben is ellenálló. Helyének kiválasztásakor nyugodtan válasszunk napos, meleg helyet. A talaj tekintetében szintén nem válogatós, alacsony tápanyagmennyiség mellett is, hosszan virágzik. Jól viseli a szárazabb időszakokat, azonban meghálálja az öntözést. Állandó gondozási feladatát tulajdonképpen csak az elvirágzott fejek eltávolítása jelenti, mivel amint elnyílnak a virágai, vágjuk le őket, így újra virágzásra serkentjük a növényt.
A büdöske szaporítása gyerekjáték. Magvetéssel lehet tavasszal szaporítani. Nem kell aggódni, ha nem neveltünk palántát januárban az ablakban: április-májusban már a szabadföldön közvetlenül is elvethetjük a büdöske magvait. Beltérben már márciusban elkezdhetjük előnevelni a palántáit, ezeket a palántákat májusban ültethetjük ki a szabadba. Magjait 1-2 cm mélyre vessük el, ha több sorban vetjük, akkor a sorok között hagyjunk legalább 15 cm távolságot. A csírázás ideje 1-2 hét. Ha túl sűrűn vetettük, illetve túl sűrűn kelt a büdöske, akkor ritkítsuk 20 cm-es tőtávolságra, a kiszedett növényeket pedig ültessük el máshova. Május közepétől már a kertészetekben is megvásárolhatjuk a növényt.
A büdöske mint biológiai fegyver a kertben
A büdöske nem csak dísznövényként, de kártevőket vonzó és jótékony hatású növényként is ismert, kitűnő csalinövény és segít a kártevők elleni harcban is.
Csalinövény csigák ellen
Mivel a büdöske nagyon népszerű a csigák körében, számukra egyfajta csalinövényként szolgál. Az éjjel aktív csigák is kedvelik az aromásan illatozó növényt, ezért a büdöske kifejezetten csaliként használható. A legjobb, ha a növényt az ágyások szélére ültetjük, így megvédik a zöldségeket, mert a puhatestűek könnyebben elérik őket és meghagyják nekünk a levélzöldségeket. Ezáltal a haszonnövények kevésbé károsodnak, miközben a csigák figyelmét a büdöske virágai kötik le.
Fonálférgek elleni védekezés
A büdöske jelentős szerepet játszik a fonálférgek (nematodák) elleni védekezésben is. Ültethetünk belőle a veteményesbe, ahol a gyökerei által kibocsájtott vegyület segít a fonálférgek elleni védekezésben. A nematodák vagy fonálférgek fehér vagy színtelen, fonálvastagságú férgek, amelyek előszeretettel károsítanak a gyökereken és így felborítják a növény anyagcseréjét. Az eredmény: vékony sárgarépa, gyér virágzású rózsa, csökkent növekedésű szamóca, gyengébben fejlődő gyümölcsfák, virághagymák. A fonálférgek a szüret után is a talajban maradnak, áttelelnek és a következő évben az új növényeket fertőzik.
A megfelelő hatás érdekében legalább 3 hónapon keresztül a területen kell növekedniük a bársonyvirágoknak, ezért a növényeket a haszonnövények érkezte előtt legalább 3 hónappal korábban már el kell vetnünk. A ’Single Gold’ büdöske fajta azonban bevált az ellenük történő harcban. Ez a növény az általa termelt tertiopének segítségével csalogatja a nematodákat: a fonálférgek behatolnak a gyökerekbe, ekkor a növény megváltoztatja a kémiai összetételét és a fonálférgek 3 hónapon belül elpusztulnak. Ez egy természetes és környezetbarát módszer a talaj egészségének megőrzésére és a növények védelmére.