Bizonyos évszakokban igazán irigylem más népek étkezési szokásait. A hőmérséklet növekedésével párhuzamosan terelődik a figyelmem a mediterrán és a közel-keleti, ill. észak-afrikai kulináris világ felé. Ilyenkor nem a fűszeres, aromás ragukra, tagine-okra vagy ragacsos, mézes édességeikre fáj a fogam, hanem inkább a sok változatos, zöldséges előételre, amiket terülj-terülj-asztalkám-szerűen tálalnak fel. Már a kis tálakon kínált olajbogyók, sajtok, sült padlizsánok, paprikák és frissen sült lepények gondolatától is a nyár, a tenger és a zsongás jut eszembe. Micsoda remek dolog órákon át ücsörögni egy asztalnál, és csak csipegetni a sokféle finomságból! Egyik kedvencem a csicseriborsókrém, a hummusz.
Eredet és a név jelentése
Neve nem keverendő a tápanyagban gazdag talajra utaló azonos hangzású fogalommal - a hummus valójában csicseriborsót jelent arabul. Eredete nem pontosan ismert, azonban nagy valószínűséggel az egyik legrégebbi étel, amelyet már az ókori egyiptomiak is fogyasztottak. Ma számos nép gasztronómiájának jellemző eleme, népszerű Izraelben, Törökországban, Jordániában, Szíriában és az arab világ más országaiban. Ezeken a helyeken, valamint a világ multikulti városaiban alapélelmiszer, bármely sarki boltban könnyű hozzájutni. A hummusz hagyományosan a Levante régióból származik - a mai Libanon, Izrael, Palesztina és Szíria területéről. A modern egészséges konyha szimbólumává vált, és gyakran találkozunk vele nemcsak kenyérre kenve, hanem zöldségekhez mártogatósnak, szendvicsekhez kiegészítőként vagy buddha tál részeként is.
Miért készítsük otthon?
Ha az ember egyszer ráérez az ízére, továbbá rádöbben, hogy milyen szemtelenül egyszerű házilag elkészíteni, akkor rendkívül gyorsan függőséget okoz. Életem első élménye a humusszal meglehetősen váratlanul ért. Régen nem látott barátokkal találkoztunk, akik nagy lelkesen átcipeltek többedmagammal a fél városon, mert tudnak egy "olyan klassz kajás helyet", ahol majd aztán újra felvehetjük a régi szálakat falatozás közben. Döbbenetemre egy humuszbárban kötöttünk ki, ahol tényleg csak különböző ízesítésű humuszos tálakat lehetett rendelni. Még életemben nem ettem ilyen ételt, de bátran belevágtam és egy kissé lekonyult a mosolyom az első harapás után. Nem értettem mit szeretnek ezen, semmilyen ízű volt az egész, csöpögött az olajtól és a színe sem volt éppen bizalomgerésző. Évekig nem mentem a humusz közelébe sem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy valami újat készítsek a konyhámban, belefogtam a házi humuszkészítésbe. Na igen, ez már finom volt! A fenti személyes történetet, csupán azért meséltem el, mert a humusz íze egy kicsit megosztó azok számára, akik még soha nem kóstolták és nem tudják mire számítsanak, éppen ezért nagyon fontos, hogy milyen receptúrájú és milyen alapanyagokból készül az első humusz, amit megízlelsz.
Muszáj megemlítenünk a készen kapható, bolti hummuszt is, de leginkább mumusként. Lehet találni olyat, amiben “csak” olaj vagy ecet szerepel plusz (értsd: felesleges) hozzávalóként, de ez igen ritka. Arról nem is beszélve, hogy kb. Persze vannak olyanok, akik kifejezetten kedvelik a készen vásárolt hummuszt, és ezzel természetesen semmi gond nincs. Azonban érdemes legalább egyszer mindenképp kipróbálni a házi hummuszt is, egyrészt azért, mert ízben verhetetlen, másrészt azért, mert annyira egyszerű és gyors, hogy talán az első alkalom után könnyebben szánod majd rá magad, hogy rendszeresen elkészítsd. A házi hummusz készítése olyan egyszerű, hogy az első próbálkozás után a legtöbb ember soha többé nem vesz bolti változatot. A házi hummusz nemcsak finomabb, hanem lehetővé teszi, hogy elkerüljük a felesleges csomagolást, amit mindenki értékel, aki fenntarthatóbb életmódra törekszik. Ráadásul a házi hummusz készítése remek tevékenység a gyerekekkel is.
Az alapanyagok kiválasztása
A püré nem áll másból, mint csicseriborsóból, citromléből, fokhagymából, olívaolajból és tahiniből.
- Csicseriborsó: Az a tapasztalatom, hogy ehhez kivételesen jobb a konzerv, mert sokkal simábbra lehet pürésíteni. Ha szárítottat használunk, akkor előző este beáztatjuk, majd másnap puhára főzzük. A konzervet lecsöpögtetjük, de megtart