A háztartási keksz és rejtett mellékhatásai: Mire figyeljünk a diétás termékeknél?

A háztartási keksz egy klasszikus, sokak által kedvelt élelmiszer, ami gyakran kerül az asztalra tízóraira, uzsonnára vagy akár nassolnivalóként. Enyhén édes, ropogós állaga és semleges íze miatt kiválóan párosítható teával, tejjel, joghurttal vagy akár lekvárral is. Bár elsőre ártalmatlannak tűnhet, energia- és tápanyagtartalma, különösen nagyobb mennyiségben fogyasztva, számos egészségügyi vonatkozással bírhat. Fontos megérteni, hogy a bolti változatok gyakran tartalmaznak hozzáadott cukrot, finomított lisztet és növényi zsiradékokat, amelyek befolyásolhatják szervezetünk működését, különösen cukorbetegek vagy inzulinrezisztensek esetében. A "háztartási keksz" elnevezés mellett a „digestive” kekszek is hasonlóan széles körben elterjedtek, mindkettőnek megvan a maga története és helye a gasztronómiában.

A háztartási keksz eredete és története

A keksz intézménye az angoloktól származik, ahol már a középkorban készítettek ropogós kétszersülteket a pékek úgy, hogy a maradék kenyértésztát mézzel keverve kétszer tolták be a sütőbe. Ezek továbbfejlesztései, zsiradékokkal javított változatai jöttek létre a 19. században Angliában. Ma az angolok alapkeksze az úgynevezett digestive biscuit, amelyet a mi háztartási kekszünkhöz hasonlóan alkalmaznak, bár a recept jóval kifinomultabb és valamivel egészségesebb is. Eredetileg - nevéhez híven - valóban egészségügyi célokból készítették skót orvosok a 19. század közepén. Nemcsak tea mellé, de sok édesség alapjaként is része a konyhának, ez adja például sok sajttorta alját, de használják pohárdesszertek morzsájaként vagy töltve is.

Nem sokkal ezután alapították nálunk is az első kekszgyárat 1880-ban Győrben. Hermann Back változtatta a gőzmalmot édesipari gyárrá, ám ez nem sokkal később bezárt, és pár év múlva Koestlin Lajos vezetésével vált jól működő üzemmé, ez a Győri Keksz elődje. Azt, hogy a magyar háztartási kekszek az angol termékek utódai, az is igazolja, hogy Koestlin recepteket és gépeket vásárolt Angliából, így készítette el a legrégebbi, ma is létező magyar kekszet, az Albertet, amelyet már 1912 óta gyártanak. Az Albert olcsóbb és egyszerűbb verziója a háztartási keksz, amely gyerekkorunk gyomorrontásainak, kókuszgolyóinak és keksztekercseinek alapíze. Mára is rengeteg márka gyártja, és szinte mindenhol kapható.

A háztartási keksz ikonikus külleme is történetet mesél: a recés szél, a sarkok és a lyukak mind titkos jelentéssel bírnak. Az eredeti francia Petit-Beurre keksz dizájnja mögött egy mini naptár logikája rejlik. A négy kis "fül" a sarkokon a négy évszakot, az 52 recés szél az év 52 hetét, míg a 24 apró lyukacska a nap 24 óráját jelképezi. Sőt, egy klasszikus csomagban 24 darab keksz is volt - újabb utalás a nap óráira. A világszerte ismert Petit-Beurre márka a LU (Lefèvre-Utile) cég nevéhez kötődik, akik 1886-ban, Nantes-ban dobták piacra az első ilyen kekszet. A "petit beurre" szó szerint kis vajat jelent, és tényleg: a recept egyszerű vajas tésztán alapszik, mindenféle flanc nélkül. Talán pont ezért is lett ennyire sokoldalú, hiszen tökéletesen illik bármilyen desszertbe, legyen az keksztekercs vagy sütés nélküli krémes süti.

Tápanyagtartalom és egészségügyi megfontolások

A háztartási keksz energiatartalma nem elhanyagolható - főleg, ha nagyobb mennyiségben fogyasztjuk. A bolti változatok gyakran hozzáadott cukrot, finomított lisztet és növényi zsiradékokat is tartalmaznak. Természetesen függ, milyen hozzávalókkal párosítjuk, és mennyi extra cukrot vagy zsírt tartalmaz az adott keksz.

Milyen alapanyagokból állnak a kekszek?

Végignézve a hazai reggeliző-, zab- és alapkekszek összetevőit, meglepő módon sok termék közülük nincs is tele műanyaggal vagy olyasmivel, aminek nagyon nem lenne helye olyan élelmiszeripari termékekben, amelyeket arra szánnak, hogy hosszan álljanak a polcon, minőségüket megőrizve. Van bennük többféle liszt - a háztartási kekszekben fehér, a reggelizőkben és a zabkekszekben teljes kiőrlésű liszt és zab. Aztán kerülnek még bele aromák, térfogatnövelő szerek (sütőpor), esetleg emulgeálószerek, no meg zsírok, zömmel pálmaolaj, kókuszolaj vagy shea vaj, illetve ezek keveréke. Amelyik keksz kakaós, ott nyilván egy kis kakaómassza vagy -por is van benne, esetleg némi mazsola és mogyoró.

Ha mindezt összehasonlítjuk a házi verziók alapanyagaival, kiderül, hogy a legfontosabb különbség a zsírban van. Sajnos ezek a növényi olajok nem igazán finomak, nincs ízük, a vajnak pedig van, szóval ezért is lesznek élvezetesebbek a házi változatok. Fontos különbség még a cukortartalom is: a bolti kekszek mind túl édesek, pedig ezeknél a tízóraira, uzsonnára szánt kekszeknél elegendő a minimálisan édes íz is.

A "teljes kiőrlésű" mítosz és a szénhidrátok

Sok diétás, hozzáadott cukortól mentes, szénhidrátcsökkentett, diabetikus terméket próbálnak ránk sózni a gyártók, de résen kell lennünk, hogy olyan terméket tudjunk venni, amit valóban nyugodtan fogyaszthatunk cukorbetegként vagy inzulinrezisztensként.

A Korpovit keksz évtizedek óta a dietetikusok által előszeretettel ajánlott élelmiszerek közé tartozik cukorbeteg és inzulinrezisztens étrendek esetén, de sajnos ez eléggé nagy hiba. Nagyon jó a Korpovit kekszben, hogy teljes kiőrlésű, van benne jó sok rost és vitamin, de ettől még sajnos nem lesz megfelelő cukorbeteg és inzulinrezisztens étrend esetén, mivel ugyanúgy nagy mennyiségű, gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, mint bármelyik fehér lisztes keksz. Egészen pontosan, a Korpovit keksz 100 grammja 69,5 g szénhidrátot tartalmaz a Tuc Original sós keksz 67 grammjával szemben, ami csupán 0,5 gramm különbség a Korpovit javára. Hát ezzel nem vagyunk beljebb.

Illetve, sajnos a teljes kiőrlésű mítosz nem igaz: attól, hogy benne marad a lisztben a rosttartalma, szinte ugyanolyan gyorsan szívódik fel a szénhidrát, mint a sima, fehér lisztes termékek esetén. Szóval minden ilyen teljes kiőrlésű keksztől inkább óvakodjunk. A „teljes kiőrlésű” mítosz egy nagyon elterjedt tévhit, sajnos nem igaz az, hogy a magasabb rosttartalom lassabb szénhidrát felszívódást okoz. Gyakorlatban sajnos sok cukorbeteg és inzulinrezisztens azt tapasztalja, hogy a teljes kiőrlésű lisztek, pékáruk, tészták és az ezekből készült ételek ugyanolyan sebességgel és intenzitással dobják meg a vércukrot, mint a mezei, fehér lisztes verziók. Ráadásul nem csak a szénhidrát felszívódás sebessége, hanem a mennyisége sem alacsonyabb jelentősen a teljes kiőrlésű liszteknek a fehér lisztekkel szemben.

A gabonafélék legértékesebb tápanyagai a sikér fehérjéi és a különféle szénhidrátok. További összetett szénhidrátok a növényekben lévő élelmi rostok, melyek poliszacharidjai jórészt emészthetetlenek számunkra, csupán a vastagbélben élő baktériumok tudják valamelyest lebontani őket. A keletkező rostrészek kedveznek a tejcukor-bontó baktériumok szaporodásának, szerepük van a rosszindulatú emésztőrendszeri daganatok, a cukorbetegség és más különböző anyagcsere-betegségek megelőzésében. A teljes kiőrlésű termékek előállításakor a gabonamag csíráját és héját is feldolgozzák, így több hasznos tápanyagot megőriznek. A gabonamagvak héja elsősorban vízben nem oldódó rostokat - cellulózt, hemicellulózt, lignint - más néven ballasztanyagokat tartalmaz, melyek a bélmozgások serkentésével segítik elő az emésztést, a salakanyagok gyorsabban jutnak át a bélrendszeren. A rostok sok vizet kötnek meg, nem véletlen tehát, hogy kekszek és tésztaételek evése után rendesen megszomjazunk. Igyunk bőven! A gabonaszemek héjában, illetve a héj alatti részében található számos vitamin és ásványi anyag, amelyek nem vesznek el, ha a teljes magot megőrlik. Az így készült élelmiszerek nagyobb mennyiségben tartalmaznak vitaminokat, különösen sok vízben oldódó, ezért naponta pótlandó B-vitamint, a csírában pedig zsírban oldódó E-vitamin található nagy mennyiségben. A teljes kiőrlésű búzaliszt többször annyi kalciumot, magnéziumot, káliumot és rostot tartalmaz, mint a finomliszt. A búzacsíra, zabpehely vagy a zabkorpa viszonylag sok foszfort, szelént, cinket és egyéb fontos nyomelemet tartalmaz. A teljes kiőrlésű lisztnek nem pusztán előállítása egyszerűbb, a belőle készült termékek jótékonyan segítik a kiegyensúlyozott táplálkozást, a megfelelő rostbevitelt és az emésztést; serkentik a bélműködést. A teljes kiőrlésű kekszek rosttartalma egyébként négyszerese a hagyományos lisztből készülteknek. Rostfogyasztásunk növelése érdekében egyes ajánlások szerint ehetnénk több, napi 25-40 gramm kekszet is, de azért csak óvatosan. Alighanem ennél jóval kevesebb is elegendő. Napi 50 grammon felül a keksz már székrekedést okoz, és hozzájárul az elhízáshoz.

Különbségek a kekszfajták között

A Belvita JóReggelt! keksz eléggé népszerű, mert szép nagy betűkkel rá is van írva, hogy -30% cukor, ami egyébként tök jó, de ettől még mindig jelentős mennyiségű gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A mezei háztartási keksz tartalmaz 79,5 g szénhidrátot, amiből 17 g cukor, a Belvita JóReggelt! keksz 64 g szénhidrátot tartalmaz, amiből 14 g cukor. Szénhidrátmennyiségben picit jobbak vagyunk, cukormennyiségben csak egy hajszállal. A Belvita JóReggelt! keksz mindenképpen jobb választás, mint egy mezei fehér lisztes, cukros keksz, de nem sokkal: cukorbetegeknek és inzulinrezisztenseknek nem ajánlott a fogyasztása.

A Dia-Wellness Palacsintapor szénhidrátcsökkentett, ami tök jó, mert szemben a fehér liszttel, amiben van 70 g körüli szénhidráttartalom 100 grammonként, ebben csak 56,8 g szénhidrát van, és ebben már benne van a kalóriamentes édesítőszer is, tehát szénhidrátmennyiség szempontjából jobban járunk, ha a Dia-Wellness Palacsintaporból készítjük a palacsintát.

A cukor és a feldolgozott élelmiszerek hatása

A cukor egy olyan szénhidrát, amely édes ízt kölcsönöz az ételeinknek. Számos altípusa létezik, például a glükóz, a fruktóz, a laktóz, a maltóz, a szukróz. Ezek egy része az élelmiszerekben természetes módon található meg, így ott van a gyümölcsökben, zöldségekben, de még a tejtermékekben is. A cukor hasznos eleme a szervezetnek, de nem a finomított cukor. Azt a cukrot, melyet a szervezet a sejtek energiatermeléséhez használ, már önmaga állítja elő, többnyire keményítőből, és más anyagokból. A kívülről bevitt cukor feldolgozásához igen nagy mennyiségben van szüksége B1 és B3-vitaminra, valamint cinkre és krómra, így a nagy mennyiségű cukorbevitel mellett ezekből a tápanyagokból könnyen kialakul hiány. Nem szabad elgondolni, hogy csak az édességekben találkozhatunk a fehér cukorral, hiszen a legtöbb étel tartalmaz hozzáadott cukrot, ráadásul nem is kis mennyiségben. Sajnos a feldolgozott élelmiszerek többségében is nagy mértékben található fehér cukor.

A magas cukortartalmú ételek pedig számos egészségügyi panaszt képesek előidézni, melyek között első helyen állnak a különféle szív-és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a népbetegségnek számító elhízás is. A cukorhoz ráadásul könnyen hozzá tud szokni a szervezetünk, így egyre többet és többet kívánunk majd fogyasztani belőle. A glikémiás index, vagyis a GI az adott cukor vércukorszint-emelő hatását mutatja meg. A magas GI-vel rendelkező élelmiszerek nagyon megemelik, míg az alacsony GI-vel rendelkezők kevésbé emelik meg a vércukorszintet. A cukrok csomagolásán fel van tüntetve a glikémiás indexük, így azt figyelembe véve tudjuk kiválasztani a számunkra legmegfelelőbbet. Természetesen meg kell említeni a kettes típusú cukorbetegség, vagy az inzulinrezisztencia lehetőségét is, melyek szintén a túlzott cukorfogyasztás következményei.

Az egészséges életmóddal, életmódváltással foglalkozó szakemberek szerint a cukor, a finomított szénhidrátok után a feldolgozott élelmiszerek fogyasztása miatt van a legtöbb egészségügyi probléma. A legtöbb életmódtanácsadó felhívja a figyelmet a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítására. A legkárosabb élelmiszerek azok, amikben sok adalékanyag van. Természetesen „E” betű és „E” betű között is van különbség, ugyanis sok minden ezek közül természetes és veszélytelen, például természetes színezék, aroma vagy tartósítószer. Óvakodjunk azoktól a termékektől, amelyek tele vannak tömegnövelővel, ízfokozóval. A feldolgozott ételek fogyasztása miatt sokkal többet esznek az emberek, és elhíznak, amely egészségügyi panaszokat von maga után. Ezek az ételek sok energiát tartalmaznak, de tápértékük és rosttartalmuk csekély, a másik gond pedig, hogy könnyen kiszorítják a feldolgozatlan és egészséges élelmiszereket az étrendből.

Hogyan illesszük be az étrendünkbe a háztartási kekszet?

A háztartási keksz egy energiadús élelmiszer, amely főként finomított szénhidrátokat és hozzáadott zsírt tartalmaz. Ha a célunk a fogyás, a legfontosabb tényező a kalóriadeficit. Ez azt jelenti, hogy több kalóriát égetünk el, mint amennyit elfogyasztunk. Tehát ha a napi kalóriakeretünkbe belefér 2-3 darab háztartási keksz, akkor nyugodtan fogyaszthatjuk. Azonban figyeljünk arra, hogy az ilyen típusú nassolnivalók kevés fehérjét és rostot tartalmaznak, így nem segítenek a jóllakottságban.

Izomépítés esetén is lehet helye a háztartási keksznek az étrendben, de nem ez lesz a legjobb minőségű szénhidrátforrás. A gyorsan felszívódó szénhidrát miatt edzés utáni szénhidrátpótlásra akár alkalmas is lehet, főleg ha fehérjével párosítjuk. Fontos azonban, hogy az étrend nagy része tápanyagban gazdag forrásokból álljon: teljes kiőrlésű gabonákból, zöldségekből, sovány fehérjékből.

Az étrend összképe a lényeg - nem egyetlen étel határozza meg, hogy sikeresek leszünk-e a céljaink elérésében. A háztartási keksz is beilleszthető egy kiegyensúlyozott étrendbe, ha figyelünk az adagokra és a tápanyag-egyensúlyra. Ha például egy fehérjedús görög joghurttal vagy egy marék dióval párosítjuk, lassabban szívódik fel, és jobban eltelít.

Egészséges-e a háztartási keksz?

A „háztartási keksz” nem tekinthető kifejezetten egészséges élelmiszernek, hiszen tápanyagsűrűsége alacsony: kevés benne a fehérje, a rost, és gyakran hozzáadott cukrot, finomított lisztet és növényi zsírt tartalmaz. Ugyanakkor nem is „tiltott” étel - az egészséges étrend kulcsa a mértékletesség és a tudatosság. Ha hetente néhányszor, kontrollált adagban fogyasztjuk, nem okoz gondot.

Ötletek háztartási keksz felhasználására

A háztartási keksz kiváló alap lehet egyszerű, gyors receptekhez is. Például készíthetünk belőle egészségesebb túrókrémet: 150g zsírszegény túrót keverjünk össze egy teáskanál mézzel, egy csipet fahéjjal, és kanalazzuk a tetejére tört háztartási kekszet.

Egy másik opció a banános-joghurtos kekszes pohárdesszert: egy pohárba rétegezzük a következőket:

• 3 db háztartási keksz (összetörve)
• 100g görög joghurt
• 1/2 banán szeletelve
• Egy kevés fahéj vagy cukormentes kakaópor

Rétegezzük egy pohárba a kekszet, a joghurtot, majd a banánt. Tetejére mehet még egy kis fahéj vagy kakaópor. Kiváló tízórai vagy uzsonna lehet, ha valami gyorsra és finomra vágyunk.

Mit érdemes még fogyasztani diéta alatt?

Ha a célunk a fogyás, érdemes olyan ételeket választani, amelyek jól illeszkednek a napi kalóriakeretünkbe és segítenek a jóllakottság fenntartásában. Fontos, hogy a deficit mértéke fenntartható és egészséges legyen - éhezés helyett inkább a tudatos ételválasztásra és a megfelelő tápanyagbevitelre törekedjünk. A fehérjedús étrend, a mozgás és a pihenés együttesen segítik a zsírcsökkentést.

A kalóriadeficit azt jelenti, hogy kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit a testünk naponta felhasznál az alapvető működéshez (alapanyagcsere) és a fizikai aktivitáshoz. Ez a negatív energiamérleg arra készteti a szervezetet, hogy a hiányzó energiát a tartalékaiból - leginkább a zsírraktárakból - fedezze. Ezért a kalóriadeficit elengedhetetlen a fogyáshoz. Fontos azonban, hogy a deficit ne legyen túl nagy, mert az izomvesztéshez, hormonális egyensúlytalansághoz és anyagcsere-lassuláshoz vezethet. Egy jól beállított, mérsékelt deficit hosszú távon fenntartható és egészséges módja a zsírvesztésnek.

A kalóriadeficit elérésének kulcsa a kiegyensúlyozott étrend és a napi aktivitás optimalizálása. Az első lépés, hogy tudjuk, mennyi a napi energiaszükségletünk. A legegyszerűbb, ha elsősorban tápanyagdús, fehérjében gazdag, alacsony kalóriatartalmú ételekre támaszkodunk, amelyek jól laktatnak. Emellett fontos a rendszeres mozgás is: a napi séta, erősítő edzések vagy akár a NEAT (pl. lépcsőzés, házimunka) fokozása is segíti a kalóriadeficit kialakítását.

Röviden: nem lehetséges a fogyás kalóriadeficit nélkül. A szervezet csak akkor kezd el saját tartalékaihoz (zsírhoz) nyúlni, ha kevesebb energiát kap, mint amennyit felhasznál. Ezt nevezzük kalóriadeficitnek. Vannak azonban megtévesztő helyzetek: például vízvesztés, izomvesztés vagy emésztőrendszeri ürülés okozhat súlycsökkenést, de ezek nem valódi, egészséges fogyásformák. A testkompozíció javításához - vagyis a zsírcsökkentéshez és az izom megtartásához - elengedhetetlen a tudatos kalóriabevitel és fizikai aktivitás kombinációja.

A napi fehérjeszükséglet nagyban függ a testsúlytól, az aktivitási szinttől és a céloktól. Általános szabályként elmondható, hogy 1,6-2,2 g fehérje/testsúlykilogramm ajánlott, ha a cél izomépítés vagy zsírvesztés. Tehát egy 70 kg-os ember esetében ez napi 110-150 g fehérjét jelent. Ha fogyásra törekszünk, a magasabb fehérjebevitel segít megőrizni az izomtömeget, csökkenti az éhségérzetet és fokozza az anyagcserét (termogenezis). Fontos, hogy ezt az adagot osszuk el a nap folyamán, és minden étkezés tartalmazzon fehérjét.

Az izomépítéshez kalóriatöbbletre van szükség, vagyis többet kell ennünk, mint amennyit elégetünk. Általánosságban napi 250-500 kalóriával a fenntartási szint fölött ideális a tömegnöveléshez, hogy elkerüljük a túlzott zsírosodást. Ez a többlet biztosítja a szervezet számára a szükséges energiát az izomszövetek újjáépítéséhez. A makrotápanyagok arányát is érdemes figyelni: legyen elegendő fehérje (2-2,2 g/ttkg), szénhidrát a teljesítményhez és zsír a hormonműködéshez. A progresszív súlyzós edzés és a megfelelő regeneráció szintén nélkülözhetetlen részei az izomépítésnek.

Igen, lehetséges izmot építeni kalóriatöbblet nélkül is, főleg kezdőként. Ez az állapot a "body recomposition" (testösszetétel-változás), amikor a test egyszerre veszít zsírból és épít izmot. Ehhez azonban magas fehérjebevitelre, jól felépített erőnléti edzésprogramra, és precíz tápanyagbevitelre van szükség. Haladóbb szinten ez a folyamat nehezebbé válik, de megfelelő edzéssel és regenerációval még ilyenkor is lehetséges fejlődni.

A legjobb étrend fogyásra az, amit hosszú távon is fenn tudunk tartani, miközben kalóriadeficitben vagyunk. Ez nem feltétlenül egy konkrét diéta (pl. keto, paleo, mediterrán), hanem egy egyénre szabott, kiegyensúlyozott táplálkozási rendszer, amely elég fehérjét tartalmaz az izomtömeg megőrzéséhez, elegendő rostot az étvágy kontrollálásához, és minimálisra csökkenti a feldolgozott ételeket. Fontos, hogy ne legyen túl szigorú vagy unalmas, mert az hosszú távon visszaesést okozhat.

Előnyben kell részesítenünk az egészséges nassolnivalókat a csokis keksz és csipsz helyett, például a dióféléket és olajos magokat. A fehér liszttel készült pékárut, tésztákat cseréljük teljes kiőrlésűekre, a fehér rizst barna rizzsel, esetleg bulgurral, quinoával helyettesíthetjük. A különféle üdítők is feldolgozott élelmiszernek számítanak, ezek helyett igyunk inkább csap- vagy tisztított vizet, cukor nélküli teát, ízesített vizet.

Emésztési panaszok és a kekszfogyasztás

Számos ok lehet, ami miatt daganatos betegség mellett hasmenés vagy székrekedés lép fel: ezt okozhatja maga a betegség, lehet műtét kihatása, gyógyszerek vagy sugárkezelés mellékhatása. Nem lehet kizárni azt sem, hogy úgy lépnek fel székelési panaszok, hogy azoknak nincs közük az alapbetegséghez, ám az emésztőrendszer daganatos vagy kezelések általi érintettsége esetén ez a ritkább eset. Akár hasmenésről, akár székrekedésről legyen szó, egyeztetni kell a kezelőorvossal, hogy mihamarabb enyhíteni lehessen a panaszokat, mert mindkét szélsőség huzamosabb fennállása - amellett, hogy rontja az életminőséget - kockázatot is hordoz.

Széles spektrumon mozog annak megítélése, mi tekinthető egészséges székelésnek és székletnek. Nagy egyéni eltérések figyelhetők meg, a napi két székelés éppúgy lehet egészséges, mint a heti kettő, ez számos egyéni anatómiai, szokásbeli, étrendi tényező függvénye. Figyelmeztető jel, ha az évek óta megszokott székelési szokások megváltoznak, s egy-két napnál huzamosabb ideig áll fenn székrekedés, hasmenés.

Műtét esetén jellemző például hasmenés kialakulása, ennek annál nagyobb a valószínűsége, minél nagyobb bélszakaszt kellett eltávolítani. A vastagbélnek egyik alapvető feladata a folyadék visszaszívása, ezért ha jelentősebb bélszakasz hiányzik, akkor rövidebb szakaszon kellene a bélnek besűríteni a táplálék emésztése után megmaradó bélsárt, s mivel erre nem képes, ez lehet okozója hasmenéses, híg székletnek. Mivel ez a bélrendszer megváltozásának a következménye, e körülmény tartósan fennállhat, ami indokolttá teheti a táplálkozási szokások változását, s a gyógyszeres kezelést is.

Okozhat hasmenést a hasi sugárkezelés: bár a sugárdózisok leadása egyre pontosabbá válik, azaz a környező szöveteket egyre kevésbé terheli meg a kezelés, ettől függetlenül jellemző, hogy ha a besugarazás a hasi-kismedencei területet is érinti, az kihatással lehet a belek működésére. A műtét és a sugárkezelés mellett egyes onkológiai gyógyszerek is okozhatnak hasmenést. Ennek az a magyarázata, hogy mivel a kemoterápia a gyorsan osztódó sejtekre fejti ki a hatását, nemcsak a ráksejtekre hat, hanem más gyorsan osztódó sejtekre is, azaz például a belek nyálkahártyájára. A hasmenést mindig kezelni kell, mert megterheli a szervezetet, fokozza a kóros fogyás, a kiszáradás és sóvesztés kockázatát is. Tisztázni kell, hogy mi okozza a hasmenést, mert attól függ a kezelés is, bakteriális vagy vírusos hasmenés esetén például nem javasoltak a székletfogók. Egyébként a bél működését különféle bélműködést lassító készítményekkel szokták próbálni lassítani, különböző hatóanyagú, formájú és kiszerelésű gyógyszerek állnak rendelkezésre. Az egészséges étkezés egyik alapja a rostokban gazdag táplálkozás, ám ezt hasmenéskor kerülni kell, mert a rostok tovább gyorsítják a bélműködést, s irritálhatják az egyébként is regenerálódásra szoruló bélbolyhokat - ugyanezen megfontolásból a koffein sem ajánlott. Ugyancsak kerülni kell a puffasztó alapanyagokat (hüvelyesek, káposzta), s a tej és tejtermékek is irritálók lehetnek ebben az időszakban. Enni viszont kell, annál is inkább, hiszen a kóros hasmenés fokozhatja a legyengülést: javasolt a többszöri, kisebb adagokban történő evés.

A székrekedésnek is sok oka lehet. Kiválthatják egyes kemoterápiás hatóanyagok, fájdalomcsillapítók, hányingercsökkentők mellékhatásaként is jelentkezhet panasz, amelyet fokozhat a kevés ivás, a részben mozgáshiányból eredő bélrenyheség, a rostokban szegény étrend. A székrekedésen segíteni mindenekelőtt orvos által felírt hashajtóval lehet. Onkológiai kezelés alatt állók ne önmaguk válasszanak hashajtót, hanem egyeztessenek a kezelőorvossal. Ha a körülmények lehetővé teszik, többet kell mozogni. Ágyban fekvő beteg esetén súlyossá is válhat a székrekedés, mert a passzivitás és a nem megfelelő légzési intenzitás egyaránt hozzájárul a bélrenyheséghez. Ilyen esetben - a gyógyszeres és étrendi segítség mellett - érdemes lehet a hasat a vastagbél lefutásának irányában masszírozni, s légzőgyakorlatokat végezni, ezáltal a rekesznek a belekre gyakorolt pumpáló, székelést segítő hatása jelentkezhet. Székrekedés ellen hatnak a rostban gazdag ételek, gyümölcsök és gabonák, zabpehely, zabkorpa, s érdemes napirendre venni a különböző főzelékféléket. A belek működését fokozhatja a koffein, tehát a mértékletes kávéfogyasztás vagy fekete tea is segíthet a panaszok enyhülésében, korlátozottan, kúraszerűen hashajtó hatású gyógyvíz is iható. Emellett vannak olyan táplálékaink is, amelyek - a rosttartalmunktól függetlenül - kedvező hatással lehetnek a székrekedés oldására. Egyéni érzékenységtől függően ilyen például a paradicsom, a spenót, a sóska, a fokhagyma, a hagyma.

tags: #haztartasi #keksz #mellekhatasai