A hexameter az ógörög költészet egyik legrégibb és legnevezetesebb sorfajtája, amely elsősorban az eposzok és a „homéroszi” himnuszok versformájaként vált közismertté. Nevét a görög „hexa” (hat) és „metron” (mérték) szavakból eredően kapta, utalva arra, hogy hat verslábból áll. Az időmértékes verselés alapköve, melyben a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása teremti meg a ritmust.
A Hexameter Ritmusának Alapjai
A hexameter egy hat lábból álló daktilikus verssor, ahol a daktilust általában helyettesítheti a spondeus. A daktilus egy hosszú és két rövid szótagból áll (- U U), míg a spondeus két hosszú szótagot tartalmaz (- -). A hexameter sajátossága, hogy az utolsó versláb spondeus vagy trocheus (- U), az utolsó előtti pedig szinte mindig daktilus. Az első négy versláb azonban szabadon lehet daktilus vagy spondeus, ami a költőnek lehetőséget ad a ritmus árnyalására. A tiszta daktilikus sor élénk és gördülékeny, míg a sok spondeus lassít, monotonná teheti a verset, de súlyosabb, vontatottabb érzést is kölcsönözhet. A ritmika kötöttsége ellenére a hexameter igen változatos, mivel a kötetlen helyeken a szerző szabadon váltogathatja a verslábakat. A görög hexameterek sokkal daktilusosabbak, mert ebben a nyelvben aránylag sok a rövid szótag, míg a latinban és a magyarban kevesebb rövid szótag található, így a hexameterek átlagban lassúbbak.
A szótagok hosszúságát a magánhangzók hossza, valamint a mássalhangzók torlódása határozza meg. Rövid egy szótag, ha a benne lévő magánhangzó rövid (a, e, i, o, ö, u, ü). Hosszú pedig akkor, ha a benne lévő magánhangzó hosszú (á, é, í, ó, ő, ú, ű) vagy egy rövid magánhangzót két mássalhangzó követ. Fontos megjegyezni, hogy egy szó végi rövid szótag, amennyiben egy mássalhangzó követi, hosszúvá változtatható azáltal, hogy a következő szót mássalhangzóval kezdjük.
Metszetek a Hexameterben
Bár a hexameter ritmusképletében nincs kötelező metszet, értelmi metszet a sor közepén gyakran van, többnyire a harmadik daktiluson vagy spondeuson belül, az első szótag (az arszisz) után. Ezt nevezzük penthémimerész-metszetnek, ami a harmadik versláb első erős szótagja után található szóvég formájában jelentkezik. Az Íliász-fordítás is végig él vele, például: „Közben az égilakók / Zeusznál ülvén tanakodtak”. Ez a metszet előtti rész megegyezik a pentameter első félsorának ritmusával.
Néha a szóvég nem jelöli ezt a metszetet, és ilyenkor a fordító egy másik metszettel pótolja, az úgynevezett bukolikus dierézissel, ami a negyedik versláb után áll, elválasztva a hexameter utolsó két verslábát az előzőtől. Ezt a részt más néven adóniszi kólonnak nevezzük, melynek ritmusa tá-ti-ti, tá-tit. A penthémimerész-metszet és a bukolikus dierézis akár ugyanabban a sorban is állhat egyszerre, mint például ebben a sorban: „űzte a trósz sereget, / serkentve az / argoszi népet”. A hexameter szépségéhez hozzátartozik az úgynevezett lábmetszet is, ami azt jelenti, hogy az ütem ne a szóval együtt végződjék, hanem mintegy átvágja, így a szavak átnyúlnak egyik ütemből a másikba, összefűzve a taktusokat. Ez hozzájárul a hexameter folyamatosságához.
Licenciák és Kihívások a Magyar Hexameterben
Amikor az irodalomtanításban a hexameteres versekhez érkezünk, nem elég megtanítani az alapszabályokat, mert a diákok már Homérosz Íliászának olvasásakor nehézségekbe ütközhetnek. Devecseri Gábor fordításában az „Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét…” sor első szava, a „haragot” például nem hosszú szótaggal kezdődik. Ilyenkor a tanárnak el kell magyaráznia, hogy a szókezdő hangsúly nyújtja meg a szótagot. Ahogy teltek az évek, úgy tökéletesedett a költők készsége e téren, és mára a fordítók és a költők alig élnek ezekkel a licenciákkal.
Egy licenc azonban ma is használatban maradt: a rövid magánhangzót hosszúnak írhatják, vagy a hosszút rövidnek, ha csak úgy illenek a verslábba. Az „Akhileuszét” szóban az első magánhangzót követő mássalhangzó-torlódás (kh) nem teszi hosszúvá azt, mert a „kh” jelen esetben egy hangot jelöl, a „k”-t. Ebben a szóban rejlik még egy másik zavarba ejtő hely is, ez pedig az „eu” hang. Ha a diák ezt két rövid magánhangzónak venné, akkor bedőlne a hexameter képlete. Az „eu” esetében ebben a fordításban az történik, hogy a fordító újabb licenciával él, mikor az „eu”-t egyetlen hosszú szótagnak, egy diftongusnak veszi, és így jön ki a sor hexameteres vége, a tá-ti-ti, tá-tá. A „Zeusz” nevével is gyakran találkozunk, amit Devecseri mindig egy hosszú szótagnak értelmez a diftongus-licencia miatt, tehát egy tá-nak és nem két ti-nek, hiába mondjuk két rövid magánhangzóval. Trencsényi-Waldapfel Imre is egy hosszú szótagnak vette a „Zeuszt” a Munkák és napok-fordításában, míg Vidor Miklós viszont „Zeúsznak” írta egyik Goethe-fordításában, Kosztolányi pedig az egyik Goethe-fordításában két rövid szótagnak.
A régi magyar irodalomban a rövid „a” névelő hosszúnak számított bizonyos esetekben, például Fazekas Mihály Lúdas Matyijában: „Melyek a hátáról…” vagy „Kérje a hívekkel…”. Ez a licenc mindig a „h” mássalhangzó előtt érvényesült. Kölcsey Ferenc verseiben is hosszúnak számít az „a” névelő, ahogy a Husztból vett sor is mutatja: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.” Berzsenyi Dániel verseiben is megtalálható ez a jelenség: „A heves ifjút!” Mára azonban ez a licenc kikopott a verselésünkből, és már Devecseri fordításában is mindig rövidnek számít.
Az „Odüsszeusz” szótaghosszúságának meghatározása is okozhat fejtörést. Devecseri Gábor fordításában a „csakhogy a bölcs Odüsszeuszért tépi a szívem a bánat” sorban az „Odüsszeuszért” úgy jön ki, hogy az „O” rövid, a „düs” hosszú, az „sze” rövid, az „usz” pedig hosszú. Ez a fordítói szabadság segít abban, hogy a hexameter ritmusa megmaradjon.
Időmértékes verselés, hexameter
A Hexameter Története a Világ- és Magyar Irodalomban
A hexameter eredete a régiség homályába vész, a görög költészet legősibb termékei már hexameteresek voltak. Az ióniai törzs géniusza hozta létre, mely az époszt is kifejlesztette, így a hexameter az eposz tipikus versalakja lett (Iliász, Odüsszeia). A görögöknél mintegy ezer éven át virágzott, majd a rómaiaknál Ennius honosította meg Kr. e. 180 körül Annales című eposzában. A római irodalom aranykorában uralkodó versforma lett, legkitűnőbb mesterei Ovidius, Vergilius és (szatírákban) Horatius.
A középkor latin verselésében is fennmaradt a használata, de itt egy modern elem, a rím is megjelent. A reneszánsz idején az új latin költészet ismét felkarolta a hexametert, majd a modern irodalmak igyekeztek meghonosítani. Bár az olasz, francia és angol irodalmakban ez kevés sikerrel járt, a német és a magyar költészet nagy kitartással küzdött a hexameter meghódításáért.
A németeknél prozódiai nehézségek miatt csak igen sok bajjal és sokára sikerült, tulajdonképpen Klopstock Messiása (1748) nyitja meg az igazi hexameteres költői művek sorát. Voss képezte ki szebbé, Goethe Hermann és Dorotheája pedig a német hexameteres epika legbecsesebb terméke. Schlegel Ágost Vilmos és Platen írták a legtisztábban.
Nálunk pár évtizeddel korábban felmerült a hexameter irodalmi meghonosításának eszméje, mint a németeknél (Sylvester János, 1541), és mindjárt első hexametereink is teljesen jól gördültek. Erdősi Sylvester János, a magyar nyelv tudatos művelésének úttörője, az első magyar nyelvtan szerkesztője, 1539-ben adta ki magyar nyelvtanát, és az Újszövetség-fordításának bevezetőjében alkalmazta a hexametert.
Innét kezdve két évszázadon át mindig akadt egy-két hexameter egy-egy tudósnál, de költőink csak a 18. század második felében tettek lépéseket, hogy e formát csakugyan betelepítsék (Baróti, Réjnis, Révai, 1777-1781). Ez a kedvezmény kitűnően sikerült, és Virág, Berzsenyi, Kazinczy szépen kiképezték a hexametert. Igazi virágzása azonban a 19. század 20-as éveiben, a magyar hexameteres epika korában következett be, Horváth Endre, Czuczor, Vörösmarty, Debreczeni Márton műveiben. Legnagyobb művésze Vörösmarty volt, aki e formába rendkívüli varázst tudott lehelni. Legutolsó jelentékeny mű hexameterben Arany János Elveszett alkotmánya volt 1845-ben, melyben a hexameteres stílus önmagát parodizálta ki. A klasszicizmusnak ez az utolsó emléke is eltűnt a népköltési formák felkarolása alkalmával. Azóta a hexametert gyéren használják, leginkább disztichonokban. A hexameter igazán népszerű nem tudott lenni nálunk, ahogy a németeknél is ez az eset. Műfordításokban azonban ma is teljes joggal használható.
A magyar irodalomban már a 16. században írtak időmértékes verseket magyarul, és a 18-19. század fordulóján alakultak ki a magyar nyelvű időmértékes verselés általánosan elfogadott szabályai. Ne higgyük, hogy ezek ismeretlen szövegek, gondoljunk Kölcsey Husztjára, Berzsenyi A közelítő tél című versére, Radnóti Hetedik eclogájára vagy Weöres Bóbitájára. Petőfi Sándor is írt hexameterben, például Levél Arany Jánoshoz című versében: „Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is?” József Attila Két hexameter című versének két sora is ismert példa: „Mért legyek én tisztességes? Mért ne legyek tisztességes!” Radnóti Miklós volt a hexameter mestere, és szerinte utánozhatatlan.
A Pentameter és a Disztichon
A hexameter „kistestvére” a pentameter, ami - a neve ellenére - valójában nem öt verslábból áll, hanem hatból, csak a harmadik és a hatodik csonka versláb. A harmadik után úgynevezett sormetszet következik. A pentameter első fele klasszikusan két daktilusból és egy csonka verslábból (hosszú szótagból) áll. A későbbi pentameterek elején a daktilusok helyén állhatnak spondeusok is.
A pentameter ritkán fordul elő önmagában, mégis gyakori sor az úgynevezett disztichonban, amely egy hexameterből és egy pentameterből álló sorpár. Példa erre Catullus híres sora: „Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt.” A disztichonok szépségét Sylvester János ikonikus verse is bizonyítja, melyet az Újszövetség-fordításának bevezetőjében olvashatunk:„Profeták által szólt rígen néked az Isten,Az kit ígírt imé vigre meg adta fiát.Buzgo lilekvel szól most és néked ez által,Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.Néked azirt ez lűn profétád, doctorod, ez lűnMestered, ez most és, melyet az Isten ada….….Az ki Sidoul, és Görögül és végre DiákulSzól vala rigen, szól néked az itt Magyarul.Minden nipnek az ű nyelvin, hogy minden az IstenTörvínyin ilyen, minden imádja nevit….”
Egyéb Időmértékes Strófaszerkezetek
Az ókori görög költészet sokféle strófaszerkezetet hagyott az utókorra, és Berzsenyi Dániel a legfontosabb formákat mind használta is. Példaként említhetjük a szapphói strófát, amiben Berzsenyi Osztályrészem című versének második versszaka íródott: „A heves ifjút!” Ez a strófa mindig adóniszi kólonnal, tehát tá-ti-ti, tá-tivel zárul, vagyis az „a” itt is hosszú szótag.
Az alkaioszi strófa szintén híres; az i. e. 6. században élt költő, Alkaiosz a névadója, bár a forma nem az ő verseiből, inkább Horatius Thaliarchushoz vagy Berzsenyi Dániel Magyarokhoz című ódájából lehet ismerős: „Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul?”
Hexameter írásának praktikái és eszközök
Hexametert írni egyáltalán nem egyszerű dolog, azonban a modern eszközök és egy kis gyakorlással könnyen bele lehet tanulni. Ma már léteznek versszerkesztők, amelyek gépelés közben a magánhangzók alatt azonnal jelzik a rövid (U) és hosszú (-) szótagokat. Sőt, verselemzők is elérhetők, amelyek a sorok végén jelzik, ha az adott sor hexameter.
A megfelelő szavak megtalálásához nagy segítség lehet a rímszótár, ahol egy legördülő menüből kiválasztható a keresett szó ritmusa is. Ez különösen hasznos, ha egy adott ritmusképletet (például -UU, daktilus) szeretnénk kitölteni. Bár a keresőmezőbe mindenképp bele kell írni valamit ahhoz, hogy legyen eredmény, mégis szűkíthetők a találatok szófaj szerint vagy mássalhangzók beleírásával a keresési kifejezésbe.
Valódi vers írásakor persze nem a talált szavak határozzák meg, hogy miről szóljon a mű, hanem a mondanivaló. Emiatt hasznos, ha meglévő téma esetén először szavakat gyűjtünk, amelyek megfelelőek lehetnek a vershez, és utána ezek közül tudunk válogatni. A kötött versformák, mint a hexameter, kihívást jelentenek, hiszen a mondanivaló elveszhet, vagy a lényege megváltozhat, ha nem illeszkedik a formába. Éppen ezért a tudatos nyelvművelés és a technika folyamatos fejlődése elengedhetetlen a hexameter magyaros versmértékben történő megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez.
tags: #hexameter #magyaros #versmertekben