A mai társadalomban egyre gyakrabban merül fel a kérdés az „Igazi Nők” és „Igazi Férfiak” mibenlétéről. Rengeteg helyen olvashatunk olyan gondolatokat, hogy nők és férfiak egyaránt keresik az Igazit. Az internetes felületeken, különösen csinos hölgyek posztjai alatt, gyakran előkerülnek trollok, akik számon kérik a hölgyeken a műszempillát, műkörmöt, póthajat, vagy szilikoncicit, megkérdőjelezve, milyen jogon várnak ezekkel IGAZI férfit. Ezen beszélgetések során szinte elkerülhetetlenül felbukkan az örökérvényű kérdés: "És nokedlit tudsz szaggatni?" Ez a felvetés sokak számára inkább mosolyogtató, mint elgondolkodtató, hiszen vajmi kevés köze van például a sminknek ahhoz, hogy milyen az ember jelleme, vagy mennyire ismeri ki magát a konyhában.
A Nokedliszaggatás Képessége és a Modern Nő
Sokan tévesen azt hiszik, hogy a nőiesség vagy a háziasság mérőszáma a nokedliszaggatás tudománya. Azonban el kell keseríteni az elégedetlenkedőket: a legtöbb nő igenis képes arra, hogy nokedlit szaggasson. Sőt, ha kell, falat fest, kicseréli a kiégett izzót - persze amellett, hogy van munkája, és még igyekszik jól is kinézni. Természetesen itt is vannak kivételek, de hol nincsenek? Az efféle elvárások gyakran elfedik azt a tényt, hogy a modern nők sokrétűek, képesek ellátni a hagyományosan női és férfiasnak tartott feladatokat is. Az "ilyenek műköröm, olyan műszempilla, de nokedlit szaggatni egyik sem tud" jellegű mémek, bár viccesnek szánják, pont egy idejétmúlt sztereotípiát erősítenek.
A Férfiasság Keresése: Nem a Külső a Fontos
Hatalmas tévedés az is, hogy a hölgyek a külsőségekre gondolnak, amikor a férfiasság kicsiny szikráját keresik az úriemberekben. A nőknek a belső a fontos! És itt nem a kocsi belső terére utalunk, hanem azokra az értékekre, amik egy pasit férfivá avanzsálnak. A modern nők sokkal inkább olyan tulajdonságokat értékelnek, mint az intelligencia, céltudatosság és határozottság. Ez a mesterhármas szükséges ahhoz, hogy egy férfi egészséges tiszteletet ébresszen a másik nemben. Fontos azonban, hogy egyik jellemzőt sem szabad összekeverni az önhittséggel, mert az pont az ellenkező hatást válthatja ki. Egy nőnek szüksége van arra, hogy felnézzen a kedvesére.
Mit Keresnek a Nők egy Férfiban? A Mindennapi Gesztusok Ereje
A nők számára a mindennapi, apró gesztusok és tulajdonságok sokkal többet jelentenek, mint azt gondolnánk. Néhány, normál esetben magától értetődő dolog, amit majd' minden nő keres:
Figyelmesség és Előzékenység
Uraim, ne csak akkor nyissátok a kocsi ajtaját, ha az autó vagy a nő "új"! Már ha kinyitjátok, hisz' ez a mozdulat is lassan kihal a repertoárotokból. De egy szál virág is jól jön néha - csak úgy. Kedvességből. Esetleg egy, a kedves által elfeledett kósza óhaj, ami nem maradt észrevétlen, s egyszer csak teljesítitek. Ezek a kis figyelmességek mutatják meg igazán a tiszteletet és a törődést.
Igényesség
Természetesen nem azt szeretnénk, hogy több időt töltsetek a fürdőszobában a tükör előtt, mint mi. Azonban ha nem a szakadt pólót veszitek fel, ha nem tartjátok ördögtől valónak a borotvát vagy a szakállnyírót, és ha még a körmötökre is figyeltek, az már maga a Kánaán. Az igényesség nem hiúság, hanem az önbecsülés jele, ami vonzóvá teszi az embert.
Amikor nem helyezed előtérbe az önbecsülést a kapcsolatokban
Tisztelettudó Hozzáállás
Sokat elárul rólunk, hogy milyen hangnemben beszélünk másokkal vagy másokról. Mennyire adjuk meg az alapvető tiszteletet a többi embernek? Például hogy szólunk a pincérhez? Megalázzuk, csak mert épp ő szolgálja fel a rendelésünket? Vagy van hozzá egy-két kedves, biztató szavunk, ha a teltház miatt épp azt sem tudja, hol áll a feje? Ja és persze az sem elhanyagolható, ahogy a nőkről nyilatkozunk. Vagyis rólunk. A tiszteletteljes kommunikáció és bánásmód alapvető egy egészséges párkapcsolatban és a társadalmi interakciókban egyaránt.
Életrevalóság
Ha lehet, ne legyen idegen érzés megfogni egy-egy kerti szerszámot, ha a szükség úgy hozza! Vagy bármilyen eszközt, amivel megszereltek, felfúrtok, összeraktok vagy épp leszedtek valamit. Az életrevalóság, a problémamegoldó képesség és a gyakorlati érzék mind olyan tulajdonságok, amelyek hozzájárulnak egy férfi vonzerejéhez és megbízhatóságához. A nők szeretnek olyan partnerre támaszkodni, aki képes gondoskodni a mindennapi kihívásokról.
Azt gondolná az ember lánya, hogy ezek természetes dolgok, és merem remélni, hogy a legtöbb férfi meg is felel ezeknek a kritériumoknak.
Online Társkeresés a Modern Világban: Elvárások és Valóság
A modern világban már az emberek többsége az internetes társkeresők segítségével próbál ismerkedni, párt találni magának. Ez a téma korántsem egyszerű, és sok tapasztalatot gyűjthetünk az online randizás útvesztőiben. A legtöbb oldal egyszerű regisztrációt ígér, ahol megadhatjuk nevünket vagy felhasználói művésznevünket, magasságunkat, súlyunkat - bár ez utóbbi kettő nem feltétlenül szükséges. Előfordul olyan is, mikor csak egy név van és semmi több, még profilkép sincs. Felmerül a kérdés, hogy így akkor mit akar az ember ilyen oldalon ismerkedni, ha nem vállalja magát egy képpel?
Az is kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy az a kép, mely fel van töltve a profilra, igazi-e vagy már nagyon régi, és nem is úgy néz ki az illető, megváltozott a haja, súlya stb. Egy kép nem életbiztosítás, hiszen gyakran csak pózolnak rajta az emberek, mindenki boldognak látszik. Előfordul az is, mikor nem figyelnek arra, milyen a háttér a képen - rumli, eldobott ruha stb. Sok-sok kép szét van szerkesztve, és a személyes találkozások során nem mindig azt kapjuk élőben, mint ami a képről látszódott. A csücsürítős és pózolós képek gyakran nem vonzóak. Egy profilkép legyen szolid, jól látható rajta az arc, és próbáljuk frissíteni, ha van új fotó rólunk.
Bemutatkozás és Elvárások az Online Társkeresésben
A bemutatkozások és az elvárások témája gyakran kiveri a biztosítékot. Elvárások vannak, de nem tudjuk mire? Hogy várhatunk el valakitől bármit is, ha nem is ismerjük? Nincs válasz. Ne elvárás legyen már, mert magunkról nem írunk olyat például, hogy rágjuk a körmünket, hisztisek vagyunk, netalán nem tudunk nokedlit szaggatni, sőt sütni sem. Mikor valaki ismerkedik egy másik neművel, akkor ne ilyennel nyissunk már. Hisz egy kapcsolat elején általában minden szép és jó szokott lenni, ott a rózsaszín köd. Később, mikor többet találkoznak, lehet kompromisszumokat kötni.
Viszont, ha valaki leírja az elvárásait, hogy ne legyen pocakos, ne igyon, legyen ilyen magas és így tovább, az ilyen szavak el is veszik az ember kedvét az ismerkedéstől. Pedig lehet, ha nem lenne leírva az elvárás, akkor idővel ő lenne az ideális párunk, annak ellenére, hogy nem megfelelő partnernek indult. Elcsépeltnek tűnik, de mindenkinek meg kell adni az esélyt. Bár ezzel vitatkozhatunk is, mert aki nem tetszik, annak nem sok esélye van arra, hogy a partnerünk legyen később. A külső ragad meg az ilyen oldalakon, a belsőt csak később ismerhetjük meg, mikor beszélgetésbe elegyedünk a másikkal.
A Társkereső Oldalak Árnyoldalai
Sok a kreált profil, melyet a társkereső oldal generál, csak azért, hogy maradjunk az oldalon, minél tovább. Persze a nőknél a kigyúrt és pénzes pasik jönnek be, azoknak biztos gyorsan válaszolnak, főképp mikor olyan profilkép van beállítva. A másik oldalról nézve meg a pasik többségének a cicababa jön be.
A beszélgetés és ismerkedés is nehézségekbe ütközhet. Nagyon ritkán válaszolnak vissza, ha valaki ráír valakire. Előfordult persze olyan beszélgető partner, akivel nagyon jót tudtam csevegni, bolondozni elég sokáig, míg egyszer el nem tűnt az oldalról, és azt se írta, hogy te állat, jó volt veled az itteni kommunikáció, de nekem elegem van ebből az oldalból. Pápá vagy valami ilyesmi. Akadt olyan partner is, akivel egy vagy két napig beszélgettünk, aztán nem került elő sosem, nem válaszolt, pedig semmi sértő dolgot nem írtam neki, nem tettem ajánlatot testi, szimpla egy éjszakás kapcsolatra sem. Egyeztettünk időpontot, kinek mikor lenne jó a folytatás, de nem volt siker, több nappal később sem.
Sokan tudják, miért nem válaszolnak. Az egyik oka, hogy több 100 olvasatlan levél várja naponta, amit inkább el sem olvas, mert olyan ajánlatokat, írásokat kap, amit betű pötyögést sem érdemel. A másik ugye, amikor nem jön be az az illető, aki írt neki, viszont akkor legalább venné a fáradságot arra, hogy visszaírna annyit: Bocsi, mást keresek. A társkereső oldalak gyakran arra sarkallnak, hogy "randizzál, csevegjél, barátkozzál", holott egy társkereső oldalnak arról kellene szólnia, hogy párt találjunk, nem barátkozni akarjunk. Barátkozzunk a környezetünkben vagy a munkahelyünkön, csevegni meg csevegjünk otthon, vagy bárhol, ahol ismerősünk van, nem ilyen oldalon. A másik véglet meg, kapcsolatban van az illető, de barátkozna, és erre kitesz magáról olyan képeket, amilyeneket még az sem, aki párt keresne magának.
Amikor nem helyezed előtérbe az önbecsülést a kapcsolatokban
Összességében társat nem feltétlenül ilyen oldalon érdemes keresni, nagyobb az esély a való életben párt találni. Persze sok esetben járt már sikerrel az ilyen oldalakon történő ismerkedés. Fontos, hogy ne támaszkodjunk arra, hogy egy ilyen helyen találjuk meg életünk párját, még ha úgy is reklámozza magát az aktuálisan népszerű társkereső oldal. Nem mind arany, ami fénylik az ilyen oldalakon, sok a kamu, nagyok az elvárások, vissza sem írnak, így csak az időnket pazaroljuk. Beszélgetni meg ott is lehet, ahol élünk, nem kell azért egy ilyen oldalra regisztrálni, hisz vannak sokkal jobb közösségi oldalak arra, hogy leírjuk vagy megbeszéljük valakivel az örömünket, bánatunkat vagy esetleg a mindennapi életben lévő tapasztalatunkat és meglátásunkat. Egy társ élhet a közvetlen közelünkben is, csak mivel nem beszéltünk eleget, így nem is ismerhetjük a lelki világát, sem azt, hogy milyen is ő valójában.
A Nokedliszaggatás mint Életleckék Hordozója
Soha sem tudhatjuk, hogy hol és mikor lelünk rá az Ideális Társra. Állítólag a férfiak instacelebek helyett olyan lányokat keresnek, akik tudnak nokedlit szaggatni. Nem mennénk bele ennek az elvárásnak a jogosságába, és abba sem, milyen elvárások korszerűek, vagy éppen hol csúszunk el ezek megvalósításában, de egy dolgot szeretnénk leszögezni: a nokedliszaggatás igenis hasznos tudomány. Többet ad, mint gondolnánk.
Egy személyes történet is rávilágít erre: valaki úgy ment férjhez, hogy elvben tudott nokedlit szaggatni, de szívből utálta ezt a konyhatechnológiai eljárást. Süldő lány korában támadt benne ez a mélységes ellenszenv, amikor is nevelőanyja a nokedli szaggatását nem, de a nokedliszaggató elmosogatását minden alkalommal rá osztotta. Akkor is, ha ő délben szaggatott nokedlit, és a lány csak késő délután ért haza az iskolából: ekkorra a tészta kemény hártyává kövesedett a nokedliszaggatón, és ez a sziklaszerű massza-maradék persze a szaggató összes kis résébe beette magát, és tíz körömmel is alig tudta onnan egyenként, lyukról-lyukra kivakarni. Tudta, beáztathatta volna, és talán megkönnyítette volna a munkáját, de nem tette. Máig nem tudni, miért alakult ez így - játszma, figyelmetlenség vagy valami rosszul gyakorolt pedagógia volt részéről, hogy egy életre megtanulja: a nokedliszaggatót vagy frissen kell elmosogatni, vagy vízben kell hagyni mosogatásig.
Persze végül megtanulta a leckét, de addigra annyi ellenszenv gyűlt össze benne, hogy férjhez menetele után tésztát, rizst vagy tarhonyát igen, de nokedlit egyszerűen nem volt hajlandó a pörkölt mellé kínálni. Legalábbis olyat, amit ő szaggatott. Olyat annál inkább, amit Dédó, gyerekei tűzről pattant, mesebeli emlékű dédmamája szaggatott, kifejezetten nekik. Mert ő valahogy elhitte azt a füllentést, hogy nem tud nokedlit szaggatni. Elhitte, hogy ezt valamiért nem tanulta meg, és ha sóhajtozott nagyokat, hogy „jaj, mennyire szeretnék, és mennyire szeretnének az unokái is nokedlit enni!”, hát rohant, és kis idő múlva hozta a nagy tál, frissen készített tökéletes nokedlit. Ami nemcsak azért volt tökéletes, mert valóban ízletes volt, és pont a foguk alá való, de azért is, mert a sok gyerek mellett nem neki kellett szaggatnia, és nem neki kellett utána elmosogatnia sem.
Majd egyszer egy forró nyári napon, jó pár szaggatás-mosogatás mentes szép év után, dédanyó valahogy ráébredt a turpisságra, és amikor újrakezdte a sóhajtozást, eltűnt ugyan parányi konyhájában kis időre, de nokedlivel púpozott tál nélkül került elő. Összeráncolt homlokkal perdült elé, megigazította egyébként is mindig takaros kendőjét, és azt mondta: „Szerintem becsapsz engem, te lány, szerintem tudsz te nokedlit szaggatni… de ha nem, akkor most megtanulsz!” Igazából nem mondta ilyen szépen, de a kifejezések, amiket akkor használt, nem tűrik a nyomdafestéket, még így virtuálisan sem. Mert akkor megunta a játszmázást, aznap már a keze alá dolgozott, és „megtanulta”, amit már tudott. Hogy is kell nokedlit szaggatni.
Amikor nem helyezed előtérbe az önbecsülést a kapcsolatokban
Akkor megtanulta egy életre, pont a nokedli szaggatásán keresztül, hogy soha senki szeretetével, jóságával, szorgos kezével nem élhetünk vissza. Hogy van egy határ, amit nem léphetünk át, mert ha igen, akkor az élet majd megtanítja azokat a leckéket, és nem olyan szépen, nem olyan elfogadással, türelemmel és szeretettel, ahogy azt Dédó tanította neki. Azóta elnyűtt pár szaggatót, és elfeledte azokat a régi, lélekszaggató éveket, azt a sok könnyet, leszakadó körmöket okozó régi szaggatót is. Elfeledi lassan azokat az érzéseket, a dühöt és a fájdalmat is, amit gyerekként érzett mosogatás közben. De Dédót nem feledi soha. Nokedlit szaggató, eres, szorgos kezét és jóságos, elfogadó, mindent értő szívét sohasem.
Nőnap és a Női Szerepek Újragondolása
Március nyolcadika, a nemzetközi nőnap, ezen is túl vagyunk. Az évben - a Valentin-nap után - ez már a második ilyen jellegű, egyesek szerint ünnep, mások szerint pusztán egy idejét- és ideológiáját múlt felhajtás. Annak rendje és módja szerint mindenki megkapta az ilyenkor szokásos egy szál, celofánba csomagolt szegfűt és mellé a négyszemes Raffaellót. Vagyis nem, mindenki azért nem, mert van, akinek ez nem fontos. A nők között is akadnak néhányan, akik hangoztatják, hogy ők bizony nem tartanak igényt semmilyen meglepetésre nőnap alkalmából, mondjuk, szerintem ők sem háborodnának fel túlságosan, ha mégis kapnának valamit, ám valójában mégiscsak a férfiak hozzáállása a döntő.
Aztán ott a másik véglet, azok a mintaférjek, akik az asszony után küldik a csokrot a munkahelyére, a konditerembe vagy akár az étterembe, ahol a feleség éppen csajos est keretében, a barátnőkkel ünnepli a női lét csodálatosságát. A többiek titkolt vagy nem is annyira titkolt irigykedéssel nézik végig, ahogy a futár átadja a bokrétát, és talán számon is kérik a saját választottjukon, hogy neki miért nem jutott eszébe a figyelmességnek ez a formája. A küldemény tehát célba talált. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek az örömét elrontsam, és nem szeretnék senkinek a lelkébe gázolni sem az ilyen, nagy nyilvánosság előtt végrehajtott meglepetés-akciókkal kapcsolatos további fejtegetésemmel.
A nőnap kapcsán egyébként boldog-boldogtalan kifejtette a nőkkel kapcsolatos álláspontját, vagy elsütött egy-két poént a számlájukra. A kedvencek a nokedliszaggatással kapcsolatos mémek, például: „Ilyen műköröm, olyan műszempilla, de nokedlit szaggatni egyik sem tud” és hasonlók. Ám éppen az ilyen okosságok között bukkantunk rá egy valóban értékes és elgondolkodtató, Géczy Gábor-féle előadás részletére is, amelyben arról beszél, hogy azért nincsenek ma igazi férfiak, mert mi, nők, nem merünk rájuk támaszkodni. Nem adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy legényből férfivá váljanak, meg- és eltartsanak minket. Szóval ez is a mi hibánk lenne?! Azok a fránya minták és örökölt sorsok. Ezt tanultuk. De hát az én nagyanyám is tengely volt, nemcsak a nagyapám, hanem az egész család számára, mindannyian támaszkodhattunk rá. Mindig tudta, hol van, ami elveszett, nem esett nehezére egyszerre akár 4-5-féle ebédet főzni, kinek-kinek a kedvencét, mindig megtalálta a megoldást a problémákra, és kész válasza volt a kérdésekre. Legalábbis az enyémekre, legalábbis én így emlékszem. Ez a gondolat arra hívja fel a figyelmet, hogy a női és férfi szerepek dinamikája folyamatosan változik, és a kölcsönös tisztelet, támogatás és kommunikáció elengedhetetlen a harmonikus kapcsolatokhoz.