Frida Kahlo, a legendás mexikói festőnő, akinek élete és művészete összefonódott Mexikó vibráló kultúrájával, nemcsak ecsetjével, hanem konyhájával is képes volt elmesélni történeteket. Bár eleinte nem jeleskedett a konyhában, férje, Diego Rivera iránti szerelme és a mexikói hagyományokhoz való ragaszkodása idővel kiváló háziasszonzt faragott belőle. Konyhája, akárcsak festészete, a színek, ízek és a mély szimbolika világa volt, ahol a cukkini is helyet kapott, egy olyan salátában, amely méltán viseli a művésznő nevét.
A Casa Azul konyhájának titkai
Frida Kahlo szinte egész életét a Mexikóvárosban található, kobaltkék színű Casa Azulban, a Kék Házban élte le. Ez a ház nem csupán otthonuk, hanem művészek és értelmiségiek gyakori találkozóhelye is volt, ahol a híres művészházaspár, Frida és Diego Rivera gyakran adott vacsorákat. Konyhájuk - akárcsak életük minden része - szorosan kötődött a mexikói hagyományokhoz. A helyiség falait sárga-kék csempék díszítették, és a hagyományokhoz ragaszkodó Frida az akkor már elérhető modern tűzhely helyett inkább fatüzelésű tűzhelyen főzött.
Frida imádta az édességet, és Diego sem vetette meg a finom falatokat. Életükben az étkezés központi szerepet töltött be: a vendégeket hagyományos mexikói ételekkel kényeztették, egy-egy vacsora alkalmával tucatnyi ételféle került az asztalra. Guadalupe Rivera Marin, Diego Rivera korábbi házasságából származó lánya tizenévesként élt a kék házban apjával és mostohaanyjával. Élményeiből szakácskönyv született, melynek bemutatóján koktél helyett hordókból merített friss vízzel kínálták a vendégeket, és a hagyományos sobremesa, vagyis az étkezés utáni lazulás hangulatát idézték a kosarakból körbekínált édességekkel. Pont, ahogyan Frida tette volna.
A konyhai mentor: Lupe
Frida fiatal volt, mindössze 21 éves, amikor a 41 éves Diego Rivera elvette. Abban az időben egyáltalán nem jeleskedett a konyhában. Lupe, Diego előző felesége viszont nagyon jól főzött, és ő tanította meg Fridát a konyhai fortélyokra. Lupe jól tudta, hogy a nagy festő, Diego milyen ételekért rajong. Frida eleinte nagyon nehezen viselte, hogy Diego előző felesége egy fedél alatt lakik velük - Frida és Diego a földszinten, Lupe és a Diegóval közös gyermekek az emeleten -, de később nagyon jó barátnők lettek, szinte elválaszthatatlanok. Lupe segített Fridának akkor is, amikor lakomákat adott. A két asszony, a sudár Lupe és a sokszoknyás Kahlo egyszerre a konyhában különleges jelenség és vibráló feszültségforrás volt, az ebből fakadó különleges energiáknak pedig nyilván Diego volt a haszonélvezője.
Frida és Diego esküvői estebédje sem volt mindennapi: a lakodalmi menüt Diego előző felesége, Lupe készítette el a násznépnek - ez már önmagában meglepő -, és az ünnepi ételeket kés és villa híján tortillával voltak kénytelen elfogyasztani a vendégek, mert Lupe nem volt hajlandó kést és villát megtűrni az asztalon.
Diego Rivera, a nagyétkű művész
Diego Rivera hatalmas étvágya legendás volt. Szerette a különleges fogásokat, Mexikó változatos konyháját: bejáratos volt a kisvárosi piacokra, ahol az égvilágon mindent hajlandó volt megkóstolni. Diego Rivera nagyon szerette a hasát; az a fajta férfi volt, akihez közel lehetett kerülni a gyomrán keresztül. Frida szerette őt jó falatokkal kényeztetni, és végül nagyon jól megtanult főzni. Természetesen nem ő állt a konyhában minden nap reggeltől estig, de ő felügyelte az alapanyagok beszerzését és az ételkészítést is. Diego értékelte a finom falatokat; közel 135 kilós súlyt nyomott.
Hayden Herrera, Frida Kahlo életrajzírója így jellemezte a házaspár egy napját: „Frida és Diego kényelmesen megreggeliznek, miközben az asszisztensük felolvassa az újságot. Reggeli után Diego elindul festeni, Frida szintén fest vagy a piacra megy. Diego is gyakran megy a piacra, bár ő elsősorban rajzolni. Ott megfigyeli a szegény embereket, képeihez gyűjt inspirációt, és olykor még hozzávalót is visz haza a szakácsnak. Este a házaspár közösen költi el kései vacsoráját: forró csokoládé és pan dulce mellett beszélik meg az eltelt nap történéseit." A pan dulce szó szerint édes kenyeret jelent, a hagyományos spanyol, mexikói édes péksütemények általános elnevezése.
Frida férje, Diego negyedik felesége volt. Házasságuk korai aranyéveiben ő vitte a mezőn festő férjének az ebédet. Maga díszítette a kosarat virágokkal, és a szalvétára maga hímzett kedves szavakat: „Imádlak". Istenítette férjét, akit a „legédesebb dolognak tartott a világon". Még Detroitban is, amikor egy megbízás miatt két évre oda költöztek, Frida ismét kosárban vitte férjének az ebédet, mint azelőtt Mexikóban. Ez a gyári munkásokat igencsak meglepte; nagy közönsége volt a házaspár ebédjeinek: együtt elfogyasztották a Frida készítette ételeket, miközben az üzemi dolgozók a gyár menzájára indultak enni.
A mexikói konyha színes ízei: a mole
A mexikói konyha nagyon izgalmas: igen csípős, pikáns ízek jellemzik, rengeteg fűszert használnak. Egyik alapétele a mole, amely egy csokoládészósz, ám egyáltalán nem édes. A gyarmati korban az apácák készítették; a kesernyés alapízű kakaóbabból készült csokoládét különböző fűszerekkel keverték össze, általában tettek bele csilit, diót, borsot, fahéjt és köményt, valamint gyümölcsöt is. A sötét színű csilipaprikára, mandulára, tökmagra, ánizsra és szegfűszegre épülő, mazsolával és fokhagymával különlegessé tett, majd csokoládéval kiegyensúlyozott szósz aromás és összetett ízt kölcsönöz az ételeknek, és egyben addiktívvá teszi. Diegónak a mole szósz volt az egyik kedvence: rizzsel, babbal körített húshoz fogyasztotta. Talán ami Mexikóban legjobban minősít egy háziasszonyt, az az, hogy tud-e igazán ízletes molét készíteni. Frida tudott.
Frida Kahlo életének utolsó éveiben, amikor már egyre súlyosabb, csillapíthatatlan fájdalommal küzdött, de étvágyára akkor sem lehetett panasz. 1950-ben kórházba került, látogatói molével és enchiladákkal megrakott kosarat vittek a látogatáskor. Frida evett, filmeket nézett és tequilát ivott. „Frida szobájában minden nap buli volt." - emlékezett Olga Campos, Frida barátja. Még születésnapjára is óriási ünnepséget szervezett: a száz vendégnek mole szószos pulykát, tamalét tálaltak fel, hozzá atolét kínáltak. A tamalé egy hagyományos mexikói tésztaétel, amely kukoricaliszt, víz és zsír keverékéből áll, és amelyet hússal töltenek és kukoricahéjban párolnak. Az atole pedig egy kukoricaalapú fermentált ital, amelyet forrón fogyasztanak; kakaóval, ánizzsal, vaníliával vagy fahéjjal ízesítik.
Frida Kahlo cukkini salátája: egy ikonikus recept
Frida Kahlo nem lelkesedett a gondolattól, hogy a konyhában töltse az idejét, ezért szakácsa volt, de remekül szervezte a konyha életét, és parádésan látta el a vendégeit. Mindent megtervezett a legapróbb részletekig, remek ízléssel állította össze a menüt, és a rá jellemző stílusban díszítette fel ilyenkor az egész házat. Megkomponált csendélet volt az asztal, és azok voltak az ételek is. A legendás festőnő gyakran adott férjével, Diego Riverával közös házában nagy lakomákat, amelyek alapjául olyan izgalmas receptek szolgáltak, mint a cukkini saláta.
Ez a saláta tényleg van annyira izgalmas, hogy joggal és büszkén viselheti magán a művésznő nevét. Van, aki ecetesen szereti, mások több paprikával, van, aki teljesen kihagyja belőle, és sokan szeretik egy kis paprikával vagy paradicsommal feldobni.
A cukkini saláta elkészítése:
- A cukkinit először meg kell grillezni, amit örömmel teszünk, mert mi is éppen így szeretjük a legjobban.
- Az avokádót félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, egy nagy kanállal kiemeljük a héjából és vékony szeletekre vágjuk.
- A cukkiniket karikákra vágjuk, és egy felforrósított serpenyőben egy evőkanál olajon mindkét oldalukon megpirítjuk.
- Félretesszük, majd elkeverjük a vékonyra szeletelt avokádóval.
- A maradék két kanál olajból, ecetből és némi sóból, borsból öntetet keverünk, majd a salátára öntjük.
Egyéb receptek Frida konyhájából
A Frida Kahlo ihlette receptek között találunk egy másik egyszerűen elkészíthető fogást is:
Rizs zöldségekkel és paradicsommal:
- Egy lábasban, forró vízben 10 percig áztatjuk a rizst.
- Ezután lecsöpögtetjük és 15 percre kitesszük a napra.
- Felteszünk a tűzre egy fazekat sok olajjal.
- Amikor az olaj már egészen forró, belerakjuk a rizst a zöldségekkel.
- Közben a paradicsomot, hagymát és fokhagymát egy kevés vízzel pürésítjük.
- Ha a rizs kávébarnára sült, leöntjük a fölös olajat, és hozzáadjuk a darált és pépesített paradicsomot.
- Sóval ízesítjük.
Ez a könyvben található egyik legegyszerűbb, leggyorsabban elkészíthető recept. Minden alapanyag ismert és kapható Magyarországon. Az elkészítési folyamat leírása is érthető és követhető.
Frida Kahlo és Diego Rivera a párizsi Orangerie Múzeumban - le mag
Ami a desszerteket illeti, egy állítólag Frida Kahlo anyukájától származó recept is fennmaradt: egy omlós teasütemény, melynek elkészítése rendkívül gyors.
Frida teasüteménye:
- A puha vajat habosra keverjük a cukorral.
- Diónyinál picivel nagyobb darabokat szakítunk a tésztából, gombócot formázunk belőle, majd ellapogatjuk úgy, hogy kb. 0,5 cm vastag legyen.
- Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és 220 fokra előmelegített sütőben sütjük 5 percig.
- Utána mérsékeljük a hőt 180 fokra, és újabb 5-8 percig sütjük.
- Ha megsült, kiszedjük és még melegen vékony réteg porcukrot szórunk rá, amit tovább ízesíthetünk: pl. fahéjjal, kakaóval.
Ha valaki gyakorlott süteménysütő, rögtön rájön, hogy ez a recept nem mexikói találmány. Hasonló alapanyagokat, arányosan növelt mennyiségeket használva itthon is ismert, és kedvelt teasütemény. A narancsot citrommal helyettesítve máris egy más íz világú finomság készülhet. A sütés-főzés egyébként is egy nagyszerű alkotó, megkockáztatom, művészi tevékenység.
A háztartás mint művészet
Fridának az alkotás nem merült ki képei megfestésében: az ételek esztétikus tálalása épp olyan fontos volt számára, mint a tökéletes ízharmóniák. Mostohalánya, Guadalupe Rivera így emlékszik: „Frida számára az asztal megterítése rituálé volt. Ha Diego ebédidőben a műtermében maradt, Frida vagy maga vitte el, vagy átküldte az ebédet neki. A kék ón ételhordó rekeszeibe különböző ételek kerültek, tetejükön meleg tortillával és kenyérrel. Mindezt Frida művészien elrendezett gyümölcsökkel és virágokkal díszítette, így az ebéd mind ízében, mind kinézetében igazi kompozíció lett."
Frida Kahlo életének utolsó éveiben nagyon sok csendéletet festett, jellemzően gyümölcscsendéleteket. Erős szimbolikát fedezhetünk fel ezekben a művekben: képein különböző mexikói gyümölcsöket vonultat fel, javarészük őshonos, de vannak olyan gyümölcsök, amelyek később, a gyarmati korban kerültek oda, például a narancs, amely Mexikóban a gazdagságot szimbolizálja, de bőven találunk életrajzi vonatkozásokat is ezeken a festményeken. Rejtett önarcképként értelmezhető, és Diego Riverához fűződő kapcsolatáról mesél azzal a képpel, ahol két olyan gyümölcsöt helyez egymás mellé, ami egyrészt egy női princípiumot, másrészt egy férfi princípiumot szimbolizál: egy túlérett banán, amely Diego Riverát jeleníti meg, illetve egy félbevágott mamei gyümölcs, amely a női jellegeket tükröző édes gyümölcs, és amelyet átszúr egy mexikói zászló. Utóbbi Frida balesetére utal: 18 éves korában egy buszon szó szerint fölnyársalta egy kapaszkodórúd. Súlyos, egész életére kiható, komoly és hosszas fájdalommal járó sérüléseket szenvedett, amelyek a nőiességére később hatással voltak: nem lehetett gyermeke. Egyfajta szimbolikus nyelv, amivel Kahlo erre az eseményre utal.
A Frida Kahlo csendéletein szereplő felvágott gyümölcsök sokszor a sebekre is utalnak. A vörös levű gyümölcsök, mint vérző sebek jelennek meg a képeken, a vörös szín a vért, az életet szimbolizálja. A vér nagyon sok képén megjelenik. A festőnő még legutolsó pillanataiban is vágyott arra, hogy pezsegjen az ereiben az élet. Utolsó műveinek egyike is egy csendélet: két félbevágott görögdinnye, amelyre vörös betűkkel írta rá: Viva la vida!
Detroit és az „amerikai” ízek
Az 1940-es években a házaspár átköltözött Frida gyermekkori otthonába, a Casa Azulba. Előtte azonban egy két éves detroiti kitérőt tettek. Diego Riverát 1932-ben Henry Ford felkérte a detroiti Ford Motor Company gyár egyik falának megfestésére. Rivera elvállalta a feladatot, Ford meghívásra ellátogatott Greenfield Village-be, ahol a „mechanikai csodák" gyűjteménye mellett igencsak lenyűgözte Ford otthonának konyhája, amely annyira gépesített volt, hogy szinte semmit sem kellett kézzel csinálni. Ford kifejtette, hogy az emberi intelligenciát és időt nem szabad főzésre pocsékolni.
Arról nem szól a fáma, hogy a hagyományos ízeket kedvelő Rivera egyetértett-e azzal, hogy az ételkészítés csupán időpazarlás. Amit viszont tudni lehet, hogy az a két év 1932-33-ban, míg Diego a freskót készítette, nem volt a legboldogabb időszak Frida számára; a detroiti hideg és az amerikai ételek nem tették komfortossá mindennapjait. Az Egyesült Államokban csupán három élelmiszert talált kedvére valónak: az amerikai sajtot, a malátatejet és az almaszószt. Emellett rengeteg cukorkát és nugátot evett. Ennek meg is lett az eredménye: fogai elromlottak. Erről árulkodik az a csendélete, amelyen az egyik leghangsúlyosabb elem a szelet görögdinnye, amelyben az egy-két fehér mag mellett főként fekete magok bukkannak elő. Ezt a képet Frida fogorvosának, Samuel Fastlichtnak festette. Frida Kahlo próbálta az életet minden szempontból élvezni, amikor megadatott számára, hogy éppen nem kínok közt feküdt az ágyban: nagyon erős dohányos volt, szerette a tequilát és az édességeket, mindezek miatt fogai elromlottak, úgyhogy nagyon sokat kellett fogorvoshoz járnia. A szelet dinnye fekete magjai fogai állapotára utalnak.
Frida végül felfedezett Detroit délnyugati csücskében egy olyan élelmiszerüzletet, ahol be tudta szerezni a számára megfelelő hozzávalókat, bár az, hogy bérlakásuk elektromos tűzhelyén kellett főznie, igencsak frusztrálta.
A diéta és következményei
Túlsúlya miatt Diegónak orvosa nagyon szigorú étrendet írt elő: összesen napi 12 citrusfélét ehetett, két adag salátát olaj nélkül, és megihatott egy liter zöldséglevet. A diéta hatására Rivera 45 kilót fogyott. Amikor Frida visszatért Detroitba egy hathetes mexikói látogatás után, nem ismerte fel férjét. A fogyás hatása nemcsak kisebb ruhamérete lett, de ingerlékenység és hipochondria is eluralkodott rajta, így Diego hamarosan visszatért a megszokott ételekhez és a megszokott méretéhez.
Frida és Diego zajos élete - akárcsak a mai celebeké - a nyilvánosság előtt zajlott. Bármekkora forradalmár volt a művészházaspár - mert a Frida-életmű kapcsán hajlamosak vagyunk megfeledkezni férje, Diego Rivera meghatározó szerepéről -, gyökereik mélyen a mexikói művészetben, kultúrában, történelemben keresendők. A karakteresen felépített művészi szerep és a forradalmi nézetek mögött ott húzódott az a beágyazottság, ami mindkettőjüket Mexikóhoz kapcsolta.