Készítsétek az ízlelőbimbóitok, hogy elkápráztassátok magatok pár igazi holland étellel. Hollandia gasztronómiája nem vetekedhet az olasz konyha színes alapanyagaival, és a francia rafinéria is idegen tőle, de azért megvannak a saját értékei. A hollandok - a németekhez hasonlóan - nem tartoznak az ínyenc nemzetekhez; a tipikus holland megelégszik az egyszerű és laktató ételek elfogyasztásával, ahol a cél a jóllakás, nem az ínyenckedés. A háttérben a kálvinista életfelfogás van, azaz, hogy szerényen és takarékosan kell élni. Az ország élelmiszerkultúrája leginkább rusztikusnak nevezhető, a magas szénhidráttartalmú és zsíros ételek az ország mezőgazdasági munkások étrendi szükségleteit tükrözik.
A holland heringkultúra
Oké, a hering egyáltalán nem furcsa, talán csak az, hogy a hollandok nyersen szeretik enni. Hollandia és a hering elválasztatlanul összefügg, és nincs hollandabb hal, mint a népszerű, úgynevezett „Hollandse Nieuwe”. A hering kicsi, karcsú, ezüstös hal, amelynek testtömegének körülbelül egynegyede zsírból áll. A nagyüzemi heringhalászat Hollandiában az aranykorban kezdődött, és a 15. századi heringflottákból született meg a teljhatalmú holland kereskedelmi haditengerészet is.
Ha a tradíciókat akarod követni, hajtsd hátra a fejed, fogj meg egy heringet a farkánál fogva, és szépen engedd be a szádba, majd úgy harapj a halba. Egyáltalán nem elbűvölő látvány, de igazán vicces és mindenképp ki kell próbálnod. Amennyiben ez a módszer nem tetszik, kipróbálhatod egy zsömlében is (broodje haring), különböző extrákkal, méghozzá kockára vágott vöröshagymával és/vagy csemegeuborkával. Egész évben kapható Hollandiában a hering, viszont csak májustól júliusig halásszák, és ezt a frissen fogott halat hívják „Hollandse Nieuwe”-nak.
A gibbing a sós hering elkészítésének folyamata, amely magában foglalja a kopoltyúk és a nyelőcső egy részének eltávolítását egy speciálisan kialakított késsel, majd a halat fahordóban tárolják sóval. Érdekes, hogy a haringhappen egy holland hagyomány, amelyet a katolikus hitből kölcsönöztek: nagyböjt alatt a katolikusoknak tilos húst enni, így heringet ettek.
Snackek és utcai ételek
Hollandiában a snack bárokban is jókat lehet enni, ezeket eetcafe-knak is nevezik. A le# A holland halas szendvics: Gasztronómiai utazás a tenger ízei mentén
Hollandia, a szélmalmok, tulipánok és festői csatornák országa, kulináris élményeket is tartogat azok számára, akik hajlandóak túllépni a megszokott ízeken. Bár a holland konyha egyszerűségéről híres, és a kalvinista életfelfogás tükrében a laktató, nem pedig az ínyenc ételekre fókuszál, a multikulturális hatásoknak köszönhetően ma már széles gasztronómiai választékot kínál. A tenger közelsége révén a halételek kiemelkedő szerepet játszanak a holland étrendben, különösen a hering, amely nemcsak ízletes csemege, hanem történelmi és kulturális hagyományok része is.
A hering: Hollandia ikonikus hala
A hering, Hollandia szinte elválaszthatatlan része, nem csupán egy hal, hanem egy kulturális jelenség is. Ez a kis, karcsú, ezüstös hal körülbelül nyolc-tíz évig él, és két-három év elteltével eléri a húsz centiméteres hosszúságot. Testtömegének mintegy egynegyede zsírból áll, ami egészségessé és táplálóvá teszi, hiszen jelentős mennyiségű omega-3 zsírsavat tartalmaz, melyek csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A hollandiai nagyüzemi heringhalászat az aranykorban kezdődött, és azóta a holland hering, különösen a „Hollandse Nieuwe” nevű frissen fogott változat, világszerte kulináris rajongók csemegéjévé vált. A 15. századi heringflottákból alakult ki a teljhatalmú holland kereskedelmi haditengerészet is. Bár a hering egész évben kapható Hollandiában, csak májustól júliusig halásszák azt a friss, zsenge halat, amelyet „Hollandse Nieuwe”-nak neveznek. Ennek a névnek az értelmezése nem könnyű, hiszen felveti a kérdést: mikor is holland („Hollandse”) és mikor új („Nieuwe”) a hering? Általában május és szeptember között fogják, télen meglehetősen ritka. A „maatje” vagy „maatjeshering” név a szűz heringből származik, ami azt jelenti, hogy a hal még nem ívott.
A heringfogyasztás hagyományai
A heringevés Hollandiában különleges hagyomány, amely évszázadokra nyúlik vissza. Sok turista számára izgalmas, amikor először vásárol heringet, megragadja az egész halat a farkánál fogva, és tipikus holland módon hagyja, hogy lecsússzon a torkán. Ezt gyakran kockára vágott vöröshagymával és/vagy csemegeuborkával teszik, hogy semlegesítsék a hering erős ízét. Ez a látvány egyáltalán nem elbűvölő, de igazán vicces és mindenképp érdemes kipróbálni. Azonban nem mindenki kedveli ezt a nyers fogyasztási módot, még a hollandok körében sem.
A hering elkészítésének egyik fontos lépése a „gibbing”, amely során egy speciális késsel eltávolítják a kopoltyúkat, a nyelőcső egy részét, a szívet és a beleket. Ezután a halat fahordóban sóval tárolják. A heringfogyasztás hagyománya a „Haringhappen” néven is ismert, amelyet a katolikus hitből kölcsönöztek. Nagyböjt idején a katolikusoknak tilos húst enni, így a holland katolikusok heringet ettek a farsang utáni böjti időszakban. Manapság a Haringhappen a farsang körüli ünnepségek rendszeres része Hollandiában. A farsang utáni szerdát hamvazószerdának hívják, és hagyományosan a hollandok hazamennek, miután megkapták a hamvas keresztet, és esznek egy kis heringet.
Vlaggetjesdag és a heringszezon nyitánya
Scheveningenben minden évben megrendezik az első hordó hering hagyományos árverését, amelynek bevételeit mindig jótékony célra fordítják. Ezt a napot „Vlaggetjesdagnak” (a zászlók napja) hívják, és hosszú, érdekes története van a holland történelemben, amely 1947 óta viseli a nevét. A heringhagyomány maga azonban több száz éves múltra tekint vissza. Egy nappal az aukció után hivatalosan is megkezdődik a heringszezon.
A 18. századi történelemkönyvek szerint megtiltották a túlzott heringhalászatot, így a halászoknak más halakra, például lepényhalra kellett áttérniük. Csak korlátozott számú halász hajózott ki - általában körülbelül 10 hajó naponta - hogy kifogja a heringet. Az első kifogott heringet hagyományosan magas rangú személynek, például polgármesternek vagy városvezetőnek ítélték oda. Ez a hagyomány onnan indult, hogy Stadtholder Willem V rendszeresen jelen volt, hogy ellenőrizze a hajók indulását. A halászok szívesen látták az államférfit, és falvaikat zászlókkal díszítették az üdvözlésére, így lett a nap neve Vlaggetjesdag.
Hering szendvics: A holland street food klasszikusa
Ha a nyers hering fogyasztása túl bizarrnak tűnik, kipróbálhatod egy zsömlében is, különböző extrákkal, amennyiben kedved tartja, méghozzá kockára vágott vöröshagymával és/vagy csemegeuborkával. Ez a „broodjes haring” (szó szerint hering szendvics) egy igazi gasztroutazás a múltba, és a holland tengerpart ízét tökéletesen megragadja minden falatban. Hamburgban is, a világ kapujaként emlegetett városban, a kikötő a street food fellegvára, ahol a halas, rákos bódék egymást érik. Itt is kapható a hering szendvics pácolt heringgel, zöldségekkel és friss zsömlével.
A hering fogyasztása egészséges, mert zsíros hal, és az Északi-tengerből származik, a legtöbb hering Norvégia és Dánia körüli vizekben található. Noha Hollandiában elfogyasztott hering több mint 80%-át nem itt fogják ki, a heringszezonban, júniustól kezdve, érdemes részt venni a népszerű Haringhappen rendezvényen. Fontos, hogy ne egyél heringet evőeszközzel, ha a hagyományokat akarod követni!
Kibbeling: A rántott halfilé holland módra
A kibbeling egy másik rendkívül népszerű holland halétel, amely a hollandok amerikai jellegű fish and chips-e (természetesen abban az esetben, ha kérünk hozzá egy adag sültkrumplit is, „een portie patat bij”). Ezek panírozott sült tőkehal-kockák, harapásnyi méretű, fűszeres, panírozott és bő olajban sült fehér haldarabok, melyeket jellemzően tőkehalból vagy foltos tőkehalból készítenek. Eredetileg tőkehal fejéből készült, de manapság a magas árak miatt már a hal többi részét is felhasználják. Gyakran pikáns tartár- vagy krémes fokhagymaszósszal tálalják. Ezt a ropogós, ínycsiklandó snacket kis street food standokon vagy hagyományos halboltokban találhatjuk meg szerte a városban, és a legjobb frissen, a fritőzből kivéve fogyasztani.
Why the Dutch LOVE herring | The Netherlands’ Best Street Food
További holland kulináris élvezetek
Hollandia gasztronómiája sokkal több, mint csupán halételek. Számos más ínycsiklandó finomságot fedezhetünk fel, amelyek mind a holland kultúra és történelem részét képezik.
Stroopwafel: A karamellás ostya
A stroopwafel, két vékony réteg sült tésztából és karamellszerű töltelékből készült finomság, Hollandia legkedveltebb parti étele. Nem véletlen, hogy talán senkinek sem kell lefordítani a „wafel” szót. Hagyományosan egy csésze kávé vagy tea mellé fogyasztják. A hollandok gyakran ráhelyezik a stroopwafelt a forró italukra néhány másodpercre, hogy a karamell szirup kissé megpuhuljon benne. Ezek az ízletes édességek kihagyhatatlanok, ha először látogatunk Amszterdamba. Stroopwafel szinte mindenhol kapható a városban, de érdemes megkérdezni a helyieket, hol találhatók a legfinomabb, autentikus változatok. Különböző ízesítésű stroopwafeleket találhatunk a karácsonyi időszakban Amszterdamban.
Sültkrumpli (Patat Friet): Kétszer sült ropogós élvezet
A „patat friet”, azaz a ropogós sültkrumpli kihagyhatatlan azok számára, akik Hollandiába látogatnak. Frissen vágott, kétszer sütött, hogy tökéletesen ropogós legyen, és ízlés szerint választható, finom szószokkal tálalják. Ez az ultimátum snack a városnéző napok során. Utcai árusoknál országszerte megtalálható.
Oliebollen: Az olajgömbök avagy a holland fánk
Vicces, hogy a hollandok mennyire kikérik magukat, amikor egy angol „sima doughnuts-nak” (amerikai fánknak) nevezi eme ételüket. Van benne igazság, ugyanis alapjában különbözik a két finomság egymástól. A fánk eredete vitatott, de egy teória szerint a holland bevándorlók mutatták meg az amerikaiaknak a receptet, és ők tőlük másolták, formálták meg a sajátjukat. Az oliebollen tésztája lisztből, tojásból, élesztőből, sóból, tejből és sütőporból készül, és általában datolya vagy mazsola van beleszórva, majd a kisült finomságot még extra porcukorral szórják meg. Ezek az olajgömbök leginkább télen népszerűek a hollandok körében.
Poffertjes: A mini palacsinták
A „poffertjes” (mini holland palacsinták) abszolút elragadóak. Puha és levegősek, enyhén ropogós külsővel, és bőséges adagokban tálalják őket nassolásra és megosztásra. Vajjal és porcukorral megszórva a poffertjes a legegyszerűbb, klasszikus formájában a legjobb. A legjobb poffertjes-eket a hétvégi piacokon és aranyos kávézókban találhatjuk Amszterdam szerte.
Stamppot: A darabos krumplipüré
A „stamppot” tulajdonképpen nem más, mint egy darabos krumplipüré és egy általad választott zöldség (savanyú káposzta, spenót, karalábé, sárgarépa, hagyma vagy kelkáposzta) egyvelege. Ha szerencséd van, akkor mártást is kapsz: csinálj egy kis lyukat a püré közepében, majd töltsd azt fel a mártással. Ez a krumplipüré és zöldségek keveréke, amelyet gyakran kolbásszal tálalnak, alapétel a hidegebb hónapokban, és sokan fogyasztják Amszterdam-szerte. Ízletes és laktató, olcsón elkészíthető és könnyen testreszabható.
Holland sajt: Ínycsiklandó változatosság
A tulipán után a sajt a leghíresebb holland dolog. Egyszerűen - isteni! Ha Hollandiában jársz, mindenképp ki kell próbálnod minél több sajtot. Ez szinte elkerülhetetlen, ugyanis mindenhol árulják, még a sörözőkben is általában a menülapon megtalálható. A legjobb viszont, ha egy sajtboltba térünk be, ahol több száz sajt közül válogathatunk, és általában mindet meg is kóstolhatjuk. A sós, érlelt Gouda-tól a krémes, diós Edam ízéig minden ízlésnek van holland sajt, és Amszterdam kézműves sajtmesterei mindet kielégítik.
Krokettek (Krokets): Ropogós utcai finomság
A „krokettek” (a francia krokettekhez hasonlóan) krémes töltelékkel készülnek, amely általában húsból vagy sajtból áll, majd panírba vonják és bő olajban sütik, amíg kívül ropogós nem lesz. Fogyasztáskor csodálatos kontrasztot tapasztalhatunk a ropogós és a lágy között. Kroketteket számos étteremben és élelmiszerpiacon találhatunk, vagy kóstoljunk meg néhányat a város legfinomabb street foodjai közül egy gasztrotúrán.
Erwtensoep: A sűrű borsóleves
Az „erwtensoep”, vagyis a sűrű borsóleves, a hasított borsóból, burgonyából, sárgarépából, hagymából és zellergyökérből készült leves alapvető téli étel Hollandiában. Az összetevőket alacsony lángon, lassan főzik, hogy sűrű és laktató étel jöjjön létre, amely belülről melenget. Hagyományos holland kávézókban az erwtensoep gyakran szerepel az étlapjuk élén, különösen, ha télen látogatunk Amszterdamba.
Hagelslag és Muisjes: Édes szendvicsek a reggeli asztalon
A „hagelslag”, szó szerint „jégesőnek” fordítható, apró, ropogós, hosszúkás cukorszemcsékből áll, amelyek néhány milliméteresek, leggyakrabban csokoládéízűek és fényes bevonat csillog rajtuk. Bár a világ legtöbb szupermarketjében legfeljebb a tortadíszítő szekcióban kapnának helyet, Hollandiában ezek a színes szórások a mindennapi étkezések részét képezik. A „broodje hagelslag”, vagyis a csokiszórásos szendvics mai szemmel nézve amolyan ördögi találmánynak tűnik, hiszen a cukortudatos világban furcsán hat, hogy valaki reggelire gyakorlatilag édességet eszik. Mégis, a hollandok körében erősen él a meggyőződés, hogy ez a furcsa kis szokás valahogy képes jobb kedvre deríteni egy egész nemzetet.
A „muisjes-t” hagyományosan „beschuit-ra”, azaz kétszersültre szórják. Ennek a szokásnak komoly történelmi gyökerei vannak, ugyanis a 17. században az ánizst a szoptatás elősegítőjeként és a méhösszehúzódás támogatójaként tartották számon. A „puur”, vagyis étcsokoládés változat a legnagyobb kedvenc - főként a ropogóssága miatt. A szórás textúrája kulcselem, ugyanis más kenhető édességek ezt az élményt egyszerűen nem tudják visszaadni. Bár kívülállók szerint a hagelslag szendvics meglehetősen morzsálós és rendetlen, a holland családoknak erre is van megoldásuk, méghozzá az, hogy magas peremű tányérban tálalják, így minden elkóborolt darabka visszakerülhet a kenyérre. A cukros szendvicsek története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza, amikor Cornelius Rutgerus de Ruijter Baarn városában megkezdte az első muisjes árusítását pékségében. Azóta a De Ruijter márkanév egyet jelent a holland szórásokkal, és még a holland királyi család is hódolt ennek az édes szenvedélynek.
Egyéb ínycsiklandó holland és indonéz ihletésű ételek
A holland gasztronómia nem vetekedhet az olasz konyha színes alapanyagaival, és a francia rafinéria is idegen tőle, de azért megvannak a saját értékei. A hollandok megelégszenek az egyszerű és laktató ételek elfogyasztásával. A cél a jóllakás, nem az ínyenckedés. A snack bárokban is jókat lehet enni, például a halas szendvicseket, a fish&chips-eket és a nagyon kedvelt „frikandeleket” (hosszú, vékony, „virsliszerű”, sötét színű hús rolád, amit legtöbbször melegen esznek, kisütve).
A holland gyarmati kapcsolatok miatt Indonéziával, számos városban található „Chinees-Indisch” étterem, ahol kínai és indonéz ételeket szolgálnak fel. Általában sok ételt kapnak viszonylag kis összegért. Azonban az autentikus kínai vagy indonéz konyhára ne számítson, mivel az ételeket a holland ízléshez igazították. Tipikus ételek a sült rizs (nasi goreng), a sült bakmi (bami goreng) és a rákropogós (kroepoek).
A „rijsttafel” (rizsasztal) egy hagyományos holland-indonéz étel, amely az érzékek lakomája. Bár gyarmati gyökerei vannak, továbbra is népszerű étel Amszterdamban. Rengeteg ételt kínálnak családi stílusban, ahol mindenki élvezheti az aromás curryket, ízletes szatékat, sambalokat és savanyúságokat rizzsel kísérve. A legjobb rijsttafelt számos indonéz étteremben megtalálhatjuk Amszterdamban.
Végül pedig az „osseworst”, az egyik legkedveltebb snack Hollandiában, egy eredetileg ökörhúsból készült étel, innen is kapta a nevét, ugyanis az „ossen” magyarul ökröt jelent. Hasonlóan a „bitterballenhez”, de ez az étel henger alakú, és többféle töltelékkel kapható: marha, disznó, satay szósz, zöldség, krumpli, rák, stb. Mind ugyanúgy néznek ki, így mielőtt megvennéd, kérj információt, mi is van benne. A „bitterballen” ropogós, bő olajban sült falatok, melyek gazdag, sós marharagúval vannak töltve, és jellemzően csípős mustárral tálalják. Ezek a hagyományos barna kávézóktól a modern gasztrobárokig mindenhol megtalálhatók, és a holland társasági élet alapvető részét képezik. A szó valójában a holland „bitters” szóból származik, mely gyógynövényes likőröket jelent, melyeket egykor ezek mellé tálaltak.
Kapsalon: A török-holland fúzió
Egy igazi török specialitás, és a hollandok nagy kedvence egy-egy kiadósabb sörözés után betérni éjszaka egy török gyorsétterembe, és egy „kapsalont” rendelni. Általában egy alufólia tálban árulják, alul sültkrumpli, majd kebab hús vagy shawarma (gyros hús), zöldségek és a tetejére pedig reszelt gouda sajt kerül, így rakják a sütőbe pár percre és melegen tálalják. Ez a bőséges étel tökéletes lezárása egy hosszú estének.
Holland palacsinták (Pannekoeken)
A holland palacsinta eltér a magyar megszokottól. Jellegzetesen kicsit vastagabb a tésztája, arról már nem is beszélve, hogy szinte minden boltban kapható, és akár számos útjelző táblán is feltüntetnek egy-egy palacsintázót. Vékonyabb, mint az amerikai palacsinta, de nem olyan vékony, mint egy crepe. A holland palacsintákat (pannekoeken) különféle feltétekkel tálalják, és Amszterdam egyik legismertebb étele. Reggelire, ebédre vagy vacsorára is finom. Édes vagy sós? Ez a te döntésed. Különösen húsvét idején kedveltek a városban.
Appelstroop: Az almás szirup
Az almás pite egy kifejezetten angol dolog, ha évszázadokra megyünk vissza a történelemben, de szintén nagyon közkedvelt a hollandok, svédek és persze az amerikaiak körében. A holland gasztronómiában az „appelstroop”, vagyis az almaszirup egy sűrű, sötét, édeskés, karamelles ízű szirup, ami finom, gyümölcsös utóízt és extra ropogást biztosít a vele készült tostinak.
A holland étkezési szokások és gasztronómia
A hollandok - a németekhez hasonlóan - nem tartoznak az ínyenc nemzetekhez. A tipikus holland megelégszik az egyszerű és laktató ételek elfogyasztásával. A cél a jóllakás, nem az ínyenckedés. A háttérben a kálvinista életfelfogás van, azaz, hogy szerényen és takarékosan kell élni. A jó hír a turistának, hogy az ország multikulturális jellegének egyik leglátványosabb pozitív hozadéka a gasztronómiai élvezetek tág terének létrejötte. Hollandiában a snack bárokban is jókat lehet enni.
A turista egy gyors ebédnél is tud finomat enni: például a halas szendvicsek, a fish&chips-szek és a nagyon kedvelt frikandelek. A vendéglátóhelyek közül a snack bárokat „eetcafe-knak” is nevezik. Itt tartalmasabb ételeket is lehet fogyasztani. Korábban Hollandiában nem lehetett sok ebédelős helyet találni, minden a vacsorára összpontosult. Manapság azonban sok étterem kínál kiadós ebédelési lehetőséget, de még mindig nem elegendő. Rengeteg étterem csak 18 órakor nyit ki és körülbelül 22:30 táján zár be. A hollandiai éttermek jó minőségű ételeket szolgálnak fel, és az árak viszonylag magasak a környező országokhoz képest. A nyereséget gyakran az italokból és a desszertekből szerzik, így ha költségkeretből gazdálkodik, érdemes ezek rendelésére figyelni.
A dohányzás minden étteremben, kávézóban, bárban, fesztiválsátorban és éjszakai klubban tilos. A dohányzás csak kívül, vagy különálló, zárt, kijelölt dohányzóhelyeken engedélyezett, ahol az alkalmazottak nem szolgálhatnak ki. A holland ételeket nem övezi széles körű elismerés, így a legtöbb étterem külföldi konyhákra specializálódott, és a nagyvárosok széles választékot kínálnak. A közel-keleti konyha könnyen elérhető, még a kisebb városokban is, és gyakran kedvező áron kínálják. Népszerű ételek a shawarma (shoarma), a lahmacun (gyakran „török pizza”-ként emlegetik) és a falafel.
A holland konyha régiónként jelentősen eltér. A nyugati konyha híres a sok tejtermékről, beleértve a híres sajtokat, mint a Gouda, Edam, Leerdammer.
Közlekedés Hollandiában
Hollandia nagy része sűrűn lakott és városias terület, így a vonatjáratok gyakoriak a nagyvárosokba, valamint a köztes nagyobb falvakba és kisvárosokba is. Két fő vonattípus létezik: az Intercity vonatok, amelyek csak a nagyobb állomásokon állnak meg, és a Sprinterek, amelyek minden állomáson megállnak. Minden vonattípus esetében az árak azonosak. Emellett léteznek gyorsvonatok is, az úgynevezett „Intercity Direct”, amelyek Amszterdam és Breda között közlekednek, és csak Schiphol és Rotterdam között szükséges pótjegyet venni.
A legtöbb vonalon 15 percenként indul vonat (csúcsidőben 10 percenként), de néhány vidéki vonalon csak 60 percenként. Ahol több vonal is együtt halad, ott természetesen még gyakrabban járnak a vonatok. A legtöbb útvonalat a (NS) üzemelteti. A magas járatsűrűség miatt a késések gyakoriak, de általában nem haladják meg az 5-10 percet. A vonatok különösen a reggeli csúcsidőben zsúfoltak lehetnek.
Az egyik gyakori tévedés, amit a turisták elkövetnek, az, hogy rossz vonatrészre szállnak fel. Sok vonat két részből áll, amelyek különböző célállomásokra tartanak. Valahol az út során a vonat részei szétválnak, és saját útjukra mennek a megfelelő célállomásra. Ilyen esetben a peronok feletti táblák két célállomást is jeleznek, és hogy melyik rész hova megy: az „achterste deel/achter” a hátsó részt, míg a „voorste deel/voor” az elülső részt jelöli az indulási irányhoz viszonyítva. Egy másik gyakori hiba a Schiphol és Amszterdam közötti utazással kapcsolatos. Schipholról vagy az Amszterdam Centraalra, vagy az Amszterdam Zuid (Déli) állomásra lehet menni. Ezek az állomások közvetlenül nincsenek összekötve, így sok turista, aki a Centraal-ra szeretne menni, végül a South állomáson köt ki. Ezért mindig ellenőrizze a vonat célállomását.
Hollandiában a regionális és helyi buszhálózat sűrű és gyakori, és általában jól kapcsolódik a vasúthálózathoz; a buszokkal könnyedén el lehet érni a legtöbb kisebb falut. A főbb helyi és regionális busztársaságok Hollandiában a Connexxion, Arriva, EBS, Keolis és Qbuzz. Amszterdamnak, Rotterdámnak és Hágának saját közlekedési társaságuk van.
A holland taxirendszert átszervezték, hogy megváltoztassák rossz hírnevét és a néha túlzott árakat. Bár most már jogszabályban meghatározott maximális díjak érvényesek, és minden taxinak kötelessége az árlistát az ablakban láthatóan elhelyezni, a taxi továbbra is drága közlekedési mód marad. A jól kiépített tömegközlekedés miatt a taxik kevésbé népszerűek, mint a világ legtöbb részén. Ha mégis taxival szeretne utazni, általában hívnia kell egyet vagy online rendelnie, ezért érdemes megkeresni egy társaságot, amikor megérkezik. Az utcán ritkán lehet taxit leinteni. A magyar konzulátus külön felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző nagyvárosokban (pl.: Amszterdam, Rotterdam) illegális taxiszolgáltatást végző magánszemélyek tevékenykednek. Csakis a taxistársaságok szolgáltatásainak igénybevételét tanácsoljuk. UBER van! Hollandiában 2024-ben az Uber és hasonló e-hailing applikációk, mint például a Bolt, elérhetők a nagyobb városokban, például Amszterdamban, Rotterdamban és Hágában.
Egészségügyi információk és biztonság
Hollandiában a közegészségügyi helyzet teljesen megnyugtató, járványveszély nincs. A magyar turisták és üzleti utazók baleset vagy betegség esetén az uniós tagságnak köszönhetően ugyanolyan sürgősségi egészségügyi ellátásban részesülnek, mint a holland állampolgárok. Ehhez azonban szükség van az Európai Egészségbiztosítási Kártyára (EHIC), amely igazolja, hogy a biztosító fedezi az ellátás költségeit. Hollandiában iható a világ egyik legjobb csapvize! Még a természetes ásványvízzel vagy forrásvízzel is összehasonlítható vagy akár jobb minőségűnek tartják, köszönhetően a szigorú előírásoknak, amelyek még a magas élelmiszer-biztonsági szabványoknál is szigorúbbak. A legtöbb vasútállomáson és néhány természetvédelmi területen is van vízcsap, ahol szintén nagyon jó minőségű vizet lehet fogyasztani.
Ha erdőkben vagy dűnéken sétál vagy kempingezik, legyen tisztában a kullancsokkal és a kullancsok által terjesztett betegségekkel. Ajánlott hosszú ujjú ruhát viselni, és a nadrágot betűrni a zokniba. Nyáron a szabadtéri (főként édesvízi) fürdőhelyek szenvedhetnek az úgynevezett kék algától, egy kellemetlen szagú cianobaktériumtól, amely elpusztulva toxinokat bocsát ki a vízbe. Ha ez előfordul, a terület bejáratánál vagy a víz közelében figyelmeztető tábla (például "Waarschuwing: blauwalg") jelzi. Soha ne igyál vizet! (A csapvízre ez nem vonatkozik, csak a kék algával fertőzött természetes vizekre.)