Horváth Ilona neve szinte egybeforrt a magyar gasztronómiával, munkája, a „Szakácskönyv” pedig generációk konyhájának alapműve lett. Bár életéről sokáig kevés információ állt rendelkezésre, unokaöccse, Pacsai Norbert révén egyre többet tudunk meg e kivételes asszonyról, aki nemcsak a főzésnek, hanem a háztartásvezetésnek és a magyar konyha népszerűsítésének is szentelte életét. Érdekes, hogy bár máig őt tartják a magyar konyha egyik nagyasszonyának, a neves szakácskönyvírónő horvát származású volt.
Családi háttér és a név eredete
Horváth Ilona felmenői mélyen gyökereznek a történelemben. A Horváth magyarosított név, édesapja, Horváth Ilona nagyapja még Jellasics József néven született. A család Horvátország déli részéből származott, dédapja, Alexander Jellasics Pozsegában látta meg a napvilágot, majd Kolozsváron a posta főigazgatója lett, ami abban a korban rendkívül magas pozíciónak számított. Horváth Ilona nagyapja már Kolozsváron született. Kilencéves korában az iskolában tanulták Petőfi „A vén zászlótartó” című versét, ami úgy kezdődik, hogy „Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva”. Ekkor kezdték csúfolni, és ekkor kérte az édesapját, hogy változtassák meg a nevüket. Így lett a Jellasicsból Horváth. A nagyapa öntudatos gyerek volt, ragaszkodott ahhoz is, hogy a család ne használja a grófi címet. Tehetséges, okos és kiváló szellemiségű ember volt. Mivel a körülmények nem tették lehetővé, hogy továbbtanuljon a bécsi Polytechnicumban, dacból jelentkezett mozdonyvezetőnek a kolozsvári vasúthoz, ahová azonnal felvették. Munkája Brassóba szólította, így a család is oda költözött. Kilenc gyermeke közül nyolc ott született, köztük Horváth Ilona is, 1906. augusztus 26-án. Két nővére és két bátyja volt, később még két húga és két öccse született.
Gyermekkora és oktatása Brassóban és Nagyváradon
Brassóban a család olyan helyen lakott, ahol nagyon messze volt magyar nyelvű katolikus iskola, mivel akkoriban szász város volt. Ezért Horváth Ilona nagyapja a saját költségén vett egy nagy telket, és építtetett egy két tantermes iskolát. A katolikus egyháznak annyi dolga volt csupán, hogy két néptanítót biztosítson.
Amikor 1918 januárjában a gyulafehérvári országgyűlésen kikiáltották Erdély Romániához kapcsolását, a nagyapa úgy gondolta, hogy az új országhatár minden bizonnyal a Királyhágónál húzódik majd, amihez a legközelebbi vasúti központ Nagyváradon volt. Ezért fogta a nyolcgyermekes családot, és Nagyváradra költözött. Elkezdett egy kétszintes, hétszobás házat építeni, és ekkor született meg a kilencedik gyermeke is. Mire kiderült, hogy a határ Nagyváradtól nyugatra lesz, már nem volt ereje továbbmenni. Horváth Ilona a nagyszebeni tanítóképzőbe járt, amit bajor apácák működtettek, és ott végzett 1924-ben, tizennyolc éves korában. De nemcsak tanítónői oklevelet szerzett, hanem kántori képesítést, meg énektanításra jogosító oklevelet is, és el is kezdett tanítónőként dolgozni.
A pedagógus pálya elhagyása és a receptek gyűjtése
1932 körül Romániában egy olyan rendelet látott napvilágot, miszerint magyar iskolában nem taníthat olyan pedagógus, aki nem esküszik fel Mihály királyra. A Horváth családban ez elképzelhetetlen volt. A magyarok úgy oldották meg ezt a problémát, hogy egyházi területre terelték az oktatást, így abba a királynak már nem volt beleszólása. Ettől kezdve Ilonka egyházközösségi nővér lett, ami azt jelentette, hogy minden hónapban egy másik magyar faluban tartott tanfolyamot, ahogy a székelyek mondják, „leánkáknak”. Ez mindig négyhetes tanfolyam volt. Egy hétig főztek, egy hétig varrtak, egy hétig csecsemőt ápoltak és egy hétig kézimunkáztak. Így vándorolt faluról falura. Azoktól, akik ismerték, tudjuk, hogy mindig két bőrönddel utazott. Volt egy nagyobb, ami egy ilyen csavargó élethez elengedhetetlen, abban voltak a személyes dolgai. Volt azonban egy kisebb bőröndje is, abba pedig a recepteket gyűjtötte. Ha új faluba érkezett, a legelső dolga az volt, hogy megtudakolta, ki főz a lakodalmakban. Fölkereste, és megkérdezte, mi a lakodalmi menü, hogyan készül, és ebbe a kicsi bőröndbe már tette is el a leírást. Soha nem tett közzé olyan receptet, amit nem főzött meg, nem próbált ki.
Igazgatói évek Nagyváradon és Törökszentmiklóson
A második bécsi döntés idején, amikor visszakerült Észak-Erdély Magyarországhoz, elindult Nagyváradon egy iskola, végzett tanítónők számára. Családépítéssel, gazdálkodással terveztek foglalkozni, és Horváth Ilona neve addigra annyira közismert volt egyházi berkekben, hogy az induló tanévben, 1940 szeptemberében kinevezték igazgatónak. A következő tanévben már olyan jó híre lett az iskolának, hogy több volt a budapesti tanítónő a hallgatók között, mint a máshonnan érkező. Négy évnyi igazgatóság után, 1944 októberében azonban menekülnie kellett, akkor jött át Magyarországra. Jó hírneve itt is vele volt, és 1945-ben, amikor indult az új tanév a törökszentmiklósi gazdasági iskolában, a földművelésügyi miniszter őt nevezte ki igazgatónak. Az addigi csavargó élet után végre megtalálta a helyét ezen az alföldi településen.
A Mindszenty-ügy és az igazgatói állás elvesztése
Úgy tűnt, hogy végre nyugodt életet élhet ebben a városban, csakhogy itt is közbeszólt a történelem. 1948-ban Mindszenty József bíboros kihirdette a Mária-évet. Ennek keretében Törökszentmiklósra is elment, méghozzá magával vitt egy olyan Fájdalmas Szűzanya-szobrot, amit megáldott XII. Piusz pápa. Erre hatalmas ünnepséget kezdtek el rendezni, számítani lehetett rá, hogy a környékről mindenhonnan elindulnak az emberek. Csak az volt a baj, hogy a helyi egyházi képviselőtestület kitalálta, szervezzenek a vendégeknek egy nagy fogadást. Megszavazták és jegyzőkönyvbe foglalták, hogy minden zarándokot, aki a településre látogat, megvendégelnek egy tál étellel. Körülbelül 1500 főt vártak az ünnepnapra, és az egyházi iskola nővérei a szívükhöz kapva, kétségbeesetten írtak levelet a budapesti főnökasszonyuknak, mitévők legyenek. Azt a választ kapták, hogy kérjenek segítséget a gazdasági iskola igazgatónőjétől. Horváth Ilona kért két napot, és szépen kidolgozta, hány hízót kell vásárolni, mekkorákat, hány üst kell, milyen alapanyagokra van szükség és azokból mennyire. De még arra is volt ötlete, mihez kezdjenek a megmaradt zsíradékkal, hogyan lehet a tepertőt hasznosítani, és így tovább. Két nap múlva egy alaposan kidolgozott tervet adott le a csak férfiakból álló testület elé. Végül egy országos hírű, mondhatni, világraszóló napot rendeztek. Lezárták a főutcát, és 1500 ember kapott sertéspörköltet, vízben főtt krumplival, savanyúsággal.
Igen ám, de 1948 karácsonyán letartóztatták Mindszenty Józsefet, ez a hatalmas ünnepség pedig nagyon nem tetszett a politikai vezetésnek, és menesztették az igazgatói állásából Horváth Ilonát, aki ahhoz már túlságosan is fáradt volt, hogy továbbálljon. Négy olyan tanév következett az életében, amikor minden évben más-más általános iskolában tanított Törökszentmiklóson.
A leánykollégium igazgatónője és a szakácskönyv születése
Ekkor történt egy csoda. Még 1946-ban gimnázium alakult a városban, az ország első Móricz Zsigmond Gimnáziuma. Kiváló pedagógusok tanítottak itt, nagyon magas színvonalon. Viszont a környező falvakból, tanyákról nehéz volt bejárnia a gyerekeknek, különösen télen, ezért az ötvenes évek elején alapítottak egy leány-, illetve egy fiúkollégiumot. Az előbbi igazgatását Horváth Ilonára bízták. Ekkor kezdődött el az a tizenöt év az életében, ami tökéletesen kiszámítható és nyugodt volt. Ekkor került elő az a bizonyos, kisebb bőrönd, és kezdte el megírni, összeállítani a szakácskönyvét, ami 1953-ban jelent meg először. Olyan gyorsan fogyott, hogy szinte kétévente követték egymást az újabb kiadások.
A szakácskönyv népszerűségének titka és öröksége
Horváth Ilona szakácskönyve azért vált ikonikussá és maradt a mai napig a magyar konyha egyik alapműve, mert egyszerű. Nincsenek benne nagy bravúrok, bármelyik receptet el tudja készíteni egy kezdő háziasszony is. Tele van hasznos és alapvető információkkal, tanácsokkal, ezért a hétköznapi emberek színvonalas étkezéséhez kiváló kézikönyvet jelent. Ott lapul a mai napig szinte minden háziasszony konyhaszekrényének fiókjában. A törökszentmiklósi könyvkiadó-tulajdonos, Szalay Péter vásárolta meg a kétezres évek elején a szakácskönyvhöz tartozó összes jogot a családtól, és rendbe rakta a szakácskönyv jogi környezetét. Ha valaki ma karácsonyi menüt tervez, könnyen felmehet az internetre és kérhet segítséget a mai kor celeb szakácsaitól. Mégis, sok háziasszony számára Horváth Ilona szakácskönyve maradt a biztos pont, amely generációkat vezetett végig a magyar konyha ünnepi ízein.
A szakácskönyv először az 1950-es években jelent meg, és gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert. Az évek során folyamatosan új kiadásokat kapott, és minden háztartásban ott volt egy példánya, hiszen a receptek egyszerre voltak megbízhatóak, részletesek és könnyen követhetők. A könyv bevezette az olvasókat a korszerű háztartási praktikákba, a modern konyhatechnikákba és a nemzetközi ízek világába is. A könyv különösen értékes volt abban az időszakban, amikor a magyar háziasszonyoknak nem volt könnyű dolguk. Az alapanyagokhoz való hozzáférés korlátozott volt, a gazdasági helyzet nehézségeket jelentett, így egy olyan könyvre volt szükség, amely a rendelkezésre álló alapanyagokból is ízletes és tápláló ételek elkészítését tanítja. Horváth Ilona szakácskönyve éppen erre adott választ.
Közösségi élet és magánélet
Horváth Ilona kollégiumi igazgatóként is tanított, háztartási ismereteket oktatott. Állandóan talált okot arra, hogy összejöveteleket szervezzen a tanári karnak és a gimnázium dolgozóinak. A fiatal kolléganőkkel a tanműhelyben, a tankonyhán készítették el a vacsorát, majd Horváth Ilona odaült a zongorához, és átzongorázta a fél éjszakát, hogy táncolhasson a gárda. Hallatlan közösségszervező energia működött benne, amiből egyébként a diákjainak is adott bőségesen. A lányokkal is együtt főztek szombatonként, és az elkészült ételeket közösen fogyasztották el, máskor a fiúkollégiummal közösen szervezett táncösszejöveteleket.
Magánéletéről keveset tudunk. Mivel 1944 őszéig vándoréletet élt, nem tudott tartós kapcsolatot kialakítani senkivel. 39 évesen került Törökszentmiklósra, és addigra már „vénkisasszonynak” számított, ezért valószínűleg nem volt kapós, nem tekintették alkalmasnak családalapításra. Minden karácsonyt családjával, a legnépesebb unokaöccséékkel töltött. Amikor meglátta a meggyfán a meggyet, már tudta, milyen finomság kerül majd belőle a karácsonyi ünnepi asztalra. Rengeteg befőttet és kompótot készített. Amikor megérkezett karácsonyra, mindig két bőrönddel jött, de a másodikban már nem receptek lapultak, hanem a befőttek, kompótok, alapanyagok és minden egyéb, ami az ünnepi terülj-terülj asztalkára kerülhetett. Ugyanígy érkezett a családi születésnapokra, névnapokra, amikor másik testvérénél vendégeskedett. Vitte az alapanyagokat, sütött-főzött, és készítette a több fogásos menüt. Hihetetlen mennyiségű energiával rendelkezett.
Nyugdíjas évei és halála
1967-ben ment nyugdíjba, és utána sajnos már csak két évet élt. Kinga nővéréékhez költözött Komáromba, nagyon jól érezte magát náluk. Mindenkit megtanított zongorázni, és nővére ez idő alatt egy krumplit sem hámozott meg, Ilonka nem engedte neki. A lakbér fejében mindent elintézett a konyhában. Sajnos azonban valami nem volt rendben az egészségével, és hamar kiderült, hogy daganatos betegsége van. Akkoriban még meglehetősen kezdetleges tudása volt az orvosoknak erről a betegségről és annak gyógyításáról. 1969. április 14-én távozott az örökkévalóságba, 62 évesen. A Farkasréti temetőben helyezték el az urnáját, temetésén csaknem háromszázan voltak jelen, zömmel törökszentmiklósiak. Mivel idővel elfogyott a budapesti rokonság, akik a sírhelyét gondozták, átvitték az urnáját Keszthelyre, a Szent Miklós temetőbe. Itt található a Pacsai család sírboltja, ahol édesanyja, édesapja és kis nővérük urnája is el van helyezve.
A szakácskönyv utóélete és a jogi kérdések
A Horváth Ilona szakácskönyve, amely először 1955-ben jelent meg Szakácskönyv: Háztartási tanácsadó címmel, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kiadásában, a magyar konyha egyik alapművévé vált. A könyv eredetileg 125 oldalas volt, és olyan recepteket tartalmazott, amelyeket Horváth Ilona erdélyi utazásai során gyűjtött és maga is kipróbált. Az évtizedek során a könyv bővült, és több mint kétmillió példányban kelt el. A későbbi kiadásokban F. Nagy Angéla is közreműködött, aki a könyv egyes részeit átdolgozta. Horváth Ilona unokaöccse, Pacsai Norbert szerint nagynénje nem talált kiadót, csak a negyedik vagy ötödik kiadáshoz, de állítólag akkor is csak azzal a feltétellel, hogyha F. Nagy Angéla írja hozzá az előszót. F. Nagy Angéla, Örkény István második felesége, a Magyar Nemzet háztartási rovatának vezetője, majd a Nők Lapja receptrovatának vezetője lett. A család a fenti állításokon persze kiborult, de végül úgy döntöttek, nem mennek perre, mondta Pacsai Norbert a Telexnek.
A könyv pontos eredettörténete független forrásokból nem ismert, a megkérdezett kiadók vagy újságírók is csak mendemondákra vagy a megjelent cikkekre hivatkozva tudták azt állítani: kizárólag az első, vékony füzetecske volt Horváth Ilona munkája. Akárhogy is, a jogi fennakadásokat végül 2006-ra rendezte a Szalay Könyvesház, amikor megvásárolta a kiadás jogait. Ahogy Pacsai a Telexnek elmondta, ekkor a Horváth család negyvenszer annyit kapott, mint F. Nagy Angéla.
Horváth Ilona szakácskönyve sokak számára nemcsak egy könyv, hanem egy emlék is, amely felidézi a nagymama konyháját, a vasárnapi ebédeket és a régi családi összejöveteleket. Bár ma már modern eszközökkel és alapanyagokkal dolgozunk, a könyv egyszerűsége és hitelessége örök érvényű marad. Ez a szakácskönyv tehát több mint egy receptgyűjtemény - egy darabka a magyar kultúrából, amely generációk életét formálta, és még ma is tanítja az embereket a házias ételek szeretetére.
tags: #horvath #ilona #szakacskonyv #wikipedia