A csehszlovák mesefilmek világa: Irónia, szomorúság és a mindennapok varázsa

A csehszlovák, később cseh filmgyártás története gazdag és sokszínű, melynek különösen értékes szegmensét képezik a mesefilmek. Ezek az alkotások nem csupán szórakoztatnak, hanem a cseh lélek mélyébe is betekintést engednek, iróniával és szomorúsággal átszőve a hétköznapok csodáit. A cseh mozgófilm 1998-ban ünnepelte létezésének 100. évfordulóját, így közel ennyi esztendő terméséből érdemes áttekintést adni.

A kezdetektől a harmincas évek aranykoráig

A ködbevesző kezdetek után az első igazi fénykor a harmincas évekre esett, amikor olyan nevek váltak ismertté, mint Vlasta Burian, Jiří Voskovec és Jan Werich, Vladislav Vančura, Martin Frič vagy Hugo Haas. Ezekre az alkotásokra azonban már aligha emlékeznek sokan, és a háborút követő években alábbhagyott a filmgyártás színvonala. Ennek ellenére érdemes megemlíteni Martin Frič filmjét, A császár pékje, a pék császára címmel, mely 1951-ben készült, Jan Werich főszereplésével, és a II. Rudolf korabeli Prágában játszódik, az alkimisták és a híres Gólem idejében. A csehek ezidőtájt - mint annyiszor hasonló helyzetekben - más műfajokhoz menekültek.

Az ’50-es és ’70-es évek pohádka filmjeinek aranykorszaka

A második világháború után Kelet-Európában is újraindult a filmgyártás. Ahogy itthon, úgy Csehszlovákiában is erőteljesen élt a cenzúra. Voltak témák, amiről nem lehetett filmet készíteni vagy legalábbis kerülni kellett. Itthon nem voltak a jellemzőek az élőszereplős mesefilmek (a mozikban főleg nem), bár a 70-es, 80-as években a köztévé gyártott mesejátékokat. Hogy mégis minek köszönhető, hogy itthon nem honosodott meg a mesefilmek gyártása nem tudni. Akár lehetett volna itthon is egy ilyen filmgyártási hullám. Erre jó példa az 1956-ban készült Eltüsszentett birodalom mozifilm Soós Imre főszereplésével. Az aranykorszaka a pohádka filmeknek az '50-es és '70-es években volt, de a mai napig műsorra tűzik ezeket a filmeket karácsony idején és gyártanak a mai napig is új pohádky-t.

A karácsonyi mesefilmek hagyománya

A cseheknél (és a szlovákoknál) van egy filmes hagyomány: év végén a mozikban illetve karácsonykor a tévé képernyők előtt élőszereplős mesefilmeket mutatnak be. Nyilván ezekből készültek jók és rosszabbak is. Ma már a szokásos karácsonyfa és a bejgli mellett hagyományos esemény a karácsonyi filmnézés is. Ilyenkor újra leadják a már unalomig ismételt karácsonyi hollywoodi filmeket (lásd Reszkessetek betörők 1-2, Grincs vagy az Igazából Szerelem). Korábbi nem angol nyelvű európai karácsonyi filmeket anno erre gyűjtötték össze (1. rész, 2. rész).

Kiemelkedő mesefilmek az aranykorból

• Volt egyszer egy király (Byl jednou jeden král…): A történet ismerős lehet sokaknak: a király magához rendeli három leányát, hogy megkérdezze melyikük miként szereti. A két idősebb aranyhoz, ékszerhez hasonlítja szeretetét, míg a legkisebb a sóhoz. Erre a válaszra dühbe gurul, hisz "haszontalan" sója mindenkinek van. Meggondolatlan haragjában száműzi leányát, és a só használatát is.
• Hamupipőke (Aschenputtel) (1989): Hamupipőke apja újra nősül felesége halála után. A mostohaanya és két lánya azonban a legmegalázóbb feladatokat bízza Hamupipőkére és cselédként tartják a háznál. Egy alkalommal a herceg bált rendez.
• Három mogyoró Hamupipőkének (Tři oříšky pro Popelku): Mai napig kihagyhatatlan karácsonyi film a cseheknél, a szlovákoknál, a németeknél, osztrákoknál, sőt a norvégoknál is. A német régióra az a magyarázat, hogy a film csehszlovák-NDK-s koprodukció volt. Az egyik legnagyobb költségvetése volt a mesefilmek között, ami meg is látszik rajta. Karel Svoboda filmzenéjére nem más, mint Karel Gott énekelt.
• Holle anyó (Perinbaba) (1985): Holle anyó magához vesz egy embergyereket, Jakubot. Egyszer a kisfiú lenéz a Földre és meglátja Alzbetkát, megtetszik neki a lány, és Holle anyó tudta nélkül leszökik. Beáll Alzbetkáékhoz szolgának, hogy minél többet együtt lehessen a bűbájos kislánnyal.
• A harmadik herceg (Třetí princ) (1982): A történet két iker-hercegről, Jaroslavról és Jaromírról szól. Jaromír megpillant egy gyönyörű lányról készült festményt. Beleszeret az ismeretlen lányba, és elhatározza, hogy bármi áron megtalálja és feleségül veszi.
• A hercegnő és a repülő varga (O princezně Jasněnce a létajícím ševci) (1987): Két boszorkány, anya és lánya, elrabolják a Nap királynőjének kakasát, hogy kukorékolásával ne zavarja őket reggelente. Az eredmény az, hogy többé nem kel fel a nap. A Nap királynője igazságot kér a királytól, aki meg is bünteti a két boszorkányt.
• Mese Honzikról és Marjenkáról (Pohádka o Honzíkovi a Marence) (1980): Karel Zeman nemcsak Verne kalandos világához vonzódott, hanem a régi népmesékhez is. Így ezt a filmjét a cseh népmesék alapján írta, vagyis mese Honzikról és Marjankáról (Mazsenka). A film két világot mutat be.

A cseh újhullám - 1962-től 1968-ig

1962-től valami megváltozott. Nagyon hirtelen, de csak a kívülállók számára váratlanul: majdnem három filmes generáció növekedett fel a szélcsendben, és a szakma minden csínját-bínját jól ismerő fiatalok hirtelen munkához láttak. Az élet minden területén megindult enyhülés egyik legnagyobb haszonélvezője a filmgyártás volt, és 1966-ra már az olasz újhullámmal legalábbis egyenértékű csodaként néztek a filmbarátok a világ minden táján a filmvászonra, ha csehszlovák filmet vetítettek. A sikert nem csupán a két Oscar-díjas filmnek köszönhették: némi túlzással tucatjával készültek az izgalmas újdonságok, minden műfajban: a Limonádový Joe western-paródiájától egészen a Szeszélyes nyárig. A húsz-huszonöt rendező egymást inspirálta anélkül, hogy a filmek egyformák lettek volna vagy unalmasak, a színészgárda is korlátozott volt, ugyanakkor minden más filmes aranykornál több kapcsolatuk volt az irodalommal. Gyakori volt a forgatókönyvíróból lett rendező (Passer, Papoušek), az íróból lett forgatókönyves (Hrabal, Škvorecký), vagy a rendező-színész (Menzel).

A cseh újhullám jellemzői és kiemelkedő alkotásai

A cseh újhullám két legjellemzőbb forrása az irónia és a szomorúság. Az irónia - kevés nép van, amely önmagát is oly kíméletlen humorral és öngúnnyal szemléli - gyökerei valóban a cseh lélek legmélyébe vezetnek, a szomorúság és kiábrándultság viszont, bár ezektől errefelé sem mentes az ember, inkább az értelmiség, a művészlélek sajátja volt akkoriban és leginkább rájuk jellemző ma is. Ami még rögtön szembetűnik, az a különös viszony a politikához. Néhányan ugyan kifejezetten politizáló filmeket készítettek, főleg a középnemzedék tagjai, de jellemzőbbek voltak az olyan áttételes alkotások, mint a Tűz van, babám! vagy a Szeszélyes nyár. Csehszlovákiát sokan Abszurdisztánként emlegették a hétköznapi nyelvhasználatban.

• Amikor jön a macska (Až přijde kocour) (1962, Jasný): Ez a szatíra tulajdonképpen az úttörő film volt: előtte nemigen akadt hasonló szellemű alkotás.
• A halál neve Engelchen (Smrt si říká Engelchen) (1962, Kadár és Klos): Kadár és Klos alkotása, akiket nemsokára Oscarral is díjaznak majd 1965-ben, az Üzlet a korzón című filmjükért.
• Éljen a köztársaság! (Ať žije republika!) (Kachyňa)
• Szekérrel Bécsbe (Kočár do Vídně) (Kachyňa)
• Intim megvilágításban (Intimní osvětlení) (1965, Passer): Remekmű a maga nemében.
• Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostře sledované vlaky) (1966, Menzel): Menzel és az újabb cseh Oscar.
• Forman filmjei: Mint a Tűz van, babám!
• Chytilová alkotásai: A Százszorszépektől egészen a Bolond és a Királynőig.
• Juraj Herz filmjei: A Hullaégetővel.
• Jakubisko filmeposzai: Mint a Madarak, árvák, bolondok.

Való igaz, hogy mi, közép-kelet európaiak mindig egy kicsit jobban értettük és élveztük Formant és Menzelt, ám az is tény, hogy a világ más tájain ugyanígy értékelni tudták az emberi esendőség és kisszerűség csehszlovák látását és láttatását. Ha nagyon elfogult lennénk, akkor azt mondanánk, hogy a hétköznapok kisszerű csodáira és az emberi esendőségben rejlő szépségekre fogékony embereknek készültek ezek a filmek, azoknak, akik tudják, hogy a mélyben mindig és mindenkinél felfedezhetőek ama gyöngyök.

1968 után és a "normalizáció" korszaka

Azután jött 1968. augusztus 21-e és a megszállás, de mindez nem jelentett hirtelen halált - ekkor készült el a Hullaégető, az Oratórium Prágáért, a Tréfa, a Pacsirták cérnaszálon vagy a Madarak, árvák, bolondok - hogy csak néhányat említsünk a jelentősebbek közül. A „normalizáció” lassan, de biztosan dolgozott, és csak a hetvenes évek elejére sikerült úgy-ahogy véget vetni a csehszlovák film igazi aranykorának. Ami 1989-ig történt, az kevésbé ismert, és azt hihetnénk, hogy a hanyatlás végzetes volt - ám ez inkább csak a példa nélküli fellendüléshez viszonyítva igaz. A hetvenes-nyolcvanas években egyrészt folytatták mindazok, akik otthon maradtak, másrészt új arcok is jelentkeztek, igaz, megváltozott a műfaj és a cenzúra-öncenzúra kettőse sok nyomot hagyott a filmkockákon is. A cseh tévében újranézve e korszak alkotásait azért volt mit nézni akkoriban is - Oldřich Lipský vígjátékai és a Smoljak-Svěrák páros művei ma is teljes értékű, kortalan mozinak számítanak.

Kiemelkedő alkotások a "normalizáció" idejéből

• Főúr, tűnés! (Vrchní, prchni!) (1980): A kétszeresen elvált, nőfaló Dalibor Vranának a magas tartásdíj okoz fejfájást. Egy véletlen folytán merész ötlete támad. Egy részeg vendég pincérnek nézi őt a kocsmában és kifizeti a számlát.
• Elakadás (Kalamita) (1981): Egy vonat hatalmas hóviharba kerül. Vezetőjének, Honzának ez az első útja: azért hagyta ott a főiskolát, hogy végre mozdonyvezető lehessen.
• A férfikaland elmarad (S tebou mě baví svět) (1982): Három középkorú apuka nyaralni megy gyerekeivel anélkül, hogy a feleségüket is magukkal vinnék.
• Jára Cimrman alszik (Jára Cimrman ležící, spící) (1983): Ladislav Smoljak és Zdeněk Svěrák 1967-ben kitalálták Jára Cimrman alakját.
• Hóhányók és hóvirágok (Sněženky a machři) (1983): A másodikos gimnazisták sítáborba mennek. A Hóvirágok - azaz a lányok - tetszeni akarnak, míg a fiúk, a Hóhányók egymásra licitálva szellemeskednek, illetve igyekeznek a síelés avatott mestereiként brillírozni.
• Hóvirágünnep (Slavnosti sněženek) (1983): Gyönyörű kis cseh falu, Kresko. Mintha a falut körülvevő erdő üde levegője áthatná az itt élő emberek életét, akik a szomorú eseményekben is meglátják a dolgok formáját, a humort.
• Egy faun megkésett délutánja (Faunovo příliš pozdní odpoledne) (1983): A korosodó férfi több évtizedes gyakorlattal csábítgatja magányos legénylakására a különböző korú nőket. De mintha már fogytán volna az ereje. S elege van már abból, hogy milyen rendetlenek a hozzá látogató nők.
• Hajmeresztő hajnövesztő (Rozpuštěný a vypuštěný) (1984): Trachta prágai rendőrfelügyelő és Hlaváček nevű tapasztalatlan gyakornoka keresik a rejtélyes körülmények között eltűnt Bierhanzl nagyiparost, egy igen kelendő hajnövesztő készítmény gyártóját.
• Falusi románc (Džusový román) (1984): A tizenéves Alena nem akar a szülőfalujában maradni: a közeli kisvárosban kezd dolgozni egy gyárban. A barátnőjének már vőlegénye van, de neki csak az anyja pártfogoltja jut a téeszből.
• Az én kis falum (Vesničko má středisková) (1985): A cseh falucskában mindenki éli a maga csöndes kis mindennapjait. Amolyan nyugodt, friss kenyérillatú, csípős hajnalokon kakaskukorékolós településről van szó, ahol csupa jószándékú, dolgos ember él.
• Boldog karácsonyt kívánnak a polipok (Veselé Vánoce přejí chobotnice) (1986): Továbbra is megmagyarázhatatlan események történnek a gyerekek lakásában.
• Farkaslak (Vlčí bouda) (1987): Farkaslak hősei gyerekek, akik sítáborozásra érkeznek egy kis hegyi falu vasútállomására ahol, Papa a táborvezető és két fiatal segédje várja őket. A faluban különös és furcsa dolgok történnek. A Papa szavakban az összetartozás kinyilvánítását követeli.
• A föld alatt (Under the Earth) (1987): A második világháború borzalmai közepette egy zsidó család kétségbeesett lépésre szánja el magát: a föld alá kényszerülnek, hogy menedéket találjanak a nácik üldöztetése elől.
• Csehszlovák angyalbőr (Copak je to za vojáka) (1987): A film meggyőz bennünket arról, hogy a katonaság nem volt ugyan leánynevelde, de azért rengeteg mókával, kacagással is járt.
• Csak egy nap (Iba deň) (1988): A három epizódból álló film egykori rockzenészek egy átlagos napját mutatja be. A "Szlovák filharmonikusok": Michal Ruttkay, Vladimír Stric, Kvetoslav Hecko. Ők hárman, háromféleképpen rendezik, a három életutat.
• Egyet ide, egyet oda (Kopytem sem, kopytem tam) (1988): Barátok, jóképűek, harmincasok. Élvezik az életet.
• Igen, kedves barátaim (Vážení přátelé, ano) (1989): Fischer úr egy vécé- és fürdőszobafelszerelésre szakosodott porcelángyár gazdasági vezetője. Egyre feljebb kerül a ranglétrán és egyre rosszabbul érzi magát a bőrében.

1989 után: Új kihívások és sikerek

1989 után mindenki hatalmas várakozással tekintett mindenfelé, és ez alól nem volt kivétel a filmgyártás sem - de tudjuk jól, hogy az új rendszer sem a Paradicsom, és hogy manapság ama gyöngyökért talán még lejjebb kell merészkednünk. 1991 filmje, az Oscarra is jelölt „Általános iskola” hozta meg az áttörést, amely korunk nagy párosának, Zdeněk és Jan Svěráknak a filmje. Jan, a fiú következő filmje az Akkumulátor, amely fergeteges paródiája az amerikanizált akciófilmeknek, egyben a cseh filmtörténet legdrágább darabja. A sikerből készítette el a rendező azt a kelet-európai road-movie-t, amely ugyancsak remekmű a maga műfajában. Aztán jött Kolja és az Oscar - természetesen lehet vitatkozni erről is, de kétségtelen, hogy az eleve sikerre gyártott film azért közép-európai, pontosabban igazi cseh alkotás maradt.

A '90-es években - igaz már külön országként -, de továbbra is készítették a mesefilmeket a mozikban és később a tévékben. A szlovák filmgyártás jobban megsínylette a felbomlást (a cseh Barrandov stúdióval ellentétben a Koliba filmstúdiót privatizálták, majd csődbe ment).

A kortárs cseh mesefilmek

• Az Úr angyala 1-2 (Anděl Páně): Az első részben egy botcsinálta angyalt száműznek a mennyországból és a földön vezekelnie kell egy koldus képében, de segítségére siet az ördög. A második filmben hasonló a felállás, ott a Tudás fájának az almáját ejtik le együtt a földre és azt próbálják visszaszerezni. Ehhez viszont segíteniük kell egy fiatal kislánynak is, akinek az édesanyja karácsonykor is dolgozik.
• Hét holló (Sedmero krkavců): Egy lányról, akinek bátyain átok ül. Hogy megismerje őket, szótlanná válik, de közben megismerkedik egy herceggel.
• A király üres kincstára (Království potoků): A király üres kincstárra érkezik vissza útjáról, nem is sejti, hogy jobbkeze a sötét oldallal paktált le.
• Mátyás király és a koldus (Ztracený princ): Koldus és királyfi-adaptáció. Itt annyit változtattak, hogy a trónörökös (akinek nem mellesleg Corvin Mátyás a neve) megtudja, hogy van egy hasonmása. Fogják magukat és megcserélik a szerepüket. Emellett megjelenik a potenciális királylány is (akit pedig történetesen Beatrixnak hívnak).

A cseh filmipar támogatása és nemzetközi sikerek

A cseh kormány 2008-at a "Cseh film évének" nyilvánította. A kabinet kiemelkedően nagy, 100 millió koronás (mintegy 962 millió forintos) támogatásban részesítette a produkciókat, emellett a cseh televízió (ČT) korábbi évekbeli hozzájárulásának megduplázásával, összesen 150 millió koronát (átszámítva 1,44 milliárd forintot) áldozott a készülő filmekre. De a magáncégek (köztük például a cseh gázszolgáltató vállalat) is szívesen fektetnek be a fellendülő filmiparba. Példátlanul magas, 310 millió koronás (közel 3 milliárd forintos) költségvetésből született Juraj Jakubisko Bathory című történelmi tablója, amely a legendás XVI. századbeli magyar grófnő, Báthory Erzsébet életéről szól. A film cseh bemutatója februárra várható. Sokan várják Václav Marhoul Tobruk című második világháborús drámáját is, amelyben az afrikai hadszíntéren küzdő cseh katonák sorsa elevenedik meg. A kortárs író, Michael Viewegh regényéből forgatott a népszerű Jan Hřebejk (Élet minden áron): a Nestyda (Arcátlan) című film októberben debütál a mozikban.

Jövőre 32 új filmes produkció premierjét tartják Csehországban, ennyi bemutatóra még sohasem volt példa a cseh filmtörténetben. Hogy a mozikban mégis oly kevés már a cseh film, az bizonnyal valakinek a hibája - és nem a nézőké. Sajnos, az újabb cseh filmek olyan jóindulatú reklámjai, amilyeneket a mai kritikusok képesek produkálni - nem csupán a Mancs, de még a Filmvilág illetékese is csapnivaló, majdnem érthetetlen írásokkal állt elő - ezek a helyzeten semmit sem változtatnak.

A magyar filmek sorsa Csehszlovákiában: Cenzúra és sikerek

A Horthy-korszak egyik legsikeresebb filmje, a Hyppolit, a lakáj 1972-ben felújították és újra forgalmazták Magyarországon. Elkészülte után negyven évvel más budapesti mozik is műsorra tűzték a filmet, és megint telt házakkal játszották. A Hyppolit, a lakáj producere egy csehországi filmforgalmazó cég tulajdonosa, a német Albert Samek volt. Érdekesség, hogy a filmnek a magyarral egy időben a német nyelvű változata is elkészült, tehát másik szereposztással újraforgatták. Az újraforgatás egyik célja nyilván az volt, hogy a Hyppolittal betörjenek az osztrák és a németországi piacra, még ha ez kezdetben bürokratikus akadályokba is ütközött. Meglepő módon azonban nem a fogadó ország részéről. Sameknek végül sikerült kijárnia, hogy felülbírálják a kivitelt tiltó intézkedést, aminek köszönhetően 1932 márciusától a filmet már Pozsonyban is vetíthették.

A román hatóságok lezárták a határsorompót a Hyppolit és más magyar sikerfilmek előtt. Ahogy Magyarországon és Európa más országaiban, Csehszlovákiában is cenzúrázták a filmeket. A központi, prágai cenzori bizottság mellett egy ideig külön szlovák bizottság is működött. 1928-ban összesen 2063 filmet cenzúráztak, ezek közül 55-nek tiltották be teljesen a vetítését. A legtöbb cenzúrázott filmből tehát „csak” jeleneteket vágtak ki, olyanokat, amelyek erkölcsi, esztétikai vagy politikai okból kifogásolhatóak voltak. A magyar filmeket rendszerint az irredentizmus népszerűsítése ürügyével cenzúrázták. Volt, hogy csak egy-egy dalt vagy nótát, volt, hogy egész jeleneteket kivágtak a cenzorok, például a budapesti, augusztus 20-ai ünnepségekről készült felvételeket. A központi prágai bizottság egyébként a magyar irredentizmussal nagyjából egy kalap alá vette a szlovák autonomizmus propagálását.

Hasonló indoklással kelt ki a szlovák közvélemény és sajtó egy része a magyar filmek, különösen az olyan sikerfilmek ellen, mint a Hyppolit, a lakáj. A Prágai Magyar Hírlap (PMH) az 1932. május 7-ei számában adott hírt az esetről „Csehszlovák akció Nyitrán a magyar filmek ellen” címmel. A nacionalista nyitrai szervezetek rögeszméjévé vált, hogy minden idők egyik legsikeresebb és legártatlanabb magyar vígjátéka „irredenta és revizionista” eszméket terjeszt. A sikeres bemutató után - amely számukra persze fájdalmas kudarc volt - memorandumot címeztek az illetékes hatóságoknak, melyben azt követelték, hogy a jövőben ne engedélyezzék Nyitrán magyar filmek vetítését, mivel a városban a magyar kisebbség számaránya nem éri el az előírt 20 százalékot.

A Hyppolit nem várt szlovákiai sikerét látva az országos sajtó egy része is elkezdett intenzíven agitálni a magyar filmek ellen. Az Andrej Hlinka által alapított napilap, a Slovák 1932 áprilisában arra figyelmeztetett, hogy a magyar filmek „elárasztják” Pozsonyt. A Hlinka-féle lap azt követelte, hogy a reciprocitás elvének megfelelően Budapesten is vetítsenek ugyanolyan mennyiségben és gyakorisággal csehszlovák filmeket, mint amilyen gyakran mutatnak be magyar filmet Pozsonyban. Még keményebben fogalmazott a Slovenský Deník, amely a román példára hivatkozva arra buzdított, hogy ahol a magyarság számaránya nem éri el a 20 százalékot, a szlovákok „energikusan” lépjenek fel a magyar filmek vetítése ellen, és követeljék a hatóságoktól azok betiltását.

Pedig a Pá, kis aranyom pá! Székely István vígjátékát elsőként a pozsonyi Tatra mozi tűzte műsorára 1932. március 26-án, és három hétig tartotta műsoron. Érdekesség, hogy április 12-én egy másik pozsonyi mozi, az Atlon bemutatta a komédia német verzióját is On a jeho sluha Hyppolit címmel, de ezt három nap után le is vették a műsorról. Már áprilisban megérkezett Pozsonyba a következő magyar film, a Csak egy kislány van a világon, melyet a Metropol mozi mutatott be Kúzlo cigánskej piesne címmel. Gaál Béla alkotása eredetileg némafilmnek készült még 1929-ben, a nótákat csak utólag vették fel hozzá.

Minden tiltakozás és rágalomhadjárat ellenére a Hyppolit, a lakáj Szlovákiában, sőt Kárpátalján is óriási sikert aratott, és nem csak a magyar többségű régiókban. Valójában csak annyi történt, hogy áprilisról május elejére halasztották az eperjesi premiert. Ennek oka egyszerű volt: Kassán, Pozsonyban és Nyitrán is olyan váratlan sikert aratott a vígjáték, hogy egyszerűen nem lehetett hozzájutni a kópiához, mivel mindenhol meghosszabbították a vetítési időszakot. A Hyppolitot a kassai, pozsonyi, nyitrai, komáromi, érsekújvári, eperjesi filmszínházak, valamint a kárpátaljai Beregszász és Munkács után 1932 karácsonyán még a zsolnai moziban is műsorra tűzték, persze szlovák feliratokkal.

„A legtökéletesebb magyarul beszélő film”-ként hirdetett Hyppolitot csaknem egy év elteltével, 1933 februárjában Pozsonyban is újra játszotta az egyik mozi, ráadásul több napon keresztül. A Hyppolit és a többi, Csehszlovákiában bemutatott magyar film sikere csak tovább erősítette az ellenük indított lejárató kampányt. Hlinka lapja egy későbbi cikke a Prága által tűrt, sőt támogatott, állítólagos „magyarizáció” miatt méltatlankodott. „Hangsúlyozzuk, hogy majdnem az összes magyar film alacsony színvonalú és üres. Vagy sekélyes limonádé, vagy romantikus csárdás, vagy nevetséges - és bizony veszélyes - propaganda, a dzsentri morál, a huszár mutatványok és a Rákóczi-indulók propagálása (utalás Székely István 1933-as, Rákóczi induló című filmjére - a szerk. megj.). Egy-egy magyar sikerfilm csehszlovákiai bemutatója után újra meg újra fellángolt a tiltakozás az állítólagos „irredenta propagandát” terjesztő mozgóképek ellen. A nyitrai „balhét” is kirobbantó nemzeti-kulturális szervezetek a Hyppolit bemutatója óta folyamatosan ágáltak a pozsonyi cenzori bizottság újjászervezéséért, hogy a delegáltjaik által közvetlenül beleszólhassanak a moziműsorok összeállításába.

A Slovenský Deník ennek kapcsán egy meglepő paradoxonra hívta fel a figyelmet, ami eléggé más megvilágításba helyezi a történetet. A napilap szerint mi sem lett volna egyszerűbb, mint belefoglalni a koncesszió bérlőjével kötött szerződésbe, hogy bizonyos országok filmjeit vagy bizonyos irányultságú filmeket nem fog vetíteni. A mozik működési engedélyét a csehszlovák államvezetés már egy 1919-es rendelettel elvette az addigi - jobbára német és magyar - tulajdonosoktól, és ezek többségét a Sokolhoz, illetve a Matica slovenskához hasonló szervezetek kezére játszotta. A központi kormányzat ettől az intézkedéstől azt várta, hogy az egyesületek nyomására a mozikban az oktató-nevelő filmek, a művészfilmek, valamint a csehszlovák állameszmét propagáló filmek kerülnek majd túlsúlyba. Az aggasztó bevételkiesések miatt a mozik fokozatosan visszaálltak a blockbusterek vetítésére, amelyek tömegeket csábítottak a vászon elé.

tags: #hur #csehszlovak #mesefilm