Húsbaromfi fajták: Útmutató a sikeres és tudatos választáshoz

A tyúktartás reneszánszát éli, egyre többen döntenek úgy, hogy saját kertjükben nevelnek baromfit. De vajon melyik fajta a legjobb választás? Mielőtt tyúkokat tartanánk, érdemes átgondolni a céljainkat! Húst, tojást szeretnénk, vagy díszbaromfira vágyunk? Ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzunk, először is tisztáznunk kell magunkban: miért szeretnénk tyúkot tartani? Hústermelésre, tojásért, esetleg egyszerűen csak házikedvencként?

A házityúk eredete és különleges tulajdonságai

Bár a tyúk mára a háztáji gazdaságok egyik alapvető állata, kevesen tudják, hogy őse a vadon élő bankivatyúk. Ez az aprócska, de szívós madár Délkelet-Ázsiából származik, és évezredek alatt vált azzá a sokszínű, különböző tulajdonságokkal bíró házi tyúkká, amelyet ma ismerünk. Magyarországra valószínűleg a kelták hozták be, és azóta is számos hazai tyúkfajtát tartunk számon. A rómaiak tyúkjai például nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni a 19. században az egységes fajták. Kialakulásukban történelmünk során szerepet játszott a tatárjárás idején hazánkba jutott nagy testű ázsiai fajta, majd a törökök által behozott balkáni tyúkok. Később a nyugatról betelepülő lakosság is hozta a saját, jól bevált fajtáit.

A "buta tyúk" kifejezés igencsak elterjedt, pedig a valóságban ezek az állatok meglepően intelligensek. Képesek megtanulni különböző trükköket, felismerik gondozójukat, és ha megfelelő környezetben tartják őket, még taníthatók is. Természetes közegükben egészségesebbek, ellenállóbbak és kiegyensúlyozottabbak, mint az ipari körülmények között nevelt társaik. A nagyipari, mostoha körülmények nyilvánvalóan nem kedveznek ennek a lehetőségnek.

A tyúkok kitűnően látnak és hallanak, felismerik az ízeket, sőt még a víz hőmérsékletét is érzékelik. A legtöbbjük nem szeret repülni, de például a törpetyúkok kifejezetten mozgékonyak. A tisztálkodásuk is érdekes: porfürdőt vesznek, tollukat borzolják és csipkedik magukat, hogy megszabaduljanak a parazitáktól. Életük szigorú hierarchiára épül - a baromfiudvarban mindig van egy rangsor, amelyet a tyúkok és kakasok is betartanak.

Miért érdemes tyúkot tartani?

A tyúkok kiváló tojás- és húsforrást jelentenek. Az ipari tartással szemben a háztáji tyúkok húsa ízletesebb, tojásuk tápanyagdúsabb, ráadásul a megfelelően tartott tyúk a kertben is hasznos segítő: megkapálja a földet, elpusztítja a kártevőket, és trágyájával tápanyagokkal látja el a talajt. Ha felelősen bánunk velük, és megfelelő környezetet biztosítunk számukra, akkor nemcsak hasznos állatok, hanem barátságos, kezes házikedvencek is lehetnek.

A tyúktartás hagyományosan fontos mezőgazdasági tevékenység, amely hozzájárul az ország élelmiszer-ellátásához és gazdasági stabilitásához. A tyúktartás népszerűsége részben annak köszönhető, hogy az emberek egyre inkább értékelik a friss, helyi termékeket és az egészséges táplálkozást. A háztáji kisgazdálkodók számára a tyúktartás különösen jelentős lehet, mivel lehetőséget nyújt saját élelmiszerek termelésére és a családok önfenntartására.

Milyen fajták közül választhatunk?

A tyúkokat hasznosítás szerint négy nagy kategóriába soroljuk:

• Húshibridek: ezeket a fajtákat kifejezetten húsukért tenyésztik. Gyorsan nőnek, de ipari körülmények között tartva szenvednek. Ha háztáji környezetben szeretnénk őket nevelni, gondoskodjunk róluk megfelelően! A húshibridekkel szemben általános elvárás, hogy 36-42 nap alatt 1,9-2,3 kg testtömeget érjenek el vegyesivarban, és az 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyisége 1,7-2,0 kg között legyen.
• Tojóhibridek: főként tojástermelésre nemesített tyúkok, amelyek ipari körülmények között is magas tojástermeléssel bírnak. Ezek a fajták a lehető legkevesebb takarmánnyal a lehető legtöbb tojás termelésére lettek kitenyésztve. Háztáji tenyésztésük nem ajánlott, mert utódjaik gyengébben tojnak.
• Kettőshasznú tyúkok: tojás- és hústermelésre egyaránt alkalmas fajták, amelyek háztáji tartásra is kiválóak. Ezek a fajták mindkét területen kiegyensúlyozottan teljesítenek, így ideálisak lehetnek a háztáji gazdaságokban.
• Kedvtelésből tartott, pl. dísztyúkok: ezeket nem feltétlenül a hasznuk miatt tartják, inkább különleges küllemük vagy kedves természetük miatt népszerűek.

Fajta kiválasztásának szempontjai

Mielőtt kiválasztanánk a számunkra ideális fajtát, tegyünk fel magunknak néhány egyszerű, de fontos kérdést:

• Mekkora hely áll rendelkezésünkre?
• Mire szeretnénk használni a tyúkokat (tojás, hús vagy díszbaromfi)?
• Milyen éghajlati viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk?
• Mennyi időt tudunk a gondozásukra szánni?
• Mennyire tetszetős az adott fajta (kedvtelésből tartott tyúkok esetében)?

Kiindulásképpen lehetőleg nyugodt és bizonyos mértékig engedelmes tyúkfajtát válasszunk. Az is kívánatos, hogy a tyúk évente a lehető legtöbb tojást tojja, de ne fogyasszon sok takarmányt. A választott tyúkfajta ezen felül ne legyen fogékony különböző betegségekre, és lehetőleg egyszerű legyen gondozni.

Népszerű húshibridek és tojóhibridek

Az elmúlt 10-15 évben a genetikai előrehaladásban látványos előrelépés történt. Amíg évekkel ezelőtt a broilerek 49 napra és kisebb vágási végtömeggel kerültek a vágóhídra, addig ma már 36-42 nap a hizlalási idő. A tojótyúkjaink sem olyan régen érték el a 300 db/éves feletti termelési szintet. A piac felosztása szempontjából is érintette a változás mindkét ágazatot, hiszen a broiler szektorban évekkel ezelőtt az Arbor, a Cobb, a Hybro és a Ross fajták nagy szeletet birtokoltak a képzeletbeli piaci tortából, addig ma a broilertartók legnagyobb része Ross 308-as hibriddel dolgozik. Ezzel szemben a tojástermelők egyre szélesebb palettáról választhatnak.

Tojóhibridek összehasonlítása

Amikor a tojóhibrideket hasonlítjuk össze, számos tényezőt kell figyelembe venni:

• Tojástermelés beólazott tojóra 12 hónap alatt: 290-310 db
• Átlagos tojástömeg: 60-63 gramm
• Életkor az 50%-os tojástermelés elérésekor: 140-150 nap
• Elhullás a nevelés alatt: 2-5%
• Elhullás a tojóházi tartás alatt: 5-10%
• Egy kg tojás előállítására felhasznált takarmány: 2,1-2,3 kg

A tojástermelés értelemszerűen meghatározó értékmérő tulajdonság egy tojótyúk megítélése szempontjából. A tojástermelésben nemcsak a korai ivarérést tartjuk fontosnak (ezzel a legtöbb hibrid rendelkezik), hanem azt, hogy már az első tojások súlya is jelentős legyen. Nagyon fontos és az eredményességet döntően meghatározó tényező, hogy egy tojás előállítására mennyi takarmányt használt fel a madár. A gyakorlati eredmények hasonlításakor mindig szem előtt kell tartani, hogy a genetika mellett a teljesítményt számtalan egyéb tényező is befolyásolhatja.

• ISABROWN: A Hubbard ISA cég barna tojóhibridje 504 napos korig 310 db tojás termelésére képes. A hibrid a 20. élethéten éri el az 50%-os termelést és a 25. élethéten a 95%-os csúcstermelést. A tyúkok tojásainak átlagos tömege 62,7 gramm.
• Hy-Line Brown: Ez a tojóhibrid uralja az USA tojástermelő piacát. Az 50%-os tojástermelést 146 napra éri el. A csúcstermelés szintje 94-96%.
• Lohman Brown: Az 50%-os tojástermelést 140-150 nap között éri el. Tizenkét tojóhónap alatt 300 db feletti tojástermelésre képes és a tojások átlagos tömege 64 gramm.
• Shaver Starcross 579: 12 hónap termelés alatt 305-315 db tojás termelésére képes. Az 50%-os termelést a 20-21. hét között éri el.
• Bovans Brown: Az 50%-os tojástermelést a 147-154. életnap között éri el. A tojástermelés beólazott tojóra számítva 326-331 db.
• Tetra-SL: Az egyetlen hazai kézben lévő nagyüzemi tojóhibrid. Az 50%-os tojástermelést 150 napos életkorban éri el. A tojástermelés 52 tojóhétre 300-312 tojás.

Húshibridek és broilerek

A húshibridek előállításában döntő szerepet játszott a fehér cornish fajta. A broilerek genetikai képességei jobbak, azonban a jelenlegi gyakorlati körülmények között a fent említett eredmények (1,9-2,3 kg testtömeg 36-42 nap alatt, 1,7-2,0 kg takarmány/kg súlygyarapodás) a reálisan elvárhatóak. A hizlalási idő alatt a kiesések mértéke nem haladja meg a 3-4%-ot.

• Ross 308: Ma a broilertartók legnagyobb része ezzel a hibriddel dolgozik. Növekedési erélye igen jó, kedvező takarmányértékesítés mellett. A forgalmazó tartástechnológiája vegyesivarban 40 napra 2236 gramm átlagsúlyt és 1,66 kg/kg takarmányértékesítést ígér.
• Arbor Acres: A Ross 308-assal azonos vállalatcsoportba tartozik. Ezt a hibridet már fiatal korban is nagy növekedési erély jellemzi, és ezt a termelési idő végéig megtartja. Vegyesivarban 42 napra 2100 grammos átlagsúlyt és 1,76 kg/kg-os takarmányértékesítést lehet elérni.
• Hybro PG: Forgalmazója a Nutreco cégcsoport.
• Cobb 500: A Tyson Foods vállalat értékesíti.
• A felsoroltak mellett még elérhető a piacon a Shaver, az ISA, a Hubbard, az Avian, az Anak, a Dominant és egyéb forgalmazók húshibridjei.

A vegyes hasznosítású tyúkfajták között számtalan őshonos, a helyi körülményekhez alkalmazkodott tájfajtát és számos, az elmúlt időszakban kitenyésztett hibridet lehet találni. Ezeknek a madaraknak sokkal inkább a háztáji szabadtartásos gazdaságokban és manapság fellendülőben lévő bio, label és ökológikus rendszerekben van jelentősége.

Népszerű háztáji és őshonos tyúkfajták

Ha háztáji tartásra keresünk fajtát, érdemes olyan tyúkot választani, amely ellenálló, jól alkalmazkodik, és szép is. Az őshonos magyar tyúkfajták hozzájárulnak a genetikai sokféleség fenntartásához és a fajtatiszta vonalak megőrzéséhez. Ezek a fajták gyakran jobban alkalmazkodnak a helyi körülményekhez és környezethez, mint a modern hibrid fajták. Az őshonos fajták húsa és tojása gyakran különleges ízekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, melyekhez a hosszú évtizedek, évszázadok során már hozzászoktunk.

• Magyar tyúk: Igazi ősfajta. Közepes méretű, kettőshasznú fajta, amely nemcsak dekoratív, hanem igazi "klasszikus" tyúk. Tanyákon, nagy udvarokban, gyümölcsösökben remekül érzi magát, ellenálló fajta, amely húsában és tojásában is értékes.

  • Fogolyszínű fajta: A tojó színe a fogolyéra hasonlító barna finom rajzolattal, a kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga, feje narancsvörös. Elterjedt a Dunántúlon és erdős területeken, ahol rejtőzködést elősegítő színe megvédte a ragadozóktól.
  • Sárga magyar tyúk: Tollazata élénksárga. A nyaktollak vége, a szárny evezőtollai és a faroktollak vége kismértékben barnásfeketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. Elterjedt a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén.
  • Fehér magyar tyúk: Fehér színű tollazatával jobban elviselte a tűző napot, elsősorban az Alföldön és a Duna-Tisza közén kedvelték. Csőre csontfehér, szeme vörös. Lábszára fiatalon hússzínű, idősen csontfehér.
  • Kendermagos magyar tyúk: Tollazata világos kékesszürke keskeny, fekete keresztsávokkal. A kakasok színe világosabb. Főként az ország északi részén, a ragadozómadaraktól jobban veszélyeztetett helyeken tartották, de az egész országban elterjedt.

• Erdélyi kopasznyakú: Szívós és ellenálló fajta, amely a hidegebb hónapokat is jól bírja. Szabadban érzi jól magát, kiválóan pusztítja a kártevőket. Különlegességét fedetlen nyaka, részben fedetlen melle és hasi része adja. Sok színváltozatban fordul elő. Rendkívül edzett, szeret repülni, erős és gyors fejlődésű. Hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas. Kotlási hajlama gyenge. Egyes vidékeken mint kiváló téli tojót tartották.

• Orpington: Inkább húsáért tartják, de igen masszív állatról van szó. Jól bírja a hideget ez az angol fajta, nagy méretű, és nagy méretei ellenére egyáltalán nem nehézkes mozgású. Kedves, barátságos fajta, a tyúk jól kotlik, kisebb vagy nagyobb udvarokban is jól megfér. Könnyű szelídíteni, ezért például gyerekek mellé is jó választás lehet.

• Australorp: Közepes testalkatú, kiváló tojástermelő fajta, amely kedves természete miatt kezdők számára is ajánlott. Formás, sötét színű, általában fekete fajta, rendkívül barátságos és szép állat. Amellett, hogy jól tojik, szereti a tágas tereket és a természetesen elérhető táplálékot.

• Sebright: Apró, kecses és rendkívül dekoratív fajta, amelyet inkább kedvtelésből, szépsége és természete miatt tartanak. A kicsik táborát erősíti ez a szépség: kecses alkatán, izgalmas tollmintázatán túl igazi kedvtelésből tartható madár.

• Sussex: Nyugodt, könnyen tartható kettőshasznú fajta, amely gyorsan fejlődik és kiváló minőségű tojást tojik. Jól tűri a különféle időjárási viszonyokat, a kiscsibék hamar nőnek, izgágák, korán ivarérettek. Angliában tenyésztették a 19. században.

• Leghorn: A leghíresebb tenyésztett tyúk a világon. Évente mintegy 180 fehér héjú tojást ad. Az eredetileg Olaszországból származó leghorn kifejezetten a magas tojástermelésre lett kitenyésztve. 2 kg-os súlyával az egyik legkönnyebb fajta. Könnyen felismerhető jellegzetes sárga karmairól. Ügyelni kell, mert hajlamos a repülésre, bár ez idővel eltűnik.

• Kropenka: Az egyik legkönnyebb tyúkfajta, mely éghajlatunkat is kedveli. Ideálisan tartható szabadon, ahol megtalálja saját táplálékát, ezzel csökkentve a takarmányfogyasztást. Meglehetősen szívós, így télen is tojik, és természetesen ellenálló a betegségekkel szemben. Erős anyai ösztönnel rendelkezik, és évente kb. 180 sötétbarna tojást ad.

• Plymouth Rock (Plymutka): Magas hozamú, népszerű fajta. Rendkívül tanulékony, és idővel maga is megtalálja tápláléka egy részét. Évente 180-210 világosbarna héjú tojást tojik, télen is. Amerikában lett kitenyésztve. A rendszeres tojáson felül népszerűségüket puha és szaftos húsuknak is köszönhetik. 2,3 - 2,9 kg körüli tömegükkel közepesen nehéz fajtának számítanak.

• Cream Legbar: Angliából származik, a Cambridge-i genetikai kutatások során alakították ki a 20. század elején. A fajta különlegessége, hogy autosex, vagyis a csibék nemét már kikeléskor meg lehet állapítani a tollszín alapján. Tojásai kékeszöldek, ami különösen kedvelt a hobbitenyésztők körében. Jó tojástermelő, évente akár 200-220 darabot is ad.

• Lazactyúk (Salmon Faverolles): Franciaországból származik, nevét a jellegzetes lazacszínű tojó tollazatáról kapta. Barátságos, kíváncsi és kifejezetten „komédiás” természetű, ezért kedvelt háztáji tartásban. Jó tojástermelő, évente akár 200 világosbarna tojást is ad, és hidegtűrése miatt télen is megbízhatóan tojik.

• Svéd fekete tyúk (Svart Höna): Ritka skandináv fajta. Legkülönlegesebb tulajdonsága a fibromelanizmus, vagyis, hogy teste kívül-belül teljesen fekete, beleértve a bőrt, csontokat és belső szerveket is. A fajta kistermetű, a tojók 1,5 kg körüliek, és kis fehér tojásokat adnak, évente 80-100 darabot.

• Chabo: Apró termetű, de arányos, különleges színváltozatokban fordul elő. Barátságos, szelíd természetű, ezért kedvelt hobbiállat. Tojástermelése alacsony, apró fehér tojásokat ad.

• Fodros tollú (Frizzle): Leginkább különleges tollazatáról ismert, amely a testtől kifelé göndörödik. A fodros tollazat miatt a madarak különösen feltűnőek, de egyben érzékenyebbek is az időjárásra, mivel tollazatuk kevésbé védi őket.

• Serama: A világ legkisebb tyúkfajtája, amely Malajziából származik. A kakasok alig 500 grammosak, a tojók még ennél is könnyebbek, tenyésztésük dísz- és hobbicélokat szolgál.

• Marans: Franciaországból, Marans városából származik. Legfőbb jellegzetessége a sötétbarna, „csokoládé” héjú tojása, amelyet kevés más fajta produkál. Közepes-nagy testű, jó hús- és tojástermelő.

Egyéb baromfifajták Magyarországon

A tyúkon kívül számos más baromfifaj is jelentős szerepet játszott és játszik ma is a magyar gazdaságban és kultúrában.

Magyar lúd

A magyar lúd fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú változatban fordult elő. Középnagy testű, tojója 5-6, gúnárja 6-8 kg súlyú. Igénytelen, gyorsan növekedő, jól tollasodó, edzett és fáradhatatlanul legelő fajta volt. Húsa kitűnő minőségű és puha, nagy máját a külföldi piacok is nagyra értékelték. Tollhaszna tetemes volt, évente három-négyszer is téphették. Az eredeti magyar lúd éves tojástermelése 15 körüli.

Magyar kacsa

A magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik a 20. század elején, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-4 kg, a tojó 2,3-3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű.

Magyar pulyka

A pulyka, a legnagyobb testű magyar baromfi eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika erdős vidékein van. Magyarországon a 16. század óta ismert baromfi. A parlagi magyar pulyka fekete és fehér színváltozatban létezett, és elsősorban a Duna-Tisza közén tartották. Másik változata a rézpulyka, Boszniában és Dél-Magyarországon volt elterjedt. A parlagi pulyka kiválóan kotló és nevelő állat. Élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmas.

Gyöngytyúk

A sisakos gyöngytyúk faj háziasított változata az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik. Hazánkban a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el. Tollazata általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Húsa finom, nagyon hasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára. Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak. Tojása kisméretű, feltűnő tulajdonsága rendkívül vastag héja, ezért hosszú ideig eltartható. Domesztikációja alacsony fokú, vadmadár-ösztöneit, természetes viselkedési formáit megtartotta. Ijedős, minden szokatlan zajra, mozgásra rémült menekülésbe kezd. Hangja kellemetlenül hangos, rikácsoló, nem "szomszédbarát". Veszekedős, tartásához nagy térre van szükség, naponta akár 10 km-t is bejárhat. Kitűnően repül. Nagyon edzett, kitűnő élelemkereső és rovarirtó.

tags: #hus #baromfi #fajtak