Az előadó-művészet sokszínű világában Isabel Karajan neve egyet jelent a rendkívüli szerepválasztásokkal és a mélyen személyes interpretációkkal. Pályafutása során halált, ördögöt, őrült királyt és öngyilkossági hajlamokkal küzdő, félig megőrült komikát is megformált háborús időkben, hegyekben tartózkodó katonák gyűrűjében. Folyamatosan keresve az élmények határait, "megrázza […] a színpadot" (Frankfurter Allgemeine Zeitung) különleges és mélyen személyes előadásaival és hangulatkeltésével. Ezzel párhuzamosan a könnyedebb műfajok, mint például Jacques Offenbach "Fortunio dala" című operettje is hódít a közönség körében, melynek magyarországi története és különböző feldolgozásai izgalmas betekintést nyújtanak a hazai színházi és rádiós műsorszolgáltatásba.
Isabel Karajan művészi világa: A határok feszegetése
Isabel Karajan számára az extrém szerepek különös vonzerővel bírnak. Nem elégszik meg a megszokottal, hanem mindig a művészi kifejezés legmélyebb és legszélsőségesebb formáit kutatja. Ez a művészi attitűd teszi előadásait felejthetetlenné és egyedivé.
Színházi és zenei munkássága
Isabel Karajan pályafutása során számos neves rendezővel és zenekarral dolgozott együtt. Tanulmányait Jean-Laurent Cochet-nél végezte Párizsban, majd a hamburgi Thalia Theater társulatának tagja lett Jürgen Flimm vezetése alatt. Később George Tabori meghívására csatlakozott a legendás bécsi "Der Kreis" színházához. Francia anyanyelvének köszönhetően lehetősége nyílt francia színházakban is dolgozni, Párizsban a Théâtre National de la Colline és a Théâtre de la Tempête színházakban kapott felkéréseket. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jürgen Gosch, Thomas Langhoff, Jorge Lavelli, Klaus Michael Grüber.
Zenei területen olyan karmesterekkel lépett fel szónokként és színésznőként, mint Kent Nagano, Seiji Ozawa, Semyon Bychkov, Serge Baudo és Stanley Dodds.
Kiemelkedő produkciók és előadások
Isabel Karajan az elmúlt években számos figyelemre méltó produkcióban vett részt, amelyek mind bizonyítják sokoldalúságát és elkötelezettségét a kortárs művészet iránt.
- Dan Dedius: „Kalte Gedichte” (hideg versek): A közelgő évadok egyik kiemelt eseménye Dan Dedius „Kalte Gedichte” című, zenekarra és szónokra írt művének világpremierje, Ernst Jandl szövegeivel.
- „Tauben Liebe” (Galambszerelem): Beethoven évfordulójára, 2020-ban, mutatták be a „Tauben Liebe” című színpadi produkciót (rendező: Klaus Ortner) a Lausitz Fesztiválon, Henriette Thimig színésznővel és Daniel Ciobanu zongoraművésszel, Beethoven Diabelli-variációinak zenéjére.
- Stravinsky: „A katona története” (L'Histoire du soldat): Fellépett a Berlini Filharmonikusok, a Bambergi Szimfonikusok és a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin tagjaival Stravinsky „A katona története” című darabjában.
- Arthur Honegger: „Jeanne d'Arc au bûcher”: Japánban, a Saito Kinen Fesztiválon előadta Arthur Honegger „Jeanne d'Arc au bûcher” című művét.
- Christine Lavant: „Die Feuerprobe”: Rendezte Julian Pölsler („Die Wand”) a Christine Lavant „Die Feuerprobe” című művének színpadi felolvasását.
- Ingeborg Bachmann: „Wüstenbuch”: 2018 nyarán részt vett Ingeborg Bachmann „Wüstenbuch” című művének színpadi felolvasásán, Beat Furrer zeneszerző zenéjével a Salzburgi Fesztiválon.
Film és televíziós szereplések
Isabel Karajan számos film- és televíziós produkcióban is megjelent olyan rendezők irányítása alatt, mint Rupert Henning, Wolfgang Murnberger, Holger Barthel, Nina Companéez, Alain-Michel Blanc, Erhard Riedlsperger, Michi Riebl, Mirjam Unger és Patricia Mazuy.
Jacques Offenbach: Fortunio dala - Egy operett története Magyarországon
Jacques Offenbach „Fortunio dala” („La chanson de Fortunio”) című operettje, melyet 1861. január 5-én mutattak be, egy bájos és szellemes alkotás, amely a francia operett aranykorának egyik gyöngyszeme. A darab magyarországi fogadtatása és különböző adaptációi érdekes képet festenek a hazai színházi és rádiós viszonyokról, különös tekintettel az erkölcsi normák változására.
Az eredeti cselekmény és fogadtatása
A cselekmény Párizsban, Fortunio kertjében játszódik, XIV. Lajos korában. Az eredeti történet szerint az öreg és gonoszkodó ügyvéd, Fortunio, egy éve fiatal feleséget hozott a házhoz. Féltékeny, mert jól tudja, hogy egy fiatalasszonynak az öreg férj mellett joggal bizakodó hódolói akadhatnak. Saját ifjúságára visszaemlékezve, tapasztalatai teszik most féltékennyé, hiszen ő maga is udvarolgatott akkoriban főnöke feleségének, egy dallal férkőzött a fiatalasszony szívéhez. Az ügyvéd kellemetlen ember, az írnokai boldogok, amikor kiteszi a lábát a házból. Ezek az éhes fiúk a „principális” jóvoltából éheznek, és felkopna az álluk, ha Babette, a jószívű és jó kedélyű szakácsné nem táplálná őket.
Ugratni kezdik Valentint, az idősebb írnokot, aki immár hat hónapja boldogtalanul szerelmes. Paul Friquet, a legfiatalabb írnok, izgalmas hírrel érkezik: megtudta, hogy az öreg Fortunio úr valamikor egy szerelmes dalt komponált, amelynek bűvös a hatása az asszonyokra, nem tudnak ellenállni e dalnak. A fiataloknak azonban mi hasznuk ebből, hiszen Fortunio úr bizonyára rég elfelejtette ifjúkori művét.
Friquet elárulja Marie-nak, Fortunio fiatal feleségének, barátja titkát, az iránta való nagy szerelmét. Most, hogy Marie ismeri már Valentin szíve vágyát, újabb fordulat következik. A fiatal emberek ódon aktáikkal babrálnak, amikor Valentin a periratok között sajátságos szövegre talál: „Amit oly mélyen szívemben hordozok…”. Ez óriási felfedezés, mert a periratok között rejtőző vers nem lehet más, mint Fortunio bűvös szerelmi dala. Az írnokok, nemcsak Valentin és Friquet, de mindannyian örvendezve mutogatják egymásnak a szöveget. Sietve le is másolják a dalt, azzal az elhatározással, hogy kipróbálják varázserejét. Persze, nemcsak Friquet és Valentin körmöl-másol, hanem az írnokok egész kara. Az egyik Nanonnál, a másik Annette-nél, a harmadik Georgette-nél akar próbát tenni a varázserejű dallal, a kis Paul Friquet pedig az őt oly jóságosan tápláló szakácsnénál.
Valentin először marad egyedül szerelmesével, Fortunio feleségével. Valentin segítségül hívja most Fortunio régi-régi szerelmes dalát: „Si vous croyez je vais dire…”. Marie-ra mély hatást tesz a fiatalember szenvedélye. Dühödten ront be Fortunio, ám a kertből felhangzik ifjúságának emléke: hajdanvolt szerelmes legénykorának bűvös dala, mégpedig kórusban. Az írnokok jelentek meg ugyanis leánykáikkal, s együtt éneklik Fortunio ifjúságának dalát. A végén kinyílik az ablak, s a fiatalasszony egy szál rózsát dob az odalenn búsongó-merengő Valentin lába elé. Nincs már titok közöttük, értik immár egymást.
A kritika, amely megszokta, hogy Offenbach gúnyolódik, parodizál, tréfál, elméskedik, csipked, csúfolódik, ezúttal kénytelen volt elismerni a zene mosolygó derűjét, eleganciáját, báját és előkelőségét. A színházban összeverődött „vegyes” közönség olyan lelkesedéssel és megindultsággal köszöntötte a cselekményt s a muzsikát, mintha messzetűnt s elveszett édenének visszatérő mosolya lenne az. Kijutott az ünneplésből nemcsak Offenbachnak, hanem a két szövegírónak, Hector Crémieux-nek és Ludovic Halévynak is.
Magyarországi bemutatók és adaptációk
Offenbach "Fortunio dala" először 1861. január 25-én került színpadra Pesten, a Nemzeti Színházban, majd kassai bemutatója 1862. február 2-án volt a Népszínházban. A darab népszerűségét mutatja, hogy a Rádió Dalszínháza többször is feldolgozta, sőt televíziós adaptáció is készült belőle.
Rádiós feldolgozások
Alfred de Musset és mások nyomán fordította Fischer Sándor, rádióra alkalmazta Innocent-Vincze Ernő. A magyar rádióban a daljátéknak három felvétele is ismert.
1949-es bemutató:A Rádió Dalszínházának első bemutatója 1949-ben volt, majd 1958. június 22-én, a Kossuth Rádióban is elhangzott 20:20-tól 21:25-ig.
- Közreműködött: a Magyar Állami Hangversenyzenekar
- Vezényelt: Fischer Sándor
- Rendező: Szécsi Ferenc
- Zenei rendező: Fejes Cecília
- Szereposztás:
- Fortunió, ügyvéd és jegyző - Maleczky Oszkár
- Lauretta, a leánya - Házy Erzsébet
- Valentin, Fortunió írnoka - Ilosfalvy Róbert
- Friquet, Fortunio patvaristája - Kishegyi Árpád
- Babette, szakácsnő - Palánkay Klára
- Guilleaume, írnok - Réti József
- Landry, írnok - Kövecses Béla
- Sylvain, írnok - Külkey László
- Saturnin, írnok - Bende Zsolt
Fontos megjegyezni, hogy az eredeti szövegkönyvben az ügyvéd feleségét Marie-nak hívják, nem Laurettának. Továbbá, ebben az átdolgozásban Lauretta nem Fortunio felesége, hanem - a korabeli erkölcsi viszonyokra tekintettel - az ügyvéd leányaként szerepel.
Offenbach: Fortunio dala - Mácsai Pál (Molnár András), Zempléni Mária
1989-es bemutató:A Rádió Dalszínházának harmadik bemutatója 1989. április 3-án volt, szintén a Kossuth Rádióban 20:30-tól 21:26-ig.
- Közreműködött: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
- Vezényelt: Breitner Tamás
- Rendező: Bozó László
- Zenei rendező: Bárány Gusztáv
- Szereposztás:
- Fortunió, ügyvéd és jegyző - Kállai Ferenc
- Lauretta, a leánya - Kincses Veronika (dialógusban: Hűvösvölgyi Ildikó)
- Valentin, Fortunió írnoka - Molnár András
- Friquet, Fortunio patvaristája - Rozsos István
- Babette, szakácsnő - Takács Tamara
- Guilleaume, írnok - Fülöp Attila
- Landry, írnok - Wendler Attila
- Sylvain, írnok - Korcsmáros Péter
- Saturnin, írnok - Martin János
Ebben a feldolgozásban is érvényesül az eredeti szövegkönyv változtatása, az ügyvéd felesége itt is Lauretta, a leánya szerepkörben.
Részletek a rádiófelvételekből
A daljáték 1958-as rádiófelvételének hanganyagára készült televíziós műsorból (Offenbach-est, 1963. július 27., 21:00 - 22:10) is maradtak fenn részletek, melyek ízelítőt adnak az akkori előadásmódból.
- Friquet kupléja - „patvarista”-dal - Kishegyi Árpád:„Akit patvarista véd, annak a sorsa szörnyűség, szigorú tényleg…”
- Négyes - Réti József, Kövecses Béla, Bende Zsolt, Külkey László
- Lauretta és Valentin szerelmi kettőse - Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert:„- Nos, üljön mellém és mondja el. /- Ó, Lauretta, ne íly közel! /- Ugyan mitől fél?…Hisz titkot súgni közelről kell. /- A szívem fél, van így az ember. Hallgatni nem tud, beszélni nem mer, ó lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég…./- Nos, mondja meg énnékem titkon, hogy kit szeret, oly végtelen? /- A neve az én drága titkom…./- Mondja hát, ki az a valaki? /- Azt nem merem bevallani. Jöjj bűvös dal! Segítni hív. Egy régen fájó, néma szív.”
- Szerenád:„Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejtek el, ha bennünk él egy kép, mely éltet, hallgatni kell. Számomra, míg csak él az élet és él a nyár, nevét elhallgatom, míg élek, mert így muszáj! De érte éget minden sóhaj, mely felzokog, s kívánja bár egy könnyes szóval, én meghalok. Haja oly szőke, mint a búza, s szempárja kék. Fájdalmam, lelkem összezúzza, és mégis szép. Ez lesz az életemnek vége, bús némaság, nincs arra szó, hogy kín az élet, szenved a vágy!…/-… bennem is csak érted ég a vágy! /- Ez lesz az életemnek vége, bús némaság! Nincs arra szó, hogy én mit érzek, kerget a vágy!…”
További részletek az operettből:
- Nyitány
- Kórus, jelenet és vízdal (Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Kövecses Béla, Külkey László, Réti József, Bende Zsolt):„- Nincs itt az úr…az ember így felszabadul… Az ördög vigye a sok aktát! Örökös írás, görnyedés!… - Éljen a jókedv, végre kimondom, most mulatunk! Itt az idő! Ennivalót! Most ez a fontos! Halljuk a konyhát, mit mond ő… …- Babett, Babett, drága, siess!… - Adj valamit már légy szíves!… - Úgy éhezek!… /- No, mi a baj? Halljuk a szót! - Ennivalót! Ennivalót! - De mit verik a házat fel! Hisz adok én, csak szólni kell! Van egy-két alma és kenyér…/- Van alma, az álom, és finom kenyér, ez mennyei álom, mely mindent megér!… Szép órát ígér! /- Babett, ez nekünk nem elég! Mert ehhez pedig üdítő víz kell! Valami ital illenék! Töltsd poharamat tele vízzel! …Enyhet nyújtsz, mikor eljön az asszony!… Rajta, Babett, itt a pohár! Szívem e víztől vágyva vár… Rajta, Babett, itt a pohár!…”
- Valentin dala (Ilosfalvy Róbert):„A vágyam, a vágyam, csak érte lángol, érte ég! A vágyam, a vágyam lázban vár már réges-rég!…”
- Lauretta dala (Házy Erzsébet):„…Gondold meg jól, hogy mit csinálsz! Hát jól vigyázz, hát jól vigyázz, könnyen pórul járhatsz! Könnyen pórul járhatsz, végül könnyen pórul jársz! Egy szó mint száz, csak jól vigyázz!…Csak annyit mondok, jól vigyázz!”
- Valentin és Friquet kettőse és jelenet (Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Bende Zsolt, Réti József, Kövecses Béla):„- Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejt-e dal? Ha bennünk él egy hit, mely éltet, hallgatni kell! …Nevét elhallgatom, míg élek, mert nincs remény!… /- A sanzon, a sanzon, de régóta vártuk, végre megtaláltuk! … - A gazdánk dala…. - Írjuk fel, írjuk fel, mert erről másolat is kell… /- Te bűvös dal! Ki téged hall, szerelmes dal, édes dal, szerelmet vall, bűvös dal…/- Most kivirul a szerelem… győz ez a dal a szíveken… győzni fog minden asszonyon az én dalom!… Babett, te drága konyhalány! A szíved lángra gyújtanám!…Csak szólj egy szót, tiéd a csók!…”
- Finálé (Házy Erzsébet, Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Külkey László, Réti József, Bende Zsolt):„Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejt-e dal? Ha bennünk él egy hit, mely éltet, hallgatni kell! …Nevét elhallgatom, míg élek, mert nincs remény!…- Babett! Valentin megtalálja Laurette-tét, és én? - Hallgasson, maga kis Fortunio! …”
Televíziós adaptáció - A „jóvátétel”
Érdemes megemlíteni a daljáték televíziós felvételét is, mely 1984. június 22-én került adásba az MTV-n 20:30-tól 21:15-ig a Zenés TV Színház bemutatójaként. Ez az operett televíziós filmváltozata.
- Műfordító: Innocent Vincze Ernő
- Vezető operatőr: Márk Iván
- Díszlettervező: Langmár András
- Jelmeztervező: Wieber Marianne
- Rendezte: Szirtes Tamás
- Szereposztás:
- Fortunio, ügyvéd - Mádi Szabó Gábor (próza)
- Lauretta, a felesége - Zempléni Mária
- Babette, szakácsnő - Halász Aranka
- Valentin, Fortunio írnoka, Lauretta imádója - Mácsai Pál (próza) - Énekhang: Molnár András
- Friquet, Fortunio patvaristája - Maros Gábor
- Ügyvédbojtár - Gárday Gábor
- Ügyvédbojtár - Kozáry Ferenc
- Ügyvédbojtár - Szolnoki Tibor
- Ügyvédbojtár - Sipos András
- Lányok: Détár Enikő, Makai Ágnes, Szegedi Dorottya, Vásári Mónika
- Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara
- Vezényel: Makláry László
- Dramaturg: Ruitner Sándor
- Zenei rendező: Fejes Cecília
- Koreográfus: Hencsey Róbert
- Időtartam: 45 perc
Ruitner Sándor dramaturg gondolatai az új televíziós operett bemutatójához (megjelent a korabeli RTV Újságban) rávilágítanak a két változat erkölcsi indokaira. Elmondása szerint „Akadnak az ember életében olyan vétségek, amelyek jóvátétele néha évtizedekig várat magára. A Zenés TV Színház következő bemutatója ilyen jóvátételi alkalmat kínál.” Amikor a Rádió Dalszínháza bemutatta a vígjátékot, „igencsak erkölcsös világban éltünk. Az, hogy a megbecsült, idős ügyvédet megcsalja fiatal felesége az iroda pelyhesállú ügyvédbojtárjával/írnokával, nem tartozott a hivatalosan támogatott operett-témák közé. A sziporkázóan szellemes zenét viszont be lehetett mutatni.” Ezért kézenfekvő megoldás kínálkozott: az ifjú asszonykából fiatal lány, az idős férjből pedig - korához illő - apa lett. Még a hepiendet is tálcán kínálta a korántsem ilyen konszolidált megoldásokért lelkesedő szerző darabja: a fiatalok - apai áldással - egymáséi lettek.
Ruitner azonban hangsúlyozza, hogy „Ám higgyék el, ez az eredeti Offenbach-darabban nem így van. A valódi történet most jelenik meg a képernyőn.” Ez a régi-új változat adja a maradandó színházi élményt azok számára, akik ismerik az operett megálmodójának gondolatvilágát. A dramaturg lelkiismerete is megnyugodhatott végre, korrigálva sok évtizedes „tévedését”.
Kacsóh Pongrác „Rákóczi daljátéka” - Egy történelmi mű újraértelmezése
A Budapesti Operettszínház előadásában Kacsóh Pongrác „Rákóczi daljátéka” is kiemelt figyelmet kapott, különösen II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója alkalmából. Ez a daljáték egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek a magyar történelem meghatározó alakjait állítják a középpontba.
A daljáték háttere és fogadtatása
A közönség véleménye, valamint a komponista, Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrác munkája immár közel negyedfélszáz előadást ért meg. Napokkal ezelőtt minden jegy elkelt, ami azt mutatja, hogy a közönség szívesen választotta ezt a történelmi témát. Történelmünk legtündöklőbb alakját, II. Rákóczi Ferencet állították daljátékuk középpontjába.
Ez a mű kiemelkedik azok közül, „amelyeknek legtöbbször épp csak alkalmi voltuk ad mulandó értéket.” A „Rákóczi daljátéka” azonban zenében egyaránt külön is jelentékeny alkotás, a szerző elmélyedéssel igyekezett tárgyának mélyére hatolni.
Kacsóh Pongrác zenéjének elemzése
„Külön fejezetet érdemel Kacsóh Pongrác muzsikája. komponista dicsőségét új babérral gazdagítja. ebben az új művében a mesterségbeli tudás teljes vértezetében jelenik meg.” Becsvágya is nagyobbra sarkallta, gazdagabb, mint a János vitézé. Kiemeli Kacsóh Pongrácot: az első felvonásbeli románc, a második felvonásban „Lipót császár nem királyunk!”
Ezek az alkotások azt mutatják, hogy Kacsóh Pongrác nagyot fejlődött két esztendő alatt. A közönség sokkal jobban megérti, mint bármely szövegét. Érdekesség, hogy a darab korabeli megítélése szerint a téma miatt „nem operett-színpadra való… magaslaton áll.” Sajnos a mű nem kapott akkora publicitást, mint megérdemelte volna, "kiszorították." Sem a Rákóczi születésének 300. emlékévében, 1976-ban, sem most a 350.-ben nem került előtérbe.
A Rádió Dalszínháza bemutatója
A Rádió Dalszínháza 1964. január 4-én mutatta be a daljátékot.
- A cselekmény helyszínei: bécsi Hofburg (I. felvonás), a nagyszombati kuruc tábor (II. felvonás), a munkácsi vár (III. felvonás 1. kép), a Vereckei-szoros (III. felvonás 2. kép). Ezek a helyszínek a hős evolúcióját tárják szemünk elé.
- Cselekmény: A történet az udvarban nevelkedő főurat mutatja be, akit a császár engedélyével haza, Magyarországra visznek. Később a vesztett csata halottjait és a magyar szabadságot siratja. A dalmű egy-két motívuma ötlik fel.
Zenés komédiák és operettek más szerzőktől
A zenés színház világa nem korlátozódik csupán Offenbachra és Kacsóh Pongrácra. Számos más szerző is hozzájárult a műfaj gazdagságához, gyakran különleges történetekkel és egyedi zenei megoldásokkal.
Nyikolaj A. V. dala és más orosz operettek
A "II. V. Nyikolaj A. Iván dala" című operett is egy zenés komédiának nevezhető. A zeneszerző Bakonyi Károly, a darab középpontjában a XVIII. századi oroszországi történet áll.
A cselekmény szerint Ivan, egy szegény sorból származó fiú, aki annak idején egy zsák dohányért vettek meg mindenesnek, titokban szerelmes Ljubába, egy másik szolgálólányba. Együtt küzdenek a jobb életért, tanítással és tanulással veszik fel a harcot az elnyomás ellen. Ivan a cárnál megkapja a kapitányi rangot, szabad ember lesz, és övé lesz Ljuba.
Részletek az operett zenéjéből (nincs hangzó énekfelvételük):
- Nyitókórus, I. felvonás: "Vendéglátó víg lakomára készül mára fel a ház"
- Szmurov dala: "Álmok, álmok, szép gyerekálmok"
- Iván kórussal kísért dala, I. felvonás: "Jársz-e néha még a kert ölén egyedül?"
- Ljuba és Iván kettőse, I. felvonás
Miklós vezényli
A darab bemutatója a Magyar Színházban (a Nemzeti Színház Kamaraszínháza) volt 1949. június 9-én. A zenét Miklós vezényli.
A zenés komédiák és operettek, mint Offenbach "Fortunio dala" vagy Kacsóh Pongrác "Rákóczi daljátéka", nem csupán szórakoztatnak, hanem tükröt tartanak a társadalom elé, bemutatva a kor erkölcsi normáit, történelmi eseményeit és az emberi érzelmek időtlen természetét. Isabel Karajan művészi munkássága pedig azt bizonyítja, hogy az előadó-művészet folyamatosan képes megújulni és új utakat találni, feszegetve a határokat a műfajok és témák között.