Az Itáliai Tyúk: Színpompás Fajtaváltozatok és Jelentőség

Az itáliai tyúk története mintegy 150 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a német tenyésztők felfigyeltek az Észak-Olaszországból származó livornói tyúkra, és az 1870-es évek táján elkezdték tenyészteni. A fajta kialakulása a múlt századfordulóra tehető, és az évtizedek során a tenyésztők több mint 20 színváltozatot fejlesztettek ki. Az új színváltozatok nemesítése napjainkban is folytatódik, gyakran más fajták bevonásával.

Az itáliai tyúk gazdasági jelentősége kiemelkedő. Korán érő tojótyúkról van szó, amely több éven át tartó, magas tojástermeléssel jeleskedik. A csibék gyors növekedésűek és könnyen felnevelhetők. A tojóérettség a tartási és takarmányozási körülményektől függően már a 20-24. héten bekövetkezhet. Az itáliai tyúk tojásai jellemzően fehérek, bár egy-két színváltozatnál sárgás árnyalatúak is lehetnek. Éves tojásszámuk 180-200 darab, súlyuk pedig körülbelül 55 gramm. A fajta rosszul, vagy egyáltalán nem kotlik meg.

Az Itáliai Tyúk Fizikai Jellemzői

Az itáliai tyúk robusztus testfelépítésű. Törzse erős, széles, hosszú, vízszintes tartású. Vállai szélesek és lekerekítettek. Termetes, erőteljes testet mutat, széles mellel és jól fejlett, telt, puha hassal. Középmagas, tág állású. A farok szélesen tűzött és meglehetősen zárt, enyhén felfelé emelkedő vonalban hordott. A taraj metszésében a kakaséhoz hasonló, elöl felálló, hátsó része az oldalán fekszik anélkül, hogy a szemet eltakarná. A toll közepes hosszúságú, széles és jól kerekített.

A sok évtizedes tenyésztői munka során a fajta számos változáson ment keresztül, például a taréj formája is módosult. A klasszikus fűrésztaréj mellett már rózsatarajú egyedek is megjelentek, valószínűleg már 1853 körül. Egyes szakértők szerint ezek az egyedek azonban már vesztettek a fajta nemességéből. A kakasok súlya 2,25-3 kg, míg a tyúkoké 1,75-2,5 kg.

Színváltozatok és Mintázatok

Az itáliai tyúkfajtánál szinte minden lehetséges tollazatszín-kombináció megjelenik, de a természet szabta határokat nem lehet átlépni. A tenyésztők számára az egyik legkedveltebb szín a sárga. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy a sárga tónus gyakran csak a toll felületére korlátozódik, míg a toll többi része fehér. Kedvező lenne, ha a sárga tónus a tollcsévéig érne.

Néhány fontosabb színváltozat és azok jellegzetességei:

Fogolyszínű

Ez a színváltozat terjedt el először Németországban, mivel jó védőszínnek bizonyult a nappali ragadozó madarakkal szemben a mezőn és erdőszéleken élelmet kereső tyúkok számára.

• Kakas: A fej sötét aranyszínű, a nyakfüggelék sötét aranyszínű, fekete szálkázottsággal, aminek a szegélyt nem szabad áttörnie. A tollgerinc fehér, ezüstfehér hát, zöldes fényű fekete szárnyszalag. Az elsőrendű evezők feketék, keskeny, fehér szegéllyel. A másodrendű evezők külső zászlói fehérek, a nyeregtájék ezüstfehér, csíkozás nélküli. A mell fekete, enyhe fehér szegéllyel, a comb fekete, fehéren szegélyezett. A farok fekete, a sarlótollak zöldes fényűek, a maradék tollazat fekete.
• Tyúk: A fej ezüstszürke, a gallértollai ezüstfehérek fekete szegéllyel, aminek nem szabad a toll hegyéig futnia. A hát, váll és a szárnyak ezüstszürkék, egyenletesen permetezettek és fehér tollgerincűek. A nyakgallértollaktól a farokig minden egyes tollnak világos ezüstszürke szegélyűnek kell lennie.
• Durva hibák kakasnál: Túl barna vagy szalmaszínű függelékek, sötét szárnyfedők, mell- vagy combrajz, erősen lisztes evezők.

Aranyszínű

• Kakas: A nyakfüggelék aranyos, fekete gerinc-csíkkal, amelynek a szegélyt nem szabad áttörnie. A vállfedők és a hát aranyvörösek, a nyeregfüggelék telt aranyszínű, gerinc-csík nélkül. A függelékeken és a fedőkön vaskos, arany árnyalat, a szalagok fémes, feketészölden csillogók. A kézevezők feketék, keskeny, barna külső szegéllyel, a karevezők fekete belső zászlóval és csúccsal, valamint barna külső zászlókkal, amelyek a barna háromszöget képzik.
• Tyúk: A fej és a nyakfüggelék aranyos, minden tollon fekete gerinc-csík, amelynek a szegélyt nem szabad áttörnie. A hát, a vállak és a szárnyak azonos árnyalatú barnás alapszínűek, minden tollon fekete fröcsköltség, erősen szembetűnő sárgásfehér gerinccel és élesen elváló, egyenletes, aranyos flitterrel. A flitter és a gerincrajz a combokig terjednek.
• Durva hibák kakasnál: Túl barna vagy szalmaszínű függelékek, sötét fedők, a mell- és a combrajz teljes hiánya, durva, tarkán foltozott mell, erősen lisztes evezők.
• Durva hibák tyúknál: Nagyon nyitott vagy áttört nyakrajz, rozsda, sárga hátszín, lisztezettség az evezőkön és a sarlókon.

Fehér Pettyes Fekete (fekete, fehér pettyekkel)

• Kakas: Az alapszín fekete, bogárzöld fénnyel. Az aljtollazat feketésszürke, az egyes tollak rajza „V” alakú, tiszta fehér folt (petty) a toll hegyén és a mellen, a szárnyfedőkön és a combokon egyenletesen eloszolva kell mutatkoznia. A nyak- és a nyeregfüggelék tollai ugyanígy fehér hegyűek. A sarlók és a kormánytollak lehetőleg feketék, fehér csúccsal.
• Tyúk: Az egész testen olyan egyenletesen eloszolva rajzosak, amennyire csak lehetséges, minél több olyan tolluk legyen, amelyek hegyén „V” alakú fehér hegy mutatkozik. Fiatal állatokon a rajz sokkal gyengébb, mint az öregeken.

Sávozott

• Kakas: Lehetőleg egyenletes váltakozással minden toll feketével és élesen elválóan enyhe tejkékkel, keresztben sávozott. A sávok lehetőleg keskeny sorokban, egyenes vonalban futnak, kakasoknál azonos szélességben.
• Tyúk: Fekete sávjai szélesebbek, s emiatt sötétebb, mint a kakas.
• Durva hibák kakasnál: Sárga vagy szürke szín a rajzban, barna a fekete toll részeken, elmosódott fekete, rozsda a szárnyakon és a háton, fehér a sarlókban és a szárnyfedőkön.

Ivart Jelző Színű

• Kakas: A mell, a has, a kézevezők, a farok és az aljtollazat szürkén kendermagos. A nyakfüggelék vöröses-sárga, a nyeregfüggelék aranyszínű, mindkettő szürke gerinc-csíkkal és fehér kereszt sávozottsággal. A hát és a vállak vörösek, mutatkozó kendermagozottsággal. A karevezők belső zászlója szürke, a külső zászló szürke-fehér-sárga színnel hullámzott, összecsukva háromszínű szárny háromszöget képez.

Kék-Fogolyszínű

• Kakas: A rajz olyan, mint a fogolyszínű kakasé, de a fekete helyén kék szerepel. A fej narancsvörös, a nyakfüggelék aranyos, a tollak hegyei valamivel sötétebbek, tiszta kék gerincsávval, a szegélynek enyhén át kell törnie. A vállfedők és a hát aranyvörösek, a nyeregfüggelék aranyos, kék gerinc-sávokkal, a függelékeken és a fedőkön finom arany árnyalat mutatkozik. A szárnyfedőkön tiszta kék szalag, a kézevezők kékek, keskeny, barna külső szegéllyel. A karevezők belső zászlója és hegyei kékek, csak az összecsukott szárnyak esetén látható külső zászló barna és a háromszöget képzi. A mell, a combok és a farok tiszta kékek.
• Tyúk: A fej és a nyakfüggelék aranyos, utóbbin tiszta kék gerincsávval, amely a szegélyt enyhén áttörheti.
• Durva hibák kakasnál: Kékkel szegélyezett mell, has és combok, rozsdás kék szín, durván áttörő gerinc-sáv, a toll hegyén mutatkozó erős kék külső szegéllyel (rozsda gallér).
• Durva hibák tyúknál: Durván áttörő gerincsáv, a toll hegyén erős, kék külső szegéllyel (rozsda gallér), nem tiszta, kormos vagy erősen rozsdás kék szín.

Gyöngyszürke-Narancs

• Kakas: Az alapszín gyöngyszürke. A fej, a nyak- és a nyeregfüggelék szalmasárga, enyhe szürke gerinc-sávval. A hát és a szárnyfedők szalmasárgák. A mell, a has, a combok, az evezők, a kormánytollak és a sarlók gyöngyszürkék, fehér futtatottság nélkül, a mellen az enyhe szegélyezettség megengedett.

Narancsszínű

• Kakas: A fej szalmasárga, a nyakfüggelék szalmasárga, fekete gerinc-sávokkal, amelyeknek nem szabad áttörniük. A hát közepe gesztenyebarna, intenzíven ragyogó, a vállak egyenletes narancsvöröstől arany narancsig. A szárnyakon széles szalagot képezve, a szárnyszalagok fémes kékeszöld színben fénylők. A kézevezők feketék sárgásfehér külső zászlóval. A karevezők belső zászlója és hegye fekete, a külső zászló sárgásfehér úgy, hogy az összecsukott szárnyakon, feketén keretezett, sárgásfehér háromszög mutatkozik. A nyeregfüggelék narancssárga, enyhe, alig látható fekete gerincsávval. A has és a farok fekete, a sarlótollakon erős zöld fénnyel. A mell és a combok feketék, a mell felső részén keskeny, narancsszínű szegélyezettség megengedett.
• Tyúk: A fej szürke, sárga futtatottsággal. A nyakfüggelék szalmasárga, fekete gerincsávokkal, amelyeknek nem szabad áttörniük, minden tollnak viaszsárga a gerince. A hát, a vállak és a szárnyak szürkésbarnák, szalmasárga futtatottsággal és finom fröcsköltséggel, erősen viaszsárga gerincek és keskeny, szalmasárga szegélyezettség.
• Durva hibák kakasnál: Nagyon nyitott vagy áttörő nyakrajz, a mell és a combok durva rajza, nagyon foltos, nem egységes vagy túl világos hátszín, hiányzó zöld fény, erősen lisztes evezők és sarlók.

Vörös Nyerges

• Kakas: A tószín tejfel fehér, a fej narancsvörös, a nyaktollak világos aranysárgák, a hegyük felé kissé teltebbé válók, tejfel fehér gerincsáv, amelynek nem szabad áttörnie. A váll és a hát színe mély vérvörös (karminvörös), a hát színe a nyereg felé kissé kivilágosodik. A nyeregfüggelék vörös, aranysárgával szegélyezett, finom, alig látható tejfel fehér gerincsávokkal, melyek nem törhetnek át. A szárnyfedők vérvörösek és széles tejfel fehér szalaggal vannak lezárva. A kézevezők tejfel fehérek. A karevezők belső zászlója és hegye fehér, a külső zászló vörösbarna, az összezárt szárnyon fehérrel keretezett, vörösbarna háromszöget képezve. A mell, a has, a combok és a farok tejfel fehérek. Különösen intenzív színű állatokon gyakran enyhe fekete fröccsök jelentkeznek ezeken a helyeken, melyek megengedettek. Öreg kakasok esetében az enyhe, világos vörös szélek a mellen és a farokfedő tollakon megengedettek.
• Durva hibák: Fehérrel áttört szárnyfedők öreg kakasoknál, fehérrel fröcskölt nyak- és nyeregfüggelék, sok fekete a farokban, világosvörös szélekkel jelzett mell fiatal kakasok esetében.

Vörös

• Kakas: Egyenletes, fénylő, telt vörös, de nem rhode island vörös. Az aljtollazat vörös, a farok feketeként megengedett, azonban nem zöld lakkal, hanem bíbor színűvel.
• Tyúk: Lehetőség szerint egyenletes toll, fényben gazdag vörös, de nem rhode island vörös.

Sárga

• Kakas és tyúk: Egyenletes aranysárga felső- és aljtollazattal, sárga tollgerincekkel. A farok enyhe fröcsköltsége megengedett, viszont nem mutatkozhat fehér szín, illetve lisztezettség. A kéz- és a karevezőknek telt sárgáknak kell lenniük és sötét sárga tollgerincekkel kell rendelkezniük.
• Durva hibák: Vörös, szalmás vagy nagyon foltos tollazat, fekete szín az evezőkön, lisztezettség, nyakrajz, sok korom a farokban.

Kék

• Kakas: Az alapszín egyenletes, közép árnyalatú galamb kék szegéllyel vagy anélkül (valamivel világosabb vagy sötétebb alapszín egyelőre még megengedett). A fej, a nyak- és a nyeregfüggelék színe mély sötétkéktől bársonyfeketéig, változhat. A fő és a mellsarlók mély sötétkékek, az aljtollazat világoskék.
• Tyúk: Az alapszín egyenletes, közép árnyalatú galamb kék szegéllyel vagy anélkül (valamivel világosabb vagy sötétebb alapszín egyelőre még megengedett).

Világos

• Kakas: A fej fehér, a nyakfüggelék ezüstfehér, fekete, zölden csillogó szárnycsíkokkal, amelyeknek nem szabad a csúcsig kifutniuk. A rajz csaknem a fejig felérő és elöl csukott (gallérzáródás), a nyakfüggelék alatt a felső háton fekete csepprajzolattal. A farok tiszta fekete, zöldes fénnyel, a fedőtollak és a kis sarlók fehérrel szegélyezettek. A nyereg lehetőleg szárcsík rajz nélküli. A kézevezők feketék, fehérrel szegett külső zászlóval, a karevezők belső zászlója fekete, külső zászlója fehér, a fehér szárny háromszöget képezve. A többi tollazat tiszta ezüstfehér, az aljtollazat szürkéskék.

Porcelán Színű

• Kakas: Az alapszín világos, tiszta aranybarna, mohóság és bors nélkül. Minden toll végén kerek, fekete folt és abban, a toll hegyén egy kis fehér pont (gyöngy) helyezkedik el. (Több éves állatok esetében a fehér pont valamivel nagyobb és a fehér folt ekkor félhold alakú keretezettség.) A nyak- és a nyeregfüggelék sötét aranyos, nem vörös, a nyakfüggelékben fekete gerincszálkázottság. Az öreg kakasok függelékeiben fehér pontrajznak kell lennie, a fiatal kakasoknak kevesebb a gyöngyözöttsége. A vállak és a hát vörösbarnák, tehát valamivel sötétebbek, mint a másutti alapszín. Az evezők belső zászlója fekete, külső zászlója aranybarna úgy, hogy a zárt szárny a háromszöget tiszta alapszínűként mutatja. Lehetőleg minden evezőtoll csúcsán fehér végfolt, a szárnyfedő tollakon két feketefehér szárnyszalag, a faroktollak feketék, fehér végfolttal.

Fehér Pettyes Kék (kék fehér pettyekkel)

• Kakas: Az alapszín kékesszürke, az aljtollazat világos kék. Az egyes tollak rajza vonatkozásában törekednek a toll hegyén helyezkedő tiszta fehér folt (bab) elérésére, melynek a mellen, a szárnyfedőkön és a combokon lehetőleg egyenletes eloszlásban kell mutatkoznia, szalag rajz elérésére törekednek. A nyak- és a nyeregfüggelék sötétkékek, fehér tollhegyekkel, vagy fehérrel gyöngyözött. A sarlók lehetőleg fehér hegyűek.
• Tyúk: Az alapszín kékesszürke. Az egész testen a tollazat egyenletesen mintázott. A fej és nyak színe valamivel sötétebb kék. Az aljtollak világoskékek, a láb színe sárga. Enyhe zöldessárga lábszín is engedélyezett.
• Durva hiba: Durva hiba a halvány, majdnem fehér vagy foltos alapszín, a barna gallértollak, a tisztátlan vagy mosott alapszín és a túl sok fehér.

Fekete Szegélyes Arany

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék telt aranyszínében finom fekete gerincszálkázottsággal, amelynek nem szabad áttörnie. A vállfedők és a hát erősen csillogó, telt aranyszínűtől gesztenyebarnáig, rozsda vagy egyéb szín bekeveredése nélkül. A nyeregfüggelék olyan, mint a nyakfüggelék. A mell, a has, és a combok minden tollán aranyvörös középső mező és zöld ragyogású, fekete szegélyezettség. A kézevezők külső zászlója aranyvörös, belső zászlója fekete. A karevezők telt aranyszínűek, fekete szegélyezettséggel, összecsukott szárny esetén két zölden ragyogó, finoman szegélyezett, aranyvörös szárny háromszöget képezve. Az aljtollazat fekete, a farok fekete, dús zöld fénnyel.
• Durva hibák kakasnál: Túlságosan tompa vagy fakó szín, erősen kormos nyak- és nyeregfüggelék, nem tiszta színek a vállakon, a szárnyfedőkön és a háton, a tollazatban különösen a farokban, a szegély hiányzó zöld fénye.

Kék Szegélyes Arany

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék aranytól aranyvörösig, a kék gerinc-szálkázottság kitűzött cél. A vállfedők és a hát ragyogó gesztenyebarnák. A nyeregfüggelék telt aranyszínű, kék gerinc-szálkázottsággal. A mell, a has és a combok minden tolla kékkel keskenyen szegélyezett, aranyvörös középső mezővel. A nagy evezők külső zászlója aranyvörös, a fedett belső zászló világoskék. A szárnyfedő tollaknak kékkel szegélyezett szalagot kell képezniük. Az aljtollazat kékesszürke, a farok ragyogó világoskék.

Fehérrel Szegélyezett Arany

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék aranyszínű, fehér gerincszálkákkal. A vállak és a hát erős aranyvörös. A nyeregfüggelék aranyszínű, finom, fehér gerincszálkákkal. A mell és a comb minden tollán tejfel fehér szegélyezettség és aranyvörös középső mező. A has- és az aljszín fehér. A szárnyfedő tollaknak fehérrel szegett szalagot kell viselniük. A farok fehér.

A Magyar Királyság és az Itáliai Kapcsolatok: Egy Történelmi Kitérő

Az itáliai tyúkcsoport és Magyarország közötti kapcsolatok, bár közvetlenül nem kapcsolódnak a fajta tenyésztéséhez, felidéznek egy érdekes történelmi metszetet, amely az itáliai kultúra hatását mutatja be a Magyar Királyságban. Különös izgalomban tartotta a Magyar Királyság alattvalóit 1476 decembere. December 22-én Buda város Nagyboldogasszony-temploma királyi menyegzőnek adott otthont, s az ifjú pár, Hunyadi Mátyás és a nápolyi király lánya, Aragóniai Beatrix alig tértek vissza fényűzően feldíszített lovaikon, egy fekete paripán és egy fehér poroszkán a várba, menten szárnyra kaptak a találgatások házasságuk elhálását illetően. Voltak, akik illendőnek vélték volna, ha a friss házasok megvárnák a karácsonyi ünnepnapok elteltét. Akadtak azonban olyanok is, akik azt rebesgették, hogy a jeles eseményre már a szertartást követő este sor került. Bizonyosat csak igen kevesen tudhattak még azon vendégek közül is, akik a magyar király hetedhét országra szóló lakodalmára összesereglettek.

Mátyás gáláns házigazdaként igyekezett olyan színpompás mulatságokról gondoskodni, mely országa világi és egyházi előkelőinek, az itáliai, a német és a cseh királyságbeli fejedelmeknek, illetve azok követeinek egyaránt megelégedésül szolgált. A király szenvedélyesen szerette a lovagi tornákat, élete során maga is többször vált párbajok hősévé, így tehát a bajvívást ezúttal sem nélkülözhette a szórakoztatásból. A szenteste napján rendezett viadalban a résztvevők kopjatörésben mérhették össze tudásukat, tehetségüket. A tornán hosszú kopjanyélre tűzött háromágú, gúla alakú úgynevezett koronácska kopjacsúccsal harcoltak.

Az önfeledt szórakozás örömébe azonban üröm is vegyült, mely leginkább a királyné környezetét tölthette el fájdalommal. December 24-én ugyanis holtan találták a nápolyi király egyik legkiválóbb harsonását, akit utolsó útjára a város valamennyi kolostorának tagjai elkísértek, a végső nyughelyéül választott budai templom pedig gazdagabb lett a zenész fúvós hangszereivel és egyéb vagyontárgyaival.

December 25-én - tartózkodva minden világi látványosságtól - az egyházi ünnepé volt a főszerep. Az uralkodó kíséretével a várból kilovagolva a Boldogasszony-templomnak vette az irányt, ahol körmenetet tartottak, majd elkezdődött az ünnepi mise. Miután a felajánlási ének elhangzásakor az uralkodó maga is lerótta adományát, az oltár mellett helyet foglalva várta, hogy a szertartás véget érjen, hogy hármat, az olaszok közül lovaggá üthessen. A király fúvósai, akik egyébként a lakomákon a talpalávalót is fújták, az ünnepi mise alkalmával egyházi szolgálatot teljesítettek.

Karácsony másnapján, vagyis december 26-án a legfőbb látványosságot személyesen a király biztosította, megjelenése és öltözete ugyanis minden képzeletet felülmúló gazdagságról árulkodott. Gyöngyökkel és drágakövekkel hímzett sárga kabátjához értékes ékszert öltött, melybe három, méretesnek nevezhető, halvány rubint foglaltak, alattuk aranyláncon nagyobb mogyoró méretű gyémánt, ez alatt aranyláncon egy fél tojás nagyságú smaragd függött, az egymás alatt ilyetén elhelyezkedő piros-fehér-zöld színek sorát egy mogyoró méretű igazgyöngy zárta. A kabátra két sorban, mintha az uralkodó nyakláncot viselne, mogyorónyi igazgyöngyöket varrtak. A ruha jobb ujját arannyal és gyönggyel ugyancsak gazdagon hímezték, s közepén gyöngyökből egy bőregér díszelgett, melynek szárnyait aranyozott fémlemezekből készítették.

Mátyás jól tudta, hogy a szemet gyönyörködtető pompa, lovagi tornák és körmenetek látványa mit sem ér, ha vendégei korgó gyomorral hagyják el országát, éppen ezért komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a menyegzőjére egybegyűlteket még karácsony böjtje előtt jóllakassa. A december 22-i esküvői szertartást követően a násznép átvonult a budai várba, melynek termébe átlósan 22 lépés hosszú asztalt helyeztek el, amely felett három ugyancsak 22 lépés hosszú és 10 lépés széles gyöngyhímzéses vörös bársony függött, melyeken szintén gyöngyökből kivarrva a Magyar Királyság és a királyné címerei voltak láthatók, alattuk és mellettük a teremben méretes aranyszöveteket feszítettek.

A király és balján a királyné az asztal középső részén foglaltak helyet, s a királyi pár, de kizárólag csak ők, aranytálakból ettek. Beatrix aranyos kabátot viselt, fején gyöngykoszorút, melyen hátul egy aprócska puszpángkoszorú zöldellt. A királyné mögött udvartartásának egyik tagja ült, kinek az volt a dolga, hogy az asszony olasz módra, kibontva viselt hajának fürtjeit elsimítsa, valahányszor az fejét oldalra fordította. Mátyás balján ült a királyné fivére, majd sorban az olaszok, a királyné mellett Kristóf bajor herceg valamint Lajos bajor herceg és a rajnai választó követei foglaltak helyet, őket követte a pápai legátus, négy püspök és az országnagyok. Az ételeket selyemmel díszített öltözetet viselő étekfogók hozták be, akiket az előkelők sorából négy személy kísért. A teremben helyet kaphattak Mátyás fúvósai és dobosai is, akik nem csupán a lakomák táncos részében kaptak főszerepet, de az egyes fogások felszolgálását is hangszereik megszólaltatásával jelezték.

Az első étel a Mátyás cukrászmesterei által előállított édes csemegék, valószínűleg kandírozott gyümölcsök, cukrozott magvak voltak, míg a második fogás alatt élő madarak szép éneke kápráztatta el a vendégeket. Harmadik ételként vaddisznópecsenye került az asztalra, majd barna és fehér szósszal, szeletelt vagdaltat kínáltak fel. Az ötödik ételkompozíción aranyozott levelű puszpángfán ugyancsak aranyozott mókusok és angyalok emelkedtek, ezt ismét húsétel követte: aranyló császármadár és kappan sárga almával. Majd a cukrászművészet újabb bravúrjaként egy kertet hoztak be: a kerítésen madarak ültek fehér és barna színű pirított cukorból és kandírozott gyümölcsből, illetve cukrozott magvakból, a kert közepén emelkedett egy arany mirtuszfa, azon körték és édes csemegék függtek, mintha aprószemű, barna és zöld diók váltogatnák egymást. Az Újvilág felfedezése előtti időkben nemcsak a nádcukor és a cukorliszt, vagyis a porcukor számított az európai konyhákban a fűszerárukkal azonos kategóriájú különlegességnek, de a nyolcadik fogásban feltálalt rizs is ilyennek tekinthető. Kilencedikként megint sült vadpecsenye, majd pácolt csirke sárga lében következett, s végül a lakomát fánk zárta. A tizenegy felszolgált étel, melyek némelyike inkább az uralkodói reprezentációt, mint az étvágy csillapítását szolgálta, szinte eltörpült a néhány nappal korábbi, Beatrix koronázása alkalmából rendezett fehérvári fogadás huszonnégy fogása mellett, melyek mindegyikét idő hiányában fel sem tudták szolgálni. Mátyás a meghívottakat még menyegzőjét követően is udvarában tartotta, s csak vízkereszt napján (1477. január 6.) engedte útra kelni őket, ám akkor sem üres kézzel távoztak, hanem értékes ajándékokkal megrakodva.

Ez a történelmi leírás rávilágít az itáliai hatásokra a magyar udvarban, különösen Beatrix királyné révén, aki magával hozta hazájának kultúráját és szokásait, gazdagítva ezzel a magyar udvari életet.

tags: #italiai #csirke #csoport