A Japán Szilva (Prunus mume): Kultúra, Gasztronómia és Termesztés

A japán szilva, vagy ahogyan gyakran nevezik, az ume (Prunus mume), egy különleges gyümölcs, amely Kínából származik, de Japánban vált igazán ismertté és széles körben elterjedtté, mélyen beépülve a kultúrába és a gasztronómiába. Bár nem a hagyományos értelemben vett szilvafajták közé tartozik - valójában közelebb áll a sárgabarackhoz -, egyedi ízvilága és számos egészségügyi előnye miatt világszerte egyre népszerűbb.

Az Ume: Botanikai Jellemzők és Megjelenés

Az ume kis méretű, kerek alakú gyümölcs, melynek színe jellemzően piros, rózsaszín vagy sárga. A bélhúsa gazdag lila árnyalatot is kaphat, ami különösen dekoratívvá teszi. Az érett japán szilva enyhén savanykás ízvilágú, ugyanakkor édes utóízt hagy maga után. Május végén és júniusban érik, amikor még kissé kemény, de már sárgulni kezd, és tökéletes állapotban van a befőzéshez. Az ume nem igazán alkalmas nyersen fogyasztásra, feldolgozva azonban egyedülálló ízt és jótékony hatásokat kínál.

Felhasználási Módok a Japán Gasztronómiában

A japán szilva sokféleképpen felhasználható. Frissen is fogyasztható, de gyakran készítenek belőle lekvárt, dzsemet, szirupot és különféle desszerteket. Az egyik legismertebb felhasználási forma az umeboshi, egy erősen sós, erjesztett japán szilva, amit gyakran fogyasztanak a japán konyhában. Az umeboshit általában rizs mellé vagy salátákhoz adják. Ezenkívül szirupot is készítenek belőle, amely különleges ízesítőként szolgál italokhoz és koktélokhoz, például az umeshu, azaz japán szilvabor alapanyagaként.

Az Umeboshi: Sós-savanyú Csemege Hagyományos Ételekhez

Az umeboshi, más néven sós-savanyú szilva, a japán konyha ikonikus eleme. Bento dobozok képeit nézve bizonyára sokan találkoztak már azzal a kis, meggy kinézetű étellel, amit a rizs tetejére szoktak tenni. Az umeboshi elkészítése hosszadalmas, de megéri a fáradságot: a leszüretelt gyümölcsöt sóval megszórva, súllyal lenyomva fermentálják, majd több napon át napon szárítják. Gyakran shiso (perilla) levelet is használnak hozzá, amely mélybordó színt és különleges aromát ad neki.

Az Umeboshi Egészségügyi Előnyei

Az umeboshi a japán népi gyógyászatban is nagy becsben tartott alapanyag, számos jótékony hatással rendelkezik:

• Emésztést segítő hatás: Erős savas íze serkenti a nyáltermelést és az emésztőnedvek kiválasztását, így elősegíti a gyomor működését és az emésztést. Étkezések előtt vagy után fogyasztva enyhítheti a nehéz gyomorérzetet.
• Antibakteriális és fertőtlenítő tulajdonság: A benne található citromsav erőteljes antibakteriális hatású. Ezért régen (és ma is) gyakran teszik bentóba, mivel segít megőrizni az étel frissességét, különösen nyáron. Úgy tartják, hogy a rizs közepébe helyezett umeboshi "megvédi" az ételt a megromlástól.
• Lúgosító hatás: Bár savanyú, az umeboshi a szervezetben lúgosító hatású. Ez különösen fontos a modern étrend savasító hatásának ellensúlyozására, hozzájárulva a test pH-egyensúlyának fenntartásához.
• Máj- és méregtelenítő támogatás: Hagyományosan az umeboshit használják a máj tisztítására és alkohol fogyasztás utáni rosszullétek enyhítésére, például másnaposság ellen. Támogatja a szervezet méregtelenítő folyamatait.
• Energia és fáradtság ellen: A citromsav segíti az energiatermeléshez szükséges anyagcsere-folyamatokat, ezért az umeboshi fogyasztása csökkentheti a fáradtságérzetet. A hagyomány szerint különösen hasznos nyári kimerültség idején.
• Immuerősítő: A fermentáció során keletkező hasznos vegyületek és antioxidánsok hozzájárulnak az immunrendszer működésének támogatásához, különösen hosszú távú fogyasztás esetén.

Az Umeboshi Fogyasztása

Reggelente egy darab umeboshi egy csésze zöld teával (pl. bancha) Japánban hagyományos "egészségvédő" rituálé. Fogyasztható rizsgombócban (onigiri), különösen utazás vagy nyári piknik idején, vagy forró vízben vagy zöld teában oldva (ume-cha) enyhe gyomorrontás vagy megfázás esetén. Itthon több biobolt is tart umeboshit, és ázsiai boltokban is beszerezhető.

A Japán Szilva Termesztése és Gondozása

A japán szilva (Prunus salicina Lindl.) egy távol-keleti szilvaféle, amelyet a hazai nemes szilváktól legkönnyebben alakja és héja alapján lehet megkülönböztetni. A gyümölcshús íze hasonló, ám a japán szilva színe belülről egészen élénksárga, illetve pirosas, középen mindkét esetben csonthéjas mag található. Gazdag vitaminokban, rostokban és természetes illóolajokban, fogyasztása egészséges, gyakorlatilag bármilyen diétába könnyedén beilleszthető. A világon a legnagyobb mértékben Kínában termesztik, ezért találkozhatunk a kínai szilva elnevezéssel is. Mivel ez egy keményebb húsú, nagy szemű szilva, leggyakrabban étkezési gyümölcsként és desszertgyümölcsként hasznosítják. Gyakran keresztezik a cseresznyeszilvával, aminek eredményeképp a japán szilva húsa vöröses, héja világosabb lehet.

Az Ültetés és Metszés Szabályai

A japán szilvafa csemeték ültetése a legtöbb gyümölcsfához hasonlóan október végétől március végéig történik, a hideg, ám fagymentes időszakban. A szabadgyökerű facsemeték könnyen beszerezhetők faiskolákból. Az ültetőgödröt a fa méretéhez igazítsuk, általában elég egy 60x60-as mélyedést kiásni. A sérült, törött gyökereket érdemes eltávolítani, a hosszú szálakat visszavágni. A földdel betakart facsemeték tövénél taposással tömörítsük a talajt, amely gyakorlatilag bármilyen típusú lehet.

Amíg a japán szilvafa fiatal - az első 3 évben -, alkalmazzunk koronaalakító metszést, a szilvafákra jellemző váza- vagy katlanformára. Ügyeljünk a kisebb termőnyársak meghagyására, alkalmazzunk külső rügyre történő metszést. A metszést a kora tavaszi fagyok után, de még a virágzás előtt végezzük el, higiénikus eszközökkel. A 4. évtől érdemes évente trágyázni a talajt a japán szilvafa fejlődése érdekében. A japán szilva inkább a napfényes területeket kedveli, vízigénye közepes - a legnagyobb szárazságok idején locsoljuk.

Japán Szilva Oltványok és Keresztezések

A japán szilva esetében gyakran keresztezik a gyümölcsöket úgy, hogy oltványokat helyeznek el különféle szilvafákon. Sokáig úgy vélték, hogy a japánszilva kizárólag az északi szélesség 45 fokáig termeszthető, ami Európában a mediterrán országokat jelenti. Az ettől a határtól északabbra fekvő termőterületek közül Magyarországot tartották alkalmasnak a különböző fajták termesztésére. A globális felmelegedés elmúlt három évtizedben tapasztalható hatása miatt azonban új lehetőségek nyíltak a szilvatermesztés területén. A termeszthetőség határa kitolódott az északi szélesség 50-55 fokáig, így Kanada és Lengyelország is egyre nagyobb lehetőséget lát a szilvatermesztésben. A tapasztalatok szerint a japánszilva és a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Rhrh) keresztezésével is jó eredményeket lehet elérni az északabbra fekvő területeken. Ezekre a gyümölcsökre a világos héj és a gyakorta vörös hús jellemző. A hagyományos japánszilvákhoz képest ellenállóbbak a faggyal szemben.

A Japán Szilva Fajtái

A japán szilva számos fajtája létezik, melyeket különböző termesztési körülményekre és felhasználási célokra fejlesztettek ki. A világ 8-10 millió t/év szilvatermésének nagy része Kínából származik, ahol túlnyomórészt a japánszilva különböző fajtáit termesztik. Kína termelése a becslések szerint 6 millió t/év, az amerikai kontinensen 1,5 millió tonnát termesztenek, míg Európában, főleg a mediterrán övezetben 1 millió tonnát. Európában országonként változik a fogyasztók igénye a szilva ízét illetően. Jelenleg nincs egységes mérési rendszer a szilva minőségére vonatkozóan.

Nemzetközileg Bevált Japán Szilva Fajták

• Methley: Desszert szilva fajta, eredete nem teljesen ismert, az Egyesült Államokban termesztik. A gyümölcsök korán és meglehetősen egységesen érnek, július huszadika tájékán, súlyuk kb. 38g. A héj vékony, erős, borvörös színű. A gyümölcs tetszetős küllemű és ízletes. Jó termőképességű, a kétévenkénti termőrefordulás nem jellemző. A gyümölcsök egyenletesen oszlanak el az ágakon. A termőképessége elmarad a többi korán élő fajtáétól.
• Ozark Premier: Vélhetően Amerikából származik. Átlagos növekedésű, a korona széles, korán virágzik. A gyümölcshozó ágak jellemzően két-három évesek. A gyümölcsök súlya kb. 55g, alakjuk kerekded, enyhén ovális. A viaszos fényű héj világossárga színű, borvörös bemosódással. A húsa ízletes, krémesen édes és nagy konzisztenciájú. Magvaváló, kisméretű maggal. Július közepén szüretelhető. Ha tovább marad az ágon, akkor túlzottan édessé válik és darazsak támadhatják meg. A Hermannal egy időben kerül piacra, néhány nappal a Cacanska Rama előtt. A hatékony beporzás érdekében más japánszilva vagy cseresznyeszilva változatokkal együtt kell telepíteni.
• Black Amber: Amerikai fajta, eredete nem teljesen ismert. Erős növekedésű, széles és sűrű koronát növeszt. Telepítés után nem sokkal termőre fordul, jól és egyenletesen terem. A túl nagy hozam minőségi romláshoz vezethet, ezért virágzás utáni ritkítás és nyári metszés javasolt. Keresztbeporzást igényel. Jó porzói a korai virágzású japánszilva fajták, mint a Santa Rosa és a Satsuma, illetve a vad cseresznyeszilva. Július végén-augusztus elején szüretelhető. Szimmetrikus szív alakú gyümölcse viszonylag nagy, mintegy 40g tömegű. Héja sárga színű, nagyon vékony, de ellenálló. Húsa sárga, lédús és ízletes. Meleg, kiemelkedően napsütéses nyarakon kifejezetten zamatos, míg hűvösebb, esős nyarak után romlik az íze.
• Santa Rosa: Amerikai fajta, 1920 óta ismert. Erős növekedésű, koronája széles és sűrű, könnyű, hosszúkás levelekkel. Nem sokkal a telepítés után termőre fordul. Nagyon korán virágzik, ami növeli a tavaszi fagykár esélyét. Gyümölcse nagy, kb. 60g, (a lengyelországi klíma alatt augusztus első felében szüretelik). Enyhén aszimmetrikus, kerekded alakú. Héja rózsaszínűtől sötét bíborszínűig terjedhet. Húsának színe a vöröstől a borvörösig terjedhet, szerkezete zselatinszerű, lédús, zamatos és erős aromájú. Magja kisméretű, hosszúkás és sima felületű - ennek ellenére nehezen válik el a hústól.
• Shiro: Kanadai fajta, amelyet két régebbi amerikai japánszilva (Burbank és Wickson) keresztezéséből alakítottak ki. Jó növekedésű, kifejezetten életerős és nagyméretű, sötét levelek jellemzik. Nem érzékeny a baktériumos fekélybetegségre sem a moníliás gyümölcsrothadásra. Korán virágzik és öntermékeny. Porzói kizárólag korai virágzású japánszilva fajták lehetnek: Shiro, Kometa, illetve különböző cseresznyeszilva fajták. Augusztus első felében érik. Gyümölcse nagy (40-50g), szép színének köszönhetően igen tetszetős: héja sárga vagy narancssárga vöröses rózsaszínű bemosódással. Húsa sárga vagy halvány rózsaszínű, lédús és aromás.
• Burbank: Meglepően sűrű levélzetű amerikai fajta. Erős növekedésű, zárt koronája piramis alakú. Önmegtermékenyítő, elfogadható hozamú, azonnal termőre fordul, amint a gyümölcshozó ágak elérik a két-három éves kort. A gyümölcs nagyjából 90g, szív alakú jellegzetes kidudorodással. Augusztus közepén szüretelhető. Héja a vöröses rózsaszíntől a borvörösig terjed, felületén fehér viaszréteg képződik. Húsa sárga, kellőképpen ízletes és aromás. Elsősorban korai érésű gyümölcse miatt kedvelik. Hobbikertészeknek korlátozás nélkül, míg üzemi termesztésre csak korlátozott mértékben ajánlott.
• Laroda: A fajtát Missouriban alakították ki 1946-ban. Erős növekedésű és gyorsan termést hoz. A korona ágain sok megnyúlt levél található, ami jellemző a japánszilvára. Érzékeny a levéllyukasodásra. A korai virágzás ellenére a virágok tavaszi elfagyása nem jellemző. A gyümölcs augusztus közepén érik. Önmegtermékenyítő. Jó porzói a Santa Rosa és a Friar. Gyümölcse nagy, kerekded alakú, meghaladja a 100 grammot. Héja zöldessárga és erős. Az érett gyümölcsön kifejezetten tetszetős, rózsaszínes, foltszerű bemosódás és szürkéskék viaszbevonat látható. Húsa kemény, lédús, aromás és kifejezetten ízletes.
• Friar: Kínai fajta, eredete nem ismert. Megfelelő ritkítást követően a gyümölcsök elérhetik az 50-60 grammot. Igen tetszetős, héjuk rózsaszínes-vöröses-barnás hatású. Augusztus végén szüretelhető. Húsa a rózsaszíntől a sárgáig terjedhet, édes-savanyú íze magasan az átlag fölé helyezi: nem túl intenzív, kellemes és frissítő. Magvaváló, ami a japánszilva fajtákra nem jellemző. Hobbikertészek és termesztők számára egyaránt javasolt.
• Black Gold: Amerikai fajta. Elfogadható növekedésű, piramis alakú koronája nyitott és kellőképpen széles. Korai virágzású, levelei ősszel sokáig fennmaradnak. A tapasztalatok szerint ellenáll a fagynak. Viszonylag korán virágzik. Nem öntermékeny, ezért idegen pollent igényel. Jó porzói a Santa Rosa, a Black Amber és a japánszilva-cseresznyeszilva hibridek. Gyümölcse nagy (kb. 90g) és szeptember elején szüretelhető. Héja vastag és erős, intenzív rózsaszínes bemosódással. Húsa sárga, kifejezetten ízletes és enyhén aromás. A mag kicsi, nehezen válik el a hústól. Jól bírja a szállítást és hidegben hosszú ideig tárolható.
• President: Elfogadható növekedésű amerikai fajta. Koronája széles, megfelelően korán virágzik. Keresztbeporzást igényel. Szeptember közepén szüretelhető. Gyümölcse nagy (78-80g), ovális alakú, színe egyenletes, kifejezetten tetszetős küllemű. Héja sötétvörös, viaszos bevonatú. Húsa sárga, kellőképpen tömör és kiemelkedően zamatos ízű. A gyümölcs kevésbé tetszetős, mint a többi japáncseresznye változat. A mag kicsi, nehezen válik el a hústól.
• Angeleno: Az amerikai és a mediterrán termőterületek egyik legkedveltebb japánszilva fajtája. Átlagos növekedésű. A korona nem kifejezetten sűrű, sok keskeny, megnyúlt levele van. Korán virágzik és idegen pollent igényel. Jó porzói a korai virágzású japánszilva fajták, mint a Santa Rosa, a Friar és a Queen Rosa, illetve a cseresznyeszilva. A gyümölcs nagy, súlya kb. 65g. A héja vékony és vöröseskék, húsa sárga, tömör, ízletes és aromás. A mag kicsi, nehezen válik el a hústól. Meleget igényel.
• Fortune: Erős növekedésű, dús levélzetű koronája nyitott. Korai virágzású, keresztbeporzást igényel. Jó porzói a korai virágzású japánszilva fajták, mint a Friar, Santa Rosa, Laroda és a Black Star, illetve a cseresznyeszilva. A gyümölcs kerekded formájú, aszimmetrikus és enyhén lapított, súlya kb. 50g. Október elején szüretelhető. Tetszetős küllemű, a héj vöröseskék, vékony, kevés a látható paraszemölcs. A hús színe narancssárga, kellőképpen lédús és zamatos. A mag kicsi, nehezen válik el a hústól. Az időjárás jelentősen befolyásolja az ízét: napos, meleg nyarakon kellemes ízű, hűvös, esős nyarakon azonban romlik az ízminőség. Meleg éghajlatra javasolt.
• Autumn Gold: Szintén amerikai fajta, jellemzően Kaliforniában termesztik. Átlagos növekedésű és korai virágzású. Keresztbeporzást igényel. Jó porzói: Santa Rosa, Laroda, Casselman és a cseresznyeszilva. A gyümölcsök gömb alakúak, súlyuk kb. 70g. A héj vékony, barnás-kék színű fehéres bevonattal. Húsa sárga és kellemes ízű, a kisméretű magot nehéz elválasztani tőle. Októberben szüretelhető. A gyümölcs minősége és a szüretelhetőség időtartama nagymértékben függ az időjárástól. A meleg, napsütéses nyarat követően a gyümölcs ízletesebb, mint a csapadékos, hűvösebb nyarak után. Meleg éghajlatra javasolt, illetve meleg mikroklímájú területekre.
• Kometa Rannaja (Kometa Wczesna): A szakemberek szerint a Kometa Kubanskától származtatható. A koronaszerkezet, a gyümölcsforma és a levélalak szempontjából egyedinek tekinthető. Könnyen metszhető, terebélyes koronát növeszt. A Kometa Kubanskához képest a termőágak kevesebb termést hoznak, a gyümölcsök eloszlása egyenletesebb. A gyümölcs nagy, mintegy 38-40g, ami azt jelenti, hogy átlagosan 5-8 grammal nehezebb, mint a Kometa Kubanska gyümölcse. Egységes borvörös színű, ami lehetővé teszi az együtemű szüretelést. A szüretelési időszak július 15-18. A fajtát a Krím-félszigeten állítják elő, csemetekertekben.
• Kometa (Kometa Kubanska): Hibrid fajta: a Skoroplodnaja, a japán-usszurijszk szilva és a Pionierka cseresznyeszilva keresztezéséből jön létre. Nem túl erőteljes növekedésű, fagytűrő és kifejezetten életerős. Koronája terebélyes, nincs határozott formája. Már a telepítést követő második évben termőre fordul. Nagy előnye, hogy a virágok a korai virágzás ellenére szinte sosem fagynak el. Hátránya viszont, hogy az ágak túl sok gyümölcsöt hoznak egyszerre, ami a minőség rovására megy, a korona pedig gyorsan deformálódik, mert a gyümölcsök súlya lehúzza az ágakat. A virágzás előtti vagy utáni metszés nem jelent megoldást, mert nem befolyásolja a gyümölcsök számát. Öntermékeny, de javítja a hozamot, ha idegen pollenadó is van a közelben, mint például a Najdiena vagy a cseresznyeszilva. A szüretelési időszak július 18-21. Egyenetlenül érik, ezért két-három ütemben kell leszedni. A gyümölcs mérete változó, de alapvetően nagy szemű, a súlya nagyjából 30g.
• Najdiena: Enyhén ovális, gömb alakú. A gyümölcs színe barnás-kék, megnyúlt, hengeres alakú, súlya nagyjából 29g. Július végén szüretelhető. Húsa kompakt, lédús és az íze a sárgabarackra emlékeztet. Magja átlagos méretű, és könnyen elválik a hústól. Elsősorban hobbikertészeknek ajánlott.
• Skoroplodnaja: Ukrán fajta. A gyümölcs ovális alakú, súlya hozzávetőlegesen 32g. A héj sötétkék színű.
• Kutuzowskaja: Kisméretű gyümölcse kerekded formájú, súlya nagyjából 35g. A szüretelési időszak július 20-25. A héj színe sötétbarna, szinte fekete. A hús színe halvány rózsaszín, édes-savanyú íze különösen kedveltté teszi. A külleme kifejezetten dekoratív. A mag nehezen válik el a hústól.
• Pionierka: A gyümölcs közepes méretű (nagyjából 38g), alakja enyhén lapított (korong forma). Egyenletesen érik, július 20-22 környékén. A héja bíborszínű, a gyümölcshús pedig sárgás-rózsaszín. Húsa kompakt és kellemesen zamatos. Magja kicsi, és nehezen válik el a hústól. Jó termő, különösen ajánlott hobbikertekbe és agroturisztikai célra.
• Jubileum: Közepes méretű gyümölcse ovális alakú, súlya 36-40g. Július 20-30. között szüretelhető, jellemzően egy héttel a Ruth Gerstetter után. A héj színe mély borvörös, a húsa vöröses-sárga vagy rózsaszín, íze kifejezetten kellemes. Magja feltűnően kis méretű, és nehezen válik el a hústól. Jó termő, számos nyugat-európai országban is termesztik, köztük Olaszországban és Franciaországban.
• Kometa Hibrid: A gyümölcs ovális alakú, súlya körülbelül 30g, jellemzően augusztus 1-10. között érik. Héja feltűnő rózsaszín. A húsa sárgászöld árnyalatú, lédús és kifejezetten kellemes édes-savanyú ízű. Jó termő, különlegességét az adja, hogy a többi világos színű fajta előtt szüretelhető.
• Otlicznica: A fajta vélhetően a Kometa Kubanskával áll rokonságban, és a krím-félszigeti kutatóközpontban állították elő. Meglehetősen gyorsan nő és kompakt koronát növeszt. Az egyéves hajtások erősebbek, mint a Kometa Kubanska hajtásai. A levélfelület nagysága a többszöröse a fent ismertetett két Kometa fajtáénak. A gyümölcs a Kometa Kubanska gyümölcsére hasonlít, meglehetősen elnyújtott, a súlya elérheti a 35 grammot, és csak néhány nappal később szedhető, augusztus 1-5. között.
• Early Laxton: Átlagos növekedésű, számos vékony hajtást hoz. A gyümölcs körülbelül 40g, és augusztus közepén szüretelhető. Héja vékony és borvörös színű. Húsa zöldessárga árnyalatú, lédús és kellemes édes-savanyú ízű. Magja kisméretű, és könnyen elválik a hústól. A gyümölcs meglehetősen puha, hosszú távú szállításra nem alkalmas.
• Wickson: A gyümölcs hozzávetőleg 53g. Augusztus 10-20. között szüretelhető. Héja sárgás-rózsaszín, borvörös bemosódással. Húsa kompakt és nem kifejezetten lédús.
• Queen Rosa: Gyümölcse átlagos méretű és kerekded alakú, súlya nagyjából 38g. Egyenletesen érik, augusztus közepén szüretelhető. Héja vékony, színe halvány vöröses-rózsaszín, erőteljes japánszilva íz jellemzi. Magja kisméretű, nehezen válik el a hústól. Jó termő, de alapvetően hobbikertészeknek ajánlott, ugyanakkor az egyedi helyi igények ismeretében kisüzemi termesztése is javasolt a piaci kereslet kielégítésére.
• Desszertnaja: A fajtát a Krím-félszigeten állították elő a Skoroplodnaja, a cseresznyeszilva és az Otlicznica keresztezésével. Keresztbeporzást igényel. A gyümölcs körülbelül 30g. Húsa sárga színű, jellegzetes szilvaízű, nem lédús. Augusztus közepén szüretelhető. Magja kisméretű, és csak részben válik el a hústól. Kifejezetten jó termő, elsősorban hobbikertészeknek ajánlott.
• Ruth Gerstetter: Orosz fajta. A héj színe vörös vagy halvány rózsaszín. A gyümölcs körülbelül 28-30g, és augusztus 20. tájékán érik. Héja vékony, de erős, a húsa sárga színű, lédús és kellemes édes-savanyú ízű. Magja nagy, és könnyen elválik a hústól. Kifejezetten jó termő, hobbikertészeknek ajánlott.
• Tszentaur: Bolgár fajta, eredete ismeretlen, feltételezhetően a cseresznyeszilvával áll rokonságban.

Ecetes Szilva Készítése: Hagyományos Recept

A japán savanyított szilva a Távol-Keleten és Európában is igazi kuriózum, azonban minden országnak megvan a maga verziója a különféle savanyítási eljárások esetében. Magyarországon leginkább az ecetes ízeket kedvelik, éppen ezért mindenképpen ajánlott kipróbálni a fűszeres savanyú szilva készítését.

Elkészítési útmutató

1. Szilvaválogatás: Válogassuk ki a szilváinkat: azok az érett (semmi esetre sem zöld) gyümölcsök a megfelelőek, amik még kemények, roppanósak (a puha japán szilvát inkább süteménybe tegyük).
2. Tisztítás és előkészítés: Mossuk meg a szilvákat alaposan, majd egészben, vagy félbevágva, kimagozva tegyük őket nagyobb befőttes üvegekbe (literes üveg ajánlott, mert a japán szilva nagyméretű gyümölcs).
3. Felöntőlé elkészítése: A vizet az ecettel, a cukorral, a sóval és a fűszerekkel (pl. fahéj, szegfűszeg) forraljuk össze.
4. Sterilizálás és dunsztolás: Forrás után öntsük egyből a szilvákra. Hagyjuk állni 10-15 percig, majd öntsük vissza a lábasba és forraljuk újra. Ha ezzel készen vagyunk, öntsük a levet a szilvákra, rendezzük el a fűszereket úgy, hogy minden üvegbe jusson belőlük, majd zárjuk le az üvegeket légmentesen.
5. Érlelés: Száraz dunsztban hagyjuk, hogy a japán savanyított szilva lassan, 2-3 nap alatt hűljön ki, ezután mehetnek a befőttek a polcra. Fontos tudnunk, hogy ilyenkor a savanyú japán szilva még nincs kész: 6-8 hetes érlelés következik, ez idő alatt a japán szilva és az ecetes felöntő lé kölcsönösen átveszik egymás ízét, a gyümölcshús állaga megváltozik. Ősszel, télen fogyasszuk bármilyen húsétel mellé, fűszeres, egzotikus savanyúság formájában.

Az ecetes szilva egy békebeli savanyúság, amelynek elkészítése nem okozhat nagy kihívást. Az ecetes szilvába tökéletesek az egészséges, de keményebb gyümölcsök. Fontos, hogy zöld szilvát ne rakjunk el.

tags: #japan #ecetes #szilva