Portugália ízei: Portói borok és jellegzetes ételek

Portugália, az Ibériai-félsziget nyugati csücskében elhelyezkedő ország, festői környezetével és gazdag történelmével elbűvöli a látogatókat. A boltíveket alkotó magas szirtek és sziklaalakzatok által közrefogott homokos strandok Algarve-ban, míg Porto és Lisszabon több évszázados egyházi és világi épületei a régi idők pompájáról mesélnek. Azonban nem csak a látnivalók, hanem a gasztronómia is különleges élményt kínál. Más országok konyháihoz képest a portugál ételek kevésbé képviseltetik magukat a határokon túl, ezért még fontosabb megkóstolni a helyi különlegességeket, ha arra vezet az út, hiszen máshol talán nem lesz alkalmunk rá, hacsaknem mi ragadunk fakanalat.

A portugál konyha ellentmondásos. Egyrészt tükröződik benne, hogy Európa falu egyik végében van, és sok ételt „belterjesen” találtak ki. Másrészt a tenger, a hajdani gyarmatbirodalma és néhai világkereskedelmi nyüzsgése miatt rengeteg étel, fűszer és recept részben vagy egészben távoli tájakról való. A turista Portugáliában gyorsan, könnyen ráérez arra, hogy a helyi népek született ínyencek és fontos szerepet adnak életükben az evésnek.

A portói bor: Egy világhírű erősített bor

A portói bor a világ egyik legismertebb és legkedveltebb erősített bora, amely gazdag ízvilágával és sokoldalú felhasználhatóságával különleges helyet foglal el az alkoholos italok között. A portói legjellemzőbb tulajdonsága a telt, koncentrált íz és a természetes maradékcukor, amely harmonikusan egészül ki a hozzáadott szőlőpárlat melegségével. Az eredmény egy olyan bor, amely egyszerre édes, mégsem gejl, gyümölcsös, mégis komplex, így ideális választás lassú, elmélyült kortyolgatáshoz.

A portói bor eredete és története

Fontos tudni, hogy a portói nem Portóban készül, hanem csak az a bor lehet portói, ami a Douro folyó mentén található borrégióban készül, szigorú módszertani előírások betartásával. Hogy miért nevezték el akkor a bort Portóról? Douroban télen rendkívül hideg, nyáron pedig nagyon meleg van. Ezek a hőmérséklet-különbségek nem tesznek jót az érlelési folyamatnak, és korábban nem volt olyan tudás vagy technológia, amely lehetővé tette volna a bor megfelelő körülmények között tartását. A boros hordókat így a jobb klímájú Porto városába szállították, amely kijárattal rendelkezett az Atlanti-óceánra. Az angol kikötőkben történő átvételkor a borok az indulási helyük szerint lettek jelölve, mint O Porto.

A Douro-völgyben már az ókorban is készítettek bort, de a ma ismert portói az angol borszállítóknak köszönhető. A 17. században csak büntetővámmal lehetett Angliába francia bort exportálni, míg a portugál borok vámmentességet kaptak, így megnövekedett irántuk a kereslet. Később rájöttek, hogy ha az erősítés az erjedés után történik, olyan aromás, erős, édes vörösbort kapnak, mely hosszú élettartamú, és az angol vásárlók ízléséhez is közelebb áll. Így született meg a portói. A 19. században már a legtöbb Douro-völgyi bort így készítették. A szállítók nevét is ekkoriban kezdték társítani az eladásra kínált borokhoz, így a legtöbb Portói Ház ma is az angol vagy ír alapítók nevét viseli.

Készítési mód és típusok

A szüretnek sajátos hangulata van, egyfajta fesztivál, mely során számtalan hangszer és dal kíséri a kemény munkát. A szőlőt a legmodernebb pincészetekben is szinte teljes egészében kézzel szüretelik, a legkülönlegesebb csúcsborokat pedig - hogy minél több ízt, színező- és cserzőanyagot vonjanak ki a bogyók héjából - még mindig taposással készítik. A portói mindig házasítás, legtöbbször különböző évjáratok keveréke.

A portói borok világa hatalmas, többféle osztályozással. A kategóriában jellemzően többféle érlelési mód és korosztály érhető el. A két legismertebb kategória a Ruby és a Tawny, de létezik fehér és rozé változat is. Több mint 50 fajtája van! A legismertebb és legnépszerűbb típus a Ruby, mely további alcsoportokat tartalmaz, mint például a Vintage és a Late Bottled Vintage. A Ruby portói nagy fahordókban, maximum 5 évig érlelt, vörös színű, gyümölcsös. A Vintage Port a legrangosabb portói stílus. A legjobb dűlők legkiemelkedőbb évjáratainak legjobb szőlőiből készül, miután a hegyközség (utólag!) hivatalosan is kivételesnek deklarálja az adott évjáratot. Maximum két év hordós érlelés után szűretlenül, légmentesen lezárt, sötét üvegekben érik, további 15-40 éven át. Az évek során akár kisujjnyi vastag üledék is keletkezhet a palack alján, tehát fogyasztás előtt feltétlenül dekantálni kell. A Tokaji Aszúhoz hasonlóan a világ leghosszabban eltartható borai közé tartozik, komplex, elegáns és kiegyensúlyozott.

A Tawny nála jóval idősebb borokat fémjelző, több különböző fajtájú és évjáratú bor házasításából előállított, karakteresebb, zamatosabb. A legjobb minőségű Tawny-t hordóban érlelik, és 10, 20, 30 vagy 40 év címkével látják el.

A fehér portói aranysárga színű, fehér szőlőből készül. Hidegen, 8-10 fokon ajánlott fogyasztani. Népszerű nyári koktél alapanyag jéggel és tonikkal, azaz a „Portonic”, ami fehér portói, tonic és jég keverékével készült longdrink.

Fogyasztás és tárolás

A portói borok egyik nagy előnye, hogy sokoldalúan használhatók. Klasszikus fogyasztási módjuk az, amikor szobahőmérséklet közelében, kis pohárból, lassan kortyolva élvezzük őket, de a könnyedebb, fehér portóik enyhén behűtve, akár aperitifként is remekül működnek. Mivel erősített borokról van szó, hivatalosan 85 ml számít egy egységnek, amit sokan kisméretű pohárban szolgálnak fel, de sokan szeretik vörösboros pohárból kínálni, mert ez jobban megmutatja a borban található aromákat.

A könnyedebb Ruby és a LBV portói remek párosítás lehet az előételekhez, a vinaigrettel készült fogásokhoz. A fehér portói jól passzol a tenger gyümölcseihez és a zöld salátákhoz. A Vintage Port kivételes élmény lehet a sósabb húsokhoz, borjúból készült ételekhez, míg az enyhén érlelt, diós jellegű Tawny Port krémes sajtokkal, libamájjal, de egy vad főétel vagy karamelles desszert mellé is különleges. A Quinta do Noval séfje, Maria João rendszeresen készít portóiból gyümölcsös, édes palacsintaszószt barnacukorral és vajjal összeforralva.

A portói borok tárolása általában nem igényel különleges eszközöket, de a minőség megőrzése érdekében érdemes hűvös, fénytől védett helyen tartani őket. Felbontás után a legtöbb stílus néhány napig, egyes típusok akár hosszabb ideig is élvezhetőek maradhatnak megfelelően visszazárva.

Portói borral kapcsolatos érdekességek

• Tradicionális palackbontás meleg fogóval: A több évtizede palackban érlelt Vintage portóit hagyományosan meleg fogóval, a palack nyakának teljes eltávolításával bontják, megakadályozva, hogy az elöregedett dugó esetleg érintkezzen a borral. A fogót tűzben felhevítik, majd rövid ideig a palack nyakára szorítják. Ezt követően jeges vizet öntenek a fogó által felhevített területre.
• Meghosszabbítja az életet: A világ legidősebb embere, akit 122 éves korában kérdeztek arról, mi a hosszú élet titka, azt mondta, a portói, az olívaolaj és a csokoládé rendszeres fogyasztása.
• Balra, bal kézzel: A portói felszolgálásának legismertebb hagyománya, hogy a házigazda nem magának tölt, hanem a tőle jobbra ülőnek. Ezt követően átadja a palackot a bal oldalán ülőnek, aki bal kézzel megtölti a poharát. A kör így megy tovább, egészen addig, amíg a palack vissza nem kerül a házigazdához, vagy ki nem ürül.
• A Quinta do Noval Nacional: Ez az egyedülálló és rendkívüli jelenség a szőlőültetvény szívében található kis parcelláról származik, oltatlan szőlőkből. Évtizedenként átlagosan három alkalommal készül, és gyakran olyankor, amikor a birtok többi szőlője nem ad évjáratos palackozáshoz méltó portóit. Lélegzetelállító minősége és csekély mennyisége miatt, valamint mert ritkán készül, a piacra kerülő Nacional Vintage ugyancsak magas áron kerül eladásra.

Portugál konyha: A tenger gyümölcseitől a gazdag húsételekig

Jól gondoljuk, hogy rengeteg féle hal és tenger gyümölcsei sorakoznak a portugál étlapokon, hiszen egy dicsőséges tengerész nemzetről van szó. A bőséges húsételeket sem mellőzik, sőt, a hal és a hús párosítása sem szokatlan. A portugálok különösen kedvelik az egytálételeket és a pörkölteket. Köretként általában rizst és burgonyát szolgálnak fel. Ami a zöldségeket illeti, szeretik a brokkolit, a káposztát, a borsót és a fehérrépát.

A fűszerezés nem a portugál konyha erőssége. Bár visszafogottan bánnak velük, ez korántsem jelenti azt, hogy nem elég ízesek az ételek. A göröghöz hasonlóan, a portugál fogások is viszonylag egyszerűen elkészíthetőek, de ez nem megy az ízek rovására! Az olívaolajjal egyáltalán nem spórolnak, és a fokhagymát is nagylelkűen teszik az ételek többségébe.

Reggelitől vacsoráig: A portugál étkezési szokások

Ha úgy akarunk élni egy napig, mint a helyiek, akkor a nap a reggelivel kezdődik, ami nem szokott túl bőséges lenni, csak egy kávé, tea és valamilyen süti mellé, amit rendszerint munkába menet egy kis presszóban fogyasztanak el. Rendeljünk egy Galão-t, tehát egy eszpresszót habos tejjel. A teljes élményért együnk mellé egy pastéis de nata-t, ami egy krémpudinggal töltött leveles tésztás péksütemény. Amennyiben nem laktunk jól, akkor vajas pirítóssal, sajttal és sonkával is befejezhetjük a reggelit.

A portugáloknál a kávézásnak nagy kultúrája van, és valóban nagyon-nagyon finom kávét adnak mindenhol. Eszpresszót ("Bica") a nap bármely szakában ihatunk, még este is. Porto környékén cimbalino (szimbalinu) a neve, de ha arrafelé café-t kérünk, akkor is ezt adják. Egy adag kávé, egy adag víz. Állítólag vannak olyanok, akik naponta lenyomnak 10-15 adag bica-t.

Ezt követi a tízórai ugyancsak sütivel (pl. vaníliakrémes pastel de nata) és valamilyen innivalóval. Portugáliában legalább egy-másfél órás az ebédszünet és az emberek egy közeli, családias kisvendéglőben falatoznak. Két-három fogásból áll az ebéd. Majd következik az uzsonna, végül a vacsora. Hogy pozitív benyomást keltsünk egy éttermi látogatásnál, hagyjuk, hogy a pincér ültessen le minket. Jó hír, hogy a legtöbb vendéglátóhelyen kérhetünk fél adagot az ételekből, ha nem vagyunk túlságosan éhesek. Ha kenyér, sajt és olívabogyó vár minket a terített asztalon, a fogyasztásuk sajnos nyomot hagy a számlán.

Vidéken még belefér a napba egy éjjeli vacsora, a ceia. A turistának persze nem kell igazodni a portugálok étkezési szokásaihoz, de érdemes legalább egyszer ebédidőben betérni egy olyan kis vendéglőbe, ahová a helyiek járnak. Egyszerűek az ételek, nem egészségközpontú felfogású, az biztos. Az ilyen kis helyeken nincs sok étel az étlapon, legalább nem kell sok ételről tájékozódni, ugyanis az ilyen helyeken angol fordítás sincs.

Petiscos: A portugál előételek

Az előételek a „petiscos“ nevet viselik Portugáliában. A spanyol tapasszal ellentétben ezek nem kis falatkák, hanem a hagyományos ételek kis változatai. Tehát érdemes több ilyen petiscos-t rendelnie annak, aki minél több portugál különlegességet kipróbálna az étlapról. Az apró adagok biztosan nem fognak ki rajtunk! Ennek megfelelően nincsenek tipikus előételek, inkább olyan fogások, amelyek petiscos formájában népszerűbbek vagy ajánlottabbak, mint főételként.

Például a Madeira-szigetekről származó avokádós tonhalsaláta, ahol az avokádókat elfelezik és kimagozzák. Ezután az avokádópürét visszatöltik a gyümölcsbe, tonhalkonzervvel, finomra kockázott paradicsommal, apróra vágott vöröshagymával és zúzott, főtt tojással együtt. Az egészet sóval, borssal, citromlével és olívaolajjal fűszerezik.

Az előételnek felszolgált fokhagymás, olajos rák (gambas) egyszerű és nagyon finom.

A bacalhau, a nemzeti étel

Portugáliában számtalan ételt készítenek tőkehalból vagy bacalhau-ból (szárított tőkehal), ami az ország igazi kedvence. Több mint 300, sőt egyes források szerint több mint 150-féleképen tudják elkészíteni! Már Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása előtt 40 évvel is tőkehalat halásztak a Kanada észak-keleti részén található Új-Fundland előtt húzódó Nagy Zátonyoknál. Érdekes, hogy bár úgy tekintenek rá, mint nemzeti kincsükre, mégis napjainkban is hatalmas távolságokat kell megtenniük, hogy beszerezhessék, ugyanis a zsákmányért egészen Norvégia északi partjaiig kell menniük.

A halakat rengeteg sóval tartósítják a hazafelé úton, így ahhoz, hogy ehető legyen, a fogyasztás előtt még 3 napig áztatják, miközben cserélgetik rajta a vizet. Állítják, hogy ez adja a különleges ízét. A boltokban ne a jégágyon vagy a fagyasztópultban keressük a szeleteket, hanem nézzünk körül a polcokon, asztalokon, ahol egymás tetejére púpozva, halmokban áll a sós, szárított, hosszában felvágott és kiterített, egészben hagyott filé.

A bacalhau à brás az egyszerű portugál étel, amely főtt és felaprított sós tőkehalból, sült burgonyacsíkokból, hagymából, tojásból és olajbogyóból áll. Általában petrezselyemmel díszítik, és forrón tálalják, amíg még a burgonya ropogós. A bacalhau à Gomes de Sá Portugáliában hagyományosan a karácsony esti vacsorához készül sós tőkehallal, burgonyával és hagymával. Ezeket a fő hozzávalókat egy serpenyőbe rétegezve, keményre főtt tojásszeletekkel megrakva sütik, majd olajbogyóval és apróra vágott petrezselyemmel díszítik. Az ételt általában olívaolajjal öntözik és apróra vágott fokhagymával ízesítik. Úgy tartják, hogy az ételt egy XIX. századi tőkehal-kereskedő fia, José Luis Gomes de Sá találta fel.

Levesek és főételek

Levesek nélkül elképzelhetetlen a portugálok élete. A műfaj legnépszerűbb képviselője a caldo verde, melynek jelentése „zöld húsleves“. Nemzeti ételként ismerik el. Párolt vörös- és fokhagymából készül, amelyhez később vizet és burgonyát adnak. Addig főzik, amíg krémes állagú húsleves nem lesz belőle. A gazpacho egy hideg zöldségleves és nyerskoszt egyszerre. Lényegében paradicsomot, kígyóuborkát és fokhagymát tartalmaz, és felüdülést nyújt a forró nyári napokon!

A portugál konyha nem ránt, nem habar. A levesek sűrítése úgy történik, hogy a legfőbb hozzávalókat (ami általában répa, krumpli, hagyma, olívaolaj, fokhagyma, esetleg zöldbab stb.) összeturmixolják. Sokszor csak utolsó fogásként kínálják fel a leveseket, amikor a vendég még éhes maradt.

Az étvágygerjesztő előételeket a fenséges főfogások követik. A marhahúst és a sertéshúst, valamint a csirkét babbal együtt főzik. Egyéb összetevője a sárgarépa, a fejes káposzta, a kelkáposzta és a rizs. A cozido à Portuguesa nevű pörkölt Portó egyik jellegzetes étele. A kiadós étel jellemzően borjúpörköltből, fehérbabból, füstölt sonkából, sertéskolbászból, sertés- vagy borjúcsülökből, sárgarépából, hagymából és különböző fűszerekből áll. Bár az étel eredetéről számos legenda kering, a legnépszerűbb szerint, amikor Henrik, a navigátor Ceuta meghódítására indult, ezt a kiadós ételt főzette meg magának.

A szardínia jellegzetes fogás a portugálok tányérján. A portugál szardínia többnyire grillezetten fogyasztott halacska, amelyről a zsírréteg leolvad. Általában grillezett paprikával tálalják. Sokszor szerepel az étlapon a sardinhas de escabeche, ami nem más, mint egy olívás-hagymás-paradicsomos pácban érlelt-sült szardínia. Sok étterem előtt a szabadtéren, grillrácsozaton sorakoztatják fel egymás mellé a szardínia darabokat. Hatásos vendégcsalogatónak bizonyul mindig a látvány és a levegőben terjengő illat.

Az arroz de polvo sokoldalú portugál étel, amely főtt, kockára vágott polipból és rizsből áll, amit paradicsomból, párolt hagymából, fokhagymából és különböző fűszerekből álló gazdag alaplében készítenek. Az arroz de polvo kiadós fogás, amely hagyományosan a hidegebb évszakokhoz kapcsolódik.

A rizses kacsához a kacsamellet vajpuhára sütik a sütőben, hozzá pedig rizst, kockára vágott sonkát és a már ismert chouriço kolbászt szolgálják fel. A mártáshoz tesznek olívaolajat és vizet, valamint fokhagymát, vöröshagymát és babérlevelet.

A portugál babpörkölt hamar eltelít, ami nem csoda, ha a tartalmára gondolunk. A vörösbab, a chouriço, a sertéscsülök, a borda, a sonka és a farinheira kolbász mellett az összetevők közé tartozik a sárgarépa, a paradicsom és a kelkáposzta is.

A Piri-piri Csirke fő jellegzetessége, hogy grillezés előtt afrikai eredetű, apró szemű vörös borson alapuló mártásban pácolják. Sokféle változata van, az egyik fokhagymás, egy másik portói borral meglocsolt.

A caldeira nevű portugál leves - vagy inkább "hal-egytál" - klasszikusan cserépedényben készül, többféle halból. Mindenképpen kerül bele friss, nem túl öreg burgonya, lágy nagyfejű hagyma, fokhagyma, érett paradicsom, néhány szelet "kaliforniai" zöldpaprika, babérlevél és só.

Francesinha: Porto ikonikus szendvicse

Portó kedvenc szendvicse a francesinha, amely pirított kenyérből, marha- vagy sertéshúsból, kolbászból, sonkából és sajtból áll, amit egy sörrel ízesített paradicsomszósszal öntenek le. Ebből is fakadóan a francesinha nem olyan szendvics, amelyet útközben vagy gyors nassolni valóként fogyaszthatunk; a hagyományos éttermek étlapján is megtalálható, ahol kiadós ebédként vagy vacsoraként szolgálják fel.

A legenda szerint a francesinha névre hallgató melegszendvicset egy Franciaországból Portugáliába hazatérő férfi találta ki 1970-ben. A sonkát, kolbászt vagy sült marhahúst pirítósra pakolják, majd tükörtojással és sajttal egészítik ki. A mesterművet egy paradicsomos, sörös és mustáros mártással öntözik meg.

A mártás elkészítéséhez hagymát és fokhagymát dinsztelünk egy serpenyőben, majd dobunk rá babér levelet és ráöntjük a hámozott paradicsom konzervet. Az alapba belemorzsolunk egy húsleves kockát - de aki nagyon igényes, az egy kevéske alaplével dolgozzon. Amikor az ízek már kezdenek összeállni, akkor egy tálkában összekeverünk keményítőt és tejet, majd ezt a kombót ráöntjük az alapra, és hagyjuk, hogy egy kicsit sűrűsödjön a mártás.

A szendvicshez elsőként a karajt szeleteljük fel, klopfoljuk és sózzuk a húsokat. A vékonyka szeleteket lisztben kicsit megforgatjuk, majd egy serpenyőben kisütjük mindet. Nem kell őket kiszárítani, a lényeg az, hogy szépen pirultak, de azért puhák legyenek. A debreceni kolbászokat szépen bevagdossuk, majd őket is elősütjük. Ha kész vannak, akkor hosszában felcsíkozzuk a kolbászokat, majd szendvicsenként egy-egy tükörtojást is készítünk.

Beggyújtjuk a sütőt, 150 C-ra állítva a hőfokot. A tepsibe fektetünk sütőpapírt, amire 1-1 pirítóst teszünk. A kenyérkékre pakolunk ízlés szerint sonka szeleteket, majd erre kerül a sült karaj szelet. Most érkezik egy szelet cheddar sajt, amire mehet kb 2-3 csík elősütött kolbász is. Ha ezzel megvagyunk, akkor érkezik a második szelet pirított toast kenyér, amire egy vagy két szelet cheddar jöhet még. Gyakorlatilag majdnem kész a szenyó, most pedig be kell őket tenni a sütőbe. Addig maradjanak benn, amíg a sajt klasszul el nem kezd elolvadni. A tányér közepére pakoljuk a kész szendvicset, körbe pakoljuk frissen sült burgonyával, majd a szenyókat leöntjük a mártással.

További jellegzetes ételek

• Pastel de Chaves: A kagyló alakú portugál finomság leveles tésztából készül, amelyet darált borjúhús, kenyér és hagyma egyedi keverékével töltenek meg. A pastel de Chaves készítésének hagyománya 1862-re nyúlik vissza.
• Bifana: Fűszerezett, enyhén klopfolt, szeletelt vagy egész sertésszeletből áll, amelyeket fokhagymás mártásban párolnak, majd egy zsemle belsejébe helyeznek. Alkalmanként párolt hagymát is adnak hozzá. Átlagosan 1€-ba kerül, és nagyon finom, éhenhalás ellen - 1-2 óra erejéig - tökéletes.
• Sandes de Pernil: A szendvics lassan sült sertéslapocka (pernil) aprított darabjaiból áll, amelyeket ropogós zsemlébe tesznek. Az ételt általában így fogyasztják, de lehet mustárral vagy sajttal is gazdagítani.
• Hekk: Különleges gasztronómiai élmény volt, amikor kapribogyóval és friss citrommal díszítve, főt krumplival és párolt brokkolival körítve szolgáltak fel nekünk hekket, - amit ők is így neveznek!

Édességek: A portugálok édesszájúsága

A portugálok hihetetlenül édesszájúak. Még ha úgy is érezzük, hogy már egyáltalán nincs hely a desszertnek, a portugál édességekre semmiképp se mondjunk nemet. Nagy a választék, bár a magyar turista többnyire nem tartja azt versenyképesnek a hazai, az osztrák, vagy a francia édesség felhozatallal.

• Pastéis de Belém / Pastel de Nata: Kétségtelenül a legikonikusabb portugál édesség. Kicsi, leveles tésztás süteményről van szó, amelynek közepén krém van. Egy darab ritkán elég belőle. A leheletvékony tésztakosárka sűrű, nap-sárga, tejszínes vaníliasodóval van megtöltve, mely hihetetlenül lágy és krémes. Langyosan kerül a kis papírdobozba, egy zacskó cukor és fahéj társaságában. Barnára sült tetejét ezekkel kell meghinteni a fogyasztás előtt ahhoz, hogy teljes legyen az ízorgia.
• Arroz Doce: A portugálok, a spanyolokhoz hasonlóan a rizst desszertként is eszik. Az aroz doce nem más, mint rizs, amihez raknak kis tejet, fahéjat, cukrot, vaníliát vagy kis reszelt citromhéjat.
• Ovos Moles de Aveiro: Nem szabad a kalóriákra gondolni! A lisztből és vízből készült gofritésztát tojássárgája és cukor keveréke borítja.
• Bolo de Mel: Tipikus madeirai sütemény, vagyis a cukornád-mézzel készített, helyi érdekű kalács. Nem egy légies, szivacsos, könnyű testű édesség, hanem igenis jó nehéz, sűrű, kiadós és nagyon laktató. És persze elképesztően tartós: hónapokon keresztül eláll, gyakorlatilag változatlanul megőrizve élvezeti értékét.
• Fartura: A portugáloknál az utcákon, piacokon, vásárokon nagyon jellemző, hogy az édesség műfajban fartura-t, azaz fánkot kínálnak. A forró olajba spirál alakban csurgatott fánktésztát forrón, fahéjas porcukorral megszórva kínálják.

Egyéb italok és sajtok

A portugál konyha nemcsak ízletes ételeket, hanem italokat is kínál. A portugál borok nem örvendenek akkora hírnévnek, mint például a francia vagy az olasz fajták, és nem is annyira egzotikusak, mint az Ausztráliában vagy Dél-Afrikában termeltek. Ennek ellenére kihagyhatatlan ízélményt nyújtanak! A fehérbor termőterületei főként az ország északi részén, Douro és a spanyol Galícia között találhatók, míg a vörösbort inkább délen termelik. Kár lenne a portói bor fogyasztását Portugália második legnagyobb városára, Portóra korlátozni. Érdemes máshol is megkóstolni, például aperitifként vagy digestifként!

Igazi különlegességnek számít a „zöld bor” (Vinho Verde). A név nem a színére, hanem az üde jellegére utal. Portótól északra terem az a szőlőfajta, amiből ezt a kicsit habzó, fiatal, maximum 2 éves italt készítik. A már szinte bronzba hajló, arany nedű, jól behűtve adja ki az igazi ízét.

Olyan portugál specialitásokat, mint például a Medronho eperfa pálinka, nem szabad kihagyni! Ha inkább a régi kedvenceitekhez ragaszkodtok, például a sörhöz, akkor valószínűleg a Sagres márka lagerét vagy a Super Bock pilsenerjét kérhetitek az itallapról. Ezek úgymond megosztják a piacot.

Ha portugál (madeirai) szesz, nem hagyhatjuk ki a caninha-t, a cukornád-pálinkát, ami a poncha alapanyaga. Ez (mármint a caninha) gyakorlatilag égetett szeszes ital (de nem rum!), a 40-52 fokos vertikumban. A piacokon lehet natúr cukornádat is venni, amit el lehet rágcsálni (nagyon rostos és tényleg édes).

A sajtok mennyeiek. Míg nálunk a különlegesebb sajtokat aranyárban mérik, itt nem túl nagyban tűnik ki a normál árból a legzamatosabb kecskesajtok ára. Ilyen finomat nem sok helyen lelni sajtféléből, mint az itteni kecskesajt. Említésre méltó még a queso fresco, ami leginkább a mi túrónk és a mozzarella sajt keverékére emlékeztet.

tags: #jellegzetes #portoi #etel #ital