A Karalábé Titkai: Amit Fogyasztunk és Miért Értékes

A karalábé, ez a gyakran alábecsült, mégis rendkívül sokoldalú és tápanyagokban gazdag zöldség, lényegében káposzta. Míg némelyik káposztafélének a levelét, másiknak a bimbóját vagy virágát fogyasztjuk, a karalábénak történetesen a szárát esszük. Ez a különleges, megvastagodott szárrész teszi egyedivé, és sokakban felmerül a kérdés: vajon nem tévedés ez? A botanikusok szerint azonban ez a növény a keresztesvirágúak vagy káposztafélék (Brassicaceae) családjának tagja, és a latin neve (Brassica oleracea convar. acephala var. gongylodes) is hasonló a brokkoliéhoz, mivel egyetlen faj változatainak tekintik őket, tulajdonságaikban rendkívül hasonlóak, hiába néznek ki nagyon másképp. Friss, ropogós íze és magas C-vitamin tartalma miatt kiváló választás az immunrendszer erősítésére, valamint a rostokban gazdag táplálkozás támogatására. A karalábé nemcsak a gumójával, hanem leveleivel is igazi kincs a konyhában, hiszen mindkettő felhasználható.

A Karalábé Botanikai Háttere és Története

A karalábé a káposzta egyik tenyésztett formája, és valószínűleg Észak-Európa szülötte. Keresztezéssel jött létre a vadkáposztából és a vad fehérrépából, így kapva meg jellegzetes, föld fölötti húsos, megvastagodott szárát, amelyet értékes tápláléknak tekintünk. Számtalan változata ismert, van fehér és lilás, vörös levelű és gumójú egyaránt.

A karalábé múltja egészen az ókorig nyúlik vissza. Plinius (i. sz. 23-79) az általa leírt hét káposztaforma között valószínűleg a karalábét is említi, amikor egy vastag torzsájú fajtát jellemez, amely valószínűleg a "caulorapa" volt. A magyar neve is hosszú utat járt be, hiszen az írásos emlékekben először 1558-ban említett német "kohlrabi" átvételével alakult ki, noha a mássalhangzók nyelvünkben felcserélődtek. Érdekesség, hogy ma is Németország a világ legnagyobb karalábé-termelője és -fogyasztója, ami jól mutatja a növény ottani népszerűségét és hagyományait.

Táplálkozási Értéke és Egészségügyi Előnyei

A karalábé kétségtelenül az egyik legegészségesebb, legfinomabb és legsokoldalúbb zöldség, amely a karfiol, a káposzta és a brokkoli mellett a keresztesvirágúak családjának legelőnyösebb tagjai közé tartozik. Rendkívül magas víztartalmú, 92%-ban vizet tartalmaz, ami hozzájárul a szervezet hidratáltságához. Emellett sovány táplálék, minimális zsírt és fehérjét (mindössze 2%) tartalmaz, csekély energiatartalmú, mindössze 24 kcal, azaz 102 kJ van 100 grammban. Ezért is kiváló a fogyókúrához: adagonként (nagyjából 75 gramm) mindössze 36 kalóriát tartalmaz, élelmi rostokban gazdag, és sütés után a burgonyához hasonló állagú.

A karalábé levelei tulajdonképpen gazdagabbak tápanyagban, mint maga a gumó. Háromszor annyi vitamin és sok karotinoid vegyület van bennük, ami kiemelten fontossá teszi őket. Ebből egyelőre főképp a háztáji kertek állatai, például a nyulak profitálnak, de érdemes lenne a humán táplálkozásban is sokkal inkább kihasználni ezt a potenciált.

Növényi rosttartalma (1,4 g) karbantartja a bélműködést, elősegítve az egészséges emésztést és hozzájárulva a jóllakottság érzéséhez. Fontos ásványi anyagai közé tartozik a szelén, amely antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, a kálium (380 mg), amely hozzájárul a normál vérnyomás fenntartásához, a kalcium (68 mg), amely nélkülözhetetlen a csontok és fogak egészségéhez, a magnézium (43 mg), amely számos enzimreakcióban szerepet játszik, a réz és némi vas, továbbá a kén, foszfor és klór.

Vitaminok tekintetében is gazdag: tartalmaz E-, B1- és B6-vitamint, folsavat, pantoténsavat és C-vitamint, melyből 63 mg van 100 grammban. Ez a magas C-vitamin tartalom kiemelten fontossá teszi az immunrendszer erősítésében. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy teljesen hiányzik belőle a D- és B12-vitamin.

A karalábé fogyasztása segíthet megelőzni a krónikus betegségeket. A rákkutatás szakértői szerint a karalábéban található vegyületek segíthetnek megállítani a rákos sejtek növekedését a mellben, a tüdőben, a májban és más szervekben is. Jótékony összetevői miatt az alternatív gyógyászat hívei méregtelenítő hatásúnak is tartják.

A Karalábé Kiválasztása, Tárolása és Előkészítése

A karalábé frissen és főve egyaránt fogyasztható, de a legfontosabb, hogy megfelelő minőségű alapanyagot válasszunk, és helyesen tároljuk. A korai, későtavaszi, nyár eleji fajták 6-8 cm-es átmérővel a legízletesebbek. A későbbiek 8-13 cm átmérővel is megfelelőek lehetnek, de fontos az időzítés. Ha nem szedik le időben - sajnos ez gyakori hiba, hogy a termelők a minőség helyett a méretet tartják fontosnak -, a szár, így a gumó is elfásodik, és fogyasztásra kellemetlenül kemény lesz.

Vásárlási Tippek:Vásárlásnál figyeljünk, hogy a gumók ép felszínűek legyenek. A megrepedt karalábék igen gyorsan fásak lesznek belül, és elveszítik ropogós textúrájukat. Egyébként, bár a fehéres, halványzöld gumók üdébb, frissebb hatást keltenek, ezek hamarabb hajlamosak az elfásodásra. Vásárláskor eligazíthatnak bennünket a friss, üde levelek is, mivel ezek árulkodók lehetnek a zöldség frissességét illetően. Továbbá, próbáljuk ki, hogy héját körmünkkel könnyen be tudjuk-e nyomni, fel tudjuk-e sérteni - ez is a zsenge, friss karalábé jele. A piacon sokszor eleve megkopasztva várják vásárlóikat a gumók, de ha saját termést fogyaszthatunk, gondoljunk az értékes levelekre.

Tárolás:A hűtőszekrény zöldséges rekeszében levelével együtt 2-3 napig tárolhatjuk a karalábét. Bár egész évben termeszthető, és már akkor is zsenge és szedhető, ha csak tojásméretű, savanyításra, konzerválásra nem alkalmas.

Előkészítés:A karalábét felhasználás előtt mindenképpen hámozni kell. Hámozva nyersen és főve egyaránt fogyasztható, attól függően, milyen ételt szeretnénk készíteni belőle. Pro tipp: ha öreg, fás a karalábénk, akkor is belefőzhetjük a levesbe az íze végett, utána viszont inkább dobjuk el, mivel a kellemetlenül kemény részek rontják az étel élvezeti értékét.

Sokoldalú Felhasználás a Konyhában

A karalábé lágy ízű, édeskés és ropogós gumója, mely nyersen és főtt állapotban egyaránt fogyasztható, rendkívül sokoldalúvá teszi a konyhában. Főzeléknek, levesnek - a húslevesbe mindig főzzünk legalább egy fél karalábét! -, rakott és töltött egytálételeknek egyaránt finom összetevője.

Receptek és Elkészítési Módszerek:

• Tejszínes karalábéleves: Klasszikus és ízletes fogás, amely kiemeli a karalábé enyhe, édeskés ízét. A tejfölös-vajgaluskás karalábéleves se maradhat le az étlapunkról.
• Töltött karalábé: Az egyik legkedveltebb felhasználási módja. Az ínyencek tölthetik akár lazaccal is, de a hagyományos húsos töltelékkel is kiváló. Pro tipp: ha tényleg finom, zsenge karalábét kapunk, akkor a levelekbe is csomagolhatjuk a töltött karalábé töltelékét, ezzel még táplálóbbá és különlegesebbé téve az ételt.
• Sajtos karalábépuffancs: Gyorsan elkészíthető, finom alternatíva, amely remekül passzol köretként vagy önálló fogásként is.
• Kirántva, panírozva: Egyszerűen kirántva is ízletes, hasonlóan a rántott sajthoz vagy zöldségekhez.
• Salátákba: A sárgarépához és zellerhez hasonlóan nyersen reszelve vagy főzve, felkockázva is alkotója lehet különböző salátáknak, friss és ropogós textúrát adva.
• Krémek és előételek: Tejföllel, metélőhagymával és fokhagymával fűszerezett kenyérrevaló krémekhez is kiváló. Citrommal, hagymával és joghurttal pikáns előétel készíthető belőle, amely frissítő fogás lehet.
• Egytálételek: Lehet főszereplője rakott karalábé-sárgarépa húsgombóccal, gazdag csorbalevesnek, egyszerű finomfőzeléknek. Főzhet klasszikus marhahúslevesbe, de provanszi csirke is sülhet karalábészószban. A karalábés húsgombóc szintén remek választás lehet.

Fűszerezés:A fűszerek közül jól illik hozzá a borsikafű, a boróka, a kapor, a tárkony és persze a friss petrezselyem, amelyek kiemelik enyhe ízét anélkül, hogy elnyomnák.

A Levelek Hasznosítása:Sajnos leveleit egyszerűen kidobjuk, elherdáljuk, pedig háromszor annyi vitaminjával a zsenge levelek hasznos alkotórészei lehetnének zöld salátáknak. A karalábé nemcsak a gumója miatt értékes - levelei is tele vannak antioxidánsokkal és vitaminokkal! Érdemes beépíteni őket az étrendünkbe, például salátákba, levesekbe (akár húslevesbe vagy főzelékbe), apróra vágva olaszos tésztákhoz tehetjük, vagy belekeverhetjük fasírtba is. A MyFarm karalábéja vegyszermentes gazdálkodásból származik, így minden egyes darab friss, egészséges és környezetbarát. A karalábé nemcsak finom és egészséges, hanem a fenntartható konyha igazi sztárja is, különösen, ha minden részét felhasználjuk.

A Karalábé és a Gyermekkori Gasztronómiai Felfedezés

Sokunkban mélyen megragadt az „étel nem játék” fegyelmezés a saját gyerekkorunkból, így amikor mi magunk is szülőkké válunk, akkor automatikusan megjelenik nálunk is ez az üzenet (sok más gyakori, ugyanakkor káros örökölt családi evésmintával). Pedig a gyerekeknek az ismerkedés és tanulás legfontosabb eszköze a játék, és nincs ez másként az ételekkel sem. A jó evő, bátor gasztrofelfedező gyerekek számára a legfontosabb az expozíció, a tanulás és a minden érzékszervvel történő ismerkedés lehetősége - ezt pedig érdemes jó mókává változtatni! Számos játékos aktivitás van, amelyet az ételekkel való ismerkedésre tudunk használni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy magát az étkezést játszótérré kellene változtatni és hagyni, hogy a falra kenjék a céklás humuszt… és nyugi, azt sem jelenti, hogy ezentúl cuki figurákat kell varázsolni a tányérra, sőt - ez alapvetően nem is gondolható túl célravezetőnek 1-1 kivételes alkalmat leszámítva, mert könnyen elvárássá alakulhat. De életkortól függően érdemes lazán kezelni és az étkezéseket az első években úgy tekinteni, mint alkalmakat az ismerkedésre, gyakorlásra, tanulásra - ehhez pedig sok idő kell.

Az Érzékszervek Bevonása a Felfedezésbe

Az ismerkedéshez fontos minden érzékszerv bevonása, hiszen az étkezés egy igazán szenzoros folyamat:

• Látás: Az ételeket, azok szép színeit, formáit látjuk, éppen ezért is fontosak a színek, a gusztusos tálalás. A gyerekek szeretik az izgalmas, szép színeket, és ezt érdemes kihasználni a kezdetektől. A szivárvány örök kedvenc, és a szivárvány minden színében pompázó ételeket kínálni nem csak a gyerekeket fogja lenyűgözni! Szóval ne figurákban gondolkozzunk, hanem színes, gusztusos CSALÁDI tálaláson és ételeken.
• Szaglás: Az ételek, fűszerek finom illatát a szaglásunkkal érzékeljük. Kérdezzük meg a gyerekeket, ha megszagolják az ételt, mit gondolnak, milyen fűszer, alapanyag van benne, milyen illatot éreznek?
• Tapintás: Mai napig számos kultúra van, ahol a kézzel evés nemcsak felnőttek között, de étteremben is teljesen normális - ilyen volt például Irak, ahol az étteremben a földön ültek, és a közös ételekből mindenki kézzel evett. Ez mára elképzelhetetlennek tűnik nálunk, pedig evolúciósan is fontos a kézzel evés - hát még a gyerekeknek. Ne akadjunk ki, ha akár még 3-4-5 évesen is vissza-visszatérnek a kézzel evéshez. Ez ráadásul nagyon fontos az ismerkedési folyamatban, ezért is érdemes bevonni őket a főzésbe is. Milyen a textúrája? Puha, kemény? Össze tudjuk nyomni az ujjunkkal vajon?
• Ízlelés: Nem is kell mondani, hogy az ételek megismeréséhez az egyik legfontosabb az ízlelési rendszerünk - legyenek finomak azok az ételek. Lépjünk túl a „hmm ez finom” kommenteken, és segítsünk nekik felismerni az ízeket, hogy minél többet meg tudjanak nevezni. De igazából az ízlelés lesz az utolsó, mert az expozíció során nem ez a lényeg, hogy egyenek belőle, hanem hogy legyen lehetőség az ismerkedésre.
• Testtudatosság, proprioceptív rendszer: Igen, ez is része a szenzoros feldolgozásnak például a rágás, nyelés tanulása által is, ami szintén hosszú-hosszú folyamat.
• Hallás: Akár azt halljuk, hogy ropog a karalábé a fogunk alatt, akár a fülünkhöz teszünk ételeket, hogy halljuk, milyen hangot adnak ki, ha összenyomunk, még bizony a hallási rendszer is bevonódik a felfedezésbe. Milyen hangja van az uborkának, ha ráharapunk? Ki tud a leghalkabban rágni? Milyen hangot ad ki, ha széttörjük?

Rengeteg új illat, szín, forma, textúra, agyi- és izommunka - amelyek maguktól értetődőek nekünk, annyira új minden nekik. A szenzoros játékok sokat segíthetnek, például a hozzátáplálás során is ahelyett, hogy kanállal etetjük a babát (aki így semmilyen érzékszervvel nem igazán kerül kapcsolatba az étellel), hagyjuk, hogy az első hónapok a trancsírozásról, maszatolásról, szétkenésről szóljanak - azaz az ismerkedésről és gyakorlásról! Minél közelebbi viszonyba kerülhetnek már itt minél többféle textúrával, étellel, illattal, színnel, annál könnyebb lehet később is az életünk. Sajnos amúgy pont a maszatolás tántorít el sok szülőt az ételekkel való játéktól, viszont ha szeretnénk segíteni a gyerekünknek, hogy egy igazi bátor kis gasztrofelfedező legyen, úgy muszáj megbarátkoznunk a gondolattal. Amúgyis tudjuk: koszos gyerek, boldog gyerek - és ez vonatkozik az étkezésekre is!

Játékos Módszerek az Ételek Megszerettetésére

Az expozíció ugye a legfontosabb - ez pedig nemcsak az étkezés idejére vonatkozik, azaz ismerkedni az ételekkel, látni, érzékelni azokat az asztalon kívül is lehet. Hiszen az új ételekkel az a gond, hogy újak, és hogy nem volt elég lehetőség, idő (nyomásgyakorlásmentes, pozitív és támogató környezetben) ismerkedni velük. Sokszor éppen azért tudnak az asztalon kívüli játékos formák segíteni ebben az ismerkedésben, mert az étkezésekhez már túl sok feszültség, nyomás, elvárás, csalódás kapcsolódik mindkét fél részéről, ami miatt a gyerek is egyre kevesebbet akar kóstolni, enni.

Vannak külföldön iskolák, programok, amelyek erre alapozva játékos aktivitásokon keresztül segítenek ismerkedni a gyerekeknek az egészséges étkezéssel, alapanyagokkal. Az asztalon kívüli ismerkedéshez tökéletes terep lehet maga a menük tervezése (receptes újságok közös lapozgatása), a bevásárlás és persze leginkább a főzés is. Hiszen ez sem arról szól, hogy ott bármit is meg kellene enni, így már alapból felszabadultabb lehet a hangulat - ehhez persze érdemes itt is csökkenteni az elvárásainkat, és ne készüljünk ki attól, hogy úszik az egész konyha! Játszhatunk főzés közben séfeset, azaz „átadjuk” az irányítást a konyhában, utána játszhatunk éttermeset/pincéreset is - a gyerekek szeretik a szerepjátékokat! Ha esetleg épp nincs kedvük, vagy még nem tudnak bevonódni a főzésekbe, akkor is a konyhában magunk körül adhatunk ételes játékokat: száraz alapanyagokat, mint pl. tészta, bab, lencse.

Itt egyáltalán nem arra kell gondolni, hogy hercegnő, dínó és markológép formában kínáljuk az ételeket. Az viszont még nekünk, felnőtteknek is jó móka, ha például néha az almaszeletet, uborkát sütikiszúróval formákra vágjuk, vagy ha mondjuk a répás-sajtos falatokat szívecske formában sütjük, na és persze maga a szép, gusztusos, változatos kínálás maga. Persze egy-egy különleges ünnepkor, alkalomkor lehetünk kreatívabbak - de megintcsak nem a gyerekek miatt, hanem mert ez az egész családnak poén és móka! Ha minden nap ilyesmiket akarunk kreálni, nemcsak mi rokkanunk bele, de a gyerek részéről is elvárás lehet. Amit variálhatunk, az, hogy egyszer hosszában vágjuk fel, egyszer reszeljük, egyszer kerekre vágjuk, ilyesmi. Segíthet, ha néha variáljuk az evőeszközt is - van, hogy éppen a sima fém kiskanállal nem eszi meg, de egy izgalmas felszúrópálcikával igen, vagy egy nagyobb kanállal. Sokszor már az is segítség lehet, ha az étkezést az asztalon kívülre helyezzük - sajnos amikor „válogatósság” merül fel, akkor gyakran csatatérré változik az asztal, és annyi feszültség és rossz érzés fog már hozzá kapcsolódni, hogy a gyerek egyre kevesebbet és kevesebbet eszik ott. Ha viszont ezt az egészet áthelyezzük egy más környezetbe (és figyelünk rá, hogy itt ne csússzunk bele a kajacsatákba és a gyerek piszkálásába, tudjuk szabályozni a saját feszültségeinket, érzelmeinket), ahol alapvetően nem az a cél, hogy együnk, hanem hogy jól érezzük magunkat, akkor az ösztönzőleg hathat. Hogy még játékosabb és nyomásgyakorlás-mentesebb legyen, hívjuk meg a játékait piknikezni velünk: terítsünk le egy plédet a szoba közepén, oda vigyünk mindenféle kis kóstolókat, zöldségeket, gyümölcsöket szépen felszelve, kencéket, stb., és kínáljuk meg velük a plüss macit vagy a babát!

Az „Illendő Evés” és a Fegyelmezés Kérdése

Gyakori félelem a maszatolással, játékkal kapcsolatosan, hogy így sosem fog megtanulni „szépen enni” a gyerek, és nem fogja tudni, mi az „illem”. De ez utóbbiak egyrészt olyan kulturális hozadékok, amelyek nem maguktól értetődnek mindenhol a világban (pl. Irakban az étteremben is kézzel esznek a közös tányérokból a földön), másrészt pedig a gyerekek utánzás útján tanulnak: ha mi szépen eszünk, megtiszteljük magunkat a méltó evés körülményeivel, jó együtt enni, akkor ő ezekből a körülményekből fog megtanulni szépen enni, és nem attól, hogy folyamatosan elrontjuk a hangulatot a fegyelmezésével. Persze ez nem jelenti, hogy minden korban mindent IS meg lehet tenni az asztal körül - de egyrészt épp emiatt érdemes az ismerkedést és játékot nyugodtan vigyük az asztalon kívülre, másrészt pedig érdemes csökkenteni az elvárásokat és életkorhoz igazítani azokat. Ami biztos, hogy féléves kortól egy-másfél éves korig alapvetően ismerkednek (megfog, kiköp, ledob, trancsíroz, szétken, stb.), és ezáltal majd egyre többet, többször és ügyesebben tudnak majd enni - nagyrészt kézzel. És még 2, 3 vagy 4 éves kor körül vagy utána is normális, ha inkább visszaváltanak kézzel evésre az evőeszköz helyett, mert ezek használata nagyon fárasztó és nehéz! Ügyesebben enni, inni (kanál, villa, pohár) leginkább 2-3 éves kor magasságában szokott jobban menni, és utána a következő években lesz majd egyre ügyesebb.

Vekerdy Tamás professzor szavait idézve: „…ahol az étkezésből problémát csinálnak, ott valóban probléma lesz belőle.” Azaz egyrészt felesleges a gyerek evését vagy nem evését az étkezések központi témájává tenni. Másrészt pedig olyan módon is rongálhatjuk a gyereket, ha úgy akarjuk szép evésre tanítani, hogy „Ne csámcsogj!”, „Ne habzsolj!”, „Ne piszmogj!”, „Ne kotorássz az étellel!”, „Ne kotorássz a tányéron!”, „Hogy fogod a villát?”, „Ne csörömpölj!” - írta Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvében, hozzátéve, hogy ezt a trenírozást marhaságnak, sőt, kártékonynak tartja. A pszichológus azt is kiemelte, hogy „A gyerekek csúnyán esznek. Hogyan lehet szép evésre nevelni őket? A válasz egyszerű: semmiképpen sem úgy, hogy elrontjuk a közös étkezést ezekkel a folytonos figyelmeztetésekkel.”

Mesék és Játékok Szerepe az Ételek Megismertetésében

Az étel nem csak játék és mese - de lehet az is! A játék mellett a meséken keresztül is nagyon sokat tanulnak a gyerekek az életről - és persze az étkezésről is. Sajnos sok mai modern mese leképezi napjaink ételkörnyezetét is, ahol a gyerekek a cukortartón veszekednek, és semmi mást nem esznek a mesében, mint cukrot, csokit, édességet. Ez pedig ahogy számos kutatás mellett a lenti kísérlet is jól példázza, rendkívül káros lehet a gyerekek étkezéshez való viszonyának alakításában. Több tucat visszajelzés érkezett, hogy sokan egy mese miatt utálták meg ha nem is egy életre, de akár évtizedekre is a kelbimbót.

De persze számos jó példa van, akár az adott alapanyagról, ételről szóló mese is, amelyeken keresztül szintén játékos formában ismerkedhetnek a gyerekek ételekkel - hiszen ez is egyfajta expozíció! Kifejezetten a régebbi mesék, amelyekben teljesen alap, hogy gyümölcsöt, zöldséget esznek a szereplők. Anno még a TV Maci is tejet, almát fogyaszt, kifejtve, hogy cukor helyett is almát eszik, és így a foga sem fáj soha. Mostanában néztük a 80 nap alatt a Föld körül című filmet, és abban is mindig lelkesen ették a gyümölcsöket. További példák (a szülők javaslatai alapján is): Pocak csak a szedret szereti, Kisvakond könyvek, Disney Nyuszik, Egy nap Apával, Berg Judit: Lengemesék, Terka a piacon, Lackfi Paradicsomleves betűtésztával, Berg Judit Meselevese, Pitypang kertészkedik. Az egyik Maszat mesében Maszat nem kap a boltban édességet, hanem otthon sütnek helyette sütit, egy másikban pedig zöldségeket gyűjtenek és visznek a beteg barátnak. Berg Judit: Sári szülinapja; Pipp és Polli (a Születésnap című részben még a sütibe is uborkát, répát és banánt sütnek), Európai Friss Csapat meséi.

A Karalábé-kísérlet: Hogyan Formálható a Gyermekek Ízlése?

Egy évtizeddel ezelőtt két amerikai szakértő újszerű kísérletet hajtott végre egy hosszú felméréssorozatra alapozva, amely kimutatta, hogy a gyerekek ízérzékelése és étkezési szokásrendszerük már egészen kicsi korban elkezd formálódni. A kísérlet egyszerű volt, de eredeti. Kilenc óvoda vett részt benne összesen csaknem 120 gyerekkel, valamennyien 3 és 5 év közöttiek voltak. A kutatók három csoportra osztották őket.

A kísérlet első napján mindhárom csoport tagjai zöldségféléket nassolhattak, és feljegyezték, ki mit választ. Az egyik zöldség olyan volt, amelyet korábban nem kóstoltattak a gyerekekkel: a karalábé, amit most egészben és felszeletelve is kínáltak. Az evés után mindegyik óvodással elbeszélgettek, de egyikük sem ismerte fel ezt a zöldséget.

A második napon egy egyetemi hallgató érkezett a csoportokba, hogy a szokásos nassolgatás előtt felolvasson egy képeskönyvből. Az A csoport egy fiatal fiúról hallgatott meg egy történetet: a nagypapája kertjében bóklászva rájön, mennyire szereti a zöldségeket - a karalábé kivételével. A könyvet úgy állították össze, hogy a fiú minden oldalon megemlíti, mennyire jó, hogy nem kell karalábét ennie. A B csoport ugyanezt a sztorit hallgatta végig, de pozitív felhanggal: „ez majdnem olyan jó, mint a karalábé” - mondta a főhős. A C csoportnak is egy ugyanilyen hosszú történetet meséltek el, csakhogy ebben semmilyen, ételre történő utalás nem hangzott el.

Ezután újra kérdezősködtek a gyerekeknél. A pozitív üzenetet meghallgató B csoport tagjainak kétharmada helyesen ismerte fel a karalábét. Amikor mindenkinek újra felkínálták, hogy kóstolják meg ezt a zöldséget, csak azok utasították el, akik az A csoportban meghallgatták a negatív véleményt. A gyerekek ízlése jobban formálható, mint azt a legtöbben hinnénk. Talán még ennél is fontosabb, hogy azt is megmutatja, milyen egyszerű a kívánt irányba terelni őket. Ha a felnőttek az ételekkel kapcsolatos pozitív üzeneteket szőnek bele a mindennapokba, akkor a gyerekek sokkal könnyebben megbarátkoznak ezekkel a táplálékokkal. A közösség ereje is működik: ha sok gyerek és felnőtt eszi ugyanazt, akkor még az is meg fogja kóstolni, aki a leginkább húzódozik ettől. Franciaországban olyan hely, ahol több száz éve folyik a nagy karalábékísérlet.

Huh, hát ebből is lehet kapni persze a cukros, és az egészségünket kevésbé támogató gyors- és klasszikus „gyerekkajákra” fókuszáló játékokat, így érdemes itt is (mint a meséknél) tudatosnak lenni, és olyanokat keresni, ami a gyerekek kulináris nevelését támogathatja játékos formában. Nekünk például személyesen nagy favoritunk volt a zöldséges-gyümölcsös memóriajáték, illetve nagyon megörültünk, amikor olyan színezőt találtunk, amiben zöldségeket és gyümölcsöket kellett színezni - ez random jött szembe újságosnál, de mi magunk is elkészíthetjük/kinyomtathatjuk otthon, és csinálhatunk zöldségfestő-versenyt is. Sőt, akár még a zöldségeket is használhatjuk nyomdázónak - vagy éppen festéknek: pár szem áfonya, egy kis cékla, és indulhat az alkotás! Sőt, használhatunk alapanyagokat is akár festéshez, akár kreatívkodáshoz, alkotáshoz - tésztát felragasztani, fűszernövényekkel lenyomatot csinálni.

tags: #karalabe #eheto #reszei