Nepál, az India és Kína közé ékelődött ország rendkívül változatos földrajzi és éghajlati adottságokkal rendelkezik, ami mélyen gyökerezik az ország gazdag kulturális és földrajzi sokszínűségében. A hegyvidéki ország gasztronómiája olyan fűszerek egyedi keverékére épül, mint a kardamom, a római kömény, koriander és a görögszéna mag, amelyek együtt felejthetetlen ízélményt nyújtanak. Az országban élő emberek nagy része többnyire zöldséget eszik, húst, kenyeret ritkábban, mivel a nepáliak nagyjából 80%-a hindu, és bár maga a hindu vallás egyébként nem tiltja a húsevést, sok követő lemond róla az erőszakmentesség elve miatt, vagy mert hitük szerint ez kedvezőtlen karmát és újraszületést okoz. A tehén megölését tartják a legnagyobb bűnnek.
A nepáli étrend alapkövei: Dal Bhat és változatai
A dal bhat a nepáli étrend alapvető eleme, amely a rizs (bhat) és a lencseleves (dal) kombinációjából áll, különféle köretekkel kiegészítve. A dal színe a felhasznált lencse típusától függően lehet sárga vagy fekete, míg a rizs alternatívájaként gyakran használnak árpát, kukoricát vagy hajdinát. A helyiek napi étele a dal bhat, mellé különféle curryket szoktak tálalni, viszont minél magasabbra megyünk, annál szegényesebb lesz a kínálat. A dal bhat remek étel hegymászók számára. Kathmanduban csirkével is lehetett kérni, de ebben az esetben a csirkéből csak egyszer kapsz, az étel többi része viszont korlátlan. A túrák alatt ajánlott a lencse, rizs, és tészta kombinációjánál maradni, ezekben van szénhidrát, ami elegendő energiát fog adni a túrák során.
Authentic Dal Bhat Recipe with Flavorful Aloo Bhujia | Nepali Dal Bhat Cooking Tutorial
A hagyományos nepáli konyha rendkívül sokszínű, és a földrajzi sokféleség, valamint az éghajlati változások miatt a konyhaművészet is más. Minden régiónak megvannak a saját helyi specialitásai, a változó időjárási körülményeknek megfelelően más és más ínycsiklandó ízekkel és aromákkal. A nepáli ételek nem férhetnek bele a fűszeres aachar, savanyúság, nagy citrom, aakarabi khursani és a hosszú zöld chili paprika nélkül.
A newari konyha gazdagsága
A newari népcsoport már az ókor óta a Katmandu-völgyben él. A Katmandu-völgy földje bőséges termést hozott, a Tibettel és Indiával való kereskedelmi kapcsolat pedig virágzó gazdaságot. A Newari konyha több mint 200 fogásból áll, olyan nevekkel, mint az Aalu achar, Bodi ko Aachar, Chataamari, Dhau, Kachilaa, Lakhamari, Sanyaa, Sanyaakhunya, Thwon, Yomari, Alu Tama, Choila, Pau Kwa, Sapu mhicha Thuo és még sok más. Alapvetően Katmandu, Bhaktapur, Patan és Kritipur híresek a Newari ételekről. Ezek nagy részét lassú lángon készítik, és sok türelemmel és idővel főzik, ami még ízletesebbé teszi őket. Egyes ételek elkészítése akár két vagy több napot is igénybe vehet, amíg az alapanyagok elkészülnek.
Alapvetően a bivaly a hús fő forrása, másodsorban a csirke és a hal. A vegetáriánusok imádják a helyben készült tofut és túrót enni. Több mint 100 féle bivalyhús pácolva fűszerekben és szárított búzaszáron sütve, darált hús masalával, savanyú leves, fél BBQ húsok, sült máj, rántott hús, csontvelővel töltött pacal és kocsonyás halászlé a népszerű ételek. A bara szintén népszerű Nepálban, amelyet lencsével, tojással vagy darált hússal a tetején készítenek. A newari konyha desszertjei közé tartozik a joghurt (Dahi), gyümölcsök és eamli gyümölcs. Juju Dhau, a bhaktapuri dahi nagyon népszerű. A helyben készült likőrök, mint például a kölesből vagy rizsből készült Alchalol (Raksi), és a házilag készített Chhang (rizssör) szerves részét képezik az ünnepi felszolgálásnak.
Hegyvidéki ízek: A Pahari konyha
A pahari, avagy dombos régió ételei Nepálban a legjobbak közé tartoznak. A tipikus pahari étkezés a következőket tartalmazza: Dal Bhat Aachar, Tarkari, Chiura (harapott rizs), Bara, Bhatmaas (szójabab), Buffalo Mohai (tejsavó), Kheer (rizspuding), Dhindo, Makai ko roti, Haluwa, Jaaulo, Khatte (pörkölt rizs), Khichdi, roti, Khoa (Kura, Seli,), Aachar, Gundruk és olyan gyümölcsök, mint a mandarin narancs, citromos papaya, ázsiai banán, körte, babérbogyó, mangó és khaffir lime. Joghurt (Dahai), hús, például hal, bivaly, Kukhurako masu (csirkepörkölt), kecskepörkölt, Gundruk, Tama, Zöldség-Tarkari, Sertéspörkölt, Vegyes Veg Tarkari, Masyaura és részben jakhús ételeket szolgálnak fel minden fesztiválon vagy házassági alkalmon.
A hagyományos éttermekben felszolgált pahari konyha ételei közé tartozik a makai (kukorica) hajdina vagy a Kodo (köles) Dhindo. Ezeket burgonyával, zöldbabbal, karfiollal, tökkel, daikon retekkel, különféle zöldséges és nem zöldséges currykkel, valamint szárított zöldséges ételekkel együtt szolgálják fel. Természetesen a citrom, a túró és a chili szerves részét képezi ezeknek a nepáli thali szetteknek! Tehát, ha Nepálba utazol, ne felejtsd el megkóstolni ezek közül az ételek közül az egyiket - mindenképpen fűszeresek lesznek, de megérik a próbát!
Himalájai kulináris élvezetek: A hegyek konyhája
A himalájai konyha főszereplője általában a nepáli hegyek, ahol a tél egész évben érezhető. A csontfagyasztó hideg és a korlátozottan elérhető élelmiszerek, mint például az árpa, a köles, a burgonya és a hajdina, minden konyha szerves részét képezik. A jakhús, a jakvaj és a jaktej mindig is szerepelt az ételek között! Ha mindenképpen meg kell kóstolnod valamit, ne felejtsd el a kézzel készített jak vajas teát és a vörös levelű zöldségekből készült zöldségeket. Jó a szervezet folyamatos vérkeringésére hideg teleken és a hemoglobinszint fenntartására. Laping, hajdina/köles kenyér vagy dhindo, tésztaleves, thukpa, chowmin, momo, jak sukuti, és díszítésként jimbu és jak ghí. A népszerű thakali szett nemcsak ízében más, de egészséges is, és Nepál legjobb étele!
A Terai ízei: A Madhesi konyha
Ez az awadhi ihletésű nepáli konyha számos néven ismert: madheshi, maithili, tharu és bhojpuri, attól függően, hogy hol készítik a Terai régióban, Nepál síkságán. Az elkészítési módban mutatkozó apró eltérésektől eltekintve a fő összetevők mindenhol hasonlóak, de a teraiban többnyire rotit, sabjit, tarka dalt, édesvízi rákot, garnélarákot, ghungiban (csiga) sült tarólevél-pogácsát, rizs- és lencsegombócokat, tassetet, tandoori naan rotit és szárított halat használnak.
Nepál street food kultúrája
Nepálban az utcai ételek nem túl gyakoriak, de Katmandu és Bhaktapur egyes bazárnegyedeiben találhatunk néhány ilyen helyet. A panipuri utcai snack, amely rendkívül népszerű Indiában, Bangladesben, Pakisztánban és Nepálban. Kis méretű, üreges puriból áll, amelyet ropogósra sütnek, majd megtöltik tamarind chutney, chaat masala, burgonya, hagyma, csípős chili és csicseriborsó keverékével. Észak-Indiában a panipurit golgappa néven ismerik, a gol a ropogós héjra, a gappa pedig az evés folyamatára utal, mivel ezeket a kis falatkákat általában egyenként fogyasztják.
A baji puffasztott rizsből készült nepáli étel, amelyet gyakran curryvel, hússal, joghurttal vagy teával fogyasztanak. Ez a hagyományos snack különösen népszerű a mezőgazdasági munkások körében, de esküvői szertartásokon is elengedhetetlen fogás.
Momo: A nepáli konyha ikonja
A momo a nepáli konyha egyik legismertebb étele, amelyet kezdetben darált hússal töltöttek, de ma már zöldséges és tejtermékes változatai is elterjedtek. Eredetileg Tibetből származik, de Nepálban és Indiában is rendkívül népszerű. A momót általában párolják vagy sütik, és fűszeres mártással kínálják. A momókat hagyományosan csak darált hússal töltötték, de manapság zöldségeket, tejtermékeket vagy ezek kombinációját is alkalmazzák. Tibetből kereskedők hozták a Katmandu-völgybe, ma már Nepálban is a sajátjuknak tekintik. A tibeti diaszpórának köszönhetően a momók ma már Indiában is rendkívül népszerűek. A momo gombócokat jellemzően párolják, de lehetnek sültek is. Általában erszény, vagy félhold alakúra formázzák. A legismertebb változatok közé tartozik a vízibivalyhúsból készült buff momos, a marha- vagy jakhúsból készült sha momos és a bárány- vagy birkahúsból készült khasi momos.
Hagyományos nepáli ételek és ínyencségek
A sukuti szárított húsból, leggyakrabban bárányból készül. A húst vékony szeletekre vágják, és különböző fűszerek - például kömény, kurkuma, fekete bors, koriander és chili - keverékében pácolják. Fogyasztható magában is, de meg is lehet sütni, majd előételként vagy snackként tálalni.
A gundruk erjesztett és szárított leveles zöldségekből - például mustárlevélből, reteklevélből vagy karfiolból - készül. A végeredmény egy jellegzetes, savanykás ízű étel, amelyet levesként vagy köretként tálalnak. Sokoldalúan felhasználható, amelyet előételként körettel vagy levesnek elkészítve tálalnak.
A yomari egy édes gombóc, amely rizslisztből készül és melasszal van töltve. Általában háromszög vagy könnycsepp alakú, párolva tálalják, és különösen népszerű a nepáli Poush hónapban.
A sekuwa grillezett húsból készül, amely lehet bárány-, csirke-, sertés- vagy kecskehús. A sütés előtt friss fűszerekkel pácolják be a húst.
A kwati egy hagyományos nepáli pörkölt, amelyet különféle hüvelyesek - például csicseriborsó, vesebab és mungóbab - felhasználásával készítenek. A pörköltet kurkumával, gyömbérrel, sóval és ajwain maggal ízesítik.
A Yak Steak egy igazi ritkaság, amit csak a hegyekben lehet rendelni, és forrón, gőzölögve tálalják.
Nepáli italok: A Tongba, Chhaang és Raksi
A Tongba a kelet-nepáli Limbu nép jellegzetes itala, amelyet Nepál más vidékein is szívesen fogyasztanak. Fő összetevője az erjesztett köles, amelyet forró vízzel kevernek össze, és egy gazdag, sűrű, enyhén savanykás italt kapnak. A Tongbát hagyományosan egy különleges hengeres edényben készítik, amelybe a köleshez forró vizet adnak. Az italt egyedi, perforált szívószálon keresztül isszák, amely egyszerre szűrőként is szolgál.
A Chhaang egy enyhén erjesztett, tejfehér ital, amelyet Nepálban és Tibetben fogyasztanak. Készítéséhez árpát, kölest vagy rizst használnak, amelyet főzés után élesztővel erjesztenek. Az erjedési folyamat végeztével az italt vízzel hígítják, így alacsony alkoholtartalmú, könnyed, enyhén szénsavas italt nyernek. Az árpa alapú Chhaang fanyarabb, míg a rizsből készült változat krémesebb és lágyabb.
A Raksi egy erősebb szeszes ital, amelyet rizs vagy köles desztillálásával állítanak elő Nepálban. Gyakran fogyasztják a mindennapokban, de ünnepi eseményeken is fontos szerepet kap. Az ital tiszta, erőteljes aromájú, minősége és ízvilága pedig a használt alapanyagtól függ. A rizsből készült Raksi általában lágyabb ízű, míg az árpa alapú változat erőteljesebb karakterrel rendelkezik.
Nepáli tea kultúra
Viszonylag fiatalnak mondható a teatermesztés Nepálban, az 1960-as évektől kezdett el beindulni. Ilam Nepál keleti részén található, úgy 600 km-re Kathmandutól. A nepáliak a teát tejjel isszák, ami valószínűleg Indiából jött szokás. A masala tea egyébként egy gyömbéres tea. A masala valami olyasmit jelent, hogy zavaros, a tea állagáról kapta a nevét. Nagyon különleges és finom íze van, már ha valaki szereti a gyömbért. A tibeti jakvajas tea is egy különleges ízélményt nyújt.
Fűszerek a nepáli konyhában
A nepáli konyha elengedhetetlen része a fűszerek sokszínűsége. Az indiai és nepáli konyha elengedhetetlen része a fekete kardamom, amelyet elsősorban sós ételekhez használnak. A római kömény, más néven borsoskömény, egyiptomikömény, fehérkömény vagy kumin, rengeteg országban elterjedt és nagyon hosszú történelme van, már az ókori Egyiptomban is használták. Erős aromája van, és a barnássárga téglalap alakú magvak a nepáli konyha elengedhetetlen fűszerei. A koriander átható, fűszeres ízeket ad az ételeknek. A leveleit és a magjait is felhasználják. A magos formában a közel-keleti és ázsiai konyhákban számos fűszerrel társítják, mint például a menta és a római kömény. A szegfűszeg a Fűszer-szigeteken őshonos, nagyon régi múltra tekint vissza, már az ókori Rómába is eljutott arab közvetítéssel. Édes és sós ételekhez is egyformán használják. A babérlevél itthon is nagyon jól ismert fűszer, de az indiai babérlevél kicsit különbözik attól, amit mi megszoktunk. A mustármagból préseléssel mustárolajat tudnak kinyerni, és fűszerként általában a savanyúságok készítésére vagy a curry ízesítésére használják. A ghí, avagy „tisztított vaj”, vajból készül lassú tűzön forralva, amíg a vaj teljes víztartalma elpárolog, a fehérjetartalma pedig kicsapódva összegyűlik. Ezután leszűrik az így nyert tiszta tejzsírt, amely sokkal nehezebben romlik meg, mint a vaj, sütésre is használható, mivel nem habzik és nem ég olyan könnyen. Emellett finomabb, édesebb íze van a benne karamellizálódott tejcukortól. Az ánizs a kínai öt fűszer keverék alapvető összetevője, és Kínában őshonos, de elterjedt használata a környező országokban, így Nepálban is.
Nepál: Földrajz, éghajlat és kultúra
Nepál területén már a kőkorszakban is laktak emberek, erre utaló nyomokat találtak az antropológusok. Már 1000 évvel ezelőtt elkezdődött az állattartás a Katmandu-völgyben, ahol királyságok és különböző nemzetségek szövetségei jöttek létre. Az országban közel 30 millió ember él, aminek a fővárosa Katmandu, ahol 850 ezer - en laknak. Az országot északon a Himalája vonulata határolja, ahol a világ legmagasabb hegye, a Mt. Everest (8848 m, Chomolungma) is emelkedik a kínai, nepáli határon, ennek köszönhetően a világ második legnagyobb vertikális kiterjedésével rendelkező ország.
Nepál legismertebb földrajzi ékessége a Himalája és az itt található Mt. Everest. Ezeken a magasan fekvő területeken egészen évben közel 5000 méteres magasságban van a hóhatár, ahol gleccserek, havas-sziklás hegyek alkotják a tájat, az éghajlat pedig a tundrán lévővel hasonló. A 4400 és 3600 méteren fekvő területeken már megjelennek a növények, fák, cserjék, az állattartás és a növénytermesztés bizonyos formája is előfordul már, de az időjárás még mindig alpesi. A 2400 - 3600 méter közötti területeken már teraszos földeken művelik a repcét, burgonyát, kölest és egyéb kultúrnövényeket, de még mindig nem számottevő, hiszen még itt is hideg mérsékelt övi az éghajlat. Az alacsonyabb régiókban 1200 és 2400 méter között már jobban előtérbe kerül a mezőgazdaság, a vidékek fákkal és dús növényzettel borítottak, sok hidegkedvelő növényt termesztenek ezekben a régiókban, ahol már meleg mérsékelt övi az időjárás.
Nepál egy multikulturális ország, így a különböző kultúráknak megvannak a saját hagyományos és ízletes konyhájuk. A Newari népcsoport már az ókor óta a Kathmandu-völgyben él. A Magar és Gurung népcsoportok Nepál nyugati részének dombságán élnek, rizsteraszokra épült kis közösségekben. A leghíresebb gurung település Ghandruk, ahonnan kiváló panoráma nyílik az Annapurna hegyvonulatra. A Chhettri az egyik csoportja a Khas hindu közösségnek, a régi kasztrendszer egyik legmagasabb fokán elhelyezkedő csoport volt. Ők voltak a Kshatriya harcosok, akik a rendszer védelmezői voltak. A serpák talán a legismertebb népcsoportja Nepálnak. Magasan a hegyekben laknak, Kelet- és Közép-Nepálban. Tibetből származnak eredetileg, több mint 500 éve keltek át a hegyeken. Nevük eredete is tibeti, jelentése „keletiek”.
Nemzeti parkok Nepálban
Nepál számos nemzeti parkkal büszkélkedhet, amelyek mindegyike egyedi természeti szépségekkel és élővilággal rendelkezik. A Chitwan Nemzeti Park (1710 km²) volt az első nemzeti park Nepálban, területe változatos szubtrópusi erdők és magas hegyek is találhatóak benne. A Sagarmatha Nemzeti Park (1148 km²) talán a legismertebb nemzeti park Nepálban, hiszen itt található a világ legmagasabb csúcsa is. Területe főként magas hegyekből, gleccserekből, völgyekből és szurdokokból áll. A Bardia Nemzeti Park (932 km²), az UNESCO világörökségi részét képező nemzeti park, már nem a Himalája lábánál, hanem attól sokkal délebbre, az Indiai határ mentén fekszik. Leginkább gazdag és különleges élővilágáról ismert, itt él a gaviál, az indiai elefánt, indiai orrszarvú és sok más olyan faj, ami csak ezen a vidéken él. A Shey Phoksundo Nemzeti Park (3555 km²) Nepál legnagyobb és egyetlen transz-himalájai nemzeti parkja, amely vad tájairól, gyönyörű türkiz színű tavairól, és a rejtőzködő életmódot folyató hópárducokról ismert. Az Annapurna Védett Terület (7629 km²) olyan vidékeket foglal magába, mint Kaski, Mustang, Manang, Lamgjung ezzel, az egyik legváltozatosabb területé teszi ezt a vidéket, ahol túrázni, kirándulni, hegyet mászni és siklóernyőzni is lehet. Legismertebb útvonalai az Annapurna körtúra, Annapurna Alaptábor, és a Ghorepani - Ghandruk Trek.
Utazás és turizmus Nepálban
Nepálba Magyarországról a legegyszerűbben repülővel lehet eljutni. Több légitársaságnak is vannak 1 vagy 2 átszállásos járatai, amelyek 12 - 20 órás repülési időt garantálnak. A Nepálba érkező járatok nagy része a Tribhuvan nemzetközi reptéren száll le, ami Katmandu mellett található. Az országba be lehet lépni földi utakon is. A belföldi úthálózat sokat fejlődött az elmúlt években, de még mindig kezdetleges és gyengén kiépített, így buszos, motoros, dzsippes utazás során számítani kell a hosszú menetidőkre és a váratlan fordulatokra.
Az ország egyik fő attrakciója a turizmus, nagyon sok ember él ebből, főleg a túrázás, hegymászás, kulturális és vallási attrakciók vonzzák turisták százezreit az országba. A COVID után 2023-ban több mint egymillió turista érkezett az országba, főleg túrázni, nyaralni és kirándulni. A turizmusnak hála sok régió fejlődésnek indult, viszont az eddig kényelmesen járható túraútvonalak zsúfoltak lettek, az árak megemelkedtek főleg az ismertebb és népszerűbb Everest régióban és az Annapurna területen.
Évszakok és időjárás
Nepálban öt évszak van: tavasz, nyár, ősz, tél és a monszun. Az időjárást nagymértékben befolyásolja a tengerszint feletti magasság. Minél magasabbra megyünk, annál hidegebb lesz és kiszámíthatatlanabb. A két főszezonban (tavasz és ősz) 2500 - 5000 méter között nagyon változó tud lenni az idő. Nagyok a hőmérsékleti különbségek, van, hogy 20 - 25 C˚ lehet a hőingadozás, ami azt jelenti, hogy nappal meleg van, főleg, ha süt a nap, ezáltal magas az UV sugárzás is, míg este nulla fok alá süllyed a levegő hőmérséklete. Ez sok esetben igen megterhelő tud lenni, de fel lehet rá készülni. A déli és az alacsonyabb vidékeken (1500 m és alatta) az időjárás mondhatni egész évben hasonló, kivéve a monszun idején, amikor is nagy mennyiségű csapadék hullik le.
A tavaszi időjárás mondhatni egy kicsit bizonytalanabb, mint az őszi, de mostanra már nincs nagy különbség ez és az őszi között. Tavasszal a túrák a nagy expedíciók miatt szoktak izgalmasabbak lenni, pl. aki az Everest felé megy, az látja majd a teherhordók, yakok, szamarak végtelen sorait, ahogy viszik fel a felszereléseket, élelmiszereket az alaptáborok felé. A másik népszerű szezon a túrázás szempontjából az őszi, ami rögtön a monszun után kezdődik. Az időjárás egészen kiszámítható, viszont a magasabb régiókban gyakran előfordulnak a több napos ködös napok, ami megnehezíti a légi közlekedést.
A monszun időszakban sokkal olcsóbban lehet szálláshoz és ételhez jutni, viszont a választék is sokkal gyérebb, hiszen ilyenkor nincs annyi zöldség és alapanyag, mint a tavaszi és őszi szezonban. Ennek ellenére kifejezetten ajánlott ez az időszak is, hiszen ilyenkor nem kell a turistákat kerülgetni, nincs dömping a szállásokon és a helyiekkel is sokkal jobban el lehet beszélgetni.
Egészség és biztonság
Ajánlott oltások, gyógyszerek terén is érdemes körülnézni. Oltások szempontjából a hepatitis elleni oltás javasolt, illetve tífusz és tetanusz is ajánlott. Fontos, hogy csak palackozott vizet igyunk, így csökkentjük a bakteriális fertőzés kockázatát, gyümölcsöt, zöldséget, amit nem hámozunk meg, szintén mossuk át palackozott vízzel. A hegyekben is oda kell figyelni ezekre a dolgokra: palackos víz, vagy vízfertőtlenítő tabletta, nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő használata erősen ajánlott.
A legtöbb túra során nincsenek nagy napi távok és szintek. A guidok, helyi trekking ügynökségek, kényelmesen osztják el a napi távokat, így nem lesz túlságosan megterhelő az út. A napi túratávok nem nagyon haladják meg a 10 - 15 kilométert, átlagosan 8 - 10 kilométer a napi táv, amit 4 - 8 óra alatt szoktak megtenni. Ha magasra tervezünk menni 4000 - 5000 méter fölé, akkor nagyon fontos, hogy szépen lassan haladjunk előre, akár pihenő - akklimatizációs napokat beiktatva, hogy a szervezetünk minél jobban hozzászokjon a kevés oxigénhez. Minél magasabbra megyünk, annál kevesebb lesz az oxigén a levegőben, 5000 méter környékén már 50 %-kal kevesebb az oxigén, mint tengerszinten, ami kihat a fizikális és agyi teljesítőképességünkre. Sajnos nem mindenkinél ugyanúgy zajlik le ez a folyamat, vannak szerencsések, akiknek magasabb a vörösvérsejt számuk, így jól bírják a terhelést kevesebb oxigén mellett is, de olyanok is vannak, akik nem tudnak akklimatizálódni és fel kell adják a túrát, ami nem függ az erőnléttől és állóképességtől.
A magashegyi betegség és tünetei már 2500 méter felett jelentkezhetnek, de általánosan 3500 méter az a magasság, ahol igazából megjelennek a komolyabb tünetek. A HACE (High Altitude Cerebral Oedema - agyi ödéma) a magashegyi betegség egyik gyakori fajtája a magasabb régiókban (6000 - 7000 m felett) szokott a leginkább kialakulni és sokszor gyors lefolyású, ha nincs gyors beavatkozás, akkor gyakran halálos kimenetelű. Tünetei közé tartozik az ataxia, koordináció elvesztése. A HAPE (High Altitude Pulmonary Oedema - tüdőödéma) a magashegyi betegség másik fajtája, amikor is a tüdő telik meg folyadékkal, ami légszomjhoz és fulladáshoz is tud vezetni. Az Acetazolamide (Diamox) gyakran használják az AMS tüneteinek a kezelésére, csökkentésére, viszont magát az akklimatizációt ezzel a gyógyszerrel nem lehet helyettesíteni. Jól jön, ha már eleve nagy magasságba érkezünk meg, többnyire tengerszintről 3000 méter fölé.
Állatok okozta problémák már ritkábbak, de előfordulhat, hogy megvadult yakok felöklelnek turistákat. Ezek még félig vadállatok, nem szabad szelfizgetni velük. Időbeli és környezeti problémák, amikor is több napig nem tud felszállni egy repülő a köd miatt, vagy földcsuszamlás elviszi a függőhidat, amin át kellene, hogy menjünk.
Ruházat és felszerelés
A ruházat és felszerelés kiválasztása kulcsfontosságú Nepálban, különösen, ha túrázni vagy hegyet mászni indulunk. A pehelykabát, esőkabát, középréteg (fleece vagy polár), alapréteg (merinó gyapjú), sapka, kesztyű és megfelelő bakancs mind elengedhetetlenek. A pehelykabátból érdemes egy vékonyabbat nappalra, egy vastagabbat pedig estére, a hidegebb éjszakákra vinni. Nepálban is lehet venni jó minőségű helyi márkás pehelykabátokat, mint például az EVERESTOUTFIT, HI - HIMAL. A bakancs kiválasztásánál érdemes biztosra menni, egy jól bevált, bejáratott modellt vinni magunkkal. Túrahátizsákból a legtöbb esetben két vagy három darab ajánlott: egy nagy (70 - 80 literes) a nemzetközi útra, egy közepes (40 - 50 literes) a túrákra, és egy kisebb (25 - 35 literes) a napközbeni dolgoknak. Fejlámpa, powerbank (akár több is, mert a töltésért fizetni kell), tisztálkodási csomag, naptej és hálózsák (higiéniai és hőmérsékleti okokból is ajánlott) szintén fontos elemei a felszerelésnek.
Szállás és vendéglátás
A túrák során a legtöbb esetben lodgeokban (hüttékben) lehet megszállni, amit többnyire a tulajdonos sherpa család üzemeltet. Ahogy belépünk a házba, szinte mindig egy nagy teremben, az ebédlőben találjuk magunkat, ahol körben asztalok vannak padokkal, középen pedig egy kis vaskályha, amit este szoktak befűteni vacsora idejére. Itt található a konyha is. A ház emeletén, vagy másik részén találjuk a szobákat, amelyek egyszerűek, többnyire két ággyal vannak felszerelve, emellett van még egy kis asztal és nagyjából ennyi is a szoba. A nagyobb városokban a legtöbb esetben egyszerű hotelekben érdemes megszállni, amelyek nem túl drágák, de pár nap eltöltésére kiválóak. A turista központ a Thamel negyedben van, itt van a legtöbb hotel, étterem, kávézó és szórakozóhely.
