Romhányi József, a magyar irodalom egyik legszellemesebb és legvidámabb költője, akinek születését 100 éve ünnepelték, maradandót alkotott a nyelvi humor terén. Munkásságára jellemző a virtuóz szóhasználat, a rímjátékok és a groteszk helyzetek teremtése, melyek közül kiemelkedik a "Kecskére bízta a káposztát" című verse. Ez a mű nemcsak a nyelv mesteri használatának példája, hanem egy ősi népmesei motívum, a megbízhatóság és a kísértés örök dilemmájának feldolgozása is, melyet Romhányi jellegzetes stílusában tár elénk.
Romhányi József életútja és költészete
Romhányi József, író, költő, műfordító 1921. március 8-án született Nagytétényben és 1983. május 7-én hunyt el Budapesten. Életműve jelentős részét teszik ki gyermekversek, rajzfilmek dalszövegei és szórakoztató irodalmi alkotások. Költészetére jellemző a játékosság, az abszurd humor és a nyelvi leleményesség. Képes volt a legközönségesebb témákat is szellemesen és egyedi módon feldolgozni, gyakran a fonetikai hasonlóságokra, szójátékokra építve.
A zárt ë-sítés különlegessége
A "Kecskére káposztát" vers esetében külön említést érdemel Subosits István munkája, aki a költő saját versét "zárt ë-sítette". Subosits István, aki Alsóiszkázon (ma Iszkáz) született 1929. december 24-én és 2009-ben hunyt el Budapesten, a "A beszéd rendellenességei" című művében (57-58. oldal) foglalkozott a jelenséggel. A "Kecskére káposztát" vers első kötet-megjelenése Romhányi József "Szamárfül. Füzetek. 30." című kötetében történt. Ez a zárt ë-sítés egy rendkívül érdekes nyelvi kísérlet, amely még tovább fokozza a vers zenei hatását és Romhányi játékosságát.
Mahó Andrea versei - Romhányi József/ Egy szú végrendelete
A "Kecskére bízta a káposztát" - A vers elemzése
Romhányi József verse a "Kecskére bízta a káposztát" egy kiváló példája annak, hogyan lehet egy egyszerű, hétköznapi szituációt rendkívül szórakoztató módon, nyelvi bravúrokkal megtölteni. A vers alaptörténete egy kecskéről szól, akire egy szép fej káposztát bíztak, és a benne dúló belső küzdelmet mutatja be.
A kecske belső harca - Személyes kísértés és önuralom
A vers rendkívül humorosan és érzékletesen ábrázolja a kecske belső vívódását, aki a rá bízott káposztát látva kísértésbe esik.
„Mekk! Egyelek meg, de remek kerek! Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek! Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk!”
Ez a belső monológ, a "Mekk!" felkiáltásokkal tarkítva, tökéletesen visszaadja a kecske gondolatait és érzéseit. A "becstelen kecskeszellemek" elkergetése azt mutatja, hogy a kecske tisztában van a helyzet komolyságával és megpróbál ellenállni az ösztöneinek.
„De szerfelett kellenek keblemnek e levelek. Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek… Mekk!”
A vers folyamatosan ingadozik az önuralom és a kísértés között. A kecske először megpróbálja racionálisan kezelni a helyzetet, azt állítva, hogy "rendesen legel". Azonban az éhség és a káposzta vonzereje erősebbnek bizonyul.
Nyelvi játékok és a hangutánzó szavak ereje
Romhányi mesteri módon használja a nyelvi játékokat, a rímeket és a hangutánzó szavakat, hogy a verset még humorosabbá és élvezetesebbé tegye. A "Mekk!" felkiáltás nemcsak a kecske hangja, hanem a belső monológjaiban a szavak közötti elválasztó elem is.
„De eme repedezett fedeles levelek, melyeket emberek nem esznek meg, nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le. Belembe lemehetnek. Mekk!”
Itt a kecske egy logikusnak tűnő érvet próbál felhozni: azokat a leveleket eszi meg, amiket az emberek nem. Ez a "kecske logika" rendkívül mulatságos, és jól mutatja, hogyan próbálja igazolni a tettét.
„Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek lettek fedelek. Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek. Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek. Mekk!”
A vers további részében a kecske egyre mélyebbre ás a káposztában, újabb és újabb érveket találva a falás igazolására. A "fedelek" képe, ahogy a külső levelek lassan elfogynak, és a belső, "beljebb elhelyezett levelek" kerülnek elő, zseniális. A "meg-megrepedeznek" szó a káposzta állapotát és a kecske sietségét is érzékelteti.
„De erre eme bentebb szerkesztett levelek egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek, melyeket szemetes vederbe tesznek. Erre teremtettek benneteket?! Mekk!”
A kecske már-már filozofikus kérdéseket tesz fel arról, hogy mire teremtettek bizonyos leveleket, miközben folyamatosan fogyasztja a káposztát. A "szemetes vederbe tesznek" kifejezés a pazarlásra utal, és a kecske ezzel is igazolni próbálja, hogy megmenti a leveleket a kukától.
„Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket. Le veletek! Nyekk! Te fej!”
Végül a kecske feladja a küzdelmet, és "elengedhetetlennek" nyilvánítja a káposzta megevését. A "Nyekk!" hangutánzó szó a végleges elhatározást, a káposzta teljes elfogyasztását jelképezi. A "Te fej!" felkiáltás pedig a káposzta maradványaihoz intézett búcsú vagy egyfajta győztes kiáltás.
A népmesei motívumok és Romhányi átértelmezése
Romhányi József verse nemcsak nyelvi gyönyörűség, hanem egy ősi népmesei motívum, a "kecskére bízta a káposztát" (vagy "farkasra bízta a bárányt") modern kori feldolgozása is. Ez a motívum az emberi természet alapvető dilemmáját, a kísértésnek való ellenállást vagy éppen a gyengeséget mutatja be.
A "Kecskére bízta a káposztát" mese - Egy régi történet újratere
A vers címe maga is egy jól ismert szólás, ami azt jelenti, hogy valakire olyan feladatot bíznak, amiről előre tudható, hogy kudarcra van ítélve, mivel az illető nem tud ellenállni a kísértésnek. Romhányi ezt a szólást veszi alapul, és ad neki egy humoros, verses formát.
A népmesékben gyakran szerepelnek állatok, akik emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, és erkölcsi tanulságokat közvetítenek. A kecske, mint karakter, gyakran makacs, önfejű és éhes. Romhányi ezt a képet használja fel, és a káposztával való küzdelmét a belső morális harc allegóriájaként mutatja be.
Egy másik mese - A szegény legény és a kolbász
A felhasználó által megadott szövegben egy másik, hosszabb mese is olvasható, amely szintén a "kecskére bízta a káposztát" motívum köré épül, de egy másfajta narratívát mutat be. Ez a mese egy szegény legényről szól, aki különböző dolgokat bíz az állataira, és azok rendre el is fogyasztják a rájuk bízott ételt.
A mese felépítése és szereplői
A mese eleje a hagyományos népmesei felütést idézi: "Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt…" Ez azonnal bevezeti az olvasót egy mesebeli világba, ahol a csodák és a különleges események megszokottak. A "szegény legény" tipikus mesehős, aki a történet során próbál boldogulni.
A mese állatszereplői:
- Kis kutya: Fehér szőrű, piros nyelvű, aki a kolbászt eszi meg.
- Fehér szakállú kecske: Aki a káposztát eszi meg.
- Cica: Aki a tejfelt eszi meg.
A kísértés és a hiányzók
A mese sorozatosan mutatja be, hogyan bízza a legény a rá bízott ételt az állataira, és azok hogyan fogyasztják el azt.
- A kolbász és a kutya: A legény rá bízza a fél rőf kolbászt a kutyájára. A kutya, hallva a kecske "Me-e-eg!" felkiáltását, leharap egy darabot a kolbászból. Ez a rész rávilágít arra, hogy a kutyának sem volt nehéz elcsábulnia, különösen, ha valaki más is "bátorítja" a rosszra. Érdekes, hogy a kutya reagál a kecske hangjára, mintha egyfajta jel lenne a kísértésre.
- A káposzta és a kecske: Amikor a legény tejfelért indul, a fehér szakállú kecske ott áll a fazék káposzta mellett, és "nem kérdezett semmit, hanem rögtön nekilátott a káposztának". Itt már nincs belső vívódás, mint Romhányi versében, a kecske azonnal enged a kísértésnek.
- A tejfel és a cica: Végül a legény tejfelért indul, és rá bízza a cicára a felügyeletet. Amikor visszatér a rozscipóval, a cica már a köcsög alját nyalja, "Tejfel! Tejfel! Meg is ette!"
Szimbolikus elemek a mesében
A mese nemcsak a kísértésről szól, hanem más szimbolikus elemeket is tartalmaz:
- A repülő rovarok és madarak: Ahogy a legény útnak indul, különböző rovarok és madarak kísérik: fehér lepke, tarka lepke, rigómadár; ezüstlégy, aranylégy, pacsirta; ezüstdarázs, aranydarázs, fülemüle. Ezek a motívumok a mesékben gyakran az utazás, a változás, vagy az isteni gondviselés jelképei lehetnek. Jelzik a legény útját és a távozásának különböző szakaszait.
- A "Füstöcske, szállj fel az égbe" motívum: A mese végén a legény a füstöcskétől kérdezi meg, mi lesz ebédre, és a válasz az, hogy "Rozscipó lesz ma ebédre…" Ez a motívum a népmesékben gyakran előfordul, ahol a természetfeletti erők vagy a környezet ad választ a kérdésekre, jelezve a helyzet reménytelenségét, hiszen minden elfogyott, csak a legény hozott rozscipója maradt.
Ez a mese egyfajta láncreakciót mutat be, ahol az egyik állat tette befolyásolja a következőt, és a végeredmény mindig ugyanaz: a rájuk bízott élelem eltűnik. A humor abban rejlik, ahogy a legény naivan újra és újra megbízik az állataiban, annak ellenére, hogy azok folyamatosan cserbenhagyják.
Mahó Andrea versei - Romhányi József/ Egy szú végrendelete
A "kecskére bízta a káposztát" motívum tanulsága
Romhányi József verse és a népmesei történet is a bizalom, a kísértés és az emberi (vagy állati) gyengeség örök témáját járja körül. Mindkét esetben a tanulság az, hogy nem lehet olyasvalakire bízni egy értéket, aki a leginkább vágyik rá, és akinek a jelleme nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
Romhányi a nyelvi leleményességével, a humoros megközelítésével ad új értelmet ennek a régi tanulságnak, míg a népmese egy egyszerűbb, didaktikusabb módon mutatja be a következményeket. Mindkét alkotás hozzájárul a magyar irodalom és folklór gazdagságához, és emlékeztet minket arra, hogy a bölcsesség és a tapasztalat gyakran humoros vagy szomorú történetek formájában marad fenn az utókor számára.