Az Olasz Tészta Titkai: A Kemencétől az Asztali Etikettig

Az olasz tészta a világ egyik gasztronómiai szimbólumává és az olasz kultúra egyik legikonikusabb elemévé vált, amely évszázadok óta meghatározza az ország gasztronómiai arculatát. De miért olyan különlegesek ezek az ételek, és hogyan készíthetünk otthon autentikus olasz tésztát? Te mennyit tudsz az olasz tészták sokszínűségéről és történelméről? Az olasz konyha egyik alappillére a tészta, nem csupán étel, hanem egy életforma része, és ahogy az olasz háziasszonyok és séfek is tanúsítják, az elkészítése és az elfogyasztása is szinte szent rituálé. Ahhoz, hogy valóban elmerüljünk az olasz tésztafélék világában, érdemes megismerkedni a kemencében pirított finomságoktól kezdve a legapróbb étkezési szabályokig mindennel, ami e kulturális kincshez tartozik.

A Kemence Varázsa: Az Autentikus Olasz Pizza Sütése

Az olasz konyha varázslatos ízei sokféle formában öltenek testet, és ha a „kemencében pirított” ételekre gondolunk, elsőként gyakran a pizza jut eszünkbe. Tegnap egy kis olaszos hangulatot teremtettünk itthon, kemencében sütöttünk pizzát, aminek el is hoztuk a receptjét nektek! A pizza, bár nem tésztaétel a szó szoros értelmében, a kemencében való sütés és az olasz gasztronómiában betöltött kiemelkedő szerepe miatt tökéletesen illeszkedik a témánkhoz.

Hozzávalók (6 db 30 cm-es pizzához):

• Tésztához:
  • 1 kg 00-s liszt
  • 1/2 liter víz
  • 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
  • 5 g élesztő
  • 1 teáskanál tengeri só
• Szószhoz:
  • 1 paradicsom konzerv
  • 1 teáskanál oregánó
  • 1 teáskanál bazsalikom
  • 1 teáskanál kakukkfű
• Feltét:
  • 6 csomag Mozzarella sajt (125 g/csomag)
  • 6 csomag Pármai sonka (80 g/csomag)
  • 1 doboz konzerv kukorica
  • Friss bazsalikomlevél
  • Olíva olaj

Elkészítése:

Az elkészítés során az élesztőt morzsoljuk bele a langyos vízbe és keverjük el alaposan. A lisztet átszitáljuk, és apránként, folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk az élesztős vizet. Ha ez megvan, addig dagasztjuk a tésztát, amíg el nem válik a kezünktől - vagy a dagasztógépet is hívhatjuk segítségül, amelyben nagyjából 15-20 percre lesz szükség. A megdagasztott tésztából egy cipót formálunk, melynek külsejét meglisztezzük. Ezt követően kelesztő edényben, letakarva, 6 órán át kelesztjük. A tésztánk ezidő alatt két-háromszorosára fog nőni, ami jelzi a tökéletes kelést.

Kelés után még egyszer átgyúrjuk és kb. 250 grammos cipókat formázunk belőle, majd 2 órán át újra kelni hagyjuk, hogy a tészta könnyű és levegős legyen. A kis cipókból nagyjából 30 centis kerek pizzatésztát formázunk. A szósz elkészítéséhez a paradicsomot a fűszerekkel felforraljuk, majd lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett 10 percig főzzük.

Sütése kemencében:

A kemencét felfűtjük 350 fokra, ami elengedhetetlen a ropogós, autentikus pizza elkészítéséhez. A tésztára rákenjük a paradicsomszószt, rászórjuk a kukoricát. Majd 1 csomag mozzarella sajtot felszeletelünk és eloszlatjuk a tetején. Betesszük a kemencébe és 3 perc alatt készre sütjük - akkor jó, amikor a széle aranybarna kezd lenni. Kivesszük, rátesszük a sonkát és a bazsalikomlevelet, meglocsoljuk olíva olajjal, és 15 másodpercre (!) visszatesszük a kemencébe, hogy a feltétek is átmelegedjenek és az ízek összeérjenek.

Az Olasz Tészta Esszenciája: Több mint Fogás, Életforma

Ha valamit igazán komolyan vesznek az olaszok, az a tészta. Nemcsak az elkészítése, hanem az elfogyasztása is szinte szent rituálé. Egy tál spagetti vagy tagliatelle náluk nem csupán étel - hanem a kultúra, a hagyomány és a közös pillanatok része. Az olasz tészták sokszínűsége nemcsak az alapanyagok minőségében, hanem a régiók közötti különbségekben is rejlik. Észak-Olaszországban a tojásos tészták dominálnak, mint például a tagliatelle vagy a pappardelle, míg délen a durumlisztből készült tészták hódítanak, mint a spaghetti vagy a penne. Tudtad, hogy az olaszok évente több mint 23 kilogramm tésztát fogyasztanak fejenként? Ez nem véletlen, hiszen minden régiónak megvan a maga sajátos tésztafajtája és az ahhoz illő szósz. Merüljünk el együtt az olasz tésztafélék világában!

Az olasz konyha egyik legszebb hagyománya, hogy a tészta és a szósz tökéletes harmóniában van egymással. A különféle olasz tésztafajták (penne, farfalle, rigatoni, spaghetti, stb.) nem csak a változatosság kedvéért léteznek - mindegyik más típusú szószhoz passzol. A csöves tészták, mint például a rigatoni, jól megtartják a darabos szószokat, míg a hosszúkás formákhoz, mint a spaghetti, selymesebb mártások illenek.

Ha egy dolgot eltanulhatsz az olaszoktól, az az, hogy a tésztát sosem főzzük túl. Az „al dente” jelentése: „fogkeményre”, vagyis enyhén harapható állagúra főzve. Ez nemcsak a textúra miatt fontos, hanem azért is, mert így a tészta jobban megőrzi az ízét és a tápanyagai egy részét, valamint tökéletesen felszívja a szószokat. Az olasz háziasszonyok és séfek minden olasz tésztafajtát al dente-re főznek - még a legkrémesebb, leglágyabb szószokhoz is, hiszen ez az ideális állag az autentikus élményhez.

Imádod a parmezánt? Jó hír: az olaszok is. De rossz hír: nem minden olasz tésztára való! Ha például egy tengeri herkentyűs spagettit készítenél, akkor semmiképp ne szórd meg reszelt sajttal - ez Olaszországban egyet jelent a gasztronómiai bűnnel, mivel az erős sajt elnyomná a tenger gyümölcseinek finom ízét. A friss vagy száraztészta dilemmája is gyakran felmerül: sokan azt hiszik, hogy az olaszok csakis házi, friss tésztát esznek. Ez azonban nem teljesen igaz. A durumtésztából készült, minőségi száraztészta ugyanolyan helyet kap az olasz konyhában, mint a frissen gyúrt tojásos változatok. Az, hogy épp melyiket használják, nagyban függ az adott ételtől és régiótól, valamint a tészta fajtájától. A tészta lelkét mindössze két hozzávaló teszi ki, a liszt és a tojás. Ennek tökéletes elegyéből nyújtják megfelelő vastagságúra a híres olasz pasztát, amit a bennfentesek szerint legjobb frissen fogyasztani, de akkor sem okoz csalódást, ha szárítás után használjuk fel. A klasszikus tészta színe sárga, aminek intenzitása a benne lévő tojás mennyiségétől és minőségétől függ, de színes tésztával is találkozhatunk: spenóttal, céklával, édesburgonyával különleges árnyalatúra színezik sok helyen a tésztát, de fekete tésztát is kaphatunk, ez a tintahal sötét színű tintájától lesz olyan mutatós.

A Tészta Sokszínű Világa: Formák és Funkciók

Olaszország minden régiójában találkozhatsz más és más olasz tésztafajtákkal - legyen az a pici, amit kézzel sodornak Toszkánában, a kagylóformájú conchiglie Nápoly környékéről, vagy a Puglia híres orecchiettéje. Olaszország több mint 300 féle tésztafajtával büszkélkedhet, azonban nem mindegyiket használják mindenhol, vannak, amiket csak egy-egy eldugott helyen készítenek. Érdemes megismerkedni a legnépszerűbb tésztafajtákkal, amiket általában különböző szószokkal fogyasztanak, hogy ne érjen kellemetlenség minket az étlapot nézve.

• Spaghetti: A klasszikus, ami sosem megy ki a divatbólA spaghetti az egyik legismertebb olasz tészta, amelyet szinte minden országban készítenek. Bár egyszerűnek tűnik, az igazi olasz spaghetti elkészítéséhez mindössze minőségi durumliszt, víz és persze a tökéletes szósz szükséges. Próbáltad már a spaghetti carbonarát? Tudtad, hogy az autentikus receptben nincsen tejszín? Az eredeti receptben a tojás és a pecorino sajt biztosítja azt a krémes állagot, amit sokan tévesen tejszínnel próbálnak elérni. A tojássárgáját és az egész tojást keverjük össze a fekete borssal, a sajttal és a sóval. Főzzük meg a tésztát, mindeközben olvasszuk fel a vajat egy nagyobb serpenyőben. Adjuk hozzá a felaprított hagymát és a tészta forró főzővizéből is tegyünk bele egy kanállal. Adjunk egy merőkanállal a tojásos keverékbe a főzővízből, és keverjük el, hogy krémes szószt kapjunk.

• Penne: Az univerzális választásA penne rövid, cső alakú tészta, amely tökéletesen magába szívja a szószokat. Különösen jól illik a pesztós és paradicsom alapú mártásokhoz. Tudtad, hogy a penne neve az olasz "penna" szóból ered, amely tollat jelent? Ez a 3-5 cm hosszúságú tészta emiatt a rövidebb tészták közé sorolható. Készül bordázott verzióban és teljesen sima felülettel, ez utóbbit penne liscie néven találjuk az olasz boltok polcain. Dél-Olaszországban készítették először, majd akkora népszerűségre tett szert, hogy Itáliában ez számít az egyik leggyakrabban használt tésztatípusnak.

• Lasagne: A rétegezett mesterműGarfield kedvence, a lasagne a világ egyik legrégebbi tésztafajtája, amely már az ókori Rómában is ismert volt. Ez a téglalap alakú tésztatípus, ami többnyire 12-18 cm hosszú, Nápolyból ered, az első recept, amiben említésre került, a XIV. századból származik. Különlegessége, hogy nem kell előfőzni: száraz tésztaként kell a rétegek közé tenni, és hagyni, hogy a sütőben minimum 20-25 perc alatt megpuhuljon. A friss tésztalapok közé rétegezett húsos, paradicsomos szósz és besamel igazi élményt nyújt, és tökéletes példája a kemencében sült olasz tésztaételeknek. Egy nagy serpenyőbe tegyünk néhány evőkanál olívaolajat. Adjuk hozzá a paradicsompürét, majd sózzuk, végül pedig dobjuk bele a friss bazsalikomot is, ehhez pedig főzzük meg a tésztát, közben adjuk hozzá a paradicsomszószhoz a padlizsánt, ha lasagne alle melanzanát készítünk.

• Tagliatelle és pappardelle: A szószok bajnokaiEzek a szélesebb tésztacsíkok tökéletesek a gazdag húsos szószokhoz, mint például a bolognai ragu. Tudtad, hogy a bolognai spaghetti valójában nem létezik az olasz konyhában? Ezt a szószt autentikusan csak tagliatelle tésztával szabad tálalni.

• Fusilli: A csavart csodaA fusilli az egyik legvidámabb megjelenésű olasz tésztaféle, amely spirálos formájával remekül magába szívja a szószokat. Ez a tészta különösen népszerű krémes mártásokkal, de hideg tésztasalátákhoz is tökéletes választás. Tudtad, hogy a fusilli neve az olasz "fuso" szóból ered, ami orsót jelent? Ez a formája a hagyományos kézi sodrás technikáját idézi, amelyet az olasz családok generációk óta használnak. Ez a 3-6 cm hosszú, spirál alakú tészta az átlagosnál valamivel rövidebb idő alatt megfő, 9-10 perc is elegendő ahhoz, hogy kellően megpuhuljon a forrásban lévő vízben. A magyar nyelvben csavartcsőnek hívott tésztához jól passzol a zöldséges, a húsos, a halas és a sajtos-tejszínes mártás is. A fusilli többnyire durumlisztből és vízből készül, Olaszország középső és déli tájairól származik. Mérete jellemzően 3-5 cm, vastagsága - azaz a „spirál” -, amelyet nagyon könnyű „beöltöztetni” szósszal, pestóval vagy dresszinggel. Viszonylag sokáig kell főzni, mert kevés tojással készül. Olcsó ára miatt is nagy népszerűségnek örvend hazánkban ez az olasz tésztafajta. Kitűnő mákos, diós, vagy grízes tészta készíthető belőle, ha édesre vágyunk, bár ezek nem a legelterjedtebb felhasználási módjai. Egy 100 g száraz fusilli körülbelül 350 kcal-t tartalmaz, magas szénhidráttartalma (kb. 72 g), de közepes mennyiségű fehérje (~12 g) és alacsony zsírtartalom jellemzi. Rosttartalma segíti az emésztést, különösen teljes kiőrlésű változatban. Egy adag (kb. 192 g) főt tésztában 200 kcal körül van, fehérje ~13 g, szénhidrát ~26 g, só és zsír minimális mennyiségben. Leggyakrabban száraztésztaként kapható - boltban, 250 g, 500 g és 1 kg kiszerelésben -, de olasz delikátesz boltokban előfordul friss változat is, Magyarországon hűtőpultos, kész tészta formában is felllelhetjük. Friss variáns esetén hűtőben rövid ideig tárolandó; száraz változat szobahőmérsékleten, légmentesen egy évig is eláll.

• Rigatoni: A szószok tökéletes partnereA rigatoni egy cső alakú, bordázott felületű olasz tészta, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy minden csepp szószt magába szívjon. Nevét az olasz "rigato" szóról kapta, amely "bordázottat" jelent, utalva a tészta jellegzetes textúrájára. Ez a tészta különösen népszerű a gazdag, húsos szószokkal, például a ragùval vagy sült ételekhez, mint a rigatoni al forno, amely szintén kemencében készül. A rigatoni mérete és robusztus szerkezete lehetővé teszi, hogy a legsűrűbb mártások is jól tapadjanak rá.

• Orecchiette: "Kis fülek"Az orecchiette az egyik legkülönlegesebb és legősibb olasz tésztaféle, amely neve szó szerint "kis füleket" jelent, utalva apró, ívelt formájára. Ez a tészta Puglia régiójának specialitása, ahol hagyományosan kézzel készítik, Bari városában az egyik utcában egész évben készítik az olasz asszonyok az orecchiette-t, ezzel is megőrizve a hagyományokat. Legegyszerűbben fültésztának nevezhetjük, ha jobban megnézzük, tényleg olyan, mintha kicsi fülek várnának a sorukra a zacskóban, hogy forrásban lévő sós vízbe pottyanhassanak, és ott kb. 12 perc alatt tökéletesre főjenek. Az orecchiette különösen jól illik a sűrű, zöldséges szószokhoz, például a cime di rapával (tarlórépalevéllel) készült fogáshoz, amely Puglia egyik legismertebb étele.

• Cannelloni: A töltött csőEzt a hangzatos név lefordítva igazán vicces, annyit tesz: fülecske, ami miatt magyarra általában fültésztaként fordítják. Legegyszerűbben csőtésztának nevezhetjük, hiszen 12-15 cm hosszú, 3-6 cm átmérőjű hengereket formáznak, amikor készítik. Eredete nem ismert, azt azonban tudják róla, hogy eredetileg téglalap alakúra nyújtották, megtöltötték, majd feltekerték, és így sütötték meg kemencében.

• Farfalle: A masnitésztaA farfalle, azaz a masnitészta 6-15 mm nagyságú, fodros szélű tészta, amit lobogó sós vízben főznek készre, körülbelül 12 perc alatt. Nemcsak szószokkal fogyasztják előszeretettel, hanem tésztasalátákba is teszik, hiszen igazán mutatós. Észak-Olaszországban készítették először a XVI. században. Több régióban sajátos nevet fundáltak ki neki, ezek közül az egyik igen hangzatos a maltagliati, azaz rosszul vágott tészta.

Autentikus Olasz Tészta Otthon: Az Alapok és a Készítés Művészete

Az igazi olasz tészta elkészítése egyszerűbb, mint gondolnád! Mindössze két alapanyagra van szükséged: durumlisztre és vízre (tojásos változatoknál tojásra). Gyúrd össze a tésztát, nyújtsd ki, majd vágd a kívánt formára. Ez a folyamat, bár elsőre bonyolultnak tűnhet, valójában egy meditációszerű tevékenység, amely során a friss alapanyagokból valami különleges születik. Készítsük el a sajtmártást is, ami azt jelenti, hogy a lereszelt pecorinóra öntsünk egy keveset a még forrásban lévő főzővízből. Keverjük össze, hogy krémes állagúvá váljon. Forraljuk fel a tejet és a vajat alacsony-közepes hőfokon. Amikor a tej meleg és a vaj megolvadt, apránként, folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a búzadarát. Szórjuk bele a sajtot, majd formázzuk meg a tésztát. A meleg keveréket rakjuk két sütőpapír közé, és sodrófa segítségével nyújtsuk ki. Egy száraz serpenyőben, alacsony hőfokon pirítsuk a fekete borsot nagyjából egy percig, majd tegyük félre. Tisztítsuk meg és vágjuk fel a cukkinit vékony szeletekre. Ezután öntsünk olajat egy serpenyőbe, és pirítsuk meg a zöldséget. Tálalás előtt szórjunk rá némi friss bazsalikomlevelet.

Az Olasz Étkezési Etikett: Hogy Ne Valljunk Szégyent az Asztalnál

A magyar emberek egyik kedvenc étele a tészta, azonban az olasz étkezési szabályok nagyban eltérnek a magyartól. Ha Olaszországban járunk, érdemes tisztában lennünk az olasz etikettel, a tésztaevés és a kávézás szabályaival, a különböző tésztafajtákkal és szószokkal, ahhoz, hogy ne ássuk el magunkat a helyiek előtt. Ha valaki rendelt már egy tányér tésztát Olaszországban, észrevehette, hogy nem csak ételt rendelt, hanem egy élményt, amihez hozzátartozik az étkezési etikett is, amit az olaszok nagyon komolyan vesznek. Néhány alapvető szabály betartásával valódi olaszként viselkedhetünk egy étteremben.

• Ne vágjuk fel a spagettitCsábító lehet a gondolat, hogy amikor letesz a pincér elénk egy nagy tál spagettit, felvágjuk azt, azért, hogy minél gyorsabban és könnyebben megehessük. Ez azonban az egyik legnagyobb olaszországi etikett hiba, amit elkövethetünk. Ezt az olaszok azzal magyarázzák, hogy az ételt lassan kell enni és a vágás megzavarja az étel harmóniáját. Aki olasz tésztát eszik, az bizony villával dolgozik. És csak villával! A késsel való tésztavágás Olaszországban szinte tabu, és a kanál sem mindig szükséges (bár néhány régióban tolerálják).

• A maradék szószt kenyérrel kanalazzuk kiAz olaszok mindig felszolgálnak a tésztaételek mellé kenyeret. Ezt azért teszik, mert a maradék szósz elfogyasztásának a legelegánsabb módja az, hogy a kenyérből letört darabbal kanalazzuk ki a tányérból, ez a "fare la scarpetta" néven ismert gesztus.

• A kávét az étkezés után igyuk megEgyes országokban nincsenek szigorú szabályai a kávé fogyasztásnak, ellenben Olaszországban ennek is megvan a maga etikettje. Az olasz kávézási szokások szerint a kávét szigorúan az evés után szabad csak meginni, ezzel lezárva az étkezést. A legtöbb étteremben azt szeretik, ha a vendég közvetlenül fizetés közben, a pultnál rendeli meg a kávéját.

• Bánjunk finoman a parmezánnalSzinte mindegyik olasz étteremben adnak a tésztaételekhez plusz parmezánt, azonban nem mindig érdemes vennünk belőle, ugyanis ennek a sajtnak igen erőteljes íze van, ami nem passzol minden ételhez. Nem szabad parmezánt tenni a merészebb ízű ételekhez, például az olyanokhoz, amiben szarvasgomba vagy tenger gyümölcsei van, hiszen ezek ízét elnyomná.

• A tésztát a húsos ételek előtt szolgálják felAz olasz étkezési szokások szerint a tésztaételeket és más keményítőt tartalmazó fogást, a húsok előtt szolgálják fel, ennek megfelelően kell választanunk az étlap kínálatából. A tészta a "primo piatto", azaz első fogás, amelyet a "secondo piatto", a hús- vagy halétel követ.

• Ne panaszkodjunk, ha a tésztánk al denteAz olasz 'al dente' kifejezést a tökéletes állagú tésztákra használjuk, a jelentése magyarul az, hogy fogkemény. Ez azt jelenti, hogy a tészta elég puha ahhoz, hogy elfogyasszuk, de nem annyira puha, hogy ne lehessen rendesen beleharapni. Az olaszok minden tésztát így fogyasztanak, így nagy illetlenségnek számít, ha a vendég nem így kéri, vagy panaszkodik emiatt, hiszen ez az ideális állag.

• Ismerjük meg a különböző tésztafajtákatOlaszország több mint 300 féle tésztafajtával büszkélkedhet, azonban nem mindegyiket használják mindenhol, vannak, amiket csak egy-egy eldugott helyen készítenek. Ennek ellenére az utazásunk előtt nem árt megismerkedni a legnépszerűbb tésztafajtákkal, amiket általában különböző szószokkal fogyasztanak, hogy ne érjen kellemetlenség minket az étlapot nézve.

• Ne kérjük azt, hogy csomagolják be a tésztánkatAz olasz ételadagok sokkal kisebbek, mint más országokban, ezért egy olyan ember is könnyedén el tudja azokat fogyasztani, aki nem nagy étvágyú. Éppen ezért, ha valakinek mégis megmarad a tésztájából és arra kéri a pincért, hogy csomagolja be, az hatalmas sértésnek számít. Az olaszok ugyanis úgy gondolják, hogy az étel csak abban az állagban tökéletes, ahogy az étteremben frissen tálalják.

• Ismerjük meg a tésztaszószokatAz olaszok számos tésztaszószt használnak és ezeknek a nevei egyes régiókban el is térhetnek, ezért érdemes megismerkedni a szószokkal, hogy könnyedén tudjuk azt rendelni, ami az ízlésünknek megfelelő, és tökéletesen passzol a kiválasztott tésztafajtához.

Az Olasz Konyha Hatása a Régióban: Piran és az Adriai Žlikrofi

Július második fele a nyári szabadságolások csúcsa, aki csak teheti, útnak indul, hogy kipihenje az egész évi fáradalmakat (előre is). Hogy ez miként kerül egy tésztablogra? Irány tehát Szlovénia, azon belül is Piran, ami tulajdonképpen majdnem annyira olasz, mint szlovén, így nem csoda, hogy fantasztikus tésztaételeket lehet enni. Amikor először beültünk egy étterembe, pizzát rendeltünk és olyan ízorgiában volt részünk, mintha csak Olaszországban lennénk. A tészta tökéletes volt, feltétnek pedig a magunk részéről erősen ajánljuk az értelemszerűen helyben fogott tengeri herkentyűket. Egyetlen dologra érdemes vigyázni, ez pedig az árazás, ami tud kellemetlen lenni.

Természetesen Piran környékén a tésztára is igazak a pizzával kapcsolatban fentebb leírtak, nagyon erős az olasz hatás és igazán pechesnek kell lennünk ahhoz, hogy rosszat fogjunk ki. A szlovén konyha - az ország földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően - hihetetlenül változatos, attól függően változnak az ételek is, hogy a hegyekben, a tengerparton, az olasz határ mellett, vagy éppen a balkáni régióhoz közelebb járunk, és akkor még nem is beszéltünk a településtípusokról.

Nem vennénk a lelkünkre, ha anélkül fejeznénk be egy ilyen posztot, hogy nem említenénk meg az egyik szlovén tésztakülönlegességet, az adriai žlikrofit. A žlikrofi tulajdonképpen a tortellini egy kisebb változata, amit tört krumplival, hagymával és baconszalonnával töltenek meg. Az itáliai kapcsolatot némileg gyengíti, hogy a žlikrofit a 19. században ismerték el hivatalosan, de ez is jól mutatja az olasz konyha regionális hatását és az inspirációk áramlását. Az étel különlegességét igazán a hozzá fogyasztott különböző szószok adják, ezek jó része húsos. Lehet birka, vagy akár nyúl is, de még egy átlagos étteremben is választhatunk körülbelül fél tucat változat közül, jobb helyeken pedig akár 10-12 féle szósszal is elkápráztathatnak minket, melyek mindegyike különleges ízélményt nyújt.

tags: #kemenceben #piritott #olasz #tesztaetelek