A kenyér, mint alapvető élelmiszer, mindig is kiemelt szerepet játszott a magyar háztartásokban és a gazdaságban. Évente átlagosan 50-52 kilogramm kenyeret vagy péksüteményt fogyasztunk el fejenként, és nagyon is számít, hogy milyet. A kenyér fogyasztásának trendjei folyamatosan változnak, ahogyan az ára is, amelyet számos tényező befolyásol a termeléstől a fogyasztói szokásokig.
Az Önköltség, Kereskedelmi Árrés és Áfa Szerepe az Árban
Septe József, a Pékszövetség elnöke szerint a kenyér árának alakulását több tényező határozza meg: az önköltség, a kereskedelmi árrés, valamint az áfa mértéke. Az önköltségre közvetlenül hat az alapanyagok - például a liszt, az élesztő és az energia - ára, a munkaerőköltségek, valamint az előállítás módja. A kézműves, vadkovászos vagy nagyüzemi gyártás eltérő költségszerkezetet eredményez, ami magyarázza, miért nem egységes a kenyér ára országosan.
A kereskedelmi árrés a pék és a kiskereskedelem közötti áralku eredménye, amely szintén jelentősen hozzájárul a végfelhasználói árhoz. Az áfa mértéke pedig egy kormányzati tényező, amely közvetlenül befolyásolja az árakat.
Alapanyagok és Termelési Feltételek
Az alapanyagok ára, különösen a búza és a liszt, kulcsfontosságú. Idén jó búzatermésről számolt be Pikó Tímea, a Magyar Gabonaszövetség főtitkára. A 977 ezer hektáros vetésterületről hektáronként 5,5 tonnás hozam mellett összesen 5,4 millió tonna termést arattak. A minőség tekintetében biztató a kép: a malmi minőségű búza aránya körülbelül 65 százalékra tehető, ami lényegesen jobb, mint a tavalyi, mindössze 20 százalékos arány. A kedvező minőségi mutatókat a magas fehérje- és sikértartalom alapozza meg. Ugyanakkor a hektoliter-súly - ami a szemek tömörségét és ezáltal a feldolgozhatóságot jelzi - valamivel gyengébb lett a júniusi hőség következtében, mivel a kalászban a szemek részben „megszorultak”. A Gabonaszövetség szerint a hazai malom- és sütőipar ellátásához bőven elegendő a rendelkezésre álló készlet.
Az aratás előtti hónapban beköszöntő kánikula akadályozta a szemek telítődését, ami azt eredményezte, hogy a fehérje (sikér) és a szénhidrát aránya az előbbi javára billent el, viszont 10 százalék körüli a rostán áteső, töppedt szemek aránya, amivel nem tud mit kezdeni a malomipar. A malomipar számára kiemelten fontos a búza minősége. A konvencionális malmi búza júliusban tonnánként 48 ezer forintot ért, a takarmánybúza pedig 46 ezret. A biobúzából is 11-es fehérjeszázalékú tételeket keresték, most szinte „verekednek érte”. Idén 270-280 eurót is elkérhetnek tonnájáért, a biotönkölyt pedig 310 euróért viszik. Ehhez képest a konvencionális tönköly nagyjából 185 eurót ér. A tönkölybúza genetikailag magas, 34 százalék feletti sikértartalommal bír, a fehérjetartalom pedig 17-18%. Itt a hántolási százalék a fontos, ugyanis nem mindegy, hogy ebből a pelyvás búzafajtából 63 vagy 67% lesz a hasznosítható mag.
Kenyérsütés otthon, ahogy én készítem
A Nemzetközi Piac és az Export
Az exportpiacon azonban nagyobb a verseny: az EU-s búzatermés 15 millió tonnával nőtt, ami fokozza a kínálati nyomást, ez pedig a magyar exportot nehezíti, hiszen a környező országokban - például Romániában, Szerbiában és Horvátországban - szintén jó termés született, és erős, versenyképes ajánlatok érkeznek ezekből az országokból. Jelenleg a hazai exportnál a keresleti és kínálati árak nem találkoznak, ezért az aktivitás visszafogott.A nemzetközi tendenciák jól nyomon követhetők a FAO Élelmiszerár-indexén (FFPI), amely közel öt éve folyamatosan emelkedik. 2025 júliusában 130,1 pontot ért el, ami 2,1 pontos, azaz 1,6 százalékos havi növekedést jelent. Bár a gabonafélék, a tejtermékek és a cukor árindexe csökkent, ezt a hús és a növényi olaj árának emelkedése ellensúlyozta. A szakértő előrejelzése szerint a nemzetközi áremelkedés a következő hónapokban is folytatódik, bár mérsékeltebb ütemben.
Munkaerőköltségek és a Pékszakma Kihívásai
A munkaerőköltségek szintén jelentős tényezőt jelentenek. Nick Sebestyén, a pilisjászfalui Sváb Pékség tulajdonosa szerint a sütőipar borzasztó munkaerő problémákkal küszködik, a munkaerőhiány sok pékségnek már működési problémákat okoz. A pékszakma Magyarországon nem örvend megbecsülésnek, alacsonyak a fizetések, pedig ez egy nehéz és szép hivatás. Kevés igazán jó szakember van az országban, és nincs is utánpótlás. Egyszerűen kevés fiatal szeretne péknek tanulni. Az OKJ-s képzések sem jelentenek megoldást, mert nem kapnak a diákok elég gyakorlati tudást.A Sváb Pékség folyamatosan emeli a béreket, de lassan eljutnak arra a pontra, hogy annyi pénzt kell a fizetésekre fordítani, amennyit nem termel vissza az eladott pékáru, tehát előbb-utóbb veszteséges lesz az egész. A megoldást szerinte az áremelés jelentené, csakhogy a magyar vásárlók nagyon árérzékenyek.
Klímaváltozás és Időjárási Hatások
Fórián Zoltán, az Erste vezető agrárszakértője szerint az élelmiszerárak emelkedése rendkívül összetett probléma. Tény, hogy tavasszal váratlan fagyok okoztak fejtörést a gazdáknak, aztán nyáron az aszály miatt lehetett aggódni. Az időjárás kedvezőtlen hatásai a leggyorsabban a friss zöldségek és gyümölcsök piacán éreztetik hatásukat. Más élelmiszerek esetében a klímaváltozás következményei hosszabb távon, főként a globális piacokon keresztül szivárognak be az árakba és hatást gyakorolnak a hazai élelmiszer-inflációra.
Fogyasztói Trendek és Igények
Az elmúlt tíz évben markáns elmozdulás történt: a kenyérfogyasztás egyenletes ütemben csökkent, miközben a péksütemények iránti kereslet nőtt. A két termékcsoport összfogyasztása azonban stabilizálódott, és jelenleg fejenként évi 50-52 kg körül alakul. A vásárlói döntéseket ma már jobban befolyásolja a minőség, az egészség és a fenntarthatóság: egyre többen keresik a hagyományos ízeket, a kézműves technológiával készült pékárukat, a bio alapanyagokat, valamint a speciális - például gluténmentes - étrendeknek megfelelő termékeket.
A Heim Pékség - a Dunakanyar legnépszerűbb és több bolttal rendelkező péksége - ügyvezetője, Heim Endre szerint náluk látványos fogyasztói trendfordulót figyelnek meg: az élesztő nélküli, vadkovászos kenyerek iránt rendkívül nagy a kereslet. A vásárlók a kiváló minőség, a kedvező élettani hatás, a karakteres íz és a hosszú eltarthatóság miatt választják ezeket a termékeket. Heim szerint a vadkovászos kenyér más típusú kenyerekkel nem is igazán összehasonlítható.
A Szendrey Júlia Pékség tulajdonosa elmondta, hogy az első üzem nyitásakor még két kilós kenyerekkel indultak, most a vásárlók leginkább a fél kilós vagy az annál is kisebb kiszerelést részesítik előnyben. A legolcsóbb kenyerük fogyasztói ára kilóra számolva 300 forint, a legdrágább nagyjából 600 forint, persze ez már prémium minőség.
Az egészségügyi érték szempontjából a felhasznált gabona típusa és az előállítás technológiája a döntő. A finomított fehér lisztből készült kenyerek gyártása során a gabonaszem külső rétegeit eltávolítják, így a termék főként keményítőt tartalmaz. Ezzel szemben a teljes kiőrlésű liszt a korpát és a csírát is megőrzi, amelyek jelentős mennyiségű rostot, B-vitaminokat, antioxidánsokat és ásványi anyagokat hordoznak. A magasabb rostbevitel lassítja a szénhidrátok felszívódását, így a vércukorszint emelkedése egyenletesebb lesz. A rostban gazdag gabonatermékek tartósabb teltségérzetet biztosítanak, ami hozzájárulhat a testsúlykontrollhoz is. Ezzel szemben a finomított lisztből készült kenyerek gyorsabban emelik meg a vércukorszintet, ami rövid ideig tartó energialöketet, majd gyors visszaesést okozhat.
A kovászos kenyerek esetében a magasabb ár mögött elsősorban az áll, hogy a kovászos fermentáció hosszabb időt igényel, gyakran 12-24 órát vagy még többet. A természetes erjedés során tejsavbaktériumok és élesztők dolgoznak együtt, ami nemcsak az ízt alakítja, hanem a tápanyagok hasznosulását is befolyásolja. Táplálkozástudományi vizsgálatok szerint a fermentáció részben lebontja a fitinsavat, amely egyébként gátolhatja bizonyos ásványi anyagok felszívódását. Emiatt a kovászos kenyérből a szervezet hatékonyabban juthat például vashoz vagy cinkhez. Emellett a savasabb közeg lassítja a keményítő emésztését, ami kedvezőbb vércukorválaszt eredményezhet.Az olcsóbb kenyerek gyakran nagyüzemi körülmények között készülnek, rövidebb kelesztési idővel és sztenderdizált receptekkel. Ennek elsődleges célja a stabil minőség, a hosszabb eltarthatóság és az alacsony ár.
A Magyar Búza Sorsa és a Malomipar
Amikor 2004-ben csatlakoztunk az unióhoz, megjelentek a biogazdálkodást segítő pályázatok, és megnyílt a nyugat-európai piac. Fokozatosan egyre több lehetőséget kínált a biotermények előállítása. Megjelentek a palettán olyan ősbúza-ritkaságok is, mint az alakor vagy a tönke. A tönkölybúza pedig a második legfontosabb biokalászosunkká vált. Ezek a réspiacok kompenzálják azt a bevételkiesést, amit a konvencionális piacon a minőségi búza értékvesztése miatt elszenvedtek.
1990 és 1994 között gyakorlatilag bezárult a kelet-európai piac a mintegy 2,5 millió tonnás exportbúza-mennyiséggel rendelkező Magyarország előtt, kinyílt viszont Nyugat-Európa. Ha azt gondoljuk, hogy ez a minőség felértékelődésével járt, csak részben van igazunk. A biogabonákat valóban nagyobb arányban igénylik, mint ami Európa keleti felében megszokott, ám ez nem egyenlő a magas sikértartalmú búzával. Az ökogazdálkodás csak a vegyszereket tiltja ki a termelésből, a búza fehérjetartalmára nem fogalmaz meg előírást. Az óceáni légtömegek miatt Nyugat-Európában a nagy termőképességű, ám alacsony sikértartalmú búzákat termesztik, nem is ismernek mást; ezt eszi ember is, állat is.A hazai 13 millió tonnás gabonatermés (ebben a kukorica is benne van) 20 százalékát dolgozzuk fel, többek között etanol, keményítő és glutén készül belőle. Csak a termés negyede-ötöde szolgál étkezési célokat, és ebben minden minőségi tétel benne van.
A Kunsági Malom Kft. - Jász-Nagykun-Szolnok megye legnagyobb kapacitású malma - naponta 300 tonna fehérliszt és 24 tonna pelyvás, a korszerű táplálkozási igényeket kielégítő liszt őrölhető. Utóbbi alatt a rozs, a tönköly és a teljes kiőrlésű búza értendő. Ez a réspiac egyre tágul, és az alacsony sikértartalmú búzára is nagy a kereslet az élelmiszeripar részéről. A malom vonzáskörzetében, azaz 100 kilométeren belül, másfél millió tonna búza terem. Ebből a Kunsági Malom 70-90 ezer tonnát igényel, úgyhogy az alapanyag beszerzésével nincs gondjuk, legfeljebb vannak évjáratok, amikor kicsit kényesebben válogatnak.
A malomiparban a gabona beérkezésekor automata mintavevő végzi az elsődleges szűrést méretre, tisztaságra, fuzárium gombára. A gombafonalakkal átszőtt, fehér és aszott szemek fizikai vizsgálattal is elkülöníthetők, amit később egy kémiai teszt is követ. Az aratás elején mindig azok érkeznek, akik a kombájn mellől hozzák a búzát, vagyis a kisebb termelők, akiknek nincs raktáruk. A kis méret pedig összefüggést mutat a géppark minőségével, sokszor a tulajdonos szaktudásával is. Aki nem tudja, hogy mikor kell a gombás betegségek ellen védekezni, vagy tudja, de nincs rá pénze, vagy nincs hidastraktora hozzá, az nagyobb valószínűséggel érkezik gombatoxinokkal szennyezett búzával ilyen évjáratokban, amikor az elnyújtott búzavirágzás idején szinte végig esett az eső.
A malmászat tulajdonképpen egyszerű szakma: az emeletes hengerszéken addig aprítjuk, őröljük és szitáljuk a búzát, amíg végül szép, lapkás korpa és finomszemcsés liszt keletkezik belőle. Végül jön a molnár legnehezebb feladata: a különféle minőségű lisztekből kikeverni a vevői igényeknek megfelelőt. A legmagasabb sikértartalmú búzákat a pékek kapják, a kicsivel gyengébbeket a kiskereskedelem, a legalacsonyabb sikértartalmú búzákat pedig a kekszgyártók igénylik. Számukra különösen fontos, hogy a sikér ne „rántsa össze” a félbevágott tésztát, hanem az megtartsa a formáját.A búza vízoldhatatlan fehérjéje, a glutén - ami a pékeknek abszolút nem ellensége - kell ahhoz, hogy formálható, rugalmas tésztát kapjanak. Túl lágy tészta úgy is keletkezhet, hogy eső hatására aktivizálódik a búzaszemekben a keményítőt elbontó enzim. A mai, esőálló búzákból készült liszthez már gyakran mesterségesen kell glutént vagy enzimet adagolni azért, hogy a tészta gyúrható legyen.
Történelmi Áralakulás és Politikai Szerep
A kenyér ára Magyarországon történelmileg is rendkívül fontos volt, gyakran a politikai és gazdasági stabilitás szimbólumaként. A második világháború utáni hiperinflációt lezárandó, 1946. augusztus elsején a forint bevezetésekor a félfehér kenyér kilogrammja 0,96 forintba, azaz 96 fillérbe került. Majd politikai üzenetként, alig három hét múlva, 92 fillérre szállították le a hatósági árat.A félfehér kenyér ára 1949-ben 1,60 forint, majd fokozatos emelkedést követően 1953-ban érte el a három forintot. A fehér kenyér áráról a forint bevezetésének időpontjától egészen 1960-ig nem állnak rendelkezésre adatok a KSH mostani gyűjtése szerint.Az 1960-as évek elejétől megjelent egy prémium kenyérfajta, a „finom fehér kenyér”, aminek az árát 3,60-ban határozták meg. Néhány év alatt ez a kenyér vált a legnépszerűbbé, mert egyrészt tényleg „finom” volt, a legfinomabb, másrészt megérte a 60 fillérnyi árkülönbséget. A köznyelvben emiatt ezt a drágább változatot kezdték el egyszerűen csak „fehér kenyér”-nek hívni, a 3 forintos fehérre pedig „félbarna”, illetve „barna” kenyérként hivatkoztak.A hivatalosan „fehér” kenyér ára tehát 1953 szeptemberétől 1979 júliusáig egységesen 3 forint volt. A Kádár-korszak komolyan vette az árstabilitást, amit a hatósági árak kiterjedt és szigorú rendszerével tartott fenn. Egészen 1979-ig fenn tudta tartani a nyomott árakat, de addigra az ország eladósodottsága kikényszerítette a drasztikus áremelést. Negyedszázad árstabilitása omlott össze 1979. július 23-án, amikor a legtöbb élelmiszernek és dotált árunak drasztikusan megemelték az árát. A finom fehér kenyér 50%-kal került aznaptól többe, 5 forint 40 fillér lett az új ár.Az 1978-as népgazdasági tervben általános élelmiszerár-emelésről döntött a párt politikai vezetése. A kenyér árát ötven százalékkal emelték, és megszüntették a fogyasztói árkiegészítést, így a félfehér kenyér ára 1979-ben 3,70, majd egy évvel később, 1980-ban 4,60 forint lett.A rendszerváltást követően is szabályozott árú termék maradt a félbarna és a fehér kenyér egy ideig. A házi jellegű kenyér ára lépte át először a következő lélektani szintet: az uniós csatlakozás évében lett 207 forint, miután 29 forinttal megemelték az árát. Tavaly 356 forint volt átlagosan, most pedig azt találgatjuk, mikor lépi át a négyszázat. A KSH adatai szerint tavaly 35,6 százalékkal nőtt Magyarországon a kenyér ára, az egyéb péksütemények pedig 29,6 százalékkal drágultak: csak 2019-ben lépte át az alapélelmiszer kilónkénti ára a 300 forintot, mostanra azonban 900 forint fölött jár - és akkor még nem beszéltünk a kézműves, prémiumkenyerekről.
A Kenyérfogyasztás alakulása
Az életszínvonal és az árak változása természetesen a fogyasztásra is hatással volt. Ugyan alapvetően gazdasági szükségszerűségek kényszerítették ki az 1978-as áremelési döntést is, azonban a lakosság számára nem csak ezeket az érveket sorakoztatták fel, amikor a döntés elfogadtatására került a sor. A Honvédelem című folyóirat 1980-as első számában például szerepel egy tanulmány, amelyet szerzője a honvédek marxista-szocialista ideológiai neveléséhez szánt segédletként. Ebben az áremelések egyik indokaként szerepel a termelővállalatok működőképessége fenntartásának szükségessége mellett az is, hogy a 28 éve változatlan 3,60-as kenyérár a lakosság egy részénél pocsékoláshoz vezetett.
A KSH Családi költségvetés elnevezésű adatfelvétele szerint 1989-ben az aktív keresős háztartásokban az egy főre eső átlagos éves kenyérfogyasztás 69,2 kilogramm volt, péksüteményekkel együtt pedig 79,1 kilogramm. Érdekesség, hogy az egy főre jutó éves személyes jövedelem alapján hat különböző jövedelmi sávba sorolt lakosság körében nem a legszegényebbnek mondható, évi 50 400 forint alatti jövedelmet elérő háztartásokban fogyasztották a legtöbb kenyeret, ugyanis ott 68,3 kilogrammot jegyeztek fel önbevallás alapján a háztartások tagjai.Az adatfelvételnél megkülönböztették az aktív kereső nélküli háztartásokat is, de ezeknél szembeötlően magasabb fogyasztásokat jegyeztek fel. Ennek fényében különösen érdekes, hogy az átlagos éves egy főre eső 82,5 kilogrammos - péksüteményekkel együtt 93,1 kilogrammos - éves fogyasztás jövedelmi kategóriák szerint milyen eltéréseket takar. Az 50 400 forint alatti jövedelmű inaktív háztartásoknál egy év alatt 84,4 kilogramm kenyeret fogyasztottak el, míg a legvagyonosabb háztartásokban csak 75,4 kilogrammnyit. Ugyanezen módszertan szerint 1991-ben az aktív háztartások átlagos éves egy főre eső kenyérfogyasztása 68,6 kilogramm volt, az inaktívaké pedig 83,7 kilogramm.Egy módszertani váltást követően 1993-tól kezdődően évente mérte a KSH az egy főre jutó éves kenyérfogyasztást. 1995-ben az évi 71,1 kilogrammnyi kenyérért már 4799 forintot fizettek, ami az ezredfordulóra úgy kúszott fel 7374 forintra, hogy közben az éves egy főre eső kenyérfogyasztás 62 kilogrammra esett vissza. Az uniós csatlakozás idején már csak 47,7 kilogrammnyi kenyeret ettünk meg egy év alatt, fizetni azonban 8447 forintot fizettünk érte.Éves egy főre eső kenyérfogyasztásunk folyamatosan csökken, már a 40 kilogrammot sem éri el (összehasonlításként: az európai átlag 50 kg/fő/év). Péksüteményből már többet veszünk, több mint 16 kilogrammot elfogyasztunk belőle évente. Összességében tehát egyre több lisztes ételre van szükségünk, mégis, a megtermelt búza egyre kisebb százaléka az „acélos” magyar búza.
Kenyérverseny és Minőségi Elvárások
Minden évben Kenyérversenyt rendez a Pékszövetség, amely az augusztus 20-i nemzeti ünnephez, Szent István király napjához kapcsolódva a hagyományőrzés és a szakmai megújulás egyik legfontosabb rendezvénye. A verseny rangját emeli, népszerűségét mutatja, hogy az ország szinte minden tájáról érkeztek kézműves és nagyüzemi pékmesterek, hogy bemutassák legújabb terméküket. A nevezők csaknem harmada első alkalommal indult el a megmérettetésen és majd 70 terméket neveztek a 3 kategóriában. A Szent István napi kenyér kategória nyertese a balmazújvárosi Alföldi Pajta kenyér lett, amely egy tönkölybúzából, hagyományos eljárással készített, kivételes beltartalmi értékekkel rendelkező kenyér. A díjnyertes kenyeret augusztus 18-20-án ismerheti meg a nagyközönség a Magyar ízek utcája rendezvényen, ahogy a többi nyertes péksüteményt is.
A piaci értékesítési átalakulások, komoly kihívások elé állítják az agrártermelőket és az élelmiszer-feldolgozókat. Mindezt a klímaváltozás hatásai csak tovább erősítik nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az agrárium és az élelmiszeripar számára némi lendületet adhatnak a mostanában lezáruló pályázatok. A nyertesek a támogatói okiratok birtokában megkezdhetik beruházásaikat, ami élénkülést hozhat az építőiparban, a hitelpiacon és a gépkereskedelemben. A következő időszakban tehát egyszerre kell alkalmazkodni a változó klíma és a piaci kihívások jelentette nyomáshoz, miközben a beruházások révén új lehetőségek is nyílhatnak a hazai agrárszektor előtt.2025-ben a kenyér és a gabonafélék piaca egyszerre él meg kedvező és kedvezőtlen hatásokat. A hazai termés minősége javul, de a nemzetközi verseny és az időjárás okozta terméskiesés árnyomást hoz. A fogyasztói szokások egyre inkább a minőség és az élmény felé tolódnak, a pékek pedig kénytelenek ehhez alkalmazkodni - akár új termékekkel, akár árstratégiájuk finomhangolásával.
Régi Idők Árszabásai
A kenyér árának régi, 18-19. századi meghatározása sokkal bonyolultabb volt a mostani 1 kg-os, vagy darabáras jegyzésnél. A korabeli árak azért szokatlanok a mai ember számára, mert nem a súlyt rögzítették (pl. 1 kg-os kenyér) és határozták meg annak az árát, hanem pont fordítva: a termék árát határozták meg egyszerűen számolható pénzértékben, fél, 1 vagy többszörös krajcárokban (hiszen azok voltak elterjedten forgalomban), és a pékáru súlyát változtatták rendszeresen. Ráadásul ez logikus is volt, mert a pékek amúgy is rendelkeztek megfelelően finom mérleggel a péksütemények előállításához. A kenyér, mint a legfontosabb emberi táplálék árának meghatározása ritkán történt teljesen szabad piaci körülmények (azaz kereslet-kínálat) szerint, a hatóságok előszeretettel avatkoztak be az árak megállapításába. Háború esetén ez természetesen érthető dolog, hiszen hiány van a gabonából, ami irreálisan felhajtaná az árakat. De a 18. és 19. században békeidőben is szinte folyamatosan maximálták az árakat, és „limitációk” kihirdetésével, hivatalos árszabások kibocsátásával szabályozták az árakat, amelyeket a pékeknek - büntetés terhe mellett - be is kellett tartani.
A kenyerekre és pékárukra vonatkozó fenti német nyelvű árszabást a bécsi udvar hivatalos lapjában, a Wiener Zeitungban tették közzé, amelyhez minden péknek igazodni kellett Bécsben. A táblázat bal oszlopában négyféle kenyér ill. pékáru olvasható, amelyek különböző méretekben voltak kaphatók. A darabra vonatkozó egységárak a Preis oszlopokban olvashatók, a baloldali ároszlop (C.M.) konvenciós ezüstpénzben, a jobboldali ároszlop (W.W.) bécsi értékben, azaz váltóforintban tartalmazza az árakat. Például a Pohlenes Brot (kenyérlisztből készült kenyér) 1, 3 és 6 krajcáros méretben volt kapható. Az utolsó oszlop azt mutatja, hogy a pékáru legalább mennyi súlyt nyomjon. Például az első sorban említett félkrajcáros lángzsemle darabja legalább 3 és fél latot (61,25 g), az utolsó sor 3 krajcáros rozskenyere pedig legalább 1 font és 19,25 latot (896,9 g) kellett nyomnia. A „sima” kenyér (azaz Pohlenes Brot) ára: 1 krajcárért 13,5 lat, azaz 236,25 g volt kapható, amiből 1 kg ára nagyjából 4 1/4 (ezüst)krajcárra adódik.
A korabeli súlymérték szerint 1 font (németül: Pfund, Pf., Pfd.) 32 latot (Loth) nyomott. A font mértéke grammban kifejezve nem volt egységes, de az egyszerűség kedvéért az 1 bécsi fontot 560 grammnak, a latot 17,5 grammnak számítjuk.A magyar kenyérárak árszabását jellemzően vármegyei illetve városi hirdetmény formájában hozták nyilvánosságra, illetve limitálták. Az 1854-ből származó árszabások például Veszprém és Mosony megyei árakat korlátozták. A két árszabás nagyon hasonló árakat közöl azzal a különbséggel, hogy a veszprémi váltókrajcárokban, a mosonyi pengő (ezüst) krajcárokban határozta meg a darabárakat.
tags: #kenyer #aranak #osszetevoi