Az őszi vetésű kalászos gabonafélék, különösen a kenyérgabona, kiemelten fontos szerepet töltenek be a hazai mezőgazdaságban. Nem csupán stratégiai jelentőségű növények, mint az őszi búza, hanem az általuk elfoglalt vetésterület, az évente előállított árumennyiség és a megtermelt áru értéke nemzetgazdasági szinten is jelentős. A sikeres termesztés kulcsa a megfelelő agrotechnikai elemek alkalmazásában rejlik, melyek közül a talajmunka, a vetésidő, az elővetemény-választás és a vetési módok kiemelt figyelmet igényelnek.
Az őszi kalászosok jelentősége és általános jellemzői
Hazánkban az évi másfél millió hektáros kalászos gabona vetésterületen túlnyomórészt őszi vetésű gabonákat termesztünk. Ennek fő oka, hogy az ősziek lényegesen többet teremnek a tavasziaknál, és a hazai termőterület döntő részén őszi vetésű fajtákat termelnek. Az őszi vetésű kalászosok a vetésszerkezet igen jelentős részarányát képviselik, ami érthető is, hiszen termésük felhasználása nagyon sok területen történik, az étkezéstől a takarmányozásig. Az őszi vetésű kalászos gabonák következő évi terméshozamát, vagyis jövedelmezőségét az őszi vetések előtti talajmunkák és a vetés ökológiai adottságoknak megfelelő agrotechnikával történő elvégzése alapvetően meghatározza. Az őszi kalászosok áttelelése problémamentes volt, ígéretesek a hozamaik, miként az őszi vetésű repcének is.
A legfontosabb kenyérgabona fajok
Az őszi búza az egyik legelterjedtebb és legrégebben termesztett kultúrnövény. Alapvető kenyérgabonánk és egyike a legnagyobb területen termesztett növényeinknek. A kukoricával együttesen elfoglalt vetésterülete 2-2,5 millió ha. Étkezésre és takarmányozásra évente kb. 3 millió tonna búzát használunk fel, az ezen felüli mennyiség biztonsági és export alapot képez. A búza hő- és vízigénye az őszi árpáénál, de főleg a rozsénál nagyobb. A nemesítési munkának köszönhetően télállósága jó, az egész országban termeszthető. Bár a búza a legigényesebb a talajra, nagyon sok talajtípuson jól terem, de a szélsőséges talajok (köves, sekély termőrétegű, váztalajok, gyenge homoktalajok) nem megfelelőek számára.
A rozs a búza mellett a második kenyérgabona növényünk. Takarmányozási célra is használható, nemcsak mint abrak-, hanem mint zöldtakarmány is. A kalászos gabonák közül a rozs rendelkezik a legfejlettebb gyökérrendszerrel, melynek köszönhetően víz- és tápanyagfelvevő képessége kiváló, így a gyenge termőképességű talajokon is eredményesen termeszthető. A hideg, csapadékos éghajlatot is jól bírja, az ország egész területén termeszthető. A rozs sokkal jobban érzi magát a gyengébb talajokon, termőterületének nagyobb része is ezekre a talajokra esik (gyenge homok-, savanyú erdőtalajok).
A durum vagy makaróni búza iránt az átalakuló fogyasztói szokásoknak köszönhetően egyre nő a kereslet. Igazi értéke kiváló minőségében rejlik. Különleges fehérje struktúrájának és sárga pigment tartalmának köszönhetően kiválóan alkalmas száraztésztagyártásra, tojás hozzáadása nélkül. A nemesítői munkának köszönhetően a durum búza őszi vetésű fajtái jó télállóságúak. Az ország bármely részén termeszthető, de a hidegebb és kötöttebb, kedvezőtlen víz- és hőgazdálkodású talajok nem megfelelőek számára.
A tönköly búza a legrégebben termesztett búzafajaink egyike. Kenyérgabonaként már a görögök is nagyra becsülték. A reformkonyha ma különleges pékáruk készítéséhez, gyengébb minőségű lisztek javítására igényli. Fehérjetartalma 16-20%, sikér- és ásványi-anyag tartalma szintén kiváló. Tűri az extenzív termesztési körülményeket, betegség-ellenálló képessége kiemelkedő, tápanyag-igénye szerény. Az intenzív termesztés ráfordításait rosszul hasznosítja.
Őszi kalászosok csírakori betegségei: hogyan védekezzünk ellenük?
Talajmunka és magágykészítés az őszi kalászosok számára
Az őszi vetésű kalászos gabonák talajmunkáinak, valamint a vetés munkáinak elvégzésére a nagyon eltérő termelési körülményekhez, a változó éghajlati és csapadékviszonyokhoz, talajállapotokhoz igazodó és ezek igényeinek megfelelő korszerű gépek széles gyártmány- és típusválasztékban állnak rendelkezésre. A talajmunkák elvégzésénél az utóbbi időben nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő talajszerkezet kialakítására, fenntartására, elsősorban a talaj vízháztartásának, nedvességtartalmának optimalizálására. Az elmúlt években a száraz és csapadékszegény, illetve az esős évek, valamint egy gazdasági éven belül is ezek az időszakok szeszélyesen váltakoztak. A talajmunkák, magágykészítés és vetés optimális agrotechnikai időszakban történő elvégzését - mindezeken túl - az őszi betakarítású növények elhúzódó betakarítási munkái is akadályozzák.
Vízmegőrző talajművelés
Napjainkban nagyon fontos a vízmegőrző talajművelés alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy minden műveletünkkel, melyet a talajjal végzünk, elő kell segítenünk a csapadék bejutását és raktározását. Az őszi kalászosok nem igényelnek mélyművelést, sőt a talaj forgatását (szántást) sem, de az aprómorzsás, „beéredett”, ülepedett magágyat meghálálják. Rögös, üreges (nem megfelelően visszatömörített) talajból kiegyenlített kelés, nem egységes fiatal növényállomány fog fejlődni.
Talajlazítás
A tömörödött talajszerkezet helyreállításában és a talaj vízgazdálkodásának optimalizálásában a talajlazítók használatának mind a forgatásos, mind a forgatás nélküli alapművelésben nagy jelentősége van. A lazítók száraz talajokon a lazítás és rögképzés szempontjából kiváló munkát végeznek, de a vonóerőigény jelentős. Nedvesebb, összetömörödött talajokra a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusokat célszerű választani. A lazítási munka viszonylag magas energia- és gázolaj-felhasználási költsége a talaj jobb levegő- és vízgazdálkodásában megtérül, különösen fontos ez száraz, tömörödött talajoknál a csapadéknak a lazított talajszelvénybe történő bevezetése szempontjából, illetve a belvizes és víznyomásos területeken csökkenti ezek keletkezésének esélyeit.
Szántás és annak alternatívái
A klasszikus alapművelésnek, a szántásnak a gépei a vontatott és függesztett ágyekék, illetve függesztett váltvaforgató ekék. A szántás nagy energiafelhasználást és időráfordítást igényel. Forgatásos talajművelést csak akkor alkalmazzunk, ha az elővetemény után nagy mennyiségű szármaradványt kell kezelni. Szántást abban az esetben érdemes végezni, ha nagy tömegű szármaradvány van a területen, évelő pillangósok tábláját törjük fel, vagy ha kalászos kalászost követ, fertőzött növényi maradványok esetén.
Az őszi kalászosok talajelőkészítésére - száraz talajviszonyok mellett - a forgatás nélküli alapművelés alkalmazása célszerű. Az erre a célra kialakított kombinált eszközök tárcsákkal és középmélylazító kultivátor munkaszerszámokkal vannak felszerelve, és ki vannak egészítve a művelt felületet lezáró különböző konstrukciójú hengerekkel.
Magágykészítés
Az alapművelés után a szántás elmunkálását minden esetben el kell végezni a különböző kombinátorokkal, amelyek szántás után általában elkészítik a magágyat is. A magágykészítés során törekedni kell a műveleti menetek számainak csökkentésére, a talaj legszükségesebb mértékű megművelésére. A magágykészítés célja továbbá az elvetett magvak csírázásához, szántóföldi keléséhez az optimális talajfizikai állapot megteremtése, a vetés egyenletes mélységben történő elvégzésének biztosítására.
Az elővetemények szerepe és jelentősége
Az őszi búza érzékeny az előveteményekre, ideális előveteményei korán betakarításra kerülnek, nem marad után vissza nagy mennyiségű szár- és tarlómaradvány, nem használják ki a talaj víz- és tápanyagkészletét, és lehetőleg nitrogénnel is dúsítják a talajt. Ideális előveteményei a hüvelyesek (a legjobb a borsó, de szintén jó a bab, a lencse, a szója), a korai betakarítású ipari növények (repce, len, mák, dohány), és a korán, második kaszálás után feltört évelő pillangósok (lucerna, vöröshere).
Az őszi búza esetén a hüvelyes növények nagyon javasolhatók előveteményként, mert a talajban utánuk visszamaradt nitrogént a növények jól hasznosítják. A Debreceni Egyetemen végzett kísérletek is bizonyítják, hogy akár 15 t/ha-ral nagyobb lehet a termés borsó elővetemény esetében.
A kukorica hagyományosan rossz előveteménye az őszi búzának, mert kései a betakarítása. A kukorica nehezen bomló szármaradványa pentozánhatást is eredményezhet, ami az egyenlőtlen kelésben, gyenge, vontatott kezdeti fejlődésben nyilvánul meg.
Az őszi árpánál, főleg jó minőségű talajokon érdemes vigyázni a nitrogénben gazdag előveteménnyel, hiszen gyengébb szára miatt könnyen megdőlhet, ezt a talaj nagyobb nitrogéntartalma még inkább elősegítheti. Fontos tudni, hogy (a többi őszi kalászos növénnyel ellentétben) előveteményének hüvelyes és pillangós növény nem javasolt, 4 évig nem kerülhet ugyanarra a területre.
A tritikálé legjobb előveteménye a korai burgonya, de bármely nyáron betakarított növény után következhet. Önmaga után legfeljebb 3 évig termeszthető.
Őszi kalászosok csírakori betegségei: hogyan védekezzünk ellenük?
Vetésidő és vetésmélység
A vetési munkálatok alapvetően meghatározzák az őszi kalászosok téltűrő képességét és a betakarítás-kori produktív kalász számot. Az őszi kalászosok vetésénél elmondható, hogy az optimális vetésidőt megelőzően nem ajánlott vetni őket, mert a tél beköszöntéig túlfejlődhetnek, ami nagy hótakaró, jegesedés esetén befülledéshez vezethet. A megkésett, késő őszi vetések ugyancsak nem ajánlottak, mert a növények kelése, kezdeti fejlődése vontatottabb lesz, így nem erősödnek meg kellőképpen a téli „megpróbáltatásokra”.
Őszi búza vetésideje és mélysége
A búza optimális vetésideje október 5-25. Mint mindig, figyelembe kell venni az adott fajtát és a termőhelyet is. A túl korai vetés erőteljesebb őszi fejlődést eredményez, ami csökkentheti a búza áttelelési esélyeit. A megkésett vetéssel viszont nem lesz elég fejlett (4-5 leveles állapot) az átteleléshez. Északon, ahol hidegebb van, rendszerint október 1-20 között intézik a vetést, ahol melegebb az időjárás, ott október 10-20 közé teszik a vetés idejét. A vetés mélységét meghatározza a talajok kötöttsége, a magágy minősége és a fajták igénye. Ülepedett és kötöttebb talajokon 4-5 cm, ellenben a lazább talajokon 5-7 cm a búza optimális vetés mélysége. Száraz ősszel mélyebbre kell vetni, azonban nedves, hűvös ősszel pedig sekélyebbre.
Őszi árpa vetésideje és mélysége
Az őszi kalászosok közül az árpa a legérzékenyebb a vetésidőre. Optimális vetésideje szeptember 25. és október 5. közé, a déli körzetekben október 1-8., az északi országrészeken szeptember utolsó dekádjára esik. A vetésidő betartása különösen fontos, hiszen a tapasztalatok szerint az optimálistól való 2 hetes eltérés a terméseredményt már több mint 20 %-kal csökkenti.
Rozs vetésideje és mélysége
A rozs optimális vetésideje leginkább a termőtalaj minőségétől függ, gyengébb termőképességű talajon szeptember 15-25., jobb termőképességű talajon október 5-ig is elhúzódhat. Kedvező ősz esetén a túl korai vetések buján fejlődhetnek és a tél folyamán kipállhatnak. Túl kései vetésekor a bokrosodás nem fejeződik be az ősz folyamán, áthúzódik tavaszra, s így kisebb termésre számíthatunk. A rozsot gabona sortávolságra, kötött talajon 3-5, laza talajon 4-6 cm mélyre kell vetni.
Vetési módok és vetőgépek
Hazánkban általánosan elterjedt a gabona-sortávolságra (12-15,6 cm) történő vetés, melynek eszközei a sorbavető gépek. Feladatuk, hogy pontos sortávolságra, soronként elméletileg egyforma magmennyiség kivetését biztosítsák.
Sorbavetés
Ez a főként gabonák vetési módja. A vetőgép által megszabott sortávolságra, egyenletes mélységbe, de a soron belül rendezetlenül kerülnek a magok a talajba. A „gabona-sortávolság” - vetőgéptípustól függően - 10 cm, de leginkább 12,5 cm-től egészen 15,4 cm-ig terjed. A búzát a gyakorlatban 12 cm „gabona távolságra” vetjük. De vethető kisebb (10,5 cm), vagy akár nagyobb (15 cm) sortávolságra is. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a 15,2 cm-es sortávolságú, valamint a művelőutas vetés.
Művelőutas vetés
A művelőutas vetést sorbavető gép segítségével hajtjuk végre, úgy, hogy a későbbi rendszeres növényvédelmet, trágyázást végző traktor nyomtávolságának, abroncsméretének megfelelő távolságban 2-2, vagy 3-3 sor vetését kihagyjuk.
Szórvavetés
Szórvavetéssel a vetőmagot a szórógéppel a talaj felszínére juttatják, majd tárcsával takarják. A vetőmag ebben az esetben rendezetlenül, nem egyenletes mélységben kerül a talajba. Őszi gabonáknál esetleg a nagy munkacsúcsok, kedvezőtlen talajállapot, gyorsan végrehajtandó vetés esetén alkalmazzák, de az egyenlőtlen mélység következtében a kelés sem történik egyöntetűen. Csak szükségmegoldásként kerülhet szóba, mert a vetéssel szemben támasztott igényeket nem elégíti ki. Rozs esetében a szórva vetése nem javasolt.
Korszerű vetőgépek
A korszerű vetőgépek sokféle kiegészítő berendezéssel ellátottak (műtrágya-, növényvédő szer adapter, vetésellenőrző monitor, magtakaró, sortömörítő henger, stb.). Napjainkban egyre inkább terjednek a több gép kombinációját tartalmazó vetőgéptípusok, melyek képesek a magágykészítést és vetést (esetenként az alapművelést is) egy menetben elvégezni, akár a tarlóba is (direktvetés). Ezeknek a művelettakarékos módszereknek a jelentőségét a menetszám csökkentése, a talaj-, illetve költségkímélés mellett növényvédelmi szempontok is alátámasztják.
Kombinált magágykészítő-vető gépek: A redukált talajművelés és vetés gépei. Gépkombinációk, melyeknél a vetést végző egység elé vagy egy aktív (pl. forgóborona), vagy egy passzív (rövidtárcsa, kultivátorkapák) talajművelő gépet kapcsolnak. A talajtípustól, valamint a talajművelő eszköz kialakításától, típusától függően akár 30-80%ban az elővetemény növényi maradványaival fedett talajba is történhet a vetés (mulcsba vetés).
Direktvetőgépek: A tarlóba történő, művelés nélküli (no tillage) vetést valósítják meg. Szerkezeti kialakításukat tekintve az eddigi csoportokba tartozó gépeknél robusztusabb vetőszerkezettel rendelkező gabonavetőgépek. A csoroszlya a legtöbb esetben a növényi maradványok átvágására, a keményebb talajfelszín megnyitására is képes tárcsás kialakítású.
Tápanyagellátás és fajtaválasztás
A kalászosoknak általánosságban 60-120 (140 - őszi búza) kg nitrogén, 30-90 (100) kg foszfor és 80-110 (130 - őszi árpa) kg kálium hatóanyagra van szükségük hektáronként. Alaptrágyaként mindegyik növénynél a teljes nitrogénadag 20-30%-át juttassuk ki, mely az elővetemény szármaradványainak mennyiségét és minőségét is figyelembe véve segít elkerülni a pentozánhatást, valamint az őszi időszakban elősegíti az állomány kellő fejlődését, a téli hónapokra való felkészülését.
Az őszi búza tápanyagellátásában döntő szerepük a műtrágyáknak van. A szükséges műtrágya mennyiségét a tervezett termés, a talaj tápanyagtartalma, az elővetemény és az esetleges istállótrágya utóhatásának ismeretében határozhatjuk meg. Alaptrágyaként adjuk a kiszámított P és K teljes mennyiségét, a N kis részét vetéskor, döntő többségét azonban tavasszal a fagyok elmúlásától a szárbaindulásig juttassuk ki.
A fajtaválasztás a termelés fejlesztésében a leggyorsabban, leggazdaságosabban megtérülő, többletköltséget nem jelentő befektetés. A piaci kívánalmak miatt azonban napjainkban a termelő meglehetősen korlátozott a fajta megválasztásában. Fontos hangsúlyozni, hogy mindig fémzárolt, ellenőrzött, garantáltan jó minőségű, tiszta, fajtaazonos, jó csírázó képességű, csávázott vetőmagot használjunk.
Hibrid fajták
A kalászos növényeknél is megjelentek a hibridek, nevezetesen őszibúza- és árpahibrideket vethetünk. Ezeknek leginkább a vetési technológiájuk tér el a fajtákétól. A GK Idus, mely az első hazai nemesítésű tavaszi (fakultatív típusú) tritikálé, jó, ha március idusáig földbe kerül a magja. A GK Március rövid tenyészidejű, korai érésű, oltalommal védett, tavaszi vetésű búzafajta.
A vetőmag minősége és mennyisége
A nagy búzatermések fontos tényezője a termesztett fajták egyedi igényeinek megfelelő állománysűrűség kialakítása. Az optimális állománysűrűség pedig nagyrészt a vetőmag mennyiségével szabályozható. A vetőmag mennyiségét a körülmények és a fajták igényei határozzák meg. Általános irányelvként használható, hogy annyi csíraképes magot szükséges elvetni, hogy m2-enként legalább 500-550 azonos időben beérett kalász teremjen.
A vetőmag mennyiségek megállapítása érdekében a megadott csíraszám alapján a vetőmag használati értékének megfelelő súly korrekciót kell végeznünk. Érdemes 2-3 évente a vetőmag készletet felújítanunk. Előfordul sajnos, hogy tisztítatlan, néha csávázatlan vetőmag kerül a földbe, ami pedig a búza gombás megbetegedéseihez vezet. Kiemelkedően fontos tehát, hogy csak a szabványoknak megfelelő, fémzárolt vetőanyagot használjunk. A rozs esetében a vetőmag anyarozsmentességére különösen ügyelni kell.
Őszi kalászosok csírakori betegségei: hogyan védekezzünk ellenük?
Az őszi kalászosok és a klímaváltozás
Időjárásunk a napjainkban oly sokat emlegetett globális klímaváltozás következtében igen szélsőségessé, a növénytermesztési ágazat számára egyre kevésbé kiszámíthatóvá válik. Ez az őszi vetési időszak feladatait megnehezíti, esetlegesen komoly következményekkel járó döntések elé állítja a gazdálkodót. Vannak évjáratok, amikor a rendkívüli szárazság nehezíti meg a vetést megelőző munkákat és magát a vetést is, és előfordul olyan ősz is, amikor a sok csapadék teszi szinte lehetetlenné az őszi kalászosok vetőmagjának időben történő földbe kerülését.
A szélsőséges időjáráshoz alkalmazkodó, a talajszerkezetet és vízgazdálkodást javító talajművelési, vetési technológiához a megfelelő berendezések rendelkezésre állnak, azonban ezek használata is csak a gazdálkodó szakemberek gondoskodása, szakértelmének felhasználásával lehet eredményes. A precíziós gazdálkodás elképzelhetetlen a talaj ismerete nélkül - foglalta össze a gazdák teendőinek egy csokrát Papp Zsolt György, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Az évtizedekig tartó leegyszerűsített termelési szerkezet, a monokultúra, a szerves trágya hiánya folyamatosan szegényítette a talajok természetes életét, a klímaváltozással együtt járó vízhiány pedig az ország nagy részén veszteségbe fordította a növénytermelést.