A kerékpározás technikai hátterének egyik leginkább alulértékelt, mégis elengedhetetlen eleme a lánc. A jelen cikk nem a lánc karbantartásával foglalkozik: az ilyen irányú „tudomány” a tisztítás, illetve a kenés kérdéskörével foglalkozó szakcikkben keresendő. Itt most a lánc szerkezetével, történetével, fejlődésével és technikai megoldásaival foglalkozunk, különös tekintettel a fokozatszámokra és az ezzel összefüggésben lévő kompatibilitás számos nehézségére.
A lánc funkciója és a kezdetek
Mindenekelőtt rövid ismertetőt adunk a lánc funkciójáról, annak történetéről a kezdetektől az ezredfordulón bekövetkezett technológiai robbanásig. Miből áll a lánc? Mindenekelőtt meglepően sok alkatrészből. A lánc zárt szempárokból álló, rengeteg csúszócsapágyat tartalmazó alkatrész, amely a kerékpáron az első és a hátsó lánckerekeket köti össze. A lánchajtás segítségével forgómozgást lehet átvinni két nagyobb tengelytávolságú párhuzamos tengely között, mindazonáltal a kapcsolat rugalmas marad. Ez hatalmas lehetőségeket biztosít a fogaskerék vagy kardántengelyes hajtáshoz képest. A kerékpáron a két „végpont” a középcsapágyban és a hátsó kerékagyban lévő tengely. Tegyük hozzá, hogy hajtás során a kerékpáros lába meglepően nagy nyomatékot képes kifejteni, így a lánc fokozottan terhelt alkatrész. Alacsony, útközeli elhelyezkedése folytán ki van téve a szennyeződésnek is.
Mióta használunk a kerékpáron lánchajtást? A velocipéd esetében a kerékpáros még közvetlenül az első kerékagyra szerelt pedálokat hajtotta, ennek megfelelően óriási kerékméretre volt szükség a hasznos sebesség eléréséhez. Ezen hiányosságok hívták életre a lánchajtású kerékpárt, amely megjelenésével azonnal népszerűvé vált. A lánchajtás az 1880-as évek közepétől létezik, szerkezeti fejlődésében, kialakításában két mérföldkövet találunk. Az első a szemesláncról való áttérés a perselyes láncra, majd az utóbbiról az 1980-as években a persely nélküli kialakításra. A persely a görgő alatt a csapra támaszkodva biztosította a csúszóperselyes csapágyazást. A Sedis láncgyártó márka által 1981-ben szabadalmaztatott persely nélküli szerkezeti kialakítás száműzte a köztes elemet, a görgő immár nem a perselyre, hanem az oldallapok belsőjén kialakított peremre fekszik fel. Ezzel a lánc nemcsak könnyebb és finomabb futású, hanem oldalirányú flexibilitást is biztosít.
Kerékpárlánc Tisztítás Női Módszerrel - Olajozással
A váltás mechanikája és a fokozatszámok világa
A láncváltós rendszereknél a hátsó váltó feladata a lánc fokozatváltása a hátsó lánckeréksoron, az első átdobó ugyanezt teszi az első lánckerekek esetében. A Shimano jelentkezett először ilyen jellegű technológiával: az első rendszerük az UG volt, amit a mai napig ismert és alkalmazott HG és a Hyperglide követett. Itt a lánckerékbe mart vagy préselt rámpák segítik fel a láncot, emellett a fogak speciális kialakítása „akadálymentesíti” a folyamatot. A siker kulcsa, hogy a lánc egyszerre érintkezzen mindkét lánckerékkel, kiiktatva a kattanó-reccsenő hanggal járó „átugrást”.
A láncok fokozatszáma (köznapi néven „sebessége”) 1-essel kezdődik. Ez az egysebességes, más néven single speed hajtás, ahol mind elől, mind hátul egyetlen lánckerék található. A standard keskeny lánckerék esetében nem feltétlenül szükséges speciális láncot beszerezni, de a kifejezetten erre a használatra tervezett lánc erősebb és tartósabb. A széles BMX/pálya lánckerékhez mindenképpen 1/8”-rendszerű single speed lánc szükséges, 5-8 fokozatszámig pedig manapság persely nélküli generikus láncok kaphatók, ezek az említett fokozatok közt csereszabatosak. Ezzel elérkeztünk a fokozatszám-kompatibilitáshoz. A láncok eltérő szélességűek, a fokozatszám-növekedéssel egyre vékonyabb kialakítást kapnak.
Technikai kérdések és kompatibilitás
Az adott fokozatszámú váltórendszerhez ma már rendszerint specifikus lánc készül. Ez azt jelenti, hogy a Shimano egyes alkatrészcsaládjaihoz egy, vagy legfeljebb néhány kompatibilis lánctípus készül, példának okáért a 12-fokozatos M8000 szériás XT szetthez az XT mellett még a Deore, az SLX és az XTR 12-fokozathoz tervezett láncok használhatók teljesítménycsökkenés nélkül. Miért 10 fokozatról indul a szabály? Ennek okát abban kell keresni, hogy a gyártók az egyre keskenyebb lánckialakításhoz (10 fokozattól kezdődően) áttervezett oldallapkialakítást és szegecselést alkalmaznak. Az először csak felhasználást figyelembe vevő dedikált sor-lánc párosítást a Shimano Hyperglide Plus technológia helyezte újabb dimenzióba. Itt már a lánc nemcsak fokozatszám és szakágspecifikus, hanem a sor áttételi arányát is figyelembe veszi.
Megfigyelhető, hogy a mai láncok jelentős oldalirányú hajlékonyságot mutatnak. Ahogy már említettük, a persely nélküli technológia teszi lehetővé, hogy a lánc ne csak egyenes vonalban fusson, hanem gyík módjára kússzon fel és le az egyik lánckerékről a másikra. A gyártók és független laborok tesztjei egyöntetűen igazolják, hogy a fokozatszám „szaporodással” nem csökken a láncok szakítószilárdsága, sok esetben az új „hiperkeskeny” modellek az erősebbek. Egy új lánc esetében az oldalirányú elhajlás egyáltalán nem „fogyatékosság”, hanem elengedhetetlen „fícsör”. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lánc „megnyúlása” is egy gyakran félreértett fogalom. Jobb, ha most ezt is tisztázzuk! Ahogy a láncgörgő és az oldallapokból kinyúló peremek egymást koptatják, a köztük lévő hézag nő. Ezen hézagok összessége miatt a lánc hosszabb lesz, és már nem fekszik fel tökéletesen a fogakra. Erre szokták mondani, hogy a lánc „megnyúlt”, pedig fizikálisan a lánc oldallemezei egy szemernyit sem nyúltak, csak a sok hézag növekedés összeadódik. A folyamat végeredménye borítékolható: a lánc cserére szorul.
A gyakran feltett kérdés, hogy hány kilométert bír egy lánc? Erre nehéz pontos választ adni, lévén sok függ a környezettől - ezen belül a nedvességtől, a sártól -, a karbantartástól, a kerékpározási stílektől és a váltások időzítésétől. Egy esőben - főképp sárban - használt kerékpárlánc hasznos élettartama nem biztos, hogy eléri 1000 kilométert. A víz a koszt bejuttatja a görgők alá, ami smirgliként „ledarálja” az érintkező felületeket. Arra a kérdésre, hogy megéri-e a gyártók prémium szintű láncait választani a kedvezőbb árfekvésűekkel szemben, a válasz jóval behatárolhatóbb. A kínálat krémje fejlettebb hő- és felületi kezelést kap, így ellenállóbb a kopást okozó hatásokkal szemben - ergo tehát tovább tart. Apró adalék, hogy az aranyszínű titán-nitrid bevonat felületi keménysége alacsonyabb értéket mutat, mint a szürke vagy fekete variánsé, éppen ezért azonos ár mellett inkább azt célszerű választani. Nem az aranyszínű bevonat a legkopásállóbb, viszont kinézetre „dögös”! A szakma specialistái egyöntetűen cáfolják: a könnyű üreges csap húzóirányban semmivel sem gyengébb, a jobb peremkialakításnak köszönhetően megbízhatóbb és erősebb az egyszerűbb tömör változatnál.