Kínában őshonos és termeszthető növények és zöldségek: Tippek és tudnivalók

Kína, a világ legnépesebb és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, elképesztő történelmi és kulturális értékekkel rendelkezik. Ez az ősi civilizáció nemcsak földrajzi kiterjedésében, hanem növényvilágának gazdagságában is kiemelkedő. A kínai orvoslás évezredes tapasztalatokra épül, és számos növényt használ a betegségek kezelésére és az egészség megőrzésére. Míg a nyugati ember gyakran hall a kínai környezeti állapotokról és élelmiszerbotrányokról, a kínai növények világa ennél sokkal sokrétűbb és izgalmasabb.

A kínai éghajlat és növények sokszínűsége

Kína hatalmas területe miatt rendkívül változatos éghajlattal rendelkezik. A nyugati, magas hegységektől (Himalája, Kunlun, Tiensan) és a Csinghaj-tibeti-fennsíktól keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, majd az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

Ez a földrajzi sokszínűség magyarázza a növényvilág rendkívüli gazdagságát. Kína tartományainak időjárása teljesen más, és számos olyan növény él itt, amely számunkra ismeretlen lehet, és ezt az éghajlatot kedveli. Például Dél-Kína számos tartományában (Guangdong, Guangxi, Guizhou, Jianxi, Hainan, Yunnan, Sichuan, Fujian) szubtrópusi éghajlat van, ritka a fagy, viszont sok az eső. Az esős évszakban özönvíz-szerű esőzések vannak, télen 3-6 fok a leghidegebb. Yunnan tartományban pedig télen-nyáron kellemes az idő, alig van fagy, viszont nagyon ködös.

Hagyományos kínai gyógynövények és gyógyászat

Az emberek már az ősidőktől fogva használtak gyógynövényeket betegségeik kezelésére. A csikófark (Ephedra sinica) nyomai például 60 000 éves iraki sírokban is megtalálhatóak. Ez a növény egyébként Magyarországon is honos, azonban védett, általában mongol importból származnak a magyarországi gyógyító növények.

A kínai gyógynövénygyógyászat jellemzője, hogy a kínai gyógynövények és a hagyományos nyugati gyógynövények között részben átfedés tapasztalható (a kínai orvoslás szerint is gyógynövény például a kamilla, a gyermekláncfű vagy a fokhagyma), részben pedig a kínai gyógynövényekkel gyógyítás átszivárog a nyugati természetgyógyászatba, ennek révén pedig a köztudatba. Sok kínai gyógynövény nálunk kerti virágként ismeretes, mint például a liliomfa vagy az aranyfa.

Kezdetekben a kémiai analízis módszere nem létezett, azaz nem tudták az egyes hatóanyagokat izolálni és e szerint csoportosítani a gyógyító növényeket: alkaloidákat, szaponinokat vagy szteroid vegyületeket tartalmazó gyógynövényeket. Ezért más kategorizálási módszereket találtak ki a hagyományos kínai orvoslás gyógyító növényeire. A kategorizálás a pontos és évezredes empirikus tapasztalatokon, a megfigyelésen alapult.

Gyakran használt kínai gyógynövények

• Amerikai ginzeng (Panax quinquefolius): Maximum 1 méter magas, évelő növény, mely hosszú nyelű, ovális, fogazott levelekkel és kis, sárgászöld virágokkal rendelkezik. A növény villás alakú gyökerét és a leveleit hagyományosan az amerikai bennszülött indiánok használták gyógyászati célokra. A 19. századtól a gyökereit módszeresen gyűjtötték, és kínai, illetve hongkongi kereskedőknek adták el, akik gyakran borsos árat fizettek a különösen öreg vad gyökerekért. Az amerikai ginzenget a 18. század elején jezsuita papok „fedezték fel” Kanadában, és 1765-ben már meg is találhatjuk Csao Hszüe Min által írt „Ami a Materia Medicaból kimaradt” (Pen Cang Kang Mu Si Ji) című munkájában. A növény hamarosan értékes exportcikké vált: a 19. században az erdőket irtó telepesek (köztük Daniel Boone) gyűjtötték be, majd hajóra rakva nagy mennyiségben Kínába szállították. Az igazi ginzengtől eltérően, ami általában vörös színű, az amerikai ginzeng fehér színű.
• Aloe vera (Aloe barbadensis miller): A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, törzs nélküli, húsos tőlevelekből álló kaktuszféle, mely az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert. 5 méter magasra is megnő. Vastag, húsos, kb. 50 cm hosszú, csipkézett szélű vagy tüskés levelekből áll. Sárga vagy piros füzérvirágzata 1 méter hosszúra is nyúlhat. Két részét használják, egyrészt a tiszta, zöld zselészerű anyagot, ami a levél belsejében található, másrészt pedig a kesernyés, sárga ízű levelét. A nedv erősebb tisztító hatású. Az aloe vera pozsgás, évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet. Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Kínában a 11. század óta szárító hatású gyógyszerként alkalmazzák. Elsőként Csang Jü-hszi és Szu Szung „A Csia Jou-kor orvosságai” (Csia Jou Pen Cang) című munkájában bukkant fel.

• Alkormos (Phytolacca americana): Éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is - színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, ilyetén használatát betiltották. Az alkörmösből gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki. A homeopátiában is használatos.
• Kínai csűdfű (Astragalus membranaceus): A hüvelyes növények családjába tartozó, többéves, télálló növény. Elsősorban a kontinentális éghajlatot kedveli, Kínában és Mongóliában őshonos. Pillangós virágzata sárga színű, édesen illatozó. Maximum 40 cm magas, évelő növény, melynek a gyökere édeskés ízű. A kínai csűdfű hazájában keresett tonikum, amely főleg a kitartást és a test ellenálló képességét növeli. Napjainkban ennek az Ázsiából származó növénynek a szárított gyökerét egyre gyakrabban lelhetjük fel Európában is, mindenekelőtt megfázást és vírusfertőzést megelőző szerként, valamint menstruációs panaszokat enyhítő gyógyszerként.
• Barátcserje (Vitex agnus-castus): A vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó növény. 3-5 méter magas, sűrű, elágazó, keskeny, tojásdad levelei átellenesek, ujjasan osztottak. Vörös és sárga bogyótermésében 4 mag található. Aromás illatú, pálmaszerű levelei vannak. Az antik korban a barátcserje a szüzesség szimbólumának számított, amely állítólag segített a szexuális késztetés legyőzésében. Ezen kívül úgy tartották, hogy a birtoklása megvéd a sorscsapásoktól. Az illatos barátcserje a nevét („barát” állítólag a libidó csökkentő hatásáról kapta). A HKO szerinti íze csípős és keserű, jellege: meleg.
• Bergamott (Citrus bergamia): Legfeljebb 10 méter magas, örökzöld fa, világossárga gyümölcsökkel, melyek héja sima. E növény gyümölcseinek héjából nyerik a híres bergamottolajat, melyet a fekete teához adva kapjuk az ún. Earl Grey teát.
• Fekete bodza (Sambucus nigra): A bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó növény. Cserje, illetve fa formájában is fellelhető. Levele szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélből áll. Virágzata sárgásfehér, kellemes illatú, ernyőszerű, szétterülő. Termése 5-8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketéslila színű bogyó. Íze édes-savanykás. A cserje vagy kisebb fatermetű fekete bodza ősidők óta ismert, legendákkal övezett házi növény. Néha két-három méter magas fává is megnő. Május-június hónapban hoz nagy, lapos álernyőit, melyeket piciny fehér virágok alkotnak. Igen jellegzetes, sajátos illata van. A körtedarbokkal, szilvával készített bodzakompót pompás, egészséges, ásványi anyagokban gazdag desszert. A régi időkben a bodzacserje a házi istenek lakhelye volt, ezért a mai napig szívesen ültetik a parasztudvarokban az istálló vagy a csűr oldalfalához. A bodza termését színezésre is használják.
• Közönséges bojtorján (Arctium lappa): A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó kétéves növény. Az első évben fejlődnek nagy, akár 60 cm hosszú tőlevelei, a második évben jelenik meg az erőteljes virágzó szár, amelyen 3-3,5 cm átmérőjű, bíborlila, fészekvirágzatba tömörülő virágok fejlődnek. Gyökere karó alakú, kívül szürkésbarna, belül piszkosfehér, fanyar, undorító ízű.
• Közönséges boróka (Juniperus communis): A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növény. Kétlaki, örökzöld, fás szárú, 2-4 méteres cserje vagy kisebb fa. Levelei ár alakúak, szúrósak, 1-2 cm hosszúak. Virágai kicsinyek. Termései tobozbogyók, két éven át érnek, zöldből kékes-hamvas bevonatúak lesznek. Szaguk terpentinre emlékeztető, íze édeskés, aromás, kesernyés. A bogyókat egészben, szétnyomva (forrázat vagy főzet alakjában), porrá zúzva (kapszulában), tinktúraként vagy illóolajként használják. Gyakran keverik más vizelethajtó hatású növényekkel, mint például a tövises iglice vagy az aranyvessző. Őseink időnként borókaágakat dobtak a tűzbe, hogy így védekezzenek a gonosz szellemek ellen. A boróka kitűnő ipari és háztartási fűszer, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére használatos. A borókából illóolajat és pálinkát is előállítanak. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin” nevű itala is. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékeként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze. Egy másik lepárlási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.
• Borsosmenta (Mentha x piperita): Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó növény. A mentafajokat több mint 2000 éve hasznosítják, a növény legkorábbi ismertetése a Kr. e. 1500 táján készült Ebers-papiruszon maradt fenn. A borsosmenta a vízi menta (Mentha aquatica), a hosszúlevelű menta (Mentha longifolia) és a szicíliai menta (Mentha rotundifolia) kereszteződéséből alakult ki. Valamennyi mentafaj hasznosítható, de hatóanyag-tartalmuk eltérő. Gyökértörzse vékony, belőle húsos tarackgyökerek és a felszínen kúszó indák fejlődnek. Szára 60-80 cm, egyenes, elágazó, pirosló, gyéren szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, 2-8 cm hosszúak, lándzsa alakúak, hegyes, fűrészes szélűek. Virágzata tömör füzér, a virágok világos lilák. Termése makkocska. A növény minden része kellemes illatú, hűsítő ízű mentol tartalma miatt. Likőrkészítésre is használják.
• Buchu (Agathosma betulina): A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó növény, mely Afrika egyik legismertebb gyógyhatású növénye. Erős illata a rozmaringra és a borsmentára emlékeztet. Gyakran a medveszőlővel társítják. Maximum 2 méter magas cserje, tipikus ismertetőjegye az olajmirigyekkel teli bőrszerű levél. A buchu levél kellemes ízű, önmagában forrázatként is fogyasztható. Forrázatként (filteres tasakokban), tinktúra, por, száraz kapszula vagy folyékony kivonat formájában használják.
• Cayenne (Capsicum minimum; Capsicum frutescens): A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, kicsiny, 70 cm-nél nem magasabb évelő félcserje. Zöld szárán, törékeny ágain ovális, fogazott levelek ülnek. Termése, a paprika hosszúkás, felfújt bogyótermés, mely a törpepaprikához hasonló, téglavörös színű, csípős ízű termés. A paprika kezdetben zöld, majd érett állapotban sárga vagy élénkpiros lesz. A cayenne a HKO szerint melegítő hatású (egyrészt a csípőssége, másrészt a vörös színe miatt) csilipaprika por.
• Csalán (Urtica dioica): A csalánfélék (Utricaceae) családjába tartozó, kétlaki, évelő növény. Minden része csalánszőrökkel borított, melyek a bőrhöz érve felpattannak és a bőr alá fecskendezik a csalánmérget, ezáltal viszketést és felhólyagosodást okozva. Gyökértörzse hosszú, elágazó, barnássárga, szára 1 méternél magasabbra is megnő, levele nyeles, lemeze tojásdad vagy lándzsás, hegyes, durván fűrészes szélű, virágzata füzérszerű. A nőnemű virágai zöldesek, a hímneműek sárgásak, a levelek hónaljában jelennek meg, álfüzéreket alkotva. Világosbarna termése sárgarépamagra emlékeztető illatú. Friss leveléből főzeléket, levest, salátát készítenek. A saláta elkészítése előtt forrázással el kell távolítani róla a szőröket. Az utak mentén beszennyeződött példányok nem alkalmasak a fogyasztásra. Régebben oly nagy becsben tartották, hogy csodatévő tulajdonságokkal is felruházták (pl.: képessé tesz a félelem leküzdésére). Forrázatként, szirupként, porított formában, száraz kivonatként és tinktúraként alkalmazzák.
• Kínai csikófark (Ephedra sinica): A csikófarkfélék (Gnetaceae) családjába tartozó, zsurlószerű, alacsony cserje. Szára fél méter hosszú is lehet, heverő vagy felemelkedő, ágas, zöldesszürke színű. Ágai átellenesek, 1 mm vastagok. Levelei 1-2 mm hosszúak, alul rövid csővé összenőttek. A porzós virágok rövid barkákban állnak, a termős virágzat rendszerint kétvirágú. Termése álbogyó, 6-7 mm hosszú, gömbölyded, vörös színű. A kínai csikófark teáról az a legenda járja, hogy már Dzsingisz kán testőrei is csikófarkteát ittak, hogy ébren tartsák magukat, mivel elalvás esetén lefejezés fenyegette őket. A kínai szerzetesek állítólag ennek segítségével emelték koncentrálóképességüket a meditáció során. A HKO szerint az íze csípős és kicsit keserű, a jellege: meleg.
• Diófa (Juglans regia): A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó, hatalmas, hosszú életű, Ázsiából származó fa, amely akár 300 évig is elél. Szereti a napsütötte területeket, de a talaj összetételével szemben nem mondható igényesnek. Termést csak élete 10-15. évében kezd hozni, ezért előnyösebb, ha kertünkbe már kifejlettebb példányt ültetünk. A kertben elegendő helyet kell biztosítanunk a számára és érdemes felkészülnünk, hogy közvetlen környezetében semmi nem fog kinőni. A diófa gyökere ugyanis olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a legtöbb növény számára mérgezőek. A diófa egyike azoknak az értékes növényeknek, amelyek minden részét hasznosíthatjuk. Nem csupán a termése és a fája hasznos, hanem a levele (Juglandis folium), a termésének a külső, húsos burka (Juglandis nucis pericarpium), valamint a termésben lévő kemény hártyás képződmény, az ún. „közfal” (Juglandis nucis dissepimentum) is. Gyorsan növő törzse különösen jó minőségű faanyagot ad, amit gyakran használnak bútor vagy luxus kivitelű fapadló készítésére. A diófa emellett jelentős méztermelő növény, és a belőle nyert kivonatok rovarűző hatásúak. Levelei tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, sima szélűek. Csonthéjas termése barna, fajától függő keménységű. A magot külső zöld, húsos-leves burok fedi. A magon belül feltörve elválasztó hártyákat találunk, ezeket külön is felhasználják gyógynövényként. Gyógynövény a növény levele, törzse, a dióbél, a termés zöld burka (diókopács) is. Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatóanyag-összetétele, mint az érettnek.

Kínai élelmiszerbotrányok és élelmiszerbiztonság

Nyugati emberként gyakran hallunk a kínai környezeti állapotokról, a különféle élelmiszerbotrányokról, a kínai élelmiszerbiztonság hiányáról. Másrészt sok gyógykészítmény is negatív hírverést kapott: némelyik ritka fajok kihalásával fenyeget, másokban mérgező vegyi anyagokat fedeztek fel.

A 2006-2010 közötti időszakban talajmintákat vettek országszerte ellenőrzés céljából, viszont az eredményeket a kormány államtitoknak minősítette, így nem lehet pontosan tudni, hogy milyen méreteket öltött a talajszennyezés. Ha olyan termőföldről kerül ki a zöldség, ami viszonylag tiszta, még akkor is fennáll a veszélye a különböző műtrágyák, permetszerek és gombaölők túlzott használatának. Még a biofarmokban is felmerülhet a kérdés, hogyan lehetne ilyen szennyezett talajban eladható minőséget termeszteni vegyszerek nélkül.

Zöldségkínálat Kínában

A pultok roskadoznak az árutól, a kínálat igazán bőséges és változatos. Azok a zöldségek, amikhez otthon hozzászoktunk, itt is megtalálhatók, igaz, néha kicsit más formában. Ezenkívül pedig megannyi új, sosem látott zöldség, különlegesek, színesek, furcsa ízvilággal, szokatlan állaggal. A boltok és piacok asztalain még mindig vannak számunkra ismeretlen zöld leveles növények. Feltehetőleg salátának vagy hússal, rizzsel párolva fogyasztják.

Ismert és ismeretlen zöldségek

• Zeller: Az otthon is ismert zellernek Kínában nincs gumója, a zöldjét használják nagyon változatos módon.
• Koriander: A kínai petrezselyemként is ismert zöld koriander.
• Padlizsán: A padlizsán változatos színű és formájú kínálattal van jelen, a vékony és hosszú halványlilától a sötét, kerek törpepadlizsánig. Sokféleképpen készítik, párolják, pirítják, hússal, zöldséggel, tojással, rizzsel.
• Bambuszrügy: Semleges íze miatt inkább hozzáadják más zöldségekhez, vagy előételként, esetleg köretként tálalják. Szivacsként szívja magába az elkészítésnél használt fűszereket, szószokat. A barna változatát meg kell hámozni a felső rétegtől, mint a hagymát.
• Hagymák: Vöröshagyma, lilahagyma, metélőhagyma, póréhagyma, snidling, fokhagyma, bimbós metélő fokhagyma, sarjadékhagyma stb. Általában a lilahagymát használják főzésre, ebből akkora fejek teremnek, mint egy (kínai) csecsemő feje. A sarjadékhagyma, amit otthon zöldhagymának nevezünk, nagyon-nagyon finom, zsenge és nem csípős. A kínai metélőhagyma póréhagyma, vöröshagyma és főleg fokhagyma illatú. Minden szár végén egy alig kinyílt virágocska található, és ez is ehető. A nálunk is ismert fokhagyma mellett itt felfedeztem egy másikat, aminek illata, íze visszafogottabb, ezért többet kell használni belőle.
• Spenót: Az otthon is kapható spenót, kicsit vékonyabb szárakkal, viszont ízletes, zamatos. Társa a víziparja, vagy vízispenót, ugyanúgy forrázva, apróra vágva, néha fokhagymával fogyasztják.
• Sulyom: Tulajdonképpen egy vízinövény, amely a rizsföldeken, víz alatt terem. Barna kérge bézs színű, ropogós húst takar. Főzve kóstolva édeskés kukorica aromát érezhetünk. Egy kínai ismerős tanácsa szerint vízben megfőzve a leve köhögésre nagyon jó. Egyébként változatos a felhasználása: sütve fogyasztják húsokhoz, garnélarákhoz, zöldségekhez, vagy ropogósra főzve levesbe.
• Kínai kel: Már otthon is kapható.
• Bordáskel: Talán a leggyakrabban használt salátaféle, szinte minden étkezésnél készül belőle valamilyen fogás. A szára leveles, ropogós, íze édeskés.
• Lopótök vagy téli tök: Hosszú, körte alakú és halványzöld színű héja alatt puha magokkal teli fehér, finom húst fedezhetünk fel. Levesbe vagy húsok mellé sütve fogyasztják, ezért általában csak egy szeletet vásárolnak belőle (legtöbb helyen szeletekre vágva árulják).
• Sütőtök: Húsételekhez sütik vagy párolják köretként.
• Retek: Több fajtája terem, legismertebb talán a Daikon vagy jégcsapretek. Olyan, mint egy hatalmas fehér répa, lédús és finom. Társa, a kisebb méretű fehér retek erőteljesebb ízű, a piros és zöld változat semlegesebb.
• Zöldbabok: Különböző zöldbabok vannak a piacokon, mindegyik nagyon finom.
• Gyömbér: Egy kincs. Immunerősítő, vírusölő hatása rendkívül erős. Itt, a termőhazájában érdemes vásárolni, frissek, ropogósak, lédúsak a gyökerek.
• Jámgyökér: A barna, durva külsejű szőrös gumónak a héja alatt fehér, sárga vagy rózsaszínű, keményítőben gazdag hús rejlik. Főzve eszik, mint a burgonyát: pürének, sütve fánkban, levesben, lepényhez reszelve.
• Lótuszgyökér: A lótusz ázsiai tavirózsa. Ha ezt felszeleteljük, kerek formájú, csipkeszerűen lyukacsos lemezkéket kapunk. Magját már az ókori egyiptomiak is ismerték, egyiptomi vagy Pitagorasz babnak nevezték.
• Édesburgonya: Általában faszenen egészben sütve eszik.
• Tarógyökér vagy karibi káposzta: Egy hosszúkás zellergumóra hasonlít. Barna, rücskös, szőrös héja alatt finom fehér hús rejlik. Mindig főzve vagy sütve, a burgonyához hasonlóan lehet elkészíteni.
• Bámia (okra, bhindi vagy gumbo): Olyan, mint egy apró fürtös uborka, teste puha és pihes. Fogyasztják sütve, főzve, panírozzák, hirtelen kisütik vagy gőz felett párolják. Hidegen is fogyasztják ecetes mártásban. Legfontosabb része a benne lévő nyálkás anyag, amely a levesek, mártások, raguk besűrítésére kiválóan alkalmas.
• Kukorica: Többféle változatban található meg, főzve finomak.
• Csírák: Talán a szójababcsíra a legelterjedtebb, azonnal meg kell készíteni, mert másnapra megpuhul. Salátákba, tésztához nagyon finom.

Gombák Kínában

Kínában kétezer éve termesztik több fajtáját, frissen vagy szárítva egyaránt kapható. Azt mondják, hogy szárítva az ízük is jobb, az illatuk is jellegzetesebb, mint frissen. A dél-kínai konyha specialitása a kocsonyás vagy porcos állagú fafülegomba és a felhőfüle.

• Fafülegomba: Megszárítva feketés fakéregre hasonlít, újra megtelve vízzel olyan lesz, mint egy fodros saláta levele. Egyszerre ropogós és gumiszerű, minden különösebb íz nélkül. Levesben, mártásokban, tésztával, pirított zöldségekkel fogyasztják.
• Téli fülőke (Flammulina velutipes): Íze kellemes, enyhén ropogós. Csak a főzés végén adjuk hozzá az ételhez, hogy megőrizze állagát.
• Laskagomba (Pleurotus ostreatus): Kalapja húsos, kövér, egyfajta tengeri kagylóra emlékeztető alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékes-szürke színű. Nagyon ízletes levesnek, húsok mellé pirítva, vagy tésztába.
• Shiitake vagy illatos fagomba (Lentinula edodes): Barnás kalapja alatt fehér lemezkék vannak, törzsét célszerű eltávolítani. Ízesíteni lehet vele, önmagában nem készítik el, túl erős az aromája. Egészségvédő hatása miatt a kínai népi gyógyászatban a testet és lelket felfrissítő életelixírnek tartják. Immunerősítő, allergia- és gyulladáscsökkentő, gyomorfekély és köszvény kezelésére is használják.

A gombák Kínában nem olcsók, 4 és 6,5 euró egy kiló.

Tojások Kínában

A tojást a kínaiak a zöldségekhez sorolják, a zöldségpiacon árulják. Érdekesség, hogy nem darabszámra, hanem súlyra van megszabva az ára. Beleteszed a kívánt fajtából a nylonzacskóba, amennyit szeretnél, aztán mérlegre teszed. Még egy fontos dolog a mérésről és az árakról: a kiírt árak mindig 0,5 kg-ra vonatkoznak, nem 1 kg-ra.

A tojások választéka is széles, a barna héjútól a fehérig, a kacsatojástól a fürjtojásig, a 100 napos tojástól a csirkeembrióig minden megtalálható.

Százéves tojás

A százéves tojás vagy ezeréves tojás egy igazi kínai ételkülönlegesség. Alapanyagul nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás (esetleg fürjtojás) szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. A százéves tojás hónapokig eltartható, hasonlóan a régen pincében, oltott mészben tárolt görögdinnyéhez.

Kínában alapvetően két fajta fermentált tojást különböztetnek meg: a félkemény tojássárgájút, amelynek kellemes, könnyű aromája van, utóíz nélkül, illetve a kemény tojássárgájút, amelynek elég csípős, kicsit sós íze van, sokáig megmaradó utóízzel.

Kína ikonikus növényei és kulturális jelentőségük

Kína növényvilága nemcsak a gyógyászatban és a gasztronómiában, hanem a kultúrában, művészetben és irodalomban is kiemelkedő szerepet tölt be.

A négy úr

A szilvavirág, az orchidea, a bambusz és a krizantém alkotják a „négy urat”, melyek minden évszakra jutó növényt jelképeznek, és az egyenességet, tisztaságot, alázatot, valamint a zord körülmények közti kitartást szimbolizálják. A kínai festészetben és az ókori versekben is gyakran felbukkannak esztétikus dolgokhoz való vonzalom szimbólumaként.

• Szilvavirág (梅 Méi): A tél virága. Jellemzője a büszkeség: hóban-fagyban kitartani. A nemes ember jellemzője.
• Orchidea (兰 Lán): A tavasz virága. Jellemzője a bölcsesség: elrejtve a világ elől, önmagának nyílik, egy kis csendes völgyben ontja magányos illatát. A bölcs ember jellemzője. A Pillangó szerelmesek történetében az arany-orchidea (金兰) szimbolizálta a pár egymás iránti titkos és mély barátságát.
• Bambusz (竹 zhú): A nyár növénye. Jellemzője az alázat: szélben és holdfényben, szitáló esőben is könnyed és elegáns, közömbös életet él. Az alázatos ember jellemzője. A bambusz a leggyorsabban növekedő faj a világon. Néhány faj egy nap alatt akár 1 métert is nőhet, törzsük átmérője pedig 15 cm. Örökzöld. A kínaiak körében valószínűleg a bambusz áll az első helyen. Bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, hangszereket készítettek belőle. Evőpálcák, játékok, ékszerek, szőnyeg, stb. is készül belőle. Finom ételeket készítenek belőle.
• Krizantém (菊花 júhuā): Az ősz virága. Jellemzője a függetlenség: fagyosan is megnyerő külsejű, nem követi a világ dolgait, olyan, mint egy remete. A független ember jellemzője.

További jelentős kínai növények

• Sasfa/Istenek fája (Aquilaria) 沉香 chénxiāng: Dél-Ázsiában őshonos, több faja van. 6-20 méter magas lehet. A fája illatos, ez miatt használják füstölők készítéséhez, parfümökhöz és gyógyászat során, de apró tárgyakat (ékszereket) is faragnak belőle, amelyek sötét színűek és dekoratívak. Ha a fát nem éri egy bizonyos (penész)gomba támadás, akkor nem lesz illatos. Csak a penészgomba által megtámadott fa kezdi el kiválasztani ezt az illatos gyantát, ami aztán a fa gesztjét átitatja ezzel a bizonyos „földes-fás-vaníliás” illattal. Ettán a fát letermelik, és felhasználják. Hogy egy fa milyen illatú, és mennyire illatos, függ a földrajzi elhelyezkedésétől, a fertőzés idejétől, a betakarítás és feldolgozás módjától. A sasfa felhasználása a hindu, muszlim, kínai és buddhista kultúrában több ezer éves múltra tekint vissza. Mivel a sasfa - különböző okok miatt - egyre védtelenebbé vált, ezért nemzetközi védelem alatt áll, veszélyeztetett faj.
• Illatcserje (Osmanthus fragrans) 桂花 Guìhuā: Az olajfafélék családjába tartozó, körülbelül 30 fajból álló nemzetség. Többségük Kelet-Ázsiában őshonos. Legkorábbi említése a Hadakozó fejedelemségek korából származik, a Hegyek-tengerek könyvében tesznek említést róla. Mérete a nagyobb cserjétől egészen a 2-12 méter magas fáig terjedhet. Levelei egymással ellentétesen nőnek, örökzöldek. A virágai tavasszal, nyáron és ősszel is nyílhatnak, minden virág 1 cm hosszú, fehérkés, sárgás vagy sárga színű is lehet. A virágok rendkívül illatosak, erről kapta a nevét is: Illatcserje. A termései 10-15 mm-es sötétkék bogyócskák egyetlen maggal a közepén. A kertészeti világban mostanára nagyon népszerű, széles körben elterjedt növény, amely az illata miatt közkedvelt, sokféle nemesített változatban kapható. Kínában nemcsak az illata miatt fontos, hanem fogyasztása miatt is. Virágzatát teakeverékekben használják, van ahol alkoholos italokat készítenek belőle, pl. bort, sört.
• Szakállzuzmó (Usnea) 女萝 Nǚ luó: Egy összetett élőlény, mely gomba és alga szimbiózisából áll. Fonalai a néhány centiméteres fonalaktól a több mint egyméteres hosszúra is lenyúlnak. Vannak bizonyos fajok, amelyek 6 méter hosszúak is lehetnek. Csak tiszta levegőn maradnak életben. Virágjuk nincs. Spórákkal, ivartalanul pedig leváló darabkáikkal szaporodnak. Lassan nőnek, gyakran csak évi 1-5mm, de jó körülmények között 10-20 mm-t. Tinktúrában hatásos. Kínában (Yunnan, Tibet) is megtalálható. Kelet-Ázsiában Lao-Ce szakállának is nevezik. A kínai irodalomban gyakran a házasság szimbólumaként használják, egyfajta ragaszkodás, függőség kifejezése a szerelmesek között.
• Hibiszkusz, Gyapotrózsa (Hibiscus mutabilis) 芙蓉 Fúróng: A mályvacserjék a Song és Ming-uralkodóházak idején élték fénykorukat, festők és költők kedvenc témáivá váltak. A hibiszkusz 2-5 méter magasságú cserje, amely reggel fehér, rózsaszín virágokat bont, amelyek 10-13 cm átmérőjűek is lehetnek. A virágok estére sötétbordóvá válnak, majd elhervadnak. Gyorsan nő, 4,5 méter magas és 3 méter széles cserje lesz belőle, fényigényes. Gyökeréből, törzséből, kérgéből, virágjából mind orvosságot lehet készíteni.
• Lótusz (Nelumbo nucifera): A lótusz termését és a gyöktörzset fogyasztják.
• Eperfa (Morus nemzetség) 桑 Sāng: A Magyarországon is ismert és elterjedt fafélének fehér alfaja (Morus alba) Kínából származik (kb. 100 faja van). Azért került be hozzánk, mert egy időben el akarták terjeszteni a selyemhernyó tenyésztést hazánkban, így most is találkozni külterületi részeken eperfa-fasorokkal. Gyümölcse éretten finom édes, de gyorsan romlik.
• Vörös pókliliom (Lycoris radiata), más néven Japán amarillisz 冥冥 míng míng: Karcsú termetű, hagymás évelő, hagymája mérgező. Természetes élőhelyén az őszi napéjegyenlőség idején virágzik. Ebben az időben a kínai és japán emberek szokása a temetőkbe kimenni az őseik sírjához, és mivel a sírra, sír köré liliomhagymákat ültetnek, az ilyentájt virágzik. A virágot a temetésen is használják. Mivel ilyen baljós a híre, nem udvarias ilyen virágból csokrot ajándékozni másnak.
• Tung-olaj fa (Vernicia fordii) 橦 tóng: Dél-Kínában őshonos, 20 m magas, lombhullató fa. Kérge sima, vékony, ha megvágják, erős levet ereszt. Ma tongfaként ismert növény. A virágaiból szőttek a Han-nők ruhát maguknak. Ma leginkább a terméséből készült anyagot lehet néha felfedezni nagy áruházakban, pl. tungfa-olaj színű.
• Taro (Colocasia esculenta) 芋 yù: Kínában termő növény, rituális keretek között fogyasztották, „taro-krumpli” néven ismert. Nyersen mérgező, sok benne a keményítő. Termését ma is megfőzve használják Dél-Kínában. Levelei nagyok, ezért jól bele lehet csomagolni húsokat, abban sütni.
• Kínai lakkfa (Toxidendron vernicifluum) 漆树 Qīshù, lakkszömörce: Távol-keleti fa, Kínában őshonos, kérgét megcsapolva jutottak a lakkos anyaghoz. Kínában a lakkfából kinyert anyagból készült lakkal kezelték le a különböző felületeket, meg tudták színezni.
• Bálványfa (Ailanthus altissima) 臭椿 Chòuchūn: Kelet-Ázsiából származó gyors növekedésű növény, hazánkban néhány éve, évtizede invazív fajként jelent meg. Lombhullató. Apró sárgás-zöldes virágai vannak, melyek bugában nőnek, megbarnulva sokáig a fán maradnak, macskavizeletre emlékeztető szagúak. A virág jól mézel, leveleit selyemhernyó tenyésztésre is használták.
• Császárfa/Magnólia (Paulownia tomentosa) 泡桐 Pāotóng: Közepes termetű fa, 10-15 méterre nő meg, hazánkban parkokban egyre gyakoribb. Félgömb alakú koronája van, kérge szürke és sima. Levelei nagy méretűek, szív alakúak, keresztben átellenesek. Virágai jó illatúak, 30-40 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak, fehértől a lila összes árnyalatán keresztül változó a színe. Viszonylag korán, április-május táján virágzik, amikor a fa még kopasz, így meglehetősen látványos a virágzása. Toktermése megbarnul idővel, és a szárnyas magvak ősszel repülnek ki belőle.
• Közönséges pagodafa/japánakác (Styphnolobium japonicum) 槐 Huái: Északkelet-Kínában őshonos, 20 méteresre is megnövő, lombhullató faj. Kérge sima. Levelei az akácéhoz hasonlóan 9-15 apró levélből összetett levélzetet alkotnak. Apró fehér virágai bugavirágzatba állnak össze. A magvak körül befűződő hüvelytermés keletkezik, amelyek az erősebb fagyokig a fán lógnak. Egyre gyakoribb hazánkban is parkokban, utak szélén.
• Szivarfa (Catalpa kaempferi/ovata) 梓 Zǐ: Kínában őshonos növény, közepes termetű 6-9 méter. Július-augusztusban virágzik. A virágai laza bugában vannak, sárgás színezetük. A termései hosszú, szivarra emlékeztető tokban fejlődnek.
• Machilus nanmu (楠木 Nánmù): Kínában, Szecsuánban illetve a déli részeken őshonos fa, babérféle. 10-40 méter magasra nő meg, az átmérője pedig 50-100 cm is lehet. Különleges fa, amelyet építkezéseken, csónakok készítésénél, a Tiltott város épületeinél használtak, mert rendkívül sűrű és ellenálló az anyaga mindennel szemben. Vörösesbarnától az olívabarnáig terjed a színe.
• Szantálfa (Santalum album) 檀香木 Tán xiāngmù: 6-10 méter magasra megnövő, Ázsiában, a mérsékelt égövön honos fa. A terméséből készült illóolaját évezredek óta használták a kínai gyógyászatban fájdalomcsillapításra.
• Illatos Bazsarózsa/Peónia (Paeonia lactiflora) 芍药 Sháoyào: Lágyszárú évelő virág, Kínában gyakori vadon. Nálunk is, szinte minden régi parasztháznál van ebből a bazsarózsából.
• Kínai papíreperfa (Broussonetia papyrifera) 構樹 Gòu shù: Kínában gyakori, kis-közepes termetű fa. Kérgét lehántják, és ebből készítik a papírt.
• Piros bogyó (Abrus precatorius): A Fabaceae (pillangósvirágúak) családba tartozik, évelő, karcsú megjelenésű, kúszónövény. Hosszú, szárnyas levelei vannak, amelyekkel fák és cserjék köré fonódik. Virágja halványrózsaszín, hasonlít az akácfa virágjára. Leginkább magjairól ismert, amelyeket gyöngyként használtak ütőshangszerekben, és mérgezőek, abrint (sejtmérget) tartalmaznak. Már egyetlen mag is halálos lehet felnőttre és gyermekre egyaránt. Ázsiában őshonos, könnyen kivadul. A magok nagyon dekoratívak, piros-fekete színűek, katicabogárra emlékeztetnek, ékszereket is készítettek belőle.

Modern mezőgazdasági fejlesztések Kínában

A Tiancseng Mezőgazdasági Komplexum a Kuanghszi Csangjiang Tiancseng Mezőgazdasági Csoport projektje, amelyen a Kuanghszi Agrártudományi Egyetem tudósainak segítségével dolgoznak. A három hektáron elterülő, tágas üvegházat azzal a céllal építették, hogy kiváló minőségű, egészséges zöldségpalántákkal lássák el a dél-kínai termesztőket. Ezt a legmodernebb technológiát alkalmazva érik el, beleértve az automatizálást és a fejlett szoftveres vezérlőrendszert. A tudomány leegyszerűsítette a korábban bonyolult műveleteket, és megkönnyítette az üvegház üzemeltetését és karbantartását.

Az üvegházban az egyik fő tevékenység az oltás, vagyis két növény szöveteinek összekapcsolása. Ez azt jelenti, hogy az egyik növény jó gyümölcshozó képessége kombinálható egy másik ellenálló képességével. Egy nagymértékben automatizált hűtőrendszer segít megteremteni a megfelelő feltételeket évente 80 millió oltott palánta, például paradicsom és paprika termesztéséhez. Ezenfelül 40 millió magról nevelt palántát is termesztenek különféle zöldségekből. A csíráztatás, a szaporítás, az oltás és a „gyógyulás”, vagyis az oltást követő folyamat, amikor a két növény összeforr, mind elkülönített, teljes mértékben ellenőrzött környezetben zajlik.

A gyógyulási helyiségben az okos vezérlőrendszer optimális hőmérsékletet, páratartalmat, fényt és időt biztosít az egyes oltványfajták számára, ezáltal javítja túlélési arányukat.

Az étkezési szokások változása és új alapanyagok

Bár nem egyik napról a másikra, de az étkezésünk folyamatosan változik. Új alapanyagokat építünk be, újra felfedezünk rég nem látott növényeket. Fura módon, Amerikából indult például hódítóútjára német területekről a fodros kel. Újabban a hínár, tengeri moszat elfogadtatására is látunk kísérleteket. Ezt az ételt sonkacsíkokkal tálalva, rágcsában, vagy tészta mellé ajánlják. Rendkívül értékes anyagokat tartalmaz, így például fehérjét, jódot, folsavat, omega-3 zsírsavakat.

A tehéntejnek is egyre több alternatívája jelenik meg az üzletekben. Az ősi maják körében jól ismert chiamag is reneszánszát éli. A fehérjében gazdag magocskák rengeteg energiát raktároznak, nem véletlenül jelent a nevük erőt. A kurkuma és a sárga gyömbér is egyre több helyen kapható. A fermentált, erjesztett ételek, páclében eltett savanyúságok is divatba jöttek. Különféle fermentált zöldségek jelentek meg a piacon, a koreai kimchi például nagy népszerűségnek örvend. Általában kínai kelből készül, amit sóval tesznek el, majd fokhagymával, hagymával, fűszerekkel, chilivel ízesítenek és sötétben tárolnak.

tags: #kinaban #termeztheto #novenyek #es #zoldsegek