Kölcsönkért kovász: Egy székely mesevilág ízei és történetei Gáll Tímea tollából

A „Kölcsönkért kovász” című könyv, amelyet Gáll Tímea írt, sokkal több, mint egy egyszerű szakácskönyv. Ez egy bensőséges utazás a székely hagyományok, az étel iránti tisztelet és a családi történetek világába, melyet a csíkmadarasi Zsigmond Malom körüli élet inspirált. A könyv egy hajdanvolt mesevilág ízeivel és színeivel kínálja meg olvasóit, mélyen gyökerező élményeket és receptekkel átszőtt élettörténeteket mutatva be. A kötet marosvásárhelyi bemutatóját a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében tartották, a Kobak könyvesbolt szervezésében. A közönségtalálkozón a szerzővel, Gáll Tímeával és a könyvet kiadó Gáll Leventével, Tímea „férjurával” Trombitás Bota Melinda beszélgetett.

A könyv születésének előzményei és a "beszélő" asztal varázsa

A könyv születését megelőzően Gáll Tímea és férje, Levente úgy döntöttek, hogy megmentik a nagyszülők vízimalmát az enyészettől. 2006-ban elhatározták, hogy panziót hoznak létre a tanyán, ezzel életet lehelve a régi családi örökségbe. Három-négy évvel ezelőtt magyarországi vendégeik számára kezdte lejegyezni a felszolgált fogások elkészítési módját. A vendégek távozáskor mindig kérték, hogy cetlire írja le a recepteket, ő pedig megígérte nekik, hogy összeállít egy „lapocskát” az ételekkel.

Az íráshoz ugyanannál az asztalnál látott, ahol harminc-negyven évvel azelőtt felmenői ettek, dolgoztak, imádkoztak. Ekkor történt meg a varázslat: visszatértek hozzá, és megszólították a nagymama intő szavai, amelyek sok egyéb mellett az étel iránti tiszteletre tanították. Az elkövetkezőkben - mint egy igazi tündérmesében - az egész környezet életre kelt, beszélni kezdett, többek között a nagymama rengeteg lábosa, a liszteszsák és a sőberágy is hozzájárult ahhoz, hogy a múltban őrzött világ jelenné váljon. Így kerültek egymás után felszínre a család egykori történetei, amelyekről Tímea gyermekei kiskorukban azt hitték, csupán a képzelet szüleményei. Ez a folyamat indította el a „Kölcsönkért kovász” megírását, amely az ételrecepteken túl a hozzájuk fűződő élettörténeteket is tartalmazza, bemutatva a régi nemzedékek mindennapjait.

Az étel iránti alázat és a hagyományőrzés fontossága

Az „étel iránti alázatot mindenki gyermekkorában magába szívta” - fejtette ki Gáll Tímea. A régi időkben tudták az emberek, hogy „kenyeret nem dobunk el”. Akkoriban az ételt ki-ki maga termelte meg, ahhoz pedig, ami a saját kezünk munkája, másképp viszonyulunk, mint a megvásárolt dolgokhoz. Ezt az értékrendet és a múltban gyökerező tiszteletet szeretné átadni a könyv. A kötet egyik nagy célja, hogy a bevételből felújíthassák a nagyszülők malmát, amely Hargita megye egyetlen épségben fennmaradt, műemléki védettségű vízimalma.

Gáll Tímea és férje, Levente felismerték felmenőik örökségének fontosságát, és feladatuknak tartják ennek továbbvitelét. Ez a munka sok türelemmel és áldozattal jár, de hála nekik, nagyon sokan és egyre többen köszönhetik, hogy kinyitják a szemünket és példát mutatnak arra, hogy mi is megtegyük azt, amire lehetőségünk van. A családi legendárium megismerését és annak továbbadását a gyerekeinknek, unokáinknak, valamint a családi receptek őrzését, hogy az elkészített ételekkel emléket állíthassunk az őseinknek, ünnepivé téve ezáltal a különleges napok étkezéseit, közben a falakon nézve a régi családtagok bekeretezett fényképeit, mintha ők is velünk lennének még.

A molnár nagyszülők univerzumába visszatérve

A szerző gyermekkora óta különleges kapcsolatban áll a csíkmadarasi malommal és nagyszüleivel. Emlékei szerint „mindig meggondoltam, mit is ennék szívesen, és aszerint kérezkedtem valamelyik nagyszülőmhöz”. Felnőttként gyógyszerész lett, de a családi gyökerek visszahúzták. Amikor családjával visszatért a gyermekkori környezetbe, ő is, férje is megtartotta a munkahelyét, idővel azonban rájöttek, hogy „egyet kell csinálni, s jól”, így maradt a fogadó.

Levi, ismert túravezetőként a programokat szervezi, Tímea pedig a vendéglátásért felel. Nyáron folyamatosan telt ház van, pedig nem reklámozzák sehol a csíkmadarasi paradicsomot. A vendégek távozáskor mindig receptet kértek, amire Tímea azt mondta: „Örökké le kellett diktálnom a recepteket. Persze nem írtam le semmit, s aztán egy következő alkalommal sem, mert semmi időm nem volt.” Ekkor jöttek elő az emlékek sorban: „ügyesen kösd össze a hajadat; add meg a tiszteletet az étel felé; tegyél fel szép kötényt”, és így tovább. Nagyon sok történetet írt le három év alatt, főleg ősszel, télen és tavasszal, ilyenkor volt rá idő.

Az évszázados vízimalom újjáélesztése

A malomház évekig néptelenül állt, miután Gáll Tímea nagyszülei eltávoztak. Az épület lepusztult, a tető beszakadt, és sok mindent elloptak belőle. Tímea és Levente sokat gondolkoztak, hogy mi legyen a birtok sorsa, mert az nem volt elég, hogy hétvégente lejártak kicsit szellőztetni. 13 éve történt, hogy Levi, mint ismert természetjáró, hegyi túrákat és székelyföldi kirándulásokat szervezett főleg magyarországiaknak, a vendégeinek viszont mindig a környező falvakban foglalt szobákat. Ebből jött az ötlet, hogy miért vigye máshová a vendégeket, amikor náluk is aludhatnának. Kicsit rendbe szedték nagymamáék házát, újrafödték, átalakították a szobákat.

A felújítás során Tímea szimbolikus gesztust tett: „a kicsi seprűmmel megkopogtattam a garatot: »Nagytata, itt vagyok! Jöttünk vissza, valamit elkezdünk a malommal!«” Reméli, hogy ha most látnak odafentről, akkor büszkék rájuk, mert amit ők elkezdtek, az nem kallódott el. Azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a malom, mivel műemlék, lassan-lassan újraindul. Már nem úgy, hogy a falubelieknek őröljenek, csak maguknak egy kevés lisztet és kukoricalisztet, és hogy legyen házi villanyuk, mint ahogy régen is volt, amikor az Olt vize működtette a malmot. Az ebből származó bevételekből tervezik a felújítást.

A "Kölcsönkért kovász" cím rejtélye és a családi örökség

A könyv címét ihlető történés sem maradhatott titokban. A szerző elmesélte, hogy molnárné nagymamája Oláhfaluból ment férjhez Csíkmadarasra, és mint jövevény, szülőfalujából vitte magával a lisztet, amiből az unokájának örökségül hagyott kovász is készült. Majd’ húsz évig néptelenül állt a malomház, és amikor Tímea családjával hazaköltözött újraéleszteni a gyermekkori világot, a kovász már nem volt a „táloson”. Bármekkora szégyen is ez egy molnár unokájának, a szomszédból kért kölcsön kovászt az újrakezdéshez, erre utal a rejtélyes cím.

Ez a történet rávilágít a családi örökség folytonosságának és az újrakezdés nehézségeinek fontosságára. Gáll Tímea a könyvben bemutatja, hogyan próbálja megtartani a hagyományokat, miközben szembenéz az új idők kihívásaival. A könyv egy teljes évet lefödve mutatja be a családok életében visszatérő étkezési szokásokat, a néphagyományokhoz fűződő étkezési szokásokat, például a karácsonyt, amit náluk „Mária radinája”-ként emlegetnek. A szerző arra kereste a választ, „melyek azok az élő hagyományok, amelyek meghatározták, hogy egy adott ünnepen milyen sorrendben és miket ettek.”

A "kosztoskönyv" és a nagymama hozománylevele

A Kölcsönkért kovász megszületésének egyik legfontosabb mozzanata a nagymama hozománylevelének megtalálása volt. Ez a dokumentum, amelyben a hat kombiné, egy korsó, két vájdling és sok más vinnivaló után, a 39. tételnél az ételrecepteket tartalmazó kosztoskönyv következett, ősi bölcsességet őrző kincs. Ez az ősi bölcsességet őrző dokumentum fonódik egybe a szépírói igényességgel papírra vetett családi történetekkel. A nagymama pernelevelében - a hozományában - az is ügyesen ki volt vezetve, hogy melyik évben mennyi volt a termés. Még az imádságokat is beleírta, nehogy véletlenül el találjuk felejteni őket.

A könyv tehát nem pusztán recepteket tartalmaz, hanem egyfajta családi legendáriumot is, amely generációról generációra öröklődött. Tímea elmondása szerint: „Az emlékek mentén rendeztem össze ezt a szakácskönyvet. Nincsenek benne nagy ételek, legtöbbje olyan, amit a nagymama szokott nekünk készíteni.” A kötet bemutatja, hogyan élték a régiek a mindennapjaikat, hogyan tiszelték az ételt, és hogyan kapcsolódtak a természethez és az évszakokhoz.

Ádám Gyula fotóművész közreműködése és a könyv vizuális világa

A könyv másik nagy erénye a pompás képanyag, amelyet Ádám Gyula fotóművész készített. Ádám Gyula, aki kiváló szociofotósként kezdetben idegenkedett az ételek megörökítésétől, de a természetközeliségnek főszerepet szánó házaspár koncepcióját megértve örömmel vállalta el a megbízatást. Három év ünnepkörét fényképezte végig a „Kölcsönkért kovász” kedvéért, minden képének külön története van. Hatalmas anyag gyűlt össze, a több ezer képből sokat ki kellett hagyni.

A közönségtalálkozó résztvevői a meg nem jelent fotókból is láthattak egy szemnek, szájnak, szívnek egyaránt tetsző válogatást. Birkák vonulása és pásztoraik, a gyermekkori saláta-, azaz „nemszeretem-leves”, vetrece (gulyás vagy pörköltféle), a híres kék pisztráng, puliszkát főző, ősz hajú férfi, szomszéd nénik, szakácsnők (egyikük számos életszakaszon kísérte végig a szerzőt, a napközitől az egyetemi éveken át a házasságig), fények játéka, hármas szivárvány, füstölt hús körül sündörgő macska, úrnapi körmenet után saját készítésű kalibában imádkozó, beszélgető férfiak, kürtőskalácsot sütő gyermekek (Gállék aprónépe) - mind-mind a csíkmadarasi világ festői szépségű pillanatképei, amelyek épp olyan erővel ejtik rabul a szemlélőt, mint az ízes sorok.

Ádám Gyula csak természetes fényeket használt a fotózáshoz, ami különlegessé teszi a képeket. Tímea ragaszkodott hozzá, hogy csak egyszer főzi le az ételeket, mivel ő nem szakács - „ne érezze az olvasó, hogy egy ételt ördöngösség megcsinálni.” A könyvben szereplő „sokatmondó arcok” mind Tímeához közel álló nénik, akik valaha valamit főztek neki, vagy bácsik, akik a hagyományos ételkészítési módokat mutatják be.

Az "utolsó mohikánok" hagyatéka és a fenntartható életmód

Tímea és Levente fontosnak érezte, hogy könyvükben benne legyenek a székely hagyományos konyha „utolsó mohikánjai”, azok az idős emberek, akik még tudják a régi rendet, az évszakoknak megfelelő ételek idejét és elkészítési módját. „Volt abban a világban egy olyan periodicitás, ami egy egész életciklust fenntartott. Ez olyan immunerősítőként szolgált, ami az állandó banán- és narancsfogyasztással nem biztos, hogy elérhető” - tette hozzá a kötet kiadója.

A Gáll család gazdálkodik, állatokat tart, mindeközben Tímea a nagymamájától tanult receptekkel kápráztatja el a vendégeket, minden nap azon dolgozva, hogy ősei hagyatékát tovább vigye. Ezzel a fenntartható életmóddal és a hagyományok ápolásával példát mutatnak arra, hogyan lehet a modern világban is megőrizni a régi értékeket. Tímea otthagyta gyógyszerészasszisztensi állását, hogy férjével visszaköltözhessenek a régi malomhoz, mára pedig teljesen újjávarázsolták a birtokot, ahol panziót működtetnek.

Kritikai visszhang és a könyv hatása

A „Kölcsönkért kovász” kritikai visszhangja rendkívül pozitív. Az olvasók „csodálatos könyvnek” tartják, amely „szívmelengető történtekkel” és „igaz értékekkel telített receptekkel, történetekkel, vallomások tárháza”. Sokan kiemelik a könyv igényes kivitelezését, a gyönyörű képeket és a harmonikus illeszkedést a történetek, receptek és fotók között. „Egy jó szakácskönyv sokkal több, mint egy receptes gyűjtemény. Gáll Tímea könyve pedig pontosan ez: szeretettel teli, apró finomságokkal átszőtt beavatás egy sokunk által visszavágyott régi világba.”

A könyv nem csak egy szakácskönyv, hanem egy értékmentő kötet, amely a székely hagyományokat, a családi emlékeket és az étel iránti tiszteletet adja át az olvasóknak. Sokan ajándékba vásárolják, és úgy érzik, „mindnyájunk számára igazi örömforrássá válik”. A negyedik kiadásánál járó könyv bebizonyította, hogy van igény az autentikus, szívből jövő történetekre és receptekre, amelyek a múlt értékeit őrzik meg a jövő számára. A Kölcsönkért kovász egy kincs, amit csak ajánlani tudunk. A bolttal való online kommunikáció is kiválóan működik, segítőkész és vevőcentrikus hozzáállást tapasztalnak a vásárlók.

Karácsony a Zsigmond Malomban és a folytatás ígérete

Gáll Tímea és férje elárulták, hogyan töltik a karácsonyt. Szenteste náluk nincs vendégfogadás, meghitt, családi körben ünnepelnek. Tímea nem vásárol ajándékokat, helyette süt-főz, ínycsiklandó ételekkel kedveskedik szeretteinek. A töltött káposzta elkészítésének külön megadja a módját a család, cserépedényben hosszú órákon át főzik az ünnepi ételt, közben együtt vannak, imádkoznak, és persze a fenyőfa díszítése is közös öröm.

A könyv dedikálása előtt, közönségkérdésre válaszolva a szerző azt is elárulta, hogy a könyvből kimaradt fotók egy következő kötetben kapnak majd helyet. Már fogalmazódik a folytatás, a molnár nagymama élettörténete után a „bodegásét” ismerhetik meg a székely mesevilágba vágyók. A „bodega” a nagymama régi üzletét, egy kocsmát és falatozót takar, ahol a bányászok betértek egy sörre, micsre, flekkenre szalmapityókával. Tímea gyermekként sokat segített ott, poharakat mosogatott, és a nagymama mindig megjutalmazta egy lejjel vagy házicsokival. Ez a következő kötet ígérete is azt mutatja, hogy Gáll Tímea történetei és a Zsigmond Malom világa még sokáig elkíséri az olvasókat.

tags: #kolcsonkert #kovasz #alexandra