A színészi pálya sokak szemében csillogó és glamúros életet takar, ám a kulisszák mögött gyakran a családi értékek és a hétköznapi vágyak irányítják a döntéseket. Kolovratnik Krisztián, a magyar színjátszás egyik ismert alakja, kiváló példája annak, hogyan lehet sikeresen lavírozni a művészeti és magánéleti kihívások között, miközben egy teljesen új területen, a vendéglátásban is megtalálja a helyét. A 47 esztendős színész két fiúgyermek, Borisz és Dusan édesapja, és számra a legfontosabb, hogy lássa őket felnőni, délutánjait, estéit velük tölthesse. Ez a prioritás vezette őt ahhoz, hogy tíz éven keresztül valóban nem vállalt színházi szerepet, ezzel is biztosítva, hogy a családja élvezhesse a teljes figyelmét.
A Színháztól a Bisztróig: Egy Új Szerepvállalás
Kolovratnik Krisztián, aki egykor a legfoglalkoztatottabb színészek közé tartozott, édesapa lett, és úgy döntött, kevesebb feladatot vállal, hogy a gyermekei nevelésére koncentrálhasson. Pár évvel ezelőtt azonban a budapesti Játékszínben tért vissza, ahol azóta már a harmadik főszerepét játssza. A visszatérésre a Játékszín igazgatója, Bank Tamás kereste meg a Teljesen idegenek című előadással. „Érkezett ez a felkérés, és onnantól kezdve a Játékszínből sorra a többi” - mesélte a színész. „Most három főszerepet játszom ott zsinórban, amiket nagyon szeretek, ennyi színházilag most belefér.” Ez a közel tíz éves kihagyás azonban nem jelentette azt, hogy tétlenül ült volna. Az elmúlt években saját filmgyártó cégét igazgatta, és mint kiderült, vendéglátással is foglalkozik.
Tizenhárom éve elindította saját filmgyártó cégét, illetve a feleségével közösen - szintén több mint tíz éve - vezetik a Hold9 by Nemsüti bisztrót Budapesten. „Jobban mondva a nejem viszi a nagy részét, én csak arra vágytam, hogy legyen egy saját helyem, aminek a teraszán megihatok egy finom kávét, és ezt a mai napig nagyon szívesen teszem” - vallja be.
A Nemsüti Franchise: Egy Családi Vállalkozás Története
A Nemsüti bisztró nem egy elszigetelt vállalkozás, hanem egy már létező családi franchise része. Az első Nemsüti ételbár 2004-ben nyitott a Jászai Mari téren, vegetáriánus kínálatával akkoriban még ritkaságszámba menőnek számított. A Hold utcai Nemsüti Bisztró 2013-ban nyitotta meg kapuit, csatlakozva a családi vállalkozáshoz. A felesége édesanyja indította a vállalkozást, és azóta nyílt egy harmadik Nemsüti is a Klauzál téren. Van egy közös háttérkonyha, ahonnan a meleg ételt hozzák.
A Hold utcai egység a belvárosi élettempóhoz igazodva reggel 8-tól várja a vendégeket forró kávéval, meleg croissant-nal és reggeli választékkal. Az ebéd mindennap 12 órától van, amíg a készlet tart, salátára, szendvicsre, turmixra, sütire és nemsütire azonban egész nap be lehet térni. Fontos megjegyezni, hogy gluténérzékeny és vegán vendégek is találnak fogukra valót, hiszen a Nemsüti nem használ tartósítószert, színezőanyagot és fehér cukrot.
„Megörököltük, de örömmel vettük át” - mondta Kolovratnik Krisztián. „Fontos, hogy ha valaki húsmentesen szeretne étkezni, akkor találjon egy jó helyet. A banknegyedben dolgozók be tudnak ugrani hozzánk egy szendvicsre vagy salátára, s a kínálat még engem is meg tud győzni, pedig nagy húsevő vagyok.” Sőt, a bisztró sikere abban is megnyilvánul, hogy volt egy férfi, aki már két hónapja ott evett, és addig nem vette észre, hogy húsmentes ételeket kap: csak az érdekelte, hogy finom. Mindig egyfajta szendvicset kért, és azt hitte, hogy az húsos. „A feleségem egyébként nagyon bátor, kísérletezik, új ízeket komponál” - tette hozzá büszkén.
Kolovratnik Krisztián és a Konyha: Egy Furcsa Kapcsolat
Bár Kolovratnik Krisztián bisztrót üzemeltet, a konyhai munkálatokhoz szinte semmi köze. „Furcsa dolog ez, mert szinte soha be nem teszem a lábam a konyhába” - vallja be. „Még az is kihívást jelent, hogy a brokkolit megkülönböztessem a karfioltól. Még szerencse, hogy bisztrója közös a feleségével… A konyhai részéhez semmi közöm, jobb ez így mindenkinek” - tette hozzá az RTL Klubon látható Kalandozóban a színész.
Ez a kijelentés annál is inkább meglepő, mivel a Teljesen idegenek című darabban éppen olasz konyha mestereként forgatja a fakanalat, hiszen a történet szerint házigazdaként ő látja vendégül a barátait. Persze, a színpadi valóság gyakran eltér a valóságtól. „A néző általában mást érzékel, mint ami valójában történik. Úgy látja például, mintha egy nagy adag gombócot tüntetne el a színész, miközben csak néhány falat almát majszol el” - magyarázza a színész. „Abszolút. Az első a paradicsomos mártogatós, amit én kevergetek, de persze előre el van készítve. Amikor a fűszereket rázogatom bele, akkor sem jön az üvegekből semmi, mert le van fóliázva. Nem ronthatom el, hiszen tényleg abba mártogatjuk a zöldségeket: karalábét, répát, uborkát. Ezek a legjobbak, annyi a nedvességtartalmuk, hogy könnyen csúsznak. Amivel gond szokott lenni, az a kenyér. Volt magvas kenyér is a próbán, de az szétesik, morzsálódik, nehezebben tudod kimondani a következő mondatot.”
A színpadi étkezés azonban nem csak kihívás, hanem segítség is lehet. „Amennyi nehézséget okoz, annyira nagy segítség is lehet. Egyrészt van mit csinálni, mozog a kéz, az üres pillanatokat ki lehet vele tölteni, és abból a szempontból is jó enni, hogy ellazul az arc. Szeretem, ha kajálgatunk, természetesen lehet benne létezni” - mondta. A Teljesen idegenek című darabban például a hőmérséklete is pont jó az ételnek, nem forró, nem égeti meg a nyelvet, a sajt nem tapad rá a szájpadlásra. Ha olyan a szituáció, hogy a szereplőnek jobb kintről megérkezni, de közben hallania kell a beszélgetést, akkor átmehet a konyharészbe például sajtot reszelni. Ki tud menni egy kicsit a jelenetből, aztán bejöhet a reszelt sajttal. „Na, ezzel van egy kis kellemetlenség: a kakaópor. Nehéz úgy enni, hogy ne legyen körben maszatos az ember szája. De a tiramisù is nagyon finom, sajnálom, hogy kevés időnk marad rá” - tette hozzá.
Gasztronómiai Preferenciák és Utazások
Kolovratnik Krisztián nem egy hedonista típus, és nem is nagyétkű ember. „Nehéz kedvenc ételt mondanom, mert nem vagyok nagyétkű ember” - vallja. „Persze, rajongok az édesapám receptje alapján készült pacalért, ahogy a halászlevét is imádtam. Mégsem tudnék kedvenc ételt mondani. A családommal össze szoktunk ülni ebédre, vacsorára, de a hétköznapjaimban könnyen megoldom az étkezést. Egész nap elvagyok szendviccsel, egy kis csokival és banánnal.” Nála az étkezés nem központi kérdés, akkor sem, ha külföldön jár.
Élt például Spanyolországban, de ott sem ragadta magával a gasztronómia, hiába lehet mindenhol friss tengeri herkentyűket enni. „Sokkal inkább szerettem a bárok hangulatát, ahova be lehet ülni egy-egy jó beszélgetésre. A gasztronómia nekem másodlagos” - tette hozzá Tuka Nikinek, a műsorvezetőnek. Bár a tengeri herkentyűket mindig is szerette, mert édesanyja imádja az ilyen kuriózumokat, Spanyolországban egész más az íze mindennek. „Persze nem a legkülönlegesebb fogásokat kerestem, inkább azt, amit könnyen el lehetett olvasni az étlapon, de ott mindent úgy készítenek el, hogy az valami fantasztikus. Rá lehet kattanni. Volt egy bár, ahova polipot enni jártam, a másikban mindig tintahalat kértem.”
Az El Camino végigjárása után Kolovratnik Krisztián úgy gondolta, visszatér, szerencsét próbál. Sokat forgatott itthon, azzal a portfólióval pedig már kint is kaphatott kisebb filmszerepeket, emellett fotósként is volt kiállítása. Kint viszont lazán lehetett reklámfilmekben játszani. Fernando Alonsóval szerepelt egy Foster’s hirdetésben, de reklámozott olívabogyót és a híres La Rioja-i borokat is. „Az milyen jó buli volt! A borkatalógus elkészítéséhez tíz napot utaztunk végig a gyönyörű La Rioja borvidéken, baszk földön. A Pireneusok lábától indultunk és elmentünk egészen Bilbaóig. A sztori szerint nekem mint spanyol arcnak kellett egy Amerikából érkező lánynak bemutatni az ottani borokat. Eszméletlen, hogy milyen borászatokban voltam” - emlékezett vissza.
A spanyol kultúra iránti érdeklődése az El Camino óta tart, és ha hosszabb távra tervezett volna, akkor ez lehetett volna az egyik út, ahol a bringaszereldétől a könyvtárig minden működik.
Családi Hagyományok és Életfelfogás
Kolovratnik Krisztián számára a család központi szerepet játszik az életében. „Anyám fantasztikus nő. Gyerekkoromban, miközben este az Operában énekelt, délelőttönként pedig próbált, nem vettem észre, hogy nincs otthon. Mindig úgy éreztem, hogy csak velem foglalkozik” - mesélte. „Nem voltam menzás, mindig úgy mentem haza a suliból, hogy leültünk és megbeszéltük a napot. Együtt voltunk, és ez nagyon fontos, erre manapság mintha kevesebb figyelem jutna. Gyertya is égett az asztalon, mindennap. Ez egy alkalom, és ezt az alkalmat mindennap megadtuk magunknak. Később, amikor már elköltöztem, a vasárnapi ebédeket továbbra is megtartottuk.”
Édesanyja szeretett kísérletezni a konyhában, volt mindenféle étel, kagyló is. Kiskorában elég rossz evő volt, és arra emlékszik, hogy voltak receptkártyáik fotóval, és mindennap húzhatott, hogy mit szeretne enni. Ezt a játékot már a nagyfiával is játszották.
A kávézás és a terasz hangulata is fontos szerepet játszik az életében. „Ez inkább már az én életemben alakult ki, nagy étterembe járós vagyok. De az alap a kávé és a terasz” - mondta. „Az Opera mögött laktam nyolc évig, imádtam az Eckermann kávézót az Andrássy úton, meg a régi Balettcipőt. Úgy indult a napom, hogy lementem a Mañanaba egy kávéra, és elolvastam az első újságot, ami a kezembe akadt, mert akkoriban még nem volt okostelefon.”
Kolovratnik Krisztián élete és pályafutása is bizonyítja, hogy a 21. századi ember minden szerepben helytáll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Az ő története inspiráló lehet mindazok számára, akik szeretnének lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békéjük között.
tags: #kolovratnik #krisztian #bisztroja