A kelkáposzta (Brassica oleracea var. sabauda), a káposztafélék családjába tartozó kétéves zöldségféle, melynek fodros, hólyagos levelei nemcsak ízletesek, hanem rendkívül gazdagok B1, B2 vitaminban, vasban, rostokban és ásványi sókban is. Ezen felül értékes A-, C-, E-, K-vitaminokat, folsavat, magnéziumot, foszfort, káliumot és jelentős Omega-3 zsírsavforrást is tartalmaz. A káposztában található csípős ízű mustárolaj természetes antibiotikumként működik, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatású. Zöld levelei sok béta-karotint tartalmaznak, ami antioxidáns, segíti a látást, valamint véd a légúti daganatos megbetegedésekkel szemben. Serkenti és erősíti az immunrendszert. A benne levő tiocianát miatt a leve gyomorfekély ellen vethető be, jótékony hatással van a gyomorra és a bélrendszerre, de hatékony a tüdő-, a mell- és a petefészek rosszindulatú daganatos betegségeinek megelőzésében is. Egyes vélemények szerint még a már kialakult rákos megbetegedést is gyógyítja, bizonyos esetekben.
A kelkáposzta igénytelenebb, mint a fejes káposzta, jobban viseli a hideget, a szárazságot és a szélsőséges időjárást. Gondozása és igényei némiképp eltérnek a káposztáétól. A korai fajtákat az ültetést követő 60-70 nap körül már betakaríthatjuk, míg a kései fajták esetében erre 100-120 napot kell várni. A kelkáposzta hazánkban főként házikerti és kisebb gazdasági méretekben elterjedt, de egyre többen keresik a piacokon is. A termesztés nem igényel különleges szaktudást, de a sikerhez elengedhetetlen a megfelelő fajtaválasztás, a talaj előkészítése, a rendszeres ápolás és a betegségek elleni védekezés.
Kelkáposzta fajták és választásuk
Ha szeretnénk a kertben kelkáposztát termeszteni, több fajta közül választhatunk. A korai termesztéshez csak valóban rövid tenyészidejű fajtát érdemes választani, kelkáposztánál maximum 60-70 napos fajtákat kell keresnünk. Ezek a fajták a rövid tenyészidő miatt kisebb termetűek és így kisebb helyigényűek, mint a középhosszú vagy hosszú tenyészidejű társaik.
Néhány népszerű fajta:
- Rakéta: Friss fogyasztásra alkalmas, korai szabadföldi és fűtetlen fólia alatti termesztésre ajánlott fajta. Kicsi és zöld színű, keresztmetszetben halványsárga árnyalatú, kissé megnyúlt fejjel rendelkezik.
- Vertus: Késői, szabadföldi termesztésre alkalmas, nagy termőképességű fajta. Elsősorban másodvetésként termeszthető. Feje gömb alakú, közepesen kemény, levélzete világoszöld színű, finoman hólyagzott. Friss fogyasztásra és téli tárolásra is felhasználható.
- Advent: Enyhe éghajlatú területekre való áttelelő fajta.
A fajtaválasztásnál vegyük figyelembe, hogy a korai fajtákat márciustól ültessük ki, júniustól szüreteljük, és minél előbb fogyasszuk el, mivel nem tárolhatóak sokáig. A késői fajtákat júliusig ültessük el, és legkésőbb novemberben szüreteljük. Ezek a fajták több hónapig tárolhatók.
Kelkáposzta igényei és termesztése
A kelkáposzta közepes fényigényű növény, a korai fajták napos, világos helyet igényelnek, a kései fajták a magas növények által vetett átmeneti árnyékot kedvelik. Fontos, hogy a növények felülről kapják a fényt. A megfelelő mennyiségű fény hiánya nem tesz jót a kelkáposztának, mert ebben az esetben nem fog fejesedni, és fel is nyurgulhat. A legideálisabb számára 13-20 fok körüli hőmérséklet, ha ennél magasabb a hőmérséklet, számítanunk kell rá, hogy kisebbek lesznek a fejek. A káposztafélék nagy részének hőoptimuma alacsony, 13 °C körüli. 6 °C fölötti hőmérsékleten már számottevő mértékben növekszik, és 20-22 °C fölött már csökkenhet a fajták nagy részének a növekedési sebessége. A virágok kialakulásához a növényeknek hideghatásra van szükségük egy minimális fejlettségi állapotukban.
Talajok közül a tápanyagban, humuszban gazdag, jó vízellátású, könnyen felmelegedő, semleges vagy enyhén lúgos talajokban fejlődik a legszebben. A koraiság érdekében jó, ha gyorsan felmelegedő, jó szerkezetű a talaj, valamint tápanyaggal is jól ellátott. Mivel a tápanyagigénye magas, ültetés előtt célszerű frissen megtrágyázni az ültetési helyét, ne használjunk friss trágyát, mert kedvezőtlenül befolyásolja a növény ízét. A káposztaágyat már előző ősszel komposzttal és szerves trágya hozzáadásával készítsük elő.
A kelkáposzta alapvetően vízigényes növény, bár a szárazságot jól tolerálja. Ha szép fejeket szeretnénk, célszerű rendszeres, egyenletes öntözésről gondoskodni. A növények gyors fejlődéséhez egyenletes és viszonylag bőséges vízellátásra van szükség. A korai fejes és kelkáposzta nagy levéltömeget fejleszt rövid idő alatt. A káposztafejek megrepednek, ha ingadozik a vízellátás. Száraz időben is rendszeresen öntözzük.
Palántanevelés
A kelkáposzta termesztésének legegyszerűbb módja előnevelt palántákkal. A palántákat előnevelhetjük magunk is, de meg is vásárolhatjuk őket a kertészetekben vagy a piacon. A korai fajok palántáinak magjait február közepén kell elvetnünk, és 6-7 hetes koruk körül, a tartós tavaszi fagyok elmúltával, hozzávetőleg március végén ültethetőek ki. A késői fajok magjainak kb. 1 hónapra van szükségük, hogy kiültethető palánta fejlődjön belőlük. Ebben az esetben a magokat április végén, május elején vethetjük el, és júniusban kerülhetnek ki a szabadba. A megnyúlás elkerülésére fontos az is, hogy a növények felülről kapják a fényt.
A palántaneveléshez általános összetételű palántaföldbe vetve, tűzdelés nélkül 6-7 hét alatt kiültetésre alkalmas növényeket kapunk. A keléshez 18-22 °C-ot, a palántanevelés fő időszakában a legjobb, ha 13-15 °C-ot tartunk, de a sziklevelek szétnyílásától az első lomblevelek 3-4 cm-es méretéig érdemes még alacsonyabb hőmérsékletet (10-12 °C) tartani, hogy ne nyúljon meg a szik alatti szár. Ha tűzdeljük, a művelet során és az azt követő pár napban 18-20 °C-ot érdemes tartani. Takarjuk be a magokat vékonyan földdel, és finoman permetezzük vízzel. Rendszeresen szellőztessük a ládát, és tartsuk nyirkosan a földet. Tűzdeljük a növényeket egyenként cserépbe, mihelyt első négy levelük kifejlődött.
A palántanevelés során ügyelni kell a tápanyagellátásra. Ha a palántaföldben nincs elegendő tápanyag, a harmadik héttől hetente egyszer-kétszer öntözzünk általános összetételű, majd a palántanevelés utolsó 10 napjában 2-3 alkalommal foszfortúlsúlyos műtrágyával. Ez utóbbival (2-2,5 ezrelékes töménységű tápoldattal) öntözzük be ültetéskor és ültetés után 2-3 nappal, majd egy héttel újra a palántákat, mert a foszfor fontos a gyökérfejlődéshez. A fiatal növények gyökere és a hideg talajban egyébként is lassan mozgó foszfor különösen nehezen találkoznak.
Kiültetés és távolság
A korai fajok palántái 6-7 hetes koruk körül, a tartós tavaszi fagyok elmúltával ültethetőek ki, hozzávetőleg március végén. A jól edzett kelkáposzta palántákat már március második felében kipalántázhatjuk. Az ország enyhébb telű vidékein megpróbálkozhatunk a palánták átteleltetésével is. Az átteleltetni kívánt palánták október közepéig ültethetőek ki, mert így még lesz idejük begyökeresedni. Komposzttal vagy falevéllel takarjuk be őket, ez védelmet nyújt nekik a hideg ellen.
A tő- és sortávolság fajtától függ. A korai fajtáknál elég a 35 x 35 cm-es távolság, de a késői fajták esetében 50 x 50 cm-es távolságot célszerű tartanunk. A korai káposzta palántákat áprilistól 40x40 cm-es térállásba ültessük ki. A késői káposzta palánták június elejére nőnek meg annyira, hogy palántázhatjuk, őket 50x50 cm-es tőtávolságra ültessük.
Talajápolás és trágyázás
A kelkáposzta gondozása rendszeres öntözésből, kapálásból, műtrágyázásból és növényvédelemből áll. Fontos, hogy a talaj egyenletesen nedves és laza legyen. Többször kapáljuk. Rendszeresen kapáljunk, kupacoljunk földet a tövek köré, és trágyázzunk komposzttal. A termesztés során folyamatosan magas víz- és tápanyagellátást kell biztosítanunk.
Alaptrágyázás
Elsősorban a harmonikus induló tápanyagellátásról és a megfelelően lazított, levegőzött talaj biztosításáról van szó. A palántaágy készítésével egy menetben a talajvizsgálati eredmény alapján történjen meg a kalcium feltöltés. A komplett tápanyagellátásra kiválasztott műtrágyát ültetés előtt sekélyen, 15-20 cm-re dolgozzuk be a nedves talajba, hogy azonnal felvehető tápanyagot biztosítson.
Fejtrágyázás
Az öntözések előtt sorközökben végzett fejtrágyázással a tápanyagellátás folyamatosabbá tehető.
Tápoldatozás
A tápoldatozással kiegészítő kezelést, vagy a tenyészidő teljes tápanyagellátását is végezhetjük.
Lombtrágyázás
A 7-10 naponként, növényvédelemmel egy menetben végzett lombtrágyázással a gyors növekedés folyamán bekövetkező rövid tápanyag felvételi zavarok kiküszöbölhetők. A komplett ellátásra a Mórasol mikroelemes lombtrágyák javasoltak, ugyanakkor a biológiailag aktív Smaragd Extra kiegészítés a kondíció javítása, a betegség megelőzés miatt emelhető ki.
Védekezés a kártevők és betegségek ellen
A kelkáposzta hajlamos néhány jellegzetes betegségre és kártevőre, amelyek ellen hatékony védekezést kell alkalmaznunk. Nagyon kell figyelni a vetésváltásra, ha a talajunk nem meszes, és esetleg a korábbi években találkoztunk gyökérgolyvás betegséggel. Bár látványosabb kártételt mindig a hosszabb tenyészidejű fajtáknál tapasztalhatunk, de a koraiak is szenvedhetnek tőle. Ne ültessünk kelkáposztát olyan ágyásba, ahol korábban más keresztesvirágúakat, például fejes káposztát neveltünk, különben halmozódnak az olyan betegségek, mint a káposzta-gyökérgolyva, illetve a kártevők, például a gyökérfonalférgek. Ültessünk egy-egy paradicsomot vagy zellert közéjük, hogy a káposztalepkét elűzzük.
Betegségek
- Palántadőlés: Ezt a betegséget okozó Pythium, Rhizoctonia, Fusarium, Alternaria fajok károsításakor a növény gyökere a talajban elbarnul, elpusztul. Ennek megelőzésére a palánták kiültetés előtti bemártása, vagy ültetés utáni beöntözése javasolt.
- Peronoszpóra és alternáriás levélfoltosság: Esős időben gyakori gombabetegségek.
- Fuzáriumos sárgaság / hervadás: A fertőzéskor elsőként az alsó levélerek, majd a levél érközök sárgulnak, később a levelek elszáradnak. A káposzta apró fejet fejleszt, a torzsát kettévágva pedig az edénynyalábok barna elszíneződése látható. A fertőzési források a talajba került levél- és torzsamaradványok, valamint a talaj.
Kártevők
- Levéltetvek: Ezek a kártevők egész évben szaporodnak a fűtött növényházakban. Szabadföldön ugyan nem telel át, de a palántanevelőből a palántán kikerülhet, és ott is komoly bajokat okozhat. Megfelelő hőmérséklet esetén nagyon gyorsan szaporodik. A sok tápnövényű faj életciklusa 30 nap, így egy évben 10-12 nemzedéke is lehet. Nevét a lisztes fehér bevonatú testéről kapta, amiről könnyen azonosítható. A nőstény a petéit körbeforogva rakja le a levélre, ezért azok kör, vagy félkör alakba rendezettek. A petéből kibúvó lárvák átlátszó zöld színűek, alig láthatóak, a növény fonákján szívogatnak. Szívogatásuk miatt a növény legyengül, a levelek halványulnak, sárgulnak, majd leesnek. Tömeges megtelepedésük esetén a növények levelére jelentős mennyiségű mézharmatot fecskendeznek. Az ellenük való védekezés csak integrált módszerekkel oldható meg. Jelenlétük sárga ragacslappal, vagy tálcsapdával megfigyelhető. A védekezést már az első egyedek megjelenésekor el kell kezdeni. Ha nagyobb számban vannak jelen, akkor indokolt a többszöri védekezés is. Gyors életciklusuk miatt igen könnyen alkalmazkodnak a növényvédő szerek hatóanyagaihoz, így a rezisztencia kialakulás megelőzéséhez fontos a szerrotáció betartása. A felszívódó hatóanyagok alkalmazása szükséges, ám a káposztában engedélyezett felszívódó készítmények nagy része már I. kategóriás készítmény, vagyis növényorvosi vényhez kötött.
- Káposztalégy és káposztalepke hernyói: A káposztalepke hernyói az erekig lecsupaszíthatják a kelkáposztaleveleket. Július végétől különösen veszélyeztetettek a növények. Rendszeresen vizsgáljuk át a fejeket. Szedjük össze a hernyókat és a levelek fonákján található sárgás petéket. Április májusban rajzik a káposztalégy. Május végéig takarjuk fátyolfóliával, mely véd az alacsony hőmérséklet ellen, és a káposztalepkét megakadályozza, hogy petéit a levelekre rakja.
- Gyökérfonalférgek: Halmozódnak, ha nem tartjuk be a vetésforgót.
A káposztafélék gyomirtására összesen 4 hatóanyag áll rendelkezésre, ezért ezeknek a kultúráknak a gyommentesen tartása nem oldható meg kizárólag kémiai védekezéssel. Egyéb, más módszerek is kellenek. Tehát a megoldás vagy a preemergens gyomirtás, vagy a kapálás.
Betakarítás és tárolás
Átlagos tavaszi időjárás esetén a betakarítás ideje a fajta tenyészideje alapján viszonylag jól kiszámolható. A legkorábbi termésszedés érdekében érdemes mulcsozni a talajt, valamint korábbi kiültetéskor a növényeket is takarni. A talaj fekete fóliával, szalmával vagy más mulcsozóanyaggal való takarása gyorsabb fölmelegedést eredményez, segít a talaj vízkészletének megőrzésében és a gyommentességben. A talajtakarás azonban azzal is jár, hogy lehűléskor nincs hőkisugárzás, ami melegítené a növények közvetlen környezetét, így azok megfázhatnak. Takarás mellett március első felétől ültethetünk, a kedvező körülmények néhány nappal rövidítik a tenyészidőt. A fátyolfólia közvetlenül a növényekre is teríthető, vagy váz nélküli fóliaágyat alakíthatunk ki (fátyolfóliával vagy perforált polietilén fóliával), ahol két egymással párhuzamos földbakhátra feszítjük ki a fóliát. A rövid tenyészidő egyben azt is jelenti, hogy a növényápolásra viszonylag kevés gondot kell fordítani.
Kelkáposztáról tapogatással „érezzük, hogy fejesek”. A kelkáposzta feje kevésbé tömött, így 40-50 dkg-os a leggyakrabban szedett méret korai termesztésben. Valamennyi említett fajból a korai fajták érzékenyek a túlérésre (a fejek, gumók kirepednek, a karfiol és a brokkoli virágbimbók kifejlődnek, kinyílnak), ezért nem szabad sokáig várni a szedésükkel. Mintegy három hónappal a kiültetés után kezdhetjük meg a szedést. Felszedéskor éles késsel vágjuk le a kelkáposztafejet.
A korai kelkáposztát frissen használjuk fel, nem tárolható sokáig. A késői fajták addig maradhatnak a földben, míg az időjárás előrejelzés fagyot nem ígér. A késői fajták több hónapig tárolhatók.
tags: #korai #kelkaposzta #novenyvedelme