Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság azon kevés könyvek egyike, melyet bizonyos időkönként újra előveszek. Szívbe markoló és varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a csatorna-szigeteki Guernsey-n élő közösség nem mindennapi története. Az egész nagyon szerethető és emberi, az olvasó pedig akaratlanul is megszereti a maroknyi csoport tagjait. Sőt, hamarosan minden vágya az lesz, hogy tagja lehessen a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak!
Az irodalmi alapok és a történet eredete
A regény 2008-ban jelent meg Amerikában, majd számos nyelvre lefordították. A magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el, most pedig a Park Kiadó gondozásában újra megjelent. Ez az egyetlen könyv, melyet Mary Ann Shaffer írt, de ebbe beletette szívét-lelkét. Bűbájos, végtelenül szerethető és nagyon emberi történet. Sajnos az írónő, mielőtt befejezhette volna a regényt, megbetegedett.
A történet 1946-ban játszódik, közvetlenül a II. világháború után. Juliet Ashton, a Londonban élő írónő, épp írói válsággal küzd, és témát keres a következő regényéhez. A háború alatt humoros cikkeket írt, és annyira sikeres lett a sorozat, hogy könyv készült belőle. Kiadója most várja a folytatást, de nem jön az ihlet, nem igazán tudja, miről szóljon a következő regénye. Hamarosan üzenete érkezik Dawsey Adamstől, egy ismeretlen férfitől, a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. Kialakul a szimpátia, levelezni kezdenek, és Juliet megismerkedik a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság történetével, majd nemsoká a tagjaival is. Betekintést nyer a szigeten élők mindennapjaiba, akik arról is mesélnek, milyen volt az élet a német megszállás alatt.
Közösség és irodalom a megszállás árnyékában
Az üzenetek csak jönnek és mennek, Juliet pedig egyre közelebb kerül a sziget lakóihoz. Teljesen elbűvölik a történetek, olyannyira, hogy eldönti, az irodalmi társaságról fog írni, valamint arról, hogyan élték túl az ott lakók a háborút. A szereplők nagyon sokfélék, különböznek korban, társadalmi helyzetükben, életfelfogásban, ám egyvalami mégis közös: az olvasás szeretete. A szigetlakók a megszállás idején alapítják meg az olvasókört, mellyel először csak fedezni próbálják magukat, de aztán rájönnek, hogy az irodalom, a könyvek, milyen sokat képes adni.
A háború eleinte csak ritkán kerül elő a levelezésekben, mintha azt éreznék a szereplők, hogy nem érdemes erről beszélni, inkább felejteni kéne. Azért később, bár csöpögtetve, de egyre több információt kapunk. A megszállás fontos része a történetnek, mégsem központi téma, inkább a hit, és az az összefogás és szeretet kerül előtérbe, mellyel átvészelték az emberek ezt a borzalmas időszakot. Furcsán fog hangozni, de hiába nehéz néhol a téma, mégis azt tudom mondani erre a könyvre, hogy rendkívül könnyed és bájos. Mindig olyan jó irodalmat szerető emberekről olvasni, ez szabályosan simogatja a lelkemet. Talán ezért is szerettem meg viharos gyorsasággal a társaság minden tagját, hisz aki olvasni szeret, az rossz ember nem lehet.
Műfaji sajátosságok: a levélregény varázsa
Amikor először olvastam a történetet, eleinte nehezen barátkoztam meg a formájával. Furcsa volt a levélregény, még ismerkednünk kellett. Naná, hisz előtte csak Bram Stoker Drakuláját fogyasztottam el, mely naplóbejegyzésekből épül fel, és a cirkalmas mondatai miatt nehezebben emészthető. De azt tanácsolom, aki nem olvasott még ehhez hasonló könyvet, ez ne ijessze el. Azt hiszem, a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egyike azoknak a nagyszerű könyveknek, amelyek emlékeztetnek arra, hogy az írott szó univerzális, vagyis mindenkihez szólhatnak kortól, nemtől vagy társadalmi hovatartozástól függetlenül.
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egész egyszerűen elragadó levélregény, így arra gondoltunk, mostani játékunkat ennek a regényformának szenteljük. Minden állomáson találtok egy kis leírást egy levélregényről. A feladat egyszerű: találjátok ki, mi a címük és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba! Levelek a múltból. Máséi is. Mégis mindent megváltoztatnak. Mi pedig két idősíkon ismerhetjük meg a történetet: a múlt és a jelen levelei által. Két embert látszólag egy világ választ el, mégis összetartozhatnak. Te hallottál már egy kicsi skót szigetről?
A történet mozgóképes adaptációja
A regény sikere után időről időre felröppent a hír, hogy megfilmesítik és nemrégiben tényleg filmvászonra is került. Áprilisban mutatták be a nagyközönségnek, melyben a Dowton Abbey című sorozatból ismert Lily James játssza a főszerepet. A magyarországi premier augusztus 10-én volt a Netflix műsorán. Az angolok számomra szinte mindig tetszően nyúlnak az ilyen témákhoz, nincs ez másképp ezzel a filmmel sem. Alapvetően egy kedves kis történet, amiben remekül ötvöződik a brit excentritás és a rájuk oly jellemző sajátos elegancia, miközben jóval kevesebb (elviselhetőbb mennyiségű) "nyál" cseppen el az átlag amerikai megvalósításhoz képest.
The Guernsey Literary And Potato Peel Pie Society Official Trailer
A Netflixen forgalmazott filmes adaptáció a történelmi múltat csak felszínesen kapargatja, kicsit nagyobb hangsúlyt ad a szerelmi szálnak. A film két idősíkon játszódik, ezért két órányi tartama alatt csak elég vázlatos képet kapunk a történelmi helyzetről, pedig a szerző eredetileg ebből a célból írta művét. Ám az irodalmi társaság tagjainak és történetének megismerése révén mégiscsak rávilágít egy nagyon fontos, kiveszőfélben lévő értékre, a közösség erejére. Az irodalmi társaság bemutatása egyben görbe tükröt is tart a mai információs társadalom elé, ahol tömérdek kütyüje közegében az egyén egyre jobban elszigetelődik.
Tematikus gasztronómia: krumplis pite a könyv mellé
Naná, hogy krumplis pite készült a könyv mellé, bár nem került bele a héja. Ez az étel villámgyorsan elkészül, köszönhető az előregyártott leveles tésztának. Igaz, a tészta leheletvékony, de pont elég ahhoz, hogy adjon egy kis burkot a tölteléknek. És amíg a pite külseje ropogósra sül, addig a belső rész a tejföltől krémessé válik, a tetején lévő cheddar sajt pedig kellően megpirul.
A burgonyát meghámozom, felkockázom és enyhén sós vízben félpuhára főzöm. Nem kell nagyon puhának lennie, hiszen sütés közben is főni fog majd. Amikor már jó, leszűröm és egy nagy tálba öntöm. A póréhagymát és a vöröshagymát felszeletelem és a vajon puhára párolom. Hozzáadom a burgonyához, beleöntöm a tejfölt, sózom borsozom, apróra felszeletelt, friss rozmaringgal ízesítem. A tésztát lisztes felületen vékonyra nyújtom, és egy 26 cm átmérőjű piteformát kibélelek vele. Ezt 5-8 percre betolom a 180°C-ra előmelegített sütőbe, és egy picit elősütöm. Miután kiveszem, beleöntöm a krumplis tölteléket, megszórom a reszelt Cheddar sajttal, majd visszatolom a sütőbe. Amikor a sajt kellően megpirul és a tészta kérge is szép színt kap, kész is. Langyosra hűtve az igazi, akkor már szépen lehet szeletelni is.
Az olvasói élmény és a hatása
Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak. Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után. A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet. Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam! Ezért imádok úgy olvasni.
tags: #krumplipure #irodalmi #tarsasag