A média hatására kialakult sztereotípiák nem könnyítik meg a dolgunkat, ha az urban dance kultúrához direkt vagy indirekt módon kapcsolódó táncokat és azok szubkultúráját szeretnénk megérteni. Ahogy a tánczenei stílusok inspirálják újak létrejöttét, úgy a táncok is inspirálódnak egymásból. A tradíciók nemzedékről nemzedékre szállnak, így a régi mozdulatok az új táncokban is megjelennek. A párhuzam nyilvánvaló: zene nélkül nincs tánc, a konkrét táncok vagy táncirányzatok pedig nemegyszer a hozzájuk kapcsolódó zenei stílusokról kapják később közkeletűvé váló elnevezésüket, mint például a jazz-, diszkó-, vagy breaktánc. Ez azonban még nem minden, hiszen a különböző urbánus táncstílusok kialakulására - popping, locking, breaking, waacking, voguing, hiphop freestyle, house dance stb. - a lokális társadalmi kölcsönhatások, valamint a médián keresztül elérhető információáradat ugyancsak erős hatással vannak. Fontos megjegyezni, hogy amint egy új stílus nevet, „címkét” kap, onnantól a terjesztése, értékesítése is fókuszba kerül. Manapság a street dance és az urban dance elnevezés egyaránt népszerű, amelyek gyűjtőfogalmak improvizatív stílusokra utalnak.
Az Improvizatív Tánc Gyökerei és Meghatározása
A New York-i Elit Force Crew vezetője, ’Buddha Stretch’, akihez a hiphop freestyle fogalma köthető, egyik workshopján az improvizatív tánc leírására a következő megközelítést használta: „Az első és legfontosabb a zene és a ritmus, ami meghatározza, hogy hogyan táncolunk. A street dance, ahogy az elnevezés is sugallja, utcai tánc, de nemcsak a szó szoros értelmében vett utcán táncolást jelenti, hanem mindazokat a táncstílusokat, amelyeket az utca történései és az utca emberei inspirálnak.” Ilyen szempontból például a kubai salsa is utcatánc. Ha a street dance modern vonatkozásában vizsgáljuk a kérdést, a következőket látjuk. Az ún. funkstyle táncok a hatvanas évek végén az USA nyugati partján, Kaliforniában alakultak ki, és - logikusan - funk zenére járták őket.
A Táncstílusok Keletkezésének Összetettsége
A hetvenes évek elején a keleti parton, a New York-i Bronxban a kaliforniai történésektől függetlenül új stílus ütötte fel a fejét. Ez volt a rocking/breaking, ami hiphoptánc, mivel a hiphopmozgalomhoz köthető, ugyanakkor street dance is, mert az utca az inspirációja, miközben funk-, soul- és diszkólemezek instrumentális breakbeatjeire táncolták. Innen jön a b-boys és b-girls elnevezés is, ahol a ’b’ előtag a breakre utal. A locking és a popping szintén a street dance vonulatába tartozik, mégsem számít hiphoptáncnak, mivel a funk stílusok valamivel korábban és Amerika más területein alakultak ki. A popping egyébként később az electric boogie-n keresztül adaptálódott a New Yorkban született hiphop kultúrába. Talán ennyiből is érzékelhető, hogy az urban dance gyűjtőfogalomba tartozó stílusok keletkezésének története igen összetett - a későbbiekről nem is szólva.
Az Afrikai Gyökerektől a Swingig
Az első afrikai eredetű törzsi táncok, mint például a juba és a botos tánc, a rabszolgák behurcolásával együtt érkeztek Amerikába. Az afrikai táncok, valamint az európai bevándorlókkal megjelent angol clog, azaz facipős (kopogós) tánc találkozása eredményezte a huszadik század elején már szélesebb körben elterjedt tradicionális jazztánc, más néven az amerikai sztepp kialakulását. A sztepp az elődje a swing alapú táncoknak - mint a charleston vagy a lindy hop -, ezáltal a későbbi funk, soul, hiphop és house zenei irányzatokra született táncoknak is. Nem véletlen, ha a korabeli archív videofelvételeken korunk táncaihoz hasonló mozgással találkozunk.
A Hatvanas Évek Társadalmi Forradalma és a Zene Szerepe
A hatvanas évek rengeteg változást hozott az amerikai társadalomban. A vietnámi háborúval szembeni tiltakozás, a nők egyenjogúságáért, a feketék polgári jogaiért, valamint a szexuális szabadságért való küzdelem olyan társadalmi változásokat generált, amelyek egy új, szabadabb világ ígéretével kecsegtettek. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe volt a zenének is, ugyanis a funk, soul vagy rhythm and blues stílusban játszó zenészek dalaikkal a szórakoztatás mellett fontos üzeneteket is közvetítettek: James Brown az I’m black and proud soraival biztatta fekete honfitársait, színpadi mozgásával táncokat, zenéjével új zenei irányzatokat inspirált - vagyis merőben más megvilágításba helyezett mindent. Ezekben az időkben a legmenőbb táncmozdulatokat partikban vagy a televízióból lehetett ellesni.
A Soul Train Jelenség és Hatása
A hetvenes években a Los Angelesből sugárzott, Don Cornelius vezette Soul Train című tévéshow tartotta lázban egész Amerikát: szinte kivétel nélkül felvonultatta a funk és a soul zene nagyjait. Fellépett többek között James Brown, Aretha Franklin, a The Jackson Five, Stevie Wonder, a Kool & The Gang, az Earth, Wind & Fire és sokan mások, akik nemcsak a fekete kultúrát reprezentálták a pódiumon, de egyben erőt is adtak az afroamerikai lakosságnak a polgári egyenjogúságért való küzdelemben. A tévéshow másik különlegessége az volt, hogy a tánc nemcsak háttérként, hanem önálló műsorszámként is megjelent benne. Az adásnak köszönhetően vált ismertté a The Lockers és az Electric Boogaloos tánccsoport, az ún. „Soul Train line” részben pedig extravagáns öltözetű táncosok mutathatták meg magukat szólóban vagy páros táncban. A show harmincöt éven keresztül volt adásban.
A Locking Kialakulása és Don Campbellock Jelensége
A hatvanas évek végén újabb táncjelenség bukkant fel: a Don ’Campbellock’ Campbellhez köthető locking, amit az akkor népszerű funky chicken tánc inspirált. Campbell megpróbálta elsajátítani ezt a stílust, de nem ment neki, mozgás közben mindig „lefagyott”, ebből a lefagyásból ő azonban inkább előnyt kovácsolt, és szórakoztatni kezdte vele nézőit. Így jött létre a locking alapmozdulata - és elnevezése, mivel mindig azt kiáltották neki: „Hey Don, do the Lock!” Campbell mai szemmel celebnek számított, férfias karakterével, erős fizikumával, látványosan akrobatikus mozdulataival a bulik központi figurája volt. Stílusa akaratlanul is hordozta a korábban a nyugati parton ismertté vált táncok mozdulatait, így a basszusra ismétlődő, lüktető mozgást, a groove-ot is.
A Locking Táncosok Jellegzetes Öltözéke és a Boogaloo Stílus
A lockingtáncosok jellegzetes öltözéke volt az eltúlzott méretű matrózsapka, a csíkos felső és a keresztbe csatolt, széles nadrágtartó, amely jól passzolt a bokszbajnokokéra emlékeztető széles övhöz és a csíkos térdzoknival viselt magas talpú cipőhöz. A The Lockershez hasonlóan fontos szerepe van az urban dance történetében a Boogaloo Sam és csapata, az Electric Boogaloos által a hetvenes években szélesebb körben is népszerűvé vált boogaloo stílusnak, amely Oakland fekete közösségeiben a Black Panther mozgalommal karöltve született. A boogaloo (funky tánc) a San Francisco-öbölből származó, összefoglaló néven poppingként emlegetett áramlat egyik elterjedt irányzata. Karakterét a különböző testrészeken áthaladó körkörös, kígyószerű mozgás adja, amelynek egyes mozdulatait a táncosok a zene hangsúlyos ütemeire a kirakati bábukéra emlékeztető pózokban merevítik ki.
A Popping Technikája és Alstílusai
A „táncoló robot” hatású popping technikája gyakorlatilag az izmok izolációján és - a zenei ritmust követve - hirtelen megfeszítésén/elengedésén alapszik. A stílus a boogaloo mellett számos további alstílussal rendelkezik attól függően, melyik mozdulaton van a hangsúly, például: strutting, robotting, animation, snaking, waving, tutting, ticking és strobing. Az Electric Boogaloos nem az egyetlen és nem is az első táncos formáció volt ebben a stílusban, de a Soul Trainben való televíziós szereplésükkel ők lettek először országosan, majd világszerte is ismertek, így munkásságuk erősen befolyásolta a később sokfelé megelevenedő nemzetközi poppingszcénát. Eleinte a helyi bandák védelme alatt álló utcai táncosok közötti fogadásos táncpárbajok, valamint a népszerű iskolai táncversenyek, tehetségkutatók hatására a boogaloo inkább afféle színpadi versenytánc volt, később azonban egyre nagyobb szerepet kapott benne az individualitás.
A Hustle és a Diszkókultúra Felemelkedése
A New York-i táncklubokból a hatvanas évek végén indult zenei irányzat, a hustle valójában táncolható rhythm and blues, amely az 1977-ben nyílt legendás manhattani klub, a Studio 54 közreműködésével lett világszinten is ismert diszkóstílus. A ’disco’ elnevezés eredetileg nem a zenei irányzatra utal, hanem a francia ’discothèque’ kifejezés rövidített átvétele (amely magyarul már olyannyira nem hat idegen szónak, hogy magyarosan is írjuk). A hustle, az egyik legfelkapottabb New York-i tánc, a Bronx Puerto Ricó-i közösségeiben korábban népszerű latin táncokból (mambo, salsa) eredeztethető. Szerepe azért jelentős, mert a fiatalok - a swing alapú táncok óta - jellemzően nem páros táncokat roptak, ezt a hustle hozta vissza.
A Szombat Esti Láz és a Disco Demolition Night
Fénykorát az - egyben John Travolta szakmai ugródeszkáját is jelentő - 1977-es Szombat esti láz című musical hozta el, amelynek hatására mindenki ezt az új stílust járta. Ebből az időből híresek a Dél-Bronx St. Mary középiskolájának udvarán keddenként és csütörtökönként rendezett hustle-partik, amelyekre nemcsak New York különböző negyedeiből, hanem városon kívülről is érkeztek táncosok, akik gyakran kígyózó sorokban álltak a bejáratnál. A táncos összejövetelek jelentősen csökkentették az utcai bandákhoz kötődő erőszakos cselekmények számát, ezekre a partikra ugyanis bárki beléphetett, akinek az öltözéke nem árulta el, melyik banda tagja, és így el lehetett kerülni a spontán konfliktusokat. Később, amikor a mainstream média már szinte kínosan mindent a diszkóval akart eladni, a társadalom válasza a Disco Demolition Night mozgalomban csúcsosodott ki: 1979. július 12-én a rádióból kirúgott DJ, Steve Dahl kezdeményezésére a chicagói Comiskey parkbeli baseballpályán a populáris diszkózenét megelégelő közönség sok ezer diszkólemezt robbantott fel.
A Waacking Kialakulása és Kulturális Jelentősége
A waacking a korai hetvenes évek diszkókorszakában Los Angeles latinók és feketék által látogatott LGBT klubjaiban jött létre. Eredeti elnevezése punking, ám a punk akkoriban dehonesztáló kifejezés volt a homoszexuális férfiakra, vagyis táncukat nem ők maguk nevezték így, hanem azok, akik lenéző éllel minősítették a mozgásukat. Ekkoriban tilalom övezte az azonos neműek érintkezését, kegyetlen terápiákkal igyekeztek „meggyógyítani” őket, így aki mégis nyíltan akarta vállalni a szexuális identitását, az kizárólag biztonságos környezetben - ún. A tipikusan underground diszkózenére táncolt punking karakterisztikáját az emócióra épülő önkifejezés adja, jellegzetes karmozdulata pedig a waack (jelentése ’strike’, azaz magyarul csapás), amelynek keletkezése a Batman és Robin képregénysorozatok puszta kézzel folyó küzdelmeit hangfestő „WHACK” feliratra vezethető vissza.
A Waacking Stílus Fejlődése és Inspirációi
A punking később a heteroszexuális közösségekben is elterjedt, így a punk a másságot illető negatív felhangja miatt a stílus elnevezését megváltoztatták whackingre, majd - az erőszakra utaló jelentéstartalmat kiszűrve - waackingre módosították. A waacking legnagyobb múzsái természetesen a zene és az olyan zenei előadók, mint Donna Summer vagy Diana Ross, akik - testüket érzelemdús és érzéki hangszerként használva - egészen fenomenális módon közvetítették táncukkal a diszkódíva-életérzést. A stílus emellett sokat köszönhet a harmincas-negyvenes évek meglehetősen teátrális karakterű hollywoodi sztárszínészeinek is, Greta Garbónak, Marilyn Monroe-nak, Lauren Bacallnak vagy akár James Deannek, de hatással volt rá a jazztánc, a talajtorna és a harcművészet is.
A Hiphop: Zene, Tánc és Kultúra
A hiphop nem csupán egy zenei irányzat vagy táncstílus, hanem egy világot átformáló kultúra, amely a hetvenes években a Lance Taylor ’Afrika Bambata’ által vezetett Universal Zulu Nation csapat szárnya alatt, a lángoló bronxi háztömbök között született a mélyszegénységben élő, sokszor szó szerint az életben maradásért küzdő latin-amerikai és karibi térségből származó bevándorlók, valamint a generációkkal korábban betelepített afroamerikai közösségek önkifejezéseként. Legfőbb célja az volt, hogy békét hozzon a háborús övezetre emlékeztető, az utcai bandák által felügyelt Bronxba. A mozgalom születését közvetlenül a Campbell testvérek (Clive és Cindy) 1973-as partija idézte elő. A hetvenes évek derekán a házibulikon és különböző partikon közreműködő DJ-k funk-, soul- és diszkólemezek instrumentális részeit mixelték élőben, amire vagy ők, vagy az erre felkért MC-k szabadon rappeltek, így minden alkalom egyedi és megismételhetetlen volt.
A Hiphop Áttörése és Kulcsfontosságú Eseményei
Az igazi áttörést az első hivatalosan kiadott hiphoplemezek jelentették. Ilyen mérföldkövek voltak a Rappers Delight (1979), a DJ/scratch-kultúrában a The Adventures of Grandmaster Flash on the Wheels of Steel (1981), valamint a Roland TR 808-as dobgép bevonásával készült Planet Rock (1982). A hiphop tényleges berobbanása azonban meglepő módon az 1977. július 13-i nagy New York-i áramszünet „számlájára” írható, amikor is káosz tört ki a városban, és a portyázók rengeteg elektronikai üzletet kifosztottak. Ezt követően gombamód szaporodni kezdtek a környékbeli hiphopcsapatok, mivel hirtelen mindenkinek lett saját DJ-felszerelése és lemezgyűjteménye.
A Hiphop Kultúra Négy Eleme és a Breaking
A hiphop kultúra négy elemének meghatározását - djing/zene, mcing/rap, writing/graffiti és breaking/tánc - Fab Five Freddy graffitiművész és hiphoppionír nevéhez kötik, amely lista később kiegészült a beatboxszal mint ötödik fontos tartozékkal. A jelenséget a média gyorsan felkapta, és annyi bőrt húzott le róla, amennyit csak lehetett, ami persze temérdek hamis információhoz vezetett. A hiphop kultúra első hivatalos tánca a breaking (más néven b-boying), amelyet a média break dance néven tett ismertté. Úgy is mondhatjuk, hogy a breaking szubkultúra a hiphop kultúrán belül: az első, de nem az egyetlen eredeti hiphoptánc. A stílus összetettségét olyan, külön-külön is felismerhető elemek adják, mint a toprock, a footwork/downrock, a powermoves és a freeze.
A Breaking Eredete és Úttörő Képviselői
Eredetét tekintve a breaking utcai tánc, és a mai napig táncolják az utcán is, a kezdetek kezdetén azonban házibulikban és a környéket összetódító ún. block partykon is feltűnt, később pedig a színpadot is meghódította. A rocking/breaking stílus legmeghatározóbb úttörő képviselői a Zulu Kingz (1973), a The Bronx Boys Rocking Crew (1975), továbbá az 1979-ben alapított Rock Steady Crew és Dynamic Rockers tánccsoportok voltak. Közülük többen is szerepelnek a Graffiti (eredeti címén Wild Style, 1982), a Flashdance (1983) vagy az 1984-es Breakin’ és Beat Street című mozifilmekben, amelyeken keresztül az egész világ megismerhette őket. Más szempontból, de szintén nagy jelentőségű a 2002-es The Freshest Kids: A History of the B-Boy című dokumentumfilm is, melyben számos hiphop- és breakingpionír között Crazy Legz, Ken Swift, Mr. Freeze és Mr. Wiggles is feltűnik.
A Hiphop és a House Zene Kapcsolata
Valószínűleg meglepően hangzik, de a hiphop és a house kapcsolata több szempontból is szorosabb, mint gondolnánk, miközben a house fogalmának eleve több olvasata van. A house mint zenei irányzat elnevezése a chicagói Warehouse klub nevéhez köthető, ahol egy New York-i DJ, Frankie Knuckles setjeit kezdték el egyedi hangzása okán ezzel a névvel illetni. A „Just gimme that house music!” mondat gyakran hangzott el akkoriban a helyi lemezboltokban. A mai értelemben vett house zenét - ahogy a hiphopot is - a diszkó szülte. A hetvenes években átformálódó New York-i klubkultúrára jelentős hatást gyakorolt a disco és az ebből kinövő house zene, amely megalapozta a későbbi táncstílusok sokféleségét.