A gasztronómia évezredek óta szerves része az emberi kultúrának, tükrözi a társadalmi változásokat, az étkezési szokásokat, az ünnepeket és az életmódot. A régi szakácskönyvek lapozgatása nem csupán kellemes olvasmányélményt nyújt, hanem betekintést enged abba, hogyan ettek, ünnepeltek, éltek egykor őseink. Az illatokkal, ízekkel és színekkel megelevenedő receptek révén a múlt tapinthatóvá válik, és mélyebb megértést ad a magyar konyha fejlődéséről. Ahogy a Julie & Julia című filmben a napjainkban élő Julie egy éven át főz a legendás főzőműsorairól híres Julia Child receptjei alapján, úgy a régi magyar szakácskönyvek sokszínűségéből is lehetne mutatni valamit, feltárva a magyar gasztronómia gazdag történetét és örökségét.
Időutazás a magyar gasztronómiában: A reneszánsztól a boldog békeidőkig
A magyar konyha története során számos változáson ment keresztül, melyek nyomon követhetők a különböző korszakok szakácskönyveiben.
A reneszánsz konyha ízei: A 16. századi Szakács Tudomány
Elsőként a legrégebbi ilyen emlékünk, a 16. századi Szakács Tudomány jut eszünkbe. Az erdélyi fejedelmi udvarból származó mű megunhatatlan kedvenc, ráadásul az egyik első találkozás a régi receptekkel éppen ez a könyv volt. Van benne sok érdekesség, nagyon mást mutat magunkról, mint várnánk. Ez a könyv a reneszánsz konyhakultúra lenyomata, ami egyszerre volt egységes és nemzeti sajátosságokat mutató Európában. Akármilyen messzire van ez tőlünk időben, félezer évvel ezelőtt íródott, ma is olvashatjuk, érthetjük, most is főzhetünk belőle. Megtanulhatunk változatos mártásokat vagy éppen mandulatejet készíteni. Életteli fűszerezésével újjávarázsolhatjuk megszokott ételeinket, de kevésbé divatos húsokat, halakat is elővehetünk a hatására, majd rácsodálkozhatunk, hogy ezeket miért nem ettük eddig. Ugyanakkor nincsenek benne pontos mértékegységek, és hiányzik a mai technológiai sokszínűség is. A kötetben egyedi ritkaság, a 18. századi erdélyi nemesasszony, Wesselényi Kata házi kéziratos szakácskönyve található, korabeli receptekkel, ételkülönlegességekkel, a már elfeledett régi magyar világ ebédlőasztalára került fogások elkészítésének csínja-bínja.
Budaörs-i praktikus modern konyha
A szerzetes gyűjteménye: Simai Kristóf könyve
Simai Kristóf könyve is esélyes pályázó a gasztronómiai időutazáshoz. Már a szerző személye is nagyon izgalmas: ő nem hivatásos szakács vagy ismert séf volt, hanem egy piarista szerzetes. Igaz, sokfelé megfordult, Nagykanizsától kezdve Nyitrán, Debrecenen át Körmöcbányáig sorolhatnánk élete főbb helyszíneit, abban a reményben, hogy receptgyűjteményében ezek is nyomot hagytak. Ráadásul egy igazán érdekes időszakban élt (1742-1833), pont akkor, amikor megváltozott a konyhánk. Az előbb említett, reneszánsz korból örökölt ízek mellett nála szerepel például először a kukorica és a krumpli. „Való ugyan, hogy nekem nem mesterségem a főzés, nem is illene hozzám, hogy én egyházi ember lévén, hivatalomhoz képest a rajzoló eszközök helyett a főzőkanalat forgassam. Tanultam mindazonáltal kénytelenségből is annyit, hogy a rendes főzést a kotyvasztástól meg tudom választani” - írta az előszavában, és ételei újrafőzésével ezt be lehetne bizonyítani. A mértékegységeket ugyanakkor ő is nagyvonalúan kezeli.
Boldog békeidők emlékei: A 19. század fordulójának konyhája
A 19. század vagy annak fordulója vonzóbb lehet. Romantikus elképzeléseink, sőt, akár vágyódásunk e kor iránt (hála a kötelező olvasmányoknak és a népszerű kosztümös filmeknek, sorozatoknak) mégiscsak elevenebb. Ráadásul forrásban is bővelkedünk. Elővehetjük Cziffrayt vagy az 1830-as Nemzeti szakácskönyvet. Ezek nyelvezete önmagában is hálás téma, a változatos alapanyag-használat pedig a mai olvasót is lenyűgözheti. Ugyanakkor kétséges, hogy mennyire visznek minket közel a magyar konyha múltjához a receptek - sok köztük a fordítás.Adja magát, hogy inkább a híres szegedi főzőnő, Rézi néni művét üssük fel. Az alföldi konyha nagy klasszikusait és néhány, a köztudatban kevésbé ismert fogást hibátlanul meg lehet tőle tanulni. De talán kevésbé meghökkentő, nem olyan izgalmas ahhoz, hogy új lendületet adjon főzéseinkhez. Klasszikus recepteket és generációkon átívelő konyhai praktikákat találunk ebben a könyvben, ami talán nem a mindennapos olvasásra/lapozásra lesz jó, de impozáns darabja lesz szakácskönyv-gyűjteményünknek.
Változatosabb ételeket találunk Kugler Gézánál, a Képes pesti szakácskönyvben, esetleg Dobos C. József francia-magyar szakácskönyvében. Ezek, a 19. század fordulóján írt művek pont olyannak mutatják a polgári konyhát, amilyennek azt a filmek alapján elképzeljük. Végtelen mennyiségű tojásból készült desszertcsodákkal, előkelő húsételekkel, bőséges hidegtálakkal, sokféle zöldséggel operáló csőben sült fogásokkal, kiadós levesekkel. Nagy sikert lehet velük aratni, viszont komolyan a pénztárcánkba kell nyúlni néhány ételnél, és többnyire a ráfordított időt sem spórolhatjuk meg.Kner Piroska, a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak legfiatalabb húga 1877-ben született Gyomán. Élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor divatjának megfelelően, ő is írt egy ma is tökéletesen használható szakácskönyvet, ám hiába remélte, hogy a családi kiadónál megjelenik, valahogy mindig hátrébb sorolódott a könyve. Az első világháború és az azt követő válságos időszak aztán végképp elsodorta, hiszen addigra a spórolós szakácskönyvek ideje jött el. Kner Piroska kézirata a rákosligeti ház padlására került sok más holmival együtt, míg évtizedekkel később a ház új tulajdonosa ráakadt.
A 20. század konyhája és a modern magyar gasztronómia
A 20. század elejéről már a két problémára is találhatunk megoldást. Lenyűgöző gyűjtemény, rengeteg kiváló ötlettel, de nem mindig alkalmazható a mai mindennapokra, ahol meg igen, ott sokszor éppen az érdekesség, a bátor fűszerezés hiányzik. Bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet szakácskönyvével (1924) ugyanez a gond. Alapmű lehetne, benne van minden fontos ételünk, viszont néhány remek trükköt (például a körözöttbe egy kis sört is kever) leszámítva kevésbé kreatív. Alsószopori Nagy Ferencné Dunántúli szakácskönyve (1906) már komolyabb versenyző. Ismerős ételek bombabiztos receptjei (gyakorlati tanácsokkal), mára elfelejtett táj ételek, néhány, polgári miliőt idéző fogás és olyan érdekességek szerepelnek nála, mint a koktélok. Ugyanakkor ez a könyv is olyanoknak szólt, akik teljes erőbedobással tudtak a háztartásra, a főzésre koncentrálni. Jól meg kell válogatni belőle a mai életmódunkkal és ízlésünkkel összeegyeztethető recepteket. Az elmúlt száz év a konyhában is sok változást hozott.
Horváth Ilona szakácskönyve a Kádár-kori magyar gasztronómia alapművévé vált. Generációk tanultak belőle sütni-főzni, s egy időben szinte minden háztartásban fellelhető volt egy-egy féltve őrzött példánya. Az évek hosszú sora alatt aztán eltűnt a szemünk elől. Ez az a szakácskönyv, amely valamilyen formában szinte minden háztartásban fellelhető. Szeretjük, mert egyszerű, jól érthető, egy kezdő szakácsnak igazán nagy segítség, ráadásul olyan klasszikus ételeket készíthetünk el belőle, amelyek szinte visszarepítenek a gyerekkorba. Czifray István könyve már a megjelenését követő években is számos alkalommal bővítették ki, a mai kiadás pedig nemcsak kultúrtörténeti értékeket hordoz magában, a mai kor kezdő vagy éppen haladó háziasszonyai és háziurai is számos hasznos, praktikus és érdekes információt, tanácsot találnak ebben a kötetben, mely csaknem 200 év gasztronómiai történelmét hordozza magában.
Gundel Károly híres vendéglős könyve, amely az 1930-as évek elején először németül, majd angolul, néhány receptje japánul, és csak mindezek után jelent meg magyarul. Sikerét bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedek során rengeteg új kiadása volt, ráadásul nemcsak a magyarok körében, de nemzetközi szinten is elismert műnek számít. Mautner Zsófi könyve igazi kisokos minden kezdő és haladó szakácsnak, a legalapvetőbb receptektől kezdve a nehezebben elkészíthető klasszikusokig mindent megtalálunk benne, a leírások pedig alaposak, közérthetőek és nem utolsó sorban pontosak is. Mautner Zsófinak az elmúlt években tucatnyi könyve jelent meg, amit érdemes lapozgatni, ha az alapreceptek már jól mennek, jöhet a középfokú és a felsőfokú konyhai tudással rendelkezők receptes kézikönyve is!
Nincs olyan magyar háztartás, ahol ne lenne legalább fél tucat szakácskönyv Lajos Mari és Hemző Károly tollából. A gondosan megkomponált fotók mellett lépésről lépésre leírt, részletes recepteket találunk, a tematikusan megszerkesztett könyvek közül pedig könnyen kiválaszthatjuk azokat a köteteket, amelyekre a legnagyobb szükség lehet a konyhánkban. F. F. Nagy Angéla korábban a Nők Lapjában, később a Népszabadságban tette közzé kimeríthetetlen receptgyűjteménye újabb és újabb darabjait, ezért nincs nagyon olyan magyar, akihez ne jutottak volna el írásai a múlt században. A praktikus, olcsóbb hétköznapi fogásoktól kezdve az ünnepi klasszikusokig mindent megtalálunk ebben a gyűjteményben, melyre szintén azt lehet mondani, hogy alapműnek számít a konyhában.
Stahl Judittól is nehéz egyetlen könyvet kiválasztani, éppen ezért emelnénk ki első, még 2008-ban megjelent könyvét, az Enni jó!-t. Az elmúlt évek folyamán számos tematikus kiadvány jelent meg a szerzőnőtől, mi pedig egytől egyig imádjuk mindet, hiszen Stahl Judit annak idején olyan édességeket és egyszerű, de nagyszerű fogásokat hozott be a köztudatba, mint a muffin, a pesztós tészta vagy éppen az epermisu. Készüljünk fel, ha Stahl-könyveket lapozgatunk, néhány percen belül tényleg megtaláljuk a tökéletes, minden alkalomra jó receptet! Váncsa István könyvei igazi ínyenceknek készültek, ezek a kötetek ugyanis közel sem a klasszikus szakácskönyvek stílusában íródtak, egyszerre olvashatunk fanyar humorú, színes sztorikkal ellátott irodalmi remekművet, és próbálhatunk ki csodás, autentikus recepteket. Aki nemcsak csinálni szereti, de szívesen olvas is a világok konyháiról, annak Váncsa István sorozata, ha nem is a konyhában, de a könyvespolcon kötelezően ott kell, hogy legyen. Dragomán György szenvedélyes író, és ahogy kiderül, szenvedélyes szakács is, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója.
A gasztronómiai hagyományok ápolása általában kisebb nehézséget okoz, mert a gasztronómiai értékek, eljárások átültetése a napi gyakorlatban könnyen megoldható annak ellenére, hogy a gasztronómiát is érik hatások, elvárások és különböző divatirányzatok. A hozzánk érkező turisták folyamatosan érdeklődnek a hagyományosnak tekinthető gasztronómiai értékeink, ételeink iránt. Még a szakembereknek is problémát okoz, hogy ne csak általánosságokat hangoztassanak, hanem valóban a speciális, különböző tájegységeinkre jellemző ételeinket ajánlják a vendégeknek.
Külképviseleti gasztronómia: A magyar ízek nagykövetei
A gasztronómia mindig is fontos szerepet játszott a diplomáciában, nincs ez másképp manapság sem. Évek óta zajlik a külképviseleteken dolgozó szakácsok továbbképzése a METRO Gasztroakadémián. A Magyar Konyha Kiadó szervezésében zajló tréningen a legnevesebb magyar séfek mutatják be a legújabb technológiákat, a legjobb magyar alapanyagokat, hogy a szakácsok külhonban is megismertessék a diplomatákkal a magyar konyha legjobb fogásait. És nemcsak ételekről, hanem borokról is szól a képzés.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium minden évben vakkóstolással választja ki a legjobb borokat, amelyek majd jó hírünket viszik a világban. A képzésen a minisztérium borválogatásában szereplő borok mellé készültek fogások a legjobb magyar séfektől, a borokat Gál Helga, a KKM bor- és gasztronómiai tanácsadója vezette fel.
Az idei tréning célja az volt, hogy bemutassa az ország egy-egy régiójára jellemző ételeket, fontos szerepet játszott a tálalás, az utolsó napon pedig a fogadásokra készülő falatokra összpontosult az oktatás. A szakácstréningen öt nap alatt öt neves magyar séf tartott tematikus előadást és főzőbemutatót: Farkas Richárd, Pesti István, Macsinka János, Juhos József, Varjú Viktor.
Regionális specialitások a külképviseleteken
Farkas Richárd, az őriszentpéteri Pajta Bisztró séfje a nyugat-magyarországi régió, az Őrség és Göcsej konyháját mutatta be, a hétfői nap másik fő témája pedig a savanyítás és fermentálás eljárása volt. Farkas Richárd 2019-ben megkapta a Miele Év Ifjú Séftehetsége díját, étterme, a Pajta pedig az Év Fenntartható Étterme díját nyerte el. A nap folyamán elkészült a „füstölt szalonna” üvegben, kerek pereccel, amelyhez pezsgőt választott a séf. Szintén az asztalra került posírozott tokhal kukoricamáléval, szarvas zellerrel, savanyított fenyőrüggyel, amelyhez tokaji furmint, illetve villányi cabernet franc lett a választás. A dödölléhez olaszrizlinget, a túrógombóchoz pedig Bott Judit Szamorodniját javasolták.
Pesti István, a tatai Platán étteremből nem véletlenül az egyik legelismertebb magyar séf. Az elkészített ételek íze, összeállítása, a textúrák jelentősége mellett a tálalás volt a legfontosabb téma a második napon. Kóstoltunk marhatatárt kaviárral, hozzá tokaji furmintot, a garnélarák bundában és avokádókrémmel készült, ehhez Kreinbacher pezsgő, a polentával kínált borjúbrízhez kékfrankos járt, a fürjet karfiollal és brokkolival készítette a séf, kísérőnek pedig Demeter Zoltán 2018-as Furmintját választották a szakácsok.
Macsinka János, az egri Macok Bisztró séfje Észak-Magyarország konyháját mutatta be a részvevőknek. Pisztráng, zeller, vargánya volt az első fogás, amit olaszrizlinggel kínáltak, a báránylapocka lecsóval készült, ehhez kékfrankost vagy furmintot ajánlott a séf, a céklákkal körített szarvashoz pedig a Tűzkő pincészet Cabernet Franc-Merlot 2017-es évjáratát. A menüt a Rákóczi-túrós zárta, amihez tokaji furmint vagy szamorodni került a poharakba.
A desszertnapot idén Juhos József cukrászmester, a Sütizz cukrászda tulajdonosa tartotta, klasszikus magyar sütemények kerültek tányérdesszert képében a tányérokra. A Rákóczi-túrós tarte tokaji furminttal, a Somlói pohárkrém édes szamorodnival, az újragondolt Dobos torta 5 puttonyos tokaji aszúval. Készült még mogyorós-körtés szelet, amihez 6 puttonyos tokaji aszút választottak és egy „mindenmentes” csokoládés-kókuszos desszert, amihez villányi cabernet frank került a poharakba.
Az utolsó napon Varjú Viktor gasztronómiai tanácsadó, a Bock bisztró és a Vendéglő a KisBíróhoz volt séfje tartotta a tréninget. Ezen a napon több olyan fogás készült, amelyet fogadásokon kínálhatnak a szakácsok.
Budaörs-i praktikus modern konyha
Hagyományőrző gasztronómiai versenyek és képzések
A Budapesti Gazdasági Főiskola már második alkalommal rendezheti meg a Dr. Ketter László Hagyományőrző Gasztronómiai Versenyt és az ezzel egyidejűleg tartandó szakmai konferenciát. Feladatunk a hagyományok ápolása, alkalmazása a gasztronómiában.A közelmúltban egy képzést szerveztünk arról, hogy a hagyományos élelmiszerek, eljárások hogyan alkalmazhatók a mai körülmények között. Feladatunknak tekintjük, hogy a hagyományokat ne csak őrizzük, hanem alkalmazzuk is azokat. A gasztronómiai hagyományok ápolása általában kisebb nehézséget okoz, mert a gasztronómiai értékek, eljárások átültetése a napi gyakorlatban könnyen megoldható annak ellenére, hogy a gasztronómiát is érik hatások, elvárások és különböző divatirányzatok. A hozzánk érkező turisták folyamatosan érdeklődnek a hagyományosnak tekinthető gasztronómiai értékeink, ételeink iránt.
A Dr. Ketter László Hagyományőrző Gasztronómiai Verseny célkitűzésének tekinthetjük gasztronómiai hagyományaink feltárását. A versenyen résztvevők megmutathatják, melyek azok a gasztronómiai értékek, melyeket őseink felhalmoztak. A zsűri elnöke Benke László olimpiai bajnok mesterszakács, a zsűri tagjai: Dr. Sándor Dénes, a Budapesti Gazdasági Főiskola docense, Horváth Ferenc, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének elnöke, Gombás András, a budapesti Gombás Étterem tulajdonosa, a Magyar Vendéglátók Régiós Szövetségének alapítója, Pataki Ádám, az érdi Pataki Cukrászda tulajdonosa, ifj. Gombás András és Gundel Gábor, gasztronómiai szakértők, valamint Károvits Tamás, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének volt elnöke, a zsűri titkára pedig Uzinger Dóra főiskolai hallgató. Az előírt határidőben a „szakemberek” kategóriában 3 csapat, a „hagyományőrzők” kategóriában 4 csapat, a "főiskolai hallgatók" kategóriában pedig 8 csapat nevezett be a versenybe.
A rendezvényen a zsűri 9.45 órától a versenyre történő nevezés sorrendjében kezdi meg az ételsorok minősítését, majd az általa felállított rangsornak megfelelően ítéli oda az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend vándordíját illetve a verseny támogatói által felajánlott díjakat. A csapatoknak az általuk hozott tálaló edényekben kell feltálalniuk a zsűri elé a menüsort. Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően a közönségdíjra történő szavazás eredményessége érdekében is a kóstolás során az Oktató Kabinetben a versenyző csapatok által feltálalt ételkülönlegességek illetve étel melegen tartó eszközök elé jól látható helyen egy-egy menükártya kerül elhelyezésre. A rendezvény résztvevői 8.00-9.00 óra között a regisztrációs pultnál átvett szavazólappal a kóstolással egyidejűleg szavazhatnak a közönségdíjra. Az eredményhirdetésre 14.30-kor az Oktató Kabinetben kerül sor. A verseny győztese az „Első Magyar Fehérasztal Lovagrend" vándordíját nyeri el. A kiváló minősítést elnyert versenyzők oklevél elismerésben részesülnek.A legkiválóbb versenyzők az Andromeda Travel Utazási Iroda által felajánlott 1 db, 5 főre, két légteres, 7 éjszakára szóló, Görögországban, Makrygialos üdülőhelyen, a tengerparton található, tengerre néző Star Beach Rezidencia Resort szálláshelyet vehetik igénybe.A szakmai zsűri által minősített ételkülönlegességek előállítóinak, szolgáltatóinak az elismerő okleveleket átadja: Benke László olimpiai bajnok mesterszakács és Perna Pál a GKRTE elnöke. Az oklevelek és a versenyzők által elnyert díjak átadásában közreműködik Uzinger Dóra, a zsűri titkára és Dr. Tallósné Tompa Magdolna, a GKRTE irodavezetője.
A gasztronómia és a kulturális örökség megőrzése
A gasztronómiai hagyományok feltárása és ápolása kiemelten fontos, hiszen az ételek nem csupán táplálékok, hanem a kultúra, a történelem és az identitás hordozói is. A régi szakácskönyvek tanulmányozása és a hagyományőrző versenyek szervezése hozzájárul ahhoz, hogy a magyar konyha gazdag öröksége fennmaradjon, és a következő generációk is megismerjék. A Jókai-bableves, a Kossuth-kifli vagy a József Attila-torta nem csupán receptek, hanem történetek, amelyek összekötnek minket a múlttal és megerősítik a közösségi tudatunkat.
A „Keverem, kavarom - Kis kukták a konyhában - Barangolás a hungarikumok és az egyéb finomságok világában” című kötet, amely havi lebontásban öt-öt, azaz összesen hatvan étel receptjét tartalmazza, a legegyszerűbb salátáktól kezdve, a különféle leveseken és főételeken át egészen a desszertekig, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. kiadásában, a magyarországi Agrárminisztérium, valamint a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság támogatásával jelent meg. A kiadvány létrejöttében nyújtott segítségükért külön köszönet illeti Keceli Róbertet, Krizsán Andreát, Lackó Varjú Sárát és Rozsi Alexet, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársait, valamint a Vackor Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézmény dolgozóit és az oda járó gyermekeket is. A közös főzések során a gyermekek a hungarikumok világán keresztül nemcsak ízeket, hanem gyökereket is tanultak - játékos rácsodálkozással, apró, ám tele tenyérnyi lelkesedéssel.
A szakácskönyvek nem csupán receptgyűjtemények, hanem kulturális kincsek, amelyek megőrzik a múlt ízeit és szokásait. Szamárfüles, megsárgult, itt-ott zsírfoltos lapok, gyöngybetűkkel írt, kissé elhalványult, helyenként alig kisilabizálható receptek vettek körül bennünket gyermekkorunkban, amikor a konyhaművészet titkaival ismerkedtünk. Ezek a családi örökség részét képező, az idő vasfogának nyomait erőteljesen magukon viselő, mégis hihetetlen értéket képviselő receptes füzetek mára már mintha kimentek volna a divatból, hiszen szinte mindenféle étel elkészítési módja fellelhető az online térben, legalább százféle változatban, ami egyrészt pozitív, hiszen egyetlen gombnyomásra megszerezhetjük azokat, másrészt viszont már kevésbé az, mivel hiányzik mögülük valami: a nagymamák és az édesanyák kezének nyoma, a hosszú évek, évtizedek során gondosan összegyűjtött tapasztalat és az elméleti tudás gyakorlatba való átültetése során megfogalmazott praktikák sora, ahogyan hiányzik az együtt töltött idő, a közös főzés szépsége és a tudásátadás önfeledt öröme is. Ezek hiányát próbálja meg a maga szerény módján pótolni a Keverem, kavarom című kiadvány, amelynek elsődleges célja az, hogy a gyermekeket olyan módon ismertesse meg az alapvető élelmiszerek, a hungarikumok és az egyéb különlegességek világával, ami élményszerűvé teszi számukra ezt a csodálatos utazást, hozzájárulva ahhoz, hogy a későbbiekben is szívesen elevenítsék fel ezeket az élményeket, és magára az ételkészítésre ne feladatként, hanem örömforrásként tekintsenek, miközben az identitásuk is formálódik, hiszen megismerkedhetnek a Jókai-bableves, a Kossuth-kifli vagy a József Attila-torta történetével.
Budaörs-i praktikus modern konyha
tags: #kulturalis #szakacskonyv #magyar #konyha #kulkepviseletek