A testfelszínen kialakuló fibróma egy kisebb csomó formájában jelentkező jóindulatú bőrdaganat. Egészségügyi problémát nem jelent, ám esztétikai problémát okozhat a viselőjének és irritáció esetén kellemetlenné, fájdalmassá válhat. A fibróma a testen megjelenő jóindulatú, általában bőrszínű vagy barnás, puha kötőszöveti sejtburjánzás, növekmény. Leggyakrabban a test külső felületein alakulhat ki (a bőrön, illetve a nyálkahártyákon), ám más szervek kötőszöveteit (csontok, izmok, belső szervek pl. méh, nyálmirigyek) is érintheti. Gyakori elváltozás, de szerencsére a legtöbb esetben semmilyen panasszal nem jár. Általában esztétikai problémát okoz, megcsavarodás vagy nyomás esetén azonban akár fájdalmat is tapasztalhatunk. A fibróma tulajdonképpen egy apró, a bőrön kialakuló, abból kiemelkedő, jóindulatú sejtburjánzás.
A fibrómák típusai és megjelenési formái
A fibrómának több típusát különböztetjük meg. A dermatofibróma (szakmai nevén histiocytoma) fiatal felnőttek alsó végtagján előforduló, viszkető elváltozás. Színe bőrszínűtől sötétbarnáig terjed. A talpon kialakuló fibróma járás közben fájdalmas lehet. A lágyfibróma vagy „vadhús” (szakmai nevén a fibroma molle) fájdalmatlan bőrszínű kinövés, általában nyéllel rögzül a bőrhöz. 1-2 cm nagyságú, sima, vagy redőzött felszínű. Lokalizációt tekintve leginkább a hajlatok (hónalj, nyak, stb.) bőre érintett. Az angiofibróma esetében kitágult vérerek találhatóak a kötőszöveti sejtek között; a fél centiméter körüli angiofibrómák legtöbb esetben az arcon jelentkeznek. A myofibromatosisok gyerekeken fej-nyak régióban, felnőtteken inkább végtagokon kialakuló halványvörös csomók, amelyek a belső szerveket, csontokat is érinthetik.
A fibrómák vagy papillómák csoportosan jelentkező, bőrszínű vagy halványbarna apró kocsányon lógó jóindulatú sejtburjánzások, melyek csak esztétikai problémát jelentenek, elrákosodni nem tudnak. A fibróma általában 1-2 milliméteres, de van, hogy csak tapintással lehet érezni a bőrből alig kiemelkedő apró kis növedéket. Nagyobb fibromák esetén jól látható a jellegzetes vékony nyél, és az annak végén ülő, puha tapintatú, mozdítható, gombostű fejéhez hasonlatos gömböcske.
Mik azok a miómák?
A kialakulás okai és a hajlamosító tényezők
A fibróma kialakulásának pontos oka jelenleg nem ismert, de feltehetően örökletes, valamint hormonális tényezők befolyásolhatják előfordulását. A fibróma megjelenése nagyrészt alkati kérdés, másrészt a bőr idősödésével magyarázható: egy bizonyos életkor fölött már szinte mindenkit érint, jellemzően 30 éves kor után alakul ki. Elhízott egyéneken, változó korú nőkön, a dörzsölésnek kitett felszíneken gyakrabban jelennek meg a bőr fibrómái. Konkrét kiváltó oka nem ismert, de gyanítható, hogy a folyamatos irritáció és dörzsölés elősegítheti megjelenését, ezért is látjuk leggyakrabban a nyakon vagy a hónaljak területén. Akinél egy fibróma már megjelent, annál jellemzően több is kialakul az életkor előrehaladtával.
A szájüregben is gyakori az előfordulása, főként ott, ahol a nyálkahártya ismétlődően irritációnak van kitéve - például harapás, éles fogél vagy nem megfelelően illeszkedő fogpótlás miatt. Sok nőnél terhesség alatt, illetve a változókor idején jelennek meg új fibrómák, ami a hormonháztartás ingadozásával magyarázható.
Panaszok és lehetséges szövődmények
A fibrómák legtöbb esetben nem okoznak panaszt, azonban ha irritációnak vannak kitéve (pl. ékszer, ruházat, borotválás, stb.), akkor előfordulhat, hogy megcsavarodnak, és a nyélben futó erek elzáródhatnak, melynek következtében duzzadttá, gyulladttá, fájdalmassá válhatnak, de be is vérezhetnek. Előfordulhat, hogy a környezetük is begyullad, ilyenkor piros udvarral vannak körülvéve és érintésre is érzékenyek. Nyakon az ékszerviselés miatt okoznak kellemetlenséget, a szemhéjon pedig a nagyságuk még a látásban is zavaró lehet. A fibrómának a megcsavarodáson vagy véletlenszerű leszakadáson kívül más szövődménye nem lehet, a növedék rosszindulatúan nem fajulhat el.
Diagnosztika és különbségtétel más bőrelváltozásoktól
Könnyű összekeverni a különféle apró kinövéseket, pedig a kezelés szempontjából nem mindegy, mivel áll szemben. A fibróma egy apró, a bőrön kialakuló, abból kiemelkedő, jóindulatú sejtburjánzás, míg az uszodaszemölcs (molluscum contagiosum) vírusos eredetű fertőzés következtében kialakuló bőrprobléma. Az uszodaszemölcs rózsaszínes-hússzínű, a bőrből kiemelkedő, gyöngyházfényű kinövés, az alakja szabályos kerekded, a mérete 2-5 mm, és gyakran apró bemélyedés is megfigyelhető a szemölcs közepén. Mivel a laikus szem nem tudja megkülönböztetni a fibrómákat, az anyajegyeket vagy esetleg a bőrrákot, így az otthoni praktikákkal a páciens árthat is magának. Ha valaki egy vagy több bőrnövedéktől szeretne megszabadulni, tanácsos bőrgyógyásznak megmutatni, hogy pontosan miről is van szó.
Az orvosi eltávolítás módszerei
A kezelésük elhelyezkedésüktől, méretüktől, számuktól függ, valamint attól, hogy okoznak-e bármilyen problémát, de befolyásolhatja a páciens életkora és az alapbetegségei is. A fibróma eltávolítása többféle módszer segítségével lehetséges:
- Sebészeti beavatkozás: Ollóval vagy szikével történő hagyományos eljárás.
- Elektrosebészeti égetés (elektrokauterizáció): Radiofrekvenciás eszköz vagy lézer segítségével gyakorlatilag elpárologtatják a kinövést vagy le is vágják a bőrről.
- Krioterápia: Folyékony nitrogénnel történő fagyasztással (mínusz 200 °C körüli hőmérsékleten) roncsolják, elfolyósítják a bőrnövedékeket. A fagyasztást akkor alkalmazzuk, ha sok fibrómát szeretnénk egyszerre eltávolítani.
- Lézeres eltávolítás: Ritkábban alkalmazzuk, inkább akkor, ha sok fibromája van valakinek.
A belső szervek fibrómáinak eltávolítása esetén altatásos műtét szükséges. Ebben az esetben szükséges keresni a genetikai betegségeket, ugyanis a csoportos belszervi fibrómák általában egy genetikai szindróma részeként jelennek meg. A kezelési módszerek mindegyike a legtöbb esetben enyhe fájdalommal, kellemetlenséggel jár - általában gyorsan, érzéstelenítés nélkül vagy helyi érzéstelenítésben zajlik.
Rehabilitáció és utókezelés
A beavatkozások általában szövődménymentesek, nyom nélkül gyógyulnak és kórházi tartózkodást sem igényelnek. A beavatkozás után rövid ideig fennálló enyhe duzzanat, bőrpír jelentkezhet. Pörk nem keletkezik, minimális heggel gyógyul. A fibrómák eltávolítása kb. 20 percet vesz igénybe, nincs felépülési idő, az ember vissza is térhet a hétköznapi tevékenységeihez. Ugyanúgy lehet zuhanyozni vagy sportolni. Nem szükséges kötést hordani, mindössze napi 1-2 x speciális krémet érdemes alkalmazni.
A beavatkozás után fontos a seb tisztán és szárazon tartása. Az első 24 órában érdemes kerülni a vízzel való érintkezést. Az orvos által javasolt fertőtlenítő oldat vagy kenőcs napi használata elősegíti a gyógyulást. Ha a beavatkozás a szájban történt, antiszeptikus szájvíz használata ajánlott. Fontos, hogy a páciens ne piszkálja, ne kaparja le a pörköt, mivel ez hegesedést okozhat. A beavatkozást követő 1-2 hétben kerülendő a szaunázás, uszodázás és szoláriumozás, mert ezek fokozhatják a gyulladásveszélyt.
Gyakori tévhitek és a megelőzés korlátai
A fibrómák veszélyesek és károsak - ez nem igaz, mivel minden esetben jóindulatú kinövést jelentenek, nem tudnak elrákosodni. Az eltávolított fibróma helyén még több fog kialakulni - ez szintén nem igaz, azonban akinek hajlama van rá, annak idővel több fog kialakulni más területeken. A fibrómákat otthon is el lehet távolítani - ezt egyáltalán nem javasoljuk! Többféle házi praktika létezik, például a lószőrrel való lekötés, de ezek után gyulladás, heg vagy vérzés alakulhat ki. Célszerűbb orvosra bízni az eltávolításukat, hiszen akkor fájdalommentesen, vérzés nélkül, steril körülmények között tudunk ezeknek a zavaró elváltozásoknak búcsút inteni. Mivel az eltávolítás nem mindig jelent végleges megoldást, előfordulhat, hogy a fibróma kiújul, és ismételni kell a beavatkozást. Szükség esetén a fenti kezelési módok mindegyike mellékhatások nélkül ismételhető.