László Fülöp Elek (eredeti nevén Laub Fülöp Elek), a 20. század egyik legkiválóbb portréfestője, akit a nagyvilágban kora egyik legjelentősebb művészének tartottak, itthon, szülőhazájában alig ismert. A magyar művészettörténet egyik nagy alakja volt, aki nemcsak egyéneket, hanem történelmet is festett. Életműve a klasszikus, késő reneszánszban gyökerező portréfestészet utolsó nagy fejezetét jelenti. Bár brit állampolgár lett, magyarságára mindig büszke maradt, támogatta a magyar művészeket, és több művét is a magyar államnak adományozta. A Magyar Nemzeti Galéria, együttműködésben a művész életművét gondozó londoni székhelyű The de Laszlo Archive Trust-tal, kamarakiállítással készült születésének 150. évfordulójára. Ez a tárlat, amely tizenhat alkotását mutatta be, egyedülálló alkalom volt arra, hogy a festő ritkán kiállított remekműveit a hazai közönség megismerhesse.
A szerény kezdetektől a nemzetközi elismerésig
László Fülöp 1869. április 30-án született Budapesten, a mai Dob utcában, Laub Fülöp néven, egy női szabó első gyermekeként. Nem volt tehetős a család, nyolc testvére közül csak öten érték meg a felnőttkort. A szülők keresete nem biztosított megfelelő anyagi hátteret a jó kézügyességgel megáldott fiú oktatására. Ezért a rajzolásban igen tehetséges gyermek már 14 évesen kenyérkereső munkát végzett, címerfestőként, később fotóretusőrként. Saját jövedelme segítette, hogy 1884-től az Iparrajziskolában, majd 1886-tól a Mintarajziskolában végezze tanulmányait. A mai Képzőművészeti Egyetem elődjének számító intézményben Székely Bertalan és Lotz Károly kezei alatt tehetségét valódi művészi szintre fejlesztette. A fiatal Laub Fülöp Elek családi nevét 1891-ben változtatta Lászlóra. Ezt követően, sok más magyar festőaspiránshoz hasonlóan, 1889-1890 és 1891-1892 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándor osztályában tanult. Közben 1890-1891 között egy évig Párizsban a Julian Akadémián Jules Lefebvre és Benjamin Constant tanítványa volt.
Az első állami megrendelését 1894-ben kapta itthon, Szilágyi Dezső igazságügyi miniszterről kértek egész alakos festményt tőle. Ugyanebben az évben teljesítette első uralkodói megrendelését, Ferdinánd bolgár trónörökös és felesége arcképének megfestésével. A festmény akkora tetszést aratott, hogy a család többi tagja is modellt ült neki. Ettől fogva sorban kapta a megrendeléseket. 1897-ben László kiállítását maga Ferenc József is megtekintette, és el volt ragadtatva a festményeitől. Olyannyira, hogy a császár többször is modellt ült a magyar művésznek, kifejezetten baráti viszonyba kerültek a napokig tartó munka közben. Még 29 éves sem volt, amikor a brit uralkodótól is befutott egy megrendelés, Viktória főhercegnőt kellett megörökítenie. 1897-ben Berlinben, 1900-ban szintén Berlinben volt kiállítása.1899-ben, harmincéves korában beleszeretett egy tehetős ír lányba, Lucy Madeleine Guinnessbe, a híres sörös dinasztia egyik örökösébe, és feleségül is vette. A korabeli pletykákkal ellentétben szerelmi házasságot kötöttek. Házasságukból öt fiú és egy lány született. Harmincéves korára az egyik legvagyonosabb magyar festő lett.
A sikerek és a családi élet
László Fülöp, miután megnősült és anyagi helyzete jelentősen javult, 1901-re egy egészen különleges hangulatú, tornyaival várkastélyt idéző műteremvillát építtetett magának Gyalus László tervei alapján Zugló kertvárosi részén, a Városligethez közeli Istvánmezőn. Hulló levelek című festménye a Vasárnapi Ujság 1901. október 6-i számában jelent meg. Görgei Artúrról készített portréja szintén a Vasárnapi Ujság 1901. december 1-jei számának mellékletében került publikálásra. Itt bérelt lakást és műtermet 1905 és 1912 között a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyarországi építésze, Lajta Béla (1873-1920) is. Az építőművésznek ebben a műteremben készült a magyar fővárosban felépült több köz- és magánépületének terve.
1900 folyamán a német császári család több tagja is modellt ült neki, majd Rómába hívták, hogy megfesse XIII. Leó pápa portréját. Nagy szó volt ez, Őszentsége egyáltalán nem volt megelégedve a portréfestőkkel, nem véletlen, hogy évtizedek óta hiába kérlelték, nem készülhetett róla festmény. Lászlóval kivételt tett. A magyar festő Rómába érkezésének hírére több mint húsz európai előkelőség sietett az olasz fővárosba, reménykedve, hogy a pápa után őket is megörökíti a magyar művész. A pápa még a pileólusát is a festőnek ajándékozta. XIII. Leó pápa vatikáni arcképével a párizsi Nemzetközi Kiállítás nagy aranyérmét is elnyerte. 1900-ban Viktória királynő kérte fel kedvenc tábornoka, Sir George White portréjának megfestésére.
László, írországi származású felesége, a nagy külföldi megbízatások és más családi okok miatt, már 1903-ban elhagyta Budapestet. Bécsben, Párizsban élt családjával, s végül 1907-ben Londonban telepedett le. A budapesti villáját előbb bérbe, majd 1912-ben véglegesen eladta, az akkor az Istvánmező ékszerdobozának számító, napjainkban sajnos leromlott állapotú házat. 1903-ban aztán gyászba borult a család, mert kétéves kislánya, Évike hirtelen meghalt.
László Fülöp művészete a 20. század hajnalán Európa-szerte elismertté vált, több nagy sikerű kiállítást tudhatott magáénak. Idealizáló képmásai világszerte divatba jöttek az elit körökben: arisztokraták és mágnások, a politika, a művészet és a tudomány jelentős képviselői lettek a modelljei. A megbízásokat számos kitüntetés, szakmai elismerés követte. Élete során 22 kitüntetést és 17 érdemérmet kapott, több akadémia tiszteletbeli tagja volt. 1909-ben VII. Eduárd angol király a Királyi Viktória Renddel tüntette ki. Megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét, V. György király lovaggá ütötte. Halála előtt néhány nappal megkapta a Corvin-díszjelvényt. A Magyar Corvin Díszjelvény egy igen ritka, kis számban odaítélt kitüntetés, melyet olyan külföldiek kaphattak, akik „a magyar művelődés ügyének előmozdítása körül különösen hasznos szolgálatokat teljesítettek”.
Nehézségek és új sikerek
1907-ben kiállítás nyílt műveiből Londonban a Művészeti Társaságnál. 1908-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy portrét készítsen Theodore Roosevelt elnökről, melyet később Coolidge, Hoover és Harding elnökök felkérése követett. 1914-ben felvette az angol állampolgárságot. Ennek ellenére a háborús viszonyok között igen nehéz helyzetbe került az Anglia és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti hadiállapot miatt. Az angolok gyanakodva nézték, Budapesten pedig egyenesen hazaárulónak tartották. Ekkor is támogatta a Budapesten élő testvéreit, ami hadiállapot esetén az ellenség támogatását jelentette. Az angol rendőrség letartóztatta, 1917 szeptembere és 1918 májusa között börtönbe is került. Szabadulása után hosszabb szanatóriumi kezelésnek vetette alá magát. A kemény munka, majd a börtönben eltöltött idő, a háborús megpróbáltatások lelkileg és testileg is megviselték.
Angliai honosítása után a Philip Alexius de László nevet használta. Több éven át a londoni Royal Art School tanára volt. Hazatérése után visszatérhetett a festészethez. Igaz, a börtönviselt művész csalódottsága a húszas években abban mutatkozott meg, hogy egyre több tájképet festett. De azért a háború után Gödöllőn festett portrét a kormányzóról, Horthy Miklósról, a brit királyi ház is újra alkalmazta, idős korában lefestette a kis Erzsébetet. Az újságok szerint órákig beszélgettek, mindig várta, mikor állhat modellt az akkor már idős magyar festőnek. A kislányt később II. Erzsébet királynőként tisztelhettük. Még yorki hercegnéként festette meg II. Erzsébet anyakirályné portréját.Rendszeresen kiállított a Műcsarnok, a párizsi Szalon, a Velencei Biennálé, a müncheni Glaspalast, valamint a bécsi Künstlerhaus tárlatain. Kiállításai voltak a többi közt Berlinben (1897, 1900, 1909), Budapesten (1907, 1925), Londonban (1907, 1908, 1927, 1929), New Yorkban (1925), Párizsban (1931).
Művészi hitvallás és örökség
László Fülöp, mint korának egyik legnagyobb portréfestője, élete vége felé, több mint 4000 képpel a háta mögött, nyugodtan mondhatta: „a nagyvilág művésze vagyok”. A többször idézett mondatot így fejezte be: „…történelmet festek, nemcsak egyéneket”. Az ő művészete ebből a szempontból is több mint arcképfestészet. Ő volt az utolsó az európai festészet történetében, aki több ezer portréjában korának történelmét festette meg. Portréfestészetről alkotott hitvallását így fogalmazta meg: „Az arckép festésénél mindenekelőtt a festendő egyénnek általános megjelenése, lelki és szellemi világa által hagyom magam befolyásolni. Természetesen a művész jellemétől, lelki kultúrájától függ: mennyire és minő irányban befolyásolható.” Katherine Field kurátor szerint „Philip de László nagyon pontosan dokumentált mindent, a munkáit is.” A modellekről vezetett nyilvántartásából és a levelezéséből is sok részlet kiderül, így rengeteg információ áll rendelkezésre, amelynek segítségével azonosítani lehet a képeket. László Fülöp hihetetlenül gyorsan dolgozott, és élete során megközelítőleg 5000 portrét festett. Modelljei között olyan hírességek voltak, mint XIII. Leó pápa, Mariano Rampolla(wd) vatikáni bíboros, Theodore Roosevelt amerikai államelnök, II. Vilmos német császár, VII. Eduárd angol király, a még yorki hercegnéként megfestett későbbi anyakirályné, II. Erzsébet királynő édesanyja, I. Ferenc József császár, Ferenc József magyar király, Lord Rothermere politikus, Görgei Artúr tábornok, Horthy Miklós, Jerome K. Jerome író.
Számos bélyegképet is festett, például egyiptomi bélyegen I. Fuad királyt, Mikronézia bélyegén II. Erzsébetet, mint Yorki hercegnő 7 éves korában (1933), valamint számos monacói bélyegen II. Albert monacói herceget.
A Corvina Kiadó gondozásában Duff Hart-Davis és Caroline Corbeau-Parsons 2010-ben a Yale kiadónál megjelent életrajzának bővített és átdolgozott magyarországi kiadása jelent meg "László Fülöp élete és festészete" címmel. A Magyar Nemzeti Galéria néhány kiemelkedő képe mellett a művek jelentős része, köztük Erzsébet anyakirályné, yorki hercegnéként megfestett portréja is, rangos európai magángyűjteményekből érkezik. A kiállított festmények mellett számos fotó, a művész kitüntetései és az általa készített amatőr filmek gazdagítják a kiállítást.
Visszhangok és emlékezet
László Fülöp végül 1937. november 22-én, 68 évesen hunyt el Londonban, szívinfarktus következtében. A végzetes szívroham előtt is egy portrén dolgozott, VI. György királyt álmodta festővászonra. Mondhatjuk, a szíve vitte el, ami még a brit állampolgárság megszerzését követően is mindörökké a hazájáért dobogott, magyarságára mindvégig büszke volt. Az összes képét Magyarországra hagyta. Itthon azonban méltatlanul keveset emlékeznek meg róla, minden sikere ellenére munkássága feledésbe merült. Ennek egyik oka lehet, hogy csupán az életmű kis töredéke lelhető fel hazai közgyűjteményekben. Korai képeinek nagy részéről semmit sem tudunk.
Lombosi László Fülöp Elek jelentős nemzetközi pályát befutott festőművész, a reprezentatív portréművészet utolsó nagy képviselője volt. Ő volt a nemzetközi nemesi és pénzarisztokrácia utolsó udvari festője, egyike kora legjelentősebb művészeinek. Elsősorban királyokról, királynőkről, főnemesekről és kiemelkedő közéleti személyekről készített portréiról vált ismertté. Nem volt olyan uralkodó, főpap vagy híresség, akit ne örökített volna meg.
A művész leszármazottai és az általuk létrehozott alapítvány máig azon fáradozik, hogy felkutassa a festő életművét. Az alapítvány online katalógusában külön szekciót alkotnak a lappangó alkotások. Katherine Field kurátor kiemelte: „Sok hamisítvány kering még most is. De az is előfordul, hogy valaki felkeres minket azzal, hogy van egy de László-festménye. Ezekről azonban többnyire kiderül, hogy valami nem stimmel: a dátum, vagy nem úgy használta a nevét abban az időben.” Már a művész életében is megérte László Fülöp-festményt hamisítani. „A kutatást nehezíti, hogy óriási életműről beszélünk.”, mondja Katherine Field. A Wenckheimer családról festett képe például teljesen váratlanul bukkant fel. A Wenckheimer család palotájának falán lógott, a II. világháború alatt eltűnt, majd az 1980-as években egy tévéfelvételen bukkant elő, mint másolat. Innen azonban már könnyen visszakövethető volt az eredeti, amelyet a Munkácsy Mihály Múzeumban őriznek.
„Tüneményesen ragyogó pályafutás ért véget László Fülöp halálával. A szegény kis fényképészsegéd, aki innen, Budapestről indult el, a világ egyik legkeresettebb és legünnepeltebb arcképfestőjévé küzdötte fel magát. Festményeiért úgy vetekedtek a világ urai, mint annak idején Tiziano műveiért.” - írta a Vasárnapi Ujság 1901-ben, bemutatva a festő műtermét és alkotásait. László Fülöpben, kápráztatóan nagy sikerei mellett is, megmaradt az őszinte jellem egyenessége, a jó rokon, jó barát és családjáért rajongó férfiszív melegsége. Mikor ifjúkori szerelmét: Lucy Guinnesst, az írországi sör-király lányát vette feleségül, élete végéig hűséges maradt hozzá.
A „Művészet” című lapban közölt újabb képmások közül kiválik „Earl of Wemyss” arisztokrata feje, egy remek Ibsenes karakterfej, mely László „villám-vázlatai” között a legszebbek egyike. Művészi kvalitásban muzeális értékű szép portré az, melyet sógornőjéről, Miss Elie Guiness-ről festett. És ha egyhamar nem is telepedett vissza közénk, újabb alkotásait évről évre elküldte hazai kiállításainkra. Ezzel is dokumentálta, hogy bár a sokkal magasabb angol kultúrában élt, szívében visszasírta még a magyarságát.