A szarvasmarha az emberiségnek az egyik legfontosabb háziállata, melynek tenyésztése a mai mezőgazdasági kultúránk alapja. Az emberiség történetében nagy jelentőségű esemény volt a marha háziállatul való megszerzése. Hahn megfogalmazása szerint ez akkor volt teljes, amikor az ember tejet ivott és az ökröket az eke elé fogta. Manapság a szarvasmarha a sertés mellett a legfontosabb hústermelő állat. Például a Poroszországban fogyasztott húsnak 31.54 százalékát a marhahús alkotja. A húsfogyasztás növekedése mellett 1880-tól 1905-ig Esslein tanár adatai szerint a szarvasmarhák vágósúlya 27 százalékkal növekedett. Természetes dolog, hogy a viszonyok e téren fokozatosan javultak.
A Szarvasmarha Elterjedése és Változatossága
A szarvasmarha már a történelem előtti időkben az egész ó-világban el volt terjedve, és csak magas északon hiányzott, ahol tartását a mezőgazdasági viszonyok lehetetlenné teszik. A széleskörű elterjedésnek megfelelően a szarvasmarhák testalkata igen sok irányú változást mutat. Az alig egy méter magas törpemarhák mellett másfél méternél magasabb marhaóriások is vannak. Ismeretesek azután óriásszarvú állatok, melyeknél a szarvhossz a két métert is meghaladja, viszont pedig vannak szarv nélküli állatok is. Egyik-másik fajtánál a fülek hossza növekedett, másoknál pedig a fej rövidült meg, sőt esetenként mopszfej alakulás állt elő, amelyeknél az alsó állkapocs megnyúlt és a metszőfogak ennek folytán szabadon előállnak, így például a niata marhánál. Még a négy tőgybimbó száma is megszaporodott egyik-másik bőven tejelő fajtánál, Hahn például egyik tehénnél nyolc tőgybimbót és azonkívül még fattyúbimbókat is észlelt.
A Szarvasmarhafajták Csoportosítása és Azonosítása
A szarvasmarhafajták csoportosítása rendkívül nagy nehézségeket okoz. Leíró jellegű megkülönböztetéseknél a származási hely szerint hegyi- és lapálymarhákról szólanak, de ennek a megkülönböztetésnek tudományos, szisztematikai jelentősége nincsen.
Rütimeyer Osztályozása a Koponya Alapján
A szarvasmarha fajták legrégibb beosztása Rütimeyertől származik, aki a koponyaalakulás alapján csoportosította a házimarhákat.
Bos Taurus primigenius fajtacsoport: Azokat a marhákat, amelyeknek a koponyaalakulása legközelebb áll az őstulokéhoz, Bos Taurus primigenius fajtacsoport néven szokás megkülönböztetni. Ezek koponyáját jellemzi, hogy körvonalai egyenesek, a szemgödrök ferdén, oldalt és előre irányulnak, a homlok sík, a fejél egyenes, az állkapocs felső szára ferdén irányul, a szarvak magasan tűzöttek.
Bos taurus brachyceros fajtacsoport (Hosszúhomlokú marhák): A primigenius fajtacsoporttal szemben a második, a Bos taurus brachyceros fajtacsoportot jellemzi, hogy a homlok az alacsonyan tűzött szarvak töve fölé emelkedik, a fejél búbos, a homlok pedig hosszú. Ez alapon Owen ezt a fajtacsoportot hosszúhomlokúnak (Bos taurus longifrons) nevezte el. A szemboltok között a homlok horpadt és kiszélesedő. Az arcorri rész elfinomodó és rövid. Az állkapocsnak fölhágó szára meredek. Rütimeyer a Bos taurus brachyceros, vagyis rövidszarvú tulok elnevezést azért választotta, mert a svájci cölöpépítményekben valóban rövidszarvú marhák maradványait lelték. Ez a név azonban helytelenül van megválasztva azért, mert e fajtacsoportba igen hosszúszarvú marhák is tartoznak. Ebből kifolyólag a régebbi, Owen által ajánlott elnevezést használjuk, mert a hosszúhomlok és a rövid arcorri rész minden esetben jellemzi a szóban forgó fajtacsoportot.
További Fajtaosztályozások
E két fajtacsoporthoz a svéd Nilsson még egy harmadikat állított fel:
- Bos taurus frontosus (Nagyhomlokú marhák): Ezeket a terjedelmes homlok jellemzi, amely széles és hosszú, a szarvak között kiemelkedő és a szemboltok között kiszélesedő. Az orr és arc csontjai rövidek, a szarvtövek kinntűzöttek. Legjellegzetesebb e fajtacsoportban a terjedelmes homlok és ennek alapján támaszkodva a svéd tőzegben talált koponyamaradványokra, nevezi Nilsson a szóban forgó fajtacsoportot Bos taurus frontosusnak, vagyis nagyhomlokúnak.
A házimarhák egy következő fajtacsoportját Wilckens állította fel:
- Bos taurus brachycephalus (Rövidfejű marhák): Az osztrák Alpesekben talált koponyaleletek alapján csoportosította. E fajtacsoportot jellemzi a feltűnő rövid arcorri rész, továbbá a szemboltok között erősen kiszélesedő homlok, és annak egyenetlenül domború volta.
A felsorolt négy fajtacsoporthoz legújabban Arenander még egy ötödik, a szarvatlan marhák fajtacsoportját fűzte hozzá:
- Bos taurus akeratos (Szarvatlan marhák): Ezeknél hiányoznak a szarvak.
Legújabban pedig Stegmann még egy hatodik, a felfelé irányuló nyárs-szarvú marhák fajtacsoportot állította fel:
- Bos taurus orthoceros (Nyárs-szarvú marhák): Amelyeknél a szarvalakulás volna a legjellemzőbb és legfontosabb fajtabélyeg.
Meg kell jegyezni, hogy a felsorolt fajtabélyegeken kívül az egyes fajtacsoportok között a fogazatban és az egyes csontokban még más anatómiai eltérés is van, de mi csak a legfontosabbakat és legkönnyebben felismerhetőket emeltük ki.
A Csoportosítás Nehézségei és Alternatív Megközelítések
A szarvasmarha-fajták csoportosítása főképpen az európai házimarhákra vonatkozik, míg ellenben a más világrészbeliek csoportosítása nehézségekbe ütközik. Már Nathusius 1875-ben felhívta a figyelmet arra, hogy egyazon, vagy rokonfajtákba tartozó szarvasmarhák koponyaalakulása nagymértékben eltérő lehet egymástól. És Middenforff, akinek az északorosz marhák közelebbi ismertetését köszönhetjük, nem tudta a fajtákat megnyugtató módon a Rütimeyer-Wilckens-féle fajtacsoport-sémába illeszteni. Még nagyobbak a nehézségek, ha az európai marhákon kívül más világrészbelieket, így különösen a zebut is e fajtacsoportokba akarjuk illeszteni.
E nehézségek miatt Duerst kétfajta csoportot állított föl a szarv hossza alapján:
- a hosszúszarvú (Bos taurus macroceros)
- és a rövidszarvú marhákat (Bos taurus brachyceros) különböztette meg.
Ez a beosztás sem valami szerencsés, mert a szarvak hossza a környezettől, vagyis az állat életfeltételeitől nagymértékben módosul. Wilckens a rövidszarvú, Hilzheimer pedig a frontosus marhákról, amelyeket az Alpesekből Magyarországra vittek, kimutatta, hogy az új hazában már néhány nemzedék múlva a magyar marhához hasonló állatokká formálódtak át. Ezenkívül még a dél-amerikai frankeiro marha is figyelmet érdemel, amelynél az európai őseivel szemben a szarvak hossza 1-2 méternyire megnőtt. Ez bizonyára olyan változat, amelyet a dél-amerikai rögre és klímára kell visszavezetni. Különös módon a szóban forgó változat feltűnően hasonlít az őstulokra.
Angus marhák Adonyban - Fajtaelőnyök és tartástechnológia
A Koponya Alakulásának Befolyásoló Tényezői
Duerst sorozatos elmés kísérleteket végzett arra vonatkozólag, hogy a koponya alakulását a szarvak fejlettsége és hossza mennyire befolyásolhatja. Hilzheimer véleménye szerint azonban a koponyának csak az a része alakul át, amelyet a szarvak megterhelnek, így például a fejél, míg ellenben a koponya egyébiránt nem változik meg jellegzetesen. A szarvatlan marháknál például a fejél félköralakú, a sarkok hiányoznak; ez az alakulás egyrészt abból ered, hogy a szarvtő helyén a homlokcsont ki- és hátrafelé terjed. E feltevést igazolja az a körülmény, hogy a fiatal korban mesterségesen szarvtalanított marhák fejéle hasonló formájúvá lesz, mint a szarvatlan marháké. Valószerű, hogy a rövidszarvú marhák búbos fejéle onnét származik, hogy a szarvak nem tudják a homlokot kellőképpen oldalt és felfelé irányítani. E szóban forgó és más változások azonban jellegzetes módon megmaradnak a koponyán. Így a mesterségesen szarvtalanított marháknál a koponya alakulását mindig meg lehet különböztetni az eredetileg szarvatlan marháétól, akár a primigenius, akár pedig a brachyceros marhát szarvtalanítjuk.
A Zebu Kérdése és Az Őstulok Szerepe
Az elmondottak alapján ezidőszerint az látszik legcélszerűbbnek, ha a szarvasmarha fajtákat az ismertetett fajtacsoportokba osztjuk, a zebut pedig ezektől függetlenül, külön tárgyaljuk. A zebu fejalakulása és színeződése a síki primigenius marhákéhoz áll legközelebb. Ehhez legalábbis az afrikai zebu a zsírpúp nélküli marhával különböző átmeneti formákkal át van hidalva. Nem valószínű ennek folytán, hogy a zebu a közönséges marhából, mint síki változat állt elő és a marján lévő zsírpúp, amelynek alapját csontok is képezik, táplálék fölhalmozódására szolgál. A zsírpúp fejlettsége az állat táplálkozásának fokával áll összefüggésben. Továbbá az egyes fajták szerint is módosul; ismeretes ugyanis egyik-másik fajta, amelyek zsírpúp nélküliek, a púposokkal szemben.
Ezekután az a kérdés, hogy a koponyaalakulás alapján megkülönböztetett és felsorolt hat fajtacsoport, amelyek közül Schoetensakk szerint öt már a kőkorszak alatt létezett, ugyanennyi vadtulokra vezethető-e vissza? A szarvatlan marhákra vonatkozólag ezt minden további nélkül ki lehet zárni. Minthogy vadon élő szarvatlan ősei már régen eltűntek, amikor az ember megjelent, továbbá, mert a többi háziállatok között is, így a kecskék, a juhok, a bivalyok és a jak között is előfordulnak szarvatlan változatok, arra kell következtetni, hogy a szarvatlan marha az emberi tenyészművészet produktuma volt. De még a visszamaradt négy fajtacsoport közül is kettő minden további nélkül a másik kettőre vezethető vissza. A nagyhomlokú tulkokat általában az őstulok olyan származékainak lehet tekinteni, amelyek a bőséges takarmányozás hatására álltak elő. E fokozatos fejlődést a svájci cölöpépítményekben követhetjük, amelyekben Rütimeyer egy átmeneti formát talált, amelyet Bos t. trochocerosnak nevezett el. Ezek szerint még két fajtacsoport, a brachyceros és a primigenius fajtacsoport marad vissza. Ezeknél viszont azt a különös körülményt lehet megállapítani, hogy Európában legelőször jelentkeznek, de viszont a vadtulokhoz a legkisebb hasonlatosságot mutatják.
Winge szerint a brachyceros marhák maradványait már a régi Kőkorszakkal határos legrégibb rétegekben fel lehet találni. Később elterjedtek egész Európában és különösen a cölöpépítményekben találhatók gyakran, amelyből Rütimeyer írta le őket legelőször Bos t. brachyceros néven. E sajátszerű, valamennyi vadtuloktól eltérő alakú marhák származása igen sok vitára adott alkalmat. Rütimeyer tagadja, hogy ezek az európai őstuloktól származtak volna, és azt hiszi, hogy ezek származását Európán kívül kell keresni. Keller K. a tőzegmarhát egyébiránt a zebuhoz hasonlóan a bantengtől származtatja, Adametz pedig Kelet-Európában létezett vad brachyceros marhára vezeti vissza.
Újabban Malsburg figyelemreméltó elméletet állított fel. E szerint az európai vadtuloknak a Jégkorszakban egy aprótestű változata létezett volna, amely ismét négy alformára hasadt. Ezek lennének a négy fajtacsoport ősei. Ez a feltevés azonban annyiban nem helytálló, mert az őstuloknak egy törpe formájú változatát ki lehet mutatni, de ez nem a brachyceros törpe forma, Bos urus minutus brachyceros, hanem egy szarvatlan törpetulok, Bos urus minutus akeratos. Ennek alapján az Adametz-féle elmélet nem helytálló, amely a rövidszarvú marhákat a vadon élő Bos brachyceros europeusra akarja visszavezetni. Az Adametz által talált koponya, amelyre ez az elmélet támaszkodik, egy brachyceros házimarhától származhatott, s ezzel ilyenformán nincsen igazolva - ez egyetlenegy koponyára való tekintettel -, hogy valaha vadon élő brachyceros marha létezett volna. A Keller-féle levezetést, amely szerint a brachyceros marhák a bantengtől származnának, sem lehet elfogadni. A nyakszirtcsontok alakulása alapján ugyanis a zebu hasonlatosságot mutat a taurinákhoz, de igen távol áll a bantengtől. Erre Duerst hívta fel először a figyelmet és Laurer is beható vizsgálatai alapján igazolja ezt a feltevést. Utóbbi az afrikai zebu koponyáját sajátszerű alakulásúnak észlelte, úgyhogy ezt önálló típusnak kell minősíteni, amelyet sohasem lehet a zebu és a brachyceros marha között álló átmeneti formának tekinteni. Azután Hilzheimer is rámutatott arra, hogy antropológiai alapon ez a feltevés nincsen alátámasztva, mert a régi időkben, amikor a brachyceros marha először jelentkezik a banteng elterjedési területén, ott már olyan magas kultúra volt, hogy a bantengnak háziállattá való megszerzése valószerűtlennek látszik. Egyébként a zebu púpja is zsírszövetből áll és csak a mar tájékára szorítkozik. A zebunál teljesen hiányzik a hátsó-indiai vadtulkokat és így a bantengot is jellemző az a zsírpúp, amelynek alapját a hátcsigolyák tövisnyúlványai alkotják. Azonkívül a zebunak, mint valamennyi szarvasmarhának, jól fejlett lebernyege van, míg ellenben a banteng lebernyege a torok tájékán megszakított. Mindezeket figyelembe véve az európai vadtulok marad egyedül, amelyet a szarvasmarha őséül lehet tekinteni és fel kell tételezni, hogy a külső befolyások és az ember tenyészhatása következtében keletkeztek a különböző szarvasmarha fajtacsoportok. Jóllehet Lauer is állást foglal e feltevés ellen, minthogy megállapította, hogy az eltérő táplálkozás a koponya formáját nem tudja számottevően megváltoztatni, mégis más taurina-vadtulok nem ismeretes, amely valaha nagyobb mértékben el volt terjedve, s így egyelőre azt a feltevést kell elfogadnunk, hogy az európai őstulok szerepelt valamennyi szarvasmarha őse gyanánt. Hozzá a primigenius marhák állnak legközelebb. Tőle származnak azonban a frontosus és a brachyceros marhák is, a fejnek megrövidült arcorri részével és a koponya átalakulása még feltűnőbb a rövidfejű marháknál. A szarvatlan marhák kedvezőtlen életfeltételek hatására keletkezhettek, így lehetséges, hogy a nagy meleg, vagy nagy hideg hatására valamennyi fajtából állottak elő.
A Stegmann-féle Bos t. orthoceros marhákat is a primigenius fajtacsoportból lehet levezetni. Ennek a levezetésnek nehézsége csak abban áll, hogy a hosszú homlokú tulkok, tehát egy levezetett forma, Európában előbb jelentkezett, mint a többi házimarhák. Winge szerint a rövidszarvú marhák a legősibb keletkezésűek. Ebből arra kell következtetni, hogy a szarvasmarhatenyésztés bölcsője eredetileg nem Európa volt. Gyakran észlelhető ténykörülmény, hogy az újonnan befogott vadtulkok az eredeti formától lényegesen eltérő utódokat nemzenek.
Az Őstulok (Bos primigenius Bojan.)
Az a fontosság, amelyet az őstuloknak (Bos primigenius Bojan.) tulajdonítunk, szükségessé teszi, hogy vele közelebbről foglalkozzunk, jóllehet az őstulok manapság teljesen kihalt. Az a tudat, hogy Európában két vadtulok létezett, a bölény és a vadtulok, az őstulok kihalása után fokozatosan feledésbe ment. Ezt a körülményt igazolja, hogy a XV. század írói a vadtulkot és a bölényt összecserélték egymással, jóllehet a vadtulok egyenes hátával és a testét egyenletesen fedő szőrözet folytán a bölénytől feltűnően különbözött, mert a bölénynél a test elülső része hosszú szőrökkel borított és a marja erősen kiemelkedő volt. Csak Cuvier mutatott a csontleletek vizsgálata alapján arra, hogy Európában két vadtulokfaj létezett. Később Nehringé a főérdem, hogy kétségtelenül kimutatta, hogy az őstulok nemcsak az ősemberrel együtt, hanem még a történelmi időben is létezett Európában. Az őstulok egyes helyeken még az újabb időkig is fenntartotta magát, jóllehet, nem eredeti vad formájában, hanem gondozott vadaskertekben éppúgy, mint a bölény Białowieżában. Ehhez tartozna a Rumpler apát által a XV. században említett vadtulok, amelyet már akkor is félvadnak tartottak. Biztosan meg lehet azonban állapítani ezt a tévedést a XVI. században felemlített vadtulkokról. Mazóviában, a kihaló félben lévő vadtulokról az utolsó évtizedekben pontos jegyzéket vezettek. Jarocki által közzétett iratokból kitűnik, hogy az utolsó őstuloktehén Mazóviában 1627-ben halt ki. Ez a legutolsó biztos évszám. Az írásos feljegyzéseken kívül az őstulokról képek is maradtak ránk. A legjellegzetesebbek az óasszír-babiloniai ábrázolások.
Állatok Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszere (ENAR)
A Tenyészet Információs Rendszer (TIR) a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. A 99/2002. (XI.5) FVM rendelet a szarvasmarha-fajok egyedeinek jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szabályozza a szarvasmarha, bivaly és bölény fajokhoz tartozó állatok (a továbbiakban együtt szarvasmarha) egyedi, hasznosítás módjától független jelölését és nyilvántartásba vételét.
Szarvasmarha ENAR Rendszer
A Szarvasmarhák Egységes Nyilvántartási Rendszerének (a továbbiakban Szarvasmarha ENAR) keretében történik a szarvasmarhák nyilvántartása. A rendelet 12. paragrafusa szerint az ENAR működtetésével, valamint az országos adatbázis létrehozásával, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a korábbi OMMI, illetve MgSzH jogutódja), mint tenyésztési hatóság látja el, ezen feladatok végrehajtásának hatósági ellenőrzését a megyei állategészségügyi hatóság végzi.
Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelet 13. cikk (2) bekezdés a) pontja szerint a marhahús címkén fel kell tüntetni - többek között - a "referenciaszámot vagy referenciakódot, amely biztosítja a kapcsolatot a hús és az állat vagy állatok között. Ez a szám lehet az állategyed azonosítószáma, amelyből a húst nyerték, vagy egy állatcsoportot jelölő azonosítószám".
- augusztusától kezdve új bizonylati rend került bevezetésre. Az új bizonylatok elérhetők a Nébih honlapján. A bevezetés ütemezéséről a Szarvasmarha ENAR útmutatóiban kaphat tájékoztatást. Legfontosabb változás, hogy az új (első jelölésre szolgáló), valamint a kiesett füljelzők pótlására szolgáló szarvasmarha ENAR füljelzők megrendelését a 2035-ös és 2036-os űrlapokon kell beküldeni. Ezeken az űrlapokon többféle füljelző gyártótól lehet füljelzőt és segédeszközt rendelni. Az a füljelző-gyártó forgalmazhat Magyarországon szarvasmarha ENAR füljelzőt és segédeszközt, akinek a füljelzője és segédeszköze a Nébih által végzett füljelző teszten megfelelt. Ezeknek a gyártóknak az engedélyezett füljelzőiről és segédeszközeiről a Nébih közleményt ad ki. A Hunzag Kft. például egy ilyen engedélyezett gyártó.
A rendelet 14. paragrafusának e) pontjának megfelelően a Nébih feladata a Szarvasmarha ENAR eljárással kapcsolatos útmutatók elkészítése. Ezen útmutatók nyomtatott példányai az ENAR ügyfélszolgálati irodákban elérhetőek, de letölthetőek pdf formátumban is. A bizonylat kitöltése elsősorban az állattartó érdeke.
Sertés ENAR Rendszer
A Sertések Egységes Nyilvántartási Rendszerének (a továbbiakban Sertés ENAR) keretében történik a sertések nyilvántartása. A sertések jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló 83/2015. (XII.16.) FM rendelet rendeli el a sertések szállítást megelőző ENAR füljelzővel történő jelölését, és a szállítólevél, mint a szállítás kísérő dokumentumának használatát. A Sertés ENAR rendelet engedélyezi jelölő kalapáccsal jelölt sertések önálló tenyészetből vágóhídra történő szállítását.
A 42/2017. (VIII. 17.) FM rendeletben foglaltak szerint 2017. augusztus 18-tól, a Sertés ENAR 83/2015. (XII. 16.) FM rendelet 5. § (4)2 a jelölőkalapács (1) bekezdés szerinti, önálló tenyészetben való használatát a Pest Megyei Kormányhivatal kérelemre engedélyezi. A jelölőkalapács használatára irányuló kérelmet az innen letölthető nyomtatványon a Pest Megyei Kormányhivatal Állategészségügyi Osztályhoz (1135 Budapest, Lehel utca 43-47.) kell benyújtani. Amennyiben a jelölő kalapáccsal végzett jelölés nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak, a tenyésztési hatóság az engedélyt visszavonja. Jelölő kalapáccsal jelölt sertéseket az új (2.1-es, vagy annál nagyobb verziószámú) Sertés Szállítólevéllel lehet szállítani.
A sertés ENAR adatszolgáltatása bizonylatok kitöltésével, és azok beküldésével valósul meg a Nébih, ENAR, 1537 Budapest, Pf. 397 címre. A rendszer üzemeltetésének segítésére központi ügyfélszolgálati iroda működik a Nébih-ben. 2012. október 8-tól számos, korábban csak tömbös formában létező sertés ENAR bizonylat elektronikus formában is elérhető, ill. letölthető a Bizonylatok/Útmutatók menüpont alatt. Az elektronikusan letölthető bizonylatok mellett a korábban beszerzett tömbös bizonylatok továbbra is használhatók, de új rendelést ezekre a bizonylatokra a fenti dátumtól már nem fogadnak. További változás, hogy a fenti időponttól a sertés szállítólevél tömbök - a többi állatfaji rendszerhez hasonlóan - a tenyészetekben szabadon felhasználhatóvá válnak, tehát nincsen szükség a továbbiakban a nyomtatvány átadási, illetve letiltási bizonylatok (2607, 2608) használatára.
A Nébih feladata a Sertés ENAR eljárással kapcsolatos útmutatók elkészítése. Az adatok jelentésére használt űrlapok kétféle formában készülnek, vagy több példányos nyomdai úton előállított, sorszámozott bizonylattömbökben, vagy egyedi lapok formájában. A bizonylattömbök (2611 Sertés szállítólevél, 2612 Sertés szállítólevél pótlap, 2613 Sertés szállítólevél gyűjtő lap) a Nébih, Állattenyésztési Igazgatóságától rendelhetők a 2694-es bizonylat kitöltésével, a bizonylatot a következő címre kell postázni: Nébih ENAR, 1537 Budapest Pf. 397. A 2964-es bizonylat letölthető a www.enar.hu weboldalról. Az egyedi bizonylat lapok, és azok kitöltési utasításai letölthetők és kinyomtathatók a lenti táblázat szerint a megfelelő bizonylat nevére történő kattintással, vagy hozzáférhetők az ENAR ügyfélszolgálati irodájában is, postacím: Nébih, ENAR 1537 Budapest, Pf.: 397, telefonszáma: 06-1-336-90-50. Ezek az űrlapok másolhatóak. A sertés ENAR rendszerben többféle füljelző gyártótól lehet füljelzőt és segédeszközt rendelni. Az a füljelző-gyártó forgalmazhat Magyarországon sertés ENAR füljelzőt és segédeszközt, akinek a füljelzője és segédeszköze a Nébih által végzett füljelző teszten megfelelt. Ezeknek a gyártóknak az engedélyezett füljelzőiről és segédeszközeiről a Nébih Nyilvántartási és Felügyeleti Díj Igazgatóság közleményt ad ki. A közlemény a megyei és központi ENAR ügyfélszolgálati irodákon is hozzáférhető, a továbbtartásra szánt és a vágósertések jelölésére használható füljelzők és segédeszközök listája letölthető itt. A Greenker 2005 Kft. szintén egy engedélyezett gyártó.
Juh/kecske ENAR Rendszer
A juhok és kecskék nyilvántartása a Juhok és Kecskék Egységes Nyilvántartási Rendszerének (a továbbiakban Juh/kecske ENAR) keretében történik. A 47/2005. (V. 23.) FVM rendeletet leváltó 182/2009. (XII. 30.) FVM rendelet, a juh és kecske fajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről, rendeli el a juhok és kecskék ENAR füljelzővel történő jelölését, és a szállítólevél, mint a szállítás kísérő dokumentumának használatát. A rendelet 26. paragráfus 1) bekezdése értelmében a rendelet 2010. január 1-én lép hatályba, azzal, hogy a 2010. január 1-je előtt született állatok jelölése esetén továbbra is a 47/2005. (V. 23.) FVM rendeletet kell alkalmazni.
A rendszer üzemeltetésének segítésére központi ügyfélszolgálati iroda működik. Az iroda postacíme: Nébih, ENAR 1537 Budapest, Pf.: 397, telefonszáma: 06-1-336-90-50. Az állatokat, mielőtt elhagyják a születéskori tenyészetüket, de legkésőbb 6 hónapos korig meg kell jelölni. Az állatok jelölésére kizárólag engedélyezett típusú jelölőeszközök használhatók. A Nébih az engedélyezett jelölőeszköz típusokat és azok gyártóinak listáját az Agrárminisztérium (AM) hivatalos lapjában, és a saját honlapján (portal.nebih.gov.hu) teszi közzé.
A füljelzők megrendelésére és az adatok jelentésére használt űrlapok kétféle formában készülnek vagy több példányos nyomdai úton előállított bizonylattömbökben, vagy egyedi lapok formájában. A bizonylattömbök hozzáférhetők a juh és kecske-tenyésztő szervezetnél: Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség (MJKSZ), 1134 Budapest, Lőportár u. 16. Az egyedi bizonylat lapok, és azok kitöltési utasításai letölthetők és kinyomtathatók a lenti táblázat szerint a megfelelő bizonylat nevére történő kattintással, vagy hozzáférhetők a fenti szervezeteken kívül a Nébih ügyfélszolgálati irodájában is, postacím: Nébih, ENAR 1537 Budapest, Pf.: 397, telefonszáma: 06-1-336-90-50.
Baromfi Információs Rendszer (BIR)
Az adatok gyűjtése a Baromfi Információs Rendszer létrehozásáról és működtetésének rendjéről szóló 120/2007. (X. 18.) FVM rendeletben megadott módon történik. A rendelet hatálya kiterjed a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X. 18.) FVM rendeletre. A rendszer üzemeltetésének segítésére központi ügyfélszolgálati iroda működik. Az iroda postacíme: Nébih, ENAR 1537 Budapest, Pf.: 397, telefonszáma: 06-1-336-90-50. Tájékoztatjuk, hogy a Baromfi Információs Rendszer (a továbbiakban BIR) adatközlő bizonylatait és hibaleveleit a következő címre kell küldenie: Nébih, BIR 1537 Budapest Pf. 397.
A rendelet 6 paragrafusa d) pontjának megfelelően a Nébih feladata a Baromfi Információs Rendszer eljárásaival kapcsolatos útmutatók elkészítése. A bejelentésekért felelős személyek feladatait részletesen leírják az alábbi útmutatók. Az adatok jelentésére használt űrlapok kétféle formában készülnek, vagy több példányos nyomdai úton előállított, sorszámozott bizonylattömbökben, vagy egyedi lapok formájában. A bizonylattömbök (2740 Baromfi Szállítólevél és 2743 Baromfi Szállítólevél pótlap) rendelhetők a 2964-es bizonylat kitöltésével és postázásával a következő címre: Nébih, BIR 1537 Budapest Pf. 397. Az egyedi bizonylat lapok, és azok kitöltési utasításai letölthetők és kinyomtathatók a lenti táblázat szerint a megfelelő bizonylat nevére történő kattintással, vagy hozzáférhetők a fenti szervezeten kívül a Nébih ügyfélszolgálati irodájában is, postacím: Nébih, ENAR 1537 Budapest, Pf.: 397, telefonszáma: 06-1-336-90-50.
Lóútlevél Iroda és Lófélék Azonosítása
A Lóútlevél Iroda 2025. december 23. napjától 2025. január 5. napjáig igazgatási szünetet tart. Sürgősségi kérelmeket december 15-ig áll módunkban fogadni. A tulajdon átírási igényeket, illetve egyéb kérelmeket kizárólag postai úton áll módunkban fogadni. A küldeményeket kérjük az alábbi címre szíveskedjenek postázni: Nébih Lóútlevél Iroda, 1536 Budapest, Pf. 397.
Magyarországon a lóútlevél kiállítást a jelenleg is hatályban lévő, Lófélék egyedeinek azonosításáról szóló 110/2013. (IV. 9.) Korm. rendelet szabályozza. Az Európai Unió tagállamaiban egységesen az Európai Bizottság (EU) 2021/963 végrehajtási rendelete (2021. június 10.) az irányadó. Ezek alapján minden lófélének (ló, szamár, zebra) rendelkeznie kell egyedi azonosítóval és az egyedet azonosító okmánnyal, az úgynevezett lóútlevéllel. A lóútlevél tartalmazza a ló azonosító adatait és az ehhez kapcsolódó egészségügyi bejegyzéseket, valamint a nyilvántartott tulajdonost. Törzskönyvezett lovak esetében tartalmazza a származási adatokat. A lótulajdonos változás bejelentés az új tulajdonos kötelezettsége.
A nyilvántartásnak a Európai Bizottság (EU) 2021/963 végrehajtási rendelete (2021. június 10.) előírásainak megfelelően, az eredeti lóútlevél és a lótulajdonos nyilvántartó betétlap eredeti példánya hiánytalanul kitöltve szükséges. A külföldi lovak hazai tulajdonos bejegyzéséhez minden esetben szükséges a ló és a tulajdonos magyarországi nyilvántartásba vétele. A jelenleg hatályos 2013/110-es (IV.9) Kormányrendelet értelmében minden lóféle számára kötelező a lóútlevél kiváltása. A lóútlevél kiváltáshoz 60 napnál nem régebbi lóazonosítás szükséges. Az azonosítást végző megyei lótenyésztési felügyelők listáját és elérhetőségét megtalálja a www.mlosz.hu weboldalon. Az Európai Bizottság (EU) 2021/963 végrehajtási rendelete (2021. június 10.) alapján egy lónak csak egy lóútlevele lehet. A lóútlevél kiváltáshoz 60 napnál nem régebbi lóazonosítás szükséges. Az azonosítást végző megyei lótenyésztési felügyelők listáját és elérhetőségét megtalálja az www.mlosz.hu honlapon. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a táblázatban szereplő árak a Nébih Lóútlevél Iroda díjtételei. A lovak azonosítási díját nem tartalmazza. Ezzel kapcsolatosan, az azonosítást végző személy (pl. állatorvos) a saját díjszabása szerint jár el.