A szarvasmarha háziasítása mintegy 8-9000 éve kezdődött, és a mezőgazdaság egyik leghasznosabb állatává vált. A szarvasmarha őse az őstulok volt. A fajta gazdasági jelentősége szinte felmérhetetlen: a tej, a tejtermékek és a hús nélkülözhetetlen emberi táplálékok, bőréből ipari és ruházati cikkek készülnek, tülkéből dísztárgyakat, csontjából enyvet és csontlisztet, faggyújából pedig szappant és kenőanyagot állítanak elő. A Hortobágyi és Kiskunsági Nemzeti Park nevezetességei közé tartozik a magyar szürke szarvasmarha, amely egy ősi fajta, jól bírja az időjárás viszontagságait, és húsa kiváló minősége miatt manapság újra felértékelődik.
A szarvasmarha anatómiája és az emésztési folyamat
A szarvasmarha nagytestű állat, testét sima szőrzet fedi. Feje nagy, homlokán szarv található, amely a homlokcsont nyúlványa, rajta elszarusodott bőrrel, a tülökkel. Törzse hengeres, erős, vaskos lábai négy ujjban végződnek, melyeket pata véd, így páros ujjú patás állatnak tekintjük. Fogazata alsó metszőfogakból, valamint alsó és felső zápfogakból áll. Mivel hiányos fogazatával nem tudja tökéletesen összerágni a növényi táplálékot, a folyamat speciális gyomorrendszert igényel.
Az állatnak négy gyomra van: egy igazi gyomor (oltógyomor), ahol az emésztés végbemegy, és három előgyomor, ahol a táplálék előemésztése történik. Legelöl helyezkedik el a kétszáz liter űrtartalmú bendő, ahol megkezdődik a szálas takarmány előemésztése. A tehén nem képes önmagában megemészteni a cellulózt, ám a bendőben élő baktériumok, gombák és egysejtűek lebontják azt, és állati fehérjékké alakítják át. A második előgyomor a recésgyomor, amely kisebb méretű, és itt folytatódik a masszává átalakult takarmány feldolgozása. Innen kerül a táplálék a százrétű gyomorba, amelynek középső része lapocskákkal teli, mintha egy nyitott könyv lapjai lennének, és itt a táplálék tovább őrlődik.
A kérődzés folyamata során a tehén a legeléskor durván megrágott, majd lenyelt füvet a bendőből visszaböfögi, ismét alaposan megrágja, nyállal összekeveri, majd újra lenyeli. A másodszor megrágott, pépessé vált táplálék a nyelőcsövön át jut a százrétű, majd az oltógyomorba.
Az előgyomrok atóniája és annak tünetei
Az előgyomrok normális körülmények között ritmusosan összehúzódnak, biztosítva a takarmány továbbjutását. Normál állapotban a bendő két perc alatt ötször-hatszor húzódik össze. Ha az összehúzódások száma egy-háromra csökken, hipotóniáról beszélünk, míg az atónia a bendőmozgás teljes leállását jelenti. Atónia esetén az állat egyáltalán nem eszik, nem kérődzik, bágyadt, hasmenés is felléphet, és a bendő kissé felfújódik. A betegség hátterében a nem megfelelő minőségű takarmány, penészes széna, kóró vagy pocsolyás víz fogyasztása állhat, de más kórok másodlagos tünete is lehet.
Hogyan befolyásolja a robotfejés a takarmányozást?
Ilyenkor az előgyomorban nem emésztés, hanem rothadás folyik, gázok képződnek, melyek feszítik a bendőt, de az állat nem böfög, így a gázok nem tudnak távozni. A százrétű gyomor elzáródása is kiválthat hasonló tüneteket, különösen, ha az állatot túletetik száraz takarmánnyal vagy takarmánykeverékkel. Ekkor a tehén nem ürít székletet, mert az emésztődő táplálék nem tud áthaladni a százrétű gyomron. Ha a beteg szarvasmarha nyög, lefekszik és nem bír felállni, az állat állapota válságosra fordulhat.
Gyógyítási és megelőzési stratégiák
A kezelés első lépése a bendőműködés újraindítása lehet. Szijus Attila técsői állatorvos szerint egyszerű hipotónia vagy atónia esetén egy-másfél liter vízben feloldott száz gramm élesztő, két deci szóda és kétszáz gramm cukor keveréke segíthet, amelyet napi két-három alkalommal kell az állatba juttatni. Emellett alkalmazható a csömörica nevű gyógynövény kivonata, melyhez 15-20 ml tejsavat adva ugyancsak naponta többször adagolhatunk.
Amennyiben a százrétű gyomor elzáródása áll fenn, hashajtók, keserűsó vagy ricinus adagolása válhat szükségessé, illetve - amennyiben az állat nem ellős - Prozelin injekció alkalmazása is szóba jöhet. Amennyiben a kezelés nem vezet eredményre, a kényszervágás válhat elkerülhetetlenné. A megelőzés alapja a jó minőségű takarmányozás: kerülni kell a rothadt, félrothadt, jeges vagy penészes takarmányt, és ügyelni kell a mennyiségi korlátokra. Tünetek észlelésekor minden esetben azonnal állatorvoshoz kell fordulni.
Parazitológiai kockázatok a bendőben
A szarvasmarha-állományok egészségét nemcsak a takarmányozási hibák, hanem a belső élősködők is veszélyeztetik. A vizsgálatok során felszíndúsítással és Benedek-féle ülepítéses dúsítással mutattak ki különböző férgeket. A bendőmétellyel való fertőzöttség különösen gyakori, és a kutatások alátámasztják, hogy a bendőmételyek okozta parazitózis egyre nagyobb mértéket ölt, mivel a nedves legelők kiváló feltételeket teremtenek a köztigazda csigafajok elszaporodásához, ami akár klinikai megbetegedésekhez is vezethet. A Nematodirus-fajok és más endoparaziták jelenléte a hazai és a szürkemarha-állományokban is igazolt, ami rávilágít az állategészségügyi szűrések fontosságára a legeltetéses állattartásban.