A mezőgazdaság és az állattenyésztés előtt egyre több lehetőség kínálkozik a hatékonyságnövelés érdekében. Ennek kulcsfontosságú eleme a megfelelő törzsállomány kialakítása, különösen a marhatenyésztésben, ahol a nőivarú alappopuláció létrehozása alapvető fontosságú. A modern állattartás elképzelhetetlen tenyészértékbecslés nélkül, ami alapvetően befolyásolja a jövőbeni állomány genetikai minőségét és termelési potenciálját.
Az Agrárium Jövője és az Oktatás Szerepe
A hatékonyságnövelés érdekében nem csupán a gazdálkodókat kell megszólítani, hanem az ágazat oktatásában résztvevőket is, akik kiemelt szerepet töltenek be az agrárium jövőjének formálásában. Az egyetemek és a szakmai szervezetek az ezredforduló óta követik az értékmérők genetikai trendjének változását, figyelik az örökölhetőségi értékeket, valamint korrelációt állapítanak meg a hazai húsmarha-populáció tekintetében. Ez a folyamatos kutatómunka adja az alapot a sikeres tenyésztési stratégiákhoz.
Tenyészértékbecslés és Párosítási Tervek
A párosítási tervek felállítása roppant fontos része ennek a munkának, különösen az induló anyaállomány kialakításakor. Ennek jelentőségével minden tenyésztő szembesül, különösen abban az esetben, amikor nőivarú alappopulációt hoz létre. A vázfejlettség és az izmoltság közepesen, illetve jól örökíthető tulajdonság a marhák esetében, míg a szaporasági tulajdonságok, mint a könnyűellés és a tejtermelés, örökölhetősége kifejezetten alacsony. Ezért is kulcsfontosságú a körültekintő tervezés.
A Tenyészbikák Jelentősége
Mindenképpen érdemes figyelmet fordítani a tenyészbikák teljesítményvizsgálati lapjára; ne vásároljunk olyan állatot, ami nem rendelkezik ilyen dokumentációval! A központi lajstromszám nélküli, minősítetlen bikák sok nemkívánatos tulajdonságot örökíthetnek az állományban, amelyek korrigálása cseppet sem könnyű feladat. Ebben az esetben is elmondható - mint általában -, hogy a problémákat könnyebb és egyszerűbb megelőzni, mint orvosolni. A gondos szelekcióval elkerülhetők a későbbi bonyodalmak.
A Magyar Szarvasmarha Állomány Dinamikája
A hazai szarvasmarha állomány az elmúlt 5 évben 15%-kal emelkedett, ami elsősorban a húshasznú állomány felfutásának köszönhető. Míg a tejhasznú tehénállomány évek óta stagnál, addig a húshasznú tehenek száma 5 év alatt 60%-kal emelkedett. A 2018. december 1-jén 885 ezer volt, 2020. december 1-re 933 ezerre növekedett. Ennek legnagyobb része tejhasznú, kisebb része húsmarha.
A Szarvasmarha: Egy Kérődző Óriás
A szarvasmarha (Bos taurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Tápláléka főként füvekből és más lágyszárúakból áll. Az ilyenfajta növényi táplálék nehezen emészthető, a benne rejlő tápanyagokhoz csak alapos feldolgozás, aprítás után lehet hozzájutni.
Kérődzés és Emésztés
A szarvasmarha a frissen letépett növényt szinte rágás nélkül nyeli le, így viszonylag rövid idő alatt sok táplálékot képes összegyűjteni. A lenyelt táplálék több üregből álló összetett gyomra első részébe, a bendőbe kerül. Innen a recés gyomorba jut, ahol kisebb gombócokká formálódik. Miután elegendő mennyiségű táplálékot halmozott fel gyomrában, az állat lefekszik egy csendes, nyugodt helyre, és kérődzni kezd. Kérődzéskor a gombóccá formált táplálékot visszaböffenti a szájába, nyállal keveri és most már alaposan megrágja. A felaprított táplálék nyelés után a százrétű gyomorba, majd az oltógyomor üregébe, onnan pedig a vékonybélbe jut.
Tejtermelés és Táplálkozási Igények
Egy tehén 6000 kg tejet termel a laktáció során, azaz 305 nap alatt, ezzel mintegy 740 kg szárazanyagot ürít ki szervezetéből. Még inkább szembetűnő, hogy a nagy tejtermelés mekkora terhelést jelent a tehén számára. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a laktáció első időszakában levő, napi 30-35 kg tejet termelő tehén 3,7-4,3 kg szárazanyagot ad le naponta a tejjel, érthetővé válik a táplálkozás jelentősége.
A tejtermelés növelése tejelő teheneknél
Takarmányozási Rendszerek a Szarvasmarhatartásban
Kétféle takarmányozási rendszer létezik. Az egyik a monodiétás rendszer, amelyet leginkább a nagyüzemi állattartásban alkalmaznak, lényege pedig, hogy mind a téli, mind a nyári időszakban ugyanazokból a takarmánynövényekből tevődik össze az állatok napi fejadagja. Térségünkben azonban leginkább a másik takarmányozási rendszert alkalmazzák, ez pedig a szezonális takarmányozás, azaz megkülönböztetjük a nyári és a téli takarmányozást.
Abraktakarmány és Kiegészítők
Tejtermelő tehenek esetében szükséges abraktakarmányt biztosítani az állatnak a tej minőségének és hozamának növelése érdekében. Egy liter tej előállításához hozzávetőlegesen 350-500 gramm abraktakarmányra van szükség, így 30 liter tejhez a napi abrakszükséglet 10-12 kilogramm is lehet. A különböző emésztési rendellenességek megelőzése érdekében ajánlatos a premixek, takarmány-kiegészítők használata, ezeket 2 százalékos arányban lehet bevinni a napi fejadagba, ugyanakkor a takarmánysó sem hiányozhat a napi fejadagból, ezt 1 százalékos arányban ajánlatos adagolni.
Zöldtakarmányok és Legelők
A jó minőségű „zöldtakarmányok” akár legelő, akár kaszált zöldtakarmányok formájában ugyancsak kiváló tömegtakarmányok a tehenek számára. A nagy teljesítményű állományok, és főleg a laktáció csúcspontján lévő tehenek részére csak a közeli és jó minőségű legelők kerülhetnek szóba. A legelő és a kaszált zöldtakarmányok a legtöbbször nem fedezik a tehenek nyersrost szükségletét.
Takarmány tartósítás: Silózás és Szenázs
A silózás célja a tartósításra szánt takarmánynövények magas szintű konzerválása, a benne lévő tápanyagok és vitaminok minél nagyobb arányú megőrzése. Tárolás előtt a növények szecskázása, felaprítása szükséges, amelyet a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni.
Az Erjedési Folyamat Lényege
Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre. A megfelelő erjesztő baktériumok közül egyesek csak 3,0 pH-n, mások már 4,5 pH-n befejezik működésüket. Számos baktériumfaj tartozik ebbe a csoportba, a legjelentősebb a Lactobacillus plantarum.
Teljesnövény-szilázs és Szenázs
A teljesnövény-szilázs kukoricából, gabonafélékből, hüvelyesekből, keverék-zöldtakarmányokból aprítás után erjesztéssel készül, a teljes növényt tartalmazza (szem, szár, levelek). A szenázs legfőbb alkotói a szénhidrátokban (cukrokban) szegény növények, a pillangósok. Ezeket kaszálás (virágzás kezdetén) után fonnyasztjuk, csak ezután silózzuk be (mely részben a széna, részben a siló tulajdonságait őrzi. Innen a név is: széna + szilázs = szenázs). A silózás ne tartson tovább tárolóként 3-4 napnál, gyepek szilázs-készítésekor pedig 4-5 napnál. A silóteret földes vagy szalmabálás fóliatakarással légmentesen zárjuk, 40-50 nap alatt tápanyagokban gazdag, jóízű, jó minőségű, jól tárolható tartósított takarmányt nyerünk. A jó minőségű gyep-szilázs sárgászöld színű, savanykás szagú, csípős ízű. A sötétzöld, netán fekete szín, a dohos szag, a nyálkás állag rossz minőségre utal.
Állattenyésztési Irányok és Fajták
A tenyésztési és a termelési adatok gyűjtése, ellenőrzése kulcsfontosságú. Küllemi bírálat során megítélik az állat fajtajellegét (mennyire viseli magán fajtája jellemző jegyeit) és testrészeinek arányait, a hasznosítási típus figyelembevételével. Például a 933 ezres (2021) magyarországi szarvasmarha állomány túlnyomó többségét jelentő, legjobban tejelő Holstein-fríz küllemi bírálatánál 100 pont érhető el: >90 kiváló; 85 - 89 nagyon jó; 80 - 84 igen jó; 75 - 79 jó; 65 - 74 elfogadható, 50 - 64 gyenge. A Holstein-fríz a Jersey mellett a legjobb tejelő fajta, 305 napos laktációja alatt akár 10 ezer kg tejet is képes termelni.
Fajtatiszta Tenyésztés és Keresztezés
A fajtatiszta tenyésztés azonos fajtába tartozó egyedek párosítását jelenti. Céljai: fajtajelleg megőrzése, keresztezési partnerek előállítása, jobb árutermelési eredmények elérése. Ha a párosítás során a hím- és nőivarú egyedeket hosszabb időn át egy adott állományból válogatjuk, akkor beltenyésztést végzünk. Rokontenyésztésről pedig akkor beszélünk, ha közelebbi rokonokat párosítunk egymással. A rokon-tenyésztett egyedek sokszor kisebb vitalitásúak. A vérvonaltenyésztés egy-egy kiemelkedő képességű állattól származó, azzal többé-kevésbé rokonságban lévő állomány egyedeit jelenti. Azt a tenyésztési eljárást, amikor új tulajdonság-kombinációk elérése érdekében a tenyésztésre kijelölt szülőket nem ugyanabból a fajtából választjuk ki, keresztezésnek nevezzük. Ha a szülők eltérő fajúak, akkor fejkeresztezésről beszélünk. A keresztezés előnyei: nő az utódok életképessége, javul az ellenálló képesség, növekedik a szaporaság, egyöntetűbb lesz az állomány. A heterózis hatás a keresztezésből származó előnyök összessége.
Tartási Rendszerek a Szarvasmarhatartásban
Az elhelyezéssel szembeni igény állatfajonként, fajtánként, ivar és kor szerint, illetve hasznosítási iránytól függően is változik. A gazdasági haszonállatoknál a tartást, takarmányozást meghatározó cél az állat valamely adottságának kihasználására irányul. Szarvasmarháknál létezik zárt tartási rendszer, ahol az istálló minden oldalról zárt. Hazánkban ez ritka, nálunk csak az ellető istálló és a fejőház szokott zárt lenni. Van még nyitott tartás: amikor az istálló egy vagy több fala hiányzik. Előnye: olcsóbb az építés és üzemeltetés.
Egészségügyi Megfontolások és Dokumentáció
Előzzük meg a betegségek kialakulását! Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, nem károsíthatja a környezetet. Az állattartó - jogszabályban meghatározott esetekben - a sertés, juh és a kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet vagy annak megfelelő okiratot váltani és kezeltetni.
Védett Őshonos és Veszélyeztetett Fajták
A védett őshonos mezőgazdasági állatfajták azok, amelyeket Magyarország természetföldrajzi környezetében, történelmi múltra visszatekintően tenyésztenek, ezáltal a nemzeti örökség, a mezőgazdasági génbank, valamint a természet- és tájvédelem részévé váltak. Védett őshonos mezőgazdasági állatfajta például a magyar szürke szarvasmarha, a lipicai, a szőke mangalica és a kendermagos magyar tyúk.
A Génállomány Megőrzése
A veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták olyan magas genetikai értéket képviselő, nem őshonos állatfajták, amelyek kiszorultak a termelésből, ezért a génállományuk megőrzése érdekében szükségessé vált védelmük. A támogatás célja az alacsony létszámmal rendelkező védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták nőivarú (baromfifélék esetén vegyes ivarú) állományának - a fajták eredeti tartási-, takarmányozási körülményeihez hasonló - in situ feltételek közötti, tenyésztésben történő életképes populációjának fenntartása. Szakértőink feladata az állatállomány, valamint a dokumentációk ellenőrzése. Az állatállomány helyszíni ellenőrzése során a tenyészetben található és a támogatási kérelemben szereplő állatokat egyedenként megvizsgálják.
Más Állatállományok Helyzete Magyarországon
A sertésállomány hosszú évek óta 3 millió darab körül ingadozik, a 2019. évi mélypont után - amikor is az állomány alig 2,6 millió darabra csökkent - tavaly volt ugyan némi pozitív irányú elmozdulás, de a PRRS mentesítés 2021-ben is kihívást jelent. Spanyolországban az elmúlt 5 évben 15%-kal növekedett a sertésállomány, csak tavaly 4%-ot meghaladó mértékű emelkedés következett be. Ebben szerepet játszik az is, hogy 2020-ban a spanyol sertés iránti kereslet jelentősen élénkült, a Kínába kivitt sertések mennyisége közel megháromszorozódott 2019-hez képest. Folytatódott a hazai juhállomány évek óta tartó csökkenése, ami 2020 decemberében már 1 millió darab alá esett. A hazai baromfiállományt eltérő mértékben érintette a 2020-as év kihívásai.
A Sertéstenyésztés Múltja és Jelene
A házisertés, sertés vagy disznó (Sus scrofa domestica) a disznófélék családjába tartozó vaddisznó (Sus scrofa) háziasított formája. Eurázsiából származik, kb. 10 ezer éve háziasították. A disznó mindenevő, tehát növényeket és állatokat egyaránt fogyaszt. Természetközeli élőhelyen tartva táplálékának egy jelentős részét a talajból túrja ki, így fogyaszt például rovarlárvákat, férgeket, gumókat és gombákat is. A sertés igen gyorsan fejlődő, szapora állat, mely könnyen tenyészthető. 6-7 hónap alatt felnevelhető, vágósúlyra hízlalható. Húsa Magyarországon közkedvelt és nagyon széles körben fogyasztott. A hagyományos külterjes tartásmód ma már megszűnt hazánkban. Ez a legeltető állattartás egy sajátos típusa volt, mikor a kondás (vagy kanász, csürhés) a disznók csoportját, a kondát (vagy csürhét) őrizte és terelte reggeltől estig. A mai sertésállományok már nagyrészt zárt térben élnek, intenzíven tenyésztik őket iparszerű körülmények között.
Sertések Szaporodása és Takarmányozása
A sertések ivarzását búgásnak hívják. A koca, 8-18 hónapos kora között válik termékennyé, ekkortól 21 naponta ivarzik. A kan 8-10 hónapos korában válik ivaréretté. A sertés együregű gyomrú állat. Tápcsatornája a testméretéhez viszonyítva rövid, gyorsan áthaladnak a takarmányok rajta. Ezért elsősorban koncentrált abraktakarmányokat fogyasztanak. A teljes takarmánykeverékek döntően energia- és fehérjehordozó magvakból, korpából állnak.
Sertéshizlalás és Húskészítmények
A sertéshizlalást sok országban 40 kg-os testtömeg elérésekor kezdik el. A megelőző 20-40 kg közötti fázist előhizlalásnak, illetve malac utónevelésnek nevezik. Magyarországon leggyakrabban egyfázisú hizlalást folytatnak. Hízlalás: A nagy fehérjetartalmú és nagy biológiai értékű fehérjéket tartalmazó takarmánykeverék etetésére van szükség. A takarmánykeverékben jelentős mennyiségű kukorica mellett mindig szerepel árpa és extrahált szójadara. A takarmány rosttartalmát döntően a búzakorpa adja, amely rendszerint minden sertés takarmánykeverékben megtalálható. Kereskedelmi értéke szerint a húst I. II. III. osztályba sorolják az izomszövet, a kötőszövet, a csontszövet és a zsírszövet aránya alapján, illetve érzékszervi tulajdonságuk alapján. Eszerint a tiszta izomszövetből álló, csont, bőr és zsír nélküli húsrészek a legértékesebbek. Érzékszervi tulajdonságukat a hús színe, állománya, szaga, íze, vágásfelülete határozza meg. A friss hús színe pirosas-rózsaszín a vastartalmú mioglobintól, illetve fehér a zsírszöveti részeknél. A hús zsírral való átszőttségét márványozottságnak nevezzük. Szaga édeskés, később savanykás, a hím állatoké jellegzetes „ivarszagú”. Íze jellegzetes, fajtára jellemző. pH-értéke = 5,5-5,8. A sertéshús összetétele: víztartalma kortól, tápláltságtól függően változó, 50-70% vitaminok közül főleg a B-vitaminokat, a máj az A-vitaminokat tartalmazza. Ásványi anyagai a vas, nátrium, kálium, kalcium, magnézium. Fehérjetartalma teljes értékű, kb. 20%, viszont igen sok zsiradékot, benne sok koleszterint tartalmaz. Állománya közepesen emészthető, kevés ízanyagot tartalmaz, ízesítésre szorul. Belsőségei ízletes, értékes élelmiszerek.
A Baromfiállomány és a Tyúkfajták
Őse a bankiva tyúk. A polifiletikus eredet szerint a bankiva tyúkon kívül a szürke dzsungeltyúk (Gallus sonneratii), a ceyloni dzsungeltyúk (Gallus lafayetti) és a jávai, vagy villásfarkú tyúk (Gallus varius) is szerepet játszott a jelenleg tenyésztett tyúkfajtáink kialakulásában.
A tejtermelés növelése tejelő teheneknél
Háziasítás és Fajtacsoportok
A háziasítás i.e. a 3. évezredben kezdődött az Indus mentén. Manapság 200-nál több tyúkfajtát tartunk, amelyek nagyon sokfélék, nagyon változatosak. Több szempont alapján csoportosíthatjuk őket: kitenyésztettség mértéke szerint (parlagi és nemesített fajták), elterjedés alapján (ázsiai és földközi tengeri), tenyésztési hely alapján (magyar, külföldi), küllemi bélyegek alapján (pl. szín, taréjforma). A kettőshasznosításúak jellemzői: tojó- és hústípus között vannak, fiatal korban hús-, kifejlett korban tojó hasznosításúak, többhasznúak, kevésbé igényesek, a hibridek megjelenéséig uralkodó fajták voltak. Kevésbé intenzív viszonyok között tartják őket. A viador típusú fajták jellemzői: bátor, támadó természet, szilárd szervezet, erőteljes, vastag csontalap, hatalmas, széles, jól fejlett mell, vastag izmolt comb, jól fejlett szétálló láb, testhez simuló tollazat, hátrafelé keskenyedő törzs. A jó húsformák és gyors növekedés miatt egyes fajtákat (pl. A dísztyúkok jellemzése: különleges alak, nagyság, tollazat, taréjforma miatt kedvtelésből tartják. Gazdasági jelentőségük nincs.
tags: #marha #torzsallomany #kialakitasa