Lothar Matthäus, a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitánya vereséggel mutatkozott be hazai közönség előtt, a Wales elleni mérkőzésen. A Puskás Ferenc-stadionban rendezett találkozón a nemzeti csapat, hiába szerzett vezetést, végül 2-1-es vereséget szenvedett a legjobbjait nélkülöző brit gárdától. Ez a mérkőzés különösen jelentős volt, hiszen Matthäus első fellépését jelentette a magyar kispadon, és egyben rávilágított a csapat akkori gyengeségeire és erősségeire.
Eredmény és fontos adatok
A mérkőzés 1-2-es (1-1) eredménnyel zárult Wales javára. A találkozót 5000 néző előtt rendezték a Puskás Ferenc-stadionban, Florian Meyer (német) bíró vezetésével.
Gólszerzők: Kenesei (18. perc), illetve Koumas (20. perc), Earnshaw (82. perc).
Sárga lapok: Lisztes (34. perc), Torghelle (42. perc), Pető Z. (85. perc), Bodnár (92. perc) a magyar oldalon, míg a walesi csapatból Thatcher (33. perc), Vaughan (56. perc), Savage (85. perc) kapott figyelmeztetést.
A csapatösszeállítások és a taktikai elképzelések
A magyar válogatott a következő összeállításban lépett pályára: Babos - Komlósi (Dvéri, 89.), Stark, Pető Z. - Bodnár, Molnár B. (Böjte, 80.), Lisztes (Tóth B., 52.), Lőw (Bodor, 89.) - Gera - Kenesei (Szabics, a szünetben), Torghelle (Sebők J., 70.).
A walesi csapat felállása: Jones (Coyne, a szünetben) - Gabbidon, Thatcher (Edwards, 54.), Page, Vaughan (Roberts, 66.) - Koumas, Savage, Melville, Robinson (Fletcher, 90.) - Earnshaw, Taylor.
Lothar Matthäus az utolsó pillanatig titkolózott a kezdőcsapattal kapcsolatban. Meglepetésre Szabics helyett Keneseinek szavazott bizalmat a kezdőcsapatban, ami már eleve felvetette a kérdést, hogyan is próbálja majd a német szakember kihasználni a rendelkezésére álló keretet. Az első tíz percben egyértelműen látszott a magyar taktika: a robosztusabb védők mellett a két csatár, Torghelle és Kenesei gyorsaságát próbálta kihasználni az együttes. Azonban a pontatlan passzok miatt az ígéretes lehetőségek csak lehetőségek maradtak.
Fehér Miklósra való megemlékezés
A mérkőzés előtt, hetvenöt perccel a kezdő sípszó előtt, a magyar labdarúgó-válogatott tagjai - Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal együtt - a január 25-én elhunyt Fehér Miklósra emlékeztek a Puskás Ferenc-stadionban, az MLSZ-emlékműnél. A találkozó természetesen egyperces gyászszünettel kezdődött, tisztelegve a tragikusan fiatalon elhunyt labdarúgó emléke előtt. Ez a momentum érzelmileg is meghatározta a mérkőzés hangulatát.
Az első félidő eseményei
A mérkőzés elején a magyar csapat próbálta magához ragadni a kezdeményezést. A 4. percben Pető indítását követően Torghelle a labdát kiválóan fedezve került helyzetbe, de Page szorításában Jones kezeibe gurított. Négy perccel később Gera a tizenhatos bal csücskétől szánta el magát lövésre, Jones ezúttal szögletre mentett. Főleg a bal oldalon Lőw és Gera volt elemében, és dicséretre méltó volt Matthäus által beígért szellemes támadójáték. A 13. percben Kenesei 25 méteres szabadrúgása veszélyesen csapódott a walesi kapu felé, de centikkel a léc felett hagyta el a játékteret.
A 18. percben Lisztes tört be a büntetőterületen belülre, ahol Gabbidon buktatta. A jogos büntetőt Kenesei a jobb alsó sarokba bombázta, megszerezve a vezetést (1-0). Ez a gól rövid időre reményt adott a hazai közönségnek és a csapatnak is.
Azonban örömük nem tartott sokáig. Két perc sem telt el, máris egyenlített a walesi csapat: Koumas 22 méteres szabadrúgása a bal kapufa belső éléről csapódott a hálóba (1-1). Ez a gyors válasz rávilágított a magyar védelem sebezhetőségére és a koncentráció hiányára. A 26. percben Thatcher próbálkozott, ám ő nem tudott túljárni Babos eszén.
A félidő közepére kiegyenlítődött a játék. A britek szabálytalanságokkal tördelték a játékot - Gera többet ült a földön, mint amennyit állt -, a magyarok pedig kicsit belefáradva az első 20 percben diktált tempóba, megelégedtek az 1-1-es félidei döntetlennel.
1000 – ÁLLAMALAPÍTÁS | Történelmi pillanatok
A második félidő és a sorsdöntő pillanatok
A második játékrészre Kenesei helyett Szabics érkezett, de Lisztes is mindössze hat percig szagolhatott bele a játékba, őt Tóth Balázs váltotta. A játék mintha az öltözőben maradt volna, a pályán labdarúgás címszó alatt szabadrúgás-verseny alakult ki. Negyedóra alatt egyedül az érdemelt említést, hogy Gera megpróbálkozott egy lövéssel, ám estében "eltörte" a labdát. Ez a szakasz a mérkőzés legkevésbé látványos periódusa volt, ahol a pontatlan játék és a sűrű szabálytalanságok domináltak.
A 69. percig kellett várni arra, hogy végre láthassunk is valami szépet: Torghelle visszapasszát Gera futtából, kapásból bombázta a kapu fölé. Ez egy pillanatra felélénkítette a játékot és a közönséget. A 79. percben Lőw hős lehetett volna, lövését a cserekapus Coyne védte. Két perccel később aztán Lőw kapitális bakiját követően Earnshaw gyalogolhatott a kapuig, és egy csel után Babos mellett megszerezte a vezetést (1-2). Ez a gól döntőnek bizonyult, és rávilágított a magyar védelem egyéni hibáira.
A 88. percben Gera pazar mozdulattal, a levegőben úszva kínálta meg Coyne-t, ám a kapus a 16 méteres lövést bravúrral mentette szögletre. Ez volt az utolsó komoly magyar próbálkozás, de sajnos nem járt sikerrel.
A mérkőzés utóélete és Matthäus értékelése
Összességében a helyzeteit jobban kihasználó, rutinosabb walesi csapat megérdemelt győzelmet aratott, még akkor is, ha győztes gólja a magyar védelem (Lőw Zsolt) számlájára írható. A lefújást követően kishíján verekedés tört ki a pályán, több játékos is egymást hergelte. Az indulatok csak a biztonsági őrök megjelenését követően csillapodtak le, ami a feszült hangulatot és a vereség okozta frusztrációt jól tükrözte.
Lothar Matthäus, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a mérkőzés utáni nyilatkozatában így értékelt: "Nagyon csalódottak vagyunk az eredmény miatt. A futball azonban már csak ilyen, a hibákat megbüntetik az ellenfelek. Az együttes hozzáállása jó volt a 90 perc során, számos helyzetet is kialakítottunk. A jövőben elsősorban a támadójátékon kell javítanunk, s a védekezésbe való visszarendeződés sem megy még gördülékenyen." Ez a nyilatkozat összefoglalta a mérkőzés tanulságait, és kijelölte a jövőbeli feladatokat a csapat számára. A kapitány elismerte a vereséget, de kiemelte a csapat pozitív hozzáállását, ugyanakkor rámutatott a fejlesztésre szoruló területekre, különösen a támadójáték és a védekezés megszervezése terén. Ez a kritikus önreflexió elengedhetetlen egy új edzői korszak kezdetén.
A mérkőzés tanulságai és a jövő kilátásai
A Wales elleni vereség Matthäus számára egyértelműen megmutatta, hol tart a magyar válogatott. Bár voltak ígéretes támadójátékra utaló jelek, a pontatlanságok, a védekezési hibák és a koncentráció hiánya meggátolták a jobb eredmény elérését. A csapatnak javítania kellett a hatékonyságon a támadóharmadban, és stabilizálnia kellett a védekezést, hogy a jövőben sikeresebben szerepeljen. A mérkőzés rávilágított arra is, hogy a játékosoknak még időre van szükségük ahhoz, hogy Matthäus elképzeléseit maradéktalanul megvalósítsák a pályán. A walesi csapat rutinja és helyzetkihasználása döntő tényezőnek bizonyult, amely egyértelműen megmutatta, hogy a magyar válogatottnak még sokat kell fejlődnie a nemzetközi szinten. A találkozó egyben egyfajta lakmuszpapírként is funkcionált, megmutatva, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a német szakembernek a magyar labdarúgás irányítása során. Az ehhez hasonló tapasztalatok hosszú távon segíthetik a csapat fejlődését, amennyiben a megfelelő következtetéseket vonják le belőlük. A vereség ellenére a mérkőzés fontos tapasztalatokat és tanulságokat hozott Matthäus és a magyar válogatott számára egyaránt.