A diófa a magyar kertek és a családi élet szerves része. Nem véletlen, hogy sokan még mindig tartják a hagyományt, miszerint ha gyermek születik a családban, akkor ültetni kell egy diófát is. A diófa árnyat ad, fel lehet rá mászni, meg lehet pihenni alatta, gyönyörködni lehet a látványában, és természetesen nagyon várjuk a rajta termett diót, amelyik önmagában fogyasztva is kiváló, de elengedhetetlen része számos ünnepi süteménynek, mint például a bejgli. Azonban van, amikor hiába várjuk a termést, mert azt látjuk, hogy a nyár közepén még gyönyörű, zöld dió most feketévé vált. Vajon ilyenkor elveszítettük a teljes termést? Vagy tudunk valamit tenni a megfeketedett dió megmentéséért?
A dió megfeketedésének fő okai
A dió megfeketedésének hátterében több tényező is állhat, melyek közül az utóbbi időben a dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa Cresson) került a figyelem középpontjába. Azonban érdemes tudni, hogy nem csak ez a kártevő, hanem aszály, valamint különböző baktériumok és gombák fertőzései is okozhatnak hasonló tüneteket. Nagyszüleink idejében még nem is beszéltek a diófa betegségeiről, növényvédelmi teendőiről, ami nem véletlen, hiszen számos kórokozó csak az utóbbi évtizedekben jelent meg vagy terjedt el hazánkban. A termésburok barnulását, feketedését, korhadását, rothadását, a termés elhalásáért több kórokozó is felelős lehet, leginkább baktériumok és gombák azok, amik kiváltották a folyamatot.
Kiskerti körséta Zsigó Györggyel: a dió leggyakoribb betegségei
A dióburok-fúrólégy pusztítása
Az utóbbi időben sajnos meg kellett tanulnunk a dióburok-fúrólégy nevét, amelyik a megfeketedett dió mögött áll. Az Amerikában honos dióburok-fúrólégy az 1980-as években került Európába, míg hazánkban az első példányokat 2011-ben, Kőszeg környékén találták meg. A kártevőt a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) 2012 nyarán azonosította. Európa éghajlati adottságai és a tápnövények széles körű előfordulása segíti a gyors terjeszkedést és a szaporodást.
A kártevő nyár közepén, a még zöldszínű dió termésburkára rakja a tojásait. Egy nőstény dióburok-fúrólégy akár 400 tojást is lerakhat. A dió zöld burkán ekkor apró fekete pontok, szúrásnyomok figyelhetők meg. A tojásból kifejlődő lárvák a külső zöldburok húsából táplálkoznak. Ennek következtében a dió burka elfolyósodik, majd idővel megbarnul és megfeketedik. A termésburok ezek után rátapad a dió kemény héjára, majd penészessé válik és a dió jóval idő előtt hullik le a diófáról.
A nyugati dióburok-fúrólégy 8-10 milliméteres szárnyfesztávolsággal rendelkezik, barna alapszínű, feje sárga, tora sötét, egy sárga félkör alakú folttal a pajzsán. A lárváik lábatlanok, tehát nyüvek, a teljes kifejlődött méretük maximum 6 mm, a színük szennyes-fehér. A buroklégy nyüveinek a hatására az elfeketedő buroklevelek nyálkásak lesznek, elfolyósodnak, visszataszítóak, benne a nyüvek jól láthatóak. A nyüvek a dió belsejébe a csontkemény héjon nem képesek behatolni.
Gombás és baktériumos fertőzések
Nem csak a dióburok-fúrólégytől lehet fekete a termés. Feketedhetnek a szemek az aszálytól és a baktériumok fertőzésétől is. Érdemes tudni, hogy a dió esetében összesen több mint ötven kórokozó és betegség jöhet számításba, de ezekből szerencsére csak kevés, ami igazán nagy bajt képes okozni.
A dió gnomóniás gombabetegségét (kórokozója Gnomonia leptostyla) a leveleken 2-4 mm-es sötétbarna szegélyű, általában kerek, közepén kissé kivilágosodó foltokról lehet felismerni. A foltok között a levél elsárgul, majd idő előtt tömegesen lehullik. A gomba a termés zöld buroklevelét (epikarpiumát) is megfertőzi, azokon a 2-3 mm-es kör alakú foltok jelennek meg, amelyek kissé besüllyedőek, sötétbarnák, feketének látszóak, közepük kiszürkül. Erős fertőzéskor a foltok összeolvadhatnak, és a feketés elszíneződés a buroklevél nagy felületére kiterjedhet. A fekete szín a dióbélen nem okoz elváltozást. A foltbetegség a dió éréséig folyamatosan előfordul, és a lehullott, érett diónál is általános. A dió termésénél bár gyakori betegség, nem jelentős, mivel bél tartalmát nem fertőzi.
A dió elterjedt és súlyos baktériumos betegségére, melyet a Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktérium okoz, levélfoltosság és buroklevél elfeketedés jellemző. A leveleken a fertőzés után fekete, egyszínű, mellék-erek által határolt, szegletes vagy szabálytalan alakú foltokról ismerhető fel. Kezdetben a foltokat sárga elmosódott udvar szegélyezi. A zöld burok levélen szabálytalan alakú, különböző méretű, sötétbarna, nedves, rohadó foltok fejlődnek, a beteg burok rátapad a dió csonthéjára, és fekete színű lesz. A buroklevél nehezen vagy nem választható le a dió héjáról. A dió csúcsánál, a héjak egymáshoz illeszkedésénél a baktérium behatol a dióbélbe és annak nedves rothadását, megfeketedését okozza. A fertőzött dióbél később ugyan beszáradhat, de fogyasztásra alkalmatlanná válik.
Az elváltozást újabban a dióburok-fúrólégynek tulajdonítják, pedig valójában más szervezetek is felelősek lehetnek a hasonló tünetek kialakulásáért. A kiváltó ok azonosításában jelentős segítséget jelent a tünetek észlelésének ideje. Minden évben, bár különböző mértékben, előfordul a dió zöld buroklevelének fekete foltossága, gyakran nagy felületen is.
A megfeketedett dió megmentése és fogyaszthatósága
A legjobb, ha megelőzzük a bajt, de ha már megfeketedett a dió, akkor sincs még minden veszve. Ha időben közbelépünk, még meg lehet menteni a dió egy részét. Nagyon fontos, hogy folyamatosan figyeljünk oda a diófára, és amint észrevesszük, hogy megtörtént a baj, lépjünk közbe. Minél kisebb ugyanis az odaragadt a rész, annál nagyobb eséllyel tudjuk megmenteni a diót.
Amint lehet, tisztítsuk meg a megfeketedett diót. Először áztassuk be néhány órára vízbe - ha a héj alatt kukac rejtőzne, ennyi idő alatt elpusztul. Ezután a fekete rész könnyedén eltávolítható: kisebb mennyiségnél elegendő egy fúrógépbe fogott keverőszár, nagyobb adag esetén viszont érdemes betonkeverőt használni. A pucolás után a diókat szárítsuk meg, majd mielőbb törjük fel, és tegyük el télire. Az is nagyon jó megoldás, ha a megpucolt vagy ledarált diót a fagyasztóba tesszük. Így, amikor szükség van rá, előző nap vegyük ki és hagyjuk lassan kiengedni.
Azonban csak az egészséges diót fogyasszuk. Amennyiben a dióbél nedvesen rohad, megfeketedik, akkor semmisítsük meg, mert fogyasztásra alkalmatlanná válik. Fontos, hogy a gnomóniás gombabetegség által okozott fekete szín a dióbélen nem okoz elváltozást, így az ilyen dió fogyasztható, amennyiben a bél nem sérült.
Védekezés a dió kártevői és betegségei ellen
Ahogy a fentiekben leírtakból kiderül, az elfeketedő diókat többféle károsító is okozhatja, ezért a kezelés előtt 8-10 db tünetes diót célszerű tüzetesen megvizsgálni - félbevágva a dióbél állományát is - és a tapasztaltak alapján nagy valószínűséggel megállapítható a kiváltó ok. Az azonosításban jelentős segítséget jelent az észlelés ideje is, míg július közepéig a dió feketedését annak betegségei okozzák, addig azután már mindhárom jellemzett károsító jelen lehet, gyakran akár együtt is.
A feketedő diókat érdemes folyamatosan összegyűjteni, és megsemmisíteni annak érdekében, hogy a fertőzési láncot megszakítsuk. Ugyanez vonatkozik a foltos, lehullott levelekre is.
Védekezés a dióburok-fúrólégy ellen
A nyugati dióburok-fúrólégy ellen történő védekezés egyik legfontosabb része a permetezés mellett az, hogy megakadályozzuk a lárva talajba kerülését, mert azok a talajba kerülve bebábozódnak, majd ott telelnek át. Így a lárvák talajba jutását érdemes meggátolni a kártevő gyérítése és a jövő évi károsítás megelőzésének érdekében. Ezt ponyvatakarással lehet a legegyszerűbben elérni, amit a fa köré helyezünk. Ez megkönnyíti a termések vizsgálatát és összegyűjtését is.
Zsigó György segítségével megtudhattuk, hogy a legjobb védekezés a támadás, vagyis a permetezés. A permetezéskor ügyelni kell rá, hogy be kell fedni a fák teljes lombkoronáját, apró cseppekkel. A diónál tapadásfokozó adalékot is használni kell, pl. Silwet Star, Nonit, Heliosol. Tehát ugyanúgy kell eljárni, ahogyan azt más gyümölcsfáknál is tesszük. A júliustól szeptember végéig rajzó légy ellen többször, körülbelül 10 naponta ismétlik a permetezést a nagyüzemek. Egy cikkben hírt adtunk a Combi-Protec csalétekről is, melyet állítólag ampullázni is fognak, de jelenleg 0,5 literes kiszerelésben kapható. Bármelyik védekezési módot válasszuk, fontos, hogy a szüret után ne maradjanak fekete diószemek a fákon, mert innen is lepottyanhatnak a nyüvek.A dióburok-fúrólégy ellen a tömeges rajzásának kezdetétől szeptemberig szükséges permetezni 10-14 napos időközönként. A permetezés kivitelezéséhez a diófák magasságából eredő kijuttatási nehézségek miatt speciális permetező gépek szükségesek. A szakemberek által javasolt új, csalétkekkel kombinált permetezési módok már a házi kertekben is kivitelezhetők.
Védekezés gombás és baktériumos betegségek ellen
A baktériumos és gnomóniás betegségek kórokozói a fákon telelnek, ezért nem szabad kihagyni a téli réz hatóanyagot tartalmazó lemosó permetezést, hiszen a réz mindkettő ellen hatékony ellenszer. A dió virágzásától az őszi termésérésig fertőzhetnek tartósan esős időjárás mellett, ekkor is a réz alapú permetezés ajánlott vegyes előfordulásuk esetén. A réztartalmú gombaölők engedélyezettek ellenük, melyek egyben a levélfoltosságot okozó gnomónia gomba ellen is hatásosak - javasolja Zsigó György.
A dió jótékony hatásai és ültetése
A dió rendkívül egészséges csonthéjas gyümölcs, ezért érdemes sok diót enni. Több tanulmány igazolja, hogy ha rendszeresen fogyasztunk diót, alacsonyabb kockázatnak vagyunk kitéve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket illetően, sőt, a dió csökkenti a krónikus gyulladást és így a szívroham kockázatát is. A dióban sok az esszenciális tápanyag, így az omega-3 alfa-linolénsav is. Ezen kívül a dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. A dióban sok magnézium és kálium is található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is megtalálható benne. A dióban található szelén a szívizomgyengeség ellen véd, és erős immunrendszer erősítő is egyben. Az agyunk is hálás lehet érte, hiszen a dióban található többszörösen telítetlen zsírsavak támogatják az agyműködést, növelve közben a koncentrációs képességet.
A diófa permetezésével sokat tehetünk annak egészségéért. Nem csak a termése, de a levele is nagyon hasznos. A diófa leveléből tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. Azonban nem minden olyan pozitív a dióval kapcsolatban sem. Magas kalóriatartalma miatt oda kell figyelni, hogy mennyit fogyasztunk belőle, ha nem szeretnénk felszedni pár kilót. 10 dkg dió ugyanis több, mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.
Diófa ültetése és gondozása
Minden családi ház kertjében ott a helye a diófának, ami szeptember közepétől kezdi ontani a termését. A diófa esetében nagyon fontos tényező, hogy nagyra fog nőni, így csak akkor adjunk neki helyet a kertben, ha a teljes méretét elérve is el fog férni és nem lesz zavaró. Így ne ültessük a ház, a kerítés vagy villanyvezeték közelébe, és nem árt, ha arra is gondolunk, hogy a lehulló levelek ne a járdára hulljanak.
Amíg termőre fordul, 10-15 évet is várni kell, így érdemes oltott csemetét vásárolni, hiszen az már 3-4 év után fogyasztható terméssel fog megörvendeztetni minket. A diófa fiatalon fagyérzékeny, így erre is ügyelni kell akkor, amikor az ültetési helyét választjuk ki. Az ideális ültetési idő a diófa esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Alulra tegyünk vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot, majd fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet bennük. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt érdemes beáztatni a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni.
A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere juta zsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés. Ezt nem elég egyszer megtenni. Hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete.
Fontos, hogy a diófa első metszését az ültetés során el kell végezni. Ez az első korona alakító metszés. Válasszunk ki 3-4 olyan vázágat, amelyek egyenletes távolságra vannak egymástól, és ezeket vágjuk vissza 20-30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágjuk vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon. A diófát a későbbiekben soha nem akkor kell metszeni, amikor a többi fát. Ha ugyanis a többi fával együtt a diófát tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Az ősz kezdetén viszont annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó. Egészséges dióban gazdag diófát kívánunk!
tags: #megfeketedett #dio #fogyaszthato