Kelbimbó termesztése: Mikor érik a vitaminokban gazdag téli zöldség?

A kelbimbó (Brassica oleracea var. gemmifera), vagy más néven bimbós kel, egy igazi téli zöldségféle, amely vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, és számtalan módon felhasználható az ételekben. Bár eredetileg kétnyári növény, zöldségként egynyári termesztése a jellemző. Az első évben ősszel a torzsa levélhónaljaiban gömbölyű, tömötten zárt bimbók képződnek, amelyek olyanok, akár a kis káposztafejek. Ezek a kicsiny, ám annál táplálóbb fejecskék számos kertben megteremhetnek, ha a megfelelő gondozást kapják.

Kelbimbó növény a kertben

A kelbimbó jellemzői és tápértéke

A kelbimbó magasra növő zöldség, amelynek szára akár egy méter magasra is megnőhet. A levelei a szár tetején sűrűsödnek, a kétéves növény a levelek alatt, a szár oldalán hozza az első évben a hajtásokat, amelyeket elfogyasztunk. Egy növény egyszerre akár 50-100 hajtást, fél kiló termést is hozhat. A bimbók fajtától függően átlagosan 5 cm átmérőjűek.

Ez a zöldség nemcsak finom, hanem rendkívül egészséges is. Magas az A, B1, B2 és C-vitamin tartalma, de a fehérje és rosttartalma sem elhanyagolható. Vízhajtó hatású, és csökkenti az elhízás kockázatát is. Emellett erősíti a csontokat, ami egy eleven baba esetében nem utolsó szempont. Mindezeken felül antibiotikus hatással bír: véd a gomba ellen, gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású is. Gyermekeknek már 9-10 hónapos kortól kínálhatjuk darabosabb püréként vagy puha, darabos falatokként.

A kelbimbó különleges aromáját, ízvilágát a benne található kéntartalmú vegyületek (pl. sinigrin, szulforafán, klorofill, egyéb indolvegyületek) okozzák. Ezeknek az anyagoknak köszönhetően, ha rendszeresen fogyasztunk kelbimbót, sikeresen akadályozhatjuk meg a legtöbb betegség kialakulását.

A kelbimbó termesztési igényei

A kelbimbó termesztése nem igényel különleges tudást, de néhány alapvető szempontot figyelembe kell venni a sikeres betakarítás érdekében.

Talaj és tápanyagellátás

A kelbimbó egy nagy tápanyagigényű növény, ezért a közép-kötött, jó ásványianyag-tartalmú talaj ideális számára. A szerves anyagokban gazdag talajon hoz bő termést. Fontos, hogy a földet frissen trágyázzuk, vagy gazdagítsuk komposzttal termesztés előtt. A trágyát ősszel dolgozzák a talajba. Ilyenkor nagyobb mennyiségben káliumot is adagolnak. Vigyázni kell, hogy ne adagoljuk túl a nitrogént, mivel ilyen esetben a bimbók kinyílnak, lazává válnak.

A káposzta-gyökérgolyva megelőzése érdekében érdemes algamésszel keverni a földet. Ezt a betegséget egy nyálkagomba okozza, amely minden káposztafélénél gyökérvastagodást és fonnyadást vált ki. A fertőzött növényeket semmisítsük meg.

Bórigénye számottevő, ezért időnként permetezzük bórtartalmú lombtrágyával. A bimbóképződés után érdemes 1-2 alkalommal permetezni például Wuxal-lal.

Fény és hőmérséklet

A kelbimbó fényigénye viszonylag magas, ezért lehetőleg napos, világos helyre ültessük, kerüljük az árnyékos helyeket, vagy a nagyobb fák árnyékát. A napon fejlődik a legjobban, az alacsony hőmérséklet lassítja a növekedést.

A kelbimbó rendkívül jól tűri a hideget. Akár -12 °C-ig, sőt egyes források szerint -14 fokig is fagytűrő. A hideg hatására nő a bimbók cukortartalma, ez javítja az ízüket. Emiatt nem kell őket egyszerre betakarítani a tél kezdetekor, elég mindig annyit leszedni, amennyit az ember felhasznál.

Botanikus a konyhában - 6. A kelbimbó

Vízigény

A káposztafélék közül a kelbimbó tolerálja legjobban az időszakos szárazságot, de a megfelelő fejlődéshez és kielégítő terméshez rendszeres öntözést igényel. Különösen a palánták igényelnek sok vizet. Fontos a talaj nyirkosan tartása.

Vetés és ültetés

A kelbimbót előnevelt palántákkal termeszthetjük a kertünkben a legegyszerűbben, a szabadföldbe való vetés nem jellemző. A kelbimbó magjait fajtától függően április közepe és május eleje között vessük finoman szórva melegágyba vagy fóliaalagút alá, 1-1,5 cm mélységre. Ezek kb. 5-7 nap alatt kicsíráznak. Nagyobb mennyiségű palánta neveléséhez palántanevelő ágyba vessünk. A magjait május környékén is érdemes elvetni, először nem rögtön a földbe, hanem cserépbe vagy ládába.

Ha a palánták megerősödtek, hathetes korukban, május közepétől június közepéig, 4-5 leveles állapotban ültethetjük ki végleges helyükre. Fontos, hogy olyan helyre ültessük a palántákat, ahol sok fény éri őket, mert erre van szükségük ahhoz, hogy feszes, sűrű bimbókat hozzanak szeptember környékén, ezért az árnyékot érdemes kerülni.

A sor és tőtávolság fajtánként eltérő lehet. Az alacsony növésű fajtákat 50 x 50 cm-es, míg a nagyobb termetűeket 70 x 70 cm-es távolságra ültetjük egymástól. Ültessük el a palántákat 40-60 cm-es tőtávolsággal (vagy 40-64 cm-es tőtávolsággal). Ne telepítsük túl sűrűre.

Helyre vetését a folyamatos termés érdekében június közepéig vagy végéig el kell végezni.

Gondozás és növényvédelem

A kikelt növényeket rendszeresen kapálni és gyomlálni kell, emellett a talajlazítás is fontos része a gondozásnak.

Kártevők és betegségek

A kelbimbót több kártevő is károsíthatja, a leggyakoribbak a levéltetvek, a földibolhák, a káposzta bagolylepke hernyói és a meztelen csigák. A tavaszi káposztalégy a legalsó kelbimbókra és a levélhónaljakba rakja a petéit. A hernyók 3-4 hétig rágcsálják a bimbókat és a leveleket.

Vegyes kultúrában nagyon jól fejlődik spenót, saláta, burgonya, cékla, zöldborsó vagy zeller mellett. Így kevésbé támadják meg a betegségek és a kártevők.

Az ültetésnél figyeljünk, hogy minden évben más helyre kerüljön, így megakadályozhatjuk a betegségek és a kártevők elszaporodását. A vetésforgóban három-négyévente kerüljön ugyanarra a helyre a kertben, mivel így megelőzhető, hogy a betegségei és kártevői elszaporodjanak.

Metszés és bimbófejlesztés

Amikor ősszel megjelennek a bimbók a szárak között, az oldalleveleket érdemes visszanyesni, hogy a gumók több fényt kaphassanak. Szeptemberben felgyorsul a bimbók fejlődése, ilyenkor az oldalleveleket célszerű kitördelni, így a bimbók több tápanyagot kapnak, és még több fényhez jutnak.

Októberben a levélrózsa közepét is eltávolíthatjuk és akár fel is használhatjuk a főzéshez. Fontos azonban, hogy a leveleket ne távolítsuk el teljesen, mert megvédik a bimbókat a kemény fagyoktól.

A kelbimbó érése és betakarítása

A bimbós kel októbertől februárig terem, növényenként 30-70 kelbimbó a terméshozama. A termése október végétől szedhető. Az első termés leszedése után ajánlatos az alsó leveleket is letépni, így meggyorsul a növény fejlődése.

A kelbimbók jól tűrik a téli hideget, akár télre is kinn hagyható a szabadban, egyes vélemények szerint néhány enyhébb fagy után a kelbimbó édesebb is lesz. Elég mindig annyit leszedni, amennyit az ember felhasznál. Mindig a legnagyobb bimbókat törjük le. Többször szüreteljünk.

Kelbimbó fajták

Ha szeretnénk a kertben kelbimbót termeszteni, több fajta közül választhatunk:

  • Brüsszeli félmagas: Középhosszú tenyészidejű, erőteljes szárat fejlesztő, intenzív növekedésű fajta. Friss fogyasztásra és fagyasztásra is kitűnő, kézzel könnyen betakarítható. Tömör bimbói gömbölyűek, sötétzöld színűek. Szedését az első fagy beálltakor érdemes elkezdeni, mivel a hideg hatására kellemesebb lesz az íze.
  • Rosella: Őszi termesztésre, friss fogyasztásra alkalmas, rövid tenyészidejű fajta, mely fagyérzékeny. Közepes magasságú száron fejlődő, közép-zöld színű bimbói novemberig szedhetők.
  • Long Island: Friss fogyasztásra és mélyhűtésre is alkalmas középkésői fajta. Tömör, zárt bimbói jól bírják a hideget.

Különböző kelbimbó fajták

Tárolás és felhasználás

A kelbimbó ízletes téli zöldség, számos ételben használják, de önálló köretként is megállja a helyét. Készítik rakott egytálételként, főzelékként, de zöldséglevesekben és krémlevesekben is egyaránt ízletes.

Tárolni sem szüksége, mert amíg nem kerül felhasználásra, maradhat a kertben addig, amíg be nem takarítjuk. Jól bírja a fagyasztást is, így mélyhűtve is tárolható. A kelbimbót mindenképp blansírozzuk 5-6 percig fagyasztás előtt, ha szeretnénk megőrizni a frissességét.

Általában párolva vagy megfőzve szoktuk fogyasztani, de nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne főzzük túl! Az a „rettenetes” kesernyés íz ugyanis ekkor „jön ki belőle”. A kelbimbóról érdemes tudni, hogy ha túlsütjük, akkor is megkeseredik. Minél tovább áll a kelbimbó ugyanis, annál kevésbé lesz ízletes. Igyekezzünk hát frissen elkészíteni! Javasolt külön zacskóban tartani a hűtőszekrényben, de ne sokáig!

tags: #mennyi #ido #alatt #erim #a #kelbimbo