Évek óta kijár a temetőbe, mégis vajmi kevés fogalma van a hagyomány hátteréről? Mindenszentek és Halottak Napja - két ünnep, amely november elején szorosan összekapcsolódik a magyar és a keresztény kultúrában, mégis alapvető különbségek rejlenek bennük. Ezek a napok nem csupán a naptárban követik egymást, hanem mélyen gyökereznek a történelemben, a néphagyományokban és a vallási meggyőződésekben. Bár a legtöbb népszokás a XXI. században talán már kevésbé élénken van jelen, a hagyományőrzés, őseinkre és régi szokásainkra való megemlékezés fontos része a kultúránknak és nemzettudatunknak.
Két Ünnep Különbségei: Mindenszentek és Halottak Napja
Amikor halottak napjáról vagy mindenszentekről beszélünk, akkor két egészen különböző ünnepnapról van szó. A tévesztés talán amiatt alakult ki, mert a mindenszenteket november elsején, a halottak napját pedig november másodikán tartjuk. Mindenszentek hivatalosan munkaszüneti nap, és az üdvözült lelkekről emlékezik meg a katolikus egyház. Mindazokról, akik Istent dicsőítve, üdvözülve hunytak el, de nem emlékezünk meg róluk név szerint. A halottak napja valamivel később került bevezetésre. November 2-án azokra az elhunytakra emlékezünk, akik még nem nyerték el az üdvösséget. Ők azok a hívek, akiknek még szembe kell nézniük a tisztítótűzzel azért, hogy a Paradicsomba jussanak. A két nap közötti legfőbb különbség abban merül ki, hogy mindenszentek egyházi parancsolt ünnep, a halottak napja pedig ennek kibővítése. Erre azért volt szükség, mert egy nap kevésnek bizonyult a halottak ünneplésére.
A Mindenszentek Ünnepének Történelmi Gyökerei
A mindenszentek napja, november 1-jén, keresztény ünnep, melynek gyökerei egészen a IV. századba nyúlnak vissza egyes feljegyzések szerint. Más feljegyzések szerint először 741 körül, III. Gergely pápa idején jelent meg, majd 835-ben IV. Gergely pápa hivatalosan is elrendelte az ünnepet, mely szorosan összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel. A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére.
Az aratástól a kísértetjártaságig: Hogyan lett a Samhainból Halloween
A Halottak Napjának Fejlődése és Hagyományai
A római katolikus egyház hivatalos halottak napi szertartása november 2-án van, ami egészen 962-ig datálható vissza, Szt. Cluny-i Odiló apátig. Clunyi Szent Odilo bencés apát 998-ban vezette be emléknapként, melyet a keresztény egyház is átvett. A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban és a XIV. században vált általánossá. Egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza a halottak napi ünnepkör, ahol az őseiket és a csatározásokban elhunyt hőseiket istenekként tisztelték. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti 3. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a 11. században terjedt el. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából - általános, felekezetektől független - az elhunytakról való megemlékezés napjává.
Népszokások és Hiedelmek Mindenszentek és Halottak Napján
A mindenszentek és a halottak napja szorosan összekapcsolódó ünnep, és mindkét naphoz számos népszokás és hiedelem fűződik, melyek régre nyúlnak vissza. Azt a hetet, amelyre a halottak napja esik, halottak hetének nevezték.
A Sírhelyek Megtisztítása és Díszítése
Napjainkban is jellemző, hogy november első két napja közül valamelyiken ellátogatunk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink sírján, így emlékezünk meg róluk. A sírok megtisztítása, feldíszítése és virágokkal, koszorúkkal való ékesítése már a régiek körében is szokás volt. A néphit szerint a sírokat azért kell megszépíteni, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, miközben ilyenkor hazalátogatnak, elhagyják nyughelyüket. A halottak napi világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.
A Gyertyagyújtás Szimbolikája és Hiedelmei
Halottak napján ma is szokás gyertyát gyújtani. A gyertyák a halottakért égnek, ugyanis a tűz megtisztulást hoz. A gyertyaláng pedig Krisztus jelképe, aki életét adta az emberekért, hogy elhozza nekik a megváltás fényét. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak. Az Ipoly menti falvakban, aki nem tudott már ellátogatni a temetőbe, az otthon gyújtott gyertyát. Jászdózsán, miközben a temetőben is gyertyát égettek, odahaza is égve hagyták őket azért, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni otthon. Vannak, akik szerint a lángnál megmelegedhetnek a fázó lelkek. Mások szerint azért kell gyertyát gyújtani, hogy az erre a napra kiszabadult lelkek visszataláljanak nyughelyükre. Egyes vidékeken úgy tartják, hogy a rituálé azért fontos, hogy a világosban véletlenül kiszabadult lelkecskék hazataláljanak a sötétben, ahelyett hogy a munkás embert kísértenék otthon egy fáradt nap után. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékére régen még máglyát is gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. Zentán akad morbidabb hiedelem is: a családok otthon gyújtanak gyertyát szeretteikért, és úgy hiszik, akinek gyertyája leghamarabb leég, az hal meg leghamarabb.
Ételáldozat és Adakozás
A régiek nem érték be néhány mécsessel, igazi ünnepnek számított ez a két őszi nap, amelyre több módon is készültek. Egyesek olyannyira otthonossá kívánják tenni az egyes sírhelyeket, hogy kisebb fajta lakomával is megvendégelik a holtakat. Más vidékeken ételt vittek a sírokra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek, és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ott osztogatják. Szegeden mindenszentekkor úgynevezett kolduskalácsot sütöttek, amelyet szétosztogattak a temetők kapuiban a szegények közt azért, hogy ők is méltóképpen tudjanak megemlékezni a halottaikról. Csallóközben is kalácsot osztottak szét az imádkozó koldusok között. Mindenszentek napján szokás volt, hogy számukra is megterítenek: kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Székelyföldön cipót sütöttek, melyet Isten lepényének vagy a halottak kenyerének hívtak. A Tápió-menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Van, ahol a sírokra is tesznek élelmet, például Topolyán, de emellett a koldusoknak is adnak. Ipolyhídvégen halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe, és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.
Tiltások és Gazdasági Hagyományok
E két naphoz kötődően számos szabály is élt még, amik a megfélemlítést használták az illendő viselkedés betartása érdekében. November elejétől szorult be általában a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda az istállókba. Megkezdődött a takarmányozás. Azonban se mindenszentek, se halottak napján nem volt szabad dolgozni. Régen egyes vidékeken egész hétre munkatilalom vonatkozott. Ugyanis az ekkortájt végzett munka megzavarhatja a holtak nyugalmát. A Csallóközben pedig azért, mert megsárgulna a ruha. Meszelni azért nem lehetett, mert a férgek lepnék el a házat. Halottak napján sok helyen nem végeztek semmilyen földmunkát, mert úgy gondolták, beteg lesz, aki ezt megszegi. Különösen varrni volt tilos, mert minden öltés egy szúrás a halottnak. Ez a tiltás egyébként egész hétre érvényes.
Jóslások és Babonák
Mindeközben Csantavéren az időjárásból jósoltak. Szerintük, ha halottak napján esik, akkor sok felnőtt fog elhunyni jövőre. A halottak napi esőből megjósolták, ki fog meghalni az esztendőben, és ezzel riogatták egymást. A régi hiedelemtörténetek úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a templomban a halottak tartanak misét. Aki ilyenkor a harangszó vagy világítás nyomán véletlenül odatéved és felfedezi, hogy ott halottak vannak, az az ember a halálfia lesz, azaz már hiába próbál menekülni. A halottak széjjel szaggatják ruháját, és az illető hamarább meghal, mint egyébként kellene. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. A néphit szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban, s mikor megkondul a harang, akkor indulnak el hozzátartozóik házába, így a parasztházakban ezen a napon még egy tányér került az asztalra, melybe kenyeret, sót és vizet tettek.
Az Emlékezés Jelentősége Napjainkban
A hazai szokás szerint napjainkban is jellemző, hogy november első két napja közül valamelyiken ellátogatunk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink sírján, így emlékezünk meg rólunk. A szerencsések, akiknek még nincs eltávozott hozzátartozójuk, ilyenkor csak élvezik a munkaszüneti napot. Mások évente egyszer, legalább ekkor ellátogatnak a temetőkbe, mert ezt diktálja a szokás. Ezt látjuk gyerekkorunk óta szüleinktől, nagyszüleinktől. A mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. Elhunyt szeretteink elviekben figyelnek minket ezen a napon, és ha azt látják, hogy fukarkodunk, sírva menekülnek el közelünkből. Mindenki ítélje meg saját maga, hogy ez jó vagy rossz következmény.