A Monty Python Repülő Cirkuszának 1969. október 5-én kezdte el sugározni a BBC, és a sorozat négy évadot, összesen negyvenöt epizódot élt meg. Bő 50 év nagy idő, de a csapat poénjai még ma is viccesnek, újszerűnek hatnak, akár sokadszori megtekintésre is. A sorozat 1993-ban debütált Magyarországon, Galla Miklósnak köszönhetően - ő fordította le az összes részt. A Monty Python humora, mely a hétköznapi szituációk abszurddá fokozásában, a váratlan fordulatokban és a csattanó nélküli jelenetekben gyökerezik, máig hatóan befolyásolja a komédia világát. Eközben, a gasztronómia világában, egy sokkal régebbi hagyomány, a sajtkészítés évezredek óta formálódik, és a trappista sajt magyarországi elterjedése is egy hasonlóan gazdag történelmi utat járt be. Ez az írás a Monty Python ikonikus jelenetein keresztül mutatja be a csoport humorának sokszínűségét, miközben párhuzamot von a sajt történetével, különös tekintettel a trappista sajt magyarországi megjelenésére és otthoni elkészítésének fortélyaira.
A Monty Python legendás jelenetei: A komédia határainak feszegetése
A Monty Python Repülő Cirkuszának azonnali sikere abban is rejlett, hogy a legelső epizódban máris szerepelt egy remekmű. A csapat a kezdetektől fogva előszeretettel feszegette a humor határait, gyakran abszurd fordulatokkal, szürreális helyzetekkel és a megszokott komédiai panelek elhagyásával. Egy-két, talán túlságosan is kötelező klasszikust (Spanyol inkvizíció, Papagáj jelenet, Favágó dal) kihagyva, íme egy válogatás a legemlékezetesebb pillanatokból, melyek rávilágítanak a Pythonok zsenialitására és a humorra való egyedi megközelítésükre.
Gyilkos vicc, avagy a háború új fegyvere (1. évad 1. epizód)
A Gyilkos vicc jelenet, mely állítólag a legendás brit poszt-punk zenekar, a Killing Joke nevét is ihlette, egyike azon műveknek, amelyek már a kezdetektől megadták az alaphangot. Már itt megkapunk mindent, amiért Pythonékat imádni lehet, és a legjobb persze a vicc halandzsanémet fordítása, mely így hangzik: „Wenn ist das Nunstruck geht und Slottermeyer? Ja! Beiherhundt das Oder die Flipperwaldt gersput!” Ez a jelenet tökéletesen példázza a Pythonok abszurd humorát, ahol egy egyszerű vicc halálos fegyverré válik, és a nyelvi korlátok is humorforrásként funkcionálnak. A szkeccs, amelyben a vicc olyan pusztító, hogy csak német fordításban vethető be a háborúban, zseniálisan gúnyolja ki a háborús propagandát és a nyelvi különbségeket.
Az egér probléma: Mélységesen komoly abszurditás (1. évad 2. epizód)
A Python csapat tagjaiban az volt a jó, hogy nem csak remek komikusok, hanem egyben nagyszerű színészek is voltak (Terry Gilliamet leszámítva, de ő úgyis inkább csak az animációkkal foglalatoskodott), és ennek óriási hasznát vették a vicces jelenetekben is. Számos szkeccs halálosan komolyan indul, és aztán az abszurd humor szabályait betartva fokozatosan elkomolytalanodik (és néha őrületbe torkollik). Az Egér probléma című jelenetben John Cleese és Terry Jones szédületes önuralmat tanúsítva, halálkomolyan tárgyalja meg (27:50-től), hogy milyen emberszabású egérnek lenni. Amikor előbbi felhúzza a felsőajkát és egérrágcsálást imitál, az humortörténelmi pillanat. Ez a jelenet bemutatja, hogyan képes a Python a hétköznapi dialógusokat extrém helyzetekbe helyezve nevetségessé tenni.
A Biciklijavító Ember: Személyes kedvencek és a pythoni szövegkönyv (1. évad 3. epizód)
Ezen soron írójának a Biciklijavító Ember a kedvenc Python jelenete, és álmából felébresztve is tudja a szövegét szóról szóra. Ez a személyes kötődés is jól mutatja, hogy a Python humorának milyen mély hatása van a nézőkre. A jelenet, amelyben egy látszólag egyszerű biciklijavítás abszurd fordulatokat vesz, a Pythonok azon képességét demonstrálja, hogy a legegyszerűbb témákból is komplex és mulatságos történeteket szőjenek.
Éttermi jelenet, avagy a Piszkos villa: A csattanó hiánya mint humorforrás (1. évad 3. epizód)
Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb Python szkeccsből hiányzik a csattanó. Cleese-ék szerint számos nagy elődjük (Peter Sellers, Spike Milligan, Dudley Moore) humoreszkjét tette tönkre az erőltetett poén a jelenet végén. Ezért ők a legtöbb esetben lemondtak erről a kötelező kellemetlenségről, és inkább mindig félbehagyták az adott szkeccset, vagy átvezették egy másikba. A Piszkos villa jelenete kiváló példája ennek a megközelítésnek, ahol a feszültség fokozódik, de a hagyományos értelemben vett feloldás elmarad, ehelyett a jelenet egy másik, teljesen unrelated szituációba torkollik. Ez a technika hozzájárult a Pythonok egyedi, szürreális stílusához.
Macskaösszezavaró Kft.: Vizuális humor és szürrealitás (1. évad 5. epizód)
Vannak olyan Python jelenetek, amelyek vizuálisan is sokat nyújtanak; a Macskaösszezavaró Kft. pont ilyen. Egészen szürreális, ami a színpadon zajlik; szavakkal leírhatatlan őrület. Nem is csoda, ha a macskát kizökkenti a közönyéből. Ez a jelenet kiemeli Terry Gilliam animációinak és a csoport vizuális kreativitásának fontosságát, amelyek gyakran önmagukban is hordozzák a humort.
Johann Gambolputty: Az elfeledett zeneszerző (1. évad 6. epizód)
Vannak a híres komponisták, mint Mozart, Beethoven, Brahms, stb. És van egy zeneszerző, akit méltatlanul elfeledett az utókor. A neve: Johan Gambolputty de von Ausfern-Schplenden-Schlitter… stb. Ez a szkeccs a Pythonok azon képességét mutatja be, hogy a történelemből merítsenek ihletet, és a valóságot groteszk módon torzítva hozzanak létre humoros karaktereket és narratívákat. A név hossza és abszurditása önmagában is vicces.
Legjobb jelenetek: Ajándékozás a fronton (Monty Python)
A tőzsdeügynök unalmas élete: A karakterek sokszínűsége (1. évad 6. epizód)
Noha mindannyian sokoldalú színészek és komikusok voltak, a legtöbb Python tagnak volt egy specialitása. Graham Chapman nagyszerűen alakította a katonatiszteket, John Cleese-nek nagyon jól álltak a főnökök és egyéb autoritás figurák, Eric Idle-nak a harsány karakterek (pl. műsorvezetők, konferansziék), Terry Jones pedig remekül tudta utánozni az öreg nyanyákat (pepperpot), főleg a hangjukat. A csapaton belül közmegegyezés volt arról, hogy Michael Palin a legsokoldalúbb közülük - neki szinte minden karakter jól állt. Ebben a jelenetben egy unalmas tőzsdeügynököt alakít, aki nem veszi észre, hogy valójában szédületesen izgalmas események zajlanak körülötte. Ez a szkeccs rávilágít a tagok egyedi erősségeire és a karakterek sokszínűségére.
Az ezredes: A humor őre (1. évad 8. epizód)
Graham Chapman visszatérő figurája volt az ezredes karaktere: egy vaskalapos, szigorú katonatiszt, aki nem érti a viccet, és utálja, ha a hosszúhajú civilek lenyúlják a hadsereg szlogenjeit. Azt is rühelli, amikor egy jelenet elhülyül, és mindent megtesz, hogy ne kelljen közbeavatkoznia, de ha a hülyeség túlmegy az elfogadható határon, akkor kíméletlenül lesújt (ami az ő esetében azt jelenti, hogy besétál a jelenetbe, és leállítja). De erre csak a kényszer viszi, ugyanis mint bevallja, senki sem szereti nála jobban az igazi tréfát. Az ezredes karaktere a Pythonok meta-humorának egyik legjellemzőbb példája, ahol a műsor maga is reflektál önmagára és a saját szabályaira.
Az ember (és a bátyja), akinek magnó van a bátyja orrában (1. évad 9. epizód)
Ez a jelenet is a Monty Python szürrealitásának egy újabb bizonyítéka, amely a legabszurdabb, legképzeletibb elképzeléseket is valósággá teszi a képernyőn. A jelenet címe önmagában is elárulja a humor forrását: a lehetetlen és a logikátlan találkozását.
A Pearl Harbor-i csata: Női szerepek a Python világában (1. évad 11. epizód)
A Repülő Cirkuszban (és a későbbi mozifilmekben) a csinos nő szerepét szinte mindig Carol Cleveland alakította, de maguk a Python-tagok is gyakran játszottak el női karaktereket. Ez a szkeccs, amely a Pearl Harbor-i csatát parodizálja, bemutatja a Pythonok rugalmasságát és hajlandóságát arra, hogy a hagyományos szerepeket felcseréljék, ezzel is fokozva a komikus hatást.
Mr. Hilter: Történelmi alakok groteszk paródiája (1. évad 12. epizód)
A név ismerős lehet: ezen jelenet szerint Adolf Hitler nem halt meg 1945-ben (ráadásul nem is aludt azóta), és most két barátjával, Heimlich Bimmlerrel és Ron Vibbentroppal úgy tervez visszatérni a politikai életbe, hogy Hilter álnéven (nehogy felismerjék) elindul az angliai önkormányzati választásokon. Cleese parádésan játssza Hitlert, izé, Hiltert: egyszerre vicces és félelmetes. Ez a szkeccs a Pythonok merészségét mutatja, amellyel a történelmi alakokat és eseményeket is humorforrásként használták, sosem feledve a társadalmi-politikai kommentár lehetőségét.
Az év arisztokrata idiótája: Az őrület ünneplése (1. évad 12. epizód)
Ennek már a címéből is kiderül, hogy egy darab normális pillanatra sem lehet számítani, és végül is az egész jelenet maga a színtiszta őrület. Egy üres sportpályán öt eszelősen vigyorgó és dülöngélő tőzsdeügynök próbál megoldani hol tök egyszerű (végigmenés egy fehér vonalon), hol tök értelmetlen (a szomszéd felébresztése, pincér inzultálása) feladatokat. Ez a szkeccs az abszurditás határát súrolja, és a Pythonok azon képességét emeli ki, hogy a káoszból is képesek humort teremteni.
Nem jön fel hozzám?: Chapman különc zsenialitása (1. évad 13. epizód)
Az 1989-ben elhunyt Chapman számított a csapat különcének: egyrészt a színészi játéka jóval egyedibb volt, mint a többieké, másrészt állítólag senki nem tudta igazán kiismerni őt. A közös ötleteléseken állítólag egy betűt nem írt le soha, és eliszogatott meg -pipázgatott csendben, hogy aztán végül mindig ő találja ki a legnagyobb poént egy jelenethez. Ez a jelenet rávilágít Chapman zsenialitására és arra, hogy a Monty Python tagjai milyen sokszínű személyiségek voltak, akik együttesen alkottak egy páratlan komédiacsapatot.
A Hülye Járások minisztériuma: Cleese testi komédiája (2. évad 1. epizód)
John Cleese, magas ember lévén, jó hosszú lábakkal rendelkezik, ennek köszönhetően ha hülyén jár, az fergeteges helyzeteket tud előidézni. A Hülye Járások minisztériuma jelenet ikonikus példája Cleese testi komédiájának és a Pythonok azon képességének, hogy a legképtelenebb ötleteket is megvalósítsák, egy minisztériumot létrehozva egy olyan abszurd tevékenység köré, mint a "hülye járások".
Etelka a béka, avagy a Pirahna tesók: Komplex paródiák (2. évad 1. epizód)
Ez a másik kedvenc jelenet a Biciklijavító Ember mellett, és azzal ellentétben ez jóval hosszabb és komplexebb: közel 20 percen át tart. De egy pillanatra sem ül le, és szédületesen parodizálja ki a bűnbandák világát. Az Etelka a béka, avagy a Pirahna tesók című szkeccs a Pythonok azon képességét bizonyítja, hogy a hosszabb narratívákban is fenntartsák a feszültséget és a humort, miközben a műfaji paródia eszközeivel játszanak.
A skót költő, McTeagle: Sztereotípiák kiforgatása (2. évad 3. epizód)
Ugyebár tartja magát az a hiedelem, hogy a skótok nagyon spórolósak, és ezt a Pythonok többször is kiparodizálták. Például ebben a jelenetben, ahol az állandóan panaszkodó és dühös Ewan McTeagle a verseiben semmi másra nem tud gondolni, csak arra a bizonyos dologra. A skót költő, McTeagle jelenet a Pythonok egyik kedvelt humorforrását, a sztereotípiák kiforgatását és túlzásba vitelét demonstrálja.
A Püspök: A váratlan felbukkanások (2. évad 4. epizód)
Ebben a szkeccsben Terry Jones alakítja a mindig az utolsó utáni pillanatban megérkező Püspököt. A Püspök karaktere a Pythonok ismétlődő poénjainak egyike, ahol a váratlan felbukkanások és a helyzet abszurditása teremti meg a komikus hatást.
A fantasztikus Mr. Williams: Média paródiája (2. évad 6. epizód)
Ez lényegében egy David Frost paródia, bár aki látott már eredeti felvételt a neves angol médiaszemélyiségről, esetleg ismeri a Frost/Nixon című filmet, az tudja, hogy Frost azért nem volt ennyire felszínes és harsány. A fantasztikus Mr. Williams jelenet a média világának kritikája és paródiája, bemutatva a Pythonok éleslátását a társadalmi jelenségekkel szemben.
A választások éjszakája: Tükör a valóságra (2. évad 6. epizód)
Kicsit érdekes egy ilyen jelenetről írni, hiszen ez a cikk pont egy héttel a hazai önkormányzati választások előtt jelenik meg, és ugyan távol álljon tőlünk, hogy politizáljunk, de viszonylag sok hasonlóságot lehet a szkeccs és a valóság között felfedezni. A választások éjszakája jelenet azt demonstrálja, hogy a Monty Python humora gyakran aktuális társadalmi és politikai kérdésekre is reflektált, időtállóan kritizálva a politikai élet abszurditásait.
Legjobb jelenetek: Ajándékozás a fronton (Monty Python)
Attila a Hun Show: Szitkom paródia és tapsgép (2. évad 7. epizód)
Egy régi sitcom mintájára készült ez a jelenet, melyben egyértelműen az a csúcspillanat, amikor Eric Idle besétál a képbe fekete lakáj/pincérként, frissítőkkel („Parancsoljon, Mr. Hun!”), és közben zúg a tapsgép. De persze ez se gyenge párbeszéd: „Nehéz napod volt az irodában, drágám?” „Dehogyis! Csak leigáztam Pannóniát, feldúltam a keleti gótokat, és kiirtottam a burgundokat!” Az Attila a Hun Show a szitkomok és a történelmi alakok paródiájának ötvözése, megmutatva a Pythonok ironikus látásmódját.
A falu bolondja: A látszat és a valóság (2. évad 7. epizód)
Ahogy az egy Python jelenettől elvárható, a falu bolondja a valóságban egy komoly ember, aki, ha épp nem jön arra turista és ezért nem kell idétlenül hátraesnie a kerítés tetejéről, fontos gazdasági kérdéseket vitat meg bolondkollégákkal. Ez a szkeccs a látszat és a valóság közötti különbségre épül, és a Pythonok azon képességét emeli ki, hogy a társadalmi szerepeket és elvárásokat is kritikusan vizsgálják.
A fejbevágás: Hisztéria és fizikai komédia (2. évad 7. epizód)
Egy néhai BBC-s vetélkedőműsort idéz meg Terry Jones és John Cleese ebben a jelenetben, melyet lényegében végigüvöltöznek, és közben folyamatosan egymást múlják felül. A hisztéria tetőpontján aztán jön a csattanó (szó szerint), és jogosan merül fel a kérdés, hogy Cleese vajon mennyire sózott oda Jones-nak, mert utóbbinak a sapka és a paróka is lerepül a fejéről. A fejbevágás a fizikai komédia és a verbális abszurditás ötvözésének kiváló példája.
A szúnyogvadászok: Túlzás és inverzió (2. évad 8. epizód)
Itt Graham Chapman és Eric Idle alakít olyan vadászokat, akik nehézütegekkel mennek a legkisebb állatokra, leginkább ízeltlábúakra. A szúnyogvadászok jelenet a túlzás humorára épül, ahol a szituáció abszurditása a komikus hatás forrása.
Beethoven & Colin Mozart: Zenei anekdoták kiforgatása (2. évad 8. epizód)
Akkor látjuk a Kartoffelstrassén lakó Beethovent, amikor már majdnem teljesen süket, és a házimadara pimaszkodik vele. A neves komponista épp megírná élete főművét, de a felesége állandóan megzavarja a házimunkával, és még ott vannak a patkányok is. Ez a szkeccs a zenei anekdotákat és a történelmi alakokat ironikusan megközelítve teremt humort.
Hal engedély (2. évad 10. epizód)
Ez a jelenet is a Monty Python abszurditásának egyik gyöngyszeme, amely a bürokrácia és a hétköznapi helyzetek képtelenségét mutatja be. A "hal engedély" maga a paradoxon, amely a nézőt elgondolkodtatja a szabályok értelmetlenségén.
Agatha Christie jelenet avagy a vasúti menetrendek: Krimi paródia (2. évad 11. epizód)
Ez a szkeccs teljes egészében egy klasszikus Poirot jellegű „whodunnit” paródiája, kellően túljátszva és dramatizálva. Az Agatha Christie jelenet a krimi műfajának közhelyeit és kliséit veszi célba, bemutatva a Pythonok kifinomult paródia-képességét.
A mocskos magyar szótár: Nyelvi humor és magyar vonatkozás (2. évad 12. epizód)
Ezt a szkeccset már a magyar vonatkozás miatt is illik beválogatnunk. Vonatkozó anekdota: pár évvel ezelőtt egy ismerősöm egy angliai lemezboltban megpróbálta eljátszani a jelenetet úgy, hogy odavitt egy lemezt a fiatal eladóhoz, és teátrálisan azt mondta neki, hogy „I will not buy this record, it is scratched.” Az meg csak nézett nagyokat pislogva, és nem értett semmit az egészből. Az ismerős meg csalódottan állapította meg, hogy a fiatal angoloknak már semmit nem mond a Monty Python. A mocskos magyar szótár a nyelvi humor és a kulturális különbségek kihasználásának kiváló példája, és különösen kedvelt a magyar nézők körében.
Világfórum, avagy a kommunista kvíz: Történelmi személyiségek vetélkedője (2. évad 12. epizód)
Egy vetélkedőt látunk, amiben nem kis nevű résztvevők versengenek egymással: Lenin, Mao Ce Tung, Che Guevara és Karl Marx. A Világfórum a történelmi személyiségek karikatúrájára és a politikai ideológiák paródiájára épül, megmutatva a Pythonok merészségét a tabutémák kezelésében.
Ypres 1914: Háborús abszurditás (2. évad 12. epizód)
Egy első világháborús lövészárokban vagyunk, ahol a katonák kénytelenek hátrahagyni egy társukat. Különböző fogadásokkal próbálják eldönteni, hogy ki legyen az, de ezeket mindig a szokás szerint tisztet játszó Chapman veszíti el. Az Ypres 1914 a háború kegyetlenségét és abszurditását mutatja be a Pythonok egyedi humorán keresztül.
Legjobb jelenetek: Ajándékozás a fronton (Monty Python)
Whicker világa: Műsorvezető paródia (3. évad 1. epizód)
Alan Whicker egy angol újságíró és műsorvezető volt, aki az utazós tévéműsorában rengeteg távoli, egzotikus helyet mutatott be a nézőknek. Megjelenése, érdekes orgánuma valamint szofisztikált szóhasználata könnyű préda volt a parodisták számára. A Whicker világa egy remek műsorvezető-paródia, amely a média személyiségeinek jellemzőit gúnyolja ki.
A halpofozó tánc: Egyszerű, de hatásos (3. évad 2. epizód)
Egy rémesen egyszerű és rövid jelenet. Értelme nincs sok, de attól még persze nagyon vicces. Becsületére váljon Palinnek, hogy kaszkadőr nélkül is vállalta az ugrást. A halpofozó tánc a Pythonok azon képességét mutatja, hogy a legképtelenebb, legminimálisabb ötletekből is képesek humort teremteni, a vizuális gegekre fókuszálva.
A hülye hangú ember: Változatos reakciók (3. évad 4. epizód)
Természetesen a szóban forgó úriembernek egyáltalán nincs hülye hangja, de valamiért mégis féktelen röhögésre ingerli vele a környezetét. Michael Palin főnöki alakítása már-már emberfeletti, de még talán rajta is túltesz a portást játszó John Cleese, amikor üvöltve hahotázni kezd. A hülye hangú ember jelenet a társadalmi reakciók abszurditására és a kollektív hisztériára fókuszál.
Anne Elk, avagy a brontoszaurusz teória: Ismert klasszikus (3. évad 5. epizód)
Ez a Monty Python egyik leghíresebb és legnépszerűbb jelenete. Az Anne Elk, avagy a brontoszaurusz teória a tudományos értekezések paródiája, ahol a professzor képtelen eljutni a lényegig, és a részletekben veszik el. Ez a szkeccs a Pythonok verbális humorának csúcsát képviseli.
Gumby agysebész: Az ikonikus karakter (3. évad 6. epizód)
A Pythonok egyik kedvenc visszatérő figurája Mr. Gumby, aki egyrészt nem túl okos, másrészt a megjelenése sem akármilyen: fejkendő, drótszemüveg, Hilter bajusz, kötött mellény, hózentróger, feltűrt nadrág és gumicsizma. Mindegyik tag remekül alakította Gumbyt, és a karakter szinte a csoport védjegyévé vált. Népszerűsége a mai napig töretlen: ezen cikk megjelenésének napján, vagyis a sorozat félévszázados jubileuma alkalmából Angliában meghirdettek egy érdekes rekordkísérletet - a cél, hogy minél több Mr. Gumbynak öltözött ember jöjjön el a londoni Roundhouse-ba, és hogy ezzel bekerüljenek a Guinness Rekordok Könyvébe. Drukkolunk. A Gumby agysebész a karakterkomédia egyik legjobb példája, ahol a vizuális és verbális elemek egyaránt hozzájárulnak a humorhoz.
Puhatestűek (3. évad 6. epizód)
Ez a jelenet rögtön a Gumby agysebész után következik ugyanabban az epizódban. A Puhatestűek egy újabb példa a Pythonok szürreális humorára, amely a legkülönfélébb témákat is képes viccesen feldolgozni, gyakran a logikát mellőzve.
Expedíció a Pahoe-tóhoz (3. évad 6. epizód)
Megint egy jelenet, amit csak a pozitív értelemben vett elmebajjal lehet a legjobban jellemezni. Az Expedíció a Pahoe-tóhoz a kalandfilmek és dokumentumfilmek paródiája, ahol a Pythonok a felfedezőutak kliséit forgatják ki.
Magna Carta (3. évad 6. epizód)
A Magna Carta egy történelmi dokumentum, de a Pythonok kezében ez is humorforrássá válik. Ez a jelenet a történelem groteszk értelmezését mutatja be, ahol a fontos események is komikus fordulatokat vesznek.
A műsor eddig (3. évad 7. epizód)
Ez a jelenet természetesen akkor működik jobban, ha az ember megnézi a teljes epizódot, amiben szerepel, de azért magában is nagyot tud ütni. „A műsor eddig” egy meta-jelenet, amely a műsor szerkezetére és az epizódok összefüggéseire reflektál, a Pythonok önreflexív humorát kihasználva.
Sajtbolt: A hiányzó sajtok tragédiája (3. évad 7. epizód)
Egy jelenet, ami nemhogy a top 50-be, de még talán a top 10-be is simán beférne. John Cleese és Graham Chapman írta, de megint csak az történt, hogy utóbbit Michael Palin helyettesítette az egyik főszerepben. Egyébként a Cleese/Chapman szerezte szkeccsek többsége durva erőszakkal végződik, és a Sajtbolt sem gyarapítja a kivételek számát. Ha ez bárkit érdekel: összesen 43 sajt neve hangzik el, többségük létezik a való életben, de pl. a „Red Leicester” és a „Caerphilly” nem található meg a listán. A Sajtbolt jelenet a bürokrácia, a fogyasztói elvárások és a valóság közötti szakadékot mutatja be, a végletekig fokozva a helyzet abszurditását.
Legjobb jelenetek: Ajándékozás a fronton (Monty Python)
Fiatalság, bolondság: Korhatár és humor (3. évad 7. epizód)
„Ki jön teniszezni?”, kérdezi a szalmakalapos Michael Palin az idilli ligetben piknikező barátaitól, hogy aztán pár másodperc múlva elszabaduljon a pokol. Kb. 35 évvel a jelenet megszületése után az ORTT elmarasztalta a sorozatot sugárzó (és azóta amúgy már megszűnt) magyarországi tévéadót a teljesen abszurd és vicces kamuvérengzés miatt: utána már csak a megfelelő korhatárkarikával lehetett sugározni a Repülő Cirkuszt. A Fiatalság, bolondság rávilágít a Python humorának provokatív jellegére és a cenzúra kérdésére.
A biciklitúra: Egy egész epizódos történet (3. évad 8. epizód)
Ez volt az első alkalom, hogy a Pythonok egy teljes epizódot szenteltek egy komplett történetnek. A főszereplő Mr. Pither (Michael Palin) egy naiv, rendkívül jóindulatú és enyhén idegesítő figura, aki egy szimpla vidéki biciklitúrára indul, ám nem várt kalandokba keveredik. Az események egy kicsit lassan indulnak be, de aztán jönnek a csúcspontok: a kórház, ahol minden összedől, a különböző személyiségtorzulásokon áteső Terry Jones, az amatőr kivégzőosztag no meg a nekik küldött távirat, de aztán mindent visz Eric Idle rettenetes orosz konferansziéja (a belinkelt videóban 27:06-nál). A biciklitúra a Pythonok narratív képességét és a karakterek sokszínűségét mutatja be egy hosszabb formátumban.
A meztelen orgonista: Visszatérő figura (3. évad 9. epizód)
Az egész epizódnak ez a címe, és a visszatérő figura itt még interjút is kap, de nem konkrétan ez a szereplése adott okot arra, hogy rákerüljön a listára, hanem az összes. A meztelen orgonista egy visszatérő geg, amely a Pythonok humorának egyik jellegzetes elemét, a váratlan és abszurd megjelenéseket testesíti meg.
Olcsó Poénék: A szomszédok bosszúsága (3. évad 9. epizód)
Nem valami jó dolog az, ha az ember közvetlen szomszédságában lakik az Olcsó Poén házaspár. Az Olcsó Poénék a hétköznapi bosszúságok és a szomszédsági viszonyok abszurditásának paródiája.
Előítéletek: Társadalmi szatíra (3. évad 11. epizód)
Megint Michael Palin brillírozik: egy olyan műsor házigazdáját alakítja, amelyikben gátlástalanul lehet szidni különböző embercsoportokat. Az Előítéletek egy éles társadalmi szatíra, amely a sztereotípiák és az előítéletek veszélyeire hívja fel a figyelmet a Pythonok szarkasztikus humorán keresztül.
2001: Űrodüsszeia: Filmes paródia Gilliamtől (3. évad 12. epizód)
Terry Gilliamre nagy hatást gyakorolhatott Stanley Kubrick klasszikus sci-fije, mert két alkalommal is készített ezzel kapcsolatos animációt. A kettő közül a mi kedvencünk az, amelyikben a majom szerepel - szegényt hiába találja meg az isteni szikra, ha az egésznek úgyis csúnya vége lesz. A 2001: Űrodüsszeia paródia Gilliam vizuális zsenialitását és a filmes utalások Python-féle értelmezését mutatja be.
Hol a hülye?: Abszurd vetélkedő (3. évad 12. epizód)
Egy őrületes vetélkedő, melyben az a versenyzők feladata, hogy megtalálják a hülyét a képernyőn. A Hol a hülye? a televíziós vetélkedők paródiája, ahol a Pythonok a média manipulációját és a nézők abszurd elvárásait gúnyolják ki.
A Brit Showbiz Díjkiosztó: Idle jutalomjátéka (3. évad 13. epizód)
Eric Idle jutalomjátéka: lényegében Richard „Dickie” Attenborough bőrébe bújva vezényel le egy díjátadót, fergetegesen túljátszva a szerepét. A Brit Showbiz Díjkiosztó a showbiznisz világának felszínességét és a díjátadók pátoszát figurázza ki.
Oscar Wilde jelenet: Irodalmi humor Chapman módra (3. évad 13. epizód)
Ez pedig Graham Chapman munkásságának a tetőpontja: Oscar Wilde szerepében előbb belebonyolódik a saját önellentmondásos szlogenjébe, majd Whistlerrel, a festővel karöltve agyonszívatja a herceget, valamint G.B. Shaw-t. Az Oscar Wilde jelenet a Pythonok irodalmi és történelmi tudását demonstrálja, amelyet humoros formában tálalnak.
A sajt története és a trappista sajt: Egy gasztronómiai utazás
Miközben a Monty Python tagjai a televízió képernyőjén forradalmasították a komédiát, addig a háttérben, évszázadokon keresztül formálódott egy másik, évezredes hagyomány: a sajtkészítés. A sajt, mint élelmiszer, története egészen az ókorig nyúlik vissza, és a Monty Python "Sajtbolt" jelenete is rávilágít a sajtok sokszínűségére és a hozzájuk fűződő emberi viszonyra.
A sajtkészítés eredete: Egy ősi véletlen (Kr.e. 1000)
Meglepő lehet, de már Kr.e. 1000-ben készítettek sajtot. Nem tudjuk, ki volt az első, de az ősi legenda szerint egy arab kereskedő készítette, aki átkelt a sivatagon. Tejet vitt magával egy juhgyomorból készült tömlőben, aminek a bélésében található természetes renin és a forróság hatására a tej megalvadt, majd túróra és savóra vált szét. Ez a véletlen felfedezés alapozta meg a sajtkészítés hosszú és gazdag történetét.
A sajt terjedése és fejlődése: A Közel-Kelettől Észak-Amerikáig
A sajtkészítés a Közel-Keletről indult, és a Római Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan például Angliában is elterjedt. A középkorban az európai szerzetesek és kereskedők a sajtot a térség egyik alapvető élelmiszerévé tették. De 1620-ban sajtot és teheneket vittek magukkal még a Mayflowerrel Észak-Amerikába tartó zarándokok is. A különböző sajtfajták nagyrészt véletlen változások vagy módosítások eredményeként jelentek meg a sajtkészítés egy vagy több lépésében. A tudományos ismeretek bővülésével a sajtkészítők egyre jobban megértették azokat a bakteriológiai és kémiai változásokat, amelyek sokféle sajt előállításához szükségesek. Így lehetővé vált a sajtkészítés egyes lépéseinek pontosabb ellenőrzése és azonos színvonalú termékek előállítása.
A trappista sajt útja: Franciaországtól Magyarországig
A trappista sajt receptjét a trappista szerzetesek tökéletesítették a Port du Salut kolostorban, Franciaországban. A féltve őrzött technológia titokban tudott maradni, nem került ki a kolostor falai közül. Az 1880-as években került Magyarországra egy, az eredeti Trappistára (Port Salutra) hasonlító sajt készítésének módja a Banjaluka melletti „Mária csillaga” nevű kolostorból. Itt szintén trappista szerzetesek készítették sajtjaikat hasonlóan magas színvonalon. Kedvelt és népszerű sajtok voltak az Osztrák-Magyar monarchiában. 5×15 és 6×22 cm-es méretű korongokban készítették, „Fromage de la Trappe” néven. A trappista sajt története is jól mutatja, hogyan utaznak a gasztronómiai hagyományok, és hogyan válnak egy-egy régió részévé.
Otthoni trappista sajtkészítés: A türelem jutalma
A trappista sajt otthoni elkészítése nem bonyolult, csak egy kis odafigyelést és türelmet igényel. Először is szükségünk lesz friss, pasztőrözött tehéntejre - körülbelül nyolc literre, hogy egy jó kiló sajtot kapjunk a végén. Fontos, hogy ne UHT-tejet használjunk, mert az nem fog szépen megalvadni. A tejet egy nagy fazékban lassan, folyamatosan kevergetve melegítsük fel harminckét fokra, majd szórjuk bele a sajtkultúrát, ami elindítja a savanyodást. Ezután jöhet az oltás: a folyékony oltót adjuk a tejhez, és keverjünk rajta néhány lassú mozdulatot, hogy egyenletesen eloszoljon. Hagyjuk állni ismét fél órát meleg helyen, ugyanazon a hőmérsékleten, amíg az egész tej egy rugalmas, pudingszerű alvadékká sűrűsödik.
A következő lépés az alvadék felvágása. Ezt finoman, egy hosszú késsel vagy sajthárfával kell csinálnunk: előbb hosszában, majd keresztben és ferdén, hogy apró, körülbelül egycentis kockákra törjük fel a masszát. Ezután a tűzhelyet újra bekapcsolhatjuk, és lassan, állandó kevergetés mellett melegítsük fel a masszát harmincnyolc-negyven fokra. Amikor már elég rugalmasak a szemcsék, a sárgás savót óvatosan öntsük le róla, és a sajtszemeket tegyük át egy tiszta gézzel kibélelt formába. Hajtsuk rá a géz szélét, majd enyhén préseljük le valamilyen súllyal - például egy vízzel teli edénnyel vagy más nehezékkel. Negyedóra múlva fordítsuk meg a sajtot, és préseljük újra.
Ha már elég szilárd, jöhet a sózás. Készítsünk egy sós fürdőt - egy liter vízbe keverjünk körülbelül kétszáz gramm sót -, majd ebbe helyezzük a sajtot tizenkét-huszonnégy órára. Félidőnél fordítsuk meg, hogy egyenletesen sózódjon. Ekkor kezdődik az érlelés, ami talán a legizgalmasabb része a sajtkészítés folyamatának. A sajtot tegyük egy zárható, de szellőztethető dobozba vagy hűtőbe, tíz-tizennégy fok közé, ahol kicsit párás a levegő. Egy kis pohár víz a dobozban segít, hogy ne száradjon ki. Naponta forgassuk meg, és figyeljük, hogyan változik a színe és az illata. Az érlelés általában három és hat hét között tart, attól függően, mennyire szeretnénk, hogy karakteres legyen. Az otthoni sajtkészítés egy olyan folyamat, amely során a türelem és a precizitás meghozza gyümölcsét, és egy ízletes, házilag készített trappista sajtot kaphatunk.
A Monty Python és a magyar sajt - Két kultúra találkozása
A Monty Python abszurd humora és a magyar sajtkészítés hagyománya első látásra távol állhatnak egymástól, de mindkettő a kreativitás, a hagyományok és az egyedi megközelítés fontosságát emeli ki. A Pythonok a humor határait feszegetve alkottak időtálló műveket, míg a sajtkészítők évezredek óta fejlesztik és tökéletesítik a gasztronómiai remekműveket. Mindkét területen a részletekre való odafigyelés, a kísérletező kedv és a sajátos stílus az, ami garantálja a sikert és a tartós fennmaradást. A "Sajtbolt" jelenet, ahol John Cleese hiába keresi a különböző sajtfajtákat, mintegy hidat képez a két világ között, bemutatva, hogy a humor és a gasztronómia egyaránt képes a mindennapi élet abszurditásait és gazdagságát megmutatni.
