Amikor az olasz konyhára gondolunk, legtöbbünknek valóban a tészta és a pizza jut az eszébe, hiszen ezek váltak Olaszország gasztronómiai névjegyévé világszerte. Pedig nem feledkezhetünk meg az ínycsiklandó olasz édességekről sem, melyek nemcsak ízletesek, de magukban hordozzák Olaszország varázsát és a dolce vita életérzését. Az olasz desszert semmivel össze nem hasonlítható íze, a tenger illata, a ragyogó kék ég és a délelőtt 11 óra előtt elkortyolt cappuccino mind-mind a dolce vita elengedhetetlen része. Az olasz édességek nemcsak finomak, hanem az olaszok kulturális és gasztronómiai örökségét is magukban hordozzák: generációkon átívelő receptek, régiókra jellemző különlegességek és a déli életstílus legjava bújik meg minden falatban. Ha szereted az édes élvezeteket, most megmutatjuk a legcsábítóbb olasz desszerteket, amelyeket egyszer az életben mindenképp meg kell kóstolnod.
Az olasz konyháról a legtöbb embernek valószínűleg a pizza és a pasta jut először eszébe, pedig az olasz desszertek, édességek is nagyon finomak és változatosak. Az olasz édesség az, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes, és ahogy mondani szokás, pillanatok alatt Itáliába repítenek. A magyarok által előnyben részesített szalonnás tojásrántottás reggelikkel Itáliában nem fogunk találkozni, hiszen az olaszok reggelire általában csak cappuccinót fogyasztanak, hozzá esetleg egy péksüteményt, amiből hatalmas választék található a bárok, cukrászdák pultjain, mint például a briosc vagy a krapfen. Különösen nagy hagyománya van a szicíliai és a nápolyi, azaz még inkább campaniai süteményeknek, amikből nagylelkűen akkora porciókat osztogatnak, hogy könnyen cukorkómában végezhetjük.
A leghíresebb olasz desszertek és történetük
Tiramisu: A Világ meghódítója
A tiramisu valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen ez az olasz desszert meghódította az egész világot. Finom, krémes, könnyen és sütés nélkül elkészíthető, mi kell több egy isteni desszerthez? Ez az olasz édességek netovábbja, a legismertebb, a világszerte legelterjedtebb, a leg-leg-leg. Mascarpone sajtból készül, amelyet felvert tojással és cukorral kevernek össze. Az elkészítési módját mindenki kívülről fújja: kávéba mártott babapiskótákat rétegezünk tojásos, mascarponés krémmel, és keserű kakaóporral szórjuk meg. A babapiskótát meglocsolhatjuk még amaretto likőrrel is.
A modern recept története csak az 1970-es évekre vezethető vissza az észak-olaszországi Treviso városának környékén. Veneto régióból származik, konkrétan pedig Treviso városából, ahol a mai napig valóságos intézmény. Hasonló receptek a reneszánsz korból is ismertek, és Siena, Firenze és Velence városából származnak. A tiramisu szó a „tirami su” szóból származik, amely a "szedj fel" jelentéssel bír, utalva a desszert élénkítő hatására.
Az eredetével kapcsolatban Veneto, Friuli-Venezia-Giulia tartomány és Piemonte is elő szokott állni a saját történetével, de az igazi klasszikus tiramisu Treviso városában született meg mai formájában. A történet kezdete a 60-as évekre vezethető vissza, amikor is Veneto tartományában a gyerekeknek gyakran adtak tojássárgáját cukorral kikeverve. Roberto "Loli" Linguanotto akkoriban cukrászként Németországban dolgozott. 1970-ben Loli visszatér Olaszországba és elkezd dolgozni az Alle Beccherie di Treviso étteremben. És itt, ennek az étteremnek a konyhájában Loli, összekötve gyermekkori emlékeit németországi tapasztalataival, megalkotja a "Tiramesù", majd későbbiekben olaszosítva a Tiramisù édességet. A tojáshoz és a cukorhoz a mascarpone Optimus krémsajtot keverte hozzá, ezzel megalkotva a csodálatos krémet. Savoiardi (babapiskóta), mascarpone sajt, tojás, kávé és kakaópor, mindössze ennyi szükséges ennek a könnyű desszertnek az elkészítéséhez. A legenda szerint a tiramisùhoz hasonló első desszert a 17. században jelent meg III. Cosimo de Medici nagyherceg udvarában, ma ismert változata azonban már a modern időkből érkezett. A desszert eredetének másik történetében a tiramisù hivatalos receptje a "Veneto desszertjei" című 1983-as szakácskönyvben tűnik fel először. Függetlenül attól, hogy melyik változat az igazi, az 1980-as évekre a tiramisù a világ egyik legnépszerűbb desszertjévé vált.
Profiterol: Francia örökség, olasz lélek
A profiterol egyre népszerűbb nálunk is. Nehéz ellenállni ennek a csábító édességnek, mely a reneszánsz idején született meg. Története francia-olasz hovatartozási vita tárgyát képezi, mivel francia földön született, de II. Henrikhez férjhez menő Medici Katalin, és az ő olasz cukrásza tökéletesítették ezt a töltött képviselőfánkot. A profiterol mint édesség 1540-ben lesz ismert, amikor Caterina de Medici, II. Henrik feleségeként Franciaország királynéja lesz és hogy étkezési szokásait megtarthassa, magával viszi udvarába Popelini olasz séfet. Popelini megalkotja a choux tésztát (égetett tésztát), mely a bignè (bignola) készítés alapja lett, és nagyon népszerűvé vált Franciaországban. A desszert igazán népszerűvé a XVII. században vált.
A profiterol, más néven "profiterol al cioccolato", krémmel vagy tejszínnel töltött tészta, csokoládéval leöntve. Minden hazai olasz étteremben biztosak lehetünk, hogy a tiramisu mellett ezt is kínálják, de a cukrászdákban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Nagyon finom, és elég egyszerű is megcsinálni. Tulajdonképpen ismerjük is már régen, kicsit más formában tálalva, hiszen ez bizony a mi jó öreg képviselőfánkunk, legalábbis a tésztája, az égetett tészta. Magyarországon is népszerű, már boltokban is lehet kapni készen, ami persze nyomába sem ér a házi verziónak.
Kávés profiterol recept
Hozzávalók 15 darabhoz:Az égetett tésztához: 50 g vaj, 50 g liszt, 50 g víz, 1 csipet só, 1 csipet cukor, kb. 75 g tojás (kb. 2 kicsi).A kávés töltelékhez: 125 g mascarpone, 75 g tejszín, 1 evőkanál porcukor, fél dl hideg presszókávé.A csokoládészószhoz: 150 g étcsokoládé, 1,2 dl tejszín, 15 g vaj.
Elkészítés:
- A vizet a vajjal együtt lábosba tesszük, majd addig melegítjük, míg a vaj teljesen felolvad benne. Ekkor levesszük a tűzről, elkeverjük benne a lisztet, a sót, a cukrot, majd nagy lángon keverjük további 1-2 percig. Lehúzzuk a tűzről, és pár percig hűlni hagyjuk.
- Amikor a tészta már langyosra hűlt, robotgéppel egyenként hozzákeverjük a tojásokat. Habzsákba töltjük, és egy sütőpapírral bélelt tepsire kisebb diónyi gömböket nyomunk belőle. Körülbelül 20 percet pihentetjük a tésztát, majd megspricceljük egy kis vízzel.
- Előmelegített sütőben 200 fokon 15 percig, majd 150 fokon még 20 percig sütjük. Résnyire nyitott sütőajtóval 10 percig pihentetjük, majd rácson kihűtjük.
- A kávékrémhez elkezdjük habbá verni a mascarponét a tejszínnel és a porcukorral. Ha már kezd habosodni, hozzáöntjük a kávét is, és kemény habbá verjük. Habzsákba töltjük.
- A kis fánkok alját fakanállal kilyukasztjuk, és betöltjük a kávés krémet. A töltött fánkokat egy rétegben átrakjuk egy tálba.
- Gőz felett összeolvasztjuk a csokit a vajjal, hozzáöntjük a forró tejszínt, és simára keverjük. Ráöntjük a fánkokra. Tálalásig hideg helyen tartjuk.Az elkészítési idő körülbelül 80 perc + pihentetés.
Panna cotta: Főzött tejszín Piemontból
A panna cotta, amely szó szerint főzött tejszínt jelent, gyakorlatilag egy pudingról van szó, amit tányéron vagy pohárdesszertként is szoktak felszolgálni. Ez egy lágyan megkötött puding, Olaszország egyik legsokoldalúbb desszertje. A panna cotta Piemont régióból származik, és az eredeti recept szerint csak vaníliával ízesítették. A hagyományos panna cottát eredetileg a tejszín és a cukor keverékének főzésével készítették, de ma már vannak fahéjas, csokis, citromos, ezenkívül számtalan egyéb ízesítésű panna cották is. Manapság a legtöbben zselatint vagy agar-agart használnak hozzá fixálószerként. A panna cottát általában friss gyümölcsökkel, gyümölcsszósszal, karamellel vagy mogyoróval tálalják, de frissítő olasz édességként sárgadinnyével is elkészíthető, ahogy még biztos nem kóstoltad. Ehhez az édességhez Olaszországban bárhol hozzájuthatunk.
Sárgadinnyés panna cotta recept
Hozzávalók 6 adaghoz:A krémhez: 5 dl tejszín, 1 dl tej, 170 g cukor, fél kezeletlen citrom reszelt héja, 10 g lapzselatin.A sárgadinnyés réteghez: 200 g megtisztított sárgadinnye, 1,3 dl víz, 50 g cukor, 7 g lapzselatin.A díszítéshez: mentalevelek, sárgadinnyegömbök, pár szem meggy.
Elkészítés:
- Keverőtálba öntjük a tejszínt, hozzákeverjük a citromhéjat.
- A 10 g lapzselatint hideg vízbe áztatjuk. Az 1 dl tejet a cukorral kis lábasban forrásig melegítjük. A zselatinlapokat kifacsarjuk, majd feloldjuk a forró tejben. Hozzádolgozzuk a citromhéjas tejszínhez, végül hat pohárban szétosztjuk. Legalább két órára berakjuk a hűtőszekrénybe dermedni.
- A dinnyés réteghez is beáztatjuk hideg vízbe a zselatinlapokat.
- Beáztatjuk hideg vízbe a zselatinlapokat, majd kifacsarjuk. Berakjuk egy kisebb lábasba az 1,3 dl vízzel együtt, és addig melegítjük, míg fel nem olvad benne. A pürésített sárgadinnyébe keverjük. Hűlni hagyjuk, majd elosztjuk a megdermedt fehér krémek tetején. Visszarakjuk a hűtőbe legalább két órára.
- Tálalás előtt sárgadinnyegömbökkel, meggyszemekkel, mentával díszítjük.Az elkészítési idő 30 perc + hűtés.
Szicília és Campania édes kincsei
Szicília nem szerénykedik, ha édességről van szó. Cassata, cannoli, granita és a finom mandulás sütemények mind-mind csábítanak a cukrászdák kínálatából. Úgy tartják, hogy a legjobb fagylaltokat a Nap szigetén fogyaszthatjuk. Campania tartomány büszkélkedhet az alábbiakban bemutatott édességekkel, különösen Nápoly környékén, ami egyenesen veszélyes utazási célpont lehet az édesszájúaknak, mert garantáltan túlsúlyos csomaggal utazhatnak haza.
Cannoli: Szicíliai ikon
A cannolo az a desszert, ami legtöbbeknek eszébe jut, ha az olasz édességek kerülnek szóba. A legismertebb itteni sütemény a cannolo. Az igazi cannoló egy olajban sült ostyába töltött ricotta, amelyet cukorral, kandírozott gyümölcsökkel, csokoládéval ízesítenek. A cső alakú tésztát kisütik, majd édes, tejszínes bárányricottával töltik meg. Ez egy kihagyhatatlan ízbomba. Nem véletlen, hogy ma már Olaszország szerte találunk cannolo bárokat, ahol a szemünk előtt készítik el a kívánt ízesítésű finomságot. Számos legenda övezi az immár ikonikus cannolo eredetét.
Cannoli recept
Hozzávalók:A tésztához: 150 g liszt, 2 evőkanál porcukor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 30 g puha vaj, 1 tojássárgája, fél dl édes desszertbor, zsiradék a sütéshez.A krémhez: 300 g ricotta, 100 g mascarpone, 4 evőkanál porcukor, 50 g kandírozott gyümölcs.A díszítéshez: pisztácia, kandírozott gyümölcsök.
Elkészítés:
- Összedolgozzuk a tészta hozzávalóit, majd hűtőbe rakjuk egy órára. Ezután lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk, és egy 8 cm-es pogácsaszaggatóval kiszúrjuk.
- A korongokat fémcsövekre tekerjük. Kevés tojásfehérjével megkenjük azt a részt, ahol a tésztaszélek találkoznak, így nem nyílnak majd szét sülés közben. A tésztát a csövekkel együtt forró, 180 fokos olajban pár perc alatt megsütjük, majd lecsöpögtetjük, és amikor már képesek vagyunk megfogni a csövek végét, lehúzzuk a megsült hengereket.
- A krémhez a hozzávalókat összekeverjük, majd nyomózsákba kanalazzuk és megtöltjük vele a kihűlt tésztahengereket. A töltött rudacskák mindkét végét apróra vágott kandírozott gyümölcsbe vagy pisztáciába mártjuk.Az elkészítési idő 1 óra + pihentetés.
Cassata: A szicíliai cukrászművészet remeke
A cassata, a szicíliai cukrászművészet remeke, egy rendkívül gazdag és díszes sütemény. Belseje báránytejből készült ricotta, amelyet mandulalisztből gyúrt tésztába burkolnak. A torta alapja puha piskóta rengeteg kandírozott gyümölccsel, citrushéjjal turbózva, megdobva az egészet csokoládécseppekkel. Gazdagon díszítik, gyakran élénk színekkel és bonyolult mintákkal.
Baba (Babá): A részegítő nápolyi finomság
A babá, azaz helyesebben írva babà, egy jellegzetes dél-olasz sütemény. Ezt a kelt tésztából készült finomságot állítólag a lengyelektől „lopták” el az olaszok, és eredetileg „babka ponczowa” volt a neve. A nápolyi sikátorokban sétálva minden helyi terméket árusító üzlet polcáról visszakacsint ránk az üvegbe zárt részegítő babá. Elkészítésének technikája, különösen, ami a kelesztést illeti, természetesen titok. Annyi bizonyos, hogy hosszú ideig kelesztik, és jó meleg sütőbe teszik. Ámbrás színe lesz, alakja a gombára emlékeztet. Sütés után egy napig szárítják, majd befőttesüvegekben áztatják rumba vagy citromlikőrbe (limoncello), esetleg cukorszirupba. A rum babá napoletano egy kicsi, szivacsos, gomba alakú sütemény, mely citrusos rumszirupban fürdik, és épp annyira finom, mint amennyire ragacsos.
Sfogliatella: Nápoly legősibb édessége
A sfogliatella Nápoly legősibb édessége, amelyből a legfinomabbat a kevésbé vonzó nápolyi központi pályaudvar közelében szerezhetjük be, Attanasiónál. A sfogliatella egy leveles tésztából hajtogatott, a szerzetesek csuklyáját idéző formájú desszert. Két fő változata ismert: a „riccia” (fodros, leveles) és a „frolla” (omlós). A riccia változat vékony, ropogós tésztarétegekből áll, míg a frolla puhább, omlós tészta. Mindkettőt általában édes ricotta krémmel, kandírozott gyümölcsökkel és fahéjjal töltik.
Pastiera: Nápoly húsvéti linzertortája
A pastiera Nápolyból hódította meg Olaszországot, és különösen a húsvéti időszakban fogyasztják ipari mennyiségben. Ez a személyes kedvenc, bár a mezőny eléggé erős. A pastiera egy linzertorta, amelyet ricottás, kandírozott gyümölcsös, cukrozott tejben főtt búzával töltenek meg. Az eredetileg neve alapján is a húsvéti ünnephez kötődő, omlós tésztájú, ricottás pastiera a campaniai konyha egyik legikonikusabb desszertje. A búzát hosszú órákon át főzik tejben, hogy krémes, lágy textúrát kapjon, ami elengedhetetlen a pastiera jellegzetes ízvilágához.
Torta Caprese: A lisztmentes csokoládétorta Capri szigetéről
A torta caprese, ami annyit tesz, hogy Capri szigetéről származó torta, egy lisztmentes csokitortáról van szó, ami mandulából, csokoládéból és vajból készül. A tésztája mandula, étcsokoládé, vaj és tojás egyvelege. Eredetére vonatkozólag számos egymásnak ellentmondásos verzió van. Az 1920-as évek elején, állítólag Capri egyik cukrásza, Carmine di Fiore elfelejtett lisztet tenni abba a mandulás süteménybe, amit néhány turista (vagy más feltételezés szerint néhány amerikai gengszter) rendelt. Így került az asztalra a caprese, amiért azóta is hálásak a lisztérzékenyek és az édesszájúak. Főleg Dél-Olaszországban népszerű, és Campania büszkesége. Az 1920-as éveket írtuk, amikor Capri egyik cukrásza amerikai gengszterek megrendelésére Al Caponénak készített tortát, de lányos zavarában elrontotta az alapot, és kihagyta belőle a lisztet.
Zeppole di San Giuseppe: A fánk, amely egy ünnepet jelöl
A zeppole egy dél-olasz édesség, amit általában március 19-én, a San Giuseppe (Szent József) ünnepekor készítenek. Kerek az alakja, a közepe lyukas, ahova krémet szoktak tölteni. Puglia tartományában minden ünnep alkalmával asztalra kerül, de ha vendéget várnak, akkor is biztos résztvevője a menünek. Az ókori Rómában március 17-én ünnepelték a Liberalia ünnepet, a bor és gabona istenének tiszteletére. San Giuseppe (Szent József) ünnepét két nappal később (március 19.) ünnepelték, és egy ilyen történelmi ünnep alkalmával készítették először a San Giuseppe fánkok elődjét, a zeppole di San Giuseppe-t.
Állítólag a Szent József fánk története egy kolostori édességként kezdődött. Sokak szerint a San Gregorio Armeno zárdában, mások szerint a Santa Patrizia-ban. De vannak, akik az „alkotást” Croce di Lucca apácáinak tulajdonítják. Az első Szent József fánk írásos nyoma 1837-re nyúlik vissza, amikor egy híres nápolyi szakács, a gourmet Ippolito Cavalcanti, Buonvicino hercege papírra vetette a receptjét. Március 19-én, amikor a tél végét ünnepelték és már érezni lehetett a tavasz leheletét a levegőben, úgynevezett "mezőgazdasági tisztítási rítusokat" tartottak a déli városokban. Ilyenkor hatalmas máglyákat gyújtottak, és rengeteg fánkot sütöttek. Szent József, az ácsok védőszentjének ünnepén egykor rengeteg fajátékot készítettek, melyekből minden gyermek kapott ajándékként a szüleitől.
Mostaccioli: A különleges nápolyi mandulás sütemény
A nápolyi vonatkozásban is ismert mostaccioli talán közülük a legnépszerűbb. A mandulás sütit a régió különlegességével, a vincottóval (forraltbor) sütik, ami sötétbarna színt kölcsönöz neki. Ez a fűszeres, mézes, mandulás keksz gyakran csokoládébevonattal készül, és hagyományosan karácsonykor fogyasztják.
Olasz (szirupos) habcsók KÉZI mixerrel - mindig sikerül! 😍👍- BebePiskóta
Észak-Olaszország édes kincsei
Észak-Olaszország, Piemont régiójától Lombardián át Friuli-Venezia Giuliaig, számos egyedi és ínycsiklandó édességet kínál, melyek gyakran gazdagabbak, sűrűbbek, és a hidegebb éghajlatra jellemző alapanyagokat használnak.
Panettone: Az olasz gyümölcskenyér
A panettone egy Magyarországon is közkedvelt olasz desszert. Gyümölcskenyér, sok aszalt gyümölccsel, de már olyan verziókat is készítenek, amikor krémekkel töltik meg. Karácsonykor és húsvétkor szokták készíteni. A panettone - az olasz desszert, ami nyáron is jól fog esni.
Panettone recept (egy kicsi kalácshoz)
Hozzávalók:A tésztához: 2 evőkanál tej, 1 teáskanál szárított élesztő, 8 evőkanál cukor, 110 g puha vaj, 3 kis tojás, 1 teáskanál vaníliaőrlemény, fél kezeletlen citrom reszelt héja, fél kezeletlen narancs reszelt héja, 250 g liszt, 1 csipet só, 4 evőkanál mazsola, 2 evőkanál rum, 4 evőkanál kandírozott citrushéj, vaj a kenéshez.A mázhoz: 1 evőkanál tojásfehérje, 1 evőkanál porcukor.
Elkészítés:
- Langyosra melegítjük a tejet, beleöntjük egy kis tálba. Hozzákeverünk egy kávéskanál cukrot és egy teáskanál szárított élesztőt. Összekeverjük, és hagyjuk felfutni.
- A maradék cukrot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a puha vajat és a vaníliaőrleményt, kézi robotgéppel kihabosítjuk. Beledolgozzuk a citrom és a narancs reszelt héját. Egyesével hozzáadjuk a tojásokat, és mindegyikkel szép sima tésztává forgatjuk. Teszünk hozzá egy evőkanál lisztet, és azzal is alaposan összevegyítjük.
- A többi lisztet a sóval beleöntjük egy állványos robotgép táljába. A közepébe egy mélyedést vájunk, ide öntjük a felhabosodott élesztőt, valamint a tojásos-vajas keveréket. Elkezdjük dagasztani, és addig folytatjuk, míg a tészta szépen össze nem áll, és el nem válik az edény falától. Kivajazunk egy tálat vékonyan, beletesszük a tésztát, és meleg helyen hagyjuk két órát kelni.
- Közben a mazsolát lábasba tesszük, ráöntjük a rumot, és addig melegítjük, míg a mazsola fel nem szívja az alkoholt. Hagyjuk teljesen kihűlni.
- Ha megkelt a tészta, enyhén lisztezett felületre borítjuk, és kézzel még öt percig dagasztjuk. Több részletben beledolgozzuk a rumos mazsolát és a kandírozott citrushéjat. Cipót formázunk belőle, és beletesszük vagy egy papírformába, vagy egy vajjal vékonyan kikent kicsi fazékba. Letakarjuk konyharuhával, és ismét kelesztjük egy órát.
- A mázhoz összekeverjük a tojásfehérjét a porcukorral, és lekenjük vele a nyers tészta tetejét. 180 fokos sütőbe toljuk, és 50-55 perc alatt aranybarnára sütjük. Hurkapálcát beleszúrva tudjuk ellenőrizni, hogy átsült-e a közepe is. Ha nem, akkor visszatoljuk a sütőbe; ha nagyon pirulna a teteje, letakarjuk egy darab alufóliával.
- A kész kalácsot sütőrácsra állítjuk. Ha papírformában sütöttük, akkor abban hagyjuk teljesen kihűlni, fogyasztás előtt egyszerűen letépjük róla a formát. Ha fazékban készült, akkor még langyosan kiborítjuk belőle.
Pan d’oro: Verona arany kenyere
Pan d’oro, azaz „arany kenyér” Veronából származik. Leveles tésztából készült kagyló alakú sütemény. Ezt az édes, csillag alakú karácsonyi kalácsot gyakran porcukorral szórják meg, ami a hegyeket borító hórétegre emlékeztet. Bár a leírás szerint kagyló alakú leveles tésztáról van szó, a pan d'oro hagyományosan kelesztett tésztából készül, és jellegzetes csillag alakú formája van.
Marron Glacé: A piemonti kandírozott gesztenye
A marron glacé ugyanis jellegzetes piemonti édesség. Nem egy gyors vendégváró falatka, mert elkészítése napokig tart. A méretük alapján kiválogatott gesztenyéket először kilenc napig vízben áztatják, hogy elősegítsék az érést és a hámozást. Ezután bemetszik a gyümölcsöt, és gőz alá helyezik. A gesztenyét ezután vízben főzik, és a vaníliával és szacharózzal ízesített főzővíz lesz a kandírozáshoz a szirupalap. A gesztenyét 70 fokos szirupban kandírozzák, amíg kellően megpuhul. Ez akár egy hétig is eltarthat. Miután elérte a megfelelő állagot, 24 óráig rácson szárítják. Ha ez nem lenne elég, még jön egy adag cukormáz (szimpla víz és porcukor elegye, amit azonban 24 óráig pihentetnek). A mázzal megkent gesztenyéket sütőbe teszik, hogy a máz szépen kikristályosodjon.
Bonét: A piemonti kanáldesszert
Az Olaszország északi részén található Piemont nagyszerű boráról és lenyűgöző hegyi kilátásáról ismert. Itt született meg a bonét, a piemonti hagyomány jellegzetes kanáldesszertje, ami azóta is szinte minden piemonti vacsora záró taktusa. Amarettivel, kakaóval, tojással és rummal ízesített tejjel készül, és mindezt nagyon édes karamell borítja. Selymes textúrája és gazdag ízvilága teszi különlegessé.
Gubana: A spirál alakú édesség Friuli-Venezia Giuliából
A neve a szlovén guba szóból ered, amit mi is átvettünk, de talán csak kevesen tudjuk, hogy jelentése „hajtogatás”, ami a spirális forma készítési folyamatára is utal. A félreértések elkerülése érdekében érdemes megkülönböztetni a friuli gubanát a giulianától: az egyik kovászos tésztából készült, inkább panettone, míg a másik alapja leveles tészta. Bár az év bármely ünnepségére készíthetünk ilyet, eredetileg karácsonyi fogás volt. A kovászos tésztának feltétlenül puhának és rugalmasnak kell lennie, hogy elbírja a tölteléket. A recept sokáig titok volt, amelyet csak a helybéliek örökítettek tovább egymás között. Gyakran dióval, mazsolával és fenyőmaggal töltik.
Sbrisolona: Varese morzsolódó édessége
Az eredetileg Varese városából származó sütemény neve fő jellemzőjéből ered: a morzsolódásból. Finom és nagyon ropogós, sok krémmel kombinálható, és a hagyomány szerint kézzel törik és osztják fel, mivel szinte lehetetlen vágni. Omlós, kekszes textúráját állítólag úgy nyerték, hogy kihagyták a tojást az összetevők közül, így a morzsalékos állag még hangsúlyosabbá válik.
Almás rétes: Az alpesi hatások visszatükröződése
Az almás rétes nem a legtipikusabb olasz étel, de a Svájccal és Ausztriával határos észak-olasz régióban elengedhetetlen. Ennek az édességnek az olasz változata nagyon is hasonlít ahhoz, amit itthon kapnánk: almadarabok papírvékony, könnyű tésztába tekerve, de sokszor használnak hozzá diót vagy ricottát is. Ez a desszert jól mutatja az alpesi régiók gasztronómiai összefonódását.
Montebianco: A Mont Blanc a tányéron
A Franciaország és Svájc határolta régió leghíresebb desszertje a Mont Blanc-ról kapta a nevét. A montebianco édesített gesztenyepüré tejszínhabbal tetején, amelyet aztán a névadó hegy alakjára formálnak. A desszertet, mintha csak hó lenne rajta, porcukorral fújják le. Ez a téli csemege a hideg hónapok kedvelt édessége, gazdag és krémes ízvilággal.
Krapfen alla crema: Északi reggeli klasszikus
Nekem személyes kedvencem lett a krapfen alla crema, ami nem más, mint vaníliás krémmel (crema pasticcera) töltött fánk fajta. Az eredeti változat az 1600-as évekből származik Ausztriából, Graz környékén készítették először. Graz városából aztán Bécsbe is eljutott a fánk, majd Észak-Olaszországban Lombardia, Veneto és Trentino tartományát is meghódította, olyannyira, hogy a mai napig úgy tartják, a legjobb krapfent a Dolomitokban lehet kapni. Ez a péksütemény kiválóan illeszkedik az olasz reggelihez, egy csésze cappuccino mellé.
Közép-Olaszország és a regionális finomságok
Közép-Olaszország, Toszkánától Umbrián át Lazioig, szintén számos egyedi desszerttel büszkélkedhet, melyek a helyi alapanyagokat és hagyományokat tükrözik.
Zuppa inglese: Az angol leves, ami olasz
A Zuppa inglese, mint szó szerinti fordításban: angol leves. Ezzel ellentétben ez egy isteni olasz édesség, és nekem az egyik kedvencem, már ha jól készítik el és kellően szaftos és krémes. A félbevágott piskótát (vagy babapiskótákat) meglocsoljuk rummal vagy valamilyen likőrrel (spesso Alchermes), majd következik a finom krém (crema pasticcera) és díszítésnek egy kis gyümölcs. Egész Olaszországban nagyon népszerű, de elsősorban Emilia Romagna, Marche, Umbria, Toscana és Lazio tartományában van a legnagyobb hagyománya, és természetesen mindenhol egy kicsit másképp készítik el. Állítólag a XVI. századból származik, és a brit trifle ihlette.
Torta della Nonna: A nagymama süteménye Toszkánából
A torta della nonna (nagymama sütije) nem is kaphatott volna jobb ajánlást a saját nevénél, hiszen ki ne szeretné a nagymama süteményeit. A tipikusan toszkán édességnek talán nincs is egyetlen klasszikus receptje, mindenki kicsit másképp ismeri. Az egyszerűbb pite selymes puding tölteléke a tésztakéreg tetejére kerül. Gyakran citrommal, vaníliával vagy ricottával ízesítik, és ropogós fenyőmaggal, a másik toszkán különlegességgel szórják meg. A neve ellenére éttermekben és pékségekben is kapható - nemcsak a szeretett olasz nagymamák otthonában.
Rocciata di Assisi: Assisi sziklái
Umbria édességkedvelő régió, számos finomság otthona. A rocciata di Assisi, lazán fordítva Assisi sziklái, egy klasszikus umbriai péksütemény, amely tele van a régióban található különféle gyümölcsökkel - jellemzően almával, fügével és aszalt szilvával - cukorral, fahéjjal és lekvárral keverve. Spirál alakban feltekerve sütik, és gyakran olajos, ropogós külső réteggel rendelkezik.
Pangiallo di Palestrina: Az ókori Róma édessége
A pangiallo di Palestrina eredete a Római Birodalom évszázadaira nyúlik vissza. Ezt az édességet osztották ki a téli napforduló végén, a nap visszatérésének jelképeként. A tipikus római pangiallo az évszázadok során számos átalakuláson ment keresztül. Hagyományosan szárított gyümölcs, méz és kandírozott citrom keveréke, melyet tojásos tésztaréteggel borítanak, majd sütnek. A neve is arra utal, hogy "sárga kenyérről" van szó, a tojásos tésztától és a sáfránytól kapta jellegzetes színét.
Regionális ínyencségek Olaszország minden szegletéből
Az olasz cukrászat mélyen gyökerezik a regionális hagyományokban, és minden tartomány, sőt, néha minden város is büszkélkedhet saját egyedi édességeivel.
Gelato: Az olasz fagylalt
Az olasz fagylalt talán a leghíresebb. Az igazi olasz fagylalt nem vízből, növényi zsírokból és mesterséges összetevőkből készül, hanem tejszínből és friss gyümölcsökből. A fagylaltot többféle ízben és méretben kínálják. Az igazi olasz gelato titka a lassú keverés és a magas minőségű, friss alapanyagok használata, ami rendkívül selymes textúrát és intenzív ízt eredményez.
Crostata: Az olasz pite
A crostata egy nagyon gyakori olasz desszert, amelyet Nutellával, lekvárral vagy különböző gyümölcsökkel díszítenek. Ez egy omlós tésztából készült pite, melynek tetejét rácsos mintázatúra készítik, és szezonális gyümölcsökkel, mint például fügével, barackkal vagy meggyel, illetve különféle lekvárokkal töltik meg. Egyszerű, de annál finomabb.
Torrone: A nugát
A torrone egy nugát, amit mézből, cukorból, tojásfehérjéből és magvakból készítenek. Szilárd vagy lágy változatban is kapható, és gyakran egész mandulát, mogyorót vagy pisztáciát tartalmaz. Különösen népszerű karácsonykor és más ünnepi alkalmakkor.
Pizzelle: Az olasz ostya évszázadok óta
A 8. századig nyúlik vissza Olaszország egyik legrégebbi sütijének, a pizzellének története. Hagyományosan esküvői meghívottaknak készítették, mindenki kapott, aki meglátogatta a menyasszonyt. Később azonban megjelentek szinte minden vallási és világi ünnepen is. A ferratelle és a cancellate szavak - melyek korlátok, rácsok jelentéséből erednek - arra következtetnek, hogy eredetileg kolostorok apácái készítették őket. Az ostyaszerű finomságok általában egyszerűek, csak tojásból, lisztből, cukorból és vajból készülnek. A neole vagy a nevole változatok puha konzisztenciájuk miatt kaphatták ezt a nevet az olasz „nuvole”, azaz felhő szóra utalva. Mivel általában lágyabbak, ezért alkalmasabbak a scrucchiata (szőlőlekvár), tejszín, csokoládé vagy méz töltelékkel való fogyasztásra. Abruzzóban legalább ilyen kedvelt finomság a parozzo és a boconotto is.
Tartufo: Calabria jeges kényeztetése
Calabria napsütötte tengerpartja az egyik legjobb olasz fagyasztott desszert otthona. A kis halászváros, Pizzo tele van gelateriákkal, de manapság a tartufo ugyanolyan ismert. Állítólag egy helyi fagylaltos találta fel a finomságot, miután nem volt elég fagylalt formája, elkezdett kis golyókat készíteni a hideg édességből, és azokat olvasztott csokoládéba mártotta. Így készülhetett az első tartufo. Ma a közepében málna, eper vagy cseresznye szirupos tölteléket találunk, kedvelt desszert kávézókban akár egy eszpresszó kíséretében.
Torta Barozzi és más csokoládés különlegességek
Calabria régiójában a legkedveltebb desszertjei mind csokoládébevonatos, vagy kakaós torták, mint a torta Susanna, a torta tenerina, vagy a torta barozzi. 1886-ban Eugenio Gollini készítette el először ennek a könnyű csokoládétortának a receptjét, és a cukrász nevét viselő pékség azóta is titokban tartja azt. A Pasticceria Golliniben viszont még mindig az eredeti recept alapján készített Torta barozzi kapható, melynek titka a gazdag, de mégis könnyű csokoládés ízben rejlik.
Pasticciotti: Puglia krémes batyuja
Ez az érintetlen mediterrán partvidék Olaszország déli részén adja az ország olívaolajának mintegy 40%-át. Ezért talán nem is meglepő, hogy Puglia „folyékony aranya”, a régió legjobb desszertjének receptjében is fontos szerepet tölt be. Első ránézésre ezek a kis tésztabatyuk raviolinak tűnhetnek, de ez ne tévesszen meg senkit. A pasticciotti Pugliában minden ünnep alkalmával asztalra kerül, de ha vendéget várnak, akkor is biztos résztvevője a menünek. Ezek a kis, krémmel töltött omlós tészta sütemények igazi élvezetet nyújtanak.
Calcioni: Marche édes-sós ravioli
Marche konyhájának nagy része a sült ételek körül forog: a fritto misto, a sült töltött olajbogyó és a különböző szezonális sült zöldségek a régió leghíresebb ételei. Így csak természetes, hogy a térség egyik kedvenc desszertje is követi ezt a trendet. A négyzet alakú tésztákat édes ricottával és citromhéjjal töltik meg, mézzel dobják fel az ízesítésnél, majd olajban kisütik.
Seadas: Szardínia édes-sós meglepetése
Ez az édes és sós péksütemény Szardínia egyik leghíresebb étele. A pecorino sajttal töltött ropogós, rántott batyut helyi mézzel tálalják. Így egy harapáson belül a sós és az édes tökéletes egyensúlyban marad. Ez az étel kiemeli a sziget terménybéli hagyományait és erősségeit: a friss juhsajt és a régió díjazott Corbezzolo mézének felhasználásával készítik. Különleges és felejthetetlen ízélményt nyújt.
Scorpelle: Molise karneváli csemegéje
Olaszországban az egyik legizgalmasabb ünnepség a karneváli időszak. Így minden februárban ünnepelnek Molise városainak utcái is. A helyiek esznek, isznak és táncolnak, mielőtt a nagyböjt korlátozásai véget vetnének a hamvazószerdai szórakozásnak. A karnevál egyik legkedveltebb finomsága a scorpelle, melyek könnyed, sült tésztadarabok, gyakran porcukorral meghintve.
Canestrelli: Liguria omlós kekszkülönlegessége
Ehhez az édességhez Olaszországban bárhol hozzájuthatunk, de eredetileg Liguria régiójából származik. Már egészen a középkor óta készítik, gyakran adták ajándékba ünnepi alkalmakkor, esküvőkön. Nevének eredete nem világos, de lehet, hogy a "canestro" szóból származik, utalva arra, hogy szalma kosárban hagyták sütés után kihűlni (a canestro kosarat jelent). Ezek a virág formájú, omlós kekszek jellemzően egyszerűek, vajból, lisztből és cukorból készülnek, és finom, vaníliás ízük van.
Gyömbéres biscotti: Az olasz keksz ropogós változata
A biscotti, melynek neve a "kétszer sütött" jelentésű, egy klasszikus olasz keksz. A ropogós gyömbéres biscotti a tökéletes olasz desszert, ami kávé vagy bor mellé is kiváló.
Gyömbéres biscotti recept
Hozzávalók: 125 g puha vaj, 200 g porcukor, 1 csipet só, 1 csomag vaníliás cukor, 2 kezeletlen citrom reszelt héja, 2 tojás, 250 g liszt, 1 teáskanál sütőpor, 5 cm gyömbér, 100 g kandírozott gyömbér.
Elkészítés:
- Robotgéppel jól kihabosítjuk a puha vajat a porcukorral, a csipet sóval, a citromok reszelt héjával. Utána egyesével beledolgozzuk az egész tojásokat.
- Összekeverjük a lisztet a sütőporral. A vajas-tojásos keverékbe alacsony fokozaton belevegyítjük a sütőporos lisztet és a reszelt gyömbért. Végül fakanállal beleforgatjuk az apróra vágott kandírozott gyömbért is.
- A nyers tésztát két részre osztjuk. Mint a kettőből 25-30 centi hosszú, 4-5 centi vastag hurkát formázunk. Rárakjuk egy papírral bélelt tepsire, egymástól legalább 10 centi távolságra. 175 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 25 percig sütjük.
- Kivesszük a sütőből, rácson hűtjük egy fél órát. Utána 2 cm vastag szeletekre felvágjuk.
- A felszeletelt süteményt sütőpapíros tepsire rakjuk, és 180 fokon 10 percig sütjük. Utána kivesszük, megforgatjuk a szeleteket, és így is még 10 percig pirítjuk.Az elkészítési idő 85 perc. 1 adag: 140 kcal.
Pasticceria mignon: Az aprósütemények eleganciája
A pasticceria mignon, vagyis az aprósütemények. Itt nem linzerkarikákra és mini islerekre kell gondolni, hanem bármire, ami ízléses és falatnyi. Kilóra árulják, és születésnapok, családi összejövetelek elmaradhatatlan kiegészítője, legalábbis északon. Ezek a falatnyi gyümölcsös, csokoládés sütemények, melyek 90%-ban az olasz desszertek kihagyhatatlan ízesítőjével, a „crema pasticcera-val” vannak megtöltve, igazi műremekek. Apró babá, mini képviselőfánkok különböző krémekkel megtöltve, pici cannolik, apró linzerkosárkák gyümölcsökkel - a választék szinte végtelen, és mindegyik a tökéletességre törekszik.
Meringata: A mennyei habcsóktorta
Meringa vagy meringata? Nagyon nem mindegy. Az én kedvencem a meringata torta, ami a tojásfehérje habjával, a crema pasticcera-val és epersziruppal vagy friss eperrel egy mennyei édesség. Ezek az aprósütemények minden olasz cukrászdában (pasticceria) főszerepet kapnak. Születésnapok, családi összejövetelek elmaradhatatlan kelléke, főleg az északi tartományokban. A meringata könnyedségével és édes ízével a desszertek királynője lehet.