Oravecz Nóra és a „Tejszínhab nélkül”: Így épült fel az egyik legismertebb írói brand

A XXI. században egyáltalán nem szokatlan, ha valaki Paul Coelho idézetekkel imitálva azt állítja magáról, hogy őt bizony az ég is profi újságírónak szánta, és ezt a szerepet tőle senki el nem veheti. Így indult Oravecz Nóra, a 24 éves, magát hiperaktívnak tituláló lány karrierje is, aki saját elmondása alapján azért ír, mert hiperaktív, és annyi energiája van, hogy ezt meg kell osztania a nagyközönséggel. Egy adott korosztály (15-30 évig terjedően) kapható az ilyen „magvas” gondolatokra, így hirtelen bukkant fel a médiában, azzal a céllal, hogy valóra váltja álmát, és író lesz. Ez a kívánság többé-kevésbé sikerült, hiszen mára már a média egyik ismert személyévé vált, és tőle sokkal híresebb sztárok is követik írásait.

A kezdetek: Fűszerespolc és a prémium pozitivizmus

Kezdésnek elég volt egy blog elkészítése, amelynek a Fűszerespolc nevet adta. Ezen a blogon jószerint csak összefüggéstelenül leírt egyszerű mondatokat és gondolatokat fogalmazott meg, amelyekből csöpögött a szentimentalizmus. Salgótarján mellől költözött fel Budapestre, ahol saját elbeszélése szerint mindenki kiközösítette és mindenki utálta. Ő is utálta magát, és nagyon pesszimista volt, amíg el nem kezdett írni. Akkor egy csapásra határozott lett és magabiztos, ráébredt, hogy milyen fejlődőképes, és mennyire ügyes. Most pedig egy tanítandó módon felépített, saját verziója szerint véletlenszerű, magától működő, és egyáltalán nem kitalált brand keretein belül kínál az olvasóinak prémium pozitivizmust, meg egy „csipet csodát”.

Olyan gondolatokkal, mint:

„Csodát csak az láthat, aki hisz benne”
„Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz”
„Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább”
„Jó, ha beletörődsz: csak annyi lehetsz, amennyinek lenned kell - de az épp elég”

Ezek az émelyítően édes gondolatok az emberek saját magukénak érzik. Bármilyen klisé alapján megkomponált szöveg képét a saját sorsára vetítheti egy személy, és máris úgy érezheti, hogy az író szavai csakis neki szólnak, ebből meríthet erőt.

A „Hova kurvultok csajok?” - Egy fordulópont a karrierben

2011-ben a tündérmese megbicsaklott. A szerelmi bánattal, a szakítás traumájával és az önbizalomhiánnyal először szembesülő lányok lelki mankójaként elkönyvelt írót kezdetleges sikertelenség övezte, mivel naponta csak 200 követője volt, ami elkeserítette. Ezek után született meg a „Hova kurvultok csajok?” című posztja, amelyben érezhetően dühösen és elkeseredve kinyilvánította nemtetszését a női nem olyan pénzéhes, gazdag pasira vadászó egyedei felé, akik önállóan képtelenek irányítani az életüket. Ezek után egyenes út vezetett a sikerig, hiszen közhelyekkel gazdagon díszített idézeteit naponta több, mint tízezren kedvelik és osztják meg.

Felmerül a kérdés, egy 24 éves lány vajon mennyit tudhat a valódi életről? A 444 online médiaoldal által leközölt cikkben kijelentette: „Tök felesleges célokat kitűzni, úgyis az élet hozza.”

„Tejszínhab nélkül” - Az első könyv és a kritikai fogadtatás

2011-ben jelent meg az első könyve „Tejszínhab nélkül” címmel, amely sem nem szerelmi, se nem történelmi regény, hanem javarészben egy blogbejegyzésekből összekreált írás. Miután az egyik legnagyobb könyvkiadónál szembesítették vele, hogy alkalmatlan a regényírásra, aminek valljuk be, van igazságértéke, ő eltökélte, hogy azért is ír egy másik „regényt”.

A „Tejszínhab nélkül” egy üde, könnyed, elsősorban fiataloknak szóló könyv, amely igazi arculcsapás azok számára, akik berendezkedtek a szingli életformára. Dinamikus, néha „kócos” sorai közt minden olyan klasszikus párkapcsolati témát megtalál az olvasó, ami a mindennapokban megérinti, akár kapcsolatban él, akár szingli. A könyv 2 kiadásban jelent meg, 2012-ben, 112 oldal terjedelemben (ISBN: 9781447893561), valamint e-könyv formájában 92 oldalasan (ISBN: 9786155236013).

Az enciklopédiákban 7-en kedvelték, 5-en olvasták éppen, 14-en várólistára tették, 15-en kívánságlistára, és 3-an kölcsönkérnék.

Kedvencelt idézetek és olvasói vélemények

Szédültnapraforgó (2014): „Vannak benne nagy igazságok, de mindennel nem értek egyet. Nekem kicsit „sarkosan” van megfogalmazva az egész egyedüliség témája. A párkapcsolat egyébként is nehéz dió, vagy összejön, vagy nem. És mivel nincs olyan, hogy tökéletes, így az ember kénytelen-kelletlen kompromisszumok tömegével találja szemben magát. Ha nem tudsz ebbe „beletörődni”, akkor tényleg maradj egyedül? Sokszor unatkoztam, ezért a 3 csillag, egyébként egyszer olvasható :)”
Pandalány ♥ (2014. szeptember 20.): „Érdeklődve olvastam el Nóri első hosszabb terjedelmű írását, és őszintén szólva nem volt rossz. De tényleg. Bár sokan szidják, meg leszólják, hogy mennyire nem eredeti, nekem vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Igenis, hogy tesz az álmaiért, próbálkozik, ez pedig sokkal több, mint amit sokan valaha is tesznek azért, hogy boldogabbak legyenek. Ez a könyv tehát egy első lépés az önmegvalósítás felé, ezt éreztem olvasás közben.”
kataaa (2013. október 23.): „Sportolj, táncolj, írj, olvass, építsd a karriered, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, de valamit csinálj kiemelkedően jól. Érd el, hogy például a táncról te juss eszedbe az embereknek. Legyen személyiséged. Legyen defekted. Gyűjts valamit, ragaszkodj valamihez az életedben. Légy egyszerű, kedves, őszinte, de mégis kerüld az egyszerűséget az életedben.”
Névtelen olvasó (2015. szeptember 12.): „Párkapcsolatban élő lányok ezrei rettegnek nap mint nap a szakítástól. […] Aztán eljön a nagy nap. Megkapják a kulcsot, és végre lakó nélkül marad a szívük. Persze a kapcsolatfüggők gyorsan túladnak rajta… Akik pedig nem, azok megtartják maguknak. Jó erősen a markukba zárják, és meggondolják, hogy legközelebb kinek adják oda. Mérlegelnek, mielőtt újra megkockáztatnák azt, hogy rossz kezekbe kerüljön a kulcs.”

Egy másik olvasó, aki Steiner Kristóf „Hajónaplók” című könyve után kattintott a „Tejszínhab nélkül”-re, megvásárolta, letöltötte, és elkezdte olvasni. Elmondása szerint „Még nem találkoztam életem során olyan művel, ami ennyire Nekem és Rólam szólt volna. Nóra a vesémig látott jelen esetben, s egy nagy tükröt tartott elém, hogy jól megnézhessem magam. Pontosan olyan élethelyzetben vagyok, ami az egész írás gerincét adja. Nagyon tetszik, hogy Nóra nyíltan és őszintén beszél mindenről. Néha jókat tudunk mosolyogni, máskor pedig magunkra ismerünk. Egy-egy célirányzott kérdés pedig segíti/segítheti a fejlődésünket. Gondolkozzunk csak el a következőkön: ha egyedülálló vagy és párkapcsolatra vágysz, meg tudod pontosan határozni, miért is kell neked egy férfi, a kapcsolat? Na ugye… fején lett találva a szög! Fogalmunk sincs, a kamu szövegek pedig nem számítanak. »Addig ne is akarj kapcsolatot, amíg nem érted meg, hogy egyáltalán mire jó az, ha van melletted valaki« - írja Nóra. Második kérdés: mi/mik azok a dolgok, amik örömet okoznak neked, mi ad neked boldogságot? Rossz úton jár az, aki egy párkapcsolatba menekülve akarja fellelni azt, amit egyedül sem volt képes. A legjobb érzést számomra az adta, hogy megvilágosodtam, nem vagyok egyedül! Rajtam kívül még számos nő küzd a szingliség nevű „betegséggel”, amiből ha akarjuk, életünk legszebb éveit tudjuk kihozni. Nekünk (boldog és boldogtalan nőknek, párkeresőknek, kapcsolatban élőknek) a Tejszínhab nélkül egy erősen ajánlott mű. »Ha már kapcsolat, akkor akard a legjobbat. Ne elégedj meg akármivel. Töröld ki a szótáradból a kompromisszum szót. Először ismerd meg magad, tanulj meg egyedül is boldog lenni, találd meg azt a dolgot, amiben kiteljesedsz. Válj érzelmileg felnőtt, kiteljesedett nővé. Nagybetűs Nővé. Nincs mitől tartanod, ám mégis rettegsz. Félsz attól, hogy boldog legyél. egyensúlyt, amit kialakítottál, teljesen romba dönti valaki.”

A könyv kritikája és a „rossz irodalom” fogalma

Egy másik kritikus szerint Oravecz Nóra könyve egy nagyon átlagos olvasmány volt, ami elvett az életéből 1 órát, amit akár fordíthatott volna arra, hogy egy értékelhető könyvet olvasson. A „Tejszínhab nélkül” egy kusza összevisszaság, sok feleslegesen leírt mondattal. Kb. 90 oldal maga a könyv, amit nyomtatottan is be lehetett szerezni (állítólag már nem nyomják), de az e-könyvek korában olcsó (990 Ft-os) áron nagyon sokan letöltötték.

Nancy Huston kortárs írónő szavaival élve: „Az irodalmi fikciók olvasásának legfontosabb haszna, hogy tágítják a látókörünket, képessé tesznek bennünket arra, hogy felismerjük azokat a „rossz” fikciókat, melyek a történelmi katasztrófáinkhoz vezettek, képessé tesznek minket arra, hogy megismerjünk olyan szempontokat és látásmódokat, melyek megismerésére máshogy nem adódna lehetőségünk.” Tehát egyre több az olyan kiadás, melyek nem a világ megértését szolgálják, hanem azokat az igényeket, hogy a világ könnyen értelmezhető, kiszámítható helynek tűnjön. A rossz irodalom rossz olvasókat generál. Oravecz Nóra írásait meggondolás nélkül ide lehet sorolni. Végtelenül naiv, ebben a nyíltan vállalt naivitásban pedig van valami bántó, amely azt érezteti a mai kor emberével, hogy az ilyesfajta grandiózus gondolatok nélkül nem lehet teljes élete. A probléma ott gyökerezik, hogy ezek a giccses teóriák világmagyarázatnak tüntetik fel magukat, holott sokkal inkább ártalmasak az olvasókra nézve.

A szingliség és párkapcsolatok könyvbeli ábrázolása

Vannak lányok, akik nem szinglik. Csak egyedül vannak. Az élethelyzetükből adódó szabadságot. Azt, hogy bármit megtehetnek. Senkinek sem tartoznak beszámolóval. A törődést. A szeretetet. A szerelmet. A szexet. Egy kapcsolatot. Ha egy pasi korlátoz egy Egyedül-lányt, az rögtön menekül.

Egy olvasó nem igazán érti, hogy mitől is válthatott ennyire sikeressé a regény, de biztos benne, hogy ő van olyan élethelyzetben, vagy életszakaszban, amikor is hiába olvasta el a „Tejszínhab nélkül”, egyszerűen semmit sem adott. Unta. Mert teljesen tisztában van azzal, hogy milyen kapcsolatra vágyik, tudja milyen szinglinek lenni (ez a szó még mindig bénán hangzik), és milyen az, amikor normális kapcsolatban van. Semmi új nincs a nap alatt. Egy kicsit sajnálja azokat a lányokat, akik ebből a könyvből próbálják majd megtanulni a dolgokat. Ezt nem egy könyvből kell, és nem is fog segíteni.

Nóra valószínűleg olyan helyzetben jegyezte le a regényét, amikor mindent ki kellett adnia magából. Nem számít, hogy a gondolatait ismétli, vagy az unalomig körüljárt témákat boncolgatja ugyanúgy. Sőt! Néha saját ellentmondásaiban. Néha leírja, hogy jó szinglinek lenni, és hogy vigyázzatok lányok, mert a kapcsolati kötöttség sokszor inkább gátol, mintsem előrevisz. A következő fejezetben meg ennek az ellenkezőjét cáfolja meg. Most akkor mi is van?

Nóra soraiban között van minden, mint a búcsúban. Síró, hisztiző csajok, lányok, akik kostolgatnak a gazdag, menő és elérhetetlen pasik után, nők, akik elkeseredetten vergődnek a rossz kapcsolatokban, online hódító kamugép férfiak és még megannyi más réteg jellemzése, felsorolása és rövid érintése. A példák sajnos viszont annyira nem viccesek, mint amennyire inkább kínosak. Egy olvasó úgy várta, hogy a könyv végére valami majd összeáll benne, és rájön, hogy mi volt ennek a megírásának a célja, vagy megfejti a szingli lét vagy a kapcsolatban élők értelmét. Kíváncsi volt. Untakozott. Bókokat. Azonnal! Magányos volt. „Gyere, de csak ma este. Szeretethiányom van. Törődj velem! Szerelmet akarok azonnal. Szexpartner kell. Önbizalomra szomjazom.”

A párkeresős részen konkrétan kínosan feszengtek. Fájt. Oké, eltúlzottak a példák, bevallotta, nem próbált (és nem is szeretne) ilyen helyen pasizni, de ez tuti nincs így mindenkinél. Az olvasó úgy gondolja, a „Tejszínhab nélkül” akkor élvezhető igazán, ha valakinek fogalma sincs az életről, nem volt még normális kapcsolatban, illetve nem ismeri önmagát. Nála ezek kilőve. Talán ezért sem hatott meg igazán a regény. Ráadásul kusza az egész, sok félbeszakadt gondolat, rövid fejezetek. Tudja, ez egy blogregény, de valahogy összerakottabbra számított. Szerkesztettebbre, nem egymásra dobált mondatokra. Elvileg Nórának van ezer meg ezer posztja, amiből csak összerakott volna egy elejétől a végéig szépen építkező könyvet, amit talán ha valaki elolvas, azt mondja majd: hm, ebben volt ív, tanulság, és elgondolkoztam rajta. De nem. Ez nagyon nem ilyen lett.

Egy valami maradt meg: aki kapcsolati válságban szenved (vagy szar kapcsolatban vergődik, vagy éppen azon hisztizik, hogy nincs pasija) elmegy egy Kika-Ikea túrára, és attól azt hiszi megoldódik minden. Vagy albérletet vált. Wtf! Tényleg így megy ez manapság? Ja, és a „Tejszínhab nélkül” másik tanulsága, hogy kapcsolatfüggő nőkből simán lehetnek megrögzött SZINGLIK (igen, így nagybetűvel többször is előfordul). Mintha nem lenne átmenet.

Az online is elolvasható könyv (regisztráció után) sokak szerint tartalmaz mondatokat, amiktől rettentő kínosan érzik magukat. Nem azért, mert ne lennének igazak (bevallják, voltak benne jó gondolatok), hanem inkább attól, hogy minden második mondat az, hogy egyedül is boldog lehetsz, hiszen a SZINGLIség jó dolog, és amúgy a pasik olyanok, mint a 86-os busz. Jönnek és mennek.

Oravecz Nóra, a brand és az „Összekötve”

Egyébként Nóra egy végtelenül kedves lány (mások szerint, személyesen nem ismerik) és nagyon sokat dolgozik azért, hogy ő megéljen abból, hogy ő Oravecz Nóra. Rengeteg újságnak ír, sajtóeseményekre jár, ajándékokat kap, valóra váltja mások álmait, rajongóival Skype-ol hétfőnként és mintha sosem fáradna el. Az már más kérdés, hogy sokan nem értik az idézetes párnákat, a szépségversenyeken való részvételt és ezt a hatalmas fejhajtást, ami körülötte van. De úgy tűnik, ő élvezi, mindenhol ott van és egyszerűen kikerülhetetlen. Egy szó mint száz, Oravecz Nóra felépítette magát, hatalmas respect ezért a self-brandingért.

Bár az első könyvének fogadtatása vegyes volt, az írónő eltökélte, hogy egy másik „regényt” is ír. A 2013 nyarán megjelent „Összekötve” című könyvét nagy beharangozás előzte meg, hiszen az író a könyvek fontos aspektusának tekintette, hogy az olvasók a könyvekhez való viszonyukon keresztül éljék át az összetartozás élményét. Ám a várva várt átszellemülés elmaradt. Az olvasók hatalmasat csalódtak, semmilyen eszmei értéket nem kaptak, az egész írás üres frázisokból összerakott kis történetet jelenített meg, amely nem ragadta magával a befogadót. Pont ez lenne a lényeg, nem? Hogy a könyv olvasása során az olvasó átkerüljön egy másik világba, és ne gondoljon a szürke hétköznapokra, a valódi életre. Ezzel ellentétben Oravecz Nóra szó szerint megidézte könyvében a XXI. Márkanevek tucatjai, amelyek együttese nemhogy nem alkotta meg, hanem tönkretette azt a varázslatot, amelyet egy műnek kell nyújtania. Ez nem egy irodalmi alkotás, csak egy fiatal lány fejéből kipattant irreális gondolatok kuszasága, amely a legkevésbé sem ad hiteles képet egy elvárható magas művészi színvonalról, amellyel saját magának az írónak kellene rendelkeznie.

Az „Összekötve” című könyv a Libri kiadónál jelent meg. Sok szenvedése után (több kiadóval tárgyalt, majdnem kiadta, aztán mégis offolták) került sor a megjelenésre, hatalmas bulival a Holdudvarban. A borító gyönyörű, a cím betűtípusát és színét sokan imádták, és tényleg kíváncsiak voltak rá. Biztosan állították, hogy jobb lesz, mint a „Tejszínhab nélkül”, hiszen az „Összekötve” igazi regény (van cselekménye és karakterei, meg valami sztorija is), más kérdés, hogy mennyire lesz telenyomva oravecznórás világmegváltó idézetekkel.

A könyv alapszituációja szerint, ha valaki igazán elégedett az életével, imád bulizni, szeretik a barátai, és mindig eléri, amit akar, akkor a szerelem az, ami hiányzik az életéből. Választ. Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Egymáshoz kapcsolódik az életük, ha akarják, ha nem.

További gondolatok és idézetek Oravecz Nórától

Mosoly: „Ragyogj minden nap, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jön valaki, akit egyetlen mosolyoddal levehetsz a lábáról.”
Csalódás és Tanács: „Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg, de! Egy dolgot ne felejts el. Amint megbánt valaki, ne haragudj rá, inkább gondold át, hogy mit adott neked azzal, hogy megbántott. Hogy mire döbbentett rá, hogy mivel lettél okosabb. Hogy mi az, amit tanultál az esetből. Mert valamit biztosan.”
Motiváció: „Ha van egy álmod, megvalósíthatod, senki sem fog vissza. (…) Te döntöd el, hogy a saját korlátaid meddig terjednek, és hogy melyiket mikor döntöd le. Ha törődsz a belső békéddel, lassan azt veszed észre, hogy már nincsenek gátak, csak te vagy és a vágyaid, amelyek sorra megvalósultak.”
Férfiak: „Minden pasi olyan, mint a körömlakk. Zsákbamacska. Lehet, hogy jól néz ki, szimpatikus, és a kisugárzásától teljesen készen vagy, csak épp nem illik az életedbe.” (39. oldal)
Önismeret: „Bonyolult vagyok és végtelenül egyszerű.”
Kapcsolatok: „Van, hogy valakit ki kell törölnöd az életedből ahhoz, hogy boldog lehess… ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Csak annyit jelent, hogy magadat jobban szereted.”
Kapcsolatok és külsőségek: „Felesleges a csodaszép fiúkkal foglalkozni. Maradjanak meg barátnak, de többre nem érdemesek. Minek? Most őszintén. Szükséged van neked arra, hogy egész életedben attól rettegj, hogy mikor csapja le a kezedről valamelyik szőke kis barátnője? Nem. Így hát érdemes nyitott szemmel járni, és nem a külsőségeket előtérbe helyezni.” (30. oldal)
Kedvesemnek/Vallomás: „Köszönöm (…), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.”
Bizalom/Lélek: „Harci tankként törünk előre, célokat valósítunk meg; sőt ha kell, ugyanebből a páncélból időről időre letörünk egy darabot, hogy beburkolózhassunk azért, hogy biztonságban legyünk. Hogy senki se bánthasson. Hogy ne férjenek hozzánk. A lelkünkhöz. (…) Mert az életet végigcsinálni csak sértetlenül, védve jó.”
Magány/Nézőpont: „Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne. Magány az, amikor a másik embertől függsz érzelmileg.”
Döntés: „Döntés kérdése minden. Az is, hogy mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulsz neki az életnek, avagy sem.”
Egyéniség: „Az élet nem arról szól, hogy egy klón legyél. Inkább arról, hogy legyen saját, individuális stílusod. Hogy legyenek álmaid, amikben hiszel. Ne foglalkozz azzal, hogy más mit mond.”
Kitartás/Megküzdés: „Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással, aztán meg belegondolok, hogy az a vesztesek játszmája, aztán meg pofozom magam, hogy miért vesztesezem le azt, aki ácsorog, hisz én is azt teszem. Aztán meg ismét jár az agyam, és beugrik, hogy de nem is, mert haladok ám előre, fogják a kezemet, csak minden úgy összefolyik. Olyan nagyon. Nem is értem. Mindenesetre nyugtat, hogy a legjobb tanulók kapják a legnehezebb leckéket.”
Emberismeret/Motiváció: „Mindannyian csináltunk már komplett idiótát magunkból életünk során legalább egyszer. (…) Levontuk a következtetéseket, tanultunk belőle, és továbbléptünk. Ha nem e szerint a forgatókönyv szerint történt, az már a te bajod. Ne várd, hogy vigasztaljalak, hogy majd jobb lesz. Mert nem lesz. Addig mindenesetre biztosan nem fog változni az életed, amíg nem változtatsz valamin.” (E-book, 12. oldal)
Párkapcsolati tanácsok: „Ha egy pasi csak szurkál a rózsával, ahelyett, hogy azt óvatosan a kezedbe adná, lépj. A rózsa nem játék. Nem arra találták ki, hogy bántsanak vele. Ha egy kapcsolatban kényelmetlenül érzed magad, köszönj el. Köszönd meg neki, amit adott, mert biztosan tanultál tőle is valamit, de ne maradj tovább. Nincs értelme. Minden kapcsolatnak addig van értelme, amíg jól érzed magad benne, és amíg tanulsz belőle. Ha már nem jó benne, mert pl. nem becsülnek meg, akkor minek maradnál?” (E-book, 12. oldal)

tags: #oravecz #nora #tejszinhab #nelkul