Bevezetés: A Húsfogyasztás és Az Állattenyésztés Modern Kihívásai
A mai globalizált világban az élelmiszeripar és különösen az állattenyésztés számos kihívással néz szembe, amelyek nemcsak a gazdasági tényezőket, hanem az élelmiszerbiztonságot és az emberi egészséget is érintik. A világpiacon a sertéstakarmányok ára folyamatosan emelkedik, beleértve a tej eredetű melléktermékeket és a kukoricát is. Mivel az árakat nem lehet befolyásolni, a jövőben a termelékenységre kell koncentrálni, ami a kocánkénti választott malacok számának növelését jelenti évente. Már almonként fél malac is nagy jelentőséggel bír hosszú távon.
A húsfogyasztás ma már nemcsak a telített zsírok és a koleszterin miatt adhat okot az aggodalomra, hanem az állattenyésztés során felhasznált hormonmennyiség emberi szervezetre kifejtett hatása is több kérdést vet fel. Elrettentő mesék keringenek a pár hét alatt felnevelt csirkékről, a hormonnal és gyógyszerekkel etetett marhákról. Fontos megvizsgálni, mennyire biztonságos a hormonokkal felduzzasztott mellű csirke vagy az önálló tejüzemként működő szarvasmarha húsa, teje. Az alábbiakban részletesen körbejárjuk ezeket a témákat, figyelembe véve a termelékenység növelésének lehetőségeit, a hormonok szerepét az állattenyésztésben, azok jelenlétét a húsokban, és a lehetséges egészségügyi kockázatokat, valamint a fogyasztók számára ajánlott étrendi és konyhatechnológiai megfontolásokat.
I. Termelékenység Növelése a Sertéstenyésztésben: A Biomin® pHD Szerepe
A sertéstenyésztésben a termelékenység növelése kulcsfontosságúvá vált az emelkedő takarmányárak mellett. A kocánkénti választott malacok számának növelése jelenti az egyik fő kihívást, mivel már almonként fél malac is jelentős pozitív hatással bírhat hosszú távon. Ennek eléréséhez elengedhetetlen a kocák egészségének és fiziológiás állapotának optimalizálása.
A. Kalcium-metabolizmus és Szabályozása a Kocákban
Mindenki által ismert tény, hogy a takarmányadag anion-kation egyensúlya nagy mértékben szerepet játszik a tehenek ellési bénulásának megelőzésében. De miért ne használnánk ki ezt a tudást és alkalmaznánk a kocáknál is? Az alacsony vér Ca-szint, a gyenge izomtónus és a megnövekedett halvaszületések közötti összefüggés késztette a Biomin® pHD kifejlesztését, amellyel nagymértékben javítható a kocák termelékenysége.
A Ca-szint hormonális szabályozás alatt áll, amely a szintet egy szűk határ között tartja (2,3-2,8 mmol/liter a kocában). A résztvevő hormonok a parathyroid hormon, a kalcitonin és az 1,25-(OH)2-D-vitamin (a D3 vitamin aktív formája). Ha a plazma Ca-koncentrációja csökken, a hormonok aktiválódnak és a Ca-visszaszívás megindul a vesén keresztül, valamint a csontmobilizáció is megnövekszik.
A vemhesség alatt kisebb a Ca-igény, így a „Ca-túlkínálat” miatt ez a mechanizmus nincs edzésben és nem tud időben reagálni a megnövekedett Ca-igényre az ellés körüli időben. Következésképpen a csökkenő Ca-szint nincs időben kiegyenlítve, ezáltal hiányzik a Ca az izomkontrakcióhoz, valamint Ca-deficit van az oxitocin felszabaduláshoz, amely szintén az izomösszehúzódáshoz kellene. A csökkent Ca-szint a fialás elhúzódásához vezet, amely csökkenti a malacok túlélési esélyeit az ellés során és ellés előtti elhulláshoz vezet.
B. Vizeletsavanyítás és Szabályozása a Termelékenység Érdekében
A sav-bázis egyensúly beállítása és a vér pH-jának 7,42 körül tartása fontos a test összes életfunkciójához. A pH-beállítás 3 mechanizmuson keresztül folyik: a H+ megkötése és felszabadítása pufferrendszerekkel, a CO2 parciális nyomásának szabályozása a légzéssel, valamint a vesében történő H+ és HCO3-kiválasztással.
A vér pH szabályozása a vese kiválasztásán keresztül kulcsfontosságú a Biomin® pHD hatásmechanizmusának megértéséhez. A pH szabályozás olyan funkciója a takarmány sav-bázis egyensúlyának, amely az anion-kation egyensúly beállítása révén a test sav-bázis egyensúlyát befolyásolja. Az anionok növelése a takarmányban a szervezetek acidikus stresszéhez vezet. Az acidikus stressz nagyságától függően az azonnali következmény a metabolikus acidózis. A test próbálja az acidózist kompenzálni a H+ kiválasztásával és a HCO3-visszaszívással, amely savanyítja a vizeletet.
Továbbá azt is leírták, hogy a sav-bázis egyensúly acidikus stressze a Ca-kiválasztáshoz vezet a vese megnövekedett kiválasztása által. A test próbálja kompenzálni ezt a hiányt a csontokból való Ca-mobilizáció növelésével, és ezzel egyidőben a test próbálja pufferolni a vér pH-t a Ca-visszaszívás növelésével (a parathyroid hormon és az 1,25-(OH)2-D-vitamin által szabályozva), ezáltal nő a vér Ca-szintje. Ez azt jelenti, hogy az aniongazdag takarmányozás tréningezi a parathyroid hormon és az 1,25-(OH)2-D-vitamin mechanizmust, ezáltal a megnövekedett Ca-igény esetén a fialás körüli időszakban ez a mechanizmus gyorsabban és hatékonyabban reagál.
Az előbb vázolt mechanizmusok bizonyítják a Biomin® pHD hatékonyságát és új utat nyitnak meg a jövőben. Az új tények fényében végeztek kísérletet a Biomin® pHD-vel Ausztráliában, és az eredmények meglepőek voltak. 108 koca volt a kontroll és 109 a kísérleti csoportban. A kísérleti csoport egyedei 0,5 kg Biomin® pHD-t kaptak 10 nappal ellés előttől az inszeminálásig. A kísérleti csoportban a halva született malacok aránya átlagban 0,73 volt almonként, a kontroll csoportban 1,15, ami plusz 0,4 malacot jelent kocánként a pHD-vel. Az is megfigyelhető volt, hogy a kísérleti csoportnál kevesebb ellési segítség kellett, és az ellés utáni problémák sem jelentkeztek.
Természetesen a Biomin® pHD ezen hatásmechanizmusa fontos a malacok számának növeléséhez, de nem szabad elfelejteni a termék másik hatását sem. A vizelet savanyítása révén a húgy-ivarszervi fertőzések kockázatát is csökkenti. Ezt két úton érik el. Egyrészt kedvezőtlen körülményeket teremtenek a baktériumoknak, ezzel akadályozzák a szaporodásukat, mivel a termék szervetlen savakat és anionokat tartalmaz. Másrészt a baktériumok vizelet-traktusban való megtapadását is gátolja a termék, mert egy proantocianidisz nevű növényi alkaloidát is tartalmaz. Következésképpen a Biomin® pHD adagolása növeli az állomány termelékenységét, a húgy-ivarszervi fertőzések és a kapcsolódó méhgyulladás megelőzésével, valamint az élveszületett malacok számának növelésével.
II. Hormonok a Húsokban: Tények és Aggodalmak
A rossz hír, hogy hormonok lehetnek a húsokban, részben, mert az állatoknak adják, részben, mert ők maguk is termelik. A jó hír, hogy a hormonok szintje alacsony, és megfelelő főzési eljárással jó részüktől meg is szabadulhatunk. Manapság lépten-nyomon a legkülönfélébb import húsáruk és gyorséttermek széles választékával találjuk szemben magunkat. Éppen ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a kutatók szeme egyre inkább a húsok és feldolgozott húsipari termékekre, illetve a bennük található anyagokra vetül.
A. Hormonhasználat a Haszonállat-tenyésztésben: Európa vs. Amerika
Fontos megjegyezni, hogy Európa országaiban 1989 óta nem alkalmazhatók a haszonállatoknál a testtömeg gyarapodásáért és ivarzásának megindításáért felelős tireosztatikus, ösztrogenikus és gesztagenikus anyagok. Az ösztradiol 17-ß, a tesztoszteron és progeszteron a mai napig tilalmi listán szerepel az EU hazai és import termékei között.
Azonban más a helyzet az amerikai farmokon, ahol 1956 óta hormonokat és antibiotikumokat is használnak az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatóságának (FDA) rendelkezései szerint. Az FDA által jelenleg is engedélyezett hormonok a következők: női nemi hormonok (ösztradiol, progeszteron), férfi nemi hormonok (tesztoszteron) és olyan szintetikus, hormonszerű vegyi anyagok, melyek növekedésserkentő hatással bírnak (zeranol, trenbolon-acetát, melengeszterol). A Cornell Egyetemen végzett egyik vizsgálat szerint az itt említett hormonok a baromfi és sertés esetében nem mutattak kimagasló súlygyarapodást. A hormon implantátumokat az állatok fülének bőre alá kell beadni, melyet vágáskor eldobnak. Az implantátum más helyen való bejuttatása - melyet a szövetségi szabályok tiltanak - magasabb hormon maradványokat eredményezhet a már fogyasztandó húsban. A szteroid hormonok használata szarvasmarháknál még Kanadában engedélyezett.
B. Hormonok a Húsokban és Egészségügyi Kockázatok
Számos vita tárgyát képezi a felsorolt anyagok rendszeres felhasználásának engedélyezése vagy tiltása a lehetséges karcinogén és genotoxikus (DNS-t károsító) hatásuk miatt. Elég csak Észak-Amerikára gondolni, ahol hormonkezelt állatok húsát fogyasztják, és igen kimagasló a mell-, petefészek-, illetve prosztatarák aránya. Mindezek alapján érthető, hogy az elmúlt évtizedekben megugrott a figyelem a hormonokkal kapcsolatosan.
Említésre méltó e témában egy Szaúd-Arábiában végzett kutatás, melynek célja: az import és hazai, friss illetve feldolgozott húsipari termékek ösztradiol, progeszteron és tesztoszteron szintjének változása bizonyos hőkezelési eljárások során. 33 nyers, elkészített húst és feldolgozott húsipari árut vizsgáltak meg, többek között: marha-, teve-, bárány- és csirkehúst. A húsokat hétféle elkészítési mód szerint vették szemügyre: nyersen, grillezve, sütőben, mikrohullámú sütőben és szabad térben zsiradékon sütve, illetve főtt és párolt állapotban.
Az importált húsok ösztradiol 17-ß maradéka magasabb volt, mint a helyi húsoké, azonban a progeszteron és tesztoszteron szintek tekintetében nem volt szignifikáns különbség. Ha belegondolunk abba, hogy az amerikai FDA irányelvei szerint az ösztradiol, a progeszteron és a tesztoszteron a kezeletlen húsokban akár 120, 3000 és 640 ng/kg feletti is lehet, illetve az Élelmiszer és Adalékanyagok Közös Szakértői Bizottsága (JECFA) szerint ezen anyagok napi elfogadható beviteli mennyisége 50, 30000 és 2000 ng/testtömeg kg, akkor mindez nem meglepő. Vagyis a 26%-os ösztradiol többlettel rendelkező import húsok ennek megfelelően még a biztonságos értéken belül helyezkednek el.
C. Hormonszintek Csökkentése Konyhatechnológiai Eljárásokkal
A tesztoszteron és ösztradiol szintek jelentősen csökkentek a különböző konyhatechnológiák során, ellenben a progeszteronnal. A grillezés módszere bizonyult a legmegfelelőbbnek, hiszen mindhárom hormon szintjét csökkentette. Az ösztradiol 17-ß esetében grillezésnél 50%-os, sütőben való sütésnél 36%-os és mikróban való sütésnél pedig 27%-os csökkenés volt megfigyelhető. A tesztoszteron maradványok 29, 23 és 19%-os csökkenést mutattak a nyers, vagyis kontroll húsokhoz képest. Ami a progeszteront illeti, a grillezéssel sikerült 31%-os szintcsökkenést elérni.
A vörös húsok és a csirkehús hormonváltozásai között nem volt lényegi különbség, habár a csirkehús hormontartalma minden esetben meghaladta a korábban említettét. Feldolgozott húsipari termékek közül a hotdog-ban volt a legalacsonyabb tesztoszteron mennyiség, míg ez az érték, csakúgy, mint az ösztradiol és a progeszteron a marhakonzervben a legmagasabb.
Ismeretes egy korábbi, Egyiptomban végzett tanulmány is, melyből kiderül, hogy az alexandriai szupermarketekben kapható marhahúsok magasabb szintetikus növekedésserkentőkkel bírnak, mint a helyi magán hentesek árui, azonban az egyéni termelők csirkéiben mért ösztrogénszintek kimagaslóbbak voltak. A Szaúd-Arábiában végzett kutatáshoz hasonlóan hat különböző főzési módszert hasonlítottak össze, ez esetben csirkénél: vízben történő főzést, sütőben való sütést, grillezést az állat bőrével és anélkül. A legjobb ösztrogén szintet a bőrtől megszabadított megfőtt húsban találták, így a kutatók szerint az adott zsírréteg kimagasló jelentőséggel bír.
D. Hormonszerű Anyagok és Fitoösztrogének
A szteroid hormonokon kívül nagy figyelmet kell fordítani a hormonszerű anyagokra, különösen a fitoösztrogénekre. Ezek tulajdonképpen növényi eredetű vegyületek, melyek képesek az ösztrogénhez hasonlóan azok receptoraihoz kapcsolódni és ott működésbe lépni. Bizonyos szervek esetében kimondottan ösztrogénszerű hatást váltanak ki, máshol pedig gátolják annak hatását. Vegyületeik az izoflavonoidok és lignánok. Leggazdagabb forrásuk a szója és lenmag, de megtalálhatók még például gabonákban, tökben, cukkíniben, sárgarépában, fokhagymában, káposztában is. Az ösztrogénszerű komponens működéséhez szükséges a megfelelő mennyiségű rost, éppen ezért a többszörösen feldolgozott, finomított termékek esetében ez a hatás el is maradhat. Azt azért kijelenthetjük, hogy a fentebb említett növények ösztrogénszerű hatása enyhébbnek mondható a húsokéhoz képest.
De más élelmiszerek is tartalmazhatnak még hormonokat! Az élelmiszer adalékanyagok gyors azonosításának céljából olasz tudósok egy új módszert fejlesztettek ki 2009-ben. A módszer segítségével két korábban ismeretlen, ösztrogénszerű szintetikus vegyületet; xenoösztrogéneket ("idegen ösztrogének") neveztek meg, melyek hatással lehetnek az emberi szervezetre. Az egyik ezek közül a zsírok és olajok romlását megakadályozó tartósítószer; a propil-gallát, a másik pedig a 4 hexil-rezorcinol, amit a garnéla és más rákfajták elszíneződése érdekében használnak.
III. A Húsevés Komplex Hatásai az Emberi Szervezetre
Habár nagy figyelem övezi a hormonkérdést, az európai országokban még mindig nincs egyértelmű határvonal azok emberi elfogyasztására nézve. Kevés információval rendelkezünk a napi bevitellel kapcsolatban, és arról, hogy tulajdonképpen milyen hatással van ránk, különösen a serdülőkorúakra. Továbbá az is vita tárgyát képezi, hogy a külsőleg szervezetbe jutott hormonoknak mekkora a megfelelő fiziológiás szintje. A legújabb in vivo kísérletek szerint a korábban említett serdülőkorú fiataloknál akár a kisebb fokú hormonbeli eltérések, illetve nagyon alacsony szteroid hormonszintek is jelző értékűek lehetnek, utóbbiak akár jelentős, kifejezetten káros biológiai hatással bírhatnak.
A tanulmányok szerzői arra is rámutatnak, hogy a zsírosabb import húsokból álló gyorsételekre nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Huzamosabb fogyasztásuk különösen megfontolandó bizonyos arra érzékenyebb életszakaszokban és állapotokban, mint például a magzati és a pubertás korban. Így a kutatók a jelen vizsgálatok fényében arra ösztönöznek, hogy a soványabb húsokat grillezzük, esetleg sütőben vagy mikrohullámú sütőben süssük, hiszen a zsírban oldódó hormonok csökkentésének ezen konyhatechnológiák a legbiztosabb módszerei.
A. Hormonok és Egészségügyi Kockázatok Részletesebben
A progeszteronról kimutatták, hogy a kísérleti állatoknál fokozza a petefészek-, emlő-, méhdaganatok kialakulását. A tesztoszteront pedig a prosztatarákért teszik felelőssé. A hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket. Egy naponta többször hamburgert falatozó amerikai kisdiák esetében ez a saját hormonszintjéhez képest jelentős lehet. A néhány évvel ezelőtti járványügyi adatok meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak a vöröshús-fogyasztás és bizonyos hormonfüggő daganatok közötti kapcsolatról.
B. Rákkeltő Anyagok a Húsban
A policiklikus aromás szénhidrogének (polycyclic aromatic hydrocarbons, PAH-k) olyan vegyületek, melyek károsak lehetnek az emberi szervezetre, irritációt, nagyobb mennyiségben vér-, és májbetegségeket, illetve akár rákot is okozhatnak. Ugyan természetes formában ezek a vegyületek szénben, gázolajban és füstben fordulnak elő, a magas hőmérsékleten való sütés húsokban is PAH-képződéshez vezethet. A heterociklikus aromás aminok (heterocyclyc aromatic amines, HAA-k) a PAH-hoz hasonló, potenciálisan rákkeltő anyagok. Ezek főzés során megjelenhetnek a vörös húsokban, a szárnyasokban és a halakban is. Már a magyar konyhában megszokott módon elkészített ételek rendszeres fogyasztása is fokozhatja a vastagbél-, a prosztata és a mellrák kialakulásának kockázatát.
Dr. Colin Campbell az aflatoxin nevű karcinogén anyag viselkedését vizsgálta patkányok szervezetében attól függően, hogy a táplálkozásuk mennyi állati eredetű fehérjét (kazeint) tartalmazott. Magas (20%) és alacsony (5%) fehérjetartalmú menüt adott aflatoxinnal kezelt patkányoknak, és azt vizsgálta, hogy ez milyen hatással van az állatok májában kialakuló rákos sejtburjánzásra. Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb kazein-tartalmú étrend mellett nagyobb eséllyel alakult ki májrák, míg kevesebb állati fehérje mellett kisebb maradt ez az esély. A kazein emésztése során egyébként a szervezetben kazomorfin, egy ópiumhoz hasonló hatású vegyület termelődik.
A nitrozaminok rákkeltő vegyületek, melyek hozzájárulhatnak különböző szervek, így a tüdő, az agy, a máj, a vese, a húgyhólyag, a gyomor és a nyelőcső rákos megbetegedéseinek kialakulásához. A hústermékek tartalmazhatnak N-nitrózaminokat, melyek létrejötte egy nitrit vagy nitrát, valamint a füst és a fehérje, vagy a zsír bomlása során felszabaduló aminok találkozásának eredménye.
C. Zoonózisok és Élelmiszer-biztonság
A konyhakész hústermékek könnyen elérhetőek, és sok család naponta többször fogyasztja őket. Nem árt azonban tudni, hogy akár fertőzések forrásává is válhatnak. A leggyakrabban azonosított kórokozók közé tartozik az escherichia coli, a salmonella enterica, a listeria monocytogenes, és a campilobacter. A zoonózis olyan betegség, amely állatról emberekre terjed. A történelem során számos példa akadt ilyen fertőzésekre. Gondoljunk a szivacsos agyhártya-gyulladásra, a tuberkulózisra vagy akár a SARS-COV-2 vírusra.
D. Antibiotikum-rezisztencia és a Húsipar
Az állattartás haszonszerzésre irányuló üzletág, melynek célja, a lehető legnagyobb mennyiségű hús eladása. Az antibiotikumok ugyanakkor az egészséges mikrobióta felborításához vezethetnek nemcsak az állatok, hanem az azt elfogyasztó emberek körében is. Ráadásul az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók terjedését is segíti emberben, állatban egyaránt.
E. Táplálkozási szempontok: Fehérjék, Zsírok és Rostok
A hús bizonyos szempontok szerint előnyös tápanyagforrásnak tekinthető. Ugyanakkor az átfogó felmérések rendre ugyanazzal az eredménnyel zárulnak: akik kevesebb húst esznek, tovább élnek. Ennek pontos okairól mégis keveset beszélünk.
A fehérjékben található aminosavak az mTOR és az IGF-1 jelút révén a sejteket növekedésre késztetik. Ez nem is csoda, hiszen a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a fehérjében gazdag táplálék hatékonyan biztosítsa a gyarapodást. De ezek a folyamatok sajnos a rákos sejtek burjánzásának is kedveznek. A jelút ugyanis nem tesz különbséget egészséges és kórosan elváltozott sejt között, mindkettő növekedését serkenti.
A húsok, húskészítmények zsírtartalmuktól függően magas telített zsírsav- és koleszterintartalommal rendelkezhetnek, melyek a Magyarországon igen magas előfordulási gyakoriságot képviselő szív-érrendszeri megbetegedések térnyerését erősítik. Bizonyára sokan hallottak a vörös hús fogyasztása (pl.: sertés-és marhahús) és a vastagbélrák rizikó (colorectalis carcinoma) összefüggéséről.
A másik nagy probléma a sovány húsforrásokat preferáló sportolók esetén, hogy sokszor rostszegény táplálkozás egészíti ki a nagyfokú fehérjebevitelt. A rostszegény étrend például finomított pékáruk, hántolt rizs, burgonya, klasszikus tésztaköret egyoldalú, salátát, zöldségköretet nélkülöző bevitelével definiálható általában, illetve fehérjealapú étrendkiegészítők természetes étkezést helyettesítőként való fogyasztása is elősegítheti kialakulását. Amennyiben hosszútávon elhagyjuk a rostforrásainkat, emésztési panaszok léphetnek fel: székrekedés, hasmenés, puffadás, szélgörcsök. Ne felejtsük el, hogy a rostszegény étrend éppúgy összefüggésben van daganatos megbetegedéseinkkel, mint a vörös húsok fogyasztása, mely korábban említésre került.
F. TMAO és a Szív-érrendszeri Kockázat
A trimetilamin N-oxid (TMAO) nem más, mint a beleinkben található egyes baktériumok anyagcseréjének a mellékterméke, amit elsősorban állati eredetű ételekben előforduló anyagokból (l-karnitin és kolin) állítanak elő. Az ezek emésztése során keletkező trimetilamin (TMA) alakul át a májban TMAO-vá. A magas TMAO szint mellett ráadásul akkor is emelkedett a szívinfarktus kockázata, ha a koleszterinszintünk vagy a vérnyomásunk alacsony. A TMAO szempontjából nemcsak a vörös és feldolgozott húsok, zsírosabb tejtermékek, tojás, fehérjeporok és energiaitalok jelentenek veszélyt, hanem a hal is, hiszen ezek az állatok természetesen magas TMAO-tartalommal rendelkeznek.
G. Környezeti Hatások
A hús előállítása több energiaráfordítással jár, mint a növényi eredetű élelmiszereké. Ebből a szempontból a kérődző állatok húsának fogyasztása a legmegterhelőbb a környezetünk számára. A húsipar felelős a metán-gáz kibocsátás nagy részéért, ami egyre nagyobb veszélyt jelent a globális felmelegedésre nézve.
IV. Oxitocin: A Szerelem Hormonja és Vitatott Alkalmazása az Orvostudományban
Az oxitocin egy hormon, vagyis egy olyan kémiai anyag, amit egy belső elválasztású mirigy termel és ami valamilyen életfunkciót szabályoz. Az oxitocin hormont sokszor becézik szeretethormonnak is, mivel akkor is megemelkedik a szintje a vérünkben, amikor szerelmesek vagyunk, amikor ölelkezünk, amikor közvetlen bőrkontaktusban vagyunk azzal, akit nagyon szeretünk.
A. Az Oxitocin Szerepe a Szülésben
Méginkább megemelkedik a szintje akkor, amikor vajúdunk, ugyanis az oxitocin hormon váltja ki a méh ritmikus összehúzódásait, amik átalakítják a méh struktúráját a vajúdás alatt. Elviekben ezért logikusnak tűnik a városi legenda, ami szerint a szeretkezés vagy akár a pocaksimogatás vetélést vagy koraszülést okozhat, de csak elviekben!
Az oxitocin az agyalapi mirigyben, az agyunk hátsó részében található és amikor elkezdődik a vajúdás, az oxitocin hormon termelése egyre inkább fokozódik és emiatt lesznek az összehúzódások egyre gyakoribbak, egyre hosszabbak és egyre fájdalmasabbak! A fájdalom-visszacsatolás és a magas oxitocinszint egy idő után endorfin reakciót vált ki, vagyis beindul az endorfin hormon termelése is!
B. Szintetikus Oxitocin a Szülészetben
Magyarországon a szülés alatti intravénás oxitocin infúzió - köznapi nevén oxi - az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás. Kórházi szüléseknél ez olyannyira szinte része a forgatókönyvnek, hogy anyai bevallásra épülő statisztikák szerint a szülő nők 60-70%-a kap szintetikus oxitocint a szülés folyamán.
Igaz a szintetikus oxitocint mesterséges úton állítják elő, de kémiailag teljesen azonos az agyalapi mirigy által termelt természetes oxitocinnal, és a hatása is ugyanaz: méhösszehúzódásokat vált ki. Éppen ezért a szintetikus oxitocint általában a szülés-beindítási protokoll részeként, vagy pedig az összehúzódások erősítésére, a vajúdás felturbózására és a szülés gyorsítására alkalmazzák.
A szintetikus oxitocin általában ki is fejti ezt a hatást, de azért van pár lényeges szempont, amit érdemes figyelembe venni! A legelső az, hogy ha túl hamar, túl sok oxitocint adagolnak, akkor az először valóban kiváltja a méhösszehúzódásokat, de egy idő után a méh receptorai eltelítődnek a túl magas oxitocinszinttől, érzéketlenné válnak és már nem reagálnak összehúzódással.
A második fontos szempont a szintetikus oxitocinnal kapcsolatban, hogy bár kémiailag ugyanaz, mint amit az agyalapi mirigyünk termel, de az intravénás oxitocin nem jut el az agyba, és ezért ott nem tud kiváltani endorfin reakciót, vagyis az oxitocinnal felturbózott vajúdást emiatt jóval fájdalmasabbnak érzik általában szülő édesanyák! Egy picit képzeld el ezt valahogy úgy, hogy az agyunkat védendő egy egyirányú kapu zárja le a vérből bizonyos kémiai anyagok áramlását az agy felé, ezért nem tud átjutni a szintetikus oxitocin az agyunkba. A természetes oxitocin viszont éppenhogy az agyunkban termelődik, ott helyben váltja ki az endorfin reakciót és az egyirányú kapun át a vérrel jut el a méhhez, ahol pedig az összehúzódásokat kiváltja.
Mi a harmadik fontos különbség? A vajúdás során a természetes oxitocin mennyisége folyamatosan emelkedik, ezért az összehúzódások folyamatosan erősödnek, hosszabbodnak és sűrűsödnek! Ez a tipikusan lassan fejlődő folyamat segít abban, hogy hozzászokj az összehúzódásokhoz, hogy ráhangolódj testben és lélekben és hogy kialakítsd a saját kis egyéni stratégiádat az összehúzódások kezelésére. Az intravénás oxitocinnal azonban a folyamatoknak eléggé elébe vágnak: a vajúdás - természetesen az adagolástól függően - azonnal erős, gyakori és hosszú „fájásokat” vált ki, amikkel sokkal nehezebb feladat megbirkózni is!
A negyedik fontos szempont, hogy ezekre a hirtelen jött erős összehúzódásokkal természetesen nem csak Neked lehet nehezebb megbirkózni, de bizony a kisbabádnak is! A turbó fokozatra könnyen reagálhat a baba nem megnyugtató pulzussal, ami további beavatkozásokat esetleg rögtön műtéti megoldást tehet szükségessé!
Az ötödik szempont sem elhanyagolható a szintetikus oxitocinnal kapcsolatban! Ugyanis ha a méhet erősebb munkára ösztökélik szintetikus oxitocinnal, akkor ennek a hatását bizony monitorozni kell, nehogy túlpörögjön a méh és nehogy túl sok legyen a babának! Tehát figyelni kell a baba reakcióit és figyelni kell a méh összehúzódásait is, ezért oxitocin adagolása esetén a folyamatos CTG elengedhetetlen.
Logikus a kérdés, hogy ha ennyi „hátulütője” van a szintetikus oxitocinnak, akkor miért alkalmazzák mégis ennyire gyakran? Miért gondolják úgy a szülészeti szakemberek, az esetek 60-70 vagy akár 80 százalékában, hogy a vajúdás nem halad normálisan és hogy hormonális rásegítés kell? Miért gondolják tehát azt, hogy a nők több mint fele kvázi hormon-beteg, merthogy nem működik „eléggé” a vajúdás és a szülés hormonális szabályzó folyamata? Arról van sokkal inkább szó, hogy ugyanúgy ahogy mi nők nem vagyunk egyformák, a vajúdás ritmusa sem egyforma! A legtöbb esetben a vajúdás egy lassan fejlődő, lassú folyamat, és egészen egyszerűen elfogy a türelem. Az oxitocin alkalmazására legtöbbször az egyetlen indok az vagy a szokás, vagy pedig az, hogy telnek az órák és telnek a percek, a türelem pedig fogy.
A másik indok, ami miatt ennyire gyakran előkerül a szintetikus oxitocin hormon az az, hogy nagyon sok édesanya - sőt a legtöbb! - idejekorán megy be a kórházba! Akkor, amikor a vajúdás még éppen csak elkezdődött, még csak éppen érződnek az összehúzódások és amikor a természetes oxitocin hormon szintje még viszonylag alacsony. Ilyenkor az utazás, a kórházi felvétel, az izgalom és a félelem hatására megemelkedik az adrenalin típusú stresszhormonok szintje, ezek pedig szépen elnyomják az oxitocin hatását és a vajúdás lelassul vagy akár teljesen le is áll. Jobb esetben ilyenkor felvesznek a szülészeti osztályra és türelmesen várnak - de sajnos ez a ritkább!
Természetesen nem azt mondjuk, hogy a szintetikus oxitocin „rossz” és pont! Mint minden szülészeti beavatkozásnak, az oxinak is lehet és van létjogosultsága, de az egészen biztos, hogy ez nem az esetek 60-70 vagy akár 80%-ára igaz! Ilyen magas arányszámok sajnos elég egyértelműen utalnak arra, hogy a legtöbb szülő anya teljesen feleslegesen kap oxitocint és csak a szülését teszik vele fájdalmasabbá! A szintetikus oxitocin valóban sokat segíthet egy ténylegesen elhúzódó vajúdásnál, illetve szükséges lehet akkor is, amikor a szülés epidurális érzéstelenítéssel történik. Eddig szintén csak a vajúdás illetve a kitolási szakasz felturbózásáról beszéltünk, de oxitocint gyakran alkalmaznak a lepényi szakasz támogatására is. Ez olyannyira gyakori, hogy például az USA-ban sok kórházban ez a protokoll része még akkor is, ha maga a szülés teljesen beavatkozásmentesen történt! Magyarországon ezt inkább csak akkor alkalmazzák, ha valamilyen okból tartanak a szülés utáni fokozott vérzéstől és ezt megelőzendő a baba születése után izomba adott egyszeri oxitocin injekcióval azonnali méhösszehúzódást váltanak ki, ami meggyorsítja a méhlepény megszületését.
C. Oxitocin és az Alkoholizmus Kutatása
Egy új kutatás eredményei szerint az oxitocin patkányokban megakadályozza, hogy az állatok lerészegedjenek az alkoholtól. A hipotalamuszban termelődő, és az agyalapi mirigy hátsó lebenyében tárolódó hormon sok különböző folyamatban vesz részt a szervezetben, és többek közt fontos szerepet tölt be a szexuális viselkedés és a társas interakciók során is. Michael Bowen, a Sydney-i Egyetem kutatója ezeket a változatos hatásokat tanulmányozta a patkányokban, amikor felfedezte, hogy azokra az állatokra, amelyek sok oxitocint kaptak, látszólag nem hat az alkohol. A magas hormonszinttel rendelkező rágcsálók élénkek és mozgékonyak voltak, míg azok, amelyek nem kaptak a hormonból, ugyanolyan mennyiségű alkohol elfogyasztását követően eszméletlen állapotban hevertek.
A hatást egy második kísérlet is megerősítette, amelynek során az állatok felénél oxitocint injektáltak az agyba, nagyjából 150 ezerszeresére növelve a szerv megszokott hormonszintjét. A rágcsálók ezt követően nagy dózisban alkoholt kaptak, majd a kutatók mozgáskontrolljukat és reakciós idejüket kezdték tesztelni. Az oxitocinnal kezelt állatokban semmiféle hatást nem váltott ki az alkohol, pedig olyan mennyiséget kaptak belőle, amely egy emberi alany esetében másfél üveg bornak felelne meg. A hormonnal beinjekciózott és alkoholt fogyasztó állatok semmilyen teszteredményükben nem mutattak eltérést a teljesen józan, hormont nem kapó patkányoktól.
A kutatócsoport szerint a dolog titka a GABA receptorokra kifejtett hatásban rejezhet. Az elfogadott elméletek szerint az alkohol ezeken keresztül fejti ki intoxikáló hatását a központi idegrendszerben. A szakértők úgy találták, hogy az oxitocin szintén ezen receptorokhoz kötődik, mégpedig olyan módon, hogy ezzel megakadályozza, hogy az alkohol hozzáférjen a receptorokhoz. A hatás ugyanakkor nem korlátlan: amikor a kutatók egy üveg vodkának megfelelő alkoholmennyiséget adtak az állatoknak, az oxitocin sem volt képes ébren tartani ezeket. Ennek oka az lehet, hogy nagy dózisú alkoholbevitel esetén a molekulák a szinapszisok területén található GABA receptorokhoz is elérnek, ahová az oxitocin képtelen eljutni.
Egy potenciális oxitocinkúrának nemcsak az időnként következmények nélkül italozni vágyók látnák hasznát, hanem az alkoholfüggőségben szenvedők is. Azt hihetnénk ugyan, hogy egy részegséget mérséklő hatóanyag további ivászatra buzdít, az oxitocinnal viszont nem ez a helyzet. A hormon a jelek szerint mérsékli az italfogyasztást, megakadályozza az alkohollal szembeni tolerancia kialakulását és csökkenti az elvonási tünetek súlyosságát. Ha tehát a hormon az emberekben is hasonlóan működik, kiváló eszköz lehet az alkoholbetegek kezelésére, a kutatócsoport éppen ezért minél előbb szeretné megkezdeni az emberi teszteket. A dologgal mindössze egy probléma lehet: az oxitocin olyan nagy méretű, hogy meglehetősen nehézkes átjuttatni a vér-agy-gáton, minden alkalommal az agyba injekciózni pedig veszélyes lenne.
V. Fogyasztói Tanácsok és Megelőző Intézkedések
Láthatjuk, hogy sok élelmiszerben előfordulhat szteroid hormon vagy hormonszerű vegyület. Az FDA Amerikában engedélyezi a szteroid hormonok használatát, de a legnagyobb figyelmet mégis a marhahús nyerte el, hiszen itt lehet a legnagyobb esély arra, hogy bekerüljenek a szervezetünkbe. A többi húsfélében ezek aránya valamivel alacsonyabb. Az Európai Unión belül használatuk tiltott, azonban ez esetben is érdemes körültekintőnek lenni olyan szempontból, hogy félkész-, késztermékről vagy tőkehúsról van-e szó? Ugyanis ismerjük azt a mondást, miszerint minél inkább feldolgozott az élelmiszer, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamilyen, nem húsból eredő, számunkra haszontalan egyéb anyagot is - lásd korábban említett idegen ösztrogének - elfogyasztunk.
A. Tudatos Húsfogyasztás és Étrend
Fontos tehát, hogy a jól válogatott, ne túl zsíros húsokból inkább mi magunk készítsük el ételeinket a például korábban ajánlott grillezés vagy sütés módszerével. Ha tehetjük, végezzünk egy kisebb nyomozást: vajon az itthon kapható hús honnan származik? Az adott állatot milyen gazdaságban és mivel etették? Az állatok takarmánya és az üzemanyag állandóan drágul, ennek következtében az állattenyésztők előbb viszik a marhájukat a vágóhídra. Vágás előtt a marhát 120-140 napig kéne etetni, ehelyett a vágás 60-90 nap között történik meg. Ez az idő nem elegendő arra, hogy a hús szép márványos legyen, az állatok súlya kisebb, ezért nem jó a minőség. A kereslet például a marhahúsra óriási, de a jó minőségű marhaszelet egyre kevesebb. A hús íze sem a mindig a régi, mivel a tenyésztők kukorica helyett búzával és szójával etetnek. Ezeket is mindenképpen érdemes mérlegelni.
A szerzők ajánlást is tesznek az étkezésre vonatkozóan: változatos; gyümölcsökben, magvakban és zöldségekben gazdag étrendet javasolnak. A kínai orvosok a "földi csirkéket" (TU-jee) mint egyetlen biztonságos étrendi forrást ajánlják étrendünkben. Az úgynevezett nyugati "szabad tartású csirkék" szabadon futkároznak a farm körül, vadon termő növényeket és rovarokat-férgeket fogyasztanak. A húsok válogatásánál többen a hazai bárányhúst emelik ki, mivel a juhok nyílt terepen legelnek, egész nap a friss levegőn vannak, és kevésbé kapnak növekedésserkentőket.
B. Konyhatechnológiai Tanácsok
A maradék hormonmaradványok lehetséges csökkentésére a kurkuma is nagy segítségünkre lehet. Nálunk elsősorban fűszernövényként használják, de kevesen tudják róla, hogy blokkolja az ösztrogén és az ösztrogénhez hasonló vegyi anyagok (pl.: nitrozamin, széntetraklorid) képződését, gátolva egyes ráksejtek sokszorozódását. Ezek a vegyi anyagok többnyire a gyorsétkezdékben készülő, hirtelen sült ételekben lelhetők fel, tehát ezeket a helyeket mindenképpen ajánlatos elkerülni.
A nyers húsokon, különösen a baromfi húson, gyakran találhatóak baktériumok, melyek között megbetegedést okozó (pl. szalmonella) is előfordulhat. A baktériumokat az alapos sütés-főzés elpusztítja. A sütés-főzés akkor alapos, ha az étel felforr, vagy ha belsejében is eléri a 75 oC fokot (ételhőmérővel ellenőrizhető). Szennyezett kézzel, eszközzel, edénnyel a baktériumok átkerülhetnek a kész ételre is. Langyos hőmérsékleten rohamosan elszaporodnak. A hatékony hűtés a szaporodást megelőzi, csökkenti. A nyers húsokon levő baktériumok a kész ételre kerülve, azt elfogyasztva súlyos megbetegedést, ételfertőzést, ételmérgezést okozhatnak, annál súlyosabbat, minél jobban elszaporodott a baktérium.
C. Húsok Beszerzése és Tárolása
Az étkezéshez, ételkészítéshez vásárolt húsokat mindig megbízható helyről, üzletben, piacon szerezze be. A húsokat hűtve, 0-5 oC-on kell tárolni. A csomagolt húsoknál, húskészítményeknél a jelölésnek magyar nyelven szerepelnie kell. A húsok frissességét a gyakorlott fogyasztó is meg tudja ítélni színe, szaga, állaga, tapadóssága alapján. Ha a termék állaga nem friss, szaga, színe eltér a szokásostól, ne vegye meg. Ne vegyen húskészítményt olyan helyen, ahol a nyers húst értékesítő eladó szolgálja ki a felvágottat, kolbászt, szalámit! A húst és húskészítményt hűtött állapotban kell hazavinni. A hús szobahőmérsékleten hamar romlásnak indul, ezért minél hamarabb hűtőbe kell tenni vagy fel kell dolgozni. Akkor hatásos a hűtés, ha a húsokat 5 oC fok alatt tudja tárolni. A nyers húst, baromfit az összes többi élelmiszertől elkülönítve kell tárolni. A nyers hús mosására, szeletelésére, tárolására használt eszközöket, edényeket ne használja kész ételekhez. A nagy adagban főzött, nagy darabban sült, és/vagy töltelékes étel közepe néha nem kap elegendő hőt, így az ott meghúzódó mikrobák túlélik a hőkezelést, és a hűlés langyos szakaszában felszaporodhatnak. A megmaradt készételt mielőbb hűtse le és tegye hűtőbe. Az elkészült étel szobahőmérsékleten 2-3 óráig, hűtve 1-3 napig tárolható biztonságosan! A maradékot nem elég megmelegíteni, mindig át kell forrósítani! Amennyiben húsos ételek elfogyasztását követően néhány órán, napon belül hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök, általános rosszullét, láz vagy egyéb rosszulléti tünetek jelentkeznek, forduljon orvoshoz. Addig is legfontosabb a bőséges folyadékpótlás. Enyhe tünetek esetén is javasolt a háziorvos felkeresése, hiszen az egyedi megbetegedés része lehet egy kiterjedt járványnak vagy tömeges ételfertőzésnek.
tags: #oxitocin #kogyaszthato #a #hus