Paprika öntözése kókuszroston: Modern technikák és gyakorlati tanácsok

A paprika termesztése, bár elsőre bonyolultnak tűnhet, valójában jól kezelhető feladat, amennyiben odafigyelünk a növény alapvető igényeire. Ezen igények közül kiemelkedő a vízigény, amely a kiültetéstől egészen a betakarításig az egyik legfontosabb napi feladatunkká teszi a paprika öntözését. A vízimádó növény rendszeres vízellátást igényel, különösen a melegebb hónapokban.

A paprika öntözésének alapjai

A paprika öntözése során számos tényezőt érdemes figyelembe venni a sikeres termesztés érdekében. Mivel a palánták május végén, amikor kikerülnek a helyükre, már meleg időre számíthatunk, fontos, hogy ne a legnagyobb kánikulában, kora délután öntözzünk. A talaj ilyenkor forró, és a kijuttatott víz nagy része elpárolog, mielőtt beszívódna. Ideális esetben, amikor már az éjszakák sem hűvösek, kora reggel vagy késő délután érdemes locsolni. Különösen az esti locsolásnál, de máskor is figyeljünk rá, hogy a levelekre ne kerüljön víz, mert ez gombabetegségek kialakulásához vezethet. Kivételt képezhet a nagy nyári kánikula, amikor egy reggeli frissítő zuhanyzás jót tehet a paprikának, de ekkor is óvatosnak kell lennünk a gombás fertőzések elkerülése érdekében.

A palánták kiültetésétől kezdve folyamatosan pótolnunk kell a vizet, mivel egyrészt a melegben kipárolog a talajból, másrészt a növények a gyors növekedés során felszívják és elpárologtatják. A talaj párolgását csökkenthetjük mulcsozással, például fűnyesedékkel.

Miért a gyökerekhez juttassuk a vizet?

Jogosan merülhet fel a kérdés: miért nem locsolhatjuk a paprika lombját, ha a kártevők ellen pontosan ezt tennénk valamilyen vegyszermentes szerrel? A válasz egyszerű. A gyökerek arra valók, hogy a talajból a tápanyagot felszívják, amit oldott állapotban, azaz vízzel tudnak felvenni. Ehhez kell a talajt locsolnunk. A kártevők, kórokozók ellen azért a leveleket permetezzük, mert itt találhatóak ezek a szervezetek, és kontakt módon, azokat a permetszerrel elérve tudunk riasztani. Mivel többnyire porlasztófejjel tesszük ezt, a víz hamar elpárolog, az oldatunk azonban a levél felületén marad és kifejti hatását.

Öntözés erkélyen és teraszon

Erkélyen vagy teraszon, dézsában nevelt paprikák esetén különösen oda kell figyelnünk, hogy a csepegtető tálcában ne álljon a víz. A paprika nem szereti a pangó vizet, ilyenkor a gyökerek könnyen berohadhatnak. Arra is figyeljünk, hogy cserépben hamarabb kiszárad a föld, mint a szabadföldben. Locsoljunk akkor, amikor az edényt nem süti közvetlenül a nap.

Csepegtető öntözés a paprika számára

A csepegtető öntözés a kertészek által leginkább javasolt módszer a paprika vízellátására. Ez a precíziós öntözési technika számos előnnyel jár.

A csepegtető öntözés előnyei

A csepegtető öntözési rendszer lényege, hogy kifejezetten oda és csak annyi vizet juttatunk, ahova és amennyit szeretnénk. Ez egy hatalmas előny a locsolócsővel való öntözéssel szemben, hiszen a slaggal történő locsolás nem tesz jót a talajnak: többek között tápanyagveszteséget okoz és rombolja a termőföldet. Ráadásul így a növényeink is kevesebb folyadékhoz jutnak, mintha csepegtetve, koncentráltan a növény gyökereihez juttatnánk az éltető vizet.

Másik nagy előnye a csepegtető öntözésnek, hogy mivel valóban csak a szükséges mennyiségű vízzel öntözünk, így nem lesz olyan magas a vízszámla, mintha slaggal locsolnánk naponta a kertet. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy a legtöbb növény a kis mennyiségben és gyakran érkező vizet kedveli, a locsolócső pedig egyik kritériumnak sem felel meg.

A csepegtető rendszer kiépítése

1. Tervezés: Első lépésben papíron tervezzük meg a leendő öntözőrendszerünk kialakítását. Törekedjünk minél egyszerűbb rendszerre, hiszen egy kevésbé bonyolult szerkezet jóval kevesebb meghibásodási lehetőséggel rendelkezik. Amennyiben lehetséges, próbáljuk megoldani úgy, hogy egy fővezetékünk legyen szükséges mennyiségű leágazással, teljesen felesleges túlbonyolítani.

2. Anyagbeszerzés: Miután végeztünk a tervezéssel, számoljuk össze, hogy az egyes alkotórészekből mennyire van szükségünk. Fontos kiemelni, hogy minőségi anyagokkal dolgozzunk, hiszen csak így biztosítható, hogy a kiépített öntözőrendszerünk hosszú távon is használható maradjon. A fővezeték lehetőleg egy nagyobb átmérőjű hengeres cső legyen; minél nagyobb a kertünk, annál vastagabb csövet válasszunk.

3. Összeszerelés: A csepegtető csöveket kétféleképpen lehet a gerincvezetékre csatlakoztatni: T-idomokkal vagy megcsapoló hidakkal. Szűrőt mindenképp ajánlott felszerelni, mert a szennyeződések eltömíthetik a csepegtető elemeket, így használhatatlanná válhat a rendszerünk. A leágazásokat rögzítsük rögzítő tüskékkel, a végekre szereljünk végdugót, végül pedig a fővezetéket csatlakoztassuk a vízforrásra.

A paprika csepegtető öntözésének gyakorisága

A palánták elültetésekor körülbelül 20 mm-es vízadagot szükséges kijuttatni a felületre, majd 10-12 napig nem kell öntözni. Ezután annak megfelelően szükséges az öntözés gyakoriságát megszabni, hogy milyenek a hő- és a fényviszonyok. Általánosságban elmondható, hogy május végéig 30 mm-es vízadagokkal heti egyszer elég öntözni, majd a meleg hónapok beköszöntével válik indokolttá a heti kétszeri öntözés. Öntözés után a talaj felszínének hamar fel kell száradnia, ezért amennyiben lehetséges, és a növény mérete lehetővé teszi, öntözés után mindig lazítsuk kicsit fel a talajt.

Kókuszroston történő paprika termesztés és öntözése

A kókuszrost, amely nem is olyan régen még a kókuszpálma hulladékanyagaként óriási "hegyekben" halmozódott, most egyre növekvő népszerűségű közeg a zöldségek és gyümölcsök, nevezetesen a paradicsom, saláta, uborka, paprika, szamóca és a dinnye hidrokultúrás termesztésében. Számos környezetvédelmi kérdés segítette a kókuszrost ipar fellendülését, de leginkább a tőzeglápi élőhelyek számának csökkenése és a használt kőgyapot kezelésével kapcsolatos aggodalmak. Ezenkívül az édesvíz készletek globális csökkenése növelte az érdeklődést a kókuszrost iránt annak vízmegtartó képességei miatt.

A kókuszrost előnyei és előkészítése

A kókuszrost számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, mint például a kiváló víztartó képesség és a jó légporozitás. Akár a saját súlyának nyolcszorosát is képes felvenni vízből, és minden más termesztőközegnél jobban megtartja azt. A jó légporozitás lehetővé teszi a gyökerek jó levegőzöttségét és a hajszálgyökerek fejlődését, gyorsabb csírázást, gyökeresedést és növekedést.

Ha a termelő talaj nélküli hajtatásra szánja el magát, akkor tudnia kell, hogy nem 1-2 évre, hanem akár 10-15 évre is előre tervez. Ezért fontos, hogy megfelelően felkészüljön és elsajátítsa ezt a nem mindennapi termesztési technológiát.

1. Talajszigetelés és dréncsövek: A kókuszroston történő termesztés során a fóliaházunk talaját el kell szigetelni a termesztő közegünket tartó edényektől. Mielőtt ezt az elszigetelést megtesszük, érdemes a talajunkat fellazítani, majd a kijelölt sorok alatt „drenázs” csöveket lefektetni, amelyek a felesleges elfolyó (drén) víz elvezetésére szolgálnak. Ezt követően elegyengetjük, majd lehengereljük a talajt, hogy minél egyenletesebb talajfelszínt kapjunk.

2. Agroszövet: A fóliaházunk talajának lezárására (izolálására) a legalkalmasabbak a fekete vagy fehér színű agroszövetek, amelyek sok éven keresztül (8-10 év) megőrzik szilárdságukat. Ha korai (fűtött) termesztésben gondolkodunk, akkor a fehér színű agroszövetet érdemesebb választani, mivel a februári-márciusi kiültetéskor még a fényviszonyok nem a legoptimálisabbak, és a fehér szövet a feketével ellentétben nem elnyeli, hanem valamilyen formában visszatükrözi azt.

3. Edények előkészítése: A gyökérközegek tartására alkalmas edények számtalan formában kaphatók és beszerezhetők. Különböző típusú és minőségű vödrök, polietilén konténerek, különböző méretben kapható virág- és balkonládák. De erre a célra tökéletesen megfelelnek azok a citromos vagy mandarinos műanyag ládák is, amelyek jóval olcsóbban beszerezhetők, mint az imént felsoroltak. Ezeket a ládákat csupán ki kell bélelni nejlon zacskókkal és máris betöltik azt a funkciót, amit a nála drágább műanyag edények. Használt vödrök vagy ládák esetén elengedhetetlen az edények fertőtlenítése. Ezt „hipós” oldatban is elvégezhetjük. Az edényeket teljesen merítsük el az oldatban legalább fél órára. Ezt követően tiszta vízzel mossuk le a teljes felületüket.

4. Szigetelés és fűtés: Ennél a termesztési technológiánál, korai, fűtött uborkahajtatás esetében a leggazdaságosabb az egysoros „V-elrendezés”. Mivel egy kisméretű gyökérközegről beszélünk (amely nagyon hamar le tud hűlni), nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a lehető legjobb mértékben szabályozható legyen a gyökérközegünk hőmérséklete. Ezért ennek érdekében a négy sor kialakításánál a ládák vagy vödrök alatt mindenképpen fontos elhelyeznünk valamilyen szigetelést, pl. hungarocell táblákat. A hungarocell táblák felett és az edények alatt egy szál fűtéscsövet helyezünk el, hogy a gyökérzet alulról ne fázzon. A szigetelésen elhelyezkedő fűtéscső a hőt csak felfelé, a gyökerek irányába tudja leadni. Ahhoz, hogy az ültető edényünk a fűtéscsövön ne billegjen, a hungarocell tábla két szélén hosszanti irányba fa léceket helyezünk el, melyet a cikkhez csatolt fotó jól szemléltet.

5. Közeg feltöltése: Vödrös vagy ládás termesztés esetén az edények aljára 3 cm vastagságban perlitet helyezünk, a jobb drénvíz-elvezetés miatt. Majd erre helyezzük a kókuszrost közeget. Egy termesztendő növényre legalább 3-4 l közeget számoljunk. Ha hosszúkultúrás termesztésbe gondolkodunk, vagy legalább két szezonon keresztül szeretnénk termeszteni a közegben, akkor érdemes némi perlitet a kókuszrosthoz is keverni, mert így egy még lazább, még levegősebb, nehezen összetömörödő termesztő közeget kapunk. Ha az edényeket feltöltöttük a közeggel, akkor ültetés előtt 2-3 nappal belocsoljuk tiszta vízzel. A termesztő ládák alatt néhány helyen tálcákat rakunk szét, hogy a későbbiek folyamán folyamatosan figyelni és mérni tudjuk a drénvizet.

Öntözés kókuszroston - Speciális szempontok

A kókuszrost természetszerűleg sós, nagy mennyiségű, vízben oldható klórral és nátriumkloriddal. Az héj hosszú időn keresztül történő áztatása és öblítése csökkenti az EC-t, de egyes márkák és egyes szállítmányok EC értéke ennek ellenére magas lehet, és számos termelő véleménye az, hogy minden egyes szállítmányt ellenőrizni kell. Megbízható termesztőpaplan előállítók a vízvizsgálathoz és a műtrágyázási recept kialakításához segítséget nyújtanak, de ezeket a termelőknek a saját kultúrájukhoz és termesztés-technológiájukhoz kell igazítaniuk. Az útmutató tartalmazhatja a mosott nyersanyag kálciumnitrátos feltöltésének módját, amely elvégzésével megteremthetjük a nátrium és kálcium közötti egyensúlyt, valamint javaslatot az ültetés elhalasztására mindaddig, amíg a drén EC-je el nem éri a kívánt szintet.

A kókuszrost rendkívül magas víztartókapacitása miatt a cserepes- és hidrokultúrában történő felhasználás esetén mind hangsúlyozzák az öntözési menetrend megfelelő módosítását a túlnedvesedés megelőzése érdekében. A kőgyapottal összehasonlítva a kókuszroston nevelt növények általánosságban ritkábban, de nagyobb vízadagokkal történő öntözést igényelnek. Tony Hatem a T&W Greenhouse Supplies-tól, aki fűrészporos és földkeverékben történő uborkatermesztésről tért át a kókuszrost paplanra, elmondása szerint az első időszakban neki is okozott némi gondot a tápoldatozás. „Meg kellett tanulnunk hogyan kezeljük és hogy kevesebb tápoldatot juttassunk ki télen, mivel az uborka nagyon érzékeny a túl sok vízre.” Amikor azonban sikerült megszoknia, megkedvelte a kókuszrostot, mivel tisztább és kevesebb betegség problémát okoz a többi közeghez képest.

Godfrey Dol, a Costa csoport tulajdonában lévő ’Top of the Ranges Tomatoes’ üvegház vezetője, 20 éves hidrokultúrás termesztési tapasztalattal rendelkezik. Elmondása szerint a nyári időszakban a kókuszdiórost jelentősen jobb a növények számára a kőgyapotnál a melegebb klímájú vidékeken, ugyanakkor nem olyan tömör szerkezetű. Dol úr elmondása szerint a legfőbb kezelési probléma a kókuszrost túlnedvesedésének megakadályozása. Durvább frakciójú keverék alkalmazására tért át, és jelentősen lecsökkentette az öntözések számát a korai vegetatív növekedési fázisban.

Modern öntözésirányítás: A precíziós kertészet jövője

A precíziós kertészet újabb szintre lépett: egy holland cég olyan mérleges rendszert fejlesztett, amely már nemcsak figyeli, hanem közvetlenül segítheti is az öntözés irányítását a paprika és a padlizsán esetén. A projekt alapja az volt, hogy lehet-e a paprikatermesztés öntözését valós adatok alapján szabályozni.

Súlyalapú öntözésirányítás

Két cég összefogása nyomán egy olyan teljes mérőegységet dolgoztak ki, amely a termesztőközeg súlyváltozását figyeli. A megoldás egyik nagy előnye, hogy abszolút értékekkel dolgozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 gramm súlyváltozás 100 milliliter víznek felel meg. Ez sokkal kézzelfoghatóbb a termesztők számára, mint amikor csak százalékos nedvességvesztést látnak.

A kezdeti kísérletek után gyorsan jött a következő lépés: a skálázható, széles körben telepíthető rendszer kialakítása. Ebben a BBM Company segített, amely olyan tartós és sokféle üvegházi kialakításhoz illeszthető konstrukciót tervezett, amely nagyobb átalakítás nélkül is beépíthető. A fejlesztés közben az is kiderült, hogy nemcsak a paprikatermesztők, hanem a padlizsánnal foglalkozó gazdaságok is érdeklődnek a technológia iránt. Több rendszert már fel is szereltek, és az első tapasztalatok szerint az egységek akár szezon közben is beépíthetők.

A mérési adatok interneten keresztül a Wireless Value portáljára kerülnek, ahol feldolgozzák őket, majd API-n keresztül más rendszerekbe is továbbíthatók. Az összegzett nyers adatok már közvetlenül a termesztő klímakomputerébe is elküldhetők. Ez a fejlesztés jól mutatja, merre halad a modern hajtatás: a megfigyelésből egyre inkább valós idejű beavatkozás lesz.

Különböző öntözési módok összehasonlítása

Sok esetben az öntözés sikerét nem a kijuttatott víz mennyisége (idénynorma), hanem a választott öntözési mód, annak ideje, gyakorisága határozza meg. Gyakori kérdés, hogy melyik a legjobb, zöldségfélék vízpótlására legalkalmasabb öntözési mód? A különböző öntözési módok közül (esőztető, csepegtető, gumitömlős, árasztásos öntözés) valamennyi öntözésnek van előnye és hátránya, egyértelműen kijelenteni, hogy csak ez vagy az a módszer javasolható, helytelen lenne.

Esőztető öntözés

Az esőztető öntözés az, amely leginkább hasonlít a természetes csapadékformához, de nagy hátránya, hogy vízpazarló. Meleg napokon, napközben alkalmazva akár 30%-a is elpárolog a kijuttatott víznek. További hátránya, hogy a növényeket vizesen tartja, ami a gombás és baktériumos betegségek elszaporodását (fertőzését) nagymértékben segíti. Kétségtelen előnye, hogy nemcsak a talajból elfogyasztott vizet pótolja, frissíti a növényeket, száraz időjárás és légköri aszály esetén a levegő páratartalmát is növeli.

Mikroöntözési formák

A mikroöntözési formák (csepegtető öntözés, szivárogtató öntözés, mikroszórófejes öntözés) a legvíztakarékosabb öntözési mód. Pontos víz- és tápoldat-adagolást tesz lehetővé, de a beruházása költséges, és a rendszer csak kiváló minőségű vízzel (!) üzemeltethető. A csepegtető és szivárogtató formák esetében külön kell gondoskodni a párásításról, a növények frissítő öntözéséről. Korszerű gazdaságokban a csepegtető és szivárogtató öntözést a mikroszórófejes kijuttatással kombinálják, ilyenformán megoldják a párásítást és a vetemények frissítését is.

Gumitömlős öntözés

A kisüzemekben és a házikertekben a leggyakrabban alkalmazott módszer a gumitömlős öntözés. Lehetővé teszi a növények egyedi kezelését, alkalmas a talaj vízutánpótlására és a levegő páratartalmának növelésére is. Hátránya, hogy nem hatékony, nem gépesíthető, automatizálható, működtetése egy embert állandóan leköt.

Árasztásos öntözés

Az árasztásos módszer a legrégebben alkalmazott öntözési forma. Gyengébb minőségű vizek kijuttatására is alkalmas, de csak asztalsimaságú területen jöhet számításba. Mint a gumitömlős módszer, állandó ügyeletet igényel.

Az öntözés időzítése és gyakorisága

Bizonyos határon belül az öntözéssel befolyásolható a gyökeresedés mélysége. A gyakori és kis adagú öntözéssel „fenntartjuk” a gyökereket a felső talajrétegben, aminek az a veszélye, hogy egy kimaradó öntözés (pl. technikai meghibásodás) jelentős kárt okozhat, szemben a nagy adagú öntözéssel (30-40 mm-es öntözési norma), amely mélyen tartja a gyökereket. Hasonlóan növelhető a termesztés biztonsága a kiültetést és a beiszapolást követő, 7-10 napos „szomjaztatással”, amikor a gyökerek a vizet keresve, mélyebb és nedvesebb rétegekbe húzódnak. Az így mélyebben elhelyezkedő gyökérzet átmeneti vízhiány esetén is vízhez juttatja a növényeket.

Mikor öntözzünk a nap melyik szakában?

Kis és nagy gazdaságokban az öntözés időpontját, mint számos növényápolási munka idejét, az üzemszervezési szempontok is alapvetően meghatározzák. (Nagy üzemben: mikor van öntözési kapacitás; kisgazdaságban, házikertekben: mikor van szabad idő.) Borús időben, ha nincs nagy meleg, gyakorlatilag teljesen mindegy a növény szempontjából. Viszont nagy melegben két ok miatt az esti vagy a kora reggeli öntözés javasolható:

• Melegben öntözve nagy a vízveszteség, egyes öntözési módok esetén akár a 30-40%-os veszteség is elképzelhető.
• A felmelegedett növényeket a hideg víz leperzselheti, stresszhatás érheti, aminek következtében virág- és terméselrúgás következhet be.

Ez nem zárja ki, hogy napközben a talaj felületének nedvesítésével ne növeljük a párát, ne frissítsük a levegőt. Általános gyakorlat az esti, naplemente utáni öntözés.

Gyakori öntözési hibák a zöldségtermesztésben

A zöldségnövények vízigénye terén, akárcsak a talajigényt vagy a tápanyagigényt nézzük, nagy a különbség. Más a vízigénye azoknak, amelyeket levelükért, gyökerükért vagy szárgumójukért termesztünk, és más azoké, amelyeknek a botanikai értelemben vett termését fogyasztjuk. De egy-egy faj esetében a többféle termesztési mód is más-más öntözési technológiát igényel. Ebből adódóan még egy adott növény esetében sem lehet egységes termesztési technológiáról és öntözési eljárásról beszélni. A termesztés során az öntözéssel kapcsolatos hibák is gyakran egy-egy fajra, fajtacsoportra jellemzőek.

Paprika, paradicsom, padlizsán

• A burgonyafélék esetében (paprika, paradicsom, padlizsán) az öntözés során gyakran elkövetett hibák, hogy a kiültetés után túlöntöznek. A beiszapoló öntözést követően kicsit tanácsos visszafogni a vizet, ilyenkor a sok víz, virág- és terméselrúgáshoz vezethet, különösen ha nitrogént is adunk ezzel egy időben.
• Alacsony talajnedvesség és kedvezőtlen páratartalom-viszonyok mellett a paprikán könnyebben, de a paradicsom esetében is kényszerérés, csúcsrothadás alakulhat ki a terméseken, ami szakszerű öntözéssel könnyen megelőzhető.
• A túlzott mértékű öntözés - elsősorban a biológiai értelemben vett termésért termesztettek esetében (bab, borsó, paprika, paradicsom, uborka, dinnye, padlizsán) - vegetatív (lombozat) irányba tolja el a növények fejlődését.
• Magas páratartalom és túlöntözés hatására ödéma (vízkórság) léphet fel több zöldségféle esetében.

Burgonya

• Burgonyánál a túlzott öntözés a gumóképzés idején hátrányosan befolyásolja a gumó minőségét, rontja a tárolhatóságot, a túl hosszú öntözési forduló gumódeformációt és felhasadást okozhat. A talaj nedvességtartalmának nagymértékű ingadozása a burgonya termésének repedését, deformációját okozhatja.

Káposztafélék, karalábé, paradicsom

• A nyári ültetésű káposztafélék palántáinak eredése jelentős mértékben függ a kezdeti vízellátástól.
• A karalábénál, de a paradicsomnál is az egyenetlen és túlzott vízellátás következtében kirepedhet a gumó. A paradicsom egyenetlen öntözése a bogyók repedését okozhatja.
• A szárazság és a nem megfelelő párásítás a karfiolnál és a brokkoli esetében kényszerérést eredményezhet.

Magról vetett növények

• Kötöttebb talajon, a magról vetett növények kelesztő öntözése során gyakran kicserepesedik a talaj felső 2-3 cm-es rétege, amely a kelést nagymértékben akadályozhatja.

Vöröshagyma

• A vöröshagymánál a 70%-os fejméret elérésétől fokozatosan csökkenteni kell az öntözés mértékét. Ellenkező esetben nem alakul ki a termést védő páncéllevélzet, megnő a kopaszhagymák aránya. A szár megdőlését követően kerüljük az öntözést, amivel elősegíthetjük a hagyma nyakzáródását, azaz javíthatjuk a tárolhatóságot.

Bab

• A bab melegigényes, a túl hideg víz a gyökereken keresztül lassítja a növekedést.

Retek

• A retek a fejlődés kezdetén fokozottan érzékeny a túlöntözésre. Később a hónapos retekfajták a szedést megelőző időszakban egyenletes vízellátást igényelnek, a rendszertelen öntözés a gumók repedést eredményezheti.

Gyökérzöldségfélék

• A gyökérzöldségfélék vízszükséglete a répatest növekedése idején fokozatosan nő. Ilyenkor fontos az egyenletes vízellátás, amivel elkerülhető a répatestek felrepedése. A tárolási petrezselyem és sárgarépa öntözését betakarítás előtt 3-4 héttel kell befejezni, egyébként romlik a tárolhatóságuk. Túlöntözés következtében rosszabb a gyökérzöldségfélék tárolhatósága, gyakran előfordul termésrepedés is.
• Gyakori hiba a gyökérzöldségfélék esetében csak a felszín öntözése, a mélyebben elhelyezkedő gyökerek nem vagy csak kevés vizet kapnak. A szárazság is okozhatja a termések elágazását, deformálódását.

Saláta és spenót

• A saláta fejesedése idején a hőmérséklettől és a levegő páratartalmától függően napi egy-két alkalommal 1-2 mm-es párásító öntözésre is szükség lehet. Ilyenkor kedvező talajnedvesség és páratartalom mellett akár napi 10-20 gramm tömeggyarapodás is megtörténhet.
• A talaj kiszáradása jelentős mértékben fokozza a késő tavaszi vetésű spenót idő előtti magszárképződését, de hasonló jelenséggel találkozhatunk a nyári saláta termesztése során is.
• Tartósan borús, esős, hűvös időben - főleg hajtatás alkalmával - kialakulhat a saláta ödémás betegsége, illetve az üvegesedése, amely során a leveleken vízszerű, üveges foltok jelennek meg.

Spárga

• A spárga esetében a letermés utáni (július és augusztus) öntözés döntően kihat a következő évi termésre. A hiányzó vízmennyiséget 14 naponkénti öntözéssel, 35-40 mm-es vízadaggal (5-6 alkalom) szükséges pótolni.
• Szedés idején a spárgát csak nagyon indokolt esetben öntözzük, a hideg víz lassítja (átmenetileg le is állítja) a sípok képződését.

tags: #paprika #kokuszroston #ontozes